Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

* ! I A G PROLETÁRJA!;' EGYESÜLJETEK} ARA; 1.49 Ff SOMOGY™ AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 168. stóm 1983, július 1?., vasárnap Kádár János vezetésével / ■ * ■ A S ** « 1 ■ * iart-es ' , átogat a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa meghívására Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével július 18-án, hétfőn magyar párt- és kormány- küldöttség utazik hivatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba. Kézfogás Lehetnek-c egyenrangú, kölcsönösen előnyös kapcso­latok két szomszédos ország között, ha az egyik kétszáz­negyvenszer nagyobb és hu­szonötször népesebb a má­siknál? A válasz: igen, ha szocialista államokról van szó. Jól példázzák ezt ha­zánk és a Szovjetunió kap­csolatai. „Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, ha­nem azonos szocialista el­veinkből és céljainkból, né­peink közös érdekeiből kö­vetkezik, hogy együtt hala­dunk” — mondta egy alka­lommal Kádár János. Kije­lentése mögött tények egész sorának tanúbizonysága áll. „A magyar—szovjet ba­rátság népünk békéjének, hazánk függetlenségének és biztonságinak, szocialista epitómunkánk sikerének fő nemzetközi támasza” — ál­lapította meg a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1983. évi áprilisi határozatában. Ez az egy mondat napjainkban mar annyira természetes, hogy aligha kell bővebben szólni róla. Mégis, most a párt- és kormányküldöttségünk kü­szöbön álló látogatása ide­jén jólesően gondolhatunk arra, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió legmagasabb szintű vezetői­nek találkozói, az állandó munkakapcsolat, a szeles kö­rű véleménycserék alapve­tően járulnak hozzá felada­taink megoldásához. Kétoldalú kapcsolatainkat az érdekek kölcsönös figye­lembevétele, a mély tisztelet es a teljes bizalom jellemzi. Az együttműködés kiterjed az élet minden területére. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok első hazai gyü­mölcse a ma is épülő-bővü­lő Dunai Vasmű. (A nemré­giben történt baleset után az első percekben Moszkvá­ból jött a távirat: „Miben segíthetünk?”) Napjainkban pedig újabb nagyberuházás van készülőben: a paksi atomerőmű. Eközben ma­gyar segítséggel csirkcgyjjrak épülnek a Szovjetunió több köztársaságában, közremű­ködünk a hmelnyickiji atom­erőmű építésében és számos szovjet ipari üzem rekonst­rukciójában. Árucsere-forgalmunk 1948- ban 51 millió rubellel in­dult, 1960-ban elérte az 503 milliót, tavaly pedig csak­nem 1,5 miliiárriot tett ki. A Szovjetunió 143 külkereske­delmi partnerének sorában ezzel az ötödik helyen ál­lunk. A fejlődés dinamiz­musára jellemző, hogy a ja­nuárban aláírt megállapodás értelmében a forgalom az idén már a nyolcmilliárd rubelt is meghaladja. A szovjet piac fontosságát ér­zékelteti, hogy a magyar ex­port harmada a Szovjetunió­ba kerül. Onnan cserébe lét­fontosságú energiahordozó­kat, nyers- es alapanyago­kat, így kőolajat, földgázt, villamos energiát, vasércet, fát, gyapotot kapunk. A Szovjetunióban ugyan­akkor ismertek és kedveltek az Ikarus buszok, melyeket ott iparunk jelképének te­kintenek. Kivitelünkben a gépek és berendezések do­minálnák, de jelentős a fo­gyasztási cikkek és a mező- gazdasági termékek export­ja is. Gyümölcsbehozatalá­nak negyede, almaimportja- nak ketnarmada tőlünk szár­mazik. Es akkor még nem szóltunk a hatalmas KGST- vallalkozásokról, a Szövet­ség gázvezetékről és a 150 kilovoltos villamos távveze­tékről, vagy a kétoldalú együttműködés olyan kiemel­kedő állomásairól, mint a timföld—alumínium egyez­mény, az oiefinprogram. A kétoldalú együttműködés természetesen kiterjed párt­jaink, országaink nemzetkö­zi tevékenységére is. A ma­gyar—szovjet szövetség a kétoldalú érdekék védelmén túl jól szolgaija a szocialista közösség nemzetközi beío- lyásánaK erősítését, Európa, sőt az egész világ békéjének s biztonsagának megszilárdí­tását. Mélyen tiszteljük és minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió következetes békepolitikáját. Hazánk a Varsói Szerződés tagjaként, a Szovjetunióval szövetség­ben az emberiség legneme­sebb céljainak valóra váltá­sáért küzd. Együtt lépünk fel az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, közösen munkálkodunk az enyhülés vívmányainak meg­őrzése, a háborús veszély el­hárítása érdekében. A Szov­jetunió és hazánk szívén vi­seli Európa sorsát. Mindent megtesz földrészünk béké­jének és biztonságának meg­szilárdításáért, a fegyverke­zési verseny megfékezéséért, az amerikai szárazföldi kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai te­lepítésének megakadályozá­sáért, az atomháború veszé­lyének elhárításáért, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett éléséért és együtt­működéséért. A Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatása több év­tizedes, jól bevált folyamat része, s ugyanakkor a ma­gyar—szovjet együttműkö­dés újabb fontos állomása lesz. Lehetőséget ad a közös politika megerősítésére, a megtett út eredményeinek értékelésére. Emellett és nem kevésbé természetesen az eiőre tekintésre is, hi­szen a kétoldalú kapcsolatok újabb és újabb lehetőségei­nek feltárása nyilvánvaló együttes érdekünk. A hónap végén sor kerülhet az aláírásra Több új tárgyalási fórumot terveznek A madridi találkozón pén­teken éjjel a részt vevő or­szágok képviselői — Málta kivételével — elfogadták a zá ród okúmén tűm - tér veze t szövegét. , Ezzel — csaknem három esztendő diplomáciai fára­dozásainak eredményeként si­kerre! érhet véget az a mad­ridi tanácskozás-sorozat, amely a Helsinkiben elfoga­dott záróokmány szellemében az európai biztonság és együttműködés ügyének elő­mozdítására hivatott. A péntek délelőtti plenáris ülésen hivatalos meghívás hangzott el a részt veim or­szágokhoz a Bemben 1986- ban1, megrendezendő szakér­tői értekezletre, amelynek tárgya a személyek, intéz­mények és szervezetek kö­zötti kapcsolatok kérdése. A találkozó egyhónapos vi­ta után jóváhagyott terveze­tének részlete; több változta- tást mutatnak a semleges ás el nem kötelezett országok márciusi tervezetével össze­vetve. így helyt kapott az a javaslat is, hogy kiemelkedő kulturális személyiségek rész­vételével Budapesten tartsa­nak fórumot 1985 októberé­ben és ennek előkészítését szintén a magyar fővárosban rendezzék egy évvel koráb­ban. Kovaljov szővjet külügymi­niszter-helyettes a szocialis­ta. országok nevében ismé­telten támogatólag foglalt ál­lást a tervezet mellett. Az osztrák küldött ezután a semleges és el nem kötele­zett országok nevében indít­ványozta, hogy a találkozó befejezését jelentő külügymi­niszteri szintű záróülésekre július 21—26—219-én kerüljön sor. A madridi találkozó legkö­zelebbi teljes ülésének idő­pontja: hétfő, 16 óra. Az európai enyhülés ügyé­ben kiemelkedő fontosságú madridi találkozó záródoku­mentum-tervezetét tehát egy kivétellel valamennyi ország képviselője elfogadta. Amennyiben a máltai állás­pont kedvező irányiban mó­dosul és az érintett kormá­nyok elfogadják a külügymi­niszteri szintű záróülés idő­pontját, akikor — a péntek éjszaka létrejött megállapo­dás alapján — július végén sor kerülhet az európai eny­hülés és biztonság kérdései­vel foglalkozó madridi talál­kozó sikeres befejezésére., Teljesei! felújítva szolgálja a forgalmat rövidesen hazánk leghosszabb. 161 méteres raüemlékhidja. Már a kül­ső festés, javítás folyik a híres hortobágyi kilenelyukú hídon Apó meg a falu Apó malomkeréknyi ka­lapjának árnyékában üldögél az udvaron, nincs már egyéb dolga. Ha nincs, hát csinál! Olyan ember volt világéleté­ben, aki nemcsak magával törődött. Már akkor is, ami­kor félig-meddig más kezeld- baként, summási létben is oda-odaszólt a talpnyalónak — a pallért nevezték így, aki a sarkukban járt —, ha az durván beszélt valamelyik lánnyal a kapások közül. Ak­kor még nem volt apó, ha­nem friss reménységgel gaz- gazdálkodó fiatal legény. Na­gyon mással nem is gazdál­kodhatott: az a nyomorult két kis hold mire lett volna elég? Még akkor sem volt apó, amUcor elkezdték föl­szabdalni a báró birtokát: jutott neki is belőle ahhoz a kettőhöz néhány. Igazán törődni a világ dol­gával aMzor kezdett, amikor téesz alakult a ffiíujrúra n. fírigadérossá emelte a közös­ség, viselte is a tisztséget jó ideig, egészen addig, míg fia­talabb, rátermettebb nem akadt: iskolázott ember. Ül­dögélhetne * fi alatt, eseti­doshatná a legyeket. De 6 nem, és nem! Világ gondra az övé, arról meg nem lehet csak az asszonnyal beszélni örökké. Hát nagyon jó, hogy betévedt az idegen, aki amo­lyan városi forma, szakálla is van, de azért érdekli, mit is gondol apó a faluról. Apó sok mindent gondol a faluról. Először is, megbékéli azzal, hogy az ő kis telepü­lésük társközsége lett a szom­szédos nagyobbnak. Mondja, amit mások: kár, hogy olyan sokan városközeibe meg a központi faluba dezertáltak. Ahol a megélhetés biztosíté­ka a munkahely, oda igyek­szik az ember gyereke — is­meri el. S főként az „ember gyereke” hagyta el a szülő­falut. Az öregebbje maradt, sokan már el sem mozdul­nak soha innen, majd csak a Gábriel harsonaszavára .. ■ Azért panaszkodik egy ki­csit apó, hogy többet gondol­hatnának velük a „közpon­tiak”; néha elmarad a ki­rendeltségen a fogadóóra, máskor meg olyan tanácsi ember érkezik, akt nem gaz- dere. nattak a panasznak, Motorvonatok a Szovjetunióba, a Gan*­MÄVAG Vasúti Járműgyárban az idén 20 darab négyré­szes, dízel hajtású vonalot készítenek szovjet exportra. A két 800 lóerős motorral ellátott vonatok a városközi közle­kedésben segítik majd a személyszállítást. A képen: Vil­lanyszerelési munkálatok a szovjet exportra készülő vo- natokon. Aratási hajrá Országszerte befejezéséhez közeledik az aratás. Szomba­ton a gazdaságok többségé­ben már az utolsó táblákon takarították be a kombáj­nok a búzát, s vágták a leg­későbben érő kalászost, a zabot is. Szolnok és Csong- rád megyében, ahol legko­rábban érett aratásra a ke­nyérgabona, teljes egészében fedél alatt van már a ter­més. A többi megyében — a hűvösebb éghajlatú északi és nyugati tájak kivételével — néhány napi munka van csak* hátra. Az aratási munkák tapaszé tala'tai általában kedvezőek? A napos időjárás mellett sok más tényező is gyorsította és olcsóbbá tette az idei ara­tást. Somogy szövetkezetei­ben és az állami gazdasá­gaiban több mint 600 arató­cséplőgép, sok száz szállító- jármű dolgozott zavartala­nul, mert a gépeket gondo­san kijavították, a szerve­zett alkatrész-ellátás ered­ményeként üzemi hiba miatt csak rövid ideig álltak a kombájnok. Az idén jól si­került a kalászosok gyomir­tása is, s így kevesebb gép­törés volt a táblákon. A amellyel fölkeresik. Márad a drága busz, nem is beszélve az ugyancsak drága időről, mely madárként röppen el: a nagyobb községbe kell men­ni az ügyes-bajos dolgok in­tézésére. Most — azt mondja apó — mintha moccanna valami. Megint kezdi a „hivatalos embereket” érdekelni az ö falujukhoz hasonló apró te­lepülések sorsa. A rádió, a televízió, az újság foglalko­zik az ő elárvalósukkal, és ha sokan sokat beszélnek az aprófaluról, hát majd csak lépnek is az érdekükben! Jönnek is ilyen-olyan vizsgá­lódók, kérdezgetnek ezt-azt. Ahol nagy a szükség, közel a segítség — idézi apó a szó­lásmondást. Csak — azt mondja — megérjem! Meg­érjük ... Tudja, hogy vannak olyan három-négy falvas körzetek, ahol nem is várták a hivata­los lépéseket. Egy jó torkú asszonyokat tömörítő páva­kor, egy színjátszó csoport, egy citerazenekar vagy tánc­csoport is ósszefonhat}a s sorsokat s k ózsU k*t kedvező időjárás miatt szám tásra alig volt szükség. A Somogy megyei Gabonafor- galmi Vállalat a múlt esz­tendei 22 ezer tonna helyett az idén mindössze 8,5 ezer tonna gabonát szárított. A gazdaságokban a termés zö­mét a tarlóról egyenesen a tároló, átvevő helyre szállít­hatták. Veszprém megye szántó­földjein, ahol szombaton va­lamennyi kombájn dolgozott, Somogy és Fejér megyéből -érkeztek vendéggépek. Ott ahol a gabonafélék bey takarítását és a járulékos- munkákat befejezték, hozzá­látták a másodvetéshez és a talajmunkákhoz. Soipogy me gye gazdaságaiban eddig 15 ezer hektárnyi szuperkorai kukoricát vetettek eL Ilyen mérvű másodvetésre eddig még nem volt példa a me­gyében. Szolnok megyeben a kettős termesztést elsősor­ban az öntözött földekre koncentrálják. Szombatig hétezer hektárnál* nagyobb területre ültettek a tarlóba rövid tenyészidejű kukori­cát, borsói, takarmányfélé­ket és zöldbabot. vakban! Ha három-négy falu érdekelt annak a cso­portnak a létrehozásában! Aztán, akár a téesz, akár az áfész a gazda: egymást meg­ismerve kezdenek egymás iránt is érezni a különböző települések lakói. Ha'a ha­gyomány szegényedik is az­zal, hogy elfelejtik a falucsú- fölét — amely miatt régeb­ben annyiszor nyílt bicska búcsúkor —, nem olyan nagy baj az. Elég, ha valamelyik krónika őrzi ezeket az egy­mást lekicsinylő versikékel, történeteket! tgy gondolkodik a faluról — meg a szomszédos tele­pülésekről — apó, ott a nagy diófa árnyékában. Barna sze­me csillog a kalapkarima alól. Kemény szálú bajsgát pödri. Jófajta, elégedettséget sarjadztató beszélgetésekkor mindig így tesz. Nem is kell az a pohár bor vérforralóul — csak a vendégnek, hogy ne higgye: nem látják szíve­sen —, elég a közgond is « szenvedélyesség ébredéséhez. Azért búcsúzásul azt mond­ja.: csak sürgessék azt a hi­vatalt is, amiről legutoljára hallott. Hogy egyszemélyi fa-, lufélelös, falugazda is kötré a társközségét a központihoz. feesfcs Lisssís

Next

/
Oldalképek
Tartalom