Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
I Az eszmélés dátumai Karácsony Hosszabb hallgatás stán szólalt meg újra Örst Ferenc, akit a legtöbbe« A Tenkes kapitányé írójaként Ismerünk; a mostam könyvhétre megjelent Zöld notesz című kötetét talán leginkább annak a korosztálynak ajánlhatjuk, amelynek tagjai az első vetítések alkalmával gyerekként izgulták végig az „irtó klassz kapitány” labancverő kalandjait. Ez a ma húsz és harmincegyné- hárty éves korosztály az ugyanis, amelyik már csak hírből ismeri a második világháborút, s hírből i« többnyire hiányosan. Teljes ismereteket persze egy regénytől elvárni botor dolog volna, azokat a történetírásban ketl keresnünk, de a tudás hézagainak pótlásához fontos ezt a kötetet is elolvasnunk, az utóbbi időkben megjelent hasonló témájúak- kai együtt öriősí Ferenc műszaki hadapródiskoláé növendék — a főhős, a címbeli zöld notesz tulajdonosa — nevéből nem nehéz kitalálnunk, Üogy önéletrajzi regényt olvasunk a világháború agókönyvespolc niájának utolsó hónapjairól. 1944 karácsonyától 1945. május 14-ig vezet bennünket a könyv, egy végzős hadap- ródiskolás-évfolyam Németországba való „menekítését” követhetjük végig. A Linzben vásárolt Norite Kalender für das Jahr 1945 föliratú zöld füzetkében sorakozó naplójegyzetekből és a segedelmükkel eiőtoluló emlékekből bontja ki a cselekményt mai énjével a mindvégig finoman, alig jelzetten, háttérben maradó szerző-főhős. Hogyan széde- ieg ide-oda tisztjei, tanárai vezetésével a kiképzés befejezésének „céljával” Németországba cipelt évfolyam, s miképpen eszmél rá a 17 éves katonaiskolások évfolyama az utolsókat rúgó náci birodalomban az európai sorsfordulóra, amelyről néhány hónappal vagy héttel korábban még sejtelme sem Tolt? — erről szól a könyv... Végső győzelemről papoló Olvasók a szakszervezeti könyvtárakban A megye ipari üzemeiben dolgozóknak mintegy huszonnyolc százaléka olvas a szakszervezeti könyvtárakban. Az ünnepi könyvhéten ezekben a könyvtárakban is megpezsdült az élet: több helyen is tartottak író—olvasó találkozót. A szakszervezeti könyvtárakról, azok változó szerepéről beszélgettünk Gerencsér Istvánnal, az SZMT központi könyvtárának vezetőjével. — Nyolcvanhárom szakszervezeti könyvtárunk működik a megyében: félénél alig több van vidékén. Az utóbbi években két intézményünk méltó helyet kapott: a Volán vállalatnál és a kaposvári Mezőgépnél. i— Hol van tennivaló? — A megyei kórházban elodázhatatlanná vált a könyvtár fejlesztése, s a Nagyatádi Cérnagyár meg a SEFAG csurgói szakszervezeti könyvtára nem tudja azt a színvonalat nyújtani, amire hivatott. Az év végére azonban elkészül a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat új munkásszállója, és ott a könyvtár elhelyezéséről is gondoskodnak. — Miként alakult a kapcsolat, az együttműködés a tanácsi könyvtárakkal ? •— A jövő év első hónapjaira elkészül az a tervezet, amely az együttműködés továbbfejlesztését ígéri. A fonyódi tanácsi könyvtár átveszi a Balatonnagybereki Állami Gazdaság központi és kerületi könyvtárait, mivel ezeknek megfelelő ellátást mi nem tudtunk biztosítani. A tabi tanácsi könyvtárral hasonló megállapodásra jutottunk. — A tanácsi könyvtár háIdegen nyelvet tanulóknak Az Országos Oktatástechnikai Központ tazrészes többnyelvű színes video-so- rozatot készített, segítve az idegen nyelvek oktatását, A Készülünk a nyelvvizsgáéra című videosorozat az általános nyelvvizsga ajánlott témaköreinek szóanyagát dolgozza fel színes, humort sem nélkülöző, változatos történetek formájában. Az egyes történeteket és szövegkönyveket az idegen- nyelvű továbbképző központ tanárai, az állami nyelvvizsga bizottság tagjai állították össze és fordították idegen — angol, francia, német, orosz, spanyol és eszperantó — nyelvekre. A videosorozatot az or- «zagr* oktatástechnikai központ szövegkönyvvel együtt hozza forgalomba. lózat átvállalja néhány helyen a szakszervezeti könyvtárak szerepét. Fordítva is előfordulhat 2 — Hálózatunkat nem kívánjuk bővíteni, ám olyan településeken — főleg külterületeken —, ahol nem működik tanácsi könyvtár, vállaljuk, hogy kielégítjük a lakosság igényét. Főleg az állami gazdasagok külterület«« vannak ilyen feladataink. Mintegy húsz letéti könyvtárunk van a megyében. Kaposváron az ÉDOSZ Művelődési Házban működő könyvtár lakóterületi igényeket is kielégít. — Megoldódik-e belátható időn belül a Kaposvári Ruhagyár szakszervezeti könyvtárának helyzete? Ez évek óta gond. — Szinte reménytelen, hogy megoldásra jussunk. De nem hagyjuk annyiban! A korábbi körülményekhez képest várhatóan romlik a könyvtár helyzete a SÁÉV- nál, hiszen a vállalat eladja irodaházát s az oktatási központban berendezett szép könyvtár eddigi helyének egyharmadát kapja csak. H. B. és attól előmenetelt váró tisztek meg növendékek, s hasonló tévedésükre keservesen ráeszmélő katonadiákok, e kegyetlenül nehéz fölismerést segítő más tisztek erfcaznak, gyalogolnak, gyakorlatoznak, miközben a körülöttük levő világ napról napra, hétről hétre bomlik, szétzilálódik. Azt mondják nekik: azért vannak idegen földön, hogy fölkészüljenek a haza védelmére, az új, nagy Magyarország megteremtésére ... S e vérteien események közt kóborló, elkeseredő, megtörő, majd bízni kezdő alig felnőtt közösség így csaknem ugyanazt a szellemi megtorpanást éli át, amit a keletre, idegen földre harcolni küldöttek átéltek. őrlő« Ferenc növendék 17 éves. Eszményekkel, hősi célokkal — félrevezetve rosz- szakkal is —- induló ifjú. S eszményei néhány hét alatt szétf06zianak, visszájukra fordulnak. Szörnyű sokk ez a fölemelkedéshez, az utolsó naplójegyzethez! Az átváltozott, megmaradó hithez, a regény utolsó sorához: „Hitte, mert másként nem élhetett volna tovább: haza lesz!” (Milyen lesz? Erről fogalma sem volt. S nem is kívánhatjuk tóle, a gyerekkorát épphogy elhagyó ifjútól, akit bűnösök szántak bűnösnek — az utolsó pillanatig.) A vándorlás még viszonylag rendezett kezdeti szakaszát nyugodtam kővető regény a több száz ember „vitüstáncává”, céltalan rohanásává alakú Íré végnapokra fölgyorsul. Mesterfogás ez a javából! Törés, stílus és formaváltás nélkül vezetni az olvasót úgy, hogy maga is érzi: az utolsó oldalakat kétszer olyan gyorsan olvassa végig, mint az elsőket. őriősi növendéket féltve-kísérve megismerhetünk égy eddig kevéssé fölfedett részletet múltunk szereplőiről. azokról, akikét még csak fölkészítettek a pusztulásra, de életkoruknak köszönhetően már megmenekültek. ör(lő)si növendék író lett, jó író. A többiek? Ki tudja? Mérnökök, technikusok .... Itt élnek közöttünk. Elgondolkodtató, új felfedezésekre késztető könyv a Zöld notesz, s „mellesleg” lendületes, kalandos, olvasmányos regény. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent kötet jó formájú, szép könyvLwfhár Péter Amíg a dokkbojból tengerésztiszt lesz A nyáreleji kánikulát alig érezni — Kaposváron, a belvárosi hűvös szobában. Amíg a bozontos szakád hl fiatalember a hideg páracsepp- jeitől gyöngyöző üvegű osztrák sört a poharakba tölti, körbe járom a szobát. Számomra ismeretlen reprodukciók, furcsa feliratú üvegek, képek, emléktárgyak. Egy utazó zsúfolt szobája és a hajózásit tanuló egyetemistáé. A kinyitott tankönyvek, füzetek bizonyítják: jól ötvö- zötten mindkettőé. 1 — A Vitray-jölmbe® percekig peregtek a képsorok arról, hogy mennyit isznak a tengereszek ... Látom Nemesházn Csongor arcán, hogy- bosszankodik. Az egykori „Biase-futbal”, a híres kaposvári gombfocikör — még vagy tíz évfolyamot megért saját lapja is volt — vidám tagját, az ifjúsági táborok é® rockkoncertek biztos résztvevőjét, a külföldi túrák nagy szervezőjét nyugodtságáról, vidám mosolyáról ismerte mindenki. Még a Táncsics gimnáziumiban koptatta az iskolapadot, de már mindenki úgy szólította: Csongi, a tengerész. — Az érettségi után a Mahartnál helyezkedtem el. A tan-u ióevben bepillanthattam a hajózás ugyancsak nem romantikus mindennapjaiba is: fedélzetmosás, takarítás, őrség, konyhai munkák ___ A második felvételi mér sikerűit; a jó hírt tartalmazó levelet Túr*« Severinbe A kifogott macskacápa most már veszélytelen.. Mindenki ezzel kezdi.. 1 A leendő tengerésztiszt hajófedélzetet fest küldték utána. Az aldunai hajóst a tengerészeti hajózáshoz helyezitek, s ősszel megkezdődött a „nulla-évfolyam”. A műszaki egyetem hajózási szakának első évesei egy évig hajóznak az egyetem megkezdése előtt. — A 4800 tonnás Rábával jártuk a Földközi-tengert. A szovjetuniótoeli Róni kikötőjéből indultunk, az arab államokba vittünk különböző árut. Egy év múlva matrózvizsgát tettünk. Addig persze már sokan kihullottak. Mindazok, akik fehérkesztyűs- munkára számítottak vagy a szervezetük nem bírta a tengert. — Nem vo>R „partra vetett hal”-érzésetek, amikor az ősszel iskolapadba kellett ülnötök? — Az egyetemi évek gyorsa® elszaladtak, s minden évben vpit egy csodálatos nyári tengeri gyakorlat. A Közel-Kelet, Málta, Ciprus, Görögország volt az úticél. S^k-sok használható hajózási A Mérnök úr Aki szelet vetett Amikor négy évvel ezelőtt a Mérnök úr megjelent Bálványoson. szinte az egesz fahr méhkasként föltoolydult. A hír az Űj utcáról úgy tar-, jedt, «unt egykor az a bizonyos tűz, amely fölperzselte a házakat és amely miatt új »teákat kellett varázsolni a régi helyén. A hír, hogy Bái. váayost, ezt az eldugott kis somogyi községet hamarosan üdülőfaluvá nyilvánítják. Szinte senki sem tudta, hogy ez mit jelent, de mindenki érezte, hogy valami döntő változást hoz. — Amikor a Balaton üdülőkörzetének kiterjesztését terveztük, s végigjártuk a szóba jöhető falvakat, akkor akadtam Bálványosra — mondja Varadi Rezső, akit a községben csak Mérnök úr neveti tisztelnek. — A VÁTI- nál dolgozom, s munkánk során a tó északi és déli partján is fölmértük a lehetősegeket. Ez a kisközség több szempontból is megnyerte a tetszésemet. Dombokká! körülhatárolt, gyönyörű környezetben fekszik, s ráad ásul a nemzetközileg igen rangos üdülőhelytől, Balatonföldvártól csupán tíz kilométernyire van. K* tűi nagy szavakat akarnánk használni, azt mondhatnánk: meglátta és megszerette. De. inkább maradjunk a tényéknél. Talált a Mérnök úr a Petőfi utcában (népiesen: Üj utca) egy omladozó-dúledező, szinte et- képzelhetetleniül elhanyagolt állapotban levő régi parasztházat. Megvette 50 ezer forintért, rá költött 360 ezret, s főként hétvégeken kétkezi munkával igyekezett rendet tenni, komfortossá varázsolni második otthonát. Néha- nyan furcsa szemmel nézték „hóbortját”, hogy Budapestről hétvégeken nem egy Balaton melletti nyaralóba, hanem e kis faluba jár le, azután ezek a kétkedők is egy-' re inkább el ámultak. Bálványoson ugyanis sorra vettek városiak — viszonylag olcsón — házakat, s az ott lakók közül is építkezni kezdtek néhányan. A korábban eltemetett község kanyargós bekötő útját kiszélesítették. Járdák épültek, az utak egy részét feltöltöttek. Magánerőből szálloda falai állnak már. — A magánszáTloóa I« azt igazolja, hogy nemcsak én látok fantáziát ebben a községben. Különben miért költené rá sok milliót egy rutinos üzletember? S hogy a sort tovább folytassam: dr. Zala György kandidátus — kollégám a VÁTI-nál szintén itt, méghozzá ugyanebben az utcában vett házat. Meggyőződésem, hogy ebben a csendes kis faluban ki lehet pihenni a nagyváros okozta fáradalmakat. Sok még a munka a házon. Feleségével a hétvégeken ott dolgoznak, néha segítőjük is akad. Fiuk a közelmúltban nősült, lányuknál már unokák is vannak. — Nemsokára nyugdíjba megyek. Minden vágyam, hogy addigra teljesen elkészül j-ünk a munkával, s íe- költözhessünk ide. A házhoz 1400 négyszögöles tellek tartozik. Vettünk már kis traktort é* egyéb gépeket, amelyekkel megművelhetjük a „birtokunkat”. De nem akarunk elzárkózni; gyermekeink lejárnák hozzánk, * a község életébe is próbálunk beilleszkedni Egyelőre még csak ideiglenes lakosok vagyunk, de beválasztottak a helyi népírostbizottságba, így hivatalos fórumon is képviselhetem a falu érdekeit. A Balatonföldváron székelő tanács sokat tett a község fejlesztéséért, s reméljük, hogy továbbra sem feledkezik meg rólunk. Legégetőbb gondunk a közlekedés; ez sürgősen javításara szorul, Ez elengedhetetlen feltétele,- hogy a Balaton regionális terve alapján 1979- ben üdülőfaluvá nyilvánított Bálványos még dinamikusabb fejlődésnek induljon. Gyarmati László fogást gyakorlati ismeretet sajátítottunk el... És még valami nagyon fontosat: a hajósszellemet, az ember emberre való utaltságát, a félelem legyőzését, a tenger szerefetét... A sulit is becsülettel végeztem; Trendig kiemelt ösztöndíjam volt, jó tanulmányi eredményemért. — Élményeid? — Napokig lehetne mesélni róla. Például az első ca- pafogásnól a Vörös-tengeren. Ott szinte forr tőlük a víz,. Barrakudára halásztunk, finom húsáért. Kegyetlen, élet- veszélyes ragadozó a macskacápa, óriási az életösztöne; a deszkát is átharapta, amivel megpróbáltuk leszorítani. Aztán Dasiddábaw, Szaúd- Aráfoia kikötőjében, egy ugrásra Mekkától, a szent várostól pillanatok alatt eltéf- pedt a hír: az előttünk befutó holland hajó kapitányát nyílt színen való sörivásért nyilvánosan megvessaőztek. Abban az olajmüliomos-or- szághan, ahol maguk a vesz- szőzők is légkondicionált autóiban hozták a büntetőesiz- közt, izgultunk egy kicsit. Szép emlékem azonban a tartousd (stíriai) karácsony. A tengeren ért bennünket. Égy kicsit furcsa fánk volt: műanyag, közel-keiétí díszekkel. A hangulat es a karácsonyi menü azonban. hitelesen magyar maradt. Az államvizsga »tán másfél év katonaság következik, igaz, vízi alakulatnál. Nemesházi Csongor hosszsí utat járt be, míg a tsen-geré- szetre vágyó gimnazistából, majd a matróztanulóból, dokkbojból t engeres ztiszt lett. — Meg lehet maradni világjáróként is kaposvárinak? — Azt hiszem, amikor kamaszként tengerekről, kikötőkről, hajókról álmodoztam a földgömto mellett, nem jelentett annyit nekem Kaposvár, mint most. A tengeren sosem gondol erre az ember; szárazföldi batyuját, amiben a család, az otthon fogalma van, amikor vízre száll, nem viszi magával. De ha kikötünk, nekem a ,, hazamegyek”-et Kaposvár jelenti. — Látod — mondja mosolyogva később —, ha megpörgetem a földgömböt, eltűnik a aöld, fekete és barna szín és forgó kék golyóvá válik az egész. Békés József SOMOGYI NÉPLAP