Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

A népesség alakulása Somogybán Lelassult az öregedés Demográfiai számítások szerint 1986-ig mintegy öt­ezerrel csökken — és vár­hatóan 357 700 lesz — So­mogy lakóinak száma. Ezzel jórészt elveszítjük azt az előnyt, amelyet a hetvenes években nyertünk a megye lakosságmegtartó képessé­gének növekedésével, vala­mint az 1973-as népesedés- politikai intézkedések ered­ményeként. Az okok és kö­vetkezmények föltárására csupán számtengereket át­fogó, vaskos tanulmány vál­lalkozhat. Néhány adat és összefüggés fölvillantása azonban figyelmet keltő le­het. A hatvanas években ki­lencezerrel csökkent, a het­venesben háromezerrel nőtt a megye lélekszáma. A ter­mészetes szaporodás aránya — bár továbbra is alacsony — kétszerese volt 1970 és 1979 között az előző évtize­dének. A hetvenes évek közepén úgy látszott, hogy minde­nekelőtt a gyes és az egyéb népesedéspolitikai intézke­dések hatására megoldód­nak a megye népesedési gondjai. 1974-bert már 3,5 ezrelék volt a természetes szaporulat. Még 1975-ben is 6116 gyermek született So­mogybán. A kedvező ten­dencia azonban nem bizo­nyult tartósnak. Két éve már csak 4636 volt a szüle­tések száma, az 5489 elha­lálozással szemben. Az úgynevezett demográ­fiai hullámzás jórészt tör­vényszerű. Bonyolult számí­tások nélkül is könnyű be­látni például, hogy a több lánygyermeket hozó évek után 18—20 esztendővel na­gyobb a termékenység, mint a több fiút produkáló évfo­lyamok felnőtté válásakor. Ugyancsak természetes, hogy * demográfiai hullámhegyen születettek korosztálya mindvégig nagyobb létszá­mú lesz, s szülőképes kor­szakában több utódot hoz a világra, mint a népszaporu­lat apadó éveiben születet­tek nemzedéke. Az 1973-as népesedéspoli­tikai intézkedések épp az öt­venes években született né­pes nemzedék családalapítá­sának időszakában léptek érvénybe. Az akkor szüle­tett — ma 5—10 éves — gye­rekek a jelen évtizedben még nem, harmincon túli szüleik pedig számottevően már nem vesznek részt a né­pesség alakításában. Szülő­korba kerül ugyanakkor a hatvanas évek népszaporu­lati mélypontján világra jött kisebb létszámú nemzedék. Átmenetileg törvényszerű tehát a megye népességének fentebb említett csökkenése. Más kérdés, hogy szükség- szerűnek tekinthető-e az apadás mai mértéke. Ennek helyenként borúlátó megíté­lését az okozza, hogy a mai helyzetet hajlamosak va­gyunk a gyes bevezetését követő időszak rendkívül kedvező népesedési adottsá­gaival egybevetni. Ne feled­jük, hogy akkor minden elő­zőnél gyorsabb volt a társa­dalmi-gazdasági fejlődés! Ez hozzájárult a népesedéspoli­tikai intézkedések sikeréhez és ahhoz, hogy lelassult a megye korábban tapasztal­ható elöregedése. A demográfiai hullámzás rendkívül megnehezíti a távlati tervezést, hiszen sok egyéb mellett ciklikussá válnak a gyermekintézmé­nyi helyekkel kapcsolatos igények vagy a családalapí­tó nemzedékek lakáshoz ju­tási lehetőségei. A mai 8— 10 éves gyerekeknek eleve nehezebb " továbbtanulási vagy elhelyezkedési föltéte­lekkel kell számolniuk, mint az őket megelőző és követő nemzedéknek. .. A szülési kedv alakulását befolyásoló tényezők bonyo­lultak: Ezek között azonban mostanában sokan túlhang­súlyozzák az anyagi feltéte­lek jelentőségét, mintegy önigazolást találva a gyer­mekáldás elodázására vagy elmaradására. Hamis követ­keztetésekhez vezető fél­igazság, hogy a nehezebb gazdasági körülmények és a magasabb igények késztetik a házaspárokat alaposabb megfontolásra. Alig hihető, hogy aki szeretne gyereket; aki valóban áldásnak tekinti a gyermek születését, az évekig latolgatja a „kicsi vagy kocsi” kérdését. Akik — és számuk nem kevés — inkább visszafize­tik a lakásvásárlásnál ka­pott szociálpolitikai kedvez­mény összegét, még csak titkot sem csinálnak belőle, hogy