Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-22 / 172. szám

Egy rekord — és ami mögötte van Június 14-én kezdődtek és július 15-én befejeződtek a nyári betakarítási munkák a siófoki November 7. Me­zőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben. Jú- niüs derekán 1800 hektár gabona várta az aratókat. Az őszi árpával indultak, aztán már szinte egyidőben vágták a búzát 649, a mag­nak vetett borsót pedig 600 hektáron. Egy hónap lefor­gása alatt mintegy 45 mil­lió forint értékű terményt kellett betakarítaniuk, biz­tonságba helyezniük. Ezt úgy oldották meg, ahogy ar­ra a szövetkezet — és jog­elődei — történetében még nem volt példa: július 15-re eddig még sohasem végeztek a munkával (volt idő, ami­kor akkortájt kezdték az aratást). Az őszi árpa a ter­vezett 5,5 helyett 6,1, a bú­za 5,8 helyett csaknem 7,1 tonnával fizetett hektáron­ként, s a borsó, ha termés- mennyiségben nem is, be­vételben meghozta a várt eredményt. Idő- és hozam­rekord — vajon mi van mö­götte? Négy szak- irányítóval beszélgetünk a betakarítási tapasztala­tokról. Kovács János ter­melési elnökhelyettes, Fodor János szállítási, Szente Mi­hály műszaki ágazatvezető és Szili Géza növénytermesz­tő ágazatvezető-helyettes értékeli a nyár legnagyobb munkáját. — Ezek a dátumok példa nélkül állnak gazdaságunk­ban, de nemcsak ezért ma­radnak emlékezetesek, ha­nem azért is, mert ami a kezdés és a befejezés között történt, az is egyedülálló: ilyen szervezetten még soha­sem zajlott le az aratás. Az ágazatok szoros együttmű­ködésben oldották meg azo­kat a feladatokat, melyek a kampánytervben szerepel­ek, és az időjárás is kedve­zett a tennivalóknak. Mint olajozott gépezet, úgy mű­ködött a munkában részt vevő emberek és gépek együttese... Az ősszel Az őszi ár­kezdődött Pában be"; _________________ne volt h ektáronként a 7 tonna is, csak az volt a baj, hogy ko­rán megdőlt. Kombájnjaink közül a legidősebb öt-, a legfiatalabb kétéves, és mindjárt az első táblán ne­héz próbatételre került sor: nedves és dőlt volt az árpa, a szalmáját nem is báláz­hattuk azonnal, csak a bú­zában érték utol a bálázók a kombájnokat. Most vi­szont már négyezer bála, vagyis százhúsz vagonnyi szalma a szérűben van ... — Mindenki tudja, aki a mezőgazdaságban egy kicsit is járatos, hogy a kombájn csak a végeredményt produ­kálja — annak a munkának az eredményét, mely az elő­ző évi betakarítás befejezté­vel kezdődik. A siófokiak jól választották ki az őszi vetésű gabonák területét, előveteményét — ezt most már az eredmények igazol­ják. Az őszi árpa helyén előzőleg borsó termett, a búzát pedig többnyire bor­só, illetve napraforgó után vetették, s a mag a lehető legjobbkor került a földbe. Nem lehetett panasz a mű­trágyázásra — ez az alap- és a fejtrágyázásra egyaránt vonatkozik — és a vegysze­res gyomirtásra sem. Az őszi mélyszántásból semmi sem húzódott át erre az év­re, így tavasszal a rendelke­zésre álló erőt az évszaknak megfelelő feladatokra össz­pontosíthatták. — Mintha csak megérez- tük volna, hogy az idén a szokásosnál két héttel ko­rábban kezdjük az aratást, még tavasszal június 13-át jelöltük meg a gépszemle időpontjaként. A kombajno- sok mind a műhelyben dol­goznak, maguk készítették fel a gépeiket. A kapcsolódó ágazatok jól ismerték egy­más feladatait, a kampány­terv a vízhordó gyerekig szóló részletességgel tartal­mazta az ember és gép ten­nivalóit. E szerint indult és folyt a munka ... Az ágaza­tokban a _______________ munkahelyi k özössegek megbeszéltek, kinek mi lesz a dolga, ha „beindul a gépezet”. Még szellemi totót is rendeztek, az egyes megoldásokra kér­tek tippeket a dolgozóktól. — Az idén alkatrészhiány miatt nem kellett állniuk a kombájnoknak, öt pótko­csis IFA teherautó hordta a szemet a kombájnoktól a szárítóhoz, ahol tizenkét órás műszakokban állandóan folyt a munka. A raktárte­rünk olyan, hogy folyamato­san elhelyezhettük a ter­mést. A gabonaforgalmi vál­lalatnak nem is szállítottunk | sokat. A betakarítással egy időben vittük a borsót Dom­bóvárra — napjában két­szer fordultak a gépkocsik. Most viszont kellene majd a szabad tárolótér a naprafor­gónak, a kukoricának ... A négy szakvezetővel ösz- szeszamoljuk: mintegy hat­vanon vettek részt az idei aratásban: kombájnosok, bálázók, szemszáliítok, szá­rítóüzemiek, mühelybeliek és mások. A végére már so­kan elfáradtak, s ezen senki sem csodálkozhat, hiszen jelentős fizikai és idegi igénybevétellel járt az egy­hónapos munka. A szabad szombat és a vasárnap egy­befolyt a hétköznapokkal. Olyan csata volt ez, amely­ben mindenki ismerte a célt, s végül az ember elismerés­re méltó győzelmet aratott. Hernesz Ferenc Olajozott gépezet Ők hatvanan Gyümölcsöző együttműködés Összegyűjtik a bejárók panaszait A megye lakossága szem­pontjából is fontos az az elhatározás, hogy a nép­frontbizottságok és a szak- szervezetek továbbfejlesz­tik az együttműködésüket. A társadalmi változások teszik szükségessé, hogy a szakszervezetek lépjenek ki a munkahely kapuján az ér­dekvédelemmel, a népfront­bizottságok pedig azon be­lül is növeljék hatásukat. Erre eddig is lehetőséget te­remtett az összehangolt gaz­daságpolitikai tevékenység, a fórumok szervezése. A lakosság érdeklődéssel fogadja a jogpropaganda fó­rumait, szívesen vesz részt a különféle törvényterveze­tek vitáin. Azt is igényli, hogy ismertessék meg vele a törvényeket, a rendelete- ket, a tanácsok határozatait. Éppen ezért sokkal többet kívánnak t«sni ködösen a |ogi ismeretek teriesztése­A települések fejlődéséért a városi, nagyközségi szak­maközi bizottságok és a népfrontbizottságok együt­tes felelősséget éreznek. So­kat fejlődött a munkakap­csolat ezen a területen. Ez elsősorban annak köszön­hető, hogy megváltozott a szakmaközi bizottságok te­vékenységének a tartalma. Először fordult elő például, hogy a mostani ötéves terv­ről még a döntés előtt véle­ményt mondhattak a szak­szervezeti tagok javaslatai alapján. Most elsősorban azt kísérik figyelemmel, hogy mit tesz a tanács a tervek valóra váltásáért Az együt­tes akciók sorába tartozik a társadalmi munka megszer­vezése, a mozgósítás a tisz­tasági napokra, a hasznos hulladék gyűjtésére, a gyer­mekintézmények építésére, pártfogására, a virág- és faültetésre és így tovább. Ahonnan a ZIL-ek jönnek * Eri 200 ezer teherautó a Szovjetunió nagy múltú vállalatától A moszkvai Lihacsov Autógyár egyike azoknak a szovjet nagyüzemeknek, amelyeket régi és igen jó kapcsolatok fűznek hazánk­hoz, amint az a Kádár Já­nos elvtárs vezette magyar delegáció mostani látogatása alkalmával is szóba került Népszerűek Magyarországon ZIL tehergépkocsikat raknak át vasúti szerelvényekre. A hírneves ZIL tehergép­kocsik hosszú időn keresztül igen nagy népszerűségnek örvendtek hazánkban. (A ZIL rövidítés a gyár nevé­ből ered: Zavod Imeni Liha- csova.) Tízezernél is többet vásároltunk belőlük az el­múlt tervidőszakban, s csak néhány éve csökkent a ke­reslet, mert viszonylag ma­gas az üzemanyag-fogyasztá­sa. Ám mindenre van meg­oldás: tavaly határozat szü­letett a már üzemelő és új beszerzésű ZIL-gépkocsik átalakításáról dízelmotoros­ra. Már fólynak is az ezzel kapcsolatos tárgyalások, amelyeknek remélhetően ez a magas szintű látogatás is újabb lendületest adott. Egyébként az idén március­ban a MOGÜRT, az Autó- ker, valamint az Avtoexport, a ZIL és a Szovjetunió Autóipari Minisztériumá­nak képviselői találkoztak és megvitatták, hogy 1985-ig miként oldhatják meg a vá­sárolni szándékozott ZIL te­hergépkocsik motorjának cseréjét. Nagy múltú gyárral ál­lunk kapcsolatban. A kez­detek ugyanis még az első világháború idejére nyúl­nak vissza. Az akkori moszkvai automobil egyesü­lés 1916-ban építette ezt az üzemet, hogy Olaszországból érkezett alkatrészekből sze­reljék össze a járműveket. Az első teherautót saját al­katrészből csak a szovjet hatalom győzelme után ké­szítették. Ez volt 1924-ben az AMO—‘FI 5 jelű teher­gépkocsi, amiből aztán 1930- ra már 3200-at gyártottak. Néhány év múlva nagy re­konstrukció ment végbe a gyárban, s ennek során 1934- től új típusú tehergépkocsi­kat gyártottak — ZISZ 5 és ZISZ 6 néven —, valamint autóbuszt is és 1936-tól a ZISZ—101 és ZISZ—110 tí­pusú személygépkocsikat. A névadó Lihacsov Ezt a szép fejlődést a há­ború torpantotta meg, ami­kor azonban igyekeztek A megyei népfrontelnök- ség legutóbbi ülésén, ahol mérlegre tették az együtt­működés tapasztalatait, jog­gal állapították meg: a szakmaközi bizottságok na­gyobb gonddal tárják fel, mi foglalkoztatja a dolgozó­kat, azután a népfrontbi- zottságokkal együtt intéz­kedjenek. A jövőben legye­nek még kezdeményezőbbek. Javítani kell a társadalmi munka szervezésén. Rossz hatású ugyanis, amikor nincs munka, nincs szer­szám, nincs munkaterület, tétlenül toporog az összehí­vott sok ember. Ezt se * szakmaközi bizottságok, se a népír ontbrzottságok ne en­gedjék meg. Nőtt a munkásé* részvé­tele a népfrontmozgalom- ban, A megyei elnökség minden szinten erősíti a munkáskáderek képvisele­tet. A munkásság nagy ré­sze falvakban lakik: ott megmenteni az elért ered­ményeket, értékeket, és á nagy honvédelem szolgála­tába állítani. Ezért a gyár egy részét a hátországba te­lepítették. Nem sokkal a győzelem után, 1946-ban el­következhetett a felújítás időszaka. Két esztendő alatt olyan sikeresen haladtak előre, hogy attól kezdve évente százezer teherautót, valamint ZISZ 154 és ZISZ 155 típusú autóbuszokat gyártottak. A Lihacsov Autógyár ne­vet 1956-ban vette föl ez a pedig nincs szakszervezeti bizottság. Az egyik felszóla­ló javasolta, hogy a 'nép- írontbizottságok segítsék az eljáró-bejáró dolgozók sa­játos problémáinak — köz­lekedés, ellátás — megoldá­sát. Alakítsanak ki kapcso­latot ezekkel az emberekkel, ismerjék meg személyes gondjaikat. Ez a kapcsolat azt is lehetővé tenné, hogy ők nagyobb részt vállalja­nak a helyi közéletben, a társadalmi munkában. Együttes munka eredmé­nye az olvasómozgalom si­kere, az író—olvasó találko­zók, a vetélkedők, a mun­kás-paraszt találkozók, a vásárlók, a bejáró dolgozók fórumainak növekvő száma. Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok s békenagygyűlé- sek szervezésében nagy se­gítséget nyújtanak évek óta. Főilendült a honismereti tevékenység is. A mostani megegyezés alapján a szak- szervezetek még többet tesz­nek az üzemtörténet-, -kró­nika-, brigádtörténet-Trás ösztönzéséért, a legjobbak díjazásáért. Sőt értékes, je­lenleg még kiadatlan művek megjelentetéséhez is hozzá­járulnák Lajos Géza mind hatalmasabbá váló üzem, annak a személyiség­nek a tiszteletére, aki hu­szonöt esztendőn át — 1926- tól 1951-ig — a legnehezebb időkben volt az igazgatója. Ivan Lihacsov az egész szovjet gépkocsiipar egyik kiemelkedő vezetője volt, és 1953-tól a Szovjetunió, majd az OSZSZK autóközle­kedési minisztereként te­vékenykedett. Halála évében nevezték el róla a gyárat, egyúttal olyan férfiról em­lékezve meg, aki beírta ne­vét a polgárháború harcai­nak történetébe is. A gyár előtt azonban még újabb nagy fejlődési idő­szak állott. Az 1962-es nagy műszaki felújítással lehető­vé vált, hogy még korsze­rűbb típusra térjenek át, mégpedig a gyártás folya­matosságának megszakítá­sa nélkül. Mindezekhez a nagy lépésekhez és a kül­földön megnövekedett keres­let kielégítéséhez új szerve­Különleges trópusi gyümöl­csökből készült üdítő italok­kal gyarapította Gyöngy hő­si tőcsaládját a pécsi Pannó­nia Sörgyár: az egzotikus izek kedvelőinek — az or­szágban elsőként — mangó és mairakuja üdítő gyártását kezdték el az üzemben. Az Afrikától Hátsó-Indiáig ho­nos mangó s a Dél-Ameriká- ban és Afrikában termő ma-í rakuja — vagy másik nevén passion — gyümölcsének aro­májával ízesített új frissítők­kel Baranya, Tolna es Bács- Kwkun megyében bővítik az üditőválasztékot. A hazai zeti keretekre is volt szük­ség. Ezért alakult meg 1971- ben a mai ZIL termelői egyesülés. Ez a ZIL teher­gépkocsik gyártásában addig is szorosan részt vevő vál­lalatokat fogja össze egysé­ges szervezeti keretbe. Újabb típusok 1 Ez a keret nem kevesebb, mint tizenhat gyárat jelent, 160 ezer dolgozóval, akik közül magában a ZIL gyár­ban 75 ezren dolgoznak. És igen szép a produktum is: évente kétszázezer közép- kategóriájú teherautót ál­lít elő. Sőt mellékprofüja is kialakult a lakosság jobb el­látása érdekében, mégpedig háztartási hűtőgépeket gyár­tanak. Évente 125 ezret. Megállás egyáltalán nincs, sem a termelés mennyisé­gében, sem pedig a korsze­rűbb típusok kialakításában. Most éppen az úgynevezett ZIL—130 családot megszün­tető új típus kifejlesztése folyik a ZIL—169-esé. Elő­reláthatóan a következő terv­időszakban jelenik meg, az- táfi 1988-ra tervezik a dízel- motoros változat gyártását is. Ami a jelenlegi választékot illeti, eléggé széles körű. Készítenek 6 tonnás teher­bírásúnkat, megnövelt pla­tóhosszal is, aztán 6,4 tonnás nyergesvontatót, 3,5—5 ton­na teherbírású, összkerék- meghajtású tehergépkocsit, 10 tonnás tehergépkocsit és a KAMAZ dízelmotoros te­herautókat, meg más egyéb típust. Örömmel gondolhatunk arra, hogy valami kis ré­szünk nekünk is van e vi­lághírű gépkocsik előállí­tásában. Legalábbis a kül­sőben. Néhány esztendeje ugyanis mintegy 20 millió rubel értékű festőberende­zést szállítottunk, s ezzel festették a különféle ötton­nás teherautókat. gyümölcsök, a citrusfélék, a tonikjellegű italok és a trópu­si gyümölcskülönlegességek felhasználásával már tizen- kétféle üdítőt készítenek, s a Gyöngy-család italai a 9. Pé­csi Ipari Vásár nagydiját is elnyerték. Az idén a koráb­binál tízszer több hazai alap­anyagú hűsítőt állítanak elő, növelik a szőlő- és szamóca- üdítők mennyiségét. Ilj üdítőitalok trópusi gyümölcsökből A szerelőüzem vezérlőpultjáról irányítják a szerelőszalaghoz a beépítendő alkatrészeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom