Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

Vaspróba negyedszer A KISZ Somogy megyei Bizottságának mecénási bi­zalma töretlen: ismét megje­lent a Vaspróba antológia, ezúttal már negyedszer 1975 óta. S hogy az ifjúsági szer­vezet nem méltatlan ügyre pazarolta a pénzt, talán bi­zonyíték az a lista, amelyet az utószót író Szíjártó István közzétesz azokról, akiknek az első Vaspróba-kiadványok óta megadatott a hivatalos könyvkiadói, önálló mű örö­me: Kerék Imre, ár. Laczkó András, Kelemen Lajos, Csokonai Attila, Vallató Gé­za és masok könyvükkel nemcsak az antológiasor lét­jogosultsága mellett voksol­nak, hanem azat is bizonyít­ják, hogy az „egyírós So­mogy” ! definíció a múlté ... Ehhez. a kiadványsorhoz — mely a kezdő alkotóknak nyújt megjelenési lehetősé­get — olyan írók adták ne­vüket eíőszószersóként, mint Tokát« Gyula, PapP Árpád, Gyergyai Albert, s most Szász Imre, aki így fo­galmazott: „ -. .kevés ön­zőbb öröm van ám a szer­kesztőinél, mór-mór az al­kotás örömével határos: se­gítettem valamit létrejönni, ami nélkül nem vagy sokkal nehezébben jött volna lei­re.” Fodor András, Lajta Kálmán, Szíjártó István érezheti most ezt az „önző örömöt”, ők a Vaspróba ’ftl szerkesztők Egy mondatig még le kefl cövekelnünk, az antológia evszámánál: a kötet króni­kus késése az előzőnél már azt a negatívumot eredmé­nyezte, hogy kevesebb lap, folyóirat tette mérlegre, va­lószínűleg amiatt, hogy ko­rábbi megjelenést sejtettek a régebbi évszám okán. Pe­dig a kezdőnek az is siker­élmény, ha a neve megjele­nik a lapok könyvszemle ro­vatában; hátha még hasznos tanácsokat is kap ... Igaz a Fodor András-i megállapítás, hogy Somogy elsősorban a líra hona, fő­ként költők próbálgatják te­hetségüket, nem prózaírók. Ezä nemcsak a megye folyó­irata bizonyítja majd min­den számával, hanem ez az antológia is. A próza műfa­ját alig néhány írás képvise­li, ezek sem olyan meggyő­zően, hogy Fodor tétele megdőlne. Völgyi Lajos hu­mora meg-megcsillan a Fla­nell és Panell című szatírá­ban, mely egyszerre lő több céltáblára, így aztán a go­lyók egy része nem talál te­libe. Moldova-modorban fo­gant munkája azonban egy régi parancsolatot így fordít- ferdít bennem: „Moldova nevét a szádra hiába ne ve­gyed!” Mert az olvasó rög­tön vele hasonlít össze a kezdő hátrányára ... Ujkéry Csaba két írását teszi köz­zé, a Gyaur egy ötlet, az Ézsiás szürrealizmusával lá­tomást* próza, és érzékeltet valamit a szerző kvalitásai­ból. Kovács Géza novellájá­ban is a lírikus moccan. Éz áll a kötet legerősebb pró­zájára, Szügyi Varga István Sakkos, bűzös nyár című írá­sára is, melyben ígéret van. Kérdés, hogy milyen gyako­risággal kerül ki a kezéből novella. Eszterházy, Haj­nóczy hatása idővel majd elkopik, s ami marad, az ön­álló hang. Dóró János tanul­mányrészletet tett közzé Szász Imre munkásságáról; úgy érzem, túlságosan is hagyja magát befolyásolni a már megjelent értékelések­től. Ami talán nem is megle­pő az érvényes Fodor And- rás-i meghatározás légyé­ben; a lírai anyag erőssége. Az antológia általában a fia­tal költők mesterválasztását is elárulja, talán nem túl el­kapkodott a következtetés: gyengül a tiszta, csak lát­szatra egyszerű Nagy Lász- ló-i — említhetnék még mellé néhány nevet — köl­tészet hatása, eltűnik a Weöres Sándor-i játékosság es erőteljesen jelenik meg a már-már költőmérnökien bo­nyolult, filozofikus töltésű líra, noha ez elsősorban a versiró individuumának bűv­körében talál célt. A kivéte­lek, mint például Szügyi Varga Tér-gólya-idő című leírása, Inkább csak erősítik ezt a benyomásomat. Az an­tológia szerkesztői talán azoknak biztosítottak na­gyobb teret, akiktől kötetet remélnek, Erdélyi Sándor ezek közül vaió; Anyám sza­vai mint varjak kavarognak című versében, a Hazafelé apáknak emléket állító köl­teményében az olvasó öröm­mel fedezi fel, hogy azt a szálat kapja fel, melyet so­mogyi előd, Papp Árpád ejtett el, s nem epigon mód­jára másolja, hanem rokon­ként próbálja folytatni. A Nagy László-i úton próbál lépni Böhm András. Az or­szágos publikációk alapján ismert Jákói Attila, Matyi- kó-Sebestyén József — ő már hivatásos kiadó anto­lógiájában is sikerrel szere­pelt —, de Németh Ferenc is joggal bizakodhat önálló kötetben. De jóslásokba ne bocsájtkozzunk, inkább idéz­zünk fel néhány ígéretes ne­vet: Szóládi Tiborét, az An- tonioni-Cortázar film trükk­jét (Nagyítás) verssé váltó Latz Béláét — a Torzítás cí­mű munkájáról van szó —, Szverle Ilonáét, Békés Jó­zsefét, akiben, ha takaréko­sabban bugyog majd a me­taforaforrás, talán feltámad a prózaírás igénye. Gyarma­ti László képversei a húszas évek avantgardizmusát idé­zik, a kassáki kör máig is kedvelt játékait Az egyen- bonyolultságban jó volt Ba­yer Béla viszonylag egysze­rűbb hangú verseire buk­kanni, Püspök Lívia, Keszi Teodóra helyenként lágyabb futamait befogadni. (Az al­kotók sokaságát mutatja be a somogyi antológia, bizo­nyára egy-két név kimaradt a felsorolásból-) A társművészetek közül a képzőművészet — ide ér­tem a fotót is — csatlako­zik a Vaspróbához; most Soóky Miklós, Borsa József> Bernath. Csaba, Bátai Sán­dor, Szabó György, Cseke Zsuzsa, Halmos Klara, Szí­jártó Réka, Füleki János és Borsos Lajos munkáival. A várakozás időszaka kö­vetkezik. Ki állja a nagyobb próbát? Vagy rozsdásodik a vason kívül a szellem is? tieskó László Lakácsai lányok Bárban Három jókedvű lakócsai kislány' mosolyog a fényké­pezőgép lencséjébe, pedig ugyancsak volna miért szo- morkodniuk. Az idei nyár­elő ugyanis nem fogadta ke­gyébe a már nyolcadik alka­lommal kapuját megnyitó bári délszláv-olvasótábort. A hűvös, esős napokon tré­ningruhába, plédbe burko­lózva hallgatták az előadá­sokat, vettek részt a kiscso­portos foglalkozásokon, ahol a látottakat és hallot­takat beszélték meg egymás­sal és a foglalkozásokat ve­zető pedagógusokkal, főis­kolai hallgatókkal és a pé­csi Janus Pannonius gim­názium tanulóival. Termé­szetesen szerb-horvát nyel­ven, mivel a tábor vezetőjé­től a konyhán ételeket por- ciózó személyzetig valameny- nyien horvát anyanyelvűek. S itt vannak a jugoszláviai Pél monostor iskoláiból érke­zett társak is — a tábor leg- szigorúbb nyelvi rektorai. A három Somogy me­gyei kislányt a szerb- horvát nyelven oktató lakó­csai körzeti iskola köti ösz- sze. Hárman ugyanis három községből — a somogyi dél­szláv szigetről — érkeztek a Duna mellé: Eszter Tótújfa- * Inból, Judit Potonyból, Me­litta LakócsárőL őket kér­deztük a tábor életéről. Bunyevác