Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

Nyári KIS(Z) színház / Császármorzsa sok zenével Megkezdődön a Dráva menti nyár Fúvós kamarazenekarok találkozója és versenye Siófokon, Bogláron és Kaposváron is Azt hiszem, több figyel­met érdemelne a KISZ Köz­ponti Bizottságának kebelé­ben működő értelmiségi fia­talok tanácsának kezdemé­nyezése: színházi előadá­sokkal „szórják be” az or­szág néhány, különböző vi­dékén található települését. A kiválasztott előadások kö­zött néhány egészen kitűnő produkció is van, • a panto­mim műfajának kedvelői sem csalatkoznak. Fiatalok fiatalos előadásokkal lepik meg a közönséget. Itt ná­lunk Siófokon, Bogláron és egy Moliére-előadás erejéig Kaposváron is. Futotta ősbemutatóra is az időből, energiából. Békés Jó­zsef — Heilig Gábor — Hor­váth Attila Császárok című musicaljét Siófokon, a Dél­balatoni Kulturális Köz­pontban „csíptük el”. Békés, az író már Három királyok című első könyvében (1959), illetve A hetedik kocsi (1971) című művével is hajlandósá­got mutatott a munkásábrá­zolás iránt. Csak zárójelben: a Próbáld meg, Daddy cí­mű novellájából készült té­véfilm volt a televíziózásunk egyik első sikere! A Császárok című musi­cal egy villanyvezeték-sze­relő brigádról szól. Munkás és termelés — elválasztha­tatlan fogalmak. S ez bonyo­lult feladat elé állít minden szerzőt, aki színművet ír e témavilágból: termelést megeleveníteni ugyanis szin­te lehetetlen vállalkozás, s emlékezetem szerint csak Artúr Miller A két hétfő emlékében, illetve László- Bencsik Sándor a Történe­lem alulnézetben című szo­ciográfiájának darabválto­zatában próbálkozott vele. Az írók, akik általában a sti'lizációs lehetőséget nem veszik figyelembe — pedig micsoda „munkát” produ­kált a Piccolo Teatro e mód­szerrel Brecht Szecsuáni jó­lélek című drámájában! — elhagyják a termelés moz­zanatait a színpadi műből, vagy közvetett megoldással a színpadról konferáltatják a színpadon kívül folyó te­vékenységet. Itt is valami hasonló történik. Mindenekelőtt _ azonban hadd fejezzem ki örömömet, hogy született egy darab, mely munkáskörnyezetben játszódik. Fiatalos, friss pro­dukció Kazán István rende­zése. Igazi nyári darab. Re­mek az indítás Wegenast Róbert távvezeték alatt álló lakókonténerei előtt. Egy röpke pillanatra az ébrede­ző brigádtagok mutathatnak valamit jellemükből. Ezek a fiúk valamennyien kitűnő táncosok, többségükben encklianwúk. is a hazai át­lag fölötti ebben a műfaj­ban. (A színművészei főis­koláról, a Rockszínházból, a Gyermekszínházból és Pécs­ről hívták őket a produkció­hoz.) Rövidesen kibontako­zik a konfliktus is; az itá­liai útra induló brigádvezető távozása után Máté — Tur- pinszky G. Béla tehetsége­sen állítja elénk ezt a fia­talembert — javaslatát majdnem egyhangúan fo­gadja el a közösség: egy he­tet üdülnek, aztán ráver­nek ... Az egy hét balatoni dolce vita azonban avval jár, hogy munkájukat hiá­nyosan végzik el, hármas kötés helyett csak kettőst alkalmaznak. Ez meghason- lást okoz a lazítást javasló Mátéban, s a kérdés nyi­tott, Gelman drámáiból már ismerős is: hallgatni g ha­nyagul elvégzett munkáról, vagy vállalni a következmé­nyeket. Máté élete odadobá- sával szavaz. Így, zanzásítva kemény, drámai mű érzetét kelthe­tem az olvasóban. Nos, be kell vallanom, a musical nem az. Nem, mert ezt a tiszta, szinte kvintesszenciá- lis konfliktust nem meri vállalni. Felhígítja a művet egy, a Bástyasétány 77-bői jól ismert szituációval: egy csapat fiatalember mellé „kirendel” egy csapat fia­tal lányt, aki a vendéglátó- iparban tölti gyakorlati ide­jét. Fájó, hogy ez az alap­A nap mintha hajnalig mulatott volna, immel-ám- mal tápászkodott föl egy fel­hőkazal mögül, s bágyadtan kezdte meg mindennapi sétá­ját. Tegnap éjszaka a szoká­sostól eltérően nem csende­sedett el a vidék, mert hát micsoda lemoshatatlan szé­gyenfolt esne a falu becsü­letén, ha még ezen a ritka ünnepen is elbóbiskolna a virtus. Tegnap volt a búpsú, ma van a búcsú másnapja. Ezt azonnal észreveszi az idegen, mert itt minden olyan „más­napos”. Nemcsak a napba hunyorgó nők kissé mrggyn- rödött arca. szoknyája, nem- I csak a biciklin bizonytalan­I kodó legényke feltúrt ujjú fehér ingen, poros sötétkék nadrágja, mely a tegnap reg­geli nyalka viseletre emlé­keztet, nemcsak az állhatato­sok rekedtes kurjantása. A házak, a fák, az út. a leve­gő, a sző, a föl-f ólcsapódó nevetés, egyszóval minden bágyadtnak, kial vallonnak hat. Varázslatos esemény a búcsú. Ha beköszöni a nagy helyzet hamis: főiskolás lá­nyok így en bloc nemigen »vegyülnek” munkásfiata­lokkal. Egy operettet emle­gettem, most egy Ibsen- drámát is idecsatolok: a Solness építőmesterből isme­rős motívum ez a munka befejeztét megkoronázó má- szási szertartás, mely „ter­mészetesen” tragédiával vég­ződik. Itt két esetben is; az elsőt csak elmondják. Ellangyosítja a rmyikásda- rabot az a banális szerelmi háromszög összeütközés is, melynek egyik élő szögéről csak azt tudjuk meg, hogy valamiféle találmánya célba ért, s ettől befutott ember, biztos egzisztencia. Ettől a szokványtól iktatódnak ki legnagyobb sajnálatunkra a darabból az első részit jel­lemző, remek közös ének- és táncbetétek, melyek szárny­ra kapták a darabot. Ami­kor mindenki a színpadon van, a második részben már nem jelenti ugyanazt az él­ményt, mint az elsőben, mert inkább díszletjelentőségű a jelenlétük. Még egy apró hiteltelenség: a balatoni „fekete hetet” nem pihenés­re, édes semmittevésre hasz­nálja a brigád, hanem tchwarzban maszekol... Heilig Gábor zenéje ott igazán élvezetes, ahol a ma divatos irányzatokhoz köze­lít, vagy a rockot parodizál­ja. A szerelmi háromszög kialakulásával azonban visz- szanyúl ahhoz az olaszos, vonóorgia hátterű muzsiká­hoz, mely legutoljára Toldy Mária táncdalfesztiváli fel­lépteivel teljesedett ki, egy­úttal a divatból is távozva. Horváth Attila versei külö­nösen az első részben szel­lemesek. a fiatal musical­színészek közül is kitűnt a Gyula-Giuliót alakító Ger­gely Róbert, a súlyos egyé­niségű Ringat domborító Bata János, az F. Nagyot kitűnő mozgással is hozó Csere László, jó volt a fel­találó mérnököt éneklő Si- peki Tibor is. A lányok kö­zül első helyen az Evitában feltűnt Kovács Krisztinát kell említeni, noha a ven­déglátós lányok alakítói kö­zött olyan temperamentu­mos versenytársai is akad­tak, mint Várkonyi Szilvia. Simorjay Emese stb. Egy kabinetalakításnak is tap­solhattunk: Szilágyi István játszotta az alkoholista pin­cért. A koreográfus Ligeti Mária volt A távvezeték építők az ígé­retes egy hét reményében császároknak nevezik magu­kat Mi a musicallel csá­szármorzsát kaptunk. Nem rossz étel az sem! nap, félre minden „csip- csup” halaszthatatlan fel­adattal, munkával, éljen a búcsú, a kétnapos „elereszke­dés”! Unottan konganak a ter­mek az irodában, szinte cso­dálkozva merednek rám a falak, a tárgyak: „Hát te mit keresel itt? Miért zavarod csendes-poros magányunkat?! Hogy merre a vezetőség, hol vannak az irodisták? Ejnye, micsoda kérdés! Ki kell pi­henni a tegnapi fáradalmai­kat!” A délutáni sugár egyre több embert csábít a házak ele. Minden hely foglalt a kispadokon. Az asszonyok a sok sütés-főzéstől, a lányok a tánctól faradtak. A nyelvek azonban frissek, s a tegnap esti mulatság elegendő be­szédtémával szolgál. Az egyik ienszőke, búzavirágszemű kis­lány, aki elmúlt már 16 éves, ugyancsak rengeteg fiút em­legethet. Volt táncosa bőven. Igaz, mint mondja, sok az „öreg legény” a faluban, de ö a vidékiek karján mutat­hatta meg, micsoda nagysze­Leskn László Másnapos falu A barcsi zeneiskola; an­nak rézfúvós szaka és a hozzá kapcsolódó zenekar már évekkel ezelőtt orszá­gos elismerést szerzett Ez adta az ötletet egy olyan tábor szervezésére, ahova e művészeti ág karmestereit hívják meg. A tábor sikere továbbfejlesztésre ösztön­zött Így a barcsi zeneisko­la és a magyarországi Jeu- nesses Musicales szervezet közös kezdeményezésére 1979-től minden év nyarán a zeneművészeti főiskolák és szakközépiskolák legjobb rézfúvós kamaraegyüttesei két hetet töltenek az ország egyik legfiatalabb városá­ban. Július 11-én a Dráva men­ti nyár programsorozatának kezdeteként megnyílt a III. országos zeneművészeti szak­középiskolai és főiskolai réz- fúvós kamarazenei tábor. — Kétévenként nemzetkö­zi a tábor, de minden év­ben érkeznek külföldi ze­nészek is tapasztalatcserére — tájékoztat Bauer Vendel, a barcsi zeneiskola igazga­tója, a tábor vezetője — A tábor munkájában az idén rigai, berlini és NSZK-beli együttesek vesznek részt. A táborba tizenkilenc együttes érkezett. A versenyre tizen­öt nevezett be. — Minőségében változik-e az együttesek szereplése ? — A színvonal évről évre emelkedik. A rézfúvós zene folyamatos kamarazenélés­re ösztönöz, amit a tapasz­talható fejlődés bizonyít. Egyre többször hallhatunk az együttesektől kortárs mű­veket, így Hidas Frigyes, Szokolai Sándor, Petrovics Emil alkotásait. Ez a körül­mény ugyancsak a fejlődést bizonyítja. — Világviszonylatban hol áll a magyar fúvószene? — Kiemelkedően jó he­lyen. Sőt, abban majdcsak­rúen táncot Tegnap esti végképp bebizonyosodott, hogy nagyobb sikerre számít­hat a bálban, mint a tante­remben. Tavaly sajnálatos módon megbukott a mező- gazdasági szakközépiskolá­ban, mert sehogy sem bírt eligazodni a növények vilá­gában. Bizony, kacifántos tu­domány az a botanika! Töb­bé nem bíbelődik vele, mondja, otthagyott csapot- papot, majd a vendéglátó- iparban próbál szerencsét... „Ne, búcsú, ne!” A 85 éves öregember elmélázva üldögél. Azt mondja: „Rég volt, nem is igen volt nekem búcsúm, most meg már alig látok a jobb szememmel, ha kézzel tűröm följebb a szemem hé­ját, csak akkor látok vele. Nem kell énnekem már a búcsú .. ,”A túlsó sorról pe­dig egyenesen erre tart az az „egy szál hegedű". Mi a nó­tája? Az öregember csak le­gyint. A hegedűs, aki vala­melyik Balaton-parti presszó­ból érkezett az ünnepre pénzcsalogató nak. megpen­geti a húrokat. Zakója felső zsebéből kikandikálnak a bankjegyek, oldalzsebében zsirpapirba csomagolt liba­comb. Ez. A. nem egyedülállóak vagyunk, hogy hányán szereztek a hazai kamaraegyütteseknek fúvószenét. Ugyanis van kiknek) szerezni! Külföldi „propagandánkat” az itt megjelent nemzetközi tanári kar és együttesek bizonyít­ják. Az idei táborban pél­dául oktat Dietrich Unk- rodt neves berlini tubamű­vész, Camil Rosco szlovák trombitaművész, Hans Josef Krumpfer harsonaművész. — Kielégítő-e a magyar fúvóskotta-kiadás és a hang­szerellátás ? — Akárcsak a hazai fúvós kamarazenének, a kottaki- jidásnak is nemzetközi sikere van. Az érdeklődőknek egy­szerűen nem tudunk elegen­dő kottát biztosítani. A szín­vonalas muzsikáláshoz szük­séges hangszerekkel a főis­kolák el vannak látva. Ugyanez nem mondható el a szakközépiskolákról. — Érdeklődnek a zenét tanulni vágyó gyerekek a fpvószene iránt? — A zeneiskola feladata az is, hogy a bizonyos hang­szerekre alkalmas gyereke­ket kiválogassa, biztosítsa az alapokat, irányítsa őket a pályára. Ahol a -fúvósze- nével komolyabban foglal­koznak, ott nagyobb az ér­deklődés, de az orientáció is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi szak nem kap ugyanolyan rangot. — Általában miként fo­Marcali gyermek művészek sikere A VI. országos népművé­szeti kiállítást július 23-an nyitják meg Nyíregyházán. A hír somogyi vonatkozása: a marcali gyenmekműhely mun­káiból hatot fogadott el a bemutatóra az országos, zsű­ri Szép eredmény ez egy fia­tal csoport életében, ahol aiZ alkotók kivétel nélkül gye­rekek. A nyíregyházi kiállí­tásra a tavaly nyári alkotó­táborban készült úgynevezett fekete sípokat, vizes sípokat, kerámiákat küldték el Ké­szítőik — Csordás Csilla, Csoszó Gabriella, Molnár Gabriella, Kámán Bea, Zeke Miklós és Tucsek Irma — számára nemcsak a kiállítás a jutalma szorgos munkájuk­nak; a járási úttörőelnökség és a művelődési ház támoga­tásával még e hónapban tíz­napos juíalomláborba utaz­hatnak Kalinyinba. De hogyan tölti a gyer­mekműhely többi tagja a nyarat? Ahogy vezetőjük, Gombai Győzőné elmondta: semmiképp nem tétlenül. A gyerekek sokszor elkérik a fazekasműhely kulcsát, s ott kedvükre dolgozhatnak. A szünidőre szövőkereteket és szövőfákat is kaptak, ezeket hazavíhették. Fiimondják, mit szeretnének készíteni, s hoz­zá szakkönyveket, anyagot kapnak. S ott van még az gadja a közönség a fúvós-, zenét ? — Az átlaghallgatóhoz a fúvószene nagyon közel áll, annak ugyanis hagyománya van. Elég, ha csak a falusi esküvőkre gondolunk. Fel­adatunk azonban az, hogy egy-egy előadás során a „nehezebb” műfajt is meg­szerettessük a közönséggel. Ebben nagy szerepe van a rnűsorösszeállításnak. Az se mindegy, milyen közönség­nek válogatjuk a műveket. Legyen benne folklór, de le­gyen modernebb fúvószene is. Nem nehéz elfogadtatni, hiszen például Farkas Antal a szuloki folklóranyagból külön összeállítást írt. Ez pedig már a kortárs zene. Ma délelőtt Barcson fúvós térzene lesz, majd a Barcsi Ifjúsági Fúvószenekar, a Kaposvári Koncert Fúvós- zenekar és a barcsi zenei tábor egyesített fúvószene­kara ad hangversenyt, A Dráva menti nyár több héten át tartó programja minden évben a kamaraze­nei táborral és versennyel indul, melynek második he­tében kezdődnek a színes programok. A zenés rendez­vények során több somogyi, nemzetiségi, illetve jugosz­láviai együttes is fellep folklórműsorral, táncházzal. A bemutatók, kiállítások, találkozók augusztus 20-ig tartanak. A. A. augusztusi tábor is; Balaton­íenyvesen rendezik meg az iskolaegészségügyi problé­máikkal küzdő gyermekek tá­borát, és a gyermexműhelyt is meghívták ide. Dolgozhat­nak, taníthatják a többieket is. Szeptembertől új eljárással ismerkednek meg a műhely, tagjai, a nemezeléssel. A honfoglalás korából szárma­zó textilmunkát a gyerekek: könnyen, megtanulhatják, tár­gyi feltételen pedig minimá­lisak. Ezért az általános is­kolák technika óráin is al-) kalmazható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom