Somogyi Néplap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A kórházalapító nyírfái A másik s a harmadik fa: talán a református lelkészek családban hagyományos hivatását először megtörő orvos nagyapa, s e hagyomány törést megtartó körorvos apa ... — öt falunak és kilenc pusztának volt orvosa az apám. A gyógyítás frontjának első vonalában dolgozott, A könyvek és az orvoslás; ez volt gyerekkorom egyik fele. A másik? Fölösleges róla beszélnem, sohasem tudnám oly szépen leírni, ahogyan Fekete István leírta a maga gyerekkorát, amelyhez az enyém — mint a legtöbb ak. kori falusi gyereké — könnyen hasoaüttiató. kadályoztafás. Az annak idején világszerte üdvözölt újdonságot, aiz Arthröfluor kenőcsöt már mázsaszám készítették ketten a gyógyszerésszel Harkányiban — a maga korának Irixe, Bá nff y-ha jszesze, Rubik-kockája volt — de évekig nem akadt gyár, amelyik gyártsa. A reumának még ma is ez az egyik legjobb gyógyszere. Most már gyártmány. Véletlenül, egy magas állású, Harkányban gyógyult beteg segítségével lett azzá. A Biogal gyógyszergyár terméke. Exportja nincs. Ki tudja miért, ugyanis közben külföldi szaklapok használandó gyógyszerként említik. (Fizikai kutatások alapján világelsőként fedezte fel a főorvos, hogy a fluor — amely * harkányi víziben bőséggei megtalálható —> a reuma gyógyításához az egyik legfontosabb szükséges elem. Innen a kenőcs neve.) Újabb cédulák. A MÁV-rendelőben végzett munkáról, a nyugdíjasként is mindennapos tevékenységről. Hol maradt közben a kórház? A megalapított? A megszervezett? Az a hely, ahol tizenöt évig tartó igazgatósága alatt egyetlen beteg sem halt meg. Hol maradt? Ez a legmélyebb völgy, a legszömyűbb sekk. De ezt nem tőle tudtam meg, s akkor is csak két elhárító szót szólt róla, amikor nekis/egez- tem, hogy elmondták mások... Elmondták. Dr. Bar la Szabó Sándort, a harkányi kórház igazgató főorvosát egyszerűen fédreállították. Valakinek kellett az igazgatói szék. Megkapta. Ülünk, nagyon nagy csendben, ö a falnak fordulva. Én ökölbe szorított kézzel, arra a valakire, azokra a valakikre gondolva. A főorvos biztosan nem gondolkozott ökölbe szorított kézzel- Lerázta magáról az egészei, és dolgozott tovább. 1972-ig a kórházba» — beosztottként. Azután a MÁV-nál. Máig la ott. Kongresszusokra jár idehaza. Merész terveket sző. Az Arthröfluor exportálásából származó pénzből szanatóriumot épít a Teake«-hegy oldalában... (Talán egyszer valaki fölfedezi a nem létező exportból meg nem épített intézmény hiányát.) Régészeti és futurológiád magánkönyvtárat gyűjt, elmerül az UFO-vitákban, a csillagászatiban — arra is jó a sok fizikai ismeret —, zenét hallgat, lemezről, s házimuzsikát az öreg zongorán játszó családtagoktól... — Miről kellene még kérdeznem főorvos úr? — Bizonyos, hogy még sok minden érdekelné. Jó lenne például részletezni, hogy egy vidéki intézet, mint ez a harkányi, milyen nagy eredményeket érhet el a tudományos kutatásokkal — önnek személy szerint milyen tervei vannak? — Természetesen sok feladatom van. A feleségemmel tenisziskolát szerveztünk Harkányban. Sok a tehetséges gyerek, el kell őket indítani. Akartak érte fizetni nekünk, de mondtuk, hogy mi nem vagyunk tenisz- trénerek, csak szeretjük a gyerekeket. Újra járkál, megint mosolyog, s nem fordul el. Egy csomó cédula érintetlen maradt. Megannyi ide kívánkozó élmény — kényszerűségből homályban rekedve. Búcsúzik. Teniszezni hív, ha arrafelé nya- Jtelnék. Kam« a nyírig törzsén nyugszik. i-uUiár Péter Csöndes harkányi utca néhány saroknyira a nemzetközi hírű fürdőhely bábeli zűrzavarától. Árnyas kerttel körülvett tágas ház Alig egy macskaugrásnyira az Európa-szerte ismert gyógyfürdő-kórháztól. Az alapító, az intézményszervező főorvos lakik itt. Nincs hivalkodó palotája, talán lehetne. De mindenki, akit róla kérdeztem, azzal indított útnak hozzá: semmi sem áll távolabb dr. Barlo. Szabó Sándortól, mint a hivalkodás, a dicsekvés, a magamutogatás. Volt asszisztense, aki kis térképet firkálva magyarázta, merre is kell menni, így búcsúzott: — Engem néha már bántott, hogy az ,.öreg” mennyire szerény. Meghúzódott, csöndben maradt olyan nagyszájúak között, akik feleannyit sem tudtak, negyedun nyit •sem értek, mint ő. De hát nem törődött ezzel, észre sem vette. Én meg dühöngtem. Az „öreg” hatvanöt éves, egy deka súlyfölösleg nélkül, alakját egy fiatalember is megirigyelhetné. Nyugodt mosollyal, fürgén jött ki a verandára. Megnyugtatott, jó helyen járok. (A ház némának látszott, a kapu nem volt kulcsra zárva, őrző kutya nincs, Nyírfák. Fehér törzsű, árnyat adó, házat vigyázó szelíd nyírfák. A második följegyzés Csurgóé. A gimnáziumé. Nagyszerű pedagógusokról beszél a főorvos. — Szinte mindegyik tanáramról részletesen kellene mesélnem. De különösen élénkek az emlékeim Jamrich Béláról, az osztályfőnökömről, aki még ma is „kísérőm”. Orvosi pályámon mindvégig példaképem volt ez a tanáremiber, humanista szelleme külön megemlékezést érdemelne. Diákcsínyekről is szedegetjük az emlékmorzsákat. Egy megbocsátott bűnnél időzünk a legtovább. — A csurgói első számú cigányprímás gimnazista fiával, Lengyel Zolival besaöktünk egyszer a zeneszobába. Elcsentük egyik tanárunk féltve őrzött hegedűjét Igen nagy. kiceapáshoz i> elegendő bűnténynek számított ez akkor. Zoli elkezdett játszani. Már nem emlékszem mit, de azt tudom: gyönyörűen. Persze lebuktunk, a hegedűszó messzire hallatszott. S ha Zoli nem játszik olyan csodásán, talán akkor be is fejeződött volna gimnáziumi pályát:: tásunk. De — hála a fiú büntetést enyhítő hegedűtudományának — Csurgó szigorú, kemény gimnáziuma nem búcsúzott a csínytevőktőL A pécsi Erzsébet Tudományegyetemhez vezette a középiskola a kálmáncsai körorvos fiát A gimnáziumi fizikatanár: Jóssá Pál, aki későb a műegyetemen kapott katedrát, az átlagosnál jóval kiválóbb tudásvértezettél látta ei diákjait. Azonnal kamatozó kincs volt ez, de egész életre szóló tőke is Barla Szabó Sándornak. Az újabb cédula már erről szólt. — Az orvosegyetem akkori fizikai intézete alapozta meg a már európai hírű pécsi biofizikai iskolát. Kegyetlen szigorúság volt a tizikavizsgákon. Ez nagyon fontos nekem. Harkányi kutatásaim idején — orvosi pályámban minőiig, ma is — a fizika volt a vezérlő tudomány. A klasszikus fizika, a kvantumfizika segített kezdetben és később, az orvosi kibernetikába átvezető vizsgálódások idején is. Ehhez már a gimnáziumban megkaptam a leckét, s az egyetem páratlanul kemény — persze a d/iáktermé&aet szerint akkor sokat szapult — követelményei nélkül semmit sem értem volna él. Visszakerül a cédula az asztalra. Nagy lendülettel, gyorsan pergő beszélgetéssel jutottunk el eddig. Megpróbáltatásaival — a nem említettekkel — együtt is töret- retlen ez az ív, az élet-ekg színuszgörbéjének magasra kitérő, fölfelé tartó vonala. Lesz még magasabbra ívelő is, de szörnyű mélyre bukók, poklok fenekére vivők tördelik majd meg, s rajzolnak háborút, intrikát, butaságot alant. S ahogy az emlékcédulákkal gyorsan sodródva elértünk a diplomaosztásig, úgy lassították, tördelték s szomorították sokperces hallgatásba a következő följegyzések a máig vezető besizélgetést. Háború. Átsiklunk rajta, mert vagy ezt tesszük, vagy napokra megállunk. Orvos a háborúban, életsegítő, életteremtő elhivatottsággal. — Amikor hazatértem, Budapesten folytattam azt a munkát, amelyet a háború előtt rövid ideig csinálhattam csak. Rendelőintézetben és kórházban dolgoztam- Volt egy kevés reumatológiai gyakorlatom, így kaptam meghívást az 1949-ben megalakult Állami Reumakórháaba, amelyből később kinőtt a ma ORFI-ként közismert intézet. Ez az orvosi szakterület a háború után virágzott ki nálunk igazán, de alapjait a két világégés között kifejlődött budapesti gyógy - fürdőkultúrának köszönhettük. Mindjárt Ide kapcsolható az első „tüske”. A reumatológus társakkal együtt hosszú ideje agitál, hai-col Barla Szabó Sándor is azért, hogy a szakma kapjon nagyobb lehetőséget az egyetemi oktatásban, s ne csak a budapesti orvosegyetemen legyen önálló tanszéke. Mindmáig nem érték el céljukat A keserűségről váltsunk vissza az örömre. A központi elképzelés akkor az volt, hogy — fővárosi minta szerint — az egész országban érdemes létrehozni gyógyfürdőkórházakat. így alakult meg Baranyában, Harkányban is a kórház 1964-ben, amelynek eb ső igazgatója, megszervezője, híressé fejlesztője, Barla Szabó doktor lett. S ezzel az örömmel együtt (törvényszerű volna ez nálunk?) gyarapodtak a keservek is. A kórházat igazgató főorvos a szervezésen kívül kutatómunkába kezdett Gyarapodtak eredményed, a legnagyobb európai orvosi folyóiratokban megjelölő publikációi. Rómában egy világkangrasssauson. beszámolt eredményeiről. Japánba is meghívást kapott egy v i 1 ágtan ácskozásra, ahol a szokásos három helyett Merve percet (óriási idő ez egy ilyen eseményen) ajánlottak föl neki az előadáshoz. Nem volt megtakarított pénze, hogy el menjen. Az országban, nem akadt olya' szervezet vagy intézmény, amejy pénzt adott volna az utazáshoz. Az emberi szervezet hőszabályozásáról inott tanulmányának: hírére a Nemzetközi Orvosidberne t ika i Társaság meghívta tagjai sorába. A tagsági díjat dollárban kellett volna kifizetni. A meghívásra nemmel válaszolt Tiszteletbeli taggá fogadták. — Ilyen sikerek és kudarcok utón, hogyan állt talpra? — Ezek csak apró kudarcok voltak. Itthon is kaptam elismerést. Szabadalmaztatott gyógyszerem az Arthrofluor, s ezért a Kiváló feltaláló kitüntetés arany fokozatát kaptam. Nagyon örültem nékL De... Először ült le akkor. Elfordult, s a szoba sarkának mondta, amit mondott, talán azért, hogy ne lássam az arcát Csak mosolygósán akart megmutatkozni. De.., Elismerés és a másik pillanatban tétován bóklásztam gazdát, útbaigazítót keresve.) Odabent nem ült le, inkább sétálgatott. — A tenisztől meg a focitól lehet — mondta később mozgékonyságáról, miközben egy pettyes meccslabdával dekázgatott a dolgo- zóazobaben, a közképzelet szerint nem éppen tudóshoz illően. ... sétálgatott, néha-néha felkapott egy előre elkészített cédulácskát az íróasztalon levő könyv- és jegyzettornyok közül, s az előre rendezett vezérszavak szerint építgette emlék piramisát. Ne hulljon ki semmi a fontosak közül, legyen pontos, helyénvaló minden szó; tiszta, áttetsző minden gondolat, mint a forrásvíz, kristályszigorúan logikus, mint a tudományos munka. Káknáncsáról, a szülőfaluról adott úflba- igar/itást az első feljegyzés. — A kert nyírfái onnan valók. Magam hantám őket, magam ültettem el mindet. Azért, amit bizonyára most magában gondol róla, jelképnek: magamnak, feleségemnek, fiaimnak. Erősödjenek meg itt, távol az életemet meghatározó otthontól. Nyírfák. Az egyik talán Papp Ferenc, a református elemi iskola hat osztályát egyedül vezető igazgató tanító... — Rendkívül világos fejű, jó szándékú ember volt. Wígner Jenő mondta egyszer, amikor iszonyúan, bonyolult kutatásairól faggatták, hogy ezek nem nagy dolgok ahhoz képest, mint amikor minden tudományok anyját, az írást és az olvasást kell megta- nukú. Hát az írást, az olvasást és a többi alapvető, életmeghatározó tudományt a velünk küszködő tanító úrtól kaptuk, Azt hiszem, minden későbbit is elsősorban neki kell kössönnőm.