Eszter: — Az idei tábornak még a tava­lyinál is gazdagabb a prog­ramja. Ezt csak azért mon­dom, mert nekem sikerült tavaly is eljutni ide, s az előző évekből visszatérőkkel összehasonlíthattuk a foglal­kozásokat Számomra azért külön öröm ez a duplázás, mert korábban csak a pécsi rádióból és televízióból is­merhettem azokat az embe­reket, akik itt évről evre részt vesznek a foglalkozá­sokon. S mivel ősztől a pé­csi szerb-horvát nyelvű gim­náziumba járok — velünk indul az iskola —, bizony, jó lesz, hogy már ismerősök­kel találkozom. Épp ezért nekem a személyes beszélge­tést biztosító kis csoportos foglalkozások tetszenek a legjobban. Czeglédi Judit: — Csak most végeztem a hatodikat, de elmondhatom, hogy ilyen Járványügyi szakemberek tanácskoztak Kaposváron A járványügyi-klinikai­kórházhigiénés bakterioló­gusoknak Kaposváron — a köjál-székházban — megren­dezett értekezlete bizonyítja, hogy a szakemberek min­dennapi tevékenysége is fej­leszti a tudományágat. A tegnap befejeződött kétna­pos rendezvényen az ország valamennyi megyei közegész­ségügyi és járványügyi állo­mása képviseltette magát. Az eredményeket ismertető és elemző értekezletre min­den évben sor kerül, ám ed­dig a főváros adott otthont e tanácskozásnak; mostantól a megyeszékhelyek lesznek a gazdák. Első alkalommal Kaposvár volt. A nyolcvan résztvevő szá­mára a somogyi tanácskozás egyidejűleg továbbképzést Orosházáit megnyílt a har­madik ' orosz—szovjet zenei tábor, amelynek tizenkét na­pos munkájában ötven hét magyar es három szovjet mu­zsikusjelölt vesz részt. ^ A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete, valamint a vendéglátó oros­háziak: által kétévenként ren­dezett zenei táborban a ha­zai zeneiskolai versenyek nyertesei, valamint a zene- akadémiai előkészítősök vesz­nek részt, s most először szovjet vendégek is vannak a táborban; a moszkvai kü­lönleges tehetségek iskolájá­nak három diákja. Az oros­és konzultációt is jelentett. fitz előadók a tapasztalatok­ról számoltak be. Szó volt az ez ideig kevésbé ismert baktériumfajtákról, az álta­luk okozott körfolyamatok­ról, az újonnan alkalmazott gyógyszerek hatékonyságá­nak vizsgálatáról, de a mun- kaerö-ellatotteágról és a la­boratóriumi tevékenység szervezéséről is. A tanácskozás résztvevői hangoztatták, hogy a kapos­vári eseményt rendkívül hasznosnak érezték. Meg­állapították: egy év eltelté­vel a járvány ügyben nagy volt az előrelépés. Az itt szerzett információkat és ta­pasztalatokat a szakemberek kutatómunkájukban haszno­sítják. házi tábor a szovjet és orosz zene népszerűsítését, a szov­jet zenepedagógia módszerei­nek terjesztését, vaLamint a lehetséges ifjú magyar mu­zsikusok képességeinek fej­lesztését szolgálja, A hatvan növendék a vá­rosi zeneiskolában a Liszt Ferenc Zeneművészeti. Főis­kola, valamint a moszkvai Csajkovszkij konzervatórium tizennyolc tanárának irányí­tásával tanul szovjet és orosz zeneműveket. Az elsajátított alkotásokat három hangver­senyen. mutatják be a fiata­lok, és koncertet adnak a tanárok is. Mindenki megáll egy pil­lanatra és kalapot emel a Lloyd biztosító társaság lon­doni csarnokában, amikor megszólal a Lutine Bell, az 1799-ben elsüllyedt Lutine vitorláshajó harangja. A ha­rangot a tenger fenekéről hozták föl s kongatásával ma azt jelzik, hogy valahol a világtengereken elsüllyedt vagy eltűnt egy hajó. A tisztelgés az elmúlásnak szól: emberenek, hajóénak. Az utóbbi években azon­ban mind gyakoribb, hogy az eltűntnek jelentett hajó újra felbukkan — csak át­festve, új név és új zászló alatt. Tengeri matfia Legtöbbször a XX. század kalózainak keze van a do­logban, akik azonban lénye­gesen más módszereket hasz­nálnak, mint elődeik. Nem fekete halálfejes lobogó alatt haladó vitorlásokon, hanem gépfegyverekkel felszerelt gyors hajókkal hajóznak, a zsákmányt sem elhagyott szigeten rejtik el, hanem őr­zését, titkos szám alatt, va­lamely jónevű bankházra bízzák. A biztosítótársaságok csu­pán 1979-ben 800 millió frank kártérítést fizettek a titokzatos körülmények kö­zött elsüllyedt hajókért, pe­dig mint kiderült, a hajótu­lajdonosok nemegyszer ma­guk süllyesztették el hajóju­kat. A nemzetközi bűnözés egy ilyen esetére példa az „Anan X” hajó esete. Ere­detileg Nigériába és Angolá­ba tartott Útközben a hajó görög kapitánya azt az uta­sítást kapta, hogy cserélje ki a zászlót és a hajót Nifin névre keresztelje át. A ha­jótulajdonos azután egy má­sik afrikai államnak adta el a rakományt majd utasítást küldött: a hajót süllyesszek el. A belgrádi Ilustrovana Po­litika szerint a hajók eltün­tetésével foglalkozó bűn- szövetkezetek előszeretettel keresik tói azokat a görög Országos zenei tábor A három leány (balról jobbra): Czeglédi Judit, Bunyevácz Eszter, Popovics Melitta. élményben még nem volt ré­szem. örülök a személyes ta­lálkozóknak és beszélgeté­seknek, de izgulok is. Otthon ugyanis azt gondoltam: is­merem a nyelvet. Pedig de­hogy ismerem! Rá kellett döbbennem, hogy itt, a tá­borban ahány felől jöttünk, annyiféleképpen beszédjük a szerb-horvátot Meg aztán könyveim sem nagyon van­nak. Itt a mohácsi délszláv könyvtár jóvoltából nagyon sok könyvet láttunk. Körári Magda néni — a tábor ve­zetője — szerint a könyvtár többet is tud biztosítani, de hát nálunk, Lakócsán a nyá­ri szünetben legföljebb Pusz­tai bácsit kérhetjük meg, hogy nyissa ki a kölcsön­zőt. ., Popovics Melitta: — Lé­nyegesen kedvezőbb helyzet­ben vagyok, mint másik két barátnőm. Igaz, én is csak a hatodikat végeztem el, de ott lakom Lakócsán, és édesapám is beszéli a nyelvet, meg a tantestület nagy része is. Ezért nem okozott különö­sebb gondot, hogy fölkészül­jek a bólyi nemzetiségi vers- és prózamondó-versenyre. Ott díjat is nyertem ... Jól­lehet otthon. nagyon sok szerb-horvát nyelvű köny­vünk van, én a legértéke­sebbre mégis azt tartom, hogy reggeltől késő estig anyanyelvűnkön beszélhe­tünk, s közben megismer­kedhetünk más, baranyai és tolnai iskolákban tanulók tájnyelvével is. Ha a hideg miatt kevés is a kirándulás, de a környékkel megismer­kedtünk, meg Mohács ne­vezetességeivel is. Az olvasótáborok művelő­dő közösségek. Ez derült ki az idén 61 gyereket vendégül látó bári találkozón is. ön­ismeretre, társadalomisme­retre, a hagyományok őrzé­sére ösztönözték őket az elő­adók, a foglalkozásokat ve­zetők. S e tábor a demokra­tizmus Imolája; helyet ka­pott a zene, a tánc és a népszokások ismerete is. Kapa László Fizikatanárok ankétja Befejeződött Szombathe­lyen az általános iskolai fizi­katanárok háromnapos orszá­gos ankétja. Az évente sor­ra kerülő tanácskozáson min­den alkalommal a fizikai tanterv időszerű kérdéseit vitatják meg a résztvevők. Az idei anikéton ötszázötven pedagógus vett részt, hallgat­ta meg a szakma legjobbjai­nak előadásait, mondott vé­leményt a vitában. Megálla­pítottak: az általános iskolai fizika tankönyvei: jók, vi­szont a nyolcadikos és a kö­zépiskolai anyag illeszkedé­se még finomítandó. A kör zépiskola oly nagyot lépett előre a fittkatamtasban, hogy csak a legf öl készültebb .diá­kok tudják zökkenő néiflküH. követni a gimnáziumok, szakközépiskolák első osztá­lyának tanmenetét. Az anké­tón a tanárokat tájékoztatták a tudományon kutatás leg­újabb eredményeiről isi hajóésiajdonosokat, akik az ezredesek uralma alatt tol- lasodták meg. ök ugyanis a junta támogatásáért annak­idején jelentős hiteleket kap­tak. ám később a pénzfor­rás elapadt, s így bukszájuk kiürült, fizetésképtelenné váltak. Ekkor lépett színre a tengeri maffia. Az ajánlat: feltétlen engedelmességért cserébe megmentés a csőd­től. 1978 óta mintegy 50 ha­jó járt úgy, mint a Denis M, amely görög zászló alatt 5000 tonna cementet szállí­tott Nigériába. A nyílt ten­geren Rigolettóra keresztel­ték, s a Cayman-szigetek zászlaját húzták föl rá. Irányt változtatva Szudán­ban kötött ki, ott a cemen­tet még egyszer eladták. A reklamáló nigériai vevőt a biztosítóhoz utasították, a Denis M. (alias Rigoletto) pedig ismét nevet, zászlót, cserélt, és eltűnt a Földközi­tengerről. Igaz, a Lloyd harangja mégsem szól hiába. A ten­geri maffia által patronált hajók gyakran végzik a ten­gerfenekén, különösen ha néhány út *tán fölkeltik az Interpol figyelmét. A csalá­sok utján szerzett profit, kü­lönösen ha az utakat fegy­ver- és kábítószercsempé- szessel kombinálják, mégis lehetőséget nyújt, hogy a na jótulajdonosokat bősége­sen kárpótolják és a részt­vevők hallgatását megvásá­rolják. Olaj helyett: víz Egy másik példa: a Salem tankhajót olasz rendelésre Kuvaitban olajjal töltötték föl. A Shell cég megvásárol­ta a rakományt és a Lloyd­wS! 4# «Utó döfi árra biz­tosította, Mint ezek után várható, útközben a Salem nyomtalanul eltűnt. Helyette a dél-afrikai Durban kikö­tőben megjelent egy bizo­nyos Lem a, és a Shell tulaj­donát képező 193 ezer ton­na olajat a Sasol állami olaj­társaság tartályába pumpál­ta. A hajó tartályait meg­tévesztésül vízzel töltötték föl és a Lema mint Salem hagyta el a kikötőt. Nem sokkal később a British Tri­dent, a British Petroleum (BP) tankhajója a nyugat­afrikai partok előtt találko­zott a súlyosan sérült Sa- lemmel A legénységét men­tőcsónakokból vették föl, de az angoloknak feltűnt, hogy a „hajótöröttek” milyen jó- kedvűek és tele vannak pénzzel. Dakarban dl ts hagyták a Trident fedélzetét. A mentőcsónakok csodálato­san fel voltak szerelve: nem hiányzott az ital és a ciga­retta sem — csak a legfon­tosabb {ármányt, § hajónap­lót felejtették el magukkal vinni... Végül a vizsgálatba be­kapcsolódott az Interpol és kiderítette: a hajótulajdonost egy dél-afrikai bank fizette le, így játszották ki a faj­gyűlölő rezsimmel szemben hozott olajbojkottot. Gáti István (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom