Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
Hogyan töltjük a szabad időnket? A szabad idő — a kijevi szociológiai iskola tanítása szerint — nem egyszerűen az az idő, ami a munkától vagy más kötelező tevékenységtől szabad, hanem az az idő, amelyben „a személyiség önmagát építi”. A marxi megfogalmazás szerint a személyiség fejlődését szolgáló szabad idő a „legfőbb termelőerő”. Tartalmas és izgalmas kifejezések! A kérdés viszont napjaink egyik nagy kérdésének is tekinthető: vajon hogyan gazdálkodik ki-ki a megnövekedett szabad idejével ? Egészségügyi szakemberek éppúgy vizsgáljak napjainkban ezt a kérdéskört, mint szociológiai kutatók, demográfusok, illetve a KSH speciális feladatokat ellátó szakemberei. Átfogó, az egész társadalmat, annak minden rétegét nagyító alá vevő elemzés napjainkig nem készült e témában. Részkérdésekben azonban több fontos felmérés adatai ismertek. Elöljáróban egy napjainkban készített statisztika kívánkozik ismertetésre; készítői egészségügyi szakemberek, közvélemény-kutatások szakértői. Néhány tízezres nagyságú lakosságcsoport körében, tájékozódtak. Fölméréseik szerint a szabad időben végzett és valóban „szabad idős kikapcsolódásnak” is tekinthető foglalatosságok aránya a következőképpen alakul. A legtöbb családban valamelyest megnövekedett a televíziózás és a rádiózás. Kedvelt szabadidő-tevékenység a kertészkedés. az erre fordított időhányad növekedése számottevő, mintegy 14 százalék. Ezt követi, természetesen elsősorban a nők körében a kézimunka. 13 százalékkal, majd nagyjából hasonló idÓ- növekedéssel szerepel a sé- talás, a kirándulás. Sajnálatosan utolsó helyen szerepel a szépirodalom — s általában az olvasás időmennyiségének növekedése. Tekinthetjük reális jelzéssorozatnak is a fenti adatokat. Művelődési házak vezetőinek, tanácsi művelődési szakembereknek a megfigyelései csatlakoznak melléjük, kiegészülve sajátos szempontból a népfront családpolitikai rétegvizsgála- taival is. Ezek szerint a megnövekedett szabad idő személyiségre hasznos, valóban értékes ’ felhasználása kevéssé figyelhető meg a nők körében, a családi munkamegosztásban. A családok férfi tagjai — jóllehet, köGyermekek a szülők szülőföldjén Interjú az anyanyelvi táborokról Kétszázötven magyar származású gyermek érkezett vagy érkezik külföldről ezen a nyáron i a Magyarok Vi- ] agszövetségérvek zamárdi, boglárlellei és fomyódligeti táboraiba. Az anyanyelvi kurzusok céljáról és az oktatás módszereiről Molnár GytUánéval, a világszövetség szakfelügyelőjével készítettünk interjút. — Melyik országokba! érkezik a legtöbb gyermek? — Elsősorban az Egyesült Államokból, Ausztriából, Franciaországból és az NSZK-ból, de egyre többen jönnek a Köael-Kelet országaiból is. Feltűnő, hogy kis vendégeink zöme a középosztályhoz tartozó értelmiségi Vagy alkalmazotti családokból származik. — Találkozott-e ön előítéletekkel vagy ellenpropa- pandával a nyugati országokban a Magyarok Világszövetsége kezdeményezéseivel kapcsolatban? — Hosszabb ideiig tanáros - kodtam az Egyesült Államok- ban, Lousianában, sokszor jártam hivatalos úton Európa nyugati részén, de ilyen előítéleteket csak elvétve tapasztaltam. A magyar kolóniák polgárai érdeklődve figyelik a mai Magyarország eletet, és szinte egymást beszélik rá: küldjétek el a gyerekeket a kéthetes nyári anyanyelvi táborokba. A sajtó — pártállástól függetlenül — tisztelettel és elismeréssel nyilatkozik kezdeményezéseinkről. — Milyen a táborokba érkezett gyermekek magyar nyelvismerete, és milyen sajátságos nyelvi nehézségekét kell leküzdeniük a pedagógusoknak? — Általános tapasztalat: ha mindkét szülő magyar, a gyermek is kitűnően beszél anyanyelvűnkön, ám ha sz apa vagy az anya nem ínagyar, a kicsinyek jobbára a megértés szintjén maradnak. A tanárok számára a legtöbb gondot a magyar ragok, jelek használata, valamint az igék alanyi és tárgyas ragozásának alkalmazása okozza. Érthető, hiszen ezek a fogalmak ismeretlenek azokban az indoeurópai nyelvekben, melyeket a gyerekek napról napra használnak szülőhazájukban. — Milyen az oktatás tematikája és milyenek a módszerek? — Jó egy évtizede, amikor *z anyanyelvi táborok megszülettek. elsősorban az óhaza megked vei telese volt a célunk, «.ért jobbára szórakoztatni igyekeztünk a kicsinyeket sok-sok játékkal, mesével, dallal, tánccal, vidámsággal. Az azóta kidolgozott metodikában összehasonlíthatatlanul nagyobb szerephez jutott a nyelvtan, ami persze nem azonos a száraz, él- ménytelen grammatizálással. A tanítás módszere ma a következő. Délelőtt — olvasmányokkal, beszélgetésekkel, kisebb részben írásos tevékenységgel — igyekszünk tudatosítani kis növendékeinkben a nyelvtani szerkezeteket, délután pedig — ének, rajz, közös torna és más játékos metódusok segítségével — „bevésetni”, készséggé fejleszteni a délelőtt tanultakat. Az oktatásban természetesen felhasználjuk a legmodernebb audiovizuális eszközöket is. — Készítettek-e könyveket vagy más, úgynevezett módszertani segédanyagokat a táborok résztvevőinek? — A Magyarok Világszövetségének tetemes támogatásával, az anyanyelvi konferencia javaslatai alapján jó néhány ilyen könyv készült az utóbbi években. A teljesség igénye nélkül említem meg V. Deák Éva Fölfedezem a Balatont című munkáját, a Hpgy mondjuk helyesen? című könyvecskét vagy a Magyar szavak világa című kiadványt. Változatosságuk, színes ábráik, . tetszetős külsejük miatt a gyermekek Valamennyit nagyon kedvelik. — Megfelelnek-e a követelményeknek a világszövetség által szerződtetett nyelvtané rok? — Törzsgárdánk régi, sokat próbált pedagógusokbó1 áll. akik — hogy csak egyetlen. friss példát említsek — furulyázni. idegenvezetői munkát végezni is megtanultak, hogy azután ismereteiket a táborokban haszhosít- hassák. , — A kéthetes nyári együtttartózkodáson kívül létezik-e állandó kapcsolat a* gyermekek és tanáraik, illetve a Magyarok Világszövetsége között? — Van, akitől karácsonyi, újévi, húsvéti üdvözlőlapokat kapunk, van, akitől hosszú leveleket is kisebb-nagyobb rendszerességgel. E lapok, levelek sohasem maradnak válasz nélkül. Részint ennek az állandó kapcsolatnak köszönhetjük, hogy táborainkban évről évre több a „visz- szaiérő vendég”, az olyan gyermek, akit erős érzelmi szálak kötnek szüleinek szülőföldjéhez. L. A , rükben gyakori a szabad idő terhére végzett ház körüli munka, mellékfoglalkozás stb. — egészében véve mégis több szabad idővel rendelkeznek hétvégeken, mint az asszonyok. Idejük eltöltése kevéssé kötött, kevésbé függ a családi tevékenységtől. A családok jelentős hányadában a szombati, úgy-, nevezett első szabadnap java részét a nők az eddig hétközben az esti órákban végzett háztartási munkákra fordítják. (Pedagógusok körében is hasonló megfigyeléseket regisztráltak; a gyerekek elmondása szerint az anyák — fiatalok és középkorúak egyaránt — a család ellátására mintegy 6 órát fordítanak a szombati szabad idejükből, míg a férfiak maximálisan két és fél órát.) A fiatalabb férfiak mintegy 20 százaléka végez szombatonként jövedelemkiegészítő munkát. Több mint negyedük — elsősorban a kisebb vidéki településeken — kiegészítő kerti munkával tölti el a délutánt. Általános megfigyelés, hogy a család jólétével, gyarapodásával, ezen belül az anyagiak megnövelésével, illetve a háztartás jobb ellátásával kapcsolatos a hét végi első szabadnap. A második szabadnapon már tapasztalható a családos asszonyok szabad idejének, elsősorban az olvasásnak, a tv-nek és a kézimunkázás- nak szentelhető időmennyi - ség növekedése. Jószerivel nem történt megfigyelhető előrelépés a sport, a kirándulás, általában a közös, csoportokat mozgató rendezvények élénkülésében. Az utazási kedvet csökkentette á közlekedési tarifák növekedése. Az elején tartunk egy folyamatnak. A gyarapodó szabadidő-mennyiség eddig nem járt még együtt a tudatos, társadalmi méretű, igen differenciált tervezéssel, ami a rétegigényeket, a családok, rétegek anyagi lehetőségeit, sajátos életcéljait és programjait kellően egyeztetve, a szabad idő társadalmilag és emberileg egyaránt hasznosabb eltöltését szolgálná. Művelődési és sportirápyítási kérdés is: hol alkalmazkodnak most a legjobban és a leggyorsabban a helyi rétegigényekhez. Hol mérik föl leggyorsabban a családi kívánságokat, s mennyire tudnak elébe menni kínálattal, programokkal, ajánlásokkal — vagy csupán ötletekkel — a szabad idő gyarapodásának. Mert erre az önmagát építő személyiségnek, s a személyiség fejlődését szolgáló szabad időnek — mint „legfőbb termelőerő”-nek — egyaránt szüksége van. Várkonyi Margit 4 Kis-Batatont kutatják Halásztelepülések nyomában Somogyi és zalai régészek dolgoznak a Kis-Balaton természetvédelmi területén: mielőtt újra elárasztják a vidéket, ez az utolsó alkalom arra, hogy felszínre hozzák az elmúlt korok tárgyi emlékeit. Vörsön a somogyi régész nyomába szegődtünk: az egykori szigetek egyikén találkoztunk Költő Lászlóval. Amerre a szem ellát a sík vidéken: nád és aprócska halmokon — ezek voltak a Kis-Balaton szigetei — kultúrnövények, főképp kukorica. A Balaton védelmében visszaállítják a Kis-Bala- tont, ahol a korai vaskorban már lakott települések voltak. Nehéz ' elképzelni eleink életét, az egykori vízi világot anélkül, hogy ne hívnánk segítségül a régészeti leleteket. A Fövenyi osztásban járva máris sokat, megtudtunk Költő Lászlótól. — Mielőtt az ásatások megkezdődtek ebben a térségiben, a friss szántások nyomán bejártuk a terepet. Az eke hasította „fölösebben” előkerült cserépedénytöredékek jelezték, hói érdemes kutatnunk. A nyáron három helyen dolgoztunk. A Papkertben kezdtünk, itt a korai vaskortól a késő bronzkorig találtunk leleteket. A domb tetején késő népvándorlás kori település nyomaira is rábukkantunk, ezek fölött avar kori és középkori leleteket tártunk föl. Elsősorban edénytöredékekből következtettünk arra, mikortól laktak ezen a vidéken. A battyáni disznó- legelőn 'bronzkori, neolitikus emlékekre bukkantunk, öt év áll rendelkezésünkre, hogy a Kis- Balaton elárasztása előtt még feltárjuk, mit rejt a föld. — Cseréptöredékek tömkelegé került eddig elő. Miró’ vallanak ezek a cserepeik? :— A lakóházak többségét a földbe ásták. A nádat kö- rülsározták, ebből állt a házak fala. Sok ilyen nyomra bukkantunk. Nem volt tartós építési mód ez, az emberek gyakran változtatták lakóhelyüket. Minden ilyen költözés során a régi lakóházat „szemetesgödörnek” használták. ezért tül nyomár észt cserépedény-töredékeket sikerült eddig begyűjtenünk. A bronzkori használati edények díszítése arra vall. hogy egy sajátos kultúra élt itt. Halászattal, vadászattal foglalkoztak a falusias település lakói. ennek számtalan bizonyítéka került már elő. — A szigetek élete milyen lehetett? — A települések egymástól távol álltak. A házak úgyszintén. Egy-egy szigeten ötA temérdek csercptörcdck történeti korok „kalauza” ven-hatvan család élhetett. A középkori ilyen településeket már halászbokroknak nevezzük. — Mit mutatnak a somogyi és mit a zalai leletek? — A legkorábbról való leletek azonosak, ám Zalán keresztül vezetett a.római út, Hídvégen át, innen számos értékes római kori lelet került elő. Somogybán ilyeneket még nem találtunk. Fei- tefelezéseink szerint a kü !.ső területeken római kori emlékek is felszínre kerülhetnek. — öt év múlva elárasztják a Kis-Balaton területét. Nem megy veszendőibe a ré-' gesz munkája? — A szigetek kiemelkedj nek később is, ám addig föltárjuk ezeket. A leletek pedig elmondják, milyen élet volt itt, amióta az ember e vidéken megtelepedett. A vörsi volt tiszttartóházban, ahol restaurátoraink dolgoznák, múzeumot szeretnénk berendezni az itt talált értékes leletek bemutatására. H. B. Lakóház nyomára bukkant a régész. Ki miben tudós? — matematikából és történelemből Ismét megrendezik a Ki miben tudós? vetélkedőt: a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió közös rendezvényén az 1983—84-es tanévben matematikai és történelmi ismereteikről adnak számot a középiskolák harmadik és negyedik osztályos tanulói. A történelemvetélkedő meghirdetésének célja, hogy — miközben felhívják a közvélemény figyelmét a történelmi-társadalmi ismeretek fontosságára — lehetőséget teremtsenek a tantárgyban kiemelkedő képességű, tehetséges fiataloknak tudásuk bizonyítására. A matematikai versenyek várhatóan olyan A kályha Talán a júliusi nagy meleg hatására asszociáltunk: a fűtésről kezdtünk el beszélgetni. Helyesebben: a kályhákról. S hogy még pontosabbak legyünk: a kandallóról. Erről az ősrégi alkalmatosságról. mely az angol és , francia házak szobáinak még ma is fontos tartozéka. A háziúr kényelmes karosszékében üldögél, térdén kockás takaró. Elmélázva tekint a kandallóban pattogó tűzbe, előtte hófehér medvebőr. Bizonyos filmek elengedhetetlen jelenete. A nyugalom, a béke Icissé gics- cses szimbóluma. De nekünk — kell-e a kandalló? Igaz, hogy X-nek is van, meg Y-nak is, de hát ö megteheti, van miből... Igen ám — folyt tovább a szó —, de a; cserépkályha mennyire kevésbé költséges dolog? Azt fűteni, naponta megrakni, fa. szén, gyújtás, no és a munkai Elmosódnak a beszélgetők arcvonásai. Emlék fogan meg bennem. Mar 8 nagy asztalnál ülök. efőttem tiszta papír, színes ceruzák. Ili néni mellettem a nebulók aznapi „irkáit” javítja, én pedig „ segítek” neki. Különböző kriksz-krakszok kerülnek a papírra, de hamarosan odapenderül a sorok közé egy királykisasz- szony. egy mesebeli herceg, egy füstölgő kéményű házikó halastóval, s egy virágoskert is. Nagyapám az asztal túlsó oldalán kedvenc székében ül, s keresztrejtvényt fejt. Szarukeretes szemüvege lecsúszott egészen az orra hegyéig. Nagyanyám egy lavórnyi frissen mosott ruhával jön be. Idebent teríti ki, ha nincs érkezőben vendég, mert itt gyorsabban szárad. Vendég pedig minden pillanatban jöhet, „csak egy percre”. Ilyen alkalmakra készen all a mindig friss pogácsa. Nagyanyám már megy is ki « konyhából edény csörömpölés hallatszik. — Szedjetek le az tisztáit, vacsorahoz terítünk! — kiált be. Nagyapám komótosan ösz- szeszedi az aznapi fejteni valót, Ili nagynéném a füzei leket. S amilyen jó lélek, meg az én rajzeszközeimet is elpakolja. Abrosz, tányérok, ínycsiklandozó étel. Aztán leszedik az asztalt. — Na, te is kivihetsz két tányért, de el ne ejtsd! S ezek után valamennyien a rádió köré telepszünk. Odahúzom a kis székem a többiek közé. Ott a legbiztonságosabb. Hallgatjuk a műsort. S amíg nagyapám a keresztrejtvényt fejtette, amíg rajzoltam, amíg Ili nagynéném az irkákat javította, amíg vacsoráztunk, s miközben hallgattuk a rádiót, az a hatalmas jószág a sarokban, a cserépkályha halkan duruzsolva ontotta a meleget. A zsaluk mögött, odakint pedig nagy pelyhek- ben hullt a hó ... — Itt vagy még közöttünk? — bök oldalba nevetve a kollégám. — Hát hogyne, persze . 1. riadok föl hirtelen. Istenkém, ha tudnák, hány évet utaztam visszafelé az tdöbei} egy kályha kapcsán... s letörlöm arcomról a verítéket, Ambrus Agnes tehetséges fiatalok felkutatására is módot adnak, akik képesek egy-egy szakterület ismeretanyagában — többlet- munka árán is — elmélyedni. A játék — a szervezők szándéka szerint — érzékelteti majd a matematikai gondolkodás szépségét, s népszerűsíti a matematikai módszerek hasznosságát is. A vetélkedő — amelyre szeptemberben 30-ig lehet jelentkezni — első szakaszában a helyi versenyeket rendezik meg, innét iskolánként 2—2 versenyző kerül a megyei, illetve a fővárosi versenyek mezőnyébe. A megyei rendezvények első öt — néhány megyéből hét —, illetve Budapest legsikeresebb tíz játékosának dolgozata jut majd az országos tantárgyi versenybizottság elé’ amely a legjobb hatvan diákot hívja meg az országos verseny első, írásbeli fordulójára. Az ezt követő szóbeli vizsgán tizenhatan rajtolhatnak, s innen nyolcán kerülnek a televízió nyilvánossága előtt zajló döntőbe — a tervek szerint a jövő esztendő februárjában. Az ifjú tudósjelöltek szereplését zsűri értékeli; a két bíráló bizottság elnöki tisztét Császár Ákos, illetve Be- rend Iván akadémikus vállalta el. A Ki miben tudós? győztesei a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgáján az új felvételi rendszernek megfelelően, kedvezményben részesülnek. A történelemvetélkedő első négy helyezettje a szakiárgyból, míg a matematikaverseny legsikeresebb négy szereplője a matematika mellett fizikából vagy kémiából is mentesül a felvételi vizsga alól, A kedvezményeken kívül a nyertesek értékes jutalomban is részesülnek. A részletes útmutatót a középiskolák augusztus végéig megkapják.
