Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

I Az eszmélés dátumai Karácsony Hosszabb hallgatás stán szólalt meg újra Örst Fe­renc, akit a legtöbbe« A Tenkes kapitányé írójaként Ismerünk; a mostam könyv­hétre megjelent Zöld notesz című kötetét talán leginkább annak a korosztálynak ajánl­hatjuk, amelynek tagjai az első vetítések alkalmával gyerekként izgulták végig az „irtó klassz kapitány” la­bancverő kalandjait. Ez a ma húsz és harmincegyné- hárty éves korosztály az ugyanis, amelyik már csak hírből ismeri a második vi­lágháborút, s hírből i« több­nyire hiányosan. Teljes is­mereteket persze egy re­génytől elvárni botor dolog volna, azokat a történetírás­ban ketl keresnünk, de a tudás hézagainak pótlásához fontos ezt a kötetet is elol­vasnunk, az utóbbi időkben megjelent hasonló témájúak- kai együtt öriősí Ferenc műszaki hadapródiskoláé növendék — a főhős, a címbeli zöld notesz tulajdonosa — nevé­ből nem nehéz kitalálnunk, Üogy önéletrajzi regényt ol­vasunk a világháború agó­könyvespolc niájának utolsó hónapjairól. 1944 karácsonyától 1945. má­jus 14-ig vezet bennünket a könyv, egy végzős hadap- ródiskolás-évfolyam Német­országba való „menekítését” követhetjük végig. A Linzben vásárolt Norite Kalender für das Jahr 1945 föliratú zöld füzetkében so­rakozó naplójegyzetekből és a segedelmükkel eiőtoluló emlékekből bontja ki a cse­lekményt mai énjével a mindvégig finoman, alig jel­zetten, háttérben maradó szerző-főhős. Hogyan széde- ieg ide-oda tisztjei, tanárai vezetésével a kiképzés be­fejezésének „céljával” Né­metországba cipelt évfolyam, s miképpen eszmél rá a 17 éves katonaiskolások évfo­lyama az utolsókat rúgó ná­ci birodalomban az európai sorsfordulóra, amelyről né­hány hónappal vagy héttel korábban még sejtelme sem Tolt? — erről szól a könyv... Végső győzelemről papoló Olvasók a szakszervezeti könyvtárakban A megye ipari üzemeiben dolgozóknak mintegy hu­szonnyolc százaléka olvas a szakszervezeti könyvtárak­ban. Az ünnepi könyvhéten ezekben a könyvtárakban is megpezsdült az élet: több helyen is tartottak író—ol­vasó találkozót. A szakszervezeti könyvtá­rakról, azok változó szere­péről beszélgettünk Geren­csér Istvánnal, az SZMT központi könyvtárának ve­zetőjével. — Nyolcvanhárom szak­szervezeti könyvtárunk mű­ködik a megyében: félénél alig több van vidékén. Az utóbbi években két intéz­ményünk méltó helyet ka­pott: a Volán vállalatnál és a kaposvári Mezőgépnél. i— Hol van tennivaló? — A megyei kórházban elodázhatatlanná vált a könyvtár fejlesztése, s a Nagyatádi Cérnagyár meg a SEFAG csurgói szakszerve­zeti könyvtára nem tudja azt a színvonalat nyújtani, amire hivatott. Az év végé­re azonban elkészül a siófo­ki Kőolajvezeték-építő Vál­lalat új munkásszállója, és ott a könyvtár elhelyezésé­ről is gondoskodnak. — Miként alakult a kap­csolat, az együttműködés a tanácsi könyvtárakkal ? •— A jövő év első hónap­jaira elkészül az a tervezet, amely az együttműködés to­vábbfejlesztését ígéri. A fonyódi tanácsi könyvtár át­veszi a Balatonnagybereki Állami Gazdaság központi és kerületi könyvtárait, mi­vel ezeknek megfelelő ellá­tást mi nem tudtunk bizto­sítani. A tabi tanácsi könyv­tárral hasonló megállapo­dásra jutottunk. — A tanácsi könyvtár há­Idegen nyelvet tanulóknak Az Országos Oktatástech­nikai Központ tazrészes többnyelvű színes video-so- rozatot készített, segítve az idegen nyelvek oktatását, A Készülünk a nyelvvizs­gáéra című videosorozat az általános nyelvvizsga aján­lott témaköreinek szóanya­gát dolgozza fel színes, hu­mort sem nélkülöző, válto­zatos történetek formájában. Az egyes történeteket és szövegkönyveket az idegen- nyelvű továbbképző köz­pont tanárai, az állami nyelvvizsga bizottság tagjai állították össze és fordítot­ták idegen — angol, francia, német, orosz, spanyol és esz­perantó — nyelvekre. A videosorozatot az or- «zagr* oktatástechnikai köz­pont szövegkönyvvel együtt hozza forgalomba. lózat átvállalja néhány he­lyen a szakszervezeti könyv­tárak szerepét. Fordítva is előfordulhat 2 — Hálózatunkat nem kí­vánjuk bővíteni, ám olyan településeken — főleg külte­rületeken —, ahol nem mű­ködik tanácsi könyvtár, vál­laljuk, hogy kielégítjük a lakosság igényét. Főleg az állami gazdasagok külterü­let«« vannak ilyen felada­taink. Mintegy húsz letéti könyvtárunk van a megyé­ben. Kaposváron az ÉDOSZ Művelődési Házban működő könyvtár lakóterületi igé­nyeket is kielégít. — Megoldódik-e belátható időn belül a Kaposvári Ru­hagyár szakszervezeti könyv­tárának helyzete? Ez évek óta gond. — Szinte reménytelen, hogy megoldásra jussunk. De nem hagyjuk annyiban! A korábbi körülményekhez képest várhatóan romlik a könyvtár helyzete a SÁÉV- nál, hiszen a vállalat elad­ja irodaházát s az oktatási központban berendezett szép könyvtár eddigi helyének egyharmadát kapja csak. H. B. és attól előmenetelt váró tisztek meg növendékek, s hasonló tévedésükre keser­vesen ráeszmélő katona­diákok, e kegyetlenül nehéz fölismerést segítő más tisz­tek erfcaznak, gyalogolnak, gyakorlatoznak, miközben a körülöttük levő világ nap­ról napra, hétről hétre bom­lik, szétzilálódik. Azt mond­ják nekik: azért vannak ide­gen földön, hogy fölkészül­jenek a haza védelmére, az új, nagy Magyarország meg­teremtésére ... S e vérteien események közt kóborló, el­keseredő, megtörő, majd bíz­ni kezdő alig felnőtt közös­ség így csaknem ugyanazt a szellemi megtorpanást éli át, amit a keletre, idegen föld­re harcolni küldöttek átél­tek. őrlő« Ferenc növendék 17 éves. Eszményekkel, hősi célokkal — félrevezetve rosz- szakkal is —- induló ifjú. S eszményei néhány hét alatt szétf06zianak, visszájukra fordulnak. Szörnyű sokk ez a fölemelkedéshez, az utolsó naplójegyzethez! Az átvál­tozott, megmaradó hithez, a regény utolsó sorához: „Hit­te, mert másként nem élhe­tett volna tovább: haza lesz!” (Milyen lesz? Erről fogalma sem volt. S nem is kívánhatjuk tóle, a gyerek­korát épphogy elhagyó ifjú­tól, akit bűnösök szántak bűnösnek — az utolsó pilla­natig.) A vándorlás még viszony­lag rendezett kezdeti szaka­szát nyugodtam kővető re­gény a több száz ember „vitüstáncává”, céltalan ro­hanásává alakú Íré végna­pokra fölgyorsul. Mesterfo­gás ez a javából! Törés, stí­lus és formaváltás nélkül vezetni az olvasót úgy, hogy maga is érzi: az utolsó olda­lakat kétszer olyan gyorsan olvassa végig, mint az el­sőket. őriősi növendéket féltve-kísérve megismerhe­tünk égy eddig kevéssé föl­fedett részletet múltunk sze­replőiről. azokról, akikét még csak fölkészítettek a pusztulásra, de életkoruknak köszönhetően már megmene­kültek. ör(lő)si növendék író lett, jó író. A többiek? Ki tudja? Mérnökök, tech­nikusok .... Itt élnek közöt­tünk. Elgondolkodtató, új felfe­dezésekre késztető könyv a Zöld notesz, s „mellesleg” lendületes, kalandos, olvas­mányos regény. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent kötet jó formájú, szép könyv­Lwfhár Péter Amíg a dokkbojból tengerésztiszt lesz A nyáreleji kánikulát alig érezni — Kaposváron, a bel­városi hűvös szobában. Amíg a bozontos szakád hl fiatal­ember a hideg páracsepp- jeitől gyöngyöző üvegű oszt­rák sört a poharakba tölti, körbe járom a szobát. Szá­momra ismeretlen reproduk­ciók, furcsa feliratú üvegek, képek, emléktárgyak. Egy utazó zsúfolt szobája és a hajózásit tanuló egyetemistáé. A kinyitott tankönyvek, fü­zetek bizonyítják: jól ötvö- zötten mindkettőé. 1 — A Vitray-jölmbe® per­cekig peregtek a képsorok arról, hogy mennyit isznak a tengereszek ... Látom Nemesházn Csongor arcán, hogy- bosszankodik. Az egykori „Biase-futbal”, a hí­res kaposvári gombfocikör — még vagy tíz évfolyamot megért saját lapja is volt — vidám tagját, az ifjúsági tá­borok é® rockkoncertek biz­tos résztvevőjét, a külföldi túrák nagy szervezőjét nyu­godtságáról, vidám mosolyá­ról ismerte mindenki. Még a Táncsics gimnáziumiban koptatta az iskolapadot, de már mindenki úgy szólította: Csongi, a tengerész. — Az érettségi után a Mahartnál helyezkedtem el. A tan-u ióevben bepillanthat­tam a hajózás ugyancsak nem romantikus mindennap­jaiba is: fedélzetmosás, taka­rítás, őrség, konyhai mun­kák ___ A második felvételi mér sikerűit; a jó hírt tartalma­zó levelet Túr*« Severinbe A kifogott macskacápa most már veszélytelen.. Mindenki ezzel kezdi.. 1 A leendő tengerésztiszt hajófe­délzetet fest küldték utána. Az aldunai hajóst a tengerészeti hajó­záshoz helyezitek, s ősszel megkezdődött a „nulla-évfo­lyam”. A műszaki egyetem hajózási szakának első éve­sei egy évig hajóznak az egyetem megkezdése előtt. — A 4800 tonnás Rábával jártuk a Földközi-tengert. A szovjetuniótoeli Róni kikötő­jéből indultunk, az arab ál­lamokba vittünk különböző árut. Egy év múlva matróz­vizsgát tettünk. Addig per­sze már sokan kihullottak. Mindazok, akik fehérkesztyűs- munkára számítottak vagy a szervezetük nem bírta a ten­gert. — Nem vo>R „partra vetett hal”-érzésetek, amikor az ősszel iskolapadba kellett ül­nötök? — Az egyetemi évek gyor­sa® elszaladtak, s minden évben vpit egy csodálatos nyári tengeri gyakorlat. A Közel-Kelet, Málta, Ciprus, Görögország volt az úticél. S^k-sok használható hajózási A Mérnök úr Aki szelet vetett Amikor négy évvel ezelőtt a Mérnök úr megjelent Bál­ványoson. szinte az egesz fahr méhkasként föltoolydult. A hír az Űj utcáról úgy tar-, jedt, «unt egykor az a bizo­nyos tűz, amely fölperzselte a házakat és amely miatt új »teákat kellett varázsolni a régi helyén. A hír, hogy Bái. váayost, ezt az eldugott kis somogyi községet hamarosan üdülőfaluvá nyilvánítják. Szinte senki sem tudta, hogy ez mit jelent, de mindenki érezte, hogy valami döntő változást hoz. — Amikor a Balaton üdü­lőkörzetének kiterjesztését terveztük, s végigjártuk a szóba jöhető falvakat, akkor akadtam Bálványosra — mondja Varadi Rezső, akit a községben csak Mérnök úr neveti tisztelnek. — A VÁTI- nál dolgozom, s munkánk során a tó északi és déli partján is fölmértük a lehe­tősegeket. Ez a kisköz­ség több szempontból is megnyerte a tetszésemet. Dombokká! körülhatárolt, gyönyörű környezetben fek­szik, s ráad ásul a nemzetkö­zileg igen rangos üdülőhely­től, Balatonföldvártól csupán tíz kilométernyire van. K* tűi nagy szavakat akar­nánk használni, azt mond­hatnánk: meglátta és meg­szerette. De. inkább marad­junk a tényéknél. Talált a Mérnök úr a Petőfi utcában (népiesen: Üj utca) egy om­ladozó-dúledező, szinte et- képzelhetetleniül elhanyagolt állapotban levő régi paraszt­házat. Megvette 50 ezer fo­rintért, rá költött 360 ezret, s főként hétvégeken kétkezi munkával igyekezett rendet tenni, komfortossá varázsol­ni második otthonát. Néha- nyan furcsa szemmel nézték „hóbortját”, hogy Budapest­ről hétvégeken nem egy Ba­laton melletti nyaralóba, ha­nem e kis faluba jár le, az­után ezek a kétkedők is egy-' re inkább el ámultak. Bálvá­nyoson ugyanis sorra vettek városiak — viszonylag ol­csón — házakat, s az ott la­kók közül is építkezni kezd­tek néhányan. A korábban eltemetett község kanyargós bekötő útját kiszélesítették. Járdák épültek, az utak egy részét feltöltöttek. Magánerő­ből szálloda falai állnak már. — A magánszáTloóa I« azt igazolja, hogy nemcsak én látok fantáziát ebben a köz­ségben. Különben miért köl­tené rá sok milliót egy ru­tinos üzletember? S hogy a sort tovább folytassam: dr. Zala György kan­didátus — kollé­gám a VÁTI-nál szintén itt, méghozzá ugyan­ebben az utcá­ban vett házat. Meggyőződésem, hogy ebben a csendes kis falu­ban ki lehet pi­henni a nagyvá­ros okozta fára­dalmakat. Sok még a munka a házon. Feleségével a hét­végeken ott dol­goznak, néha se­gítőjük is akad. Fiuk a közelmúlt­ban nősült, lá­nyuknál már uno­kák is vannak. — Nemsokára nyugdíjba megyek. Minden vágyam, hogy addigra teljesen elké­szül j-ünk a munkával, s íe- költözhessünk ide. A házhoz 1400 négyszögöles tellek tar­tozik. Vettünk már kis trak­tort é* egyéb gépeket, ame­lyekkel megművelhetjük a „birtokunkat”. De nem aka­runk elzárkózni; gyermeke­ink lejárnák hozzánk, * a község életébe is próbálunk beilleszkedni Egyelőre még csak ideiglenes lakosok va­gyunk, de beválasztottak a helyi népírostbizottságba, így hivatalos fórumon is képviselhetem a falu érdeke­it. A Balatonföldváron szé­kelő tanács sokat tett a köz­ség fejlesztéséért, s remél­jük, hogy továbbra sem fe­ledkezik meg rólunk. Leg­égetőbb gondunk a közleke­dés; ez sürgősen javításara szorul, Ez elengedhetetlen feltétele,- hogy a Balaton re­gionális terve alapján 1979- ben üdülőfaluvá nyilvánított Bálványos még dinamiku­sabb fejlődésnek induljon. Gyarmati László fogást gyakorlati ismeretet sajátítottunk el... És még valami nagyon fontosat: a hajósszellemet, az ember emberre való utaltságát, a félelem legyőzését, a tenger szerefetét... A sulit is be­csülettel végeztem; Trendig kiemelt ösztöndíjam volt, jó tanulmányi eredményemért. — Élményeid? — Napokig lehetne mesél­ni róla. Például az első ca- pafogásnól a Vörös-tengeren. Ott szinte forr tőlük a víz,. Barrakudára halásztunk, fi­nom húsáért. Kegyetlen, élet- veszélyes ragadozó a macs­kacápa, óriási az életösztöne; a deszkát is átharapta, ami­vel megpróbáltuk leszorítani. Aztán Dasiddábaw, Szaúd- Aráfoia kikötőjében, egy ug­rásra Mekkától, a szent vá­rostól pillanatok alatt eltéf- pedt a hír: az előttünk be­futó holland hajó kapitányát nyílt színen való sörivásért nyilvánosan megvessaőztek. Abban az olajmüliomos-or- szághan, ahol maguk a vesz- szőzők is légkondicionált au­tóiban hozták a büntetőesiz- közt, izgultunk egy kicsit. Szép emlékem azonban a tartousd (stíriai) karácsony. A tengeren ért bennünket. Égy kicsit furcsa fánk volt: mű­anyag, közel-keiétí díszekkel. A hangulat es a karácsonyi menü azonban. hitelesen magyar maradt. Az államvizsga »tán más­fél év katonaság következik, igaz, vízi alakulatnál. Ne­mesházi Csongor hosszsí utat járt be, míg a tsen-geré- szetre vágyó gimnazistából, majd a matróztanulóból, dokkbojból t engeres ztiszt lett. — Meg lehet maradni vi­lágjáróként is kaposvárinak? — Azt hiszem, amikor ka­maszként tengerekről, kikö­tőkről, hajókról álmodoztam a földgömto mellett, nem je­lentett annyit nekem Kapos­vár, mint most. A tengeren sosem gondol erre az ember; szárazföldi batyuját, amiben a család, az otthon fogalma van, amikor vízre száll, nem viszi magával. De ha kikö­tünk, nekem a ,, hazame­gyek”-et Kaposvár jelenti. — Látod — mondja moso­lyogva később —, ha meg­pörgetem a földgömböt, eltű­nik a aöld, fekete és barna szín és forgó kék golyóvá válik az egész. Békés József SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom