Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
Yathy Zsuzsa A tér, ahol áriunk, se nem kerek, se nem szögletes, egyszerűen tér. utak es emberek találkozási helye. Szépnek se igen mondható, sőt, jobban illik ra. hogy csúnya. Mintha ablakából senki sem akart volna idelátni, a házak ritkasan, féloldalasán épülték. Mégis sok ember megfordul itt, mert a közelben van a posta, a fodrászat, a vasbolt, a kertész és az új ABC. Itt áll a hirdető- tábla is. ahova a hivatalos tudnivalókat függesztik ki. Most például feher kartonon pírÖ6 betűkkel ezt lehet olvasni: „Figyeiem!. Ebzárlat. Minden kóbor kutyát kilövünk. A Községi Tanacs.” Lajos, a nyugdíjas vasutas, és Kakas Péter, az Állami Biztosító megbízottja az ABC bejárata előtt találkoznak. Megérdeklődik egymástól, mit vásároltak. — Egri bikavér hány van __________ b enne? — mu- tat a megbízott a vasutas táskájára. — Egy se... Meginnám, de egyedül... ? A rövid Halt meg — mondja Lajos, és a kocsma felé sandít —, a töményét meg nem szeretem. Még a szagát sem. — Az méreg — mondja a megbízott, és ö is a kocsma fe- ----------------lé néz. — Patkányméreg. Lajos leveszi biciklijéről a lakatot, kitolja az út közepére, vár, hogy az autóktól elindulhasson. A teherautók itt vadul, gorombán száguldoznak, mintha hivalkodni akarnának vele, hogy semmibe veszik a falut. Kicsit följebb, a kertésztől két asszony lép ki. Az első csizmás, rövid kabátos. Kinyitja a járda mellett álló feher Wartburgot — a kocsi tetején három hatalmas koszorú —, elhelyezkedik benne, és puffogva elrobog. A másik asszony zöld kalapban, csokrát magahoz szorítva álldogál. A teret fürkészi. Szeretné elmondani valakinek, hogy ötven éves érettségi találkozója lesz. „ötven év!” Fölnéz az égre, összeszorítja torkát az öröm. A szemközti zsákutcából egyenest, mintha a postáról érkezne, egy kutya ballag elő. Vörös-fehér szőrű, hosz- szú fejű állat, talán a skót juhászok rokona. Ügy is viselkedik, akár egy idegen, tartózkodva figyel, kényes- kedve szimatol. A zöld kalapos asszony nézi a napsütéstől szikrázó teret, nézi a méltóságteljesen lépkedő kutyát — Red nevű. háborúban elpusztult házőrzőjükre emlékezteti —. és hirtelen nyomást érez a szíve táján. „Istenem! ötven evf” — gondolja, és torkát összeszorítja a szomorúság. A kanyarban ekkor föl- harsan az autóbusz. Az asz- szony gyors léptekkel a megállóhoz siet. Tudja, hogy a vezetők jóindulatú emberek, és megvárják, aki késik, de ha nincs szükség rá. miért tartóztassák föl őket? Egy pillanattal később, amikor a busz elzúgott, a téren lövést hallani. A lövésre a ioA-ászüzíetben a nők, mintha álmukból ébrednének. Már hallottak ilyen dörrenést, de mikor is? A szép, fiatal doktornő megáll mondat közben, és az ajtó felé néz. A többiek is, mintegy félálomban, az' ajtó felé fordulnak. — Lelőtte? — Le. — Hol? — Ott fönn. — Ott hagyják? — Nem. El kell vinniük. — De nem vitték el. — Egy fölcsavart hajú nő sírósan kérdezi: — Tudom, hogy Igazuk van, mégis, hogy tudják megtenni ? — Milyen szép állat volt! — mondja Aranka, a fodrász. — Kié lehetett? — ezt a kozmetikából kérdezi valaki. Lelőttek egy kutyát Fehér álarca van, magnéziumporból. A kozmetikus vizes vattával lemossa az álarc balfelét, cigarettával a szájában mondja. — Azt hallottam, a falu szélén falkában járnak a kóbor kutyák. — Kiveszi a szájából a cigarettát, lemossa a maszk másik felét is. — Ezt mégsem lehet eltűrni. Egyik búra alól vékony, fiatal nő száll ki. Bőre fehér, haja vörös, erősen ki van festve. Ö nem hallotta a dörrenést, csak a riadt arcokat látja. — Mi történt? — Lelőttek egy kutyát. A nő tágra nyitja szemét. — Lelőttek? Hol? — Ott. A térén. — Ebzárlat van — mondja a doktornő. — Milyen volt? — kérdezi az idegen. — Farkas. Ezt a takarítónő mondja, ő hordja be kannákban a szenét, reggel ó nyit, este ő zár. Az idegen egyre izgatot- tabb. — Ki lőtte le? Megint a takarítónő válaszol. — Egy vadász. — Parancsuk van rá — szól közbe a felcsavart hajú. — Nem jókedvükből lövöldöznek. Az Idegen nő az ajtóhoz megy, arcát az üveghez nyomja. — Ki látta? — kérdezi éles. zaklatott hangon. — Ki látta, amikor lelőtték ? Az asszonyok hallgatnak, szeretnék már elfelejteni az egész kutya-ügyet. Szeretnének másról beszélni, ez a villogó szemű nő meg csak hogy „ki látta? ki látta?”. — Én nem — mondja valaki. — Sn s*:;: — Én se ..; — Csak a dörrenést hallottam. Az utcáról Idősebb nő lép be. Régimódi panofix bundát, félretiport sarkú cipőt visel, zsíros, ősz haja szétterül a vállán. +— Látta, amikor lelőtték a kutyát? — csap le rá a vörös hajú. — Milyen kutyát? — A? öregasszony mintha mondat közben is nyálát nyelné, úgy beszél. — Az építkezésen. -Kóbor kqtya volt. Most lőtte le egy vadász. Az asszony hallgat. Zihál- vá lélegzik, kitágult orrcim- pával mélyet szippant a fodrászüzlet sampon, balzsam sz^gú levegőjéből. Tekintete; a fodrásznőt keresi. Ott van, a mosdóban. Elégedetten gondol rá, hogy ez a nő nemsokára — az ő fejét fogja megmosni. Mosás után leöblíti, és erős ujjaival masszíroz a bőrébe. Ö ilyenkor behunyja a szemét, mert ezt az érzést mindennél jobban szereti. Már a fejmosás elején kezd kimenni belőle az otthon szaga, az egérszag, dohszag, pálinka_______________szag, a beteg-------------------- férfi bőrének szaga, a lefolyók csatornaszaga, és helyette lassan, apránként megtelik ennek a másik világnak az illatával. Mikor már a balzsam is a fején van, más embernek érzi magát. Csak mikor mindezt végiggondolja, akkor néz rá az előtte álló, vékony nőre. Apróra végigvizslatja, feje búbjától cipője sarkáig, és mintha a szavakat is utálná,. nemcsak az asszonyt száját alig mozgatva mondja: — Semmiféle kutyát nem láttam. Semmiféle lövést npm hallottam. A vöröshajú dermed- ten áll, amíg a bum dás nő szeme végigtapogatja. Mikor az öregasz- szony tekintete belemélyed az övébe, mintha piszkos vizű, mély tó nyílna meg előtte. Olyan tó, ami nem döglött: kutyát, de embereket is elnyelne. Megborzong, szeretne elszaladni, akár így, csavarokkal a hajában. Mikor az öregasszony azt mondja, hogy nem hallott lövést, a nők az üzletben főllélegeznek. Hát le se lőttek? Akkor minden Tőidben. A doktornő végigsimít rövid rókabundáján, odamegy a kozmetikushoz, és gyerekeket, felnőtteket elragadó mosolyával kérdezi. — Ugye, elvállal még? És mikor a kozmetikus az óráját nézi, behízelgő hangon kérleli. — A masszázs elmaradhat, nem bánom. De a pillám ugye megcsinálja? M ácsai István festménye BSresSk Mária Város A mocorgó földön mindenütt feszül az aszfalt, mint a var. Antenna-erdők fái közt elektromos vihart kavar a szél, a szél. Villanydrót-ágak hajtanak, s megindul lenn a föld alatt a város vasgyökérzete: csövek, csatornák ujjhegye lefelé kúszik, tapogat. Fényes, fehér vizlonri bokát hajtanak a vezetékek. Csillog nedves hártyabőre a sok átlátszó kis levélnek. A járdaszélen mosószerhab. Itt is, ott is autóhátali tündökölnek lecsutakolva. Szuroklepény-nyom gőzölög. F.gy bulldózer állkapcsa közt huzal ropog, akár a fű. És fenn, és fenn gyönyörű kupolahéj érik, telik. Héjából tonnás kővirág hasad ki reggelig. Szépen magyarul — szépen emberül Fontoskodó pontoskodás Sokan úgy vélik, hogy a nyelvre nem teljes mértéken érvényesek a logika szabályai. Különösen az összetett szavak látszanak logikátlannak ' egyesek nyelvérzékében. Többek között ilyen kérdéseket tesznek fel: Miért nevezik víztoronynak, amikor nem vízből építették? Pékből sütik a péksüteményt? A halászlevet öreg halászból főzik, vagy fiatalból? A kenyér akkor is madárlátta, amikor a madár nem látta? Az iskolatejet az iskola melyik sarkából fejik? És még sorolhatnánk tovább a rosszmájú, naiv kérdéseket. Nemrég valaki feliháborodva tiltakozott a következő szó ellen: betontalpfa — mondván, hogy a vasúti sínek talpazata vagy fából van vagy betonból, de semmi esetre sem betonfából. Az igaz, hogy beton fa nincs, viszont az összetételt — egyéni meggondolás alapján — nem ítélhetjük el. Kezdetben talpfa volt a neve az aljazatnak (és fából is készült), később már beton lett az alapanyag, s nyelvünk ezt jelölte az előtaggal. Eléggé kevés ilyen szó van a magyarban, jobbára népi kifejezések (rézvasfazék,' vaskarfa, kőfejfa stb.), de ez még nem indok arra, hogy irtsuk is őket. Érdekes viszont az, hogy a műanyag- orvosságosüveg szóval kapcsolatban már jóval kevesebb kifogást hallottunk. Pedig ugyanabba a típusba tartozik. Vannak olyanok, akik egyes szavainkat, kifejezéseinket a szó legszorosabb értelmében veszik, tehát szerintük az ember lép vagy leugrik. és nem leszáll a vonatról (elvégre nem vagyunk madarak — hangzik a „bölcs” magyarázat). Egy újságolvasó felháborodva jelentette ki, hogy az egyik bűnügyi hírben szereplő agyonszúrta szó nem jó, mivel a cikkből az is kiderül, Szirmoy Endre Szárnyalás Madár voltál — elrepültél utad voltam — elkerültél sebes szárnyon — messze szálltai kérleltelek — meg sem vártál most már nem kell visszajönnöd a Hold útját — felsöpörnöd nincsen ág már — megpihenned szállmod kell és — továbbmenned. hogy az áldozat szívét érte szúrás nem pedig az agyát. Az efféle fontoskodó pontoskodás a szólásokat sem kímélte. Ismerek olyan embert, aki sértőnek1 érzi a következő szólást: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Így indokolta: nem vagyok ló, nincs négy lábam. Ez a magyarázat már nem naiv, hanem együgyű. Talán a ku-' tvák szamara találták ki őseink az alábbi szólást: ebcsont beforr? Eddig azt láttuk, hogy a fontoskodófc, vagy mondjuk meg magyarán: a hamis próféták a jó és helyes magyar szavak egy részét elítélik. Feltűnik azonban az, hogy az idegen szavakkal, szemben jóval engedékenyebbek. Arra hivatkoznak, hogy a magyar n'jwüv nem képes a fogalmat. megjelölni. így jártunk péfldául a tantárgyak neveivel. Én még mennyiségtant és vegytant tanultam, a mai diákok pedig matematikát és kémiát. Elég fellapozni az etimológiai szótárt, s meggyőződhetünk arról, hogy a matematika szó jelentése: a megtanulandó, a kémiáé pedig: az aranycsi- nálás mestersége. A hangalak és a jelentés között óriási különbség van már. Az történt ugyanis, hogy az idegen szóra mi ruháztuk rá az új tartalmat. Kérdés, persze, hogy egyáltalán szükség volt-e rá. Mizser Lajos Dolgozatot írunk Tetfltely. Román György festménye Csőik azt nem értem, kisfiam, hogy mit nem lehet ezen érteni. Persze neked a világ legegyszerűbb fogalmairól sincs fogalmad, mert az iskolában nem figyelsz, itthon méginkább, s itt az eredménye. Ezért most nem érted, hogy egy kerékpáros, ha óránként huszonkét kilométeres sebeséggel halad, és reggel ötkor indult el X városból, akkor mikor fog találkozni azzal a favágóval, aki hét huszonötkor indult, óránkénti négy kilométeres sebeséggel és ötperces pihenővel . . . Ne vágj közbe állandóan, mert akkor nem haladunk semmire! Akkor hiába magyarázom el, hogy holnap, kisfiam, mit írjál bele a dolgozatba, illetve pontosabban, hogy mit írjunk bele, még pontosabban, én mit írjak bele. Hogy az a m-üftlkor polt, és a biciklista nem találkozott a favágóval? No hát arról ki tehet, kisfiam. MU gondolsz, mi vagyok én, ke- rékpárversenyzö, vagy netán favágó, hogy az ilyen dilis példákat ki tudjam találni. És, ha nem találkoztak, akkor mi van. Caesar se találkozott Napóleonnal, és attól még a világ világ. Ja, hogy a tanár bácsi? Hát nem ártana, kisfiam, ha a tanár bácsi is az élethez közeláUóbb példákat tudna kitalálni, nem ilyen elvontakat. Például azt, hogy mennyi szenny váz bír Ságot fizet az a vállalat... ...Hogy nem fizetnek? Ugye, mér megint beleszólsz. Ha nem fizetnek, nem fizetnek. Attól még az iskoiéban lehetne rendesebb példákat feladni Na de akkor térjünk a tárgyra ... Még hogy nem fizetnek ... Na ez már több a soknál. Egyszóval Csokonai szerelmi lírájánál alapvetően abból heti kiindulni, hogy Csokonai az Csokonai, a líra, az líra, ami. ugye, lehet szerelmi is, meg nem is, de a szerelmi lira az teljesen más ... Mit mondasz? Hogy már ezt is megbeszéltük. Akkor meg minek zaklatsz, kisfiam? Mondd meg, hogy miért kell apádat állandóan idegesíteni, amikor úgyis annyi gond, baj. .. Hogy mér ezt is elmondtam? Az taten szereimére ezek a mai gyerekek, hogy mit képzelnek magukról. Ugyanakkor egy nyavalyás dolgozatot képtelen megírni, mert atme« bennük meg a legkisebb logikai érzés sem, a tudásról, a szorgalomról üteg nem is beszélve. No de hagyjuk ezt. Légy szives, kedves fiam, elérőim végre, hogy miről is legyem szó, metre mérői trod, akmponiosan front a dolgozatot Ja? Hát miért nem mondtad ezt rögtön? Évával arról a* béé.2. Hagy nem tzi, hanem szlnaszgörbfk? Hát ki mondta, hoav nem azok? Ha görbék, akkor legyenek görbék . .. Mit kell ezen vitatkozni? Miért, állítottam, hogy egyenesek? Ha nem, akkor meg minek a sok beszéd. Hogy ne vitatkozzak, hanem mondjam meg? Megáll az ész! Éppen most akarom neki megmagyarázni, és nem tudunk semmire sem haladni, mert rögtön közbeszólsz . .. Hogy a múltkor is egyest kaptál a dolgozatodra? Mert mindent összekeversz! Mert ugyanis nem Csokonai volt a biciklis, kisfiam, és a szerelmi líra sincs összefüggésben a szinuszgörbékkel, de türelem ide-oda, mindjárt én leszek a favágó, s ezen a szekrényen mutatom be itt neked rögtön, hogy mit csinálok, ha mindig közbeszólsz, és elrontod a dolgozatomat. És csodálkozol, ha agyast kapsz rá. Kaposi Levente SOMOGYI NÉPLAP
