Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

Ahoi a Yolg® ered Ki tudná összeszámolni, hány dalt költöttek, meny­nyi könyvet írtak, mennyi szó hangzott el a Volgáról? Valamikor Ra volt a neve. A középkorban Itil vagy Etel. Most pedig Volgának hívják. Büszkeségünk, a Volga a föld egyik legnagyobb fo­lyója, Európában pedig a legnagyobb. Hossza 3530 ki­lométer (a víztárolók épít­ményéig 3690 kilométer). Medencéjének területe 1360 ezer négyzetmétert tesz ki. A Valdaj-hátságon ered 228 méterre a tengerszint felett. A torkolata 28 méterrel van lejjebb az óceán szintjénél. Addig, amíg hosszú útja végén beleömlik a Kaszpi- tengerbe, mintegy kétszáz mellékfolyó vizét egyesíti. A vízmedence egész rendszere 151 ezer vízfolyást — folyót, patakot, időszakos vízfolyást — fogad magába. Ezek együttes hossza 574 ezer ki­lométerre rúg. A Volga-me- dence éppen ezért terül el a Szovjetunió európai részé­nek mintegy egyharmadán. Hát ilyen a mi Volgánk. Oroszország főutcája. S ez egy forrással kezdődik, mely a föld alól tör fel egy kij mocsárba az öreg osztasko- vói falucska, Volga-Vernov- je határa után. A forrás fö­lött faház áll» amelyhez a bal part mentén íahidak ve­zetnek. A hídboltozat mellett táb­lát helyeztek el. Rajta ott a csillogó felirat: „A Volga folyó eredete”. Innen, a Volga-Verhovje falu melletti forrásból indul útjára a Volga folyó. A Volga első mellékfolyó­ja a Perszjanka forrás. Ki- lencvenegy kilométerei lej­jebb a Volga átfolyik a Ma- lij és Bolsoj Verhit. a Sztyerzs, a Vszelug, a Peno tavakon. A Volga forrásvi­déke egyébként védett ter­mészeti terület Volga-Verhovje. Néhány tucat öreg ház áll a mere­dek hegyoldalban. Két temp­loma van. Egy fából, egy pedig vörös téglából a szom­szédos dombon. Hajdanában kolostor volt ezen a helyen, a forrás vizét gyógyerejű- nek tartották. De hát ez ré- ges-rég feledésbe merült. A Volgát földrajzi helyze­te már a nyolcadik század­ban kereskedelmi útvonallá tette Kelet és Nyugat kö­zött Közép-Ázsiából szö­veteket, fémet hoztak, a mi földünkről pedig prémet, viaszt, mézet vittek. Teltek-múltak az évszáza­dok. A Volga két partján ágyúk dübörögtek, új váro­sok nőttek ki a földből, a hatalmas vízi erőművek gátjai megállították a folyó­víz fenséges járását és bete­relték a tárolókba Sebes járású, hófehér hajók vál­tották fel a régi vitorláso­kat, ember vontatta bárká­kat, a lapátjukkal hangosan csapkodó gőzhajókat. Valamikor úgy gondolták, a folyó ; forrásvidékén min­den a régi marad. Ügy gon­dolták. .. De aztán ide is friss levegőt hozott az új élet. A mai Volga-Verhovje a Tópart szovhoz földje. Nincs messze a központ sem, Szvapuscséban talál­juk. A régi faluból a ször­nyű háborús évek után semmi sem maradt. Min­dent újjá kellett építeni. Újak az utcák, a házakv a boltok, a vendéglő, a kávé­ház, a posta, az egészség­ház. Nemrégen elkészült a művelődési otthort is. Ilyen hát a Felső-Volga vidék, a Volga „csúcsa”. A forrás fölött áll a faház, közepén kerek tároló, benne sötétlik a víz. Ez az eredet Ez a Volga eredete. Orosz­ország, a mi szeretett szov­jet Oroszországunk eredete. J. Jssztrebev, a Kalinytasakaja Pravda fösaericesitSie Mi történi a Búcsúelcadásig? Úf operalemezek A francia nő és a szerelem Mintha egy-két esztendő alatt szeretné felszámolni a Hungaroton a gyártástechni­kai nehézségek miatt kelet­kezett hátrányt, oly gyakran kerülnek mostanában az üz­letekbe a dorogi gyárban ké­szített újabb és' újabb ope­ralemezek. A korai tavasz elsősorban a „bel canto” hí­véinek hozott szép ajándé­kokat ■— a Don Pasquale tel­jes felvételét, valamint To- icody Ilona és Miller Lajos lemezeit akkor részletesen méltattuk —, a május pe­dig a francia opera barátai­nak tartogatott meglepetése­ket. Két olyan kiadványt, mely — amint a világcéggé előlépett Hungarotontól megszokhattuk — a legké­nyesebb, igényeket is kielé­gíti, mind zenei, mind tech­nikai szempontból. Egy remekül válogatott keresztmetszeten abból a Hoffmann meséi-felvételből hallhatunk részleteket, me­lyet jó húsz esztendeje Er­délyi Miklós vezényelt hang­szalagra az Állami Opera­ház zenekara és énekkara élén a Magyar Rádió felké­résére, s amely — bízvást állíthatjuk — állja a 'ver-' senyt Cluytons, Bonynge vagy Karajan később lemez­re vett produkcióival. A fiatal Ilosfalvy Róbertnál eszményibb Hoffmannt az­óta sem találhatott senki sem, érces, hajlékony, rá­adásul rengeteg árnyalat ki­fejezésére alkalmas hangjá­val, indulatrohamaival és ellágyulásaival olyan roman­tikus poétát állít elénk, aki­ről Jacques Offenbach ál­modozhatott. Sőt, többet en­nél: minden időknek a női babaszépségre rácsodálkozó nagykamaszát, a testi gerje- delmektől hajszolt ifjút, majd az illúzióit'fokozatosan veszítgetó felnőttet, végül a visszavonhatatlanul kiáb­rándultat: egyszóval az örök férfit. Fejlődésének állomá­sainál olyan leányok állnak, mint az Ágay Karola által bravúros énektechnikával ábrázolt Olympia, később Giulietta, a velencei kurti­zán, akinek személyiségét Déry Gabriella varázsolja elénk mély tónusú, hatalmas erejű szopránhangon, utolsó­ként pedig a tüdőbeteg An­tónia a feledhetetlen Orosz Júlia megszemélyesítésében Hoffmann-nak négy alakban is megjelenő rossz szellemé­ről Kadriai György rajzolt, aza* énekelt kitűnő arcképet — telt, erős baritonjának hallatán is­mét pótolha­tatlan veszte­ségnek tetszik ez a nagy mű­vész — s ha­sonló színvo­nalon álltak helyt az itt föl nem sorolt közreműkö­dők. A kultú­ránk külföl­di fogadtatására is érzékeny hallgató csak azt sajnálhat­ja: húsz esztendeje rhég nem voltak divatban nálunk az eredeti nyelvű hangfelvéte­lek. Ennek a követelménynek is megfelel viszont Takács Klára legújabb — imihár so­kadik — lemeze. Az utóbbi években a világ nagy ope­raházainak ünnepelt csilla­gává lett énekesnőről régóta tudjuk: szívesen „fedez föl” és tűz műsorára kevésbé is­mert értékeket is. Űj leme­zének anyagát a francia ro­mantikus operairodalom mezzoszoprán- és altáriáiból válogatta össze, megközelí­tően egyenlő arányban az úgynevezett történelmi nagy­opera szerzőitől — Meyer: beertől, Berlioztól, Sainl- Saéns-tól — és az úgyneve­zett „opera lyrique” csende­sebb szavú képviselőitől: Gounod-tól, Thomastól és Massenet-től. Ahány részlet, annyi hangulat, s annyiféle énektechnikai próbatétel a művésznő számára. Takács Klára azonban szinte min­den feladatot magától érte­tődő könnyedséggel old meg: Fides, az anya megtébolyo- dásának futamokkal és ug­rásokkal teli jelenetét épp­oly biztonsággal énekli A próféta utolsó felvonásából, mint Delila férfiszívet — és férfitestet — remegtető ne­vezetes „csókáriáját” vagy Sappho megrendítő „lantje­lenetét”, ez utóbbit Gounod alkotásából. Lenyűgözően hatalmas és dús ez a hang, a „mediterrán iskola” szen­vedélyesebb előadásmódjá­hoz szokott hallgatók csak az énekesnő kissé, „distanci- áltabb”, ridegebb, „némete- sebb” énekstílusát találhat­ják a szokványostól eltérő­nek. • Árialemezek ismertetése­kor talán szokatlan, hogy a recenzens az egyetlen köte­lező mondatnál többet is szól a zenekarról, ám a hagyománnyal ezúttal sza­kítanunk kell Operaházunk sokszor csepüit együttesét hallgatni ez utóbbi lemezen kivételes; élmény, Nincs a hangszerelésnek az a rafiné­riája, mely elkerülte volna a lassacskán a magyar állam­polgárságra is pályázható olasz sztárdirigens, Giusep­pe Pataié figyelmét. A vo­nóskar játéka oly áttetsző és tiszta, a fafúvósok oly el- mélyültséggel interpretál­ják a sok-sok szolisztikus részt, s általában az egész hangzás oly meggyőző, ami­lyet a világ első zenekarai­tól sem hallhatunk túl gyakran. A Patanéval kötött állandó szerződés nagyszerű ötlet volt a hanglemezgyár vezetőitől. L. A. Évad után Az 1982/88-as kaposvári színiévad hasonlatos ahhoz a cirkuszi ponyvához, mely alatt a Búcsúelőadás zajlott, erős oszlopok tartottak meg helyenként belappadt, de azért színes vásznat A kró­nikás tiszte, hogy még egy­szer áttekintse és értékelje — ha szükséges, az egész évad ismeretében: átértékel­je — a produkciókat, és megjegyzéseket fűzzön egy év munkájához. Arany betűkkel kezdődött a krónika: Beigrádból érke­zett a hír, hogy a Csiky Ger­gely Színház a Bitéi ’82 ne­vű fesztiválon három. díjával a legeredményesebben sze­replő társulat. Peter Weiss remekét, a Marat halálát ad­ta elő a társulat. Sikerük eredményeként az évad vé­gén résztvevői lehettek a kaposváriak. a Nancyban megrendezett világszínházi fesztiválnak. (Ilyen jelentős nemzetközi szereplése, mint ez a kettő, csak egyszer volt az együttesnek, arvkor Var­sóiban az Ahogy tetszikkel léptek közönség elé.) Az arannyal írt lapokról nem fe­lejtjük ki Ascher Tamás ren­dező Jászai-díját sem. Az idei évad nagyszínházi bemutatóinak struktúrája látszatra arányos, kiegyensú­lyozott Ködben derült azon­ban ki, hogy a látszat csal; egyetlen tévedés is töréssel fenyegeti a szerkezetet Azt, amely évadok sora óta egy­felől klasszikus vígjátékok­ból, féUclasszíkus bohózatok­ból, operettekből épült, más- felől a világirodalom újra­értelmezett vagy hazai szín­padon még nem játszott drá­máiból, adaptációiból. Most egy népszínmű nem bizo­nyult igazán életképesnek — Ödön von Horváth Kasimir és Karolineja —, ez egyúttal azt is jelentette, hogy az idei évad túlságosan „intel­lektuálisra” sikeredett, nem ülhettünk azon a hullámvas­úton, melynek hegy-völgyeit a már említett műfaji vál­takozás adta. Nehezítette a befogadást az a gyakorlat is — nevezhetnénk modorosi- ságnak —, hogy olykor öt- felvonásos darabok is két részben kerültek a közönség elé, többnyire idegeket és lo­vaglóizmokat megviselően hosszú első résszel. Érzékel­tük az egyre fogyó társulat tagjainak elfáradását, eseten­ként a regenerálódó képes­ség kopását is. Nem túl bíz­tató ebből a szemszögiből a jövő évad sem, hiszen — a hírek szerint — jelentékeny erők szerződtetésére nem ke­rült sor. (Évek óta.) Néhány mondat a, tavalyi évad bemutatóiról, melyek Spindlcr Béla és Bezerédy Zoltán a Búcsúelőadásban közül két előadás a mai ma­gyar drámát -képviselte, még akkor is, ha a hatvanas években fogantak.... Ha minden színház vállalt volna két darabot, kevesebbet só­hajtozna a magyar kritika... . Más kérdés, hogy Illyés Gyu­la Kegyenc című „kortalan drámája” — a belgrádi sze­replés elhamvadt lángjánál — a színészi játékot tekintve nem nevezhető ihletett elő­adásnak. A Búcsúelőadás cí­mű Müller Péter bohóctra­gédia annál pompásabb elő­adásban került, közönség elé; az évad nagy alakításai kö­zül több ebben született. Nagyszerű volt a János vitéz „hagyományos” — és éppen azzal, hogy „ősi” előadást reprodukált — az érzelmes abszurd magasába rántott előadása. A revizor szintén egy' korábbi kor színházának a megidézését hozta; volt, aki fel is Ismerte olvasmányél­ményei alapján benne a me- jarholdit. Az évad ismereté­ben azt kell mondanom, hogy bár két irdatlan hosz- szú résszé szabták az öt fel­vonást, helyenként túlko- reografálták, túljátszó tták, az év jó produkciói közé lé­pett. Ebben nagy szerep« volt annak, hogy a későbbi elő­adásokon a polgármestert alakító Koltai Róbertról a rendező valószínűleg levette a bilincseket, és a művész játszhatott kedvére, fölé nő­hetett a kisváros vezetőit alakító színészeknek. (Kivé­tel ez alól a „világszám-pá­Szépek voltatok. Délután találkoztam vele­tek, kislányok, matrózgallé- rosok. Csoportosan álltatok a gimnázium előtti parkban, és az arcotokat rózsaszínűre festette az izgalom. Vala­mennyien most érettségizte­tek. Kezeitekben még ott lo­bogott a gyűrött cédula, melyre a „nehéz percekben” írtátok a matematikaképle­tet és a versek címét. A gonddal fésült frizurákat szétzilálta egy csintalan fu- valom, s ti nem törődtetek hajjal, ruhával, járókelőkkel. Rövid, elharapott mondatok, felkiáltás,' kacagás. Beszél­gettetek. Mindcgyite'k sze­rette volna részletesen elme­sélni a vizsgát, hogy mit érez az ember, amikor ke­zébe veszi az első tételt, lát­ja a tanárok aggódó, segíte­ni kész tekintetét — min­dent, amiről majd odahaza beszéltek a szüléiteknek. Szerettétek volna hangosan odakiáltani a világnak, hogy: Hkerült! Még senki sem tud­ta közületek, hogy milyen osztályzatok kerülnek a bi­zonyítványba, de valameny- nyien ereztétek, hogy bukás­ról szó sem lehet. Az érettségi szünet nepjai csak a hőseget adták a nyár­nak. a hőségét, amely néha elviselhetetlen strand nélkül, folyópart nélkül. Mert ak­kor minden elvesztegetett óra lelkiismeret-furdalást okozott nektek és szorongást a kép­zeletben „mumussá" feketí­tett ismeretlen előtt. Most szembenéztetek a nappal, mélyen belélegeztétek a par­ki levegőt, és egyszerre arról kezdtetek beszélgetni, hogy milyen nagyszerű idő van, és hogy mivel töltitek majd a ragyogó nyári hónapokat. Szép balatoni napok, építő­táborok, suhogó gabonatáb­lák, kukoricaföldek lopakod­tak a mondataitok közé. Mert faluról jöttetek csak­nem valamennyien, s már a délutáni autóbusszal készül­tetek haza a jó hírrel. Egy társnőtök arról beszélt, hogy alig várja a lebarnulást a kertben, szőlőben, mert a leghasznosabb napozás: n kapalas. Egy szőke kislány boldogan újságolta, hogy há­zat épít az édesapja, és ö a kőművesnek segít majd né­hány napig, aztán az egyete­mi fölvételi vizsgára készül. Nagyon tetszettetek a park járókelőinek, kislányok, ' s megvallom, én nem is foly­tattam utamat, kauern leül­tem mögétek egy padra, s gyönyörködtem bennetek. Mert szépek voltatók szét- borhlott hajjal, veritékes arccal is. Eltűnődtem. A szüléitekre gondoltam, akik odahaza egész nap rátok gondoltak, rólatok beszéltek a határban, a munkahelye­ken, ők talán még nálatók is mélyebben érzik, mit je­lent a ti érettségi vizsgátok napja. Elképzeltem: hazavi­szitek a bizonyítványt, anyá­tok könnyezik, apátok pedig csöndes örömmel betér a ven­déglőbe, s a napi fröccsét a ti egészségetekre issza. Még sokáig elnéztelek vol­na benneteket, kislányok, de egyszer csak a gimnázium kapujában megjelent a hi­vatalsegéd. Értetek jött. Hir­telen megszűnt a zsivaj, seb­tében megigazítottátok a kontyot, a matrózgallért, az­tán sorbaalllatok, mint bal­lagáskor, s elindultatok volt osztályotok felé. Eredmény- hirdetés — gondoltam, s a szívem ott volt veletek a tanteremben, ahol fölviríg- zott asztal mellett állt a vizs­gabizottság elnöke, és kezé­ben tartotta a vadonatúj bi­zonyítványokat.' ~ m. a. ros”: Bezerédy Zoltán—Ltt- káts Andor.) Mint elmondtak, a Kasi­mir és Karóimé című mun­kát nem tartjuk sikeresnek; az az érzésünk a bemutató után, hogy erre a gyengécs­ke, Molnár Ferenc Liliomát „utánérző” műre igazából nem volt szüksége a színház­nak. Láttunk egy kísérleti darabot — Acs János szín­háza címen futott —, egy erősödő, növekvő színházne- zői réteg kedvére való pro­dukció volt; erős rendezői és színészi munka. Gondolkod­tató színház. Az évad isme­retében viszont azt kell mon­danom, hogy a forradalom ilyen-olyan megközelítésű előadásai a tartalmi struktú­rát borítják fel. Hiszen az évadban még játszották a Marat halálát, majd bemu­tatták Katajev—Bereményt A Werthert már megírták cí­mű drámáját is. Ez utóbbi inkább a magyar áldolgozóé volt, mint Katajevé. Az ere­deti egy spirólszerkezetű, szürrealizmusával lenyűgöző remekmű, az utóbbi lineáris cselekménysor, sémákig le­egyszerűsített — s a sémák valahol mindig hamisítanak i— színpadi alkotás. Ki-ki meggyőződhet az állítás iga­záról; Katajev műve meg­jelent a könyvhéten. A stúdióban három igényes színházi előadásnak tapsol­tunk. Beckett Ö, azok a szép napok! című abszurdjának. Platón Szókratész védőbeszé­de című munkájának és Tho­mas Mann Mario és a va­rázsió kisregénye Spiró György által színpadra írt változatának. A gyerekek a János vitézt és Marsall Lász­ló Sziporka és a sárkány című mesejátékát látták. A rendezők — Ascher Ta­más, Ács János, Babarczy László, Gothár Péter — munkáját az eddig leírtak is minősítik; akárcsak a ven­dég rendezők (Garas Dezső, Fehér György, Gazdag Gyu­la) és a. debütáns Lukáts Andor teljesítményét. Az év­ad fontos alakításai között tartjuk számon Jordán Ta­más Szókratészét, Koltai Ró­bert Cipolláját és Polgár- mesterét, Pogány Judit Win- niejét és boszorkányát, Lu­káts Andor Földbirtokosát A revizorban és Bário-Mussoli- nijét, Spindler Béla János vitézét, Bezerédy Zoltán Ba­góját, A revizorbeld szerepét, a Búcsúelőadás Linóját, Má­té Gábor minden szerepét a „Werther” kivételével, Csá­kányi Eszter több alakítását, Lázár Kati A revizorbeli re­meklését, Dánffy Sándor Ke- gyencbcli Sidoniusát, Gyű- ricza István Cavalcanti ját stb. A legjobb díszlet Donáth Péter János vitéz és Szegő György „Werther”. tervezése volt. . Leskő László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom