Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

Színjátszókkal az NSZK-ban A LOVAG Történt egyszer, a legen­da szerint 1715-ben, hogy Karl-Friedrieh, a fiatal ba- deni őrgróf kilovagolt a Fekete-erdőbe. Néhány órá­nyi lovaglás után pihenni tért egy árnyas tisztáson, s hamarosan elszenderedett. Álmában egy várost Játott. Piactérrel, tanácsházzal, to­ronyórával, és a piactérről legyező alakban ezétfutó ut­cákkal. A látomás ezután gyakran visszatért — s nem­sokára valósággá vált. Á gyönyörű Fekete-erdő szomszédságában, a Rajna felső szakasza mentén fel­épült Karlsruhe, a táj egyik legvonzóbb települése. Eb­ben a ma kétszázhetvenezer lakosú városban töltött el nemrégiben nyolc napot a Kaposvári Fonómunkás Kisezínpad a helyi tanács, az ifjúsági bizottság és a Etee Spur amatórszíftpad vendé­geként. A MvataJnok ráros Annak a kis szaftodénak a tulajdonosa, melyben a csoport ideiglenes otthonra lelt, némi pironkodással kez­di jellemezni városát. Ami­óta megszűnt a badeni nagyhercegség, Karlsruhe fokozatosan elmaradt a mai — csaknem tízmillió lakosú — Baden-Württemberg tar­tomány központjától, Stutt­garttól, s a huszonkettedik helyre szorult vissza az NSZK nagyvárosainak lis­táján. Hivafcalnokvárossá vált, csekély iparral — így hangzik a summázat. Nyu­godt település, idegfeszítő tolongás, sűrű forgalom nél­kül. Peter WMcótói, egy tar­tományi biztosítótársaság sajtóreferensétől, a vendég­látó amatőrcsoport vezetőjé­től azonban hamarosan meg­tudtam: a menyasszony szépsége korántsem maku­látlan. A ragyogóan tiszta utcák, a bájos neobarokk és neoklasszicista épületek, a rengeteg park, kerékpárút, s a jóiét számos más jele csupán a felszín a valóság egyik szelete a sok közül. Ezt sugallja néhány meg­jegyzése, s már lassít is ko­csijával a szövetségi alkot­mánybíróság épülete előtt. Sűrű szögesdróthálót pillan­tunk meg, melybe nagyfe­szültségű áramot veszettek. Odabent kettős őrsé; vi­gyáz az épületre. Néhány esztendeje sorozatos terro­rista támadások érték a te­kintélyes intézményt, s a veszély ma sem múlt el — mondja Peter Wolko. Hivatalnokváros — öt Hk eszembe szállásadónk meg­állapítása, amikor a kedélyes település utcáin ilyen felira­tokat látok: hivatalnokbank, hivatalnok-kávéház. S amint Lothar Meinersnek, a váro­si tanács munkatársának helyzetelemzéséből kivilág­lik: e sajátosság a honatyák tanácsának összetételét is befolyásolta. A tanácsban csaknem egyenlő arányban képviseltetik magukat a ke­reszténydemokraták és a szo­ciáldemokraták. Az országos átlagnál jóval nagyobb azon­ban a szabaddemokraták aránya a város irányító tes­tületéiben. Ok a jómódú, de szabadelvű hivatalnokok tá­borából szerezték szavazatai­kat Több képviselői helyhez jutottak a tavalyi választá­sokon a „zöldek” is. Mert a Rajna tisztasága már itt a felső szakaszon is kétes, a szépséges Fekete-erdőt pe­dig egyre jobban fenyegeti a levegőbe került szenny. Varrógépek kultusza Vezetőnk a Pfaff rész­vénytársaság kétezer dolgo­zót foglalkoztató varrógép­gyárában többször is kitérő választ ad, amikor — az óriási kazánházra, a hatal­mas kéményekre mutatva — á toHWWtUeóelcm mód­szereiről érdeklődöm. Ho6z- szan és szívesen beszél vi­szont az üzem gyártmányai­ról, miközben a tágas és tiszta műhelyeket, a korsze­rű gépeket mutogatja. A gyár száznegyven országba szállít különböző varrógép- típusokat, az egyszerű, mindössze háromszáz már­ka értékű készülékektől a tökéletesen komputerizált, kötni is tudó, két és fél ezer márkás csodagépig. A háború után az NSZK- ban több mint negyven var­rógépgyár működött, ám a hatvanas évekre, a „gazda­sági csoda” idejére többsé­gük megszűnt. Különös pa­radoxon azonban, hogy a kapitalista világgazdasági válság ismét fellendítette a varrógópipart. Egyre több háziasszony dönt manapság a készruhavásárlás helyett a varrás mellett, a reálbérek érezhető csökkenése miatt. A nagyüzem dolgozódnak szociális lehetőségeivel csak részben elégedett az igazga­tó. Igaz. a több mint három­ezer márkás átlagkereset még országos viszonylatban sem lebecsülendő, s az sem, hogy egy üzemi ebéd két és fél márkába kerül; nagy gondot okoz azonban a gyá­ri bölcsőde és óvoda hiánya a vidékről bejáró munkás­nőknek. Odébb, a város szélén az ESSO hatalmas olajfinomí­tóit pillantjuk meg. Ide­genvezetőnk szinte dobálózik az imponáló adatokkal, ám a kérdésre — mit szól eh­hez a természet és az embe­ri szervezet — ő sem vála­szol. Grünewald és Wagner A badeni órgrófofc .ét a nagyhercegek csaknem ki­lencezer műtárgyat hagytak utódaikra, s a városi tanács azóta is bőkezűen támogatja a művészeti életet Karlsru­he képtárát ily módon euró­pai viszonylatban is jegy­zik. A Rembrandt- es Ru­bens-alkotások, a friHicia századforduló termékéi mel­lett Matthias Grünewald néhány munkája késztet hosszas szemlélődésre — el­sősorban a lebilincselő és sokak által ismert Kereszt- refeszítés —, s találunk ma­gyar aktualitást is: az idő­sebbik Lucas Cranach port­réját Szent Erzsébetről, va­Mindazon által a viszony nem vezetett kiküldetésre, csupán három gyors, össze­sen 1200 forintnyi fizetés- emelésre. Felszámolni azon­ban Annamária nem akarta. — A jóindulatát meg kell őrizni — magyarázta férje- urának. — Mi lenne, ha el­lened fordulna? Holacsek úgy érezte, hely­zete olyan, mint az egyszeri francia adóbériőé, aki neme­si cím kijárásáért küldte hit­vesét La Salle márkihoz, de mert közben némi visszaélé­sekkel is vádolták, be kellett érnie azzal, hogy szarvaival védte meg magát. Szürke szemű asszonya azonban javaslattal is előállt: — Kimehetnél, Puszikám, nyugaira maszek alapom, és valamelyik cégnek, amelyik­kel foglalkozol, felajánlhat­nád a segítségedet. így történt, hogy valame­lyik fázó« kora őszi reggelen Zebegény bekopogtatott egy fedőcéghez. Nem volt üveg­palota, nem teái szivar, «s lamint Mányoki Ádámnak egy festményét. Szintén elismerést kelt a látogatóban a városi tanács tetemes támogatósával be­rendezett helytörténeti mú­zeum. Németek és franciák évszázados viszálykodásai­ról mesélnek a tárgyak, Go­ethéről, aki szerelmes volt e vidékbe, Brahmsról, aki sze­rint „minden rendes em­bernek legalább egyszer el kell jönnie Karlsruheba”, s Richard Wagnerről, aki — Bayreuth helyett — eredeti­leg itt szerette volna felépí­teni a nagy „ünnepijáték- házat”. A városi tanács mű­velődési osztályának vezető­je kiváltképpen a színháztör­téneti relikviákról magyaráz szívesen. A karlsruheiak mindig ra­jongtak a színjátszásért. És rajonganak ma is — mond­ja. A Fonómunkás Krsszín- pad tagjai ugyanezt tapasz­talhatták a város színházá­nak meglátogatásakor. Két épületben, eszményi körül­mények között folynak itt az előadások. Az ezerszemé­lyes operaházban sohasem marad üresen szék estén­ként, s a négyszáz személy befogadására alkalmas Schauspielhausban is csak ritkán. A magyar vendég némi meghökkenéssel veszi tudomásul: a teátrum hat- száz alkalmazottja közül mindössze négyen irányíta­nak, szerveznek, könyvelnek és leveleznek. Nem kevésbé feltűnő, hogy a keresztény- demokrata többségű városi tanács nagymértékben járul hozzá az intézmény működ­tetéséhez. A dotáció — a Német Szövetségi Köztársa­ság viszonylatában — hal­latlanul magas, ily módon a karfcrtihei Stadttheater az ország legolcsóbb színházai közé tartozik. Egy jegy ára 15—25 márka, vagyis az át­lagos jövedelemnek alig egy százaléka, mint náíunk. A váro6 zenekedvelő la­kosai különösen büszkék arra, hogy München mellett — a Rienzi kivételével — csak itt van műsoron, állan­dóan Wagner valamennyi zenedrámája. S végül né­hány név az utóbbi évek vendég énekeseinek lajstro­máról: Várady Júlia, Hama- ri Júlia, Marton Éva, Kele­men Zoltán, llosfalvy Ró­bert. ujjongás. Üzletileg a cég so­kat adott a korrektségre. Vi­szont tüstént visszajátszottak Zebegény nek hangszalagról az általa tett vesztegetési in- ditványt, és mihelyt megtört, hat napon át teljesen ingyen meg tanították egy kezdő ágens kötelmeire és a szak­mai minimumra. És most azután tessék! Mikor a „hogyan jutottam idóg?” kérdés ilyen tág körű megvizsgálását a maga tuda­ti és érzelmi közegében el­végezte, Holácsek Zebegény ugyanazokat a szavakat hal­latta, mint amikor csak a napi képzelgés kínozta: — Ribanc, büdös ribanc, fertehnes bestia! Gondolom, az olvasó, ha máshonnan nem, vékony aj­kairól már rég felismerte benne azt a személyt, akit a Márki büfébén láttunk, igaz akkor szakállal. A szőrzet azonban most egy bársony- totóban pihen, az meg.aRész- JasUzetesi Ügyek íekrato ab Lengyel András (Folytatjuk.) GOMBO PÁL Rí ellalaistt kanta ajánlatát nem fogadta öröm­Új gyógyszertárat avattak Kaposváron A Füredi utca 57—59. szám alatt nyílt meg So­mogy megye hatvantolence- dik gyógyszertára, ez Ka­posváron a kilencedik. La­kótelepeinken az egészség- ügyi intézményhálózat tel­jes kiépítése ebben az év­ben befejeződik. Az új gyógyszertár százhatvanöt négyzetméter alapterületű, tegnaptól már nyitva áll reggel 8 órától délután 17 óráig a betegek előtt. Ha az igény úgy diktálja, változ­tatnak ezen az időponton. Alapvető gyógyszerekből nincs hiány — mondta Majzik László, a Somogy megyei Gyógyszertár Válla­lat igazgatója. Megtudtuk még tőle azt is, hogy ebben az évben elkészül a tervek szerint a Május 1. utcában az Arany Oroszlán patika fölújitása, s műemlék jel­leggél rendezik be. Szeptemberben a Füredi utca 57—59. szám alatt meg­nyílik az íj körzeti gyer­mekrendelő. a szomszéd épületben kap helyet két általános körzeti felnőtte en­dete és egy fogászat* ren- városrészben, a szolgállató­de-ló. Az új rendelők átadó- házban az orvosi rendelők sa után csökken a Kaiinyin zsúfoltsága. Dudaparadoxonok A népié nekes - utá n pótlás eredményeiről és gondjairól, az oktatás és a íolklórtmozga- kn összefüggéseiről ígér­tem anyagot szerkesztőmnek a napokban, amikor Fonyód­ra, a dudaiskolának elkeresz­telt népzenei táborba indul­tam npontot készíteni. Csak­hogy — az ilyesmi egyáltalán nem ritkaság az újságíró munkájában — a körülmé­nyek más irányba tereltek fi­gyelmemet Fen,«költ szándé­kaim egy pillanat alatt fosz­lottak szét, megpillantván a Magyar Bálint Általános Is­kola szomszédságában áíló, málló vakolattá épületet, ben­ne a tömegszállást, melyben százhúsz résztvevőt helyeztek el, a higiéniai viszonyokat, melyek láttán talán a legta­pasztaltabb. köjál-ellenőr is idegbajt kapna, s a koránt­sem patyolattiszta udvart. Ha először láttam volna ilyen feltételek között muzsi­kálni, konzultálni, előadáso­kat hallgatni az ország min­den szegletéből érkezett fu- rulyásokat, dudásokat, vonó­sokat és népi énekeseket, ta­lán csak egyetlen rövidke mellékmondatot szántam vol­na e témának, két gondolat­jel között. De mert a „du- daisikola” kezdete óta eltelt négy és fél évben nemcsak kellemes tapasztalatokat sze­rezhettem a nemes kezdemé­nyezés hivatalos fogadtatá­pódobozban. Tíz órakor te­hát Puszi ka állát szabadon simogathatja, mikor elkezdi a forgalmazgatást, amely egy éjféltájt a következő szöve­get szüli: MEGADOTT HELYEN ÉS IDŐPONTBAN MEGJELEN­TEM, A FÉRFI, AKI A JEL­SZÓT MONDTA SZAKÁL­LAS VOLT KESZTYŰ NÉL­KÜL. SZABÁLYOS VÁLA­SZOMRA SZABÁLYTALANT ADOTT. RÁNTOTTSZELÉ- TET MONDOTT LAJOSMI- ZSE HELYETT. LEVELET LETETTE DE BENNE NEM VOLT CÍMZÉS, HANEM A KÖVETKEZŐ SZÖVEG. SI- HÁZI SZÖSZI ÁSÁMRI VÁRTHIV. UTASÍTÁST VÁ­ROK TISZTELETTEL FAN­TOM 207 VÉGE Az előző fogalmazványo­kat, amelyekben még részle­tezte Tasmániát, Tokiót és saját megrökönyödését, le­húzta a vécékagylóba, tiz percig kínozta magát a Far­kas és a párduc elképzelésé­vel, majd nekilátott a követ­kező munkafázisnak. Egy egyszerű táblázat alapján a szöveg betűit számokkal he­lyettesítette, A kapott szám­sort egy zsebszámítógépbe táplálta, 84-gyei megszorozta, majd 16-tal osztotta. A vég­eredményt vegytintával gon­dosan egy húsvéti nyuszit ábrázoló képeslap hátoldalá­ra másolta. Azután elövette golyóstollát, és ráírta a kö­vetkezőt: GRUSS UND KUSS VON sóval kapcsolatban, hadd te­gyek szóvá éppen most egy paradoxont, egy csúnya el­lentmondást, melyet feloldani eddig nem sikerült — ám előbb-utóbb sikerülnie kell, ha Somogy szeretné megóvni a népművészet istápolásával szerzett nem csekély tekinté­lyét. Tehát van egy megye, melynek népművészeti ha­gyományai szinte kiroeríthe- tetlenül gazdagok, lakossága lelkesen fogadja a folklór­rendezvényeket, boldog, ami­kor csapata harmadik díjat nyer a tévé Röpülj páva-ve­télkedőjén. Van egy remek kezdeményezése a megyei művelődési központnak, mely országos hírre tett szert — sőt. mint a Magyarok Világ- szövetségének az elmúlt hét végén Fonyódra látogató nyolcvanhat vendége bizonyí­totta: nemzetközi viszonylat­ban is jegyzik a tábort —, s amelyben boldogan vesznek rését előadóként hazánk leg­nevesebb népművészeti szak­tekintélyei. Hadd említsem itt csupán — a legfrissebb tapasztalatok alapján — Andrásfalvy Bertalant, Lányi Ágostont, Olsvai Imrét, Peso- vár Ernőt: valamennyien szabadságukat megszakítva jöttek el a dudaiskolába. Van egy tábor, melyben — ön­költségesen is! — rendszere­sen részt vesznek a legki­SCHÖNE BUDAPEST! ONKEL FRANZ Végül megcímezte. A nyu­szihátú csókos üdvözlet Fräu­lein Käthe von Scheánpfkíg- nák szólt, Buddenhardtsdorf- ba. 7. A szép nevű nemes hölgy egyébként foglalkozására néz­ve „postaláda” volt. Minden­nap kidöcögött a négyszögle­tes levélládához, kiemelte be­lőle a küldeményeket, aztán várta, hogy pontban 14 óra 30 perckor a Joachim nevű bőrkabátos motorosküldönc átvegye az anyagot. A lakosaitól kedveskedve Budinak becézett Budden- hardtsdorf városkában va­gyunk hát, pontosabban szól­va a környékén egy reziden­ciában. A két elegáns úr, aki egy harmadikra várva íotőj- ben ülve társalog, noha kül­sejét és viselkedését tekintve lehetne angol lord, vagy dán diplomata, esetleg görög ha- jóimágnás is, történetesen ab­ba a kategóriába tartozik, amelyet a köznyelv kémnek nevez. A köznyelvet azonban helyre kell igazítani. Annak a hatalmi iparágnak munka­társait, amely hovatovább nemcsak idegen, hanem sa­ját kormányokat is megdönt, kémnek nevezni idejétmúlt Sía kémek csak valahol egé­szen lent, a balek-s.zinten, Puszika nadírján fungálnak. • (Paly láttuk.) emelkedőbb magyar népi együttesek, a Vujicsics, a Jász, a Guzsaly, a Muzsikás és mások, melynek az egész hazai népzenei és néptánc­mozgalomra tett hatását ta­gadni dőreség volna — tud-' juk, a szakmai és publicisz­tikai visszhangoknak se sze­ri, se száma —. s amely jó néhány fiatalembert segített hozzá „a népművészet ifjú mestere” cím elnyeréséhez. A józan logika törvényei sze­rint gondolkodó szemlélő ta­pasztalatok hiányában úgy vélhetné: az illetékesek a te­nyerükön hordozzák a részt­vevőket, mindent elkövetnek a kiteljesedésért. Sajnos, az igazság összeha-, sonlífchatatlanul bonyolul­tabb. A tábor szervezőinek ugya­nis évenként kétszer közel­harcot kell vívniuk a legele­mibb feltételek biztosításáért, egyáltalán azért, hogy a résztvevők valahol álomra tudják hajtani fejüket, pró­batermeket kapjanak, s he­lyiségeket a táncházi foglal­kozásokhoz. Rendeztek már dudaiskoiát Kaposváron, Szennában, Szentbalázson, Kiskorpádon. Csurgón, Ba- latonföldváron, Fonyódon és Fonyódligeten. Alaposan té­vedne persze, aki arra a kö­vetkeztetésre jutna e lista láttán: az amatőr népzené­szek a gyakorlás és a tanulás mellett az Ismerd meg hazá- dat-mozgalom követelmé­nyeinek teljesítését is vállal­ták. A valóság jóval elszo­morítóbb. A közösség hol azért nem jutott helyhez, mert az épülettel rendelkező szerv túlságosan magas bér­leti díjat követelt, hol az is­kola nyári felújítása tette le­hetetlenné a „letáborozást” — és sorolhatnánk az okokat még hosszasan. De talán eny- nyi is elég a következtetés­hez: az ország nyilvánosság* által nagyra becsült „duda­iskola” megyénkben afféle elhanyagolt mostohagyerek. A körülmények nagyszerű el­képzelések egész sorát hiúsít­ják meg, például a legutóbbi tervet: népzenei tábor létre­hozását kisgyermekeknek. Holott az ellentmondás fel­oldása egyszerű eszközökkel is lehetséges volna: egyetlen résztvevő sem igényel kacsa­lábon forgó kastélyt, klimati- zált lakosztályt és áz elektro­nika legkorszerűbb eszközei­vel berendezett zenei stúdiót Csak egy tiszta, viszonylag tágas, tisztálkodási lehetősé­geket is adó diákotthont va-! lahol a Balaton partján, ott, ahol a nyári turistaidényben fellépésre is mód van. Egy­szóval: állandó és meleg fész­ket. És általában több fi­gyelmet, törődést a megye­határon belül is. L. A. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom