Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
REKORDHŐSÉGBEN Tegnap 15 órakor — a hivatalos mérések szerint — árnyékban 32—34 fok között volt a hőmérséklet a megyében. Az aszfalton és a munkahelyeken jóval magasabbra szökött a higanyszál. A munka nehezebb körülmények között ugyan, de egyenletes ütemben folyt. A hőségben helytállókról szól mai összeállításunk. Porban, zajban, melegben A főmérnök szobájában harminc fokot mutat a hőmérő. Itt még elviselhető a meleg, nem úgy, mint lent az üzemben. A kánikula a Pamutfonó-ipari Vállalat Nagyatádi Cérnagyárának egyik legnagyobb ellensége. Lovkó Imre főmérnökkel járjuk az üzemcsarnokokat. Ugyancsak folyik rólunk a víz, amikor belépünk a cér- názóba. Szabó Imre, a tmk- részleg lakatosa még az ingét is levette. — Már negyedik hete dolgozunk tizenkét órás műszakokban. Hét Hamel típusú kettőssodró gépet kell felszerelnünk. Hogy nehéz-e? Hát persze, hiszen nagyon meleg van. Vtda Dezsöné úgy mondja, hogy negyvenhárom fok van a teremben. A műszakvezető, Vukics József hőmérőt hoz, hogy hiteles adattal szolgálhasson, de az csak negyven fokig mér. Lovkó Imre elismeréssel beszél munkatársairól. — A por, a zaj és a hőség valóban elviselhetetlen, de mindenképpen teljesíteni kell a tervet; ezért a cér- názóban nemcsak a szerelők, de az asszonyok is tizenkét órás műszakokban dolgoznak. A klímaberendezések sajnos alig-alig segítenek. Éppen ezért hideg szódát adunk, s~ ha a munka engedi, akkor lehetőség van a műszakok közbeni zuhanyozásra is. Az elmúlt években nagyon sokat költöttünk arra, hogy növeljük az egyes üzemrészek légterét, s újabb klímaberendezéseket szereljünk föl, így könnyíthessünk munkatársaink dolgán. Utunkat a perzselőben folytatjuk. A hőség itt fokozódik. Vukics József hőmérője ugyancsak csődöt mond. S akkor még nem jártunk a színek mestereinél, a cérnaszálak festőinél. A technológia nagy hőt kíván, s ráadásul magas a páratartalom. A legfrissebb statisztika szerint valóban hajtanak a cérnagyáriak, 101,1 százalékra teljesítik a normát. Nincs idő a pihenésre Egy icipici esőt... 270 fokon ‘•»Imi,,,,,, — Türelmetlenek a vevők? — A hiánycikkek miatt. Az olcsó, világos sör gondolom nemcsak nálunk ritka áru. Hiányoznak a pudingok és néhány fajta literes üdítő. Ebben a rekikenő hőségben hiábavaló a vásárlói türelmet számon kérni. Az ABC presszójában és az üzlet előtti zöldségstandnál hosszú sor álL A forgalom a zöldségesnél napi 20 ezer forint. Elképzelhető, hány vevőtől származik ez az összeg. Berta Lászlóné pénztáros figyelmessége, kedvessége változatlan, a melegben is: — A szabadnap vagy a szabad szombat miatt 10-—12 órát is dolgozunk. Ezek a kis szerkentyűk — mutat a pergő ventillátorra — keveset segítenek. Talán egy nagyobb jobban frissítené a levegőt. Szerdán nincs két műszak, egyvégtében dolgozunk, de a hét végi napok is legalább olyan erősek. Kamaszfia is itt dolgozik, nyáron, kisegítő a raktárban. A fiút sem lehet irigyelni ebben a hőségben. — Goridolom, szívesen venne egy hús szobát a pénztárszék helyett? Mosolyogva súgja: — Inkább egy icipici esőt szeretnék... A Csemege ABC-ben eladóról, vevőről egyaránt folyik a víz, s tegnap szánté ugyanabban az időpontban lett rosszul egy eladó és egy idős vásárló. A pénztárak pultján apró ventillátor duruzsol, de ia műszak 19 dolgozója a kiemelt portálüvegek ellenére is 38—40 fokos hőségben dolgozik. Hegedűs Lászlóné arca is úszik az izzadságban. Egy csomag pa- pírzsebkendő csak percekig tart: — A pénztárosaink vannak a legnehezebb helyzetben. Nekik vásároltuk nemrég a ventillátort. Ebédidőben fürödnének, de a nagy forgalom miatt ez szinte lehetetten. Naponta 350 ezer forint körüli a bevételünk. Reggel fél héttől este fél nyolcig „fürdünk” az izzadtságban. A kereskedelmi szakközépiskola tanulód sokat segítenek. Nincs hőmérő a nyomdai szedőtereimben. Aki belép, úgy érzi, katlanba tévedt. Áll a levegő, patakzik a veríték. A bejárat mellett az első szedőgépen Tátrai Béla dolgozik. A narancssárga garbó a hátára tapadt, frissen növesztett, hófehér sza- kállán csillog az izzadság. Köszönök. Elfordítja a fejét, s nem felel. Tudom, hogy indulatait fojtja ilyenkor vissza. Dolgozik. Keze ritmusának megfelelően álmosító egyhangúsággal csilingelve rendeződnek a matricák, hogy az öntőben ólomsorokká alakuljanak. — Adj egy cigarettát — néz rám később köszönés helyett. Elmúlt a mérge, megbékélt Rágyújtunk. Mélyet slukkol. — Nem embernek való levegő ez — summázza véleményét. — Fonta tető tüzel. Az ablakokat közvetlenül a tető alá rakták, s résnyire lehet csak kinyitni. szasan beszélgetni: kevés szavú ember. Azóta, hogy lapot szed, három gép kopott el a keze alatt. Ujjai á szedőgép klaviatúráján futnak. Beemeli az utolsó sort is az öntőbe, majd kéziratpapír közé fogja, s kissé hajlott háttal átviszi a másik terembe a tördelőhöz. Kihúzza az álla alatt a garbót, meglebegteti. — Dög meleg van —summázza a' véleményét. Szódát ereszt magának, aztán mérgesen kiönti: Ez is lötty. — Senki nem figyel a megjegyzésre. — Van még kézirat? — kérdezi ismét, s elindul csoszogó, fáradt léptekkel a 6zedőterembe. Gépén újra csilingelni kezdenek a matricák. Szahara a sínek között Előtte a szedőgép, benne 270 fokos az ólom, s jobban melegít mint egy kályha. Este kilenc óra felé jár az idő. Közeledik a lapzárta, s az idő előrehaladtával gyorsul a ritmus. A szomszéd teremben ballonban áll a szóda. — Mennyit ittál ma? — Eg-y pohárral... Többet minek? Csak kiüti az embert. — Mióta csinálod? — Negyvenegyben lettem nyomdász. Kéziszedő. Negyvenkilencben gép mellé ültettek. Azóta lapot szedek. A szerkesztő három órakor adta az első kéziratot I Akkor, amikor legjobban tüzelt a meleg. A mai híreket nyolc órakor vette kézbe Tátrai. Közben fettet — vastag fekete betűt — szedett, s övé az utolsó korrektúra is. Akkor kel föl majd a gép mellől, amikor a szerkesztő az utolsó oldalt, is aláírja. Tátraival nem lehet hoszA kaposvári vasútállomáson a vonatra váró utasok „kókadoznak” a hőségben. A sínek között, ahova egy kicsinyke árnyék sem vetődik, reggel hét óra óta tizenhat ember szorgoskodik azért, hogy a szerelvények a megadott időpontban, megfelelően átvizsgálva induljanak további útjukra. Banai László tolatásvezetőről a szó szoros értelmében szakad a veríték. Vasutas uniformisa alatt még egy ' trikót is visel. — Hogyan bírja a tizenkét órai szolgálatot ebben az öltözetben? — Jobb ez így, nem ég föl az ember. A ruha fel is szívja az izzadságot. — Milyen volt ez a szokatlanul meleg nap? — Sok volt az éjszakai vonat, azokat rendeztük. Aztán a szokásos tolatások következtek. A nagy meleghez nem vagyunk hozzászokva, a szolgálathoz azonban igen. Huszonhat éve csinálom, át— Kiadós esőt akkor kaptunk, amikor a palántákat ültettük, ez pedig július elején volt, azóta itt valamirevaló csapadék nem hullott — panaszolták tegnap az asz- szonyok a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet kertészetében, Horváth Jánosné brigádvezető-helyettes és társai délelőtt paprikát szedtek — a Zöldért rendelése szerint nyolcszáz kiló volt a feladat — délután mindannyian a paradicsomföldre mentek kapálni. — Itt, a paprikánál még csak akad némi árnyéle a föld végében, de a paradicsomnál aztán ájuldozhatunk, ott nincs egy fa vagy bokor sem... — Reggel a rádió 38 fokot mondott, de lesz itt még melegebb is. A tekercselőben, ahol egyébként dolgozom, szinte hűvös van ehhez az égető hőséghez képest — jegyezte meg az egyik asszony. Á kertészetiek időnként segítséget kapnak a melléküzemágtól, tegnap például ketten „rándultak át” a tekercselőktől a paprikaszedőkhöz, hogy szaporábban menjen a munka Mert hiányzók mindig vannak, fcsansy? sem volt együtt a tizenöt tagú brigád. — Ezt a fejfájdító meleget nehéz — vagy talán nem is lehet — megszokni — folytatta