fontosabb volt szá­mukra a lakás megszerzése, mint a gyerek. Az anyagias­ság és a családszeretet, a kényelmesség és a gyermek utáni vágy szempontjai ma a korábbiaknál élesebben ütköznek. A demográfia vá­zolt törvényszerűségei mel­lett e hibáztatható jelensé­gek is befolyásolják a szüle­tések számát Beteg hárfák doktora Kovács Emil hangszerkészítő Budapesten a Somogyi Béla utcai műhelyben hárfák karbantartásival és javításával foglalkozik. E ritka hangszer különleges szakértelmet igényel UJKÉRY CSABA MCnC§tÜiÖ§€ Marosi ingerülten húzott egyelt kecskéje farára, ami­től az állat még idegesebb lett, és olyan toporzékolás­ba fogott, hogy győzte ki­menteni alóla a habzó tejjel félig telt edényt. — Bocsánatát kérem, Re­beka, de elragadott az In­dulat, én is csak ember va­gyok — tárta szét karjait, és bocsánatkérően meghajolt a kecske felé. A Rebeka panaszosan me kegett, és. a fejét rázta. — Ne legyen hozzám ilye* szigorú, kérem, ön is oka annak, ami történt. Nem győzöm újra és újra kérni, hogy fejés közben méltóztas- sék nyugodtan, állni, mert különben a fele oda a tejé­nek — mondta, és közben egy marék zöld' akáclombot nyújtott a kecskének. Nem tudni, hogy a szemre­hányó szavaktól, avagy a zöldtől, de tény, hogy az ál-. lat megnyugodott, és Marosi folytathatta a fejését. A tej harsogva, bő sugárban spric­celt az edénybe, és kellemes, savanykás Illatot árasztott. Dr. Marosi Róbert volt az az ember, aki ellen összees­küdött az élet az ördöggel. Egyetemi tanulmányait sum­ma cum laucle végezte, és az ország egyik leghíresebb vál­lalatához került. Pályája egyenes volt, egészen addig, míg nem vált nyilvánvalóvá, hogy ő lesz a nyu^iíjba ké­szülő főkönyvelő utóda. Sok asipirás volt, jelöltek és önjelöltek. Olyan kon­centrált Eúrás indult ellene, hogy azzal egy. közepesen fejlett európai országban kormányt lehetett volna dön­teni. ö sem állta ki. Tisz­tességére legyen mondva, csaknem öt évig húzta, de idegileg, teljesen kikészült, és azután már hibázott is. Fe­gyelmik és pártíegyelmik kö­vettek egymást. Odáig ju­tott, hogy még a szakszer**­zetböl is kilépett. Az utolsó döfést a felesége adta meg neki, aki már sok­kal korábban elállt mellőle, mint amikor azt bejelentet­te. Elvált, és megegyezett. A vagyonközösség megosztásá­ból jutott annyi neki, amiből itt az istenháta mögött, a Bakonyban, megvehette ezt a düledező portát. Magányo­san állt, mint a kereszt a hegycsúcson. Tán légvonal­ban két kilométerre egy ro­mos ház állt hozzá legköze­lebb. Lakott település tíz ki­lométerre is lehetett az er­dei úton. Három éve élt itt egyedül, és a legkisebb porcikája sem kívánta az embereik lá­tását. Ritkán bement a falu­ba vásárolni, de a rossz Idő beköszöntővel negyedév is elmúlt anélkül. A kenyerét is.maga sütötte. A,Rebeka kiváló társmsTk bizonyult, csak kicsit sértő­íróv®ndégünk A valóság mérnöke A könyvhét somogyi író­vendégei — Berták László, Fekete Gyula, László-Ben- esik Sándor, Tóth Béla, Var­ga Domokos, Veress Miklós és Berkovits György — kö­zül hétfőn Berkovits mellé szegődtünk, aki textilmun- kásnőkkel találkozott a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában, majd Marcaliba utazott, ahol otta­ni olvasói várták. Berkovits György, a leg­ismertebb magyar szociográ- fusok egyike — az új raj képviselője — 1940-ben szü­letett Orosházán. Szegeden járta ki az általánost és a középiskolát, Budapesten egyetemet végzett. A közép­iskolai tanársorssal Gyön­gyösön ismerkedett — ez csak fél évig tartott —, az­tán laptársunkhoz, a Heves Irtegyei Népújsághoz került újságírónak. Nem volt ide­gén a textilművekben a ka­posvári találkozón, ugyanis pályája egyik állomása ép­pen a Fonómunkás című vállalati újság volt. Dolgo­zott a Pest megyei Hírlap­nál, s közben a társadalmi változások mérnökeiként szociográfiákat kezdett írni a Valóság című folyóiratba. Itt ismerkedett a szerkesz­tői munkával is. Szabadúszó szociográfus- ként öt évig dolgozott, köz­ben SZOT-ösztöndíjat ka­pott, és a Magyarország fel­fedezése sorozat írójaként is részesült ilyenben. Ennek a jelentős szociográfiai könyv­sornak szerkesztő bizottsági tagja lett később. A fiatal szociográíusok antológiáját, a Folyamatos jelent társ­szerkesztőként e sorozatban 6 hozta tető alá, A Magyarország felfede­zése sorozat címet a szó szo­ros értelmében véve 1976- ban jelentette meg a Világ­város határiban című szo­ciográfiáját. Mit járt körűi? Budapest metropolisunk agglomerációs övezetét; negyvennégy község alkotja ezt a nagy körzetet, a fővá­ros településgyűrűjét, amely száz éve alakult ki, azóta egyre hízva. Félmillió em­berről adott pontos képet úgy, hogy típusokat kere­sett, törvényszerűségeket tárt föl. Szondázása ered­ményes volt; a nappal fő­városi munkás, este falusi lakos réteget vizsgálva az élethelyzet devianciáit, hát­rányait tárta föl. Vizsgáló­dása komplexitását bizo­nyítja, hogy az agglomeráci­ós övezet minden lényeges problémáját körüljárja elem­ző módon, példákkal is il­lusztrálva: a gazdasági és társadalmi helyzetet, a mun­kaviszonyokat, a szabad idő kérdését, a nők, az öregek, az iskolaügy, a vallás téma­körét. Munkája máig a so­rozat egyik legértékesebb kötete. Rövidebb szociográfiáit, riportjait gyújötte önálló könyvbe 1980-ban. A Szép- irodalmi kiadónál megjelent Terepszemle című kötete ez. Széles tématerületet ölel fel e munkája, így eszközei is változatosak: az önvallo­mástól az esetleíráson l át a riportig, sokműfajú könyv a Terepszemle. A szamosi ár­víz károsultjait éppúgy megszólaltatja, mint az is­ten háta mögötti puszta la­kóit vagy a fonónőket Szé­pen gyarapodó életművének új darabja tavaly jelent meg a Magvető kiadónál. A cí­me: — mondta Gabes J — magyarázta Gy. Bence. E furcsa könyveim tulajdon­képpen olyan szabálytalan, definíciók hálójába nem fog­ható müvet ajánl, mely nemcsak formájában, hanem tartalmában is novum. Gy. Bence szociológus — nem­csak gyanítható, hogy ez Berkovits! — és egy mun­kásból lett értelmiségi, Kul­csár Gábor több éves, mag­netofonszalagra rögzített párbeszéde a dokumentum­regény, mely nélkülözi a ha­gyományos cselekményt, il­letve konfliktusrendszert A fiatal szociográfusnem- zedék e meghatározó egyé­nisége kérdésekre válaszolva vizsgálódásainak fő irányait is érzékeltette a somogyi ta­lálkozókon. Szó esett legége­tőbb társadalmi gondjaink­ról; iparosításról és hátteré­ről, a legalacsonyabb jöve- delműekről és a cigányokról, de az ingázó munkásokról vagy az urbanizálódás el­lentmondásairól is. Azt hiszem, a találkozók bizonyították, hogy a szoci­ográfia műfaja — melyet az irodalomtörténészek, eszté­ták általában az irodalom peremvidékére szokták utal­ni — jelenünkben is a leg­izgalmasabb területe a nagy egésznek. Napjaink realitá­sokra fogékony világában pedig különösképpen fó­kuszban kell állnia. r„ u Viharok és viharjelzések Látogatás a siófoki meteorológiai obszervatóriumban Az idójáráahoe, akár csak a labdarúgáshoz, sokan úgy vélik, hogy értenek valamit. Sőt vannak, akik szakértő­nek vallják magukat. Külö­nösen így vannak ezzel a Balaton-parton élők: szá­mukra a víz ezine, a felhők alakja vagy a túlsó part he­gyeinek körvonala — az öre­gebbeknek reumától sajgó végtagjaik — iá arról árul­kodnak, lesz-e másnap eső, vihar. Milyen eszközökkel és módszerekkel dolgozik vi­szont a szakember, a meteo­rológus? Dr. Bart« Imre tudomá­nyos főmunkatárs tájékozta­tott bennünket az Országos dókény volt, mhvt minden nő. Voltak tyúkjai, amelyek vetekedtek vadon élő tár­saikkal; vadászat előzte meg, ha egyet elakart készíteni magának. Az Arnold, a hatalmas né­met juhász hím, nemcsak igaz barát volt, hanem két­ségbevonhatatlan tekintély­nek örvendett messze kör­nyéken. Nem volt az a ki­éhezett rókafi, aki meg merte volna kockáztatni bundája épségét azzal, hogy a tanya közelébe merészke­dik. Ügy látszott már, hogy a Rebeka teljesen megnyugo­dott, amikor a kutya vad ugatásától újra megugrott. Marosi beletúrt a hajába, de ezúttal mérsékelte magát. Felállt és kiment a fészer elé, hogy megnézze, mi tör­tént. Az erdei úton távolodóban egy csapat fiatal ment, meg­rakodva. ügy gondolta, tu­risták lehetnek. Bár furcsál­lotta, de nem bánta, hogy nem néznek be hozzá, lega­lább vizet kérni, mint mások szoktak. Talán az Arnold ijesztett rájuk — gondolta —, miközben megveregette az allat nyakát. (Folytatjuk) Meteorológiai Szolgálat sió­foki viharjel aő obszervató­riumának munkájáról. — Siófokon 1956 óta mű­ködik az egykori újhelyi mó­lón épült viharjedió obszer­vatórium. A levegő- és a vízhőmérséklet, a szél- és a páratartalom mérésén kivül 12 órás, rövid távú előrejel­zéseket adunk, valamint fo­lyamatos kutatómunkát vég­zünk. A viharjelzés mindig csapatmunka eredménye; itt a Központi Előrejelző Inté­zettől és a dunántúli főállo­másoktól kapott információ­kat, illetve a radar- és mű­holdas méréseket, valamint az NSZK-beli Offenbaehból érkező adatokat is fölhasz­náljuk. Európából három­óránként, Magyarországról óránként kapunk — telexen — meteorológiai táviratokat — Hogyan befolyásolja a tó és sajátos földrajzi hely­zete az előrejelzéseket? — Sok helyi tényezőt la figyelembe kell venni. Ezek köziül elég, ha csak a Ba­kony závatarkeltó és a nagy vízfelület szélerősítő hatását említem. Talán épp ezért is van szükség a helyi meteo­rológiai megfigyelésre és ku­tatásra. Sokunkat visszariaszt a *i- harjelzések sárga és piro* tűzijátéka. Akadnak azonban olyanok is, akik nem veszik komolyan a rakétajelzéseket, hiszen a vihar jelei akkor még nem láthatók. — Milyen pontosak as ob­szervatórium vihar jelzései ? — Nyugodtan mondhatom, hogy 85 százalékos pontos­sággal tudjuk észlelni és je­lezni a közeledő vihart. En­nek alapja* riasztja a vízi rendőrség a vitorlásokat és fürdőzőket. Persze jelzéseink mindig az egész tóra vonat­koznak, ezt a tó méreted, il­letve a viharok irányának kiszámíthatatlansága indokol­ja. Így előfordul, hogy vala­melyik zónában nem köve'- kezik be vihar, pedig mi je­leztük. A viharágyúk mellett a ki keleti medencéiében kí­sérleti jelleggel hat automa­tikus jelzőkészüléket is föl­szereltünk, ezek villogó sár­ga fényükkel 30, illetve 60-as percenkénti fordulalszámmal jelzik a közeledő vihart. Ugyanezt mutatja a mólófe­jeken található viharkosarak állása. — Milyen a technikai-sze­mélyi föltétel az obszervató­riumban ? — Egész évben két tudo­mányos munkatárs dolgozik; munkájukat nyáron az Or­szágos Meteorológiai Intézet munkatársai segítik. A tó­parton két meteorológiai és hat seéknérő állomás, főál­lomás működik: a keszthelyi és a siófoki. A technikai eszközök közül a 160 kilomé­ter hatósugarú villámszámlá­lót, az automatikus víz- és levegőhőmérőket, a szélirót é» a fejlett híradástechnikai berendezéseket említem meg — fejezte be tájékoztatóját dr. Earta Imre. Az obszervatórium ftveg- tomyából még sima a tó ke­leti medencéjének víztükre, de a mélyzöld szán és a nyu­gaton tornyosuló felhők mát a zivatar . közeledtére utal­nak. Egy tévéképernyőn & tó partvonalát látjuk kiraj-; aolodni, majd az URH-rá- dión a laikus számára érthe­tetlen adatok halmazát hall­juk. Az egyik, munkatárs há­rom frissen érkezett térképet mutat: ezek a következő na­pokra ciklon közeledtét mu­tatják, vagyis eső várható. — Igen — mondom én —; tegnap este udvara volt a holdnak. — Elnéző hitetlenkedő mo-’ soly a válasz. — Kérem, mi a népi megfigyelésekre nem adunk. M. L SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom