Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
\ Érdekeltség és szabályozás Milyen legyen a mezőgazdaságban a bér- és keresetszabályozás? Szakmai körökben évek óta parázs vita folyik erről a kérdésről A vélemények mind a mai napig a lehető legnagyobb mértékben eltérnek egymástól. Egy, dologban azonban nagyjából egységes álláspont alakult ki: a több irányú igényeket egy típusú keresetszabályozással nem le- . hét kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemeik termelési szerkezete, az ipari és mezőgazdasági tevékenység aránya, a munkaerő struktúrája, képzettségi szintje nagyon eltérő. E sokszínű, formagazdag és csaknem másfél ezer gazdálkodó egységből álló ágazat továbbfejlődése a nyolcvanas évtized elején elodázhatatlanná tette a központi keresetszabályozás korszerűsítését. Egyes gazdaságokban például (főként, ahöl nagyobb az ipari vagy a szolgáltató tevékenység részaránya) több helyütt megvannak a munkatermelékenység növelésének a feltételei. S annak ellenére, hogy általa a jövedelem Is növekedne, lassúbb az előrelépés a lehetőségeknél, mert helyes törekvéseiket nem vagy csak nehezen tudják összeegyeztetni a központi átlagbér-típusú kere-* sets zaba ly ozá ssaL Hasonló helyzetben vannak azok a gazdaságok is, ahová jól felkészült, dinamikus vezetők kerülnek, és viszonylag . rövid idő alatt kijavítják a korábbi gazdálkodási hibákat. Az öröklött bérszínvonal korlátját azonban nem tudják áttörni. Nem kívánom tovább sorolni az átlagbér-, szabályozás hátrányait, hiszen azok közismertek. Van viszont egy — jelenlegi gazdasági helyzetünkben — nem elhanyagolható népgazdasági előnye is: a vásárlóerő-kiáramlás leginkább ezzel a formával tartható kéziben. Erre persze rögtön kontrázhat bárki, hogy ez igaz, de egyúttal visszafogja a teljesítményéket isi Ez pedig cél jainkkal ellentétes. Kétségtelenül így van, de látni kell, hogy minden keresetszabályozás örök dilemmája: vásárlóerő-kiáramlást szabályozzon-e, vagy pedig Otthonuk az erdő Szakemberek a vadgazdálkodásról A vad beletartozik az erdő sajátos életközösségébe. Az erdő amellett, hogy felüdülést nyújt, esztétikai élményt is kínál, hiszen egy- egy nagy- vagy apróvad felbukkanása a tisztáson megragadó látvány, mely sokáig megmarad az emlékezetben. Mégis: a vad és az erdő kapcsolata jobbára kimerül a vadkárok taglalásában, a kártétel hangsúlyozásában, a felelősség hovatartozása körüli vitában — s ez nagy hiba. Minderről pénteken esett szó a Soodnogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, az Országos Erdészeti -Egyesület kaposvári csoportjának rendezvényén. A szakemberek a hazai erdő- és vadgazdálkodás időszerű kérdéseiről, a somogyi vadgazdálkodás helyzetér®, eredményeiről cserélték ki véleményüket. Dt. Köhalmy Tamás, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem docense tartott vitaindítót, majd a somogyiak — köztük Rónai József, a Sefag vadászati csoportvezetője és Tóth Ferenc, »i erdőrendezési szolgálat munkatársa — megyei tapasztalatokkal egészítették ki az előadást. Ha az erdő és a vad között megbomlik az egyensúly, azért is az ember — a vadgazdálkodó — okolható, hiszen nem tett meg mindent, hogy az egyensúly fennmaradjqp. Elgondolkodtató például, hogy a vadkárok nőttön nőnek, ugyanakkor a védekezésre tett lépések igencsak csekélyek. Pedig a boltokban beszerezhetők például, a fenyők rügy- és hajtásrágását megelőző szerek... Az ilyen kártételek ellen a területnek csak mintegy felét óvják, a kéregrágások ellen még ennyit sem védenek. Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy az országban évente mintegy százmillió forintra rúg a vadkár? Ennek az összegnek körülbelül az egyharmada az erdő- gazdaságokban, a többi a mezőgazdasági üzemekben jelentkezik. És ma a helyzet a Sefag vadászati ágazatában? A gazdaság több mint százezer hektáron folytat vadgazdálkodást: ez a terület három vadászati erdészet meg az iharosi egység között oszlik meg. A tavalyi becslések szerint a nagyvadak 'zöme szarvas (2300), illetve 6z (1550), de szép számmal megtalálható itt a vaddisznó, s az apróvadak közül a fácán meg a nyyl is. A gazdaság megfelelő élőhelyet biztosít a vadaknak — ezt a célt szolgálja az ezerhektámyi vadföld is t megfelelő vadászati berendezésekkel rendelkezik. Több mint 2500 nagyvadat lőttek ki tavaly, s ez a szám jóval magasabb, mint az előző négy év bármelyikében volt. Am az értékes trófeákat illetően 1982 nagyon rossz évnek bizonyult. Az ok: később kezdődött a szarvasbőgés, mint más években, s a nagy köd akadályozta az eredményes vadásztatást. Három, különböző céllal létrehozott vaddisznós kertet üzemeltet a Sefag. Legnagyobb — ötszáz hektáros — a- segesdi kert, s a körülmények is itt felelnek meg leginkább a célnak. Vi-_ szonylag új keletű tevékenység az 'élővadbefogás. Két éve negyven vaddisznót fogtak be, tavaly ennek már a kétszeresét. Az idén eddig harmincat szállítottak a keszthelyi erdőgazdaságnak. Két hét alatt mintegy húsz szarvast fogtak be a zselic és a segesdi erdészet területén, s vittek a mátrai eVdö- gazdaságnak. A Sefag zamárdi és segesdi erdészetébe történt dám- telepítés, a kialakult törzs- állomány országos elismerést aratott, a muflontelepítés pedig azt igazolta, hogy ez az állat nem csak a sziklá-. kon él meg. a r. ösztönözzön. A mindenkori gazdasági helyzet függvénye, hogy melyik élvezhet elsőbbséget. Könnyen belátható ugyanis, hogy az egyik követelmény behatárolja a másik érvényesülését. Már néhány felvetett kérdés is azt bizonyítja, hogy nincsenek biztos receptek, egyedül üdvözítő módszerek. A gazdaságpolitikai prioritások függvényében, a közgazdasági szabályozó rendszer többi elemével összehangolva kell keresni a jobb megoldást, vagy még inkább a megoldások-at örvendetes, hogy a nyolcvanas évek elején meg is kezdődött az útkeresés. A mezőgazdasági' üzemek 80 százalékára ugyan továbbra is igaz, hogy a fennmaradó 20 százalékhoz tartozó üzemek kísérletképpen a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás vagy pályázat nyomán a legkülönbözőbb *í- pusú keresetszabályozása formákkal próbálkozhatnak. Anélkül, hogy ezekre részletesen kitérnék, annyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy e formák mindegyike azonos gazdasági követelményeket közvetít a nagyüzemeknek, csak más módon. Kialakításuknál gondosan ügyeltek arra, hogy valamennyi újonnan bevezetett szabályozási forma mértékrendszere összhangban legyen a népgazdasági terv előirányzataival. Feltétlenül szólni ke® arról is, hogy a kísérletezés az üzemek számára sem kockázatmentes. Az ugyanis, hogy a szabályozás a bérkiáramlást összekapcsolja a teljesítményekkel, magában hordja annak veszélyét is, hogy teljesítménycsökkenés esetén csökkenni fog az üzem dolgozóinak a keresete. Ezért az üzemek kiválasztásánál döntő szempont volt az önkéntesség, a tartósan eredményes gazdálkodás és a színvonalas számviteli munka. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az üzemek tudtak a legjobban élni az új formák adta lehetőségekkel, amelyek már az átlagbér-szabályozás keretei között megtették az első lépéseket belső érdekeltségi rendszerük tökéletesítésére. Ebből máris látszik, hogy bármilyen új keresetszabályozás csak akkor hozhat az üzem számára előnyöket, ha az üzem belső munkaszervezési megoldásai és érdekeltségi rendszere alkalmas a központi keresetszabályok befogadására, s az általa közvetített követelményrendszer továbbadására. B. K. Fonalai sodró éjszaka Türelmes kezek kellenek Á fáradtság "Sprő Jeleivel járjuk a Pamut-fonóipari Vállalat Kaposvári Gyárát. Az éjfél messze már, a reggel elérhetetlenül távolinak tűnik. A műszakvezető, Varga Ferenc végigvezet a gyártósoron. Friss léptekkel sétál, a sivító gépek között kiabálva magyarázza a technológiát. Néha meg- megáll, megszólítja a lányokat, asszonyokat. Ámulva figyelem a dialógusokat: egy hangot sem értek, egymás szájáról olvassák le a szavakat. Az idegennek érthetetlen ez a nyelv. Hatalmas, nagy remegés a gyárépület. Vibrál, rezdül a levegő, apró piheeső szitál. A gépek monoton zúgással forognak, pörgetik a sok ezer orsót A forró levegő izzadságcseppeket csal a homlokomra. Jólesik a hús éjszakai levegő a csillagos gyárudvaron. Kalauzom ki- apadhatatlanul ontja az ismereteket: — Ügy tudom, Írországban férfiak dolgoznak éjszaka a fonóban. Az ötvenes években a pápai fonodában nagyon sok férfi volt a gépeken. Amikor ötvenhatban idejöttem, itt is volt egy férfi „fonónő”. Persze akkor négy (gép)oldalon dolgoztak, most meg tizenötön. Ide ügyes, kitartó, türelmes női kezek kellenek. A nappali neonfényben először a tisztító üzemrészbe kerül a pamut — ami a laikus szemében gyapotbála. Itt keveredik az anyag, ösz- szeáll egy minőség, amelynek nevet adnak, elkeresztelik. Egy svájci gép is dolgozik, teljesen automatizált, fotocellás: „látógép” — ez már a jövő. Innen a kártolóba kerül a pamut, ahol finom tűk megíésülik, elemi szálakra bontják. A nyújtógépen párhuzamossá húzzák az elemi szálakat, majd sodrától adnak az anyagnak az előfonóban. Végűi a gyűrűsfonóban kapja meg a kellő szakítószilárdságot, vékonyságot. A második emeleten, a. befejező üzemrészben, 146 gyűrűsfonó gép pörgeti a rengeteg orsót Itt készül a végleges fonaL — Ha minden rendben megy, más dolguk nincs az asszonyoknak, mint az elő- fonalat cserélni, az elszakadt szálakat összekötni, tisztítani az efszívót Ha ezt mind megcsinálták: első osztályú fonalat készítenek. Szokatlan a zsibbasztó csend. Egy eldugott kis irodában Király Sarolta technikussal találkozunk. Gyors szakmai tájékoztatás: — All az előfonó, hiány van előfonalból. A teljes létszám 177, a végfonodában 66-an dolgoznak. — Ha igaz, reggelre elkészül 12 tonna fonal, a mai napra előírt mennyiség — folytatja a műszakvezető. — 11 300 kilogramm lenne a száz százalék, de többet fogunk hozni, pedig van álló gépünk is. Az ötödik óra Dián Nagy világító 'táblára figyelek föl. Színes alapra számokat festettek, azt mutatják, hogy a műszak hányadik órájában vagyunk. Az egyes számot fekete alapra rajzolták, a nyolcas ; rózsaszínben tündököl, de arra még várni kelL A gyűrűsfonóban, a 128-as gépnél Varga Lászlónq tolja a kiskocsit. Néhány év múlva nyugdíjba megy, a vállalat kiváló dolgozója, huszonegy éve van a fonóban: — Nem vagyok fáradt, megszoktam már az éjszakai műszakot. Elég jól megy a munka, de nem mindennap ilyen. Ha végzek, reggel kimegyek a temetőbe, négy éve halt meg a férjem.. Szabad időmben rengeteget olvasok, legutóbb Berkesitől a Siratófal című könyvet. SOMOGYI (RÓNIKÁ IA Főszereplővé lépett elő az időjárás ezen a héten. A forró napok után esősek és hűvösek következtek. A megye egy részén — így Nagyatádon és környékén — már várva várták az esőt. A tik- kadt mezők és kertek azonban így is csak egy öntözésnyit kaptak. A tóparton persze bosszúságot okozott a hideg a nyaralóknak, hiszen a fürdés, a napozás helyett más programot kellett keresni. Somogybán is sikeresen zárult a béke- és barátsági hónap. A megyei rendezvények hangulata bizonyította, hogy az itt élő emberek valóságos közakarata a béke megóvása. Bz is benne volt abban az összegzésben, melyet A békéért, az életért, az atomháború ellen! jelszóval megrendezendő prágai nemzetközi találkozóra készülő nemzeti előkészítő bizottság készített ezen a héten! A Hazafias Népfront megyéd apparátusának statisztikája szerint mintegy százötven gyűlést, kisgyűlést • csoportos beszélgetést rendeztek Somogybán. Ezeken megközelítőleg kilencezren vettek részt. Közülük száznegyvenen szólaltak fel. A magyar nép tervezett békefelhívását megismerve kifejezték egyetértésüket a saját és társaik nevében. A gyűlésekről leveleket, táviratokat küldték az Országos Béketanácsnak. Akárcsak az országos őse- szegzés, a megyei is kiemelte, hogy több olyan rendezvény volt — az egyik a kaposvári ifjúsági békenagygyölés, amely nagy tömegeket vonzott, mégis bensőséges, érzelemre hatónak bizonyult. Különösen örülhetünk annak, hogy több gyűlést szerveztek a fiataloknaík. A magyar—szovjet, a magyar- lengyel, a magyar—jugoszláv barátsági napok színesebbé tették a rendezvénysorozatot. Nőtt a hatósugár is, hiszen mindenkivel folytattak eszmecserét a papoktól a nyugit] ásókig. A KISZ -szervezetek világnézeti nevelő munkáját tette mérlegre a Kaposvári Városi Pártbizottság pénteken. Megállapította, hogy a megye- székhelyen dolgozó, tanuló több mint tizenkilenc ezer italai gondolkodására, magatartására nagy hatással van Kaposvár rohamos fejlődése, a gazdasági, közoktatási, -művelődési leheiőaegek bőviBése. A tartalmas vita is bizonyította, milyen fontos a felvilágosítás, a meggyőzés erősítése a fiatalok körében. Előfordul ugyanis, hogy egyedi esetekből gyorsan általánosítanak, a hibákat felnagyítják. A gazdasági, társadalmi változások okait, a kivezető utat is meg kell mutatni, hiszen a pályakezdők, a lakásra várók különösen érzékeLik a nehézségeket. Érthető, hogy sérti a fiatalok önérzetét, ha életkorukra és tapa&zfetetlanságukni hivatkozva nem tekintik partnereknek őket, ha tudásokat, munkaerejüket csak részben. hasznosítják vagy ismerik el. Joggal kérte a városi KISZ- bizottság titkára is, hogy jobban tiszteljék azokat a fiatalokat, akik tesznek a közért. Feladatul adta a városi pártbizottság a párt- szerveknek és -szervezeteknek, hogy kezdeményezzenek alkotó eszmecseréket, őszinte vitákat az ifjúság egy-egy csoportjával, rétegével. A KISZ megyei bizottságának első titkára szerint a KISZ- szervezetek legnagyobb hibája, hogy nem találják meg a célravezető módszereket. Ebben különösen nagy segítséget várnak a pártszerve- zetektőL Elismeréssel szóltak a kereskedelmi ellátásról a Marcali Városa Tanács V. B. csütörtöki ülésén. Föllendülőben van például a magánkereskedelem. Ezek területi szempontból jól helyezkednek él, csaknem fele a Berzsenyi lakótelepen van. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hegy minden segítséget megad az ABC-áruház határidőre való fölépítéséhez. Az általános megállapítások között Szerepelt, hogy megnyugtató a fogyasztók érdekvédelme Marcaliba«. Lajos Géza Egyed Izsák Teréz — Varga Lászlóné — Kiss Gál Gyu- láné A fiamtól kaptam nőnapra..: Tudja, itt a munkában megtalálja az ember a számítását. Tőlem függ a teljesítés, nincs hozzákötve senki a másikhoz. Persze van, amikor kínlódunk ... A beszélgetés alatt egy kicsit megpihen a kedves szavú asszony. — Relatív dolog a kiváló cím. Aki három műszakban becsülettel dolgozik, az mind kiváló. Négy óra után a legnehezebb, akkor elfáradok. — Volt-e ideje enni valamit — Nem ettem, soha nem eszem éjszaka, olyan kondiban vagyok — mosolyog a szemüvege mögül, s elindul az orsósorok között. Kiss Gál Gyuláné — fekete szemű, nyúlánk fiatalasszony — a 103-as gépnél hajladozik, ő is kiváló mun, kásnő. Míg beszél, keze meg nem áll, köti a szakadt szálat egyetlen mozdulattal, tizenhat éves rutinnal. Kiabálnia kell, hogy megértsem: — Mindig a negyedik-ötödik órában kezdek elálmo- sodni, de utána fölébredek. A munka szórakoztató, nem lehet megunni. A kereset egyszer jó, máskor nem. Szerintem senki sincs megelégedve, de azért tűrhető. Sokat dolgozunk érte. A férjen! vállalja magára a gyereket, ha éjszakás vagyok. Kell a pénz, sok a kiadás Reggel megcsinálom a gyerek reggelijét, nyolckor lefekszem, három felé fölkelek, főzök valamid; aztán indulhatok is. A tévésorozatokba bele se kezdek, nem idegesítem magam, hogy nem látom a folytatást. Amikor először idekerültem: sír- tam, itt balsodratot kell csinálni, hát megtanultam. Bal kézfején égési nyomokat hagyott a pörgő orsó. Legyint vele, fürge ujjakkal nyúl a szakadt fonalhoz. A hetedik órában — Egy kicsit álmos vagyok — mondja a fiatal lány, E gyed Izsák Teréz, közben dolgozijc, megállni nem lehet. Kiváló munkájáért miniszteri kitüntetési kapott. — Elég sok szakadás volt, fogyott az anyag. A fizetés lehetne jobb is, már ahhoz képest, amennyit dolgozunk. Sokan irigylik, hogy jól keresünk, én meg azokat irigylem, akik minden este aludhatnak. Nem tudom mi tart itt, talán a munkatársak, a közösség. Ügy érzem, hogy most legalább húsz kilométert mentem. A műszakórát jelző táblán a - zöld szín tetszik a legjobban, a hetedik óra; akkor már tudom, hogy vége lesz ... Es a reggel Visszeres lábú nők állnak sorba, fizetés napja van, a borítékot kapják. Hat óra közeleg, néhány délelőttös érkezik. Az éjszakások kendő alól kikunkorodó haját belepte a szálldosó pihe. Varga Ferenccel, a műszakvezetővel a váltótársakat meg a reggelt várjuk. Odakint megvirradt... Kőszegi Lajos
