Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

(Folytatás az 1. oldalról) lékhellyé avatják az I. Lász­ló király által alapított és 1001-ben fölszentelt Szent Benedek-renrii királyi ba­zilika és kolostor romjait. A Kupa-várhegy két ée fél hektáros területen fekvő, résziben már műemlékként helyreállított épületegyüttest dsr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes avatta megyénk első, hazánk har­madik történelmi emlékhe­lyévé. Pusztaszer és Mohács torába került ezzel Somogy- ▼ár. — Tőrténedntünlc, múltunk megismerés ének újabb lehe­tőségét jelenti a somogyvári Kupa-várhegyen levő bazili­ka és kolostor együttes rom­jainak feltárása, romé* kori szobrásziművészatünk néhány páratlan alkotásának meg­mentése — mondta, majd a délelőtti tanácskozás témájá­hoz kapcsolódóan így foly­tatta: — A honismeretből fakadó hazaszereteten alapulhat, csak az egészséges nemzettu­dat, amelynek kialakítása a mi kötelességünk is. Ezt azonban nem lehet csupán iskolai tantágyakkal, csak az iskolában folyó neveléssel elérni. Feltétlenül szükség vám arra ia hogy így ember­közeliben érezzük múltun­kat, t együtt az emberfor­máló tájat és történelmet. Lakács Csilla, a Csiky Gergely Színház tagja az Ömagyar Máriasiralmat, egyik legrégibb nyelvi emlé­künket mondta el, majd df. Bakay Kornél régész, a so­mogyvári ásatás vezetője is­mertette az 1972 óta végzett föltáró munka eredményeit. Az ünnepségen részt vett dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, dr. Ba­lassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. H. B. Művelődési otthonok új szerepkörben A művelődési otthonok te-' vékenységének megújításán munkálkodó népművelők tapasztalatait adja közre a Népművelési Intézet abban a kísérleti dokumentációso­rozatban, amelynek első — Közelítések című — kötete most látott napvilágot. Az intézet munkatársad 1975 óta folyamatosan figyelemmel kísérik az ország különböző területein dolgozó népműve­lők munkáját, s párbeszédet folytatnak velük azt tisztá­zandó : mi a szerepük a köz- művelődési intézményeknek a mai társadalomban. jövetelnek a „fahj háza“ ad­jon otthont, vagyis a műve­lődéspolitikai feladatok meg­tartása mellett a lakosság spontán tevékenységével alakuljon ki a kultúrház programja. A közművelődési tevé­kenységszerkezet átformá­lása, az egyes települések kulturális arculatának meg­rajzolása azonban továbbra is nagyrészt a népművelők­től függ. Szakmai tudásuk elmélyítése végett — a Nép­művelési Intézet szervezésé­ben — a kísérleti házakban dolgozók minden évben elő­adásokat tartanak a szak­mabelieknek. Az ismeretbő­vítésnek ezt a módját gya­korlati tevékenységgel is egybekötik: ősztől három községbe látogat el szakér­tők vezetésével 50 népmű­velő, s azt a feladatot kap­ják, hogy új ötletekkel, prog­ramokkal, foglalkozási for­mákkal frissítsék fel a falu közösségi házának életét. A mindennapi munkában szer- i zeit tapasztalatokat aztán majd szűkebb pátriájukban hasznosíthatják. Kaposvári nyár BAROKK BUROKBAN A hasas felhők nem sok jót ígértek a szabadtéri hangversenynek; ezért tar­totta hétfő esti koncertjét a kaposvári Barokk együttes burokban, azaz a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban a Rippd-Rönai-villa parkja he­lyett A zenei eseményen kedves vendégek — az or­szágos honismereti akadé­mia hallgatói — is részt vet­tek. A „kaposvári ötök” — két fuvola, egy-egy csemba­ló, hegedű, gordonka — mintegy bemelegítésül a XVI. századba nyúltak visz- sza, hogy elénk emeljék I. Ferenc udvari hegedűsének, Claude Gervaisnek rene­szánsz táncait A vonósok pizzicatod fogták meg először a hallgatókat, majd a csem­baló édes zengésű fémhang­jai — életöröm zendült meg bennünk is —, szinte megele­venedtek előttünk a forgó, pörgő, szépen bókoló párok. A hibátlan megszólaltatásnak vezető részesei voltak a fu­volák madár-bugást, patak­csobogást asszociáltató hang­ját Vicaldl g-moll concertojá- nak első, gyors tételében is az álmodozóira ismertünk; mint amikor egy-egy hirtelen kimondott gondolatot a meg­fontolás hosszú, termő per­cei követnek. A szólamok kergetőzésében a fuvoláké a prím, majd a vonósóikon a sor, hogy gyönyörködtesse­nek bennünket Élmény volt az első fuvola felelgetőse a hegedűvel, miközben figyel­tünk a csembaló csevegésére, a vonós-bariton — a cselló — megfontolt lólékhangjára is. A középső tétel meditativ, már-már szomorkás meló­diája is hangulattá fogant bennünk. A concerto harma­dik tétele vad kergetőzéssé vált, még a piano-közeli fu­tamok is a váratlanság örö­mében fürösztöttek meg bennünket Mint bűvész a cilinderé­ből, úgy húzták elő a Ba­rokk együttes tagjai Jean Philippe Rameau XVIII. szá­zadi művét Itáliai mesterek — Scarlatti ? — hatását éreztük XV. Lajos kegyelt­jének conceirtójában, mely­nek megszólaltatásakor az első tételnél érzékeltünk csak enyhe illeszték-egyenet- lenséget De már a lassú té­tel csöndes elmélkedésére új­ra harmóniákká kapaszko­dott össze a piros csőmeny- nyezet alatt Rameau zenéje. A nyitott harmadik tétel pe­dig nemcsak a zeneműben megszólaló örömöt fejezte ki, de sugallta a kamaramuzsi­kálás örömét is; ez áradt ránk onnan a színpadról. S, ha Scarlattit emleget­tük: ő sem maradhatott ki. Kvartettje úgy szólalt meg ezen az estén, ahogy a víz áramai találkoznak — erősít­ve, gyengítve egymást —, és ölelkezve. Nyár , érettsége, kellemes közérzet, porce­lántörékeny elégedettség — mindezt együtt érzékeltük. Aztán az agymoziban pász­tornak öltözött hölgyek és urak jelentek meg; keleti szél borzolta parókájuk fürt­jeit ... Giordani füttyös, ki­hívóan. szeles első tétele röp­penő hegedűhangokon, ezüst­halakként fickándozó csem­balóhangokon a zabolátlan örömöt fejezte ki. Gyönyö­rű perpatvar volt, el kellett engedni magunkat, és hagy­ni, hadd zuhogjon át raj­tunk, lelkünket tisztára mos­va a muzsika. A középső té­tel pókhálószálon billegő egyensúlyét a csembaló te­remtette meg, majd a he­gedű G és D húrjain hatá­rozottan megszólaló téma te­remtett kellemes érzeteket bennünk. A hegedű és mű­vész kvalitásait azonban iga­zán Haydn G-dúr triójában ismerhettük meg; nem vélet­len, hogy kíméletlen tempó­jú, viharos lendületű har­madik tételében már-már magyaros tánccá lényegült, elkápráztatva bennünket.' És ismét Vivaldi. Ezúttal az F-dúr concerto, mely nem a nagy barokk súlyos hang­ját képviseli, két gyors té­telével inkább valamiféle természeti kép asszociációját kelti, lassú tétele pedig a szerző legszemélyesebb mon­danivalójának kifejezője. Szép volt. Dramaturgként sem bízó-' nyúltak méltatlannak a Ba­rokk együttes tagjai, hiszen a hangverseny befejező szá­mául Faxkas Ferenc négy régi magyar táncot feldolgo­zó zeneművét választották, s nincs az a fád közönség, mély ezt „nyakig gombolt” lélékkel hallgatná. Jogos volt a vastaps a kaposvári nyár rendezvénysorozatának e ki­magasló eseménye közben is^ végén is.. A „győztes” ne­vek : Csupor László, Csu­por Lászlpné, dr.' Gyánó Bé- láné, Balázs István, Horváth László. Leskő László Bemutatkozott Karlsruhéban a Fonómunkás Kisszínpad (Munkatársunk telefonje­lentése.) Hosszú utazás után szom­baton este megérkezett Karlsruhéba a Fonómunkás Kisszínpad együttese. A több szervezet megbízásából és támogatásával vendég- szereplésre indult csoport tagjai vasárnap megtekintet­ték az iparáról, tudományos és művészeti életéről, első­sorban pedig jogi intézmé­nyeiről híres, több mint ne­gyedmillió lakosú város né­hány nevezetességét, hétfőn este pedig sor került a be­mutatkozó előadásra. Az ifjúsági művelődési és szórakoztató központ szín­háztermében szép számú kö­zönség gyűlt össze, jórészt a helyi egyetem és más felsőoktatási intézmények hallgatói, de idősebb rajon­gói is a színházművészetnek. Földi Gézának, a heidelber- gi egyetem tanárának be­vezetője után három egyfel- vonásos darabot mutatott be a társulat. Tetszéssel fogad­ta a publikum Major Nán­dor jugoszláviai magyar író­nak A hóember című lélek­tani ihletésű művét, ezután Slawomir Mrozek: A nyílt tengeren című abszurd játé­kát jutalmazta szűnni nem akaró vastapssal, végül pe­dig Kiss Dénesnek Petőfiről készített költői látomása késztette szinte viharos tet­szésnyilvánításra a közönsé­get. Ez utóbbi alkotást első­sorban a hosszabb ideje Karlsruhéban élő és az elő­adáson is megjelent magya­rók fogadták nem titkolt meghatottsággal. Nagy tap­sot kaptak Vértes Elemér, a három produkció rendezője, valamint a főszereplők, Tóth Anna, Kaszás Ferenc, Kovács László és a többiek. Tegnap Otto Dullenkopf, a város főpolgármestere fogad­ta a magyar csoportot, majd a Die Stur nevű amatőr színház együttesének bemu­tatóját tekintették meg a Fonámunkás Kisszínpad tag­jai. A kaposvári együttes következő előadására pénte­ken kerül sor. A házak ta­lán látható plakátok és a karlsruhei napilapban megje­lent előzetes, ismertetés azt sejtetik: ugyancsak nagyszá­mú közönség előtt Lengyel András A művelődési házak funk­ciójának újrafogalmazásá­val kapcsolatos törekvések­ről a Népművelési Intézet művelődési otthon osztályán elmondták: ma a kultúrott- honok többségének tevé­kenysége elavult. Program­jaikon a látogatók lényegé­ben ugyanazokat az infor­mációkat kapják, amelyek­hez — magasabb színvona­lon — a tévé, a rádió, a sajtó útján is hozzájuthat­nak. A neves előadókat a kisebb házak nem tudják megfizetni, így gyakran igénytelen hakniműsorokat visznek a közönség elé. A klubfoglalkozások terjedé­sének sok esetben a szak- emberhiány szab gátat, hi­szen hozzáértő vezető nélkül hiába próbálnak például báb-, fotó-, vagy kézműves szakköröket létrehozni. A kiút: kilépni a meg­merevedett keretekből, át­törni a hagyományos for­mákat. Ennek egyik mó'dja az, amikor a művelődő cso­portok egyesületet alakíta­nak, így a megfelelő jogi keretek között tudják ér­vényre juttatni törekvései­ket, s működésüknek a mű­velődési otthon ad termé­szetes színteret. Fontos len­ne; a kisebb településeken valamennyi közösségi össze­A középiskolai katonai kollégiumok azoknak az ál­talános iskolát végzett, te­hetséges, a katonai pálya iránt vonzódó, fizikailag és egészségileg alkalmas fiata­lok középiskolai továbbtaní- tását és nevelését végzik, akik — szüleik beleegyezé­sével — vállalják, hogy a hivatásos katonai szolgálatot élethivatásuknak választják. Elmondható — és a kol­légisták el is mondták —, hogy akiknek sikerül beke­rülniük a katonai kollégiu­mokba, azok megfogták az isten lábát. Mivel itt — a főiskolai másfélszeressel szemben — háromszoros a túljelentkezés, csakis a ki­emelkedő szorgalmú, négyes osztályzatnál jobb tanulmá­nyi átlaggal rendelkező, te­hetséges gyerekek lehetnek kollégisták. Közülük is első­sorban azok, akik szociális helyzetüknél fogva nehezen vagy egyáltalán nem volná­nak képesek középiskolai és főiskolai továbbtanulásra. A fölvételnél előnyben ré­szesülnek a sokgyermekes családok fiai, falusi, tanyai fiatalok, állami gondozottak, távoli helyőrségekben szol­gáló hivatásos katonák gyer­mekei. A fölvettek 70—75 százaléka fizikai dolgozó, 10—15 százaléka alkalmazott es értelmiségi, 10—12 szaza­KAT ON A! KOLLÉGIUMOK Tisztek lesznek léka fegyveres testületben szolgáló szülők gyermeke. A kollégisták családtagjainak egy főre jutó átlagjövedelme kétezer forint körüli. A kollégisták nemcsak ott­hont, hanem a szó szoros értelmében teljes ellátást kapnak. Az étkezés nyers­anyagértéke 37 forint ötven fillér. A kollégista az első évben 15 ezer, minden to­vábbi évben 4800 forint ér­tékű ruházatot kap, amely­nek csak része a kedvelt formaruha (ezt ünnepi al­kalmakkor szabadna viselni, de a srácok sokszor forma­ruhában szöknek ki a város­ba, állítólag így a lányok­nál is nagyobb a sikerük), a többi civil cucc, maguk vá­laszhatják az áruházban. Kapnak a fiúk zsebpénzt, je­lenleg havi 230 forintot, emellett tanulmányi ered­ményüktől függően további 70—150-et. Mindezért a katonai kol­légiumban fölvett fiatal­nak legfontosabb kötelessé­ge, hogy jól tanuljon (köve­telmény a 3,51-es tanulmá­nyi átlag), emellett valamely — a katonai felkészülést közvetve szolgáló — szakkör (például híradó, modellező, hadtörténeti) munkájában részt kell vennie, s fizikai felkészítése érdekében akár rendszeresen kell sportolnia. A kollégista diák — ha le­érettségizett — elvileg 26 szak, illetve fegyvernem kö­zül választhat, de — tanul­mányi eredményétől függő­en — mindezen kívül is van továbbtanulási lehetősége. A Borsod megyei Alsózsolcáról származó, most érettségizett Szarnék Zsolt például már a leningrádi orvosegyetem hallgatójának tekinthető, a másodéves, kaposvári Tar Attila eredetileg — apja példájára — a gépesített lö­vészekhez akart kerülni, de most (mert angol és orosz nyelvből ktűnőre áll) moszk­vai tanulmányokra készül. A budapesti, ugyancsak másod­éves Selmeci Balázs vagy a Marx Kárply Közgazdaságtu­dományi Egyetemen szeret­ne tovább tanul­ni, vagy olyan fegyvernemhez (például a raké- tásokhoz) akar kerülni, ame­lyiknek köze van a számítástech­nikához. A Szol­nok í megyei Ti- szaburáról szár­mazó, Szarnék Zsolttal együtt karatéző, harJ madéves Szepesi Iván repülőtiszt szeretne lenni. A Pest megyei Gal- gamácsáról szár­mazó, atletizáló' Tárcsán János sporttiszt, az ugyancsak atleti­záló, egri Borbás Gábor pedig harc- kocsimémök. A kollégiumok szerepe egyre meghatározóbb: jelenleg a kato­nai főiskolák hall­gatóinak húsz százaléka kol­légium neveltje, s néhány év múlva ez az arány tovább javul. Máris csökkent a le­morzsolódás. A katonai kol­légiumok egyre inkább be­töltik minőségjavító szere­püket; a jelenlegi ezer, a jövőbeni több ezer kollégis­ta példájával, viselkedésé­Az alsózsolcai Szarnék Zsolt már a le­ningrádi orvosegyetem hallgatójának tekinthető, de az érettségi után sem hagyja ki a karateedzcseket. vei, politikai elkötelezettsé­gével a középiskolai korosz­tály egészére is jó hatással lehet. A. G. SOMOGYI NÉPLAP Történelmi emlékhelyünk Somogyvár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom