Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

A BÉKEHÓNAP JEGYÉBEN Magyar— barátsági napok megyénkben Cfdnosodik a szálloda- is űdülősor a siófoki Aranyparton. Befejezés előtt áll az ntolsó üdülő is, amelyet a SÁÉV dolgozói építenek Udvariasan, gyorsan ■ ■ Ügyfelek százai naponta A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának a rende­zéseben tegnap kezdődtek és ma folytatódnak a magyar— lengyel barátsági napok me­gyénkben. Erre az alkalomra lengyel vendégek érkeztek Somogyba Maria Rutkows- kának, a ciechanówi pártbi­zottság titkárának vezetésé­vel; elkísérte őket Edvard Debiczki, a budapesti Len­gyel Kultúra igazgatója. Tegnap délelőtt Tabra lá­togattak a vendégek, s a tá­jékoztató után a nagyköz­ség iparcikkboltjában ren­dezett lengyel népművésze­ti kiállítás és vásár megnyi­tóján vettek részt, majd megtekintették az áfesz édesipari üzemét, a Zichy- emlékmúzeumot. Délután a művelődési házban magyar —lengyel barátsági nagygyű­lésre került sor; teleki Sán­dor, a nagyközségi pártbi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet, s felszólalt Edvard Debiczki; megemlé­kezett Lengyelország és Szépek a somogyi szőlők, gazdag termést ígérnek az ültetvények — ezt tapasz­talhatja napjainkban a me­gyét járó ember, a nagy- és kisüzemek telepítéseiben. Különösen itt mutat bizta­tó *képet az állomány, ahol idejekorán és szükség sze­rint folyamatosan elvégezték a megelőző védekezést a kü­lönféle kártevők ellen. Elégedettek a szakemberek a terméskilátásokkal me­gyénk egyik legnagyobb sző­lősgazdaságában, a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövet­kezetben is. Itt, a téesz ül­tetvényágazatában 271 hek­táron foglalkoznak szőlővel: 31. hektáron van termő, 230 hektáron még nem termő ál­lomány. Az alanytelep tíz hektáron terül el. A vasár­napról hétfőre virradó éj­szaka megyénkén végigvo­Varsó felszabadulásának 33. évfordulójáról. A nagygyű­lést követően a ciechanówi vajdaság folklóregyüttese adott műsort. Ma reggel lengyel vendé­geink találkoznak Varga Ká­roly megyei népfronttitkár­ral, tájékoztatja őket Somogy népfrontmozgalmáról, majd Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára fogadja őket. Délelőtt Boglárieülére utaznak, s a balatoni üdü­lőhely életéről hallgatnak meg tájékoztatást, megte­kintik a Balaton bogi ári Ál­lami Gazdaságot, valamint a képtárak Délután a boglárlellei Giu­seppe di Vittorio üdülőben kerül sor barátsági nagy­gyűlésre; itt Emeri Gyűl a, a nagyközségi pártbizottság titkára méltatja a két nép barátságát. Felszólal a Kul­túra igazgatója és bemutat­ja művészetét a ciechanówi | vajdaság foS klóregyüttese. I nuló vihar ugyan itt-ott le­tördelt'hajtásokat, ám a sió­fokiaknál nem okozott szá­mottevő károkat. Mint Fridrich György ágazatve­zető tájékoztatott tegnap: a szőlő náluk a vártnál gaz­dagabbnak ígérkezik. A ta­valyi rekordtermés után nem remélték, hogy az idén még ráadásra is számíthat­nak — márpedig a mostani képből erre lehet következ­tetni. Az idén eddig négyszer volt szükség vegyszeres nö­vényvédelemre, főként a szőlőlevélatka adott rá okot. Most a kiegészítő gyomirtást végzik — speciális szerekkel irtják a szulákot és a fe- nyércirkot a siófokiak ül­tetvényében. A dolgozók törzstisztítást, hajtásigazí­tást, hónaljazást végeznek, s ezekben az úgynevezett Már őszre készülnek Május elején adták ki az idei utolsó műtrágyakeve­rékeket a kaposvári Agroker barcsi tárol ót eä epéről; ezeket a szállítmányokat még föl­használhatták a tavaszi ve­tések alá a mezőgazdasági nagyüzemek. A telepről a barcsi és a környék számos termelőszövetkezetének igé­nyeit elégítik ki a szükséges műtrágyákkal, az üzemek ál­tal kért keverési arányban, de keverés nélküli talajgaz­dagító anyagot más gazda­ságoknak is értékesítenek. Mint Siszler István, a te­lep vezetője tegnap tájékoz­tatott: ebben az időszakban az ősszel kiszórásra kerülő műtrágyát fogadják; olykor harmincöt vagont is kirak­nak, vasárnap például har­minc vagon rakományát hordták be a telepre. Káli­só, triplefoszfát és karbamid érkezik rendszeresen Barcs­ra. Karbamidot például 150 vagonnal ömlesztve, ugyan­ennyit zsákokban tárolnak, megközelítőleg hasonló mennyiségű kálisó és száz vagonnyi triplefoszfát kerül most a telepre, s ezeket az anyagokat felhasználás előtt, a gazdaságok igényei szerint keverik. A mostani műtrágyafoga­dással már az őszre készül­nek. zöldmunkákban nem marad­nak magukra az ágazat ál­landó munkásai: segítséget kapnak saját gazdaságukból és máshonnan is. Májusban az Irodisták mentek ki az ültetvénybe, tíz fős csoportokban, s egy- egy csoport öt napot dolgo­zott a szőlőben. Munkájuk eredménye: csaknem ötven hektáron fejezték be az időszerű tennivalókat. A szövetkezet megállapodott a Siófoki Állami Gazdasággal, liogy alkalmasint munkaerőt vesz át az éppen adódó fel­adatok megoldására. Ennek az együttműködésnek a kere­tében június elejétől július közepéig harminc idénymun­kást szállít a téesz autóbu­sza reggelente h siófoki gaz­daságból a saját szőlőültet­vényhez. H. F. Az OTP kaposvári, Dózsa György utcai fiókjában na­ponta 600—1000 ember for­dul meg. Némelyek betétet vesznek ki, masok növelik azt, van alti ifjúsági taka­rékbetét, illetve takaréklevél, gepkocs iny er emény -betét­könyv váltás^ iránt érdek­lődik.. — Hogyan és mennyi sze­mélyi hitelt kaphatok? — kérdi valaki. Azután bútor- vásárlással, család iház-épí­tési kölcsönnel kapcsolatos érdeklődő szavak, válaszok hangzanak Nagyüzem van szinte mindennap. Bene Mária főelőadó asz­tala előtt az olvasható, hogy az átutalási betétügyeket'in­tézi. S ott egy tábla: „Tájé­koztatjuk kedves ügyfelein­ket, hogy az Arany János szocialista brigád tagjai kész­ségesen állnak ügyfeleink rendelkezésére. ” Erről magam is meggyő­ződtem, amikor afelől ér­deklődtem, hogy mi az elő­nye az átutalási betétnek. Udvarias, készséges a válasz, s ezt tapasztaltam a körülöt­te ülő társainál is, akiknek bizony gyakran félbe kellett szakítaniuk munkájukat, hogy a kérdésekre válaszol­janak Nem élegendő a korrekt tájékoztatás, ennél többre van szükség. Meggyőzni az érdeklődőket az átutalás elő­nyeiről, a takarékoskodás va­lamilyen formájáról. Mind- erf udvariasan, türelmesen, nem gondolva a félbehagyott munkára. — Mindezt fő feladatként • határoztuk meg a fiókjaink­nál levő húsz szocialista bri­gádnak, valamennyi dolgo­zónak. Az ő munkájuk ré­vén értük el, hogy tavaly 2500-zai növekedett Somogy­bán &z átutalási takarékbe­tétek száma, s ma már 6000 embernek van. Betétnövelé­si tervünk csaknem 400 mil­lió forint volt Ebből LL5 milliót — vállalásukat je­lentősen túlteljesítve — a szociaista brigádok érték el — mondja Bencze József, slz OTP megyei igazgatója. Bene Mária első munka­helye a takarék. Közvetle­nül az érettségi után került a Dózsa György utcai fiók­ba. •» — Nem könnyű ez a mun­ka. Mégis nagyon szeretem, mert változatos, rengeteg emberrel ismerkedem meg munkám révén. Emberekkel különben is nagyon szeretek foglalkozni. Ezért választották társai most már ötödik esztendeje a takaréknál legrégebben alakult — jelenleg 13 tagú — Arany János szocialista brigád élére. — Taggyűlésen évente egy alkalommal, vezetőségi ülé­sén pedig többször tanácsko­zunk a brigádmozgalomról, a munkaversenyről. Rendsze­resen értékeljük munkáju­kat, ebbe bevonjuk á gaz­dasági, a szakszervezeti és a KISZ-vezetőséget is. Az Arany János szocialista bri­gád az utóbbi években, s fő­ként tavaly kiemelkedő mun­kát végzett — tájékoztat Tu- sér Pál, a pártszervezet tit­kára. Szavait adatokkal erő­síti meg Szentes József, az OTP versenybizottságának a titkára is. A napokban kedves ün­nepség volt az OTP megyei igazgatóságán. Az Arany Já­nos brigádnak itt nyújtották át a vállalat kiváló brigád­ja kitüntetést. Több arany-, ezüst- és bronzkoszorú után megérdemelten vették át ezt az elismerést. Elhatározták, hogy melléje megszerzik a szakma kiváló brigádja ki­tüntetést is. Szalai László ígéretes szőlőültetvények Az ördög és a cseszi küld MESÉS JÓZSI BÁCSI Az idő megritkította ha­ját, és lisztet szitált rá. De a kedve a régi; mintha nem is nyomná az a nyolcvankét év, amit eddig e világban lakott. Mesés Józsi bácsi — Kovács nevet örökölt az ap­jától — somogyfajszí lakos, aki Felső-Kakról, pusztai vi­lágból költözött jó egy év­tizede a faluba. Szokatlan látvány most annak, aki is­meri : kék munkászubbony­ban, posztóéipóbe n üldögél a priocsen, várva a meleg konyhában az esőt vagy leg­alább a barboncást abban a nagy felhőben. Kancsal sze­me kék derűt csillant a ven­dégre. — JoMs tett volna az árokparton fűkaszálás köz­ben találkozni... Élete párja odaült melléje az ágyra, de valahogy a hát­térbe mégis; kezet összeíon- ja a mellén és mosolyosan várakozik, tudja, hogy előbb- utőbb mese kerekedik: a va­lóság égi mása. Pedig azt nem lehet mondani, hogy Mesés Józsi bátyánk fölött mindig derűs lett volna az ég. Semmit len semmibe szü­letett. Mi az a két hold? Az nem adja meg a betevőt. Aztán még be sem töltötte a hármat, amikor az apja meghalt; az anyja ott ma­radt a hat gyerekkel. — Akkor az állam még nem segített az árván, mint máma I Szegény anyám ét­járt a nénimmel Nyíresre a bankosokhoz aratni, cukor­répát szedni, így létezhet­tünk valahogy. Én hatéves koromban, már a más istál­lójában sütíérkedtem: legel­tettem a jószágot, mert Ka- kon úgy volt az, hogy sokat tartottak, aztán mindenki hagyott legelőnek néhány holdat. Fázott a lábam a hi­deg harmatban, ugrabugrál­tam, hogy meg ne kehesed- jek. Szent Györgykor már hajtani köllött, hát nem sok iskolát jartam: két osztályt. A legeltetésnek Miklós napja vetett véget. Több pógárnal voltam tehénpásztor: Bebes Jánosnál, az erdős Farkas­nál. Tudja milyen sorsom volt az erdészhá zfoan ? Nekik sült a káposzta, szalonna, va­sárnap tyúkot vágtak. ' Ne­kem külön főztek, abban a levesben nem volt hús. A lisztet megöntötték vízzel, sót bele, aztán nesze, gyerek! A disznóknak főzött krumpliból jutott;... Ahogy legénysorba ért, ré­szest tudott vállalni. Hat mérő gabonát már kapott egy marokszedőlány is; aki vágta, annak több járt. El­vette a libickozmai Gelen­csér Márit — hű párja mindmáig. Azóta tűri el mellette a pipafüstöt. Mesés Józsi bácsi eidőőr lett, rab- sicok réme. Mert olyan er­dők voltak azok a régiek, hogy Kaktói Mesztegnyőig el lehetett menni bennük! Er­dei emberek, favágók gyűl­tek össze néha-néha, hogy kedvre derítsék egymást: ott tanulta a meséket az erdő- őr. — Az ember gyereke csak fölfogalmazta azokat a me­séket újra meg újra A kis „ Bebes mesélte például, hogy három szépasszonnyal is ta­lálkozott. A boszorkányt hívtuk így. Gyüttek vele szemközt az erdőn, nem le­hetett kitérni előlük a léni­án. Ránevettek. Szerencséje voit, mert rontásra volt a tudományuk ... Amikor en­gem is ágyba nyomott vala­mi betegség, a hosszúvízi ön- tóasszonyhoz vitte az inge­met a néném. Azt mondta a javós, hogy beleléphettem a megyén a szépasszonyok lá- banyomába, az a baj. — Hol kezdték az életet, Mari néni? — A nénénknél. Negyven­ben kaptunk 9000 kv&drát földet, azért takarítottuk meg. Sokat szenvedtünk mel­lette, mert követelődző ^asz- szony volt. A kisgyerekünk­től a gyümölcsöt is sajnálta. Cukros bort iszogatott, de nagyon' dugta az uram elől; nyugodjék békében! A ka- murában laktunk, aztán hogy meghalt, ránk szállt a ház. Amikor már dűlőiéiben1 volt, épültünk egy újat, nagyob­bat, Aztán látja, csak oda­hagytuk, annyira ment volt huszárról, aki az Ördögrétről hozott gyógyfüvet az anyósá­nak stb ... — Hanem azt hallotta-e, amikor a katona lemaradt a csapattól. Erdőn mentek át, ő ott: kacérkodott ed. Egy bürű volt átfektetve a pata­kon, ő annak a kapaszkodó­jára kitűzött egy cédulát: „Csak az mehet át itten, aki megfarol...” Lefeküdt a gyöpre, várta, ki jön arra- Hát egy öregasszonyt vetett arra a jószerencse. Rákajáií a katona: „Nem látja, kend, mi van odaírva.!?” Elolvasta az öregasszony. Hát jó, nem akart nagyot kerülni, a ba­bája lett a vitéznek. Aztán, hogy búcsúztak volna, csak azt mondja a mámi: „Ara­nyos vitéz úr, nézze meg már azt a cédulát, nincs a másik felére is írva vala­mi?” ... Üjabb pipát töm Mesés Józsi bácsi. Élete párja pi- rongatja: nekem meg azt mondja: — Dudogok vele, mert nem győzök meszelni. A füst sárgítja a falakat — Nem ez a baj — csip­pent szemevei a mesetudó. —■ Hanem, tudja, amikor men­tem Kakról Soponyáig, egy tömet dohány eltartott öt ki­lométeren át; aztán egyszer­egyszer menyecske is csapó­dott hozzám az .illatáért. Mese ez is. Odakint már esószálakból szőtt függönyt a földre az a nagy fekete fel­hő. Garabonciás lába nem lóg belőle. Leskó László A szépasszonyoknak rontásra volt tudományok jövője annak a Kaknak. Bon­tási anyag lett a házunk, nem akart beleköltözni sen­ki. Valahol belül lomha var­júraj, emlékcsapat szárnyal­na föl; kenyérszínű arca et­től merengő. Józsi bátyánk mesével váltja ki asszonyát a fekete felhőből, a kedély sötétjéből. — A múltkoriban kaszál- gatok, aztán valaki megkér­di: „Te, Józsi, nem szakadsz meg a kaszálásba?” Nem én, merthogy nekem is a fene­kemen van a cseszikülőm. Avval elmondom neki a me­sét arról, hogy az ördög em­bert kért az Űrtől. Nézd. azt mondja neki az, ott a réten kaszál egy csapat ember. Aki megszakad a taunt aban, azt élviheted! Meleg volt, izzad­tak a kaszások, hogy beha- vasodott az ingük. Dörzsölte az ördög a patáját, majd csak megszakad valamelyi­kük. De amelyik elfáradt, az elővette a fenőkövet és meg- cseszi'külte a kaszát. Hiába várt az ördög ... Na, kérdi tőle az Ür, megszakadt va­lamelyik? Hijj, káromkodik az ördög rettenetesen. Meg­szakadt volna, ha nem lett volna ott a fenekén a cse- sziküdó, azt’ amikor már majdnem megszakadt, elő­vette. A fenés után meg ví­gan kaszált tovább. Mintha egy teli zsákot nyi­tott volna ki. ömlenek be­lőle a mesék, anekdoták. A hódostréti öregasszonyról, aki igen taerett* a «aereljnei, a SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom