Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
Üdülők árnyékában Hűvös a reggel, BoglárLe lie utcáiról eltűntek s barna bőrű lányok meg az Adidas-sortos fiúk. Az esti, éjszakai vihar szélbotjával sárba verte a faleveleket. Az üdülök népes tábora fázó« tekintettel lesi a ma- izato« eget A borús hétköznapon a kánikula ideiglenesén visszavonult, ám a forgalom nem lankad, a pultok mögött állók homloka fénylik, a nyár folytatódik. Boglárlelle mögött, messze a vízparttól, a Balaton Fűszert helyi fiókjának udvarán nagy a sürgés-forgás. Fehér és barna köpenyes férfiak, nők ládákat, dobozokat cipelnek; kocsiról raktárba és viszont A raktárház előtt a bogiári állami gazdaság két pótkocsis teherautója nyugodtan vár, hamarosan bejuthatnak a sorompóval őrzött udvarra. Mándoki Imrével, a fiók igazgatójával az irodában beszélgetünk: — 1948-től dolgosom itt akkoriban persze kisebb volt a forgalom, a létszám. Most hetszazo tv eo millió forint az évi forgalom, ennek hatvan százalékát a nyáron kell megcsinálnunk. Ezzel elérjük szinte a nagy, városi raktárházak forgalmát. Ki- lenevenkét állandó dolgozónk van, most százharmincra nőtt a létszám. A munka kora reggeltől késfl estig tart. Az ember azt gondolná, hogy a kereskedőknek semmi gondjuk nem lehet: beszerzik a gyártótól az árut, azután a lakosságnak továbbítják. Van gondjuk, azonos a vevőével. — Kevés a sör, nem kapunk eleget. A külföldi árukból sincs elegendő. A vásárlás nagyon elaprózódott. A szerződéses üzletek, a bérlők csak kis készleteket tudnak tartani, három- naponként jönnek. Van olyan bolt, amelyik hetente négyszer kap árut. A kiskereskedelmi üzletekben nagyon kicsik a raktárak. A forgási sebesség — az áru kicserélődése — télen majdnem egy hónap, a szezonban másfél hét. Persze van előnyünk is: az ipar elsőbbséget ad nekünk a zökkenő- mentes balatoni ellátás érdekében. Az ipar dolgozói is itt üdülnek. — Mikor és hol nyaral? — Helybeli vagyok, majd télen üdülök. A raktárakat járjuk, a polctét, ládák, csomaghegyek között egy mandulaszemű fiú pakol. Keodala- vong Khamosuay-n&k. hívják, laoszi diák. — A szegedi bölcsészkarra járok, magyar nyelv és irodalom szakra, Tolmács vagy műfordító szeretnék lenni. Más nyelveket is ismerek. Tavaly szintén itt dolgoztam, a munkaközvetítőn keresztül tudtam meg ezt a lehetőséget. Elsősorban a Balaton vonzott. A pénzből, amelyet itt keresek, utazni szeretnék a környező országokba. A munka nem nehéz, jó a hangulat. Az egyik raktár előtt elcsodálkozom, ugyanis akiket bemutatnak, Luka Lajos szállításvezető egy targoncán ül, Székely Gyula fű- szerraktár-vezető pedig a raklapot igazítja. Ö mondja: — Megsokszorozódik a munka a szezonban, belépnek az idényboltok is. Nagyon sok aprólékos, kézi munkát igényel az áru kezelése. Azt gondoltuk, az árváltozások miatt majd kevesebb cikk fogy. Ám az emberek otthon spórolnak, üdüléskor többet megengednek maguknak. Majd csak tavasszal megyek szabadságra, most este is bent maradunk. Ha megjön az áru, nem maradhat kint. Nyár az autójavítóknál K. L. A tavalyinál lényegesen kevesebb szakemberrel kell megoldani a javítási, karbantartási feladatokat ezen a nyáron a siófoki autószervizben, a 14. számú Autójavító Vállalat leányvállalatánál, jóllehet a szolgáltatási igény nem kisebb a múlt, évinél. A szerelők két műszakban — reggel hattól este tízig — dolgoznak. Szombaton és vasárnap ügyeletet tartanak, s olyankor a raktár is nyitva van, ahonnan egyes alkatrészeket megvásárolhatnak az ügyfelek. A nyár fokozott terhet ró rájuk, s nemcsak azért, mert ilyenkor több a javításra szoruló jármű, hanem azért is, mert az idegenforgalomból következően az ügyfelek többsége sürgős munkát vár, szeretne mielőbb továbbutazni. — Nem lehetünk tekintettel kocsitípusokra, mindenkinek segítenünk kell, aki hozzánk fordul — mondja Kis Farkas Jenő üzemvezető. — A felszerelésünk olyan, hogy elemi segítséget bárkinek nyújthatunk — például teljes diagnosztikai sorral rendelkezünk, mellyel elvégezhetjük a szükséges vizsgálatokat, beméréseket. Az idén vettük 200 ezer forintért — most szereljük be — a fékhatásmérőt; megrendeltünk egy kerékcentí- rozót és egy korszerű, elektronikus üzemanyagbemérő készüléket. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Szakács József üzemi meós, s elmondja: műszaKutyashow Szántódpusztán — Sok turistát von* a* idei nyáron is a Szántód- pusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ. Nemcsak a jó ételek és italok csábítják oda a nyaralókat: a rendezők számos programot szerveztek a vendégek szórakoztatására. A szántód- pusztai munkakutya-bemutatónak és -vásárnak már hagyománya van. Eddig háromszor vehettek részt az érdeklődők ilyen rendezvényen, s az őszig további két bemutatót tartanak. Augusztus 6-án kutyashow lesz az idegenforgalmi központban, masnap pedig a híres-nevezetes CAC országos kutyakiállítás. Szántódpusztán nemcsak lovaglásra nyílik mód, hanem lovasbemutatót is tartanak a közönségnek. Így az V. szántódpusztai voltizsáló lovasbajnokságod július 31-én rendezik meg. Ma és holnap két rendezvényt is látogathatnak a nyaralók. A Jakab-napi búcsú- vásárt és a Régi magyar zene a XVII—XVIII. századból című előadást. Augusztus 21-én itt lesz a II. nemzetközi néptánctalálkozó. A kulturális központ nyári programja szüreti felvonulással és bállal zárul szeptember 11-én. Sokan keresik fel nyáron Balatonszemesen a Postamúzeumot. A múzeumban nyomon követhető a postai eszközök fejlődése a postakocsitól a mai időkig. A képen: Gyerekek veszik birtokukba a vasúti postakocsii. a* | lök a képzeletbeli eső- II nakban Csupor Ti- borral, ti Kis-Balaton című szociográfia , szerzőjével, és bejárom nádországot. Érzem a láp otthonról ismert „Hanság-illatát”, közben tragikus méltósággal felröppen egy-egy kócsagmadár, mintha század eleji úri- asszonyok kalaptollait lebegtetné a délutáni szellő. Megvallom, egy kis szorongás bujkál bennem (bár nagyon élvezem a kirándulást), talán mert a szerző úgy gondolta (hely eseiy!), hogy a nádország elringatóan romantikus világán át kell ci- káztasson egy baljós, vihar előtti villámot: a földrajztudós Kéz Andor jóslatát: „A Zala medence feltöltődé- se után a Kis-Balatonra kerül a sor — írta 1931-ben. — De semmi sem tart örökké. A Kis-Balaton hamarosan temetkezni fog, de nyomában, az emberi beavatkozás jóvoltából sokkal hamarabb,- mint sem gondolnánk, a keszthelyi öbölben a fenéki part előtt meg fog születni az új mocsárvilág, az új Kis-Balaton." Lehetetlen ezeket a tudós-tárgyila- ggssaggal, aggodalmat leplező szenvlelenséggel rótt sorokat borzongás nélkül olvasni, hiszen nincs itt szó másról, mint a nádország hatalmának megtörhetetlen- »égéről, megakadályozhalat- ta« kodUási törekvéseiről. NÁDORSZÁG Mintha a Csupor Tibor mondatai, s a Gyertyás László fotói által megidézett Kis- Balaton-világ a ma még az Egry József szemével látott tág levegőjű, vizű, később leigázandó szomszéd ország (a nagy Balaton) * majdani tükörképe volna... A tiltakozás elemi erővel tör fel bennünk, de a jóslat okozta rossz közérzetből idők múltán is marad bennünk némi foszlány, mely ahhoz kevés, hogy letargiával sújtson, ahhoz viszont elég, hogy buzgó vizsgálódásokra, cselekvésre sarkalljon. Csupor Tibor „szerzői lelkiállapota" is ezt bizonyítja. Bár festői tollal írja le a szépséges tájat, atmoszféra teremtő erővel — helyenként lírai csillanásokkal — idézi meg a sok titkú Kis-Balaton és a környék sajátos arcát, de fegyelmezi magát, nem enged a téma szirén-csábításának, s „vigyázó szemét” a kócsagok, néprajzi érdekességek nádassal körülzárt csendjétől a szomszédos, az idegenforgalom nagyvilág ias zajától hangos Balaton- partra „veti”. Vajon beteljesedik-e a komor jóslat illetve reménykedhet tini: a jövő tündér lávában: szociográfus probléma-érzékenységével, lelkiismeretes, a téma valamennyi számba vehető aspektusát respektáló kutatómunkával igyekezett e kérdésekre választ adni; érveket sorakoztatott fel, s ezeket a vidék földrajzi, történelmi, néprajzi, élettani sajátosságaival alapozta meg, illetve e szakismeretek birtokában következtetett bizonyos jövőbeli lehetőségekre. A miniatűr tudományos értekezések közben írói erényeit is bizonyította egy-egy olyan fejezettel, mint például az Élet a lápon című, mely a könyvében is többször idézett Herman Ottó ilyen jellegű munkáinak legragyogóbb lapjaira emlékeztet. Ugyancsak lélegzetvisz- szafojtva olvastuk azokat a részleteket, amelyekben a szerző alig leplezett fájdalommal — de elődeinket a múltbeli gazdasági szükség- szerűségek ismeretében fölmentve — a századok óla tartó környezetpusztítás tragikumát fogalmazza meg. A termőföld utáni sóvárgás és a XVI11. században fellendült ipar friss mohósága fel- j.lta az évszázados, ma már (.■sebe ti zvngésűeknek tel- ...i tialuíun um nyéki erdőket. Azután jött a hamuzsír ... Döbbenetes tragédia, legalábbis mai ésszel ítélve. „A fa átlagosan csak fél százaléknyi hamu alkatrészt tartalmaz, s ennek is mindössze tized-, egyhatod része hasznosítható ' hamuzsír. Ezért, ha az erdőtulajdonosok, bérlők és a kereskedők meg akarták szedni magukat, valósággal le kellett tarolniuk a magyarországi erdőket. Így is tették. Tehették, maga a császárnő, Mária Terézia is támogatta munkájukat. Korabeli adat: olyan nagy volt a hamuzsír előállítása céljából elégetett fatömeg, hogy a fém- és üveghutáknak többször kellett átköltözniük újabb erdőségekbe.” A kötet végső tétele a reménységé, a keszthelyi öböl felett „gomolygó baljós felhők” ellenére. Csupor Tibor bízik a Balatont menteni akaró jelenkori erőfeszítésekben, s ezt a bizodalmát testálja olvasóira művében, melyet a Gondolat. Kiadó jelentetett meg igen szép ki- állitásban. A kötet — lévén képeskönyv — társszerzője, Gyertyás László fotós tudományának esszenciáját adta fekete-fehér és színes felvételei által, „Kis-balatoni csónakázásom” fontos élménye a G.yertyás-látásmód, képeinek vallomásos meggyőző ereje. Szapudi András konként negyven-hatvan kocsit hoznak be az ügyfelek, különösen a keddi és pénteki piaci napokon szalad föl a forgalom, Nyáron az apróbb panaszok adják a legtöbb munkát — koccanásokból eredő sérülések és olyan üzemzavarok, melyek elhárítására az autós nem képes. — A forgalom ötven-hat- ; van százalékát külföldi kocsik adják — kapjuk a tájékoztatást. — A hiba jellegétől függően néha csak annyira hozzuk rendbe a járművet, hogy tulajdonosa továbbmehessen vele és biztonságosan részt vehessen a forgalomban. A lengyelektől és a csehszlovákoktól térítésként autóscsekket is elfogadunk, a többi külföldi forintban fizet. A Mercedeseket gyártó céggel mintegy két évtizedes kapcsolatunk van, a siófokiak látják el a típusképviseletet. Ezeknek a kocsiknak a javításához az ügyfél hoz — vagy hozat — alkatrészt, de a szerviz is beszerzi az elemi készletet Budar pestről. Szerelőik az NSZK- ban, a gyárban szervezett tanfolyamon vettek részt, a gyár pedig — a nyári időszakban — szerelőket küld Siófokra, akik megszervezik a javítást, az alkatrészrendelést. Tehát az ezzel a kocsitípussal utazó nyugatnémet állampolgárok nyugodtak lehetnek afelől, högy autójukat Siófokon kijavítják. Ha csak kisebb panasz- szal fordulnak a szervizhez, soronkívüliséget élveznek. Ebben a tumultusban vai jón hogyan kerülnek sorra kocsijaikkal a siófokiak és a környékbeliek ? — Megbecsüljük az itteni ügyfeleinket, hiszen belőlük élünk egész éVben — így az üzemvezető. — Előjegyzés • alapján fogadjuk őket, s ha a jelzett időpontban megjelennek, természetesen néni kell annyit várakozniuk, mint másoknak. Ebben az időszakban főként a motor túlmelegedé- sévél, a hűtővel, a termosztáttal, a vízcsövekkel adódó problémák okoznak gondot az autósoknak — hallottuk a siófoki szervizben. Azt tanácsolták: noha az üdülés, a kiadósabb kirándulás előtt ez költségtöbbletet jelent, nem árt a hűtőt karbantartani, az elöregedett vízcsöveket kicserélni, ezzel ugyanis elejét vehetik a műszaki hibák miatt adódó kényszerpihenőknek, a terven felüli kiadásoknak. 1 H. F. Láttuk, hallottuk TŰZZOMÁNC Kedd, július 19. Szavahihető nyaralók állítják: a hőmérő higanyszála közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. A leilei strand bejárata előtt apró, tarka sátor tenyérnyi hűvösében ketten ülnek: az árus — a hőséghez igazított öltözékben, a hölgy akár a strand reklámja is lehetne —, s egy fiatalember, akiről látszik, hogy nem a balatoni napfény sütötte barnára a bőrét, hanem a messzi Afrikából hozta magával ezt a ragyogó színt. Míg hazánkfiai és -lányai megérik törölni magukról a verejtéket, őt nem veri ki az izzadság — zavartalanul ebédel a rek- kenő hőségben. Közben olyasmiket kérdez a lánytól: rfiivel tölti az idejét, azon kívül, hogy árulja ezeket a portékákat... A sátor alatt asztal, rajta különféle holmik — mindegyik legszebb éke a tűzzománc ! Még az ezüst nyakláncokat is ilyesmi dísziti. Igaz, ami igaz: nem sokan veszik. Pedig szépek, értékesek, csak éppen azok, akije erre járnak, sokkal inkább nyúlnak azért, amit a lán- gossütő kínál, mint ami a sátor alatt kapható. Sokan csak egy pillantást vetnek az asztalra, miközben a strand bejáratához sietnek, jegyet váltani. Most mégis megáll egy család a „pultnál”. Az asz- szony és a férfi az árut veszi szemügyre, a négy-öt éves gyerek a barna bőrű fiút, amint az éppen az utolsó falatokat fogyasztja az ebédből. Percekig mereszti rá a szemét, aztán nagyot ránt anyja kezén: — Menjünk már! Én is ilyen akarok lenni 1 — Milyen? — Mint ő! Azt mondtálok. a nyaralás vegére lebarnulok. Holnapután már hazamegyünk, és én még nem vagyok olyan barna, mint 6! Zavart magyarázkodás; az afrikai fiú mosolyog a sátor alatt. A család továbbindul, közben az apa ismeretterjesztő kiselőadást tart a gyereknek. Ebből sem lett vásár .. PALACSINTA Sült hal^ grillcsirke, lán- gos, palacsinta, kolbász, kovászos uborka, egytálétel.. Hosszú sorok kígyóznak az ablakok előtt, türelmesen a tikkasztó kánikulában. Ét- len-szomjan nem lehet fürödni, strandolni; kell a kalória, hogy aztán kiszívja a víz, a nap ... A fiatal házaspár előtt már csak hárman-négyen állnak a „palacsintás ablaknál”. Az asszonyka egyre ezt hajtogatja: — Látod? Ügy, és most beleonti ... szétfolyatja, és most zsupsz! Figyelted? A kezét nézd! Az egészet csuklóból csinálja, az a mozdulat dönti el, sikerül-e neki vagy sem ... Észrevetted, hogy eddig még egyetlen setejtet se csinált? Mire sorra kerülünk, te is megtanulhatod. Ha ő, férfi létére képes volt rá, neked is menni fog. A férj már közel áll ahhoz, hogy elaléljon a tűző napon, de kitartóan figyel, mert ezt meg kell tanulnia! Izzad, a szeme káprázik, s a végkimerültség határán eszébe jut valami. — De szívem! Te azt mondtad, hogy nem is szereted a palacsintát! — Ja, az akkor volt. Különben tényleg nem szeretem azt, amit én sütök, mert nekem igazából még egyszer sem sikerült.., Ilernesz Feten« SOMOGYI NÉPLAP 'Balatoni nyár
