Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
Egy fölmérés tanulságai A bejáró munkások művelődéséről Érdekes, országos szempontból is tanulságos felmérést végzett a Pécsre bejáró munkások művelődési helyzetéről Orcsik Ferenc és Zsikó János. (Mindketten vezető beosztású népművelők a városban.) A városi tanács művelődésügyi osztályának megbízásából kilencvenöt pécsi vállalat és szövetkezet adatait felhasználva állították össze jelentésüket Az adatok szerint minden ötödik-hatodik Pécsett foglalkoztatott munkás bejáró. A három bányavállalathoz járnak be legtöbben, de a megye községeiből szerzi munkáslétszámának 35 százalékát a Baranya megyei Építőipari Vállalat is. A város környéki községek közül Kozármislenyből tizenöt vállalathoz ingáznak a munkások, de a többi városkörnyéki község esetében általában egy-egy vállalat túlsúlya mutatható ki. ___, S zármaznak-e hátrányok a bejárásból? A kérdést azért indokolt föltenni, mert sokan hajlamosak az ingázók helyzetét a valósnál kedvezőbbnek látni, elsősorban, az úgynevezett második gazdaság lehetőségei miatt. A bejáró, „kétlaki” munkás — mondják — nincs rákényszerülve a piaci, bolti szolgáltatásokra, mert odahaza mindent megtermel, sőt tértr Uj szemléltető eszközök Az ősszel kezdődő tanévben a Művelődési Minisztérium 26 féle új taneszköz használatát írta elő az általános iskolák részére. Többek között történelmi és földrajzi faliképeket, földgömböt, a nyelvi, irodalmi és az énekoktatáshoz hangszalagokat, diafilmeket, más tantárgyakhoz transzparenseket, szemléltető ábrákat, amelyeket az oktatási szakemberek elképzelése alapján az Országos Tanszergyártó es Értékesítő Vállalat (Tanért), az Országos Oktatás- technikai Központ és a Kartográfiái Vállalat fejlesz-* lett ki. Ezeknek a beszerzésére a tárca több mint 55 millió forint központi céltámogatást juttatott a megyei szakigazgatási szerveknek, s a tanácsok ezt hasonló nagyságú összeggel egészítették ki. Így a Tanérthez mintegy százmillió forint értékű megrendelés érkezett. A szakemberek számítása szerint még ez a nagynak látszó összeg sem teszi lehetővé, hogy a minisztérium jegyzékében az új tanévre előírt eszközökkel az ország 3600 általános iskolájának mindegyikét fölszereljék. Az új tantervek fokozatos bevezetése — az 1978/79-es tanév — óta az általános iskolákban több mint száz féle új szemléltető eszköz sé- gíti a nevelőmunkát. Egy vizsgálat szerint az általános iskolákban az ellátottság — a Művelődési Minisztérium követelményeihez viszonyítva — 50—75 százalékos, s egyenetlen az elosztása. Több új taneszközt használ az 1983/84. tanévtől a többi oktatási intézmény is. Az óvodák számára készitik például a „Hüvelyk Matyi” ujjbábkészletet és az érzékelő játékcsaládot. Az 50 féle új középiskolai taneszköz között a található: a hullámmozgás bemutatására szolgáló ingasorozat, a molekuláris demonstrációs készlet, a dinamométer és a hidraulikus sajtó. Számos magyar irodalmi is idegen- nyelvű hangszalag, diasorozat is készült elegendő mennyiségben. menyeiből a fizetésén felül busás haszonra is szert tesz. No«, a kép nem ennyire rózsás. A bejárót — mint a tanulmány szerzői megállapítják — sújtja a munkana pokon az utazás, bár inkább a közlekedési eszközök indulásának kötöttségével, mint az utazás időtartamával. Hiszen a városi dolgozó is 40—50 percet tölt a buszon, ha a város egyik végéből utazik a másikba munkahelyére. Ám a járatsűrűség nagy, szemben a távolsági buszok, vonatok járatsűrűségével. A bejáró dolgozók döntő többsége a második gazdaságban is alapvetően érdekelve van. A növénytermesztési és állattenyésztési tennivalók idökényszere tovább csökkenti a szabad időnek azt a keskeny sávját, amelyet magára, épülésére, testi és szellemi gyarapodására fordíthat. A második gazdaság következményeként jövedelme (bár inkább családtagjainak jövedelme) megemelkedik, de ez a többlet az országos felmérések .szerint is ritkán fordítódik az előállítóra. / További hátrány, ami a bejárókat sújtja és kihat egzisztenciájukra: a város javára történő adózás. Az ingázó munkás béréből automatikusan levonnak szociális, infrastrukturális hozzájárulás címén, ezt azonban nem a munkás lakóhelyének, hanem a vállalat székhelyének fejlesztésére fordítják. A bejáró dolgozó szán- dektalanul is azt a várost gazdagítja, amelyhez a munkalehetőség megteremtésen kívül semmi közé sincs. (Más kérdés, hogy oda jár vásárolni, moziba, különböző szolgáltatásokat igénybe venni, ám ha ezt a saját lakóhelyén megtehetné, ebben sem szorulna rá a központi településre.) Miközben a bejáró munkás — a saját és családja munkaerejének kizsigerelésével — otthonában gyarapszik, eközben a nagyobb közösség, a falu szegényedik, mert a helyi tanács költségvetése olyan csekély, hogy a fenntartási kiadásokat is nehéz fedezni belőle. Hogyan hat ez vissza a bejáró munkásság műveltségi helyzetére? A tanulmány szerzői a következő megállapításokat teszik. Ha a munA kaposvári Kinizsi általános iskola udvarán a beton még erősebbé teszi a fülledt meleget. Az épület egyik sarkában akad egy árnyas zug. Szerencsére épp ott, ahol padok, kőasztalok vannak. Vagy húsz gyermek foglalja el ezt a területet, s a délutáni hőségben most nagy „csaták” folynak. Jár a mesekártya, izgalmas a játék. S akadnak nézők is, lelkesítve a játékosokat. Mások — főként a lányok — a társasjátékokat, az ugróköbe'iet részesítik előnyben, Felügyelő tanáruk, Oláh József éppen cukorosztásra invitálja az aprónépet. Nagy az öröm. — Reggel még több mint ötvenen voltak a nyári napköziben — mondja Oláh József —■, délutánra általában húszán maradnak. Nagyon jól érzik itt magukat a gyerekek, számukra ez nyaralás. — Hasznos-e a nyári napközi? Nem volna-e jobb, ha a városon kívül töltenék a kicsik a szünidőt? — A kívülálló úgy látja: nem elég, hogy a gyerekek kilenc hónapig az iskolában vannak, most a nyarat is itt töltik. Mindenre rácáfol azonban, hogy néha haza &e akarnak menni. Volt olyan eset. hogy azok a gyerekek is akartak jönni a nyári kahelynek szüksége van a bejárók munkaerejére; ha a munkahelyek társadalmi értéket állítanak elő; ha a juttatások között a szakmai és az általános' műveltség fejlesztését célzó kulturális juttatások is szerepelnek — akkor a bejáró dolgozók hátrányos helyzetét a művelődés területén három lehetséges módszerrel lehet kompenzálni : — A munkahelyi művelődés irányítóinak kiemelt módon kell foglalkozniuk a bejárók képzésével, szórakoztatásával, biztosítva a szükséges feltételeket. — A megtermelt nyereség szociális-kulturális hányadát el kell juttatni a bejáró lakóhelyére, ahol ennek a művelődés és a szórakozás alkalmaiban testet kell öltenie. — A bejárót — nem saját terhére — szabad idejében oda kell vinni, ahol az általa megtermelt értékből fenntartott intézményhálózat működik. A. három lehetséges módszer csak nyomokban lelhető fel a pécsi gazdálkodó egységek gyakorlatában — mondja ki felmérésük eredményét Orcsik Ferenc és Zsikó János. Valóban, a vállalatok által visszaküldött tesztlapokon ilyen sztereotip válaszok találhatók: „A vállalat kapcsolatot tart a bejárók községeinek vezetőivel.” „A művelődési bizottság folyamatosan foglalkozik a bejárók helyzetével.” „A művelődési bizottság folyamatosan számol a bejárók speciális igényeivel, igyekszik kielégíteni azt.” „Figyelemmel kísérjük a bejáró dolgozók képzését, továbbképzését.” Stb. A legtöbb vállalatnál nem foglalkoznak külön a bejáró dolgozókkal. Aligha csupáji baranyai jelenség ez. A helyzet gyökeres megváltoztatására a szerzők széles körű művelődési integrációt javasolnak, amelybe be kell vonni a helyi tanácsokat, a vállalatokat, a művelődési házakat — mint szakmai irányító központokat —, s a megyei szakszervezeti tanácsokat, hogy javuljanak a bejárók művelő-' dési lehetőségei. H. .1. napközibe, akiknek otthon Van az édesanyjuk. Mert vonzza őket a gyerektársaság, a sokféle játszási lehetőség. Később szüleikkel ők is elmennek nyaralni, de addig sem telnek tétlenül a szünet napjak Egy nyolc év körüli kislány még hozzáteszi: azért jő a napközi,' mert a játék mellett sokat és finomakat lehet enni. — A gyerekek naponta há- romsizor étkeznek; tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak. Valóban ízletes a koszt, s olyan bőséges, hogy rendszerint mindet meg sem tudják enni... Nem árt, ha egy kicsit erősödnek. — Miként telik a napköziben egy-egy nap? — Délelőtt játék s szabad levegőn, tízórai, majd folytatódik a játék. A délután is így alakul. Az iskola fölszereltsége olyan, hogy a gyerekek gondtalan időtöltését maximálisan kielégíti, Vannak szervezett programok is, például a jálszóház, Itt, az udvaron tartják a Lakótömbök, játszóterek sorozat néhány foglalkozását Nagyon jó a kapcsolatunk a Latinka es a Killián művelődési központtal, gyermekműsorainkra mindig felhívjuk a figyelmet, s el is viszJátszani az iskolában is lehet Nyári galéria néven új kiállítóhely nyílt a hét végén Fonyódan a Fürdő n. 9. szám alatt. A kiállításon somogyi képzőművészek mutatkoznak be július 22-ig. Vizsgálat Martinovics-ügyben A legellentmondásosabb vélemények születtek Martinovics Ignácról a halála óta eltelt csaknem kétszáz esztendőben. Olykor — a korszellemtől gs természetesen a szerzőik pártállásától függően — meggyőződése» és tudatos polgári demokratának ábrázolták, valósággal a szabadság szeplőtelen bajnokának, máskor sötétben bujkáló összeesküvőnek, köpönyeg- íos-gatónak, csupán a saját érdekei szerint cselekvő, hatalmi tébolyban szenvedő idegbetegnek és gátlástalan besúgónak. Könyvek és tanulmányok sora bizonyítja: a természettudományokban és ‘ a politikában egyaránt jártas, fél tucatnyi nyelven kitűnően beszélő lembergi egyetemi tanár, udvari kémikus és szászvári apát titokzatos személyisége ma is izgatja a szakembereket, sőt — Hankiss Ágnes szociológiai müvének, Boreczky Beatrix könyvének és Eörsi István drámájának fogadtatása nem hagyott kétségeket ezzel kapcsolatban — a közvéleményt is. Nagy kár, hogy az érdeklődőik csak úgynevezett másodlagos forrásokból tájékozódhattak : Martinovics és hat társa perének anyaga eddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven, de levelezéséből és a titkosrendőrség irataiból is csak morzsákat kaphattunk korábban. könyvespolc Fontos hát az a kötet, amely nemrég ezzel a hosz- szú címmel jelent meg a Magvető kiadó Nemzet és emlékezet sorozatában: Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében. Benda Kálmán és Elek Judit kutatásainak eredményeként csorbítatlanúl végigolvashatjuk a magyar jakobinusok 1795 tavaszán rendezett perének, teljes anyagát, Martinovics politikai végrendeletét, az apát, valamint Hajnóczy, Laczkovics, Szent- marjay,. Sigray és társaik levélváltását, Gotthardinak, a ti tik os rendőrség rettegett főnökének föl jegyzéseit a rendszer megdöntésére alakult két társaságról és a többi szervezkedésről, s tartalmazza a vaskos kötet annak a — dokumentumok alapján készített — tévéfilmnek a forgatókönyvét is, , amelyet egy-ikét esztendeje láttunk. Szinte krimiszerűen izgalmasan tárul elénk Martinovics szörnyű kettős játékának valamennyi részlete: egy beteg ember Jjazudozásai és egy tiszta szándékú hazafi szép szavú megnyilatkozásai váltakoznak kiszámíthatatlan Hankiss Ágnes felfogását Martinovicsnak, a kelet-európai intellektusnak tudatha•ebességgel, jórészt igazolva sadásos voltáról, Egyik szómét a császárra vetette, gondolván; a Habsburgok hatalma a struktúra belső reformjaival is megszüntethető, vagy legalább megváltoztatható, s a mindenkori uralkodó emberségében bízva irta jelentéseit a klérus és az arisztokrácia viselt dolgairól. Másik énje azt súgta: II. Lipo* és I. Ferenc birodalma olyan megmerevedett, mozgásképtelen óriás, amelyet — a francia minta nyomán — csupán polgári forradalommal lehet „felrobbantani”. A feljelentésekkel párhuzamosan születtek hát a bőven idézeti szellemes, gúnyos .röpiratok a császár és rendszere ellen. Hogy az ellentmondás va- lődi-e vagy csupán látszólagos, hogy csak a haza érdeke késztette-e az apátot kettős. játékra vagy vitathatatlan jeilemgyöngesége is motiválta cselekedeteit, ,. s ha igen, milyen mértékben — ennek eldöntéséhez valószínűleg a történészeknek és lélekbúvároknak több évtizedes munkájára lesz szükség: E recenzió szűkre szabott keretei között végül fordítsuk inkább figyelmünket egy, a közvélemény általaiig ismert szereplőjére a magyar jakobinusok peréinek, egy olyan személyiségre, akinek tudathasadása nem kevésbé izgalmas következtetésekre ad lehetőséget, mint Martinovics skizofréniája. Franz Schilling kormány-; tanácsosról van szó, aki „hivatalból” a vádat képviselte a perben, és az összeesküvés vezetőire halálbüntetést kért. Romantikus alkatú szerzők bizonyára ördögnek ábrázolnák. Elek Judit azonban rokonszenves embernek mutatja forgatókönyvében, s a dokumentumokból kiviláglik: legalább részben jogosan Schilling ugyanis nem volt kegyetlen, nem volt híve az abszolutizmusnak — még a II. József majd II. Lipót által fémjelzett úgynevezett felvilágosult változatnak is csak fenntartásokkal —, hanem, részint családi örökségként, a polgári átalakulás gondolatával kacérkodott^ Mint magasi beosztású hivatalnoknak mégis a hatalom játékszerévé kellett válnia, pedig — sok utalásból tudjuk — valójában rokonszenvezett a jakobinusokkal, nem csekély részben azonosult is céljaikkal. Az ellentmondás, amely jelleme és társadalmi szerepe között keletkezett, ugyanolyan izgalmas lélektani és történeti tanulságokhoz vezethet, mint a Hankiss Ágnes által Martinovics-komp- lexusnak nevezett, fentebb említett jelenség. A lelkiismeret és a külső kényszer között fennálló kölcsönös hatás vizsgálata ugyanis nem csupán históriai szempontból érdekes -és fontos. Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP szűk oda a nebulókat. Tegnap újabb szórakozásban volt részük: egy hatalmas sátrat állítottunk föl az udvaron, abban fogócska ztak. Élvezték az újdonságot. Csak kissé melegnek bizonyult a sátor. Rossz idő esetén annál nagyobb a haszna ... Amelyik kicsi a nagy játékban elfárad, a pihenőszobában alhat néhány órát — A Kinizsi iskolában a nyári napközi szeptemberig működik. Nem lanawrtó es a nevelőknek? ■— A felügyeleti beosztást sikerült úgy megoldani, hogy nem olyan megterhelő. Egy- egy nap ketten, vagyunk itt pedagógusok, s megosztjuk a munkát. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy szinte egyáltalán nincs szükség fegyelmezésre, olyan szépen eljátszanak a gyerekek. Egyszer a saját óvodás lányom is eljött. a napközibe, s ezt naponta szeretne megismételni, Ambras Agnes