a tekercselőktől érkezett „segéderő” —, hiába van vízhordónk, aki állandóan. hozza Befejezéséhez közeledik a Madár utcai általános iskola építése Kaposváron. A 16 tantermes új épület minden szegletében dolgoznak, a kapubejáratnál az égő hulladék környékét viszont igyekszik kikerülni, aki csak tehet. — Mennyi a mai csúcs- hőmérséklet? — előz meg bennünket a kérdéssel Boda Gyula, a SÁEV művezetője. Azt mondom, legalább harmincnyolc Celsius fok. — A tetőszerkezetet szerelőknél még több is — vág vissza, hiszen a burkolat ontja a meleget. A munkák nagy része azonban nem itt zajlik, hanem a tantermekben. Ezekben a napokban a hőmérséklettel és » határnekünk a friss innivalót. ‘ l Kevés a távol maradó, aki kivárná otthon a forró napok végét, s akkor jelentkezne újra munkára. Szükség van a kertészeti termelvényre, nincs idő a pihenésre. — Kell a ledolgozott óra a háztáji földhöz, a táppénzhez, a szabadsághoz, úgyhogy senki sem mondhatja: elfáradtam, melegeim van, most egy kicsit lazítok, A vállalat pontosan jön az áruért, addigra meg kell lennie a kért mennyiségnek. Akik ilyenkor vesznek ki egy-két nap szabadságot, azt sem töltik kényelmes pihenéssel: szénát gyűjtenek, répát kapálnak a háztájiban, mert annak a munkának is mennie kell. Versenyfutás az idővel — a szárazság erre kényszeríti az emberéket. A kertészetben időnként öntöznek ugyan, ám a mesterséges eső nyomait gyorsan felszippantja a tűző nap. S hiába néztünk az égre, sehol egy reménykeltő felhőt nem láttunk. idővel egyszerre kell megküzdeni. Augusztus huszon- kilencedikén megkezdődik a tanév. Az udvaron már a parkosítást végzi az alvállalkozóként megbízott városgazdálkodási vállalat kilenctagú parképítő brigádja. Kilenc, néger-barnára sült munkás dolgozik a tűző napon. Félmeztelenül dolgoznak szinte kivétel nélkül. — Hogyan védekeznek a nagy meleg ellen? — Egy ballon szódavíz fogy el naponta — mondja Dumics Sándor brigádvezető. — Szerencsére közel van az ABC, s van hűtőszekrény is, így hideg italt ihatunk. — Van-e melegszünet? —- Csak meleg — válaszol-' ja Dörnyei Sándor lapátolás közben. — Június elsejétől dolgozunk itt, szeptemberre tiszta udvart szeretnénk magunk mögött hagyni. Kilenc órakor már alig lehet elviselni a hőséget. Negyed nyolctól délután negyed ötig tart a munkaidő, közben harmincöt perc jut az ebédre. Pedig Sándor a közelben levő fa alá indul, hogy kortyoljon egy kis szódát. Sziszegő hang jelzi: a ballon kiürült Senki sem csodálkozik: délután két óra van már... éltem már sokféle időjárást. A vonatok összeállításának a felelőssége az enyém is, így nem befolyásolhatja a munkát a meteorológia. — Mennyit gyalogol a napi munka alatt? — Estére, vagy ha úgy aLakul a szolgálat, hajnalra 15—20 kilométer van a lábamban. Végig kell nézni minden vágányt. — Mennyi volt ma a pihenőidő? — Egy órától fél kettőig, amíg megebédeltünk. Menjen a munka, az a lényeg! — Valahogy mégis csak védekeznek a meleg ellen! — A váltótoronyban mindig van szóda. Meg akármerre megyünk, mindenütt Azt már Járányi Antal ál- lomásfőnök-helyebtes mondja el, hogy az állomáson levő huszonegy és fél literes szódásballont naponta kétszer töltik fel vízzel. S ott van még az úgynevezett szódagép, mely közvetlenül a vezetékről adja a hűsítő italt — Messze lakik a munkahelyétől? — Én szerencsére kaposvári vagyok. Ám van, aki Kaposmérőben vagy éppen Somodorban lakik. Nekik még egy utazással fejeződik be a nap, s azzal is kezdődik. Banai László karját és arcát sötétbarnára cserzette a tűző nap. A legtöbb nyaraló keserves órákat tölt a tóparton, hogy legalább hasonló szint kapjon a bőre. A tolatásvezetők, kocsirendezők, a külső szolgálatot teljesítők nem sokat törődnek ezzel. Bőrük színe napi munkájuk velejárója. Bármennyire ontja is a nap a meleget, számukra egy a fontos: pontosan, jól és balesetmentesen végezzék mindennapi teendőjüket. SOMOGYI NÉPLAP Félmeztelenül
