Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

Bencés apátság, ispánt vár ÖNÁLLÓAN ÉS FELELŐSEN Alkotó értelmiség Folytatódik az ásatás Somogyváron Az utóbbi évtizedben to­vább növekedett az irányitó szervek és szellemi alkotó- műhelyek önállósága és fe­lelőssége, ami jelentős ele­me a szocialista demokrá­ciának. Az önállóság és fe­lelősség mindig is fontos elemé fejlődésünknek, ami az MSEiY(P Központi Bizott­sága 1983. április 12—13-i ülésének elemzései jegyében különös jelentőséget kap. Az elmúlt években a tör­ténelmi szemlélet jelentősé­gét felismertük a politikai munkában. Ezzel lényeges adósságot kezdtünk el leró­ni, és a jövőben bizonyára törekedni fogunk hasonló buktatókat elkerülni. Az utóbbi két évtizedben sok helyen az egyetemes és nem­zettörténeti kutatások, a ta­nulságok elemzése mellett helytörténeti munkálatok is új lendületet kaptak. Nagyon fontos, hogy az or­szágos szervek es a különbö­ző intézmények messzeme­nően segítik azokat a Kuta­tásokat es munkálatokat, amelyek azt szolgálják, hogy a szűk pátrián túl ha­tó jeientóségü töx*ténelmi események is megfelelő he­lyet kapjanak történelmi szemléletünkben. Rendszeresen tapasztaljuk, hogy társadalmunk növekvő része intenziven érdeklődik a történelem, az ideológia iránt. A fiatalok kozott azonban gond, hogy egyes köreikben nem elegendő a szeles körű érdeklődést, kielégíteni, azt először szük­séges fölkelteni a nemzet vagy a szőkébb környezet jelentős fejlődési tendenciáit meghatározó kérdések iránt. Éppen ezért is indokolt an­nak intézményes feltételeit megteremteni, hogy értelmi­ségi utánpótlásunkat addig is gazdagabb és sokoldalúbb történelmi, ideológiai szem­lélettel bocsássuk útjára, ameddig a jó irányba kor­szerűsödő marxizmus—le- nihízmus oktatásunk a meg­felelő tantervek, tankönyvek éi más dokumentumok ré­vén is ezt biztosítani tudja. Ebben nem volna szeren­csés esztendőket veszíteni, márpedig — érthető okok miatt — a tantervek kiala­kítása, új feladatok beikta­tása — szükségképpen időt viasz igénybe. Fontosnak tartjuk, hogy a felsőoktatási oktató-nevelő munkában sürgősen kapjon megfelelő Készül a tájszótár 2. kötete A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében B- hőrinczy Éva fószertkesatő és Hosszú Fe­renc szerkesztő vezetésével befejezésükhöz közelednek az új magyar tájszótár második kötetének munkálatai. Az anyaggyűjtés 1950-ben kezdő­dött. Az első, 19T9-ben meg­jeleni: kötet után — mely a társzavakat a-tói d-ig tartal­mazza — most a j betűig terjedő corpuson dolgoznak. A négykötetesre tervezett tajszótar több mint 120 ezer szócikket tartalmaz majd. Az új magyar tájszótár az 1830. és I960 közötti idősizak nyom­tatott és kéziratos nyelvjárá­si és néprajzi forrásaiban ed­dig szétszórt, s így a tudo­mány számára szinte hozzá­férhetetlen tájszóanyagot ad­ja közre. Az első magyar tájszótár Vörösmarty Mihály nevéhez tüződik, és a Magyar Tudós társaság 1938-ban adta ki. A másak jelentős lexikográfiai alkotás — a most készülő négykötetes munka előzmé­nye — Szinnyei József 1983. és 1901. között kiadott két­kötetes magyar tájszótára. Szinnyei volt az, aki megfo­galmazta a tájszótár lénye­gét: annak minden olyan szót tartalmaznia keil, mely a köznyelviben nem él, de a eyélv járásokban megtalál­ható. helyet szocialista építőmun­kánk legfontosabb általános és speciális gazdasági, tár­sadalom-, művelődés-, egész­ségügy és szociálpolitikai stb. eredményeinek, gond­jainak, tanulságainak fel­dolgozása. Problémáink sorából kü­lön is kiemeljük a naciona­lizmus veszélyeit, amelyek­ről így szólt Kádár Janos: „A burzsoá nacionalizmus komoly veszély, az imperia­lizmus egyik fontos kártyá­ja és aduja, a szocialista eszmével szemben a rend­szer ellenségeinek egyik fontos fegyvere. Nos, aki a nacionalizmus hullámain evez, az gondolkodjon egy kicsit: valóban ő maga hajtja-e a hajót, vagy csak a hullám sodorja talán oda, ahova még ő maga sem akar eljutni.” Az értélmiségpolitika sze­repe, jelentősége is megnö­vekedett az elmúlt éveköen. Alkotó értelmiségünk kizá­rólagos többsége a szocia­lista építőmunka új felada­taival megfelelően azonosul, az új kérdések iránt növek­vő érzékenységet tanúsít. Ez igaz még akkor is, ha a reális gondokról sem feled­kezhetünk meg. Az agrárértel miség, a mű­szaki értelmiség az új prob­lémák megoldásának fele­lősségét gyakran nehéz kö­rülmények között is vállal­ja. De hasonló a helyzet a tudományos kutatóhelyeken is. Több iskolában társadal­mi munkával épült tornate­rem, tornaudvar. Egyiknél az iskola igazgatónője volt a hivatalos „kivitelező'', mert minden társadalmi munkában történt. Fekvőbe­tegágyaink kétharmadával „valamit csinálni kellene”, hogy — nem ideális, de — optimális feltételt biztosít­sunk a gyógyításhoz. Az or­vosok és szakdolgozók még­is gyógyítanak, sokszor „em­beri tényezővel” pótolva a tárgyiak hiányát. Emellett sokan kutatnak, oktatnak is. Indokoltnak látszik, hogy néhány ideológiai jellegű kérdés is kapjon nagyobb helyet a tudományos kuta­tómunkában. Egyebek kö­zött ilyen témák: békemun­kánk és az ifjúság békére nevelésének feladatai, szo­cialista nemzettudatunk tör­ténelmi és mai elemei, az értelmiségi hivatás ma és a látható jövőben, az értel­miséggé válás folyamata, a szocialista művelődéspoliti­ka általános és nemzeti té­nyezői, a párt és az ifjúság kapcsolata, különös tekin­tettel a pártépítésre. Azokkal az értelmiségiek­kel, akik részt vesZhek kö­zös vívmányaink létrehozá­sában, alapvetően fontos a napi alkotó munkakapcso­lat. Csak velük együtt lehet jobb belátásra bírni, vagy — ha nincs más lehetőség — elszigetelni a kívülállók, a cinikusok, az irreálisan kö­vetelőzők, az olyan ellenzé- kieskedők, ' a világfájdal­mukban szenvelgők szűk kö­rét. Az igazi alkotók joggal várják el' az őszinte szót, a gondjainkba beavatást és gondjaikba beavatódást, erő­feszítéseik erkölcsi biztatá­sát, értékelését. Dr. Koncz János (Folytatjuk) Budapest után Nagyvázsony Jancsóé a vár Kinizsi Pál, a nepmesei erejű molnárlegény szabijá­val vívta ki halhatatlanságát; nevét a történelemkönyvek máig is őrzik. Mátyás király vezére, a legendás hollócíme­res fekete sereg főkapitánya Nagyvázsonyi, a középkori lovagtornyot kapta az igaz­ságos királytól. A Balaton északi partján magasodó erő­dítmény azóta idegenforgal­mi látványossággá vált. A bástyáról a várudvarra lát­ni, ahol az idén augusztus­ban tizenharmadik alkalom­mail rendezik meg a nagyvá­zsonyi lovasjátékokat. A mostani háromnapos attrakciót olyan név fémjel­zi, mint Jane só Miklósé, aki az idei játékok rendezője lesz. A kísérletező kedvű Jánosé valószínűleg újabb kuriózummal lepi meg néző­it. A Kastély-szálló mögötti tágas udvar remek tér, nagy­szerű környezet és az élesre komponált színek, részletek, a közönséggel való élő kap­csolat egészen mást kíván a rendezőtől, mint a film. Jancsó jövőre Franciaország­ban forgat egy történelmi témájú filmet. A kor, amely­ben játszódik — II. Fülöp Ágostnak, a modern feudális állam megteremtőjének az ideje — ugyan korábbi, mint Kinizsié, de ez jó erőpróba, vázlat lehet új filmjéhez. A nagyvázsonyi lovasjáté­kok idei rendezvényein sok szép zenét hallhatunk, lát­ványos képeknek, megele­venedő régi koroknak lehe­tünk tanúi a több órás mű­sorban. A háromnapos program tó attrakciója a páncélos lova­gok bajvívása lesz. A győz­tes lovagnak a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hiva­tal 30 ezer forint jutalmat ajánlott fel. Egy hete már történelmi emlékhelyen folytatódik a régészeti feltáró munka So­mogyváron, az 1091-ben föl­szentelt Benedek-rendi kirá­lyi bazilika és kolostor, az egykori ispáni vár területén. A vár temetőkápolnájának a környékén volt az egykori világi temető; nemsokára a félezredik sír kerül elő. Ott- jártunikkor épp egy különle­ges leletet bontottak ki, a fémcsat arról árulkodott — még nem tisztázottá» —, hogy kardot viselt egykori tulajdonosa. Több mint három méter széles, igen erős várfalak vették körül a bencés apátsá­got, az ispáni várat. A kő­ből és téglából épült vaskos falból eddig mintegy negy- venméteres szakaszt tártak föl. A idei nyár ásatási programjában a várfal to­vábbi kutatása, feltárása sze­repel, s ahogy már együtt dolgoznak a régésszel a mű­emléki helyreállítók, hasznos lenne — mondták — minél előbb- megvédeni a várfalat is a Kupavárhegyen. A vár­fal : régészeti szenzáció. Az Árpád kori Magyarország ed­dig ismert leletei között ilyen méretű bástyát sehol máshol nem találtak még. Helyreállítása után rajzoló­dik majd csak ki igazán, mi­Régészeti szenzáció a várfal Műemléki helyreállítás lyen hatalmas is volt a ben­cés apátság, az ispáni vár. Kiszámították: mintegy száz­tízezer tonna követ használ­tak föl építéséhez, ebből nyolc falu épült a tizenki­lencedik században: A török ugyan fölgyújtotta, de el nem pusztította. Sőt, nem is használta. A több mint har­mincezer lelet között egy sincs, mely a törököktől ma­radt volna fenn. Zrínyi Mik­lósnak, a hadvezérnek is feltűnt, vajon miért nem te­lepedett , meg a török az el­Ezüstpénz — Somogy várrél foglalt Somogyváron. Enr« * kérdésire ma sem tudnak vá­laszt adni a régészek, a tör­ténészek. Űjatob helyszínt is fcfjeloW a régész az idei ásatási mun­kákra: a bazilika déli olda­lán meg is kezdték már a pogány kori temető kutatá­sát. 1972-ben, tíz éve kezdődőit meg a somogyvári régészeti föltáró munka a két és fél holdas Kupavárhegy fenn­síkján. A teljes terület meg­ismerése még mintegy öt évet igényel, ennél is többet a műemléki helyreállítás. Az apátság feltárásával látván nyossá váltak a romok, so­kan keresik föl — különö­sen ezekben a hónapokba» — Somogyvár nevezetességét. Képeink az augusztusban be­fejeződő ásatás néhány pil­lanatát örökítették meg. H. B. Zsuzsa megsimogatja a keze fejét. „Ne légy szomo­rú” — mondja, majd benyit Siházi Szöszi szülőatyjához, és már csak annyi hallatszik ki a félig csukódó ajtón: — Ma nincs MTI-közle- mény! Jön a „Magány öl!” című rip ... — __ortom? — veszi át a szót a karikaturista, és búcsút biccent a póttitkór- nőnek. A folyosón kereszt- betárt karjával feltartóztat négy egymás nyomában lo­holó munkatársat, és hogy így összetorlódnak, a követ­kező rögtönzött szózatot in- téri hozzájut^: — Ma nincs MTI-közle­mény, sem terjedelmes, sem elenyésző. Sürgősen nyomjá­tok be a lapba cikkeiteket, mert holnapra már lesz. méghozzá duplahosszú, hol­napután kezdődik az Óvó- és Szülésznők IV. Országos Kongresszusa, azután a Hil­tont megtöltik a nemzetközi balneológusok, a vasárnapi lapra pedig meghalt Vesa- lius, a bonctan atyja. Nem is szólva az arabokról, akik hol lövöldözéssel, hol nyilat­kozatokkal orozzák el előle­tek a hasábokat. A közben nyolc főre sza­porodott munkatársi gárda kisípolja a fölösleges leve­gőt, sziszegve frisset szív be, s artikulált szavakra nem vesztegetve energiáit, áttö­rj az egyszemélyes kordont, és vágtat a még vidor ügye­letes szerkesztő szobája fe­lé. 2. Mike névre hallgató kari­katurista barátunk a Révai Nagy Lexikonában „Napvá­logatás” címszó alatt rész­letezett nyavalyában szen­ved. Az említett lexikon, amelyben minden benne ta­lálható, amit korszerű lexi- konözönünkből nagyvonalú­an kimaradt, ezt így jellem­zi: „A babonaságnak az a neme, mely a hét, a hó és év bizonyos napjaiban válo­gat, egyeseket szerencsé­seknek, másokat szerencsét­leneknek tart közülük.” Mi­ke szerencsétlennek az ápri­lis tizenharmadikét tartja, de csak akkor, ha szerdai napra esik. Szerencsés nap­nak tartja ezzel szemben az esztendő és a hét többi nap­jait, kiváltképp a keddefc, és legkiváltkepp azt a bed­dé;., amely április 13-ra esik. De ma... mi van ma? Kedd van, az bizonyos, mert Jutkával tegnapelőtt szakí­tottak, és Jutka mindig szombaton ér rá ki-bekálm, vasárnap szakítani. A hónap is kétségtelenül április, mert már a hirdetőoszlopokon lát­ható saját díjnyertes műve: május elsejei vidám hangu­latú plakátja. (Pirosba és fehérbe öltözött szocialista család zöld gyepen elragad­tatva bámulja az 1-es ala­kú kék luftballont, amely aranyos, együttesen MÁJUS alakba sorakozó bárányfel­hők alatt lebeg.) A hányadi­ka azonban bizonytalan. Hősünket a Mai Hírek szerkesztőségében kapta el a nyugtalanság, amikor egy altiszt kezében futólag Il­lői keltezett tudósítást lá­tott. Ha ma van 11-edike, szerdán lesz 12-ike, és az jó. Ha viszont a kézirat teg­napi, akkor holnap 13-ika lesz, a Rossz bitorolta szer­da. De ha a kézirat lusta volt, éppen ma van 13-ika, s akkor a Nagybetűs Sze­rencse vár rá bőségszaru­val. Innen támadt az élénk­ség éa aggály szarkazmusba fúló pdriuaca küké tadateh- lagában. Ilyetén ttányéuggtéBím*. közepette láp be a Márki büfébe. A bejárat közeiében fekvő asztainaá egy szántén szakállas alakot {Milánt meg, szintén sarkított aktatáska társaságában. Odalép hozzá — Mondja, kedves kolléga, hányadika van ma? A feltételezett kartárs ré- rtiülten méri végig. Keskeny ajka, amit ábrándozó lányok mindig az erős akarat jelé­nek néznek, megremeg, többször is mintha szóra nyílna, majd újra összezá­ródik. Miké táskáját a má­sik táskája mellé teszi az asztalra, tetejére a feledé- kenység veszélyének elkerü­lésébe az addig kezében őr­zött borítékot, és türelmese« vár. A keskeny ajak most tettre szánja magát: , — Tasmániában, sőt To­kióban is ma már tizenne- gyedike van. Mike a kedvére csavaros szavakból megérti, hogy áp­rilis tizenharmadika a folyó esztendőben a mai kedd. Jó­kedve lesz, mert a követke­ző április 13-a nagyon soká­ra, az érvényes naptár vé­gén tó! következik be. Vi­dáman azt mondja: (Folytatjuk SOMOGYI NÉPLAP Igombó pál:n Hí elfiliutt limi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom