Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
B izony, pofot» tellett volna vágni! Amint kimondta, azonnal. Egy kölyök, az apjának, hogy képmutató! Merte volna ő ezt tizenhat évesen! Ez meg . . . A medvemozgású férfi testétől kissé eltávolítva óvatos ujjtartassal úgy emelte föl a cigarettát, ahogy némely nők' szokták. Egy szemtelen prosti meg is kérdez te a kihallgatásán, hogy vajon nem Langyos-e a száza dós elvtárs? Merthogy úgy tartja a cigarettát. A százados később arra gondolt, hogy talán az anyja mozdulatait utánozza, azért van ez így. Az anyja sokat dohányzott, mint afféle egyedül élő ideges asszony. Kissé szétvetett lábakkal állt a villanyszerelő holtteste mellett, djjai között a cigarettával; nézte a halott arcát Méghogy ő képmutató! Mikor épp az a baj, hogy folyton jár a szája. Persze, a gyerek nem erre gondolt. Ő történelmi léptékben gondolkodik. Mert ő megteheti Hogy szampn kérje az apjától, ami történt. Ekkor meg ekkor. Na, /jói nézünk ki, Domokos ! i — Elvihetik, százados elv- társ ? A cingáf Kányái a hullaszállítókra bökött, akik szürkéskék köpenyükben a szobaajtónál 'álltak, mozdulatlanul, szótlanul tisztelve a fel- sőbbség jelien létét. — Mi van ? — kérdezte. — Persze; /vigyék! A hülyéi villanyszerelője! Nem vetté észre, hogy bedugva hagyta az éjjeli lámpát, amikor szerelni kezdett. Hát szakémber az ilyen ? Kontárok. Most itt hagyott egy özvegyet, meg egy árvát. A gyerek szája szélén már megszáradt a reggeli lekvár. Bugyiban, mezítláb ült a sasokban, mióta a rendőrök megérkeztek. Négyéves lehetett. Égy sárga színű műanyag indiánnal játszott csendben, és csak néha nézett föl kissé bamba szemeivel az idegenekre. Amikor a százados kiadta az utasítást, a zokogó asz- szomy tétdre vetette magát férje holtteste mellett. Elő- rehajoit, fejét‘a férfi álla alá tette, miközben a karjával ta, még mindig a gyilkost keresi —, aztán bólintott. Légyen meg a főtörzs akarata! Nehogy még a végén jelentéseket írogasson. Méghogy képmutatói Bár az lett volna! Akkor nem kellene ilyen koszos konyhában üldögélnie, halott vil- anyszerelők körül toporogja. Meg is mondta a pimasz ölykének. Persze ennek úndenre van válasza; ■ ele is halna, ha hallgatnia .ellene. Egy nagy pofonra an szükség ilyenkor, nem vitatkozásra. Ne, még ez is! A kis okos! Azt mondja, hogy nemcsak a felfelé tör- leszkedés, hanem az igazság elhallgatása is képmutatás. Vajon ki okította ki ilyen jól? Utána kellene már egyNógrádi Gábor w Áramütés szer nézni, hogy kikkel barátkozik. Mielőtt a saját apja hátába szúrja a kést. A z a szomszédasszony beszélt, aki a baleset időpontjában éppen a konyhában trécselt a feleséggel. — Halottról vagy jót, vagy semmit, kérem — harsogta —, de a Laci nagyon rossz ember volt. Már ha ivott. Persze sokszor ivott, és akkor jaj volt Ilonkának. De kapott a gyerek is! Mondtam is neki: hagyd ott már! Mit kínlódsz vele? — És ma délelőtt? Mi történt? — Hát..: Csak itt, a konyhában beszélgettünk az Ilonkával. Egyszer meg halljuk a puffanást. Azt hittem, a gyerek, az csinált valamit; mert az is olyan kis alamu(Jóba Éva illusztrációja.) átölelte felsőtestét, és ujjait karomszerűen meggörbítve belekapaszkodott a vállába. K ányái a századosra nézett. Na, most nézzen oda főnök! Hogy megjátssza magát! Csak neon hiszi el neki? A tohonya férfi legyintett Hülye ez a Kányái! Mindig túlzásba viszi a gyanúsítga- tasokat. Ha ez a nő így e! tudná játszani a gyászoló asszony szerepét, miután megölte a férjét, akor ő lehetne Klütaimnésztra az Elektrából. Eh! Mégiscsak jó volt valamire a gimnáziumi érettségi. Kányái a rendőrorvos segítségével félrehúzta az asz- szonyt,: a két hullaszállító pedig elhelyezte a villany- szerelőt a hordágyon. Nem lehetett nehéz. Nyeszlett fi-. gura volt abból a madárfejű, hirtelen haragú fajtából, amelyik néhány pohár ital után le tudná igázni a világot. ha hagynák. Amikor a hullaszállítók fölemelték a hordágyat, a kis kölyök a sarokban sírni kezdett, a hangját visszavisszafojtva, mint akire rá- ijesztettek. A százados rá'né- zett; ez már aztán nem az ő területe, és kiment a szobából. Kányái az előszobában toporgott. — Százados elvtárs! Legalább a szomszédokat hallgassa meg! A nagy darab ember nem káromkodott. Rámosolygótt a kese bájszú törzsőrmesterre — « a diíinyós, gondolszi, mint az apja. De nem. mert épen jött kifelé. Akkor beszaladtunk á szobába, és ott feküdt a Laci. De már nem Volt benne élet — Merényi ideig beszélgettünk körülbelül? ' — Mennyi ideig? Pontosan tetszik kérdezni? — Nem. Csak úgy nagyjából. — rélóráig. Félórát* bístosau. — Eközben az asszony nem ment be a szobába? — Nem. A Laci jött ki egyszer sörért. De nem i6 köszönt, mert olyan paraszt volt az. Szegény! — Maga el tudja képzelni, hogy a férfi szerelés közben bedugva hagyta az éjjeli lámpát? Az asszony hallgatott. Izgatottan nézett a másik szemébe, mint aki beszélne is, meg nem is. Kányái félig nyitott ajkai közül kivillantok a sárgás fogak. Ö megmondta ! Egy villanyszerelő nem tévedhet ekkorát. — Biztosat nem lehet tudni — kezdte a szomszédasz- szony —, mert ugye, sört ivott. Bár annyitól? Nemigen. <3 nem csinálhatott ilyet; nem, mert azért jó szakember volt. De hát akkor ki? Mert az Ilonka, az meg aztán biztosan nem . . . — Köszönöm — mondta a százados, és fölállt. — Nagyon hasznos volt, amit elmondott. Köszönöm. Viszontlátásra! Unta már. Unta az egész ügyet. Meg Kányái fontoskodását is. Mit akar? Előléptetést? Gyilkos kell neki mindenáron? Baleset volt. A villanyszerelő elmélázott. Ugyanúgy, ahogy ő szokott munka közben. Kipróbálta a lámpát, aztán meg elfelejtette kihúzni. A szerencsétlen! .— Talán az ujjlenyomatok — kezdte a főtörzsőrmester, de a százados leintette. — Megnyugtatom, Kányái, ha erre kíváncsi, hogy a fe- leségéét is rajta fogják találni. Gondolom, alkalmasint, ő is bekapcsolta a lámpát. No, menjünk! A gyerek még mindig hüp- pögött a szoba sarkában, az asszony az injekciótól kábul- tan hevert az ágyon; a lámpát már elvitték a laboratóriumba. A százados fölvette a kabátját, szuszogva, nehézkesen összehúzta magán, aztán gombölkozás közben hirtelen elbizonytalanodott Ma este beszél a fiával. Le kell ülni vele. Majd megisznak néhány üveg sört. Eddig nem engedte otthon inni, de ez más. Berúgni nem fognak. Csak beszélgetni. Ahhoz meg kell az ital. F él óra múlva a kapitányság folyosólyán összefutott Kányáival. — Főnök! A feleség ujjlenyomatai mellett találtunk valamit! Egy sóikkal kisebb kéz nyomát. Egy egészen kicsit. A gyerekét! A százados bólintott. Elment Kányái mellett, aztán néhány lépés után megállt, visszafordult. —; Na, és? Mit akar ezzel mondani? Mit akar? A főtörzsőrmester felhúzta a vállát, de nem szólt. Végül is nem az ő felelőssége Dómján KÖSZÖNTŐ És itt mondom el, volt egy különös álmom; köszöntőt olvastam fel abból az alkalomból, hogy feljutottunk a bajnokságba, lehetett az egész vagy másfél oldal ünnepélyes, szomorú és csöndes lárma, mely ritkaságszámba megy ilyenkor, szóval, ha feljut valamely csapat a bajnokságba, s mikor rövid beszédem végéhez ért, a búcsúképen egy papír- tekercs jelent meg fölgvémánttengelyezve, indításra várva, melyet nyilván tele kellett volna meg beszélnem, meg kellett volna írnom hiánytalanul, nem kacsintva előre-hátra. ann3l is inkább, mert nem akármilyen papírtekercs volt, lehetett az vagy másfél mázsa. A munka akrobatái. Szűts Miklós fotója Lakatos István Üllő és kalapács Mint szikrázó, idomtalan vasat kovács kemény pöröly alatt.. úgy tartsd otromba szenvedélyedé1 fehér izzásban napra-nap: és akkor vágyaid felett győz mindig a teremtő képzelet, s a formátlan, nyers anyagot úgy alakítja, ahogy akarod. Kelemen Lajos Esti gyors Olvastál a vonat lehúzott ablakánál, , " be-bedöfködött a szél nehéz, lápvilági illatot, beszéd zavart, kintről valami zaj, gondoltad: a legsűrűbb vadont hallod, az éhen lopózó állatok dühét; vackolt-morgott éjjeli medveként a hegy, s a pipacsok parázs-táván boglyák kajakjában állt a köd, itt-ott izgó, szétpukkant pitypang-buborékok fehére szállt; ingován, mint napjaink, vonult az utcavég csalán-völgye, végtelen láttad, beHemót kocsi folyamot görget a táj, zöldben kiesd veszély; kanyar dőlt — s túl már a várost-körülhasaló ipar ütegei hunyorognak a szikra-nacás sötétből. Szépen magyarul — szépen emberül '• • • ■ *■;-i" /• . •• -J» ... Pont, vesszőcske... Az ismert gyermekmondóka során egy ember keveredik a papírra. Bizony, az egyszerű írásjelek az írásban is megmutatják az embert; kikerekedik belőlük használójuk jelleme. Mostanában a központozásban sok lazaság, nemtörődömség tapasztalható, s nem mentes ettől a nyomtatott szöveg sem. Pedig helyesírási szabályzatunk talán legegyértelműbben, legszabatosabban az írásjelek használatát írja elő. A nyomtatott sajtóban mégis bizonytalansággal találkozhat napról napra az olvasó. Szőrszálhasogatásnak vélik egyesek, ha erről külön szóN. Sztanyilovszkij Egyszerű történet Nemrég, egy szürke hét. köznap trolibuszra szálltam, és a megszokott útvonalon munkába indultam. Szokásomhoz híven leültem, és az újságot kezdtem böngészni. Egyszer csak hirtelen meg- álltunk. Kinézek az ablakon, hát egy kvászt árusító bódé van a járdán. A vezetőnk, egy kedves fiatalember beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész ... Ott helyben megivott egy adag kvászt. — Hát akkor mehetünk — mondta, és a kocsi elindult. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, utcai telefonfülke. sorban állnak előtte. A mi kedves trolivezetőnk beleszól a mikrofonba : — Elnézést kérek; egy másodperc az egész!... Beállt a sorba. Aztán telefonált. Visszaakasztotta a kagylót. Fölugrott a kocsira: — Hát akkor mehetünk! — mondtat. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, hirdetőoszlop. Az oszlopon óra. Az óra alatt szerelmesek. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember megint beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek; egy másodperc az egész!,.. Egy darabig az óra alatt álldogált. Aztán járkálni kezdett ... Türelmetlenkedett . . . Végre jött a lány. Megcsókolta. Beszélt vele. Megfogta a kezét. Aztán elbúcsúzott, és visszajött a kocsiba. —- Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megálltunk. Nézem, egy új ház Hallom, szól a zene, énekelnek, az új lakók az ablakokban mosolyognak. A mi kedves trolivezetőnk beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész; a barátom most kapott új lakáét... Bement a Házba, Bent énekelnek, ordítoznak, pohárköszöntőket mondanak. Aztán táncba kezdenek. Közben valaki botrányt csinál. Jön a rendőrség . .. Végre megjelenik a vezetőnk. \ — Hát akkor mehetünk! — mondja udvariasan. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, pályaudvar. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember, beleszól a mikrofonba: — Elnézést, egy másodperc az egész!. .. Most kezdődik a szabadságom ... Vonatra ült, Szocsiba utazott. Kipihenten, barnára sülve jött vissza. — Hát akkor mehetünk! — szólt vidáman. Mentünk tovább. Igaz, a. munkából egy kicsit elkéstem, de szerencsére a kutya sem vette észre. T»rdtetta: Kiss György Mihály lünk? Korántsem az! A „jelentéktelen” írásjelek szavatolják az írott szó pontosságát, egyértelműségét. Nagyvonalú használatuk esetleg csak nemtörődönqségre, a szabályok nem ismeretére vall, ám nem egyszer félrevezető szándékról vagy akár jellemhibáról is árulkodhat. Meglehetősen elterjedt nyelvi babona, hogy az és, s, vagy, meg kötőszó elé akkor sem kell vesszőt tenni, ha mellérendelő összetett mondatok tagmondatait kapcsolja össze. Ezzel szemben még akkor is vesszőt, kell tennünk, ha egyik (vagy több) tagmondat hiányos vagy ha azonos mondatrészeket kapcsol ugyan össze, de az egyikhez alárendelő mellék- mondat kapcsolódik. Bizonytalanság tapasztalható a kérdőjel használatában is. Sok a kérdőjel manapság, azaz sokan függő kérdés után is kiteszik, pedig ez esetben olyan írásjel dukál, amilyet a főmondat kíván. Például: „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!” ... vagy „Azt se tudja, merre felé járjon ...” (Arany János). Egyesek nyakra-főre használják együtt a kérdőjelet és a felkiáltójelet (?!). Az a gyanúm, nem veszik a fáradságot, hogy a gondolatok pontos megfogalmazásával adjanak hangsúlyt a szavaiknak, hanem épp ellenkezőleg : az intonációval a mondanivaló könnyűségét akarják rejtegetni. A rossz példák helyett a helyes használatra idézek, szintén Arany Jánostól: „Vívjunk ketten; hadd lám: te vagy az a híres?!” Leginkább az idézőjel indokolatlan használatakor lóg ki a lóláb; használója lusta megkeresni a pontos, szabatos kifejezést, leírja, ami először eszébe jut, s érezvén a pontatlanságot, egyszerűen idézőjelbe teszi a szót. Példát erre nem is kell hözni, mindenki találhat naponta — sajnos — a sajtótermékekben. Túlzott aggályoskodással is találkozhatunk, például mikor nemcsak az idézeteket. hanem a legelterjedtebb szólásmondásainkat is idézőjellel írják. (Elrettentő példaként leírom, még ilyen formában is olvastam egy cikkben: Két „legyet” ütött egy csapásra.) Ismeretterjesztő szövegekben gyakran előfordul, hogy a -szakszavakat fölösiegesen idézőjelbe teszik (például: „pangó viz"), pedig ez csak akkor indokolt, ha a szó a szaktermine- lógiában egészen mást jelent, mint a köznyelvben. Elharapódzott újabban a három pont használata. Indokolt lehet persze, különösen az irodalmi alkotásokban, amikor elhallgatást su-; gall, az író az olvasóra bízza a gondolatsor .folytatását. Hivalkodásnak hat- viszont sokszor, különösen mindennapi témáról szólva. Mintha a szerző olyan sokat tudna mondani még, pedig ... Az előző divatokkal szemben mostoha sorsra jutott a gondolatjel és a pontosvesz- sző. Pedig használatuk elősegíti a mondat pontos tagolását, a gondolati egységek elkülönítését, tehát a mondanivaló világos, egyértelmű közlését. Persze csak, ha a közlőnek valóban van közölni valója. Angyal Janes SOMOGYI NÉPLAP El
