Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
Ésszerű importtakarékosság Sziget dollárért? A z importtakarékosság olyan fogalom, amelyet manapság nemcsak a közgazdák, a gazdasági szakemberek használnak, hanem a köznyelv is. Mindenkinek meg kellett ismerkednie ezzel a fogalommal, mely a termelés, a forgalmazás egyik kulcsszavává vált. De miért? Köztudottan nyitott gazdaság a mienk, ami közelebbről azt jelenti, hogy termékeinknek viszonylag nagy részét exportáljuk, és hasonlóan nagy arányban hozunk be külföldről nyersanyagokat, félkész termékeket, fogyasztási cikkeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel a mi számunkra nélkülözhetetlen, hiszen — hogy csak a legismertebb példákat említsük —, nálunk nem terem meg a citrom, de van bőven almánk, nem gyártunk autót, de tudunk exportálni autóbuszt. Nem törekedhetünk önellátásra, de arra törekednünk kell, hogy nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyensúlyban legyen. Ezt az egyensúlyt különösen nehéz megteremteni, fenntartani az iparilag legfejlettebb országokkal, hiszen ezek tudják szállítani számunkra a legkorszerűbb termékeket, s ezeknek tudunk a legnehezebben árukat ajánlani, amelyek nekik is megfelelnek. Lényegében ez a helyzet kényszerít bennünket arra, hogy takarékoskodjunk az importtal. Igen ám, de hogyan? Bármelyik termelő, amelyik rendszeresen tőkés importból származó alapanyaggal, félkész termékkel vagy akár csomagolóanyaggal dolgozik, be tudja bizonyítani, hogy számára az a behozatal nélkülözhetetlen. Követeli hát — okkal, joggal — az import folyamatosságát, sőt, esetleg a termelés bővítéséhez, korszerűsítéséhez szükséges újabb gépek, technológiák megvásárlását. Ilyen viszonyok között mégis, központilag is korlátozni kell a behozatalt, illetve az eddig importált cikkek egy részét hazaival kell helyettesíteni. Másfelől arra kedl törekedni, hogy minél több, a világpiacon sikeres terméket állítsunk elő, s ennek érdekében is módosítják a termelők gyártmányszerke- zetüket. P ersze, korántsem csupán mennyiségekről van szó: legalább ilyen fontos, hogy exportunk gazdaságos legyen, vagyis hogy viszonylag olcsón, termelékenyen állítsuk elő a külföldre szánt termékeket is. Nem igazán javítja a külkereskedelmi mérleget az olyan áru exportja, amelynek előállítására ráfizetünk. Hasonló a helyzet a behozatallal: vétek olyan termékeket importálni, amelyek előállítására magunk is képesek lennénk esetleg jóval olcsóbban, mint amennyiért a világpiacon hosszá jutunk. Csakis ebben a megvilágításban szabad az importtal is takarékoskodni. így azonban — kell. Hogy ismét a mindenki által ismert fogyasztási cikkek közül vegyünk példát, említhetjük az olyan egyszerű termékeket, mint a szeg, a csavar, az ásó, a kapa; ilyeneket súlyos hiha konvertibilis valutáért vásárolni. Meg kell, mert meg lehet teremteni az ezek hazai gyártásához szükséges elegendő kapacitást: ez reális, ésszerű importhelyettesítés. Másnak minősül az olyan importtakarékosság, amelynek következtében az idén például szórakoztató elektronikai cikkekből, bizonyos keresett kötöttárukból kevesebbet hozunk be tőkés piacokról, mint tavaly. Ezt kényszerűségből és átmenetileg teszik az illetékesek, hiszen ilyen fogyasztási cikkeket hasonló minőségben és választékban a belkereskedelem nem tud hazai forrásból beszerezni. Az import ilyen méraék- léise csak afféle tűzoltó munka, amely a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának pillanatnyi javítását célozza. Hasonlóképpen nem igazi importhelyettesítés — mert tartósan nem járható út —, ha az eddig behozott termék helyett megpróbálnak a termelők valamit itthon előállítani, de ezt vagy drágábban teszik, mint amennyibe az import került, vagy —és ez a nagyobb baj — nem olyan minőségben, választékban gyártják az adott terméket, amilyet a hazai piac igényel. Tartós javulást tehát csak úgy érhetünk el, ha a mezőgazdaság, az ipar az eddiginél termelékenyebb munkával készit minden piacon jól értékesíthető cikkeket, ugyanakkor magas színvonalú termékek gazdaságos előállításával pótolja a behozatalt olyan cikkek esetében, amelyeknek importja — mint például a szegé vagy a kapáé — földrajzi, természeti, műszaki adottságaink birtokában indokolatlan. as szóval, egyszerűbben; mindent gyártanunk kell, amit tudunk és amit érdemes — mert az ilyen terméket tartósan importálni ésszerűtlen —, és nagyobb mennyiségben kell a világpiaccal megjelennünk exportképes, korszerű áruinkkal. Ha ezt sikerül elérni, akkor nem lesz szükség arra a bizonyos tűzoltó munkára, amely itthon szükséges cikkek behozatalát mérsékli pillanatnyi kény- szerűségből. G. Zs. M A hét végén sem álltak a kombájnok A szombati és a vasárnapi időjárás lehetővé tette, hogy folytatódjék megyénkben a betakarítás. Mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályán megtudtuk, a hétvégi munkák is közrejátszottak abban, hogy a búza 65—70 százalékát sikerült learatni. Segítik a sertéshizlalókat Vonzó a vállalkozói nyereség Berták Lászlónak, a Bőhönyei Állami Gazdaság dolgozójának és családjának új, kétszintes ház ad otthont Vesén. A régi portára csak a gazdasági épületek emlékeztetnek az udvar végében, a még régebbi múltra pedig a paraszti munka szúrágta eszközei: a kendervágó, a szántalpaik, a szövőszék — ezek maradványai most az udvaron várnak sorukra, arra, hogy „kályhaékeket” vagyis tűzre valót aprítson belőlük a fejsze, a fűrész. Régi helyükről azért kerültek a szabad ég alá, mert a pajtát átalakította, a gazda: nyolcvan süldő hízik itt. Takarmányhoz korszerű önetető révén, jutnak az állatok... — Az idén vágtam bele ebbe a vállalkozásba — mondja Berták László. — Sokan csinálják most a gazdaságban ; akiknek kedvük, erejük, férőhelyük van hozzá. Hogy mekkora bevételre számaitok? Ügy hatvanezer forint körülire. A tiszta haszon, persze, ennél jóval kevesebb, hiszen ki kell fizetnem az alapanyagot, a takarmányt, a fuvart — amit a gazdaság biztosít —, s a gyógyszer is pénzbe kerüL... — A nagyobb arányú bérhizlalás 1 OSI-ben kezdődött a gazdaság támogatásával — tájékoztat Böhönyén Magyar István termelési igazgatóhelyettes. — Tavaly 5161 sertést adtunk ki bérhizlalásra a vállalkozóknak, az idén eddig már több mint 6100-at a tervezett 3400-ból. Harminc-negyven kilós süldők kerülnek ki így. Partnereink között van tanár, bányász, boltos és még számos foglalkozás képviselője, s nemcsak Somogybán, hanem Zalában is... Rátermett asszonyok Meleg van a csarnokban. Az asszonyok gyöngyöző homlokkal ülnek a szalag mellett a Rákospalotai Bőrés Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali gyárában. Véghelyi Istvánná párttitkár mondja: kiadó a szabadraktárban, tavaly óta pedig szalagkiszolgáló vagyok. Huszonkét ember dolgozik a szalagon, én viszem oda a munkát, a kellékeket, a szabott anyagot, a ragasztót, s én továbbítom a termékeket a meóhoz. Musztí Lászlőné — Most harmincnyolc tagú a pártszervezet. Az idén két új tagot vettünk fel: egy fizikai és egy adminisztratív dolgozót. S két fiatallal foglalkoztunk; ők KISZ-tagok. — Milyen követelményt állítanak eléjük? — Elsősorban annak alapján választjuk ki a jelöltet, hogy milyen a gazdasági és a társadalmi munkája, a magatartása. A városi—járási pártbizottság elismeri az alapszervezet pártépítő tevékenységét. A beszámoló taggyűlésen azt kérték tőlünk, hogy elsősorban fiatalokat, fizikai dolgozó nőket vegyünk feL Az öttagú pártvezetőség az idei nevelési listát ennek szellemében készítetté el. Elsőként MuszU Lászlóné- val találkoztunk. A kétgyermekes asszony most kapta meg a gyárban töltött 15 év után a törzsgárdatagságot — Ez az első munkahelyem — kezdte Musztiné. — Annak idején, amikor el akartam helyezkedni, még nerr; volt úgy munkalehetőség Marcaliban, mint most Aztán sikerült, bekerültem ide W69. január 26-án; tűzön ő;1rént kezdtem, voltam anyagKondor Lajosné — Nem lehet könnyű. — Hát eleget futkározok... A lábam kikészül a műszak végére. El ne felejtsem: hetvenhatban egyéves tanfolyamot végeztem, s bőrdíszműves szakmunkás lettem. A párttitkárnő figyelmesen közbe-közbeszól, hogy semmi se maradjon ki. Így a kiváló dolgozó kitüntetés, a SZOT-oklevél, tavaly a szovjetunióbeli jutalomét. Aztán a sok társadalmi munka a szakszervezetben. A gyes előtt Musztiné bérfelelős volt, utána pedig az szb nő- és ifjúsági felelőse lett. — ö szervezi a névadókat, a társadalmi esküvőket — mondja Véghelyi Istvármé. — Ez bizony sok szabad idejét elveszi, hiszen a rendezvényeket szombatonként tartjuk. Musztiné mosolyogva folytatja: — Jő érzés szervezni ezt 1. Most már olyant sok a névadógyerekem ! Először tavaly beszélt vele a titkárasszony arról, hogy lépjen be a pártba. Örömmel igent mondott hiszen most már nagyok a gyerekek. Eddig éppen miattuk nem vállalhatta volna a párttagságFölépült, Sietve bővült a gazdaság saját hizlaldája; ez évi 4340 tonna sertés kibocsátására alkalmas — ekkora mennyiségre vállaltak értékesítési kötelezettséget a húskombinátnak a foöhö- nyedek. Az idén 30 ezer, jövőre már 40 ezer élő hízott sertést adnak innen a vállalatnak, de az egyéni hidalok sertéseit. is figyelembe véve ennél többre telik: az idén a nagy- és kisüzemi hizlaldákból 4546 tonna vágósertést adnak el. A vállalkozóktól az előírtnál kisebb, illetve nagyobb súlyú állatokat is átveszi a gazdaság, ezeket saját vágóhidján levágja; csak az arra alkalmas súlyúakat szállítják a Kaposvári Húskombinátba. — Amikor a bérhízlalóval megkötjük a szerződést, 40 ezer süldőiből maga választhatja ki a számára legmegfelelőbb alapanyagot — magyarázza a gazdaság igazgatóhelyettese. — A tápot mi adjuk, ml visszük a helyszínre. Szervezetten folyik ez a munka, hasonlóan a kihelyezett állomány rendszeres felülvizsgálatához, a kifizetésekhez. • H. F. Sikeres volt az eddigi akció Hulladékok újrahasznosítása A Hazafias Népfront megyei elnöksége a Miniszter- tanács múlt évi- határozata alapján ebben az évben társadalmi akciót kezdeményezett hasznos hulladékok gyűjtésére. Más tömegszervezetekkel és mozgalmakkal együttműködve szervezték meg az akciót azzal a céllal, hogy a begyűjtött másodnyersanyagok és hulladékok ellenértékének felhasználásáról a településen élők közösen döntsenek. A tapasztalatok szerint a lakosság általában a gyermekintézmények és az öregek napközi otthonának fenntartásához, fejlesztéséhez, kulturális, sport, ifjúsági létesítmények korszerűsítéséhez kívánt ily módon hozzájárulni. Az év első felében először Barcson' és a környék településein, majd a siófoki és a marcali járásban, illetve a szókhelyvárosokban szervezték meg a gyűjtést. Az ösz- szegezett tapasztalatok szerint országosan is kiemelkedő események születtek, több mint egymillió forint értékű hasznosítható hulladék gyűlt össze. A legkiemelkedőbb eredményt a barcsi körzet érte el több mint négy- százezer forint értékű teljesítménnyel, őket a boglárlel- lei, a marcali, a tabi és a siófoki körzet követi. A csurgói térség is hozzájárult az első félév jó eredményéhez, de itt az elhatározás szerint ősszel folytatják az akciót. , Az ütemterv szerint ugyancsak ősszel — szeptemberben és októberben — kerül sor Kaposváron és Nagyatádon, illetve a kaposvári és a nagyatádi járásban a hasznos hulladék szervezett gyűjtésére. Az időpontokról, a gyűjtés módjáról megfelelő módon tájékoztatják majd a lakosságot. Barátsági munka az MSZBÍ-tagcsoportokban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság több mint 1700 tagcsoportja az üzemek, a szövetkezetek; a vállalatok és intézmények mozgalmi életéhez kapcsolódva egyre nagyobb szerepet vállat a Szovjetunióval kapcsolatos ismeretek terjesztésében, a magyar—szovjet barátság elmélyítésében. — Ez a megállapítás az MSZBT országos elnökségének közelmúltban tartott ülésén hangzott el, melyen a testület a tagcsoportok tevékenységének tapasztalatait vitatta meg. A barátsági munka bázisai 1970 óta a tagcsoportok, melyek az ország egész területén a helyi lehetőségekhez igazodó, a sajátosságokra is figyelő formák és módszerek szerint működnek. Egyre több helyen lehet tapasztalni, hogy az egy városban, járásban, kerületben dolgozó mozgalmi kollektívák közösen szervezik akcióikat, rendezvényeiket. Gyakori, hogy egy-egy tagcsoport olyan üzemmel, intézménynyel működik együtt, ahol még nem alakultak hasonló csoportok, és így nagyobb lehetőségek kínálkoznak a Szovjetunióban elért eredmények mind szélesebb körű bemutatására, A nagy ipari és mezőgaz- ' dasági üzemek tagcsoportjai között egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy munkatervük konkrét ajánlásokat tartalmaz a szocialista brigádok vállalásaihoz. A fejlődést jelzi, hogy tevékenységük mindinkább kapcsolódik a „hétköznapok” politikai munkájához. A szovjet termelési, műszaki tapasztalatok itthoni felhasználását segíti elő a* szakmai kapcsolatok ápolása, a szovjet szakirodalom terjesztése, A barátsági munka hatégal járó nagyobb felelősséget, márpedig ő olyan asszony, aki szeret eleget tenni annak, amit vállal. Így volt a pártoktatásos is. Az évzárón elsősorban azért dicsérték meg, mert kiemelkedett vitakészségével. — A szalagon dolgozó nők bizalommal fordulnak hozzá, ő pedig mindig igyekszik válaszolni a kérdéseikre — jegyzi meg Véghelyiné. Kondor Lajosné munkaügyis a vállalat sárvári üzeméből került a marcali gyárba négy évvel ezelőtt, áthelyezéssel. Ott pénztáros volt, ez a munka azonban sokkal jobban megfelel egyéniségének. Szeret és tud az emberekkel bánni. Mosolygós, kedves, közvetlen asszony. Egy darabig a raktárban is dolgozott, ezt azonban átmenetnek érezte. Ö is úgy van, mint a társa: szintén kétgyermekes édesanya, s csak akkor gondolhatott a párttagságra, amikor fölcseperedtek a gyerekek. A férje katonatiszt, így sok munka hárult rá a családban. — Most már önállóak a gyerekek, így neveltük őket. Ellátják magukat... A férjem párttag, ő nagyon támogatott abban, hogy belépjek. Kondomé a szakszervezet számvizsgáló bizottsága elnökeként bizonyította politikai alkalmasságát. Most jár a marxista—leninista esti középiskolába, az ősszel másodikosként folytatja tanulmányait. Emellett munkaügyi tanfolyamra is jelentkezett — Sárvárral összehasonlítva sokkal jobb itt a közösség. Nagyon jól érzem magam a gyárben... Az Április 4. brigád tagja vagyok, most lettünk a vállalat kiváló brigádja. Olyan jólesett, amikor a május elsején köszöntőt- I tek bennünket ebből az aBta- I lomból... A pártti-tkár kedves szavakkal beszelt a most fölvett két asszonyról, — Ügy ítatük meg, hegy mindkettőjükkel erősödött az alapszervezet. Eddig a szak- szervezetben tevékenykedtek, ott nagy gyakorlatot szereztek a mozgalmi munkában. Ezt nyilván párttagként szintén kamatoztatják majd, Lajos Géza kony formái a különböző előadások, politikai fórumok, amelyeken egyebek között a Szovjetunió békekezdeményezéseit is népszerűsítik. E rendezvényeken rendszeresen bemutatják a magyar —szovjet kapcsolatok alakulását, a két ország álláspontjának azonosságát, illetve kapcsolataink fejlődésének legjellemzőbb eredményeit, azokat az elképzeléseket, amelyek a jövőbeni együttműködés szempontjából fontosak. A tagcsoportok változatos programjai képet adnak a szovjet emberek életéről, a tudomány, a kultúra eredményeiről, s ismertetik a kommunista társadalom építésének legfrissebb dokumentumait. Jó alkalmat teremtenék a személyes ismerkedésre azok a találkozók, amelyeket a Szovjetunióból érkező művészekkel, valamint turista- csoportokkal szerveznek. Ezek eredményeként több szoros barátság is szövődött már. Az oktatási intézmények tagcsoportjaiban tevékenykedők rendszeresen leveleznek szovjet tanulókkal. Nem ritka a szovjetunióbeli fenyőfaünnepségekre, karneválokra, gyermeknapi rendezvényekre invitáló meghívó sem. A hozzánk látogató kisdiákok élményeiket kétnyelvű irodalmi, zenés műsorok, sportrendezvények is gazdagítják. Számos MSZBT-tagcso- port alakított már ki test- vérüzemi, illetve testvérisko- lai kapcsolatot Ezeken keresztül elterjedtek a szakembercserék, s kedveltek a dolgozók csereüdülései is. SOMOGYI néplap /
