Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

» Jó széllel magyar tájakon A siófoki kikötőben, sokan állnak körül két szép túra­vitorlást. Gimnazisták, fő­iskolások hirtelenjében elő­szedték minden nyelvtudá­sukat; hogy a két hajó le­génységétől minél többet kérdezhessenek. A jachtok tatján NDK-zászlót lenget a szél, s a cirkalmas betűkkel a ' hajók oldalára írt felira­tokból megtudhatjuk: a hat fiatalember a rostocki vitor­lázó klub tagja. Hiányos nyelvtudásom­énál, no meg alkalmi tolmá­csok segítségével én is szóba elegyedtem velük. Mindany- nyian főiskolások, ketten kö­zülük testnevelők lesznek. — Vitorlázó klubunk az előző évben legjobban sze­replő két hajó legénységét hozzásegíti ahhoz, hogy nagy vízi túrára mehessen — mondja Heiner Knauf. — Mi a Duna egy szakaszát sze­retnénk végigjárni az idén. Pozsonyban szálltunk hajó­ra, s kétheti utazás után ju­tottunk el a Balatonra. A Visszatérő gondról számol­nak be a Balaton-parti ABC-k üzletvezetői. A közös panaszt az egyik siófoki üz­letvezető foglalja össze: — Sörös- és üdítősládákat kapunk ugyan, csak éppen keveset Az utcán vesszük át az üvegeket, mert a boltban már nincs hely. Három nap­ja több száz láda áll meg­rakva üres üvegekkel az ud­varon. Kevés a rekesz, ezért tejes- és zöldségesládákban tároljuk a palackokat Az üdülővendégek lényegesen több üveget váltanak be, mint amennyit eladunk. A tópartra érkezők általában otthon, a lakóhelyükön vá­sárolják meg a szükséges italokat A tárolás mellett külön good, hogy ha rekeszt kapunk, újra át kell rak­nunk a palackokat. Kevés az emberünk, s amikorra na­gyon elfáradunk — augusz­tusra —, még kevesebben leszünk. — Azt javasoljuk, hogy a kiszállító vállalatok tegyék jobban érdekeltté rakadói- kat. Például a Fűszértnél 5 fillért kapnak a rakodók minden üveg után, így szíve­sen viszik, mert azon többet keresnek, mintha tele üveget szállítanának. A sörösöknél nincs ilyen. A kanizsai sörgyár Illeté­kese mondja: — Áruforgal­mi főosztályunk intézkedett, hogy minél több ládát vásá­két hajót vasúton hoztuk le Budapestről. Ügy tervezzük, hogy két hét alatt járjuk körbe a tavat. — Milyen hosszú lesz az egész út? — Egyhónapos szabadsá­gunk van. Visszafelé sze­retnénk még alaposan kö­rülnézni Budapesten és Szentendrén, no meg Eszter­gomban, mert idefelé csak futólag néztük meg. Ahogy látja, „nomád1’ körülmé­nyek között élünk, a hajó­ban lakunk. Élelmiszerrel alaposan feltankoltunk, hogy a lehető legkevesebbe kerül­jön az utazás. Bizony irigykedtek ránk a klubtársaink, hogy eljöhet­tünk erre az útra. De meg­dolgoztunk érte. hiszen ta­valy mi nyertük a főiskolai túravitorlás bajnokságot, részt vettünk a béke- és ba­rátságversenyen is, ahol ugyancsak előkelő helyezést értünk el. Irigyeljük ma­gyar barátainkat, hogy ilyen ideális körülmények között hódolhatnak ennek a szép roljanak az ország bármely területén. A teljesítményben dolgozó rakodóink részére mespróbáiuiik kiokoskodni egy érdekeltségi rendszert. Egyelőre nem mondhatjuk el, hogy lesz elegendő láda. A borforgalmazás alapvető érdekünk, így az üres üve­gek mielőbbi megtöltése is. Mivel minden évek óta is­métlődő gond, helyesebb lett volna előbb intézkedni. • Színvonalasabb zöldség-gyümölcs A* üdülési főidényben mintegy félmillió, egyidejű­leg ott tartózkodó nyaraló­vendég és helybeli lakos zöldség-gyümölcs ellátása a feladat a Balaton partján. Az ország minden részéről ér­keznek naponta friss áruval vagonok, teherautók, hogy a hozzávetőlegesen 1200 keres­kedelmi egységnek biztosít­sák az állandó utánpótlást. Megfelelő választék várja a vásárlókat burgonyából, pa­radicsomból, paprikából, meggyből, őszibarackból és más terményekből. A ke­reskedelmi munka megköny- nyítésére, a balatoni ellátás színvonalának emelésére a Somogy megyei Zöldért Vál­lalat Siófokon nagybani pia­cot alakított ki, ahol mező­sportnak itt, a Balatonon. Az Északi-tenger sokkal szeszé­lyesebb, a parttól távolabb nem nagyon szabad merész­kedni, mert könnyen pórul járhat az ember. — Ügy tudom, hogy saját építésűek a hajóik. ■ — Nálunk a klubban csak az lehet állandó tag. aki be­bizonyította, hogy jártas a hajóépítésben. Természete­sen szakemberek segédkez­nek, s csak azt a hajót en­gedik vízre tenni, amelyik mindenben megfelel a köve­telményeknek. Persze a mi klubunkban is előfordul, hogy némelyek a sokszor több éves tanulás és fizikai munka közben megfutamod­nak, de higgye el, annál na­gyobb öröm aztán saját jár­művel vízre szállni. A Po- szejdon klubból fennállásá­nak több mint két évtizede alatt sok olyan fiatal került ki, aki később a hajózást vá­lasztotta élethivatásának, s ma nagy tengerjáró hajón teljesít szolgálatot. — Meddig maradnak a sió­foki kikötőben? — Holnap reggel indulunk tovább a part mentén. Kö­vetkező állomásunk Balaton- földvár lesz, ahol megláto­gatjuk a vitorlázó „paradi­csomot”. Több barátunk van ott, akivel már odahaza is találkoztunk. Szeretnénk hosszabban időzni Fonyódon, Keszthelyen, Badacsonyban — itt szeretnénk megkóstol­ni a hegy levét —, Tihany­ban és természetesen Bala- tonfüreden, ahol remélhető­leg beengednek bennünket a hires hajógyárba. ellátás gazdasági üzemek, szövetke­zetek, társulások és kiskert- tulajdonosok értékesíthetik termékeiket a viszonteladók számára. Az adás—vétel könnyítésé­re az új piacon hasznos szol­gáltatásokat nyújt a válla­lat Targoncákat kölcsönöz, telex- és telefonösszekötte­tést biztosit, hűtőtárolójá­ban megőrzi az árut, s le­hetőséget teremt a termékek bizományosi átvételére, ér­tékesítésére is. A siófoki ipartelepi úton kialakított új piac hétfőn, szerdán és pénteken tart nyitva délután 3 órától este fél 10-ig. A tervek szerint a forgalom növekedésével ará­nyosan a nyitvatartási időt is meghosszabbítják. Üveghegyek K. Zs. Katamarán a kempingben Aranyparti üdülök Élelmiszer a bogiári lerakatból A sxántódi révtől Szentgyörgyig Ha a kereskedelemről be­szélünk, csak a boltokra gon­dolunk, és megfeledkezünk a mögöttük húzódó raktárháló­zatról, áruszállításról és áru­beszerző munkáról. A Balaton Fűszért két rak­tárházából, négy fiókjából és három lerakatából látja el élelmiszerivel, vegyi áruval Somogy és Zala csaknem öt­ezer boltját, üdülőjét és kö- zületét Heggel hat óra. Még al­szik a Balaton menti nagy­község, a bogiári lerakatnál azonban már javában folyik a munka. A Kaposvári Hús­kombinát hűtőautója gördül be friss áruval a kapun. Az udvaron magasodó dobozpi­ramisok elszállításra várnak. — Minden évben feszített munkatempót követel a nyá­ri felkészülés. Januárban megkezdtük, de még tart az üdülők és a boltok feltölté- se. A főszezonban több mint ezer egységnek szállítunk, ez háromszorosa a téli forga­lomnak. Tavaly az első ne­gyedévben 90 millió, a har­madik negyedévben már 235 millió forint volt az árufor­galom. Volt olyan nap, ami­kor az ötmillió forintot is meghaladta a kiszállított áru értéke. A lerakat 130 dolgo­zója, húsz szerződéses és egy saját teherkocsija ket­tős feladatot lát el. A Bala- ton-part Szántódtól Szent­györgyig húzódó szakaszá­nak ellátása mellett rájuk hárul Észak-Somogy kis boltjainak a feltöltése is. — Egyre több a magán- kereskedő és a szerződéses egység. Így nő az igény a kereskedők önkiszolgáló, közvetlen vásárlása iránt. Tavaly már a forgalom 30— 40 százalékát ők tették ki. Ez a szezonban nehezíti a túrajáratok felkészítését. Ke­reskedők áruházát épülethi­ány miatt nem tudtunk nyitni a körzetben. Másik gondunk az állandó munka­erőhiány. Már hosszú évek óta a Budapesti Műszaki Egyetem diákjaival, vala­mint középiskolásokkal, ál­talános iskolásokkal igyek­szünk betölteni az üres he-, lyeket. A boltok pedig egy­re több árut és egyre na­gyobb forgási sebességet kí­vánnak. A lerakat 3600 négy­zetméternyi területe . azon-, ban nem tudja pótolni a boltokban hiányzó dadóte^ rét és ráktárt. A boltok, lerakatok köz­vetlen kapcsolata a termelő , vállalatokkal a biztosíték arra, hogy a kereskedelem igényeit ki tudják elégíteni Érzékeny a balatoni ke­reskedelem. Függvénye az időjárásnak, az idegenforga­lom hullámzásának, a vá­sárlói szokások változásá­nak. Már a hét közepén föl kell tölteni a kiürült polco­kat a hétvégi csúcshoz. Ez csak úgy lehetséges, ha a termelő vállalatok a ko­rábbi évek gyakorlatához hasonlóan az idén is első helyre teszik a Balaton-part ellátását. »I L Ajándék Brazíliába Valahol messze, Kanadá­ban 3—4 napi autójárásnyira Torontótól aranylakodalom készül. A 72 éves Simon Fe­renc és a 9 hónappal fiata­labb Hupka Mária házassá­gának fél évszázados jubi­leumát ünnepük majd a gyerekek és az unokák. Há­rom fiút és egy leányt ne­veltek, taníttattak Simonék, a legidősebb gyerekük már csaknem 50 esztendős és fő­mérnök Kanadában. A júli­usban tartandó családi ösz- szejövetel leendő ünnepeltjei egyelőre még Magyarorszá­gon tartózkodnak, mégpedig a Balaton partján, illetve minden másnap Igáiban. Ta­valy körülutazták Európát, s az utolsó előtti állomás volt Magyarország, ahol a máso­dik világháború előtt jártak utoljára. Zamárdiban lak­tak, azután Siófokon, de a tópart valamennyi települé­sén megfordultak, élvezték Szántódpuszta, Tihany látni­valóit, megkóstolták Bada­csony híres borát. Hazafelé betértek Svédországba, Feri bácsi nővéréhez, hogy „el­köszönjenek tőle” (azóta az idős hölgy meghalt: a vala­mikori pozsonyi tizenegy testvér közül már csak a „kanadás” Ferenc van élet­ben), s elhatározták, hogy ha egészségük engedi, 1983 nyarán visszatérnek. Itt vannak. — Hévízre akartunk men­ni, de meggondoltuk, hiszen itt van közelben ez a kis Igái, kincseket ér a vize — mondta Feri bácsi. — Meg is írtam már a barátaimnak Kanadába és Braziliába, hogy milyen nagyszerűen érezzük magunkat, mióta le­járunk Igalba fürdeni. A Mariskának volt egy makacs körömgyuUadésa, amit nem tudtak eddig megszüntetni a kanadat orvosok, hat kép­zelje, volt gyulladás, nincs gyulladás. Engem meg egy elpusztíthatatlan tyúkszem gyötört, megpróbáltam vele mindent, most meg egyik napról a másikra levált a bütykömről. Feri bácsi öt nyelven be­szél s „hallgat” (mindig oda­figyel arra, hogy mit mon- 'danak a külföldi üdülök Ma­gyarországról, a Balaton­ról), s a véleményét maga is mindenkor kimondja az öt nyelv egyikén, de — legaláb­bis nálunk — leginkább ma­gyarul. Különösen üzletek­ben, vendéglőkben szeret kö­rülnézni, s akár szívesen hallgatják mondandóját, akár nem, közli észrevéte­leit. Volt például a Csárdás vendéglőben, ott úgy tetszett neki, hogy „hideg szobrok” szolgálják ki, s mint mond­ta, csak a cigánymuzsika miatt 1 ment oda másodszor is. A Fogasban viszont, alig­hogy belépett, már mellette állt egy „nagyon kedves hölgy", és még arra is sza­kított időt, hogy elbeszél­gessen vele. — Tudja, nem szeretem, ha egyszerűen „pénzeszsáknak” néznek, mert én minden em­bert embernek nézek — mondta. — Hányatott éle­tem során 10—15 szakmát kitanultam, s most mint nyugdíjas, kellemesen, jólét­ben élek Kanadában. De nem felejtem, hogy ácsmes­ter apám 11 gyereket nevelt fel egy szoba-konyhás lakás­ban, nem felejtem # hábo­rús szörnyűségeket, a nyo­mort, s általában én semmit nem felejtek, különösen a tanulságokat nem. Kanadá­ban a plébánosunk egyszer arra panaszkodott a prédi­kációjában, hogy az úrnapi körmeneten csak fizetségért viszik a fiatalok a templomi zászlókat, kereszteket. Utána én bementem hozzá és el­meséltem egy gyerekkori él­ményemet a zászlókkal kap­csolatban. A plébános mind­egyiknek megmondta az „árát”: ez öt korona, ez tíz, amaz meg tizenöt. Nekem persze nem volt pénzem, szo­morúan hazakullogtam. Anyám, szegény, olyan val­lásos asszony volt, hogy min­dig az imakönyvet bújta, de erre azt mondta nagy mér­gesen: csak vigye a zászló­kat a plébános úr! Nos hát most fordult a kocka, ked­ves tisztelendő úr, magya­ráztam a kanadai papnak. Most magának kell fizet­nie .., Szóval, a tanulság a legfontosabb. Az, hogy az embernek megvan a rossz természete, de a jó is meg­van. Arra kell törekednünk, hogy a jó érvényesüljön. Eh­hez pedig az kell, hogy megismerjük egymást, so­kat beszélgessünk egymás­sal. Látja, ezért jó, ha vala­ki több nyelven beszél. Az én szüleim pozsonyi néme­tek voltak, de már gyerek­koromban megtanultam ma­gyarul és szlovákul. A fele­ségem magyar, ö a németet tanulta meg tőlem, s nem hagyta, hogy elfelejtsem a magyart. A legidősebb fiam is beszél magyarul. Azért jött a szerkesztősé­günkbe, mert meg akarta rendelni a Somogyi Néplapot egy brazíliai magyar barátja részére. — Jói ismerem. Tudom, hogy ennél drágább ajándé­kot nem adhatok neki — mondta. — Magyar szót kap tőlem. És mindennapra egy kis Balatont ts, hiszen ma­guk sokat írnak a tóról. Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP Balatoni nyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom