Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

Kritikusok vagy famulusok? Több mint egy évtizede már annak, hogy a párt- munka módszereiről rende­zett tanácskozás végeztével, már a teremből kifelé me­net valaki megjegyezte e -so­rok írójának: „Higgye el, akkor mennek majd rend­ben a dolgok, ha a párttit­kár mondja meg mindenütt az igazgatónak, hogy mit keU tenni.” Tegyük hozzá: akkor is Jócskán idejétmúlt volt már ez a felfogás, ma pedig vég­képp anakronisztikusnak hatna. Mostanában inkább az ellenkező véglettel talál­kozhatunk olykor-olykor. Fi­noman becsomagolt intelmek hangzanak el, amelyek arra biztatnák a politikai szerve­zeteket, hogy vonuljanak ki az élet különféle területei­ről, ne avatkozzanak a szakismeretet igénylő kérdé­sekbe, hagyják a gazdasági, kulturális és egyéb szakirá­nyító szerveket a politikai szempontoktól mentesen in­tézkedni dönteni. Politika és gazdaság A politikai-mozgalmi szer­vezetek efféle kivonulásá­nak igénylése, jóllehet né­melyek szemében radikális­nak, újnak tűnhet^ valójában persze semmivel sem kevés­bé anakronisztikus a beve­zetőben idézett igénynél. Hi­szen a politika ilyesfajta tartózkodása a gyakorlati fe­lelősségvállalástól legföljebb a múlt század szabadverse- nyes kapitalizmusának idő­szakában volt elképzelhető. A mai, modern kapitalizmus, ban a politika nagyon is je­len van a gazdasági, kultu­rális és egyéb szférákban, a szocializmusban pedig minő­ségileg új — a párt vezető szerepe által meghatározott — kapcsolat alakul ki kö­zöttük. A párt vezető szerepe azonban nem azt jelenti, mintha bárhol is a helyi pártszervezeteknek kellene magukra vállalniuk műkö­dési területükön a szakmai irányítás tennivalóit A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt több mint negyedszázada következetesen vallja és képviseli, hogy a politikai és a szakmai irányítást épp­oly hiba lenne összevegyíte- ni, összemosni, mint amilyen káros lenne mesterségesen valamiféle kínai falat emel­ni közéjük. Egyik is, másik is csak kárára lehet a szín­vonalas, hatékony munká­nak. Köztudomású, hogy nálunk minden vezető tisztségbe csak az illetékes politikai szervezetek egyetértésével kerülhet bárki is. A káder­hatáskör, a véleményezési jog kellő feltételeket; bizto­sít a párt- és szakszerveze­teknek ahhoz, hogy politikai állásfoglalásukat a vezető tisztségek betöltésénél ér­vényesíteni tudják. Párttitkárok dilemmája „Most hát kritikusa legyek az igazgatómnak vagy fa- mulusa?” — fakadt ki egy intézmény párttitkára, ami­kor az irányító pártbizottság a munkamódszereit bírálta. Nos, a válasz kézenfekvő volt: egyik se! Hiszen a kri­tikus utólag és kívülről bí­rálja az elkészült alkotást, létrehozásában nem vesz részt, nem működik közre. Az a párttitkár, az a vezető­ség, aki, ilL amely ilyen po­zíciót foglal el, a legfonto­sabbat mulasztja el: azt, hogy idejében és érdemben befolyásolja a ..történéseket, tevőleges részt vállaljon a folyamatok irányának meg­határozásában. A kívülálló kritikus pozí­ciója tehát nem tartható. De éppoly kevéssé elfogadható, hogy a mozgalmi tisztségvi­selő az intézmény vezetőjé­nek valamiféle famulusává váljék, akit ez utóbbi úgy­mond a zsebében tart, aka­rata végrehajtójaként ke­zel. Még emlékezetünkben élhet annak a szövetkezeti párttitkárnak a típusa, akit az elnök „az én párttitká­rom -ként emleget, is aki •bban látta fő feladatát. hogy a pártszervezet poli­tikai* tekintélyét felhasználva a külső szerveknél vagy a tagoknál különféle kisebb- nagyobb dolgokban elérje az elnök akaratának érvényesü­lését. Szerencsére ez a gya­korlat is lényegében a múl­té már. Tapasztalataink bőséges példatárral szolgálnak tehát arra, miféle buktatókat kell elkerülniük, milyen gyakor­lattól kell tartózkodniuk a mozgalmi vezetőknek a szakmai vezetéshez való vi­szony alakításában. Együtt sírni, együtt nevetni... Az élet azonban nemcsak arra figyelmeztet, hogy mi­től óvakodjunk, hanem a bevált, célravezető gyakor­latot illetően is példával szolgál. E tapasztalatok sze­rint az a politikai vezető értelmezi helyesen a feladat tát, aki együtt sír, együtt ne­vet a szakvezetéssel, vagyis felelősséget érez és vállal a munka fő irányának megha­tározásáért, s miközben óvakodik a szakkérdésekben, a részkérdésekben a döntések átvállalásától, folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy ezek tartalmukban megfe­lelnek-e a párt politikájá­nak, határozatainak. Az a politikai testület lát­ja el helyesen a szerepkörét, amely erkölcsi támogatást nyújt. a kezdeményező veze­tőnek és maga is kezdemé­nyez, buzdít a kockázatvál­lalásra, de óv a felelőtlen, át nem gondolt lépésektől. Ki­áll a vezető mellett, ha az rendet, fegyelmet akar tar­tani, ugyanakkor készteti' a vezetőt beosztottai, a dolgo­zó kollektíva véleményének figyelembevételére. Felfelé és lefelé képviseli a szakve­zetés helyes intézkedéseit, politikai tekintélyét latba vetve segíti valóra válásukat, de idejében szót emel az el­veinket, az emberek igazság- érzetét sértő lépések eilen, s ha kell, ebben vállalja a vitát, az ütközést is. Számos jól működő válla­lat, intézmény, szövetkezet példája igazolja, hogy ezek az elvek nemcsak afféle jó­kívánságok, hanem az életbe átültethetők, ténylegesen érvényesíthetők. Hiszen vég­eredményben ezt igényli, er­re ösztönöz mind a társadal­mi érdek, mind pedig a jól értelmezett, helyesen felfo­gott csoport- és egyéni érdek “ä- Gy. L. Lerázza a meggyet A ráckevei Aranykalász tsz gyümölcsösében géppel szedik a meggyet. A külön­leges berendezés hidraulikus karja átkulcsolja a fa tör­zsét, majd alaposan megráz­za a fát. A gyümölcs pony­vára hullik, ahonnan szállí­tószalagról kerül ládákba. Az ügyes rázó szerkezet sok munkáskezet helyettesít, a betakarítás gyorsabb és egy­szerűbb. (Fotó: MTI — Kerekes Ta­más felvétele — KS) Környezetkímélő műtrágyázás a Balatonnál A veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézet > keszt­helyi kemizálási szolgálatá­nak közreműködésével a Ba- laton-parti területeken fo­kozatosan megvalósítják a mindenfajta kemizálási szennyezéstől mentes mező- gazdasági termelést. A ho­zamokat növelő, a kultúrnö­vények védelmét szolgáló vegyipari termékek nélkü­lözhetetlen eszközei a kor­szerű mezőgazdasági terme­lésnek, ám a talajban, illet­ve a növényzetre juttatásuk káros lehet a környezetre, főleg az élővizekre. A keszthelyi kemizálási szolgálat munkatársai első­sorban a Balaton védelmét tartották szem előtt, amikor hozzáfogtak a környezetűt védő és kípiélő folyékony műtrágyázás kísérleteihez. A keverékek előállítására mo- dellüzemet építettek, készít­ményeik alkalmazásához pe­dig a helyi egyetemi tangaz­daságban és La szomszédos cserszektomaji termelőszö­vetkezetben láttak hozzá. A folyékony műtrágya különö­sen alkalmas a Balaton-fel- vidéki szőlő- és gyümölcsül­tetvények talajerő-pótlásá­ra, mert a megfelelő beren­dezéssel a kívánt mélységbe, a gyökéfzóna közelébe jut­tatott oldat nem mosódhat le a talajfelszínről. A facsúcson nincs konkurrencia Gazdasági munkaközösségek a Sefag-nál Munkaágényes tevékenysé­get folytatnak az jdén ápri­lisban alaikult gazdasági munkaközösségek a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság barcsi gyáregységé­ben: a két közösségnek együttvéve több mint ötven tagja van, s évi 50 ezer négyzetméternyi, háromso­ros panelparketta előállításá­ra szerződött velük a gazda­ság. A gmk-ba tömörült dol­gozók egyébként a gyár pa- nelpankettaüzemének mun­kásai, szabad idejükben old­ják meg a vállalt feladatot — önmaguk és a Sefag hasz­nára. A megállapodásban foglalt évi parkettamennyi­ség gyártásához ötven—hat­van munkanapra van szűk ség. A gazdaságnál a barcsi vállalati munkaközösségek mellett a kaposvári műszaki erdészetnél parkosítással foglalkozó gmk alakult, s. épp most júniusiban egy éve hogy létrejött az a vállalaton kí­vüli, de jórészt a gazdaság dolgozóiból álló munkaközös­ség, mely igencsak szokatlan feladatra vállalkozott: kidön- tt az épületekre és más in­gatlanokra veszélyes fákat, illetve gallyaz. — Hogyan született a* öt­let ilyen társulás összehozá­sára? — erről érdeklődtünk a munkaközösség vezetőjétől, Kiihár Tibortól, a Sefag szál­lítási előadójától. — Néhánya* akkoriban épp azon törtük a fejünket a gazdaságnál, szabad időnk­ben hogyan tehetnénk szert külön keresetre, amikor „zöld utait” kapott a gazdasági munkaközösségek alakítása. Egy erdészeti gépészmérnök, két endészteohnikus meg egy géplakatos állt össze, s létre­hozta ezt a közösséget, nem vállalaton belüli munkavég­zésire, hanem külső, lakossá­gi és egyéb igények kielégí­tésére. A géplakatos kivéte­lével mindannyian a gazda­ság dolgozód vagyunk, ezt a szolgáltatást szombaton és vasárnap végezzük a meg­rendelőknek. Hogy miért épp a fadöntés és -nyesés mellett határoztunk? Ügy véltük, hogy ilyen szakjelle­gű munkánál nem keli tar­tanunk kon k urrenciá tóit, és jól számítottunk ... Ami azt illeti, bizony, nem mindenki vállalkozik arra, hogy húsa—harminc méter magasban nehéz fizikai munkát végezzen. Márpedig — az eddigi tapasztalatok ezt bizonyítják — van igény az ilyen tevékenységre, mert nem mindegy, hova dől az épület előtt álló fa. hová esik a lenyesett ág. Hármójuk­nak bizonyítványa van a mo­torfűrész kezeléséről; a gép­lakatos a fűrésczek javítását, karbantartását végzi, es szükség szerint segéderőként is számításba vehető. Saját eszközeikkel — fűrészekkel, kötelekkel, csigákkal — dol­goznak. s nincsenek híján a megbí zásoknak. — Tanácsok, vízügyi szer­vek, költségvetési üzemek rendelik tőlünk a munkát — mondja a közösség vezetője. — Legnagyobb próbatételünk eddig Lengyeltótiban volt: kanadai nyárfákat vágatott ki velünk a DRW. Dolgoz­tunk a lengyeltóti nagyköz­ségi közös tanácsnak, a bog- láriellei költségvetési üzem­nek; jártunk Buzsákon, Csiz- tapusztán, az ősszel Szőlős- györökön folytatjuk... S amerre megfordulnak szombatonként és vasárna­ponként, eltűnnek az ember­re, vagyontárgyakra veszé­lyes fáit, a parkok és egyéb fásított területek állományá­ról pedig az elhalt ágak. Ér­tik a munkájukat: erdészek, akik a hét két napján kilép­nek az erdőből és a szakmai ismereteiket így hasznosítják. H. F. A csapat­vezető öröme Valóságos múzeum a barcsi 1-es számú általános iskola előcsarnoka: a falakat okle­velek borítják, egy vitrinben serlegek, több tucatnyi arany-, ezüst- és bronzérem. A fő helyen pedig oki van a KISZ KB vörös selyem­zászlója, amelyet már má­sodszor érdemelt ki az Isko­la 163-as számú Zrínyi Mik­lós úttörőcsapata. — Egyik legfőbb célunk az volt, hogy gyerekeinket kö­zösségi szellemire, a közös munkában való részvételre neveljük. Azért, hogy mar itt az iskolában megismer­jék, megszeressék a másokért végzett önzetlen munka örö­mét, s felnőttként is ilyen szellemben éljenek, dolgoz­zanak. E törekvésünkben a csapat- és rajvezetők nagy segítséget kaptak az iskola párt- és KlSZ-szervezetétöl és a szakvezetéstől — mond­ja dr. Vámos Istvánná csa­patvezető. Néhány nappal a tanítás befejezése beszélgettünk. Amikor Vámosné céljaikról, illetve a gyerekek jó kö­zösségi munkája révén elért ered- ményeikről szólt, nem titkolta örö- . mét. Érthető ez, - <*->*, hiszen kevés út­törőcsapatról \ mondanak olyan \ véleményt, mint amilyet Kertésztié Nezdei Valéria megyei úttörótitkár fogalmaz meg: — A legjobb úttörócsapa­t.o'k között tartjuk számon őket. Tartalmas, jó a közös­ségi munka az iskolában, so­kat kezdeményeznek, a ko­moly feladatok mpllett a já- . tékosság, a román üka is te­ret kap itt. Nagy segítséget nyújt a csapat és Vámosné a megye úttörőmozgalmának is. * Eredményeiket nehéz len­ne mind felsorolni. Megyei és. országos tanulmányi, kul­túr- és sportversenyeken az utóbbi négy évben 55 arany oklevelet szereztek. Az isko­la úttörómunkásőr, -tűzoltó, -rendőr és -határőrgárda szakaszai ugyancsak példásan szerepeltek. A munkásőrség negyedszázados évfordulójára indított versenyen ők győz­tek a megyében.. Amikor ta­valy Barcs elnyerte a határ­őrváros kitüntetést, az ün­nepségen az iskola úttörő- határőrei vitték a városnak adományozott zászlót. Itt vet­te át Vámosné a határőrség­gel tartott Jó kapcsolatáért, a gyerekek neveléséért a Ki­váló határőr kitüntetést. Több más elismerést is ka­pott: Ütrtörovezetói Érdem­érem, Kiváló Ifjúsági Veze­tő. Azt is nagy elismerésnek tartja, hogy a csapat Kiváló társadalmi munkás kitünte­tést kapott, meg azt, hogy munkája révén tavaly a kommunisták »óraiba kerül­hetett — Már korábban saeret- tem volna párttag lenni. Fér­jem az egészségügyi párt­szervezet titkára. Három gyermekünk van: egy 16, egy 12 és egy 7 éves fiú. Vala­mennyien segítenek abban, hogy szakmai és mozgalmi munkámat elvégezhessem. Most nyáron is kevés ide­je jut majd a pihenésre. Tá­borozni, kirándulni viszik a gyerekeket. Megszervezték az úszásoktatást, a strandra is elmennek velük. A nyári kul­turális programokon is rend­szeresen megjelennek majd. BÍsónek ők hoztak létre a megyében környezetvédelmi őrsöt. A szünetben az úttö­rőkké* járják majd a város utcáit, tereit, az ösborókást, s ügyelnek a tisztaságra, a játékok, tornaszerek megóvá­sára. Több kerékpártúrát, kirándulást szervezne«. — A tizenhárom tagú csa- patvezetóségben és a rajve- aetők között nagyón jó a munkamegosztás Etekből » feladatokból valamennyien részt vállalunk és segítenek a szülők is. Ügy osztjuk meg a munkát, hogy mindenkinek jusson ideje pihenésre, és a gyerekek se maradjanak fel­ügyelet nélkül — mondja Vá­mosné. — Persze, nemcsak az át­törőcsapat vezetése, irányítá­sa a feladata. Matematika— fizika es műszaki szakos ta­nár. Beck János igazgató így értékeli szakmai tevékenysé­gét: — Amilyen lelkiismeretes az úttörőcsapat irányításá­ban. éppen olyan a szakmai feladatok; ellátásában. Ezt ál­lapította meg a napokban befejeződött szakfelügyeleti vizsgálat is. 1 Skf59 -ben kerültek Barcsra Kaposvárról, attól kezdve vesz részt dr. Vámos István­ná az úttörőcsapat munká­jában, 1974-tól a vezetője. Most választották meg har­madszor a csapat élére. — Azért vállaltam ismét, mert latom értelmét e mun­kámnak. Olyan társaim, se­gítőim. vannak, s olyanok a gyerekek, kisdobosok, úttö­rők, akikre a jövőben is szá-. míthatok. Ezért nem elérhe­tetlen az a cél, amelyet kö­zösen határoztunk meg: úgy végezzük majd mozgalmi munkánkat, hogy elnyerhes­sük a KISZ KB legmagasabb kitüntetését, a csillagot a vö­rös selyemzászlóra. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom