Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
Eg y kicsit Schweitzer, egy kicsit Buddenbrook fl Hammer-gyüjtemény ürügyén A Budapesti Szépművészeti Múzeumban csaknem másfél hónapig meg tekin thető gyűjtemény tulajdonosa, Armand Hammer, szembeszökően a békés hangulatok híve. A csaknem száz olajfestmény, poszleill, akvarell és grafika között egyet sem találunk,, melynek tárgyául a nyomor, 'a háború vagy akár a természet diszharmóniája szolgált volna. Kiegyensúlyozottság sugárzik Michelangelo és Raffaello munkáiról, nyugalom és vidámság a felvilágosult németalföldiek vásznairól, kiváltképpen Rembrandt: Juno című alkotásáról, a gyűjtemény „korona- gyémántjáról”, mely előtt a fülledt délidőben is seánie áthatolhatatlan tömeg áll, s kellemes szín pompa árad Cézanne, Gauguin, Renoir, Van Gogh tájképeiről, virágcsendéleteiről,y portréiról. Mintha az újkor e nyugodt fejlődési periódusainak t példájával akarná bizonyítani a nyolcvanöt esztendős amerikai üzletember — a világ tizenharmadik legnagyobb vállalatának, a nevezetes Occidental Petroleum Corporatiomnak igazgató-tulajdonosa, négymillió ember „munkaadója” —, hogy az éhség, a félelem megszüntetésére a megfontoltság, a béke az egyetlen lehetséges megoldás. De máért is használtam a „mintha” szót? Hiszen Hammer —■ nyilatkozataiból tudjuk — nagyon is céltudatosan állította ki gyűjteményét hazáján kívül a Szovjetunió és Nyugat-Európa több városában, s az sem véletlen, hogy a magyar főváros után Szófia, Belgrád, végül Prága lesznek az út következő állomásai. Természetesen a hídvenés szándéka ösztönözte arra is a Kaliforniában élő m uIlimüliárdoet, hogy fontos üzleti megállapodásokat kössön hazánkkal a bánya- és a vegyipar területén, s néhány más ágazatban, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének vágya munkált benne, amidőn — nem először — Kádár Jánost is fölkereste két héttel ezelőtt, és '■— amint Bob Con- s-idine írja a Magvető Kiadó által most közrebocsátott Hammer-életrajzban — a magyar gazdaságpolitika iránti mélységes tisztelete ugyancsak a tárgyalások „katalizátorai” közé tartozott. Ki is hát tulajdonképpen ez a zömök, szemüveges, életrajzírója szerint mindig nyugodt és kedves öregember? Ismert irodalmi hasonlattal így fogalmazhatunk: egy Buddenbrook, aki a „veszett” 11 agenströmök között is fenn tudott maradni, akinek gondolatvilágában. nem váltak szét az emlberi és az üzleti szempontok. Vagy az üzleti . világ Albert Schweitzere, függetlenül attól, hogy mások az üzlet, és mások a jótékonyság törvényei. A hason- lítgatás egyáltalán nem ötletszerű. Igaz, Hammer személye és tevékenysége nem változtatja meg a tőkés rend természetéről vallott nézeteinket, de— s erre Lenin is többször utalt éppen Ham- menral kapcsolatban Zinov- jevnek, Martensznek, Sztálinnak és másoknak írott tizennégy levelében — feltétlenül árnyaltabbá teszi a képet. íme tehát az arcképvázlata. Az oroszországi zsidó ősöktől származó fiatalember nehéz körülmények között kezdte pályafutását az Egyesült Államokban az első világháború idején. Az apja orvos volt, meggyőzódé6es szocialista, s ezért néhány év börtönbüntetéssel kellett fizetnie. A kis gyógyszertárat tizenéves fia, Armand örökölte, majd virágoztatta fel hamarosan, miközben színjelesen végezte el a Columbia egyetem orvosi f akultásá t. Óriási sebességgel bontakozott ki egy akkoriban szokásos amerikai karrierregény cselekménye. A Szovjet— Oroszországból érkező hírek hatására azonban a „sztori” nagy fordulatot vett. Az ifjú Armand döcögő, hideg személyvonatokon Moszkvába utazott, majd az Uraiba. Éhínség és járvány pusztított mindenfelé, az emberek százezeirseámra menekültek a városokba az aszály és a polgárháború élők „Egymillió púd búzával emberek százezreinek életét menthetnénk meg” — mondta Hammemek egy helyi vezető. „Rendiben van, táviratozom haza. hozatok Önöknek egy hajórakomány búzát, majd megfizetik ásvány érccel és állatprémmel, ha megszűnik a nyomor.” A szállítmányt hatalmas értékű orvosi műszerkésel ette! tetézte meg ajáa- dék gyanánt Lenin többször is fogadta Hammert. Emiéfci rata: ban nemcsak a szovjet államférfi kedvességéről, határozottságáról és angol nyelvtudásáról nyilatkozik felső fokú jelzőkkel, hanem a más világnézetek és érdekrendszerek iránti tolarenciájáróL, s arról a realitásérzékéről is, mellyel — a NÉP-korszak ban — felszabadította az emberek cselekvő- képességét A tárgyalások megegyezéssel fejeződtek be: Armand Hammer tetemes értékű koncessziókat adott a szovjet azbeszt) par felvirágoztatására Nem részletezhetjük, hogyan győzte meg az ifjú Armand a fantasztikusan kom- mu mstaei'lenes Henry Fordot is a szovjetek jószándékairól, hogyan vált a jelentéktelen Occidental Petroleum a világ egyik vezető konszernjévé. Nem foglalkozhatunk azzal sem, hogyan fejlődtek Hammer és a szovjet gazdaság kapcsolatai a második világháború idején, s hogyan teljesedett ki az együttműködés a hetvenes évek kezde-' ten. Ehelyett hadd egészítsük ki az árcképvázlatol néhány jellegzetes vonással. Amóg a főidőn emberek éheznek, nem lehet béke — vallja a néhai szocialista orvos fia, s hatalmas summákkal támogatja a FAO éle'- mezósi programjait, valamint a gabonakuitatást — hasason nélkül. Amíg a rákbetegség szedi áldozatait, az emberiség nem lehet boldog — nyilatkozza. s rákkutató intézetet alapit, ugyancsali nyereség nélkül. Amíg tehetséges gyermekek csupán szüleik szegénysége miatt nem tanul- | hatnak, nem lehet igazság a viliágon — állapítja meg, s alapítványt tesz az Egyesült Világ Kollégiumának támogatására. S hogy Schweitzer- hasomíatunk teljes legyen: rátermett ifjú muzsikusok tucatjait segíti ösztöndíjakkal. „Tudom és látom — olvashatjuk Hammer nézeteinek összegezését Bob Const - dine könyvében —, hogy mekkora a jelentősége a békés, a mindkét fél számára előnyös együttműködésnek Kelet és Nyűgét között Az eszmék különböznek, a jövőben is különbözni fognak, de személyes tapasztalataim bizonyítják, hogy ez nem akadálya a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatoknak. Azt, hogy melyik vagy milyen rendszer életképesebb, majd a történelem dönti el, a békés együttműködés viszont az egész emberiség életképességét bizonyítja.“ Lengyel András — Hol kezdjem, csillagom? —1i- Az elején, Mariska néni ! Mikor tetszett születni ? — Ezerkilencszáz .. , _ nem, ezernyolcszázkilencvenhat május nyolcadikén. Volt egy bátyám meg egy öcsém. Hamar elárvultunk, hatéves voltam, amikor az édesanyánk meghalt. Apánk nem sok idő múlva megnősült. A mostohánk nem szívelt minket, így aztán hányt- vetett a sors, rokonokhoz, ide, oda. A bátyám suszterinasnak állt, az, öcsémet parasztok fogadták be. Én Fegyvernekre, egy zsidó családhoz kerültem. Vendéglőjük volt. Tizenegy múltam * Minden tizedit? mázsa búza és az általa műveit kukoncaíöld harmadik holdja nak termese tMettg meg. (V. u.) akkor. Boltba küldtek, söp- rögettem, amúgy jól bántak velem. A tulajdon lányukra sem bíztak kevesebbet. Egyik héten egyőnk, a másik héten másikunk takarított. Megszerettek, szemébe mondták az apámnak, hogy semmi köze hdzzám. A végén még férjhez is adtak. A zsidó lánya vasutashoz ment feleségül, na, az beszerezte az uramat az állomásra, a raktárba. Ott dolgozott egész télen. Néha még kosztoi is kapott Aztán meg kapáltunk, kaszáltunk. arattunk, tettük, amit lehetett amíg lehetett Az aram megrokkant a háborúban, kapott érte három hold földet mindjárt a falu elején. Nagyobb részét bekerítettük, megtermett, ott. a krumpli, a kukorica, a háztartáshoz való mindenféle Építettünk rá egy kis házat ott laktunk. Szorosan, de szépen. Ha szűkösen is, de megvolt mindenünk. A ■ kisebb gyerekek megkapták a nagyobbak kinőtt ruháját cipőjét de olyan nem volt, hogy kettőnek lett volna egy cipője Nem jártak soha meztelenül, nem is éheztek. Rengeteget dolgoztunk, a párom aratáskor megkereste a tizennégy-tizenöt mázsa búzát. Tizedén aratott, utána kapott három hold kukoricaföldet harmadán.* Abból, vagyis annak az árán hizlaltuk disznainkat a legtöbbször hármat egy évben. Egyet eladtunk, kettőt meg levágtunk. Aztán, hogy a páromnak kitelt a becsülete az. urasá- goknál, el kellett menjen FegyvemekrőL Bandagazda létére rossz, komonista kiejtései voltak. Azt akarta, hogy aratáskor, esépléskor mindenki egyenlő részt kapjon. Elterjedt a híre a bérlők, uraságok között nem is kellett többé nekik. Nem fogadták föl sehol. Törtem a fejem, ssft legyek. A gyerekeket taatttat- nt mesterséget kenyeret adui a kezükbe, aram isten,' mi les*. Na. akkor a gazdasági iskola igazgatója tanácsolta, adjunk föl hirdetést Föladtuk aztan a hirdetést, meg is jött két hétre innen, t BERZENCEI ANZIKSZ Már egy kézen számolják az általános iskolások a tanévből hátralevő napokat. A kánikulai melegben gyakran elkalandozik a tanórai figyelem, egyre közelebb kerülnek a jó bizonyítványért megígért jutalmak. A hajdani Festetich-kastély parkjában levő berzencei iskolát bizonyára irigyelnék a lakótelepi iskolák zöldet nem látott nebulói. Érkezésünkkor testnevelési óra folyik az árnyas fák alatt. Filó József igazgató örömhírrel érkezik: az iskola fiú kézilabdacsapatát nemzetközi tornára hívták meg. A torna színhelye Veszprém, s a házigazdákon kívül jugoszláv és csehszlovák pajtások lesznek majd az ellenfelek. — Igyekszünk mindent megtenni, hogy a tőlünk kikerülő gyerekeket egészséges életmódra szoktassuk. Igaz, mindenkiből nem sikerült olyan színvonalú versenyzőt nevelni, hogy akár csak iskolánkat is képviselhesse a megyében, mégis az a célunk, hogy a tömegsportot a lehetőségeinkhez mérten a legmagasabb szintre emeljük. Ebben az évben elértük azt, hogy minden tanulónk átlagosan napi másfél órát testedzéssel töltött. Ennek módozatai természetesen különbözőek. Munkánkat nagyon megkönnyíti, hogy tantestületünkben egységes a szemlélet ezen a téren. A jövő tanévtől bevezetjük a teljes szakosítást. A tanulók második osztályos koruktól kezdve nyolcadikig fölemelt testnevelési óraszámban dolgoznak. A hűvös park sporttelepéről az úttörőszobába visz utunk. Itt fogad bennünket Borsodi Péterné csapatvezető, aki tizennégy esztendeje kapott ebben az iskolában magyar—történelem szakos tanári állást, ebből tizenegyet csapatvezetőként is dolgozott. — Másodszor nyertük el tavaly az országos úttörőelnökség dicsérő oklevelét — mondja. Van mit sorolnia, amikor a kitüntetés okáról íaggatózom. — A sporttevékenység mellett kiemelkedik az iskola kulturális munkája is. Több énekkarunk működik lelkes pedagógusok vezetésével, már szinte valamennyi városban fölléptek a Dunántúlon. Több ízben készült rádiófelvétel is az úttörőkarral. Kisdobosaink arany minősítést szereztek az Éneklő Ifjúság megyei gáláján. Az országos elismerést biztosító fellépések mellett természetesen itthon is szerepelnek. A társadalmi ünnepségeken gyakran adnak műsort tanulóink. Sokat szerepel a Szőke ~ József vezette néptánccsoport is. Mi adjuk a berzencei felnőtt tánccsoporf utánKaposvárról az OTI-tól az ajánlás. És akkor eljöttünk ide. Először csak az urarrí. Elfoglalta az állását. Irta hamarosan, jó sora van, nem sok a munkája, nyolc szobát takarít, postázik, de hát visszakívánkozik a családjához. , Akkor a legidősebb lányom tizenkét éves volt. Mondtam neki, menj utána, lányom, főzzél rá, mossál rá, mert ha visszajön apátok, megint ott leszünk, hol voltunk. Aztán gondoltam egyet. Nyár múltán kukoricát, mindent betakarítottam, eladtam a két hízót, az anyadisznót, a tehenet, a házat, s mint kotló a csibéivel, a nyolc gyerekkel elmentem az emberem után. — Ez mikor volt, Mariska néni? — Mikor, csillagom ? ... Harminchatban. Ferit, a legidősebb fiamat hamarosan behíták katonának. Aztán meg ki a frontra. onqan meg a fogságba, két és fél évig Oroszországba ... A második kisfiam is bevonult, de az már innen — Hol tetszettek lakni Kaposváron? — Az ám, majd1 elfelejtettem. Kaptam is az uramtól. Mondta: hogy gondoltad. Marte? Eljöttök szó nélkül, aztán se lakás, se semmi1. (Folytat fűk.) pótlását. A hagyományőrző együttes ruháját a gyerekek készítik, a régi szokások ápolása a háromezer-kétszáz lélekszámú falu közös ügye. Á berzencei „ászlós lakodalom” emlékei az egyetemes magyar népi kultúra kincsét gazdagítják. — Mi a helyzet a tanulmányi munkában? — Sok helyütt a diákok nem túlságosan lelkesednek a matematikatanulásért. Ezért említem elsőként a kis matematikusok klubjának munkáját. A TIT által szervezett mozgalomba már több éve bekapcsolódtunk, szép eredményeket értünk el az évenként rendezett országos versenyeken. Jól dolgozik iskolánkban a természetbarát, valamint a társadalomkutató szakkör. A gyerekek körében nagyon népszerű a határőr szakkör. Községünk határőrközség, ezért is fontos, hogy a gyerekek már iskoláskorban elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyek eljből a sajátos helyzetből adódnak. — Nem élünk periférikus életet — mondja Borsodi Péterné, amikor elköszönök tőle. — Évente két-három alkalommal utazunk Kaposvárra színházi előadásra. Többször indulunk országjáró körútra is diákjainkkal. A szomszédos jugoszláviai Golával pedig már régi a kapcsolatunk. r. l Hétköznapi szürke délelőtt. A sötét folyosó csöndjét csengetés zúzza szét. A tantermekből gyereksereg tódul kifelé. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban semmi külső jele annak, hogy valami tnás is történnne. mint a megszokott napbkon. Pedig 226 nappali tagozatos diák és a dolgozók iskolájában végzett 63 tanuló élete felejthetetlen pillanatait éli át ezekben a napokban. Érettségizik. Szakaly Jóska t öltönyben, nyakkendőben „villog" a folyosón. — Tegnap érettségiztem, így ma már nincs izgulni valóm — mondja. — A délutáni eredményhirdetésre jöttem be otthonról, So- magyszilból. A gimnázium négy éve alatt is tisztességesen tanultam, de a mostani megmérettetésre intenzívebben készültem a tételek szerint. Az érettségin szerencsém volt, talán csak a történelemtételre nem számítottam. A 25 közül az utolsót húztam, s az alkotmány módosításának szükségességéről kellett beszélnem. Tovább szeretnék tanulni Budapesten, a műszaki egyetem villamosmérnöki karán, ezért is választottam a fizikát érettségi tantárgynak. Míg beszélgetünk, a fiatalabb iskolatársak közül többen megállnak érdeklőd, ni. Jóskától, hogy „milyen volt”? Aztán két osztály- társnő is csatlakozik hozzánk. ök szintén tegnap érettségiztek. A kaposvári Széles Ildikó a magyar, történelem és orosz mellé a földrajzot választotta szóbeli érettségi tantárgynak. — Pécsre, a jogi egyetemre jelentkeztem, s reménykedem benne, hogy sikerül bekerülnöm. Az érettségitől természetesen én is nagyon féltem, bár utólag már köny- nyünek tetszik. Három' héttel ezelőtt kezdtem a tételek szerinti tanulást, délelőttönként és este, amikor otthon egyedül lehettem. Kikapcsolódásként néha sétáltam, újságot olvastam. Becsöngetnek, s a folyosó újra csöndes lesz. A IV/E. osztályos „érettek” másik irányba ballagnak * várják, most izzadó sorstársaikat akik a földszinti taszteremben épp valamelyik tételről igyekeznek‘mimS jobban felelni, A harmadik emelet egyik tantermében hat lány üldögél. Három szürke szoknya ban, fehér blúzban, sápadtan, három pedig mosolygósán. hétköznapi ruhában. A tegnapi fehéringesek élményeiket mesélgetik és nyugtatni próbálják a három „áldozatot", aki hamarosan belép a szomszédos tanterembe. az érettségi bizottság elé. IV/F-esek ők, óvónőképzősök. Magyar, történelem, pedagógia és ének szerepel a mai programban. A kaposvári Tóth Erika a legnyug- talanabb, hisz ő az első, aki indul, ha kijön valamelyik osztálytársuk. Utána Tóth Gabriella következik majd a sorban. Most még a történelemtételeket olvassa, s közben megjegyzi: — Ügy érzem, mindent elfelejtettem, még azt is, amit tudtam. A legnyugodtabbnak Valkó Klára látszik. Az ujjai között pörgő íróeszköz jelzi csak, hogy belül azért nincs teljes nyugalom. — Én somogytúri vagyok, s már vasárnap este megérkeztem a kollégiumba. Nem tudtam, mikor kerül rám a sor, ezért jöttem vissza olyan korán Kaposvárra. Én vagyok az egyetlen kollégista, aki még nem érettségizett A folyosón egy ajtó csapódik. Rémült szemek sze- geződnek a bejárat felé, de nem a társuk érkezik. Űjabb percek telnek el, majd frissen bodorított frizurával, ünneplőbe öltözve berobog Witzl Györgyi, aki a névsor végén van, így csak később kerül sorra. — Gyerekek, épp a fodrásztól rohanok, van még időm .arra, hogy el ugor jak enni valamit? — hadarja, mint akit csöppet sem érdekel az érettségi. A többiek mosolyognak, Györgyi viccelődik, s a teremben fölenged a feszültség. — Tegnap olyan ideges voltam, hogy így remegtem — mutatja. Nevetés hullámzik végig a lányokon. Fölpattan az ajtó. Magas, szőke lány robog be sugárzó arccal. Rónai Ágota végzett. A többiek gyorsan körbefogják. Tóth Erika csendben, faifehér arccal a másik térén# felé lépked. .Gyarmati László SOMOGYI NÉPLAP r Érettek lettek
