Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
nyár NYARALÓ APRÓSÁGOK A fanyódi kikötőben egymást érik az ínycsiklandozó, ám olcsónak korántsem mondható falatokat árusító bódék. Hét év körüli gyerek áll anyja mellett a kígyózó sorban. Ebédelni készülnek. Köziben a csemete érdeklődéssel szemléli, ki mit vásárol. Mire a pulthoz érnek, már fölmérte a választékot. Tehát: kér zacskóban sült krumplit, grillcsirkét, uborkát, hot-dogot, sült halat. — Nem lesz ez sok, kisfiam? Persze, a napköziben nem kaptok rendesen enni, most aztán ki vagy éhezve — mondja a mama inkább a többieknek magyarázatként, miközben a jókora mennyiségű ételt kifizeti. Odébb azonban lángc«t és palacsintát is sütnek, természetesen abból is vásárolni kell, mert a gyerek megkí^ vanta. S ha már itt vannak, vesznek a színes papírba csomagolt külföldi csokoládéból is. Ennyi ételre inni is kell valamit, tehát jön az üditő ital egy hatalmas pohárból. Az első korty után — a szerény ebédjüket fogyasztó nyaralók között — a csemetének egy sóhajtással megszabadul terhétől a gyomra. — Nem szégyélled magad? — csattan máris a pofon a kisfiú képén, — Ezért vetetsz meg mindent, hogy kidobd? Azt hiszed, hogy milliomosok vagyunk? — így az anyuka. A sápadt gyermek arcán pedig látszik, hogy végképp elment a kedve az egész nyaralástól. kés anya Így fordul élete párjához. — Ezeket az üzleteket direkt a szülők bosszantására találták ki. A két gyerek közben már rángatja is a karját: — Anyu, vegyél kisautót, kisbabát, vegyél olyan labdát, vegyél moncsicsit, vegyél san- dokanos trikót... Kislányom — hajol le a mama —, nem azért jöttünk a Balatonra, hogy felvásároljuk a boltokat A nyaralóban van a játékod, ott a labda, az úszógumi. Lemegyünk egy nagyot fürödni. Jó lesz? Most már mind a két gyerek nyafog. — De nézd meg, másoknak vesznek! — N06 jó, gyertek. A csemeték surgárzó arccal kezdenek válogatni a műanyag kacatök között Egy boldog játéktulajdonos épp előttük kezdi el tologatni kisautóját. Először a kereke esik ki a holminak, majd az egyik ajtajától válik meg — Mit gondoltak — szól a mama —, vegyünk ilyen ócskaságot, vagy inkább menjünk át hajóval Badacsonyba? Egyszeriben feledve minden játék, örömujjongásba tör ki az aprónép. S a család elindul a hajóállomás felé. A közelben álldogáló és a jelenetet figyelő kétgyerrneAz egyik szőke, a másik barna, A soriban álló szülők mellett álldogálnak, de közben leplezetlenül méregetik egymást Nagyjából egyidősek. Elunták a várakozást a tűzó napon, meg egyébként sincs, mit csinálni. Óvatosan kerülgeti egyik a másikat, LERÁGOTT CSONT mígnem a barna megszólal: — Jössz döcizmi? — Merthogy a libikóka ott van nem messze. A kérdésre a válasz teljességgel érthetetlen. — Nem érted? Jössz dö- cizni? — A válasz megint valami ismeretlen szöveg. A sorban álló anya elneveti magát: — Zsoltiként, német a kisfiú, azért nem érti, amit kérdezel. Zsolt némi töprengés után odamegy a szőkéhez és kézen fogja. Elindulnak a hinta felé. Két perc múlva már vidáman egyensúlyoznak az alkalmatosságon. Mire a szülők megvásárolják a szükséges holmikat, nagy kacagások közepette jönnek vissza. — Anya, képzeld, Hans - nak van egy farkaskutyája, ilyen pici, ni, és kertes házban laknak, és jövőre megy iskolába. És van egy nagy testvére, aki most táborozik. — Honnan veszed ezt, kisfiam? — Hogyhogy honnan, hát Hans mondta! A. A. Délutáni őrjárat Bailatanmária-fürdő központjában van egy kis faház: a helyi tanács köztisztasági irodája. — Szemeteszsákokat árusítunk — mondja Vilisics Lajos, az ügyfélszolgálat vezetője —, és nálunk rendelhetik meg a szennyvíztartályok tisztítását az üdülőtulajdonosok. Foglalkozunk virág. díszcserje és termőföld értékesítésével is. Előfordul, hogy a szippantásra egy-két napot várrá kell, bár a gépkocsik folyamatosan dolgoznak. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy több nagy üdülőnek nagyon kicsi a tartálya. A szemétszállítás folyamatos. Délutánonként kismotorra ülök, járom az utcákat, ahol rendetlenséget, szemetet találok, fölírom, és másnap arra veszi útját a szemeteskocsi. — Az utóbbi időben egyre több szó esik a környezet szennyezéséről. Sok panaszt hallottunk a szemétgyűjtő műanyag zsákok rossz minőségére. — Az a tapasztalatunk, hogy sokan éles fém tárgyakat is tesznek a zsákokba, azok kiszakadnak, így aztán a többi szemét is kiömlik. A kisebb, még építési hulladéknak minősülő szemetet akkor is elvisszük, ha külön kiteszik a zsák mellé. Sokan ezt nem tudják. Ha az emberek tisztaságot, rendet látnak maguk körül, jobban meggondolják, mit, hol raknak le, dobnak el... '• * j Kerekasztal a környezetvédelemről. II (Bátat Sándor rafia) Márka, schilling, rubel, dollár Idegenforgalom a földvári takarékszövetkezetnél — Hétfő a legnehezebb napunk — mondta Kr ezine er Imre takarékszövetkezett elnök. A balatonföldvá- ri központi üzletházban sok nyelven kérték a magyar forintot. A szövetkezet három egysége — a balatonföldvári kotzpont, a kőröshegyi és a zamárdi kirendeltség — szolgálja ki a' külföldieket. Egész héten nyújtott műszakban dolgoznak, és szombaton is nyitva tartanak. A három üzletházban naponta átlag 260 ügyfél fordul meg A szocialista országból érkezők legtöbbje csekkre kapja a forintot, a nyugati vendégek saját pénzükért vásárolják meg. Körülbelül 20—22 ország állampolgárai fordulnak meg a takarékszövetkezetnél. A legtöbben a Német Demokratikus Köztársaságból jönnek, de sok a nyugatnémet és az osztrák vendég is. Jártak náluk már kubaiak és vannak a. turisták között szép számmal szovjetek is. Az előszezon jól sikerült a szövetkezetnél. Július végéig körülbelül 17 millió forint értékben vásároltak meg külföldi fizetőeszközöket. Ez valamivel több, mint az előző évi. A beváltott valuta 65 százaléka szocialista, a többi nyugati országokból származik. A Cooptourist megbízásából a fizetővendég-szolgálatot is intézik körzetükben. Az előző évinél több szálláshelyet adtak el. Zamárdi ban például 16 különálló lakrészt szereztek meg erre a célra, és összességében több mint ezer személyt tudnak elhelyezni. A vendégszobák bérbeadásából eredő jutalékuk július végéig 280 ezer forint volt Kincskeresők ■ A szabadi földben kincs van. Tudja ezt mindenki. Mióta az újságok elhíresztelték, hogy a Pusztatorony tövében a szőlőmunkások töméntelen sok ezüstöt találtak, minduntalan megjelennek a kincskeresők. Óvatos léptekkel, tekintetüket ide-oda kapkodva osonnak a tőkék között, s ha nem látnak a közelben emberi lényt, előveszik titokzatos műszereiket, és vallatni kezdik a földet Ha valaki — mondjuk egy részes szól őművelő — felbukkan kapájával, metszőollójával az ásatás közelében, a kincskereső egyszerre átváltozik a régészet eredményei iránt szenvedélyesen érdeklődő entellektüellé, s olthatatlan tudásszomjat tükröző arccal nézi a középkori templom és temető maradványait. Az öreg csősz nevet a kincskeresőkön. Széles karimájú kalapot, terepszínű öltözetet, csizmát visel ebben a rekkenő hőségben is. — Ezzel én mindent észreveszek — emeli egy pillanatra a szeméhez a nehéz katonai látcsövet — mindent, ami a hatarban történik. — Mesélje el az esetét a csipogóval — szólal meg egy Cürdőnadrágos részes művek). — A manus settenkedett — mondja az öregember —, jó ideje figyeltem, gyanús volt. Csak keringett a Pusztatorony körül, valami papírt nézegetett, azután megállapodott azon a helyen, ahol a kincset találták. Na, tudom már, mit akarsz, mondtam magamban és csak figyeltem. Egy doboz volt a vállára szíjazva, abból elővett egy furcsa masinát. Közelebb mentem hozzá, akkor hallottam azt a különös .hangot. — A csipogást? — Azt. A kezében olyan villaforma szerszám volt, azzal tapogatta a földet, és közben a táskájában éktelenül csipogott valami. Odamentem hozzá és megkérdeztem, mit keres itt. Nagyot nézett, először meg se tudott szólalni a meglepe- téstőL — Aztán? — Azt mondta, az ásatásra kíváncsi. — Hát persze szólt megvető hangsúllyal a für- doruhas. A Pusztatoronynak nevezett dombon állunk, ősi falmaradványok, csontok fölött, körülöttünk virágzó szóLőkultúra, kissé távolabb ezüstös karéj, a Balaton. Ide látszik az M 7-es út is, a nyaralókkal robogó autók sora, s a zöld domboknak ilyen nevük van, hogy Kese- lő-hegy. Meleg-oldal, öreghegy. Bizony kincs van a szabadi földben, s hogy valójában mit ér, azt legjobban Fridrich György, a sió-, foki November 7. Tsz szőlő- ültetvényének ágazatvezetője tudja. — A szőlőkultúrát 1978 óta fejlesztjük, s ma már 270 hektáros az ültetvényünk — mondja. — Mimiig vallottam, hogy a szabadi határ adottságai különösen kedveznek a szőlőnek, és azt is sejtettem, hogy elődeink ezt a lehetőséget kihasználták. Szinte rögeszmém, hogy Szabadi, de az egész déli part szőlőkultúrája a régebbi évszázadokban virágzóbb volt, mint teszem azt a XX. század első feleben. Negyvenöt előtt is termeitek itt szólót a gazdák, de szerintem nem a legmegfelelőbb helyen. Szóval a ..kincs” valóban itt van a Pusztatorony körül és mindenütt, amerre ellát, a Ke- selö-hegyen, a Meleg-oldalban. Ha babonás volnék, azt mondanám, nem véletlen hogy azokat a gyönyörű ezüst holmikat éppen szőlő- munkások találták meg. Az egyik ékszeren ugyanis sző- lőfürt-mintákat lehetett látni. Magyar Kálmán, a szabadi ásatás vezetője ehhez még egy levéltári adatot is kikutatott nekünk, mély bizonyítja, hogy 1299-ben már szőlőt termeltek itt. Egy For- nász nevű „szabados” szőlőjéről van szó... A kincslelet 1932. április 16-án került elő, akkor láttunk az utolsó 72 hektárnyi tábla telepítés séhez Talán a történelem biztatásának hatására: a munkát 8 nap alaitt végeztük el, 98,5 százalékos ere- déssel. A levéltári iratban felbukkant nevet hamarosan a szabadi nedűvel töltött palackokon olvashatjuk. A lábam alatt kiszikkadt koponya hever. Lehet, hogy ő volt Fornasz... Szarud) András Balaton-parti sorbaállók Fotóriporterünk arra volt kiváncsi, hogy az üdülési főszezon kellős közepén miért állnak sorba az emberek a Balaton partján. A képek is megerősítik az illetékeseknek azt a tapasztalatát, hogy bár a parti vendégek szama hasonló a tavalyihoz, most jóval több a kispénzű turista, aki az olcsóbb ár fejében vállalja a sorbaállást. Velük találkoztunk a boltokban, az ABC-áruházak- ban, a piacokon, s ók toporogtak kígyózó sorokban a hot- dogot, lángost, palacsintát és gyümölcsöt árusító bódék előtt. S bár az elmúlt három évben 9000 négyzetméterrel bővült a parti üzletek alapterülete, s mintegy kétszeresére szaporodott a kiskereskedők száma, a sorok mégsem rövidültek, mert ugyanezen a területen nagy mértékben fokozódott az igény is. Ugyancsak megsz&kott kép a hajóállomások pénztáránál és a beszállóhelyeknél húzódó, olykor reménytelenül hosszúnak látszó sor. A balatoni személyhajókon csaknem 6000 ember számára van hely. Siófokon és Fonyódon tartalék vízibuszok is rendelkezésre állnak, a legforgalmasabb napokon azonban mindez kevésnek bizonyul. Felvételeink Boglárlellén, Fonyódon és Balaton)enyvesen készültek.
