Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
V iharos ez a nyár. Most is csapkod a villám a Napszámos utca környékén a leghevesebben. Két lakatlan viskót kerülgetnek a villámok, de egyik se találja el. De hát ott lakik a Vasorrú Bába. A tanítónő a szobája ablakában könyököl, verset ír. Villamfényben nem könnyű. A vers nem biztos, hogy jó. de a költőnő a szíve egesz melegével írja. Maga is száll, nemcsak a gondalatai. Egy másik költőhöz. A sötétben a téeszelnök érkezik valahonnan. A fején vízhatlan vászoncsuklya, a gumicsizmája csupa sár. Megzörgeti a tanácselnök ablakát. Mi lehet olyan sürgős, ami nem várhatott reg- • . gélig? A vendéglőben nagy eseményről beszélnek: egész nap a televíziósok forgattak a faluban, de meg a vihar beállta előtt hazamentek. Tegnap érkeztek, s a légkör, amit magukkal hoztak, azonnal betöltötte a falut. Mindenhova beneztek, mindent megfogtak, mindenre megjegyzést tettek. Az öltözékük alapján idevalósiak is Lehettek volna, de a mozgásuk, a hanghordozásuk, a fejtartásuk, vagyis az egész viselkedésük elárulta, hogy nem egyszerűen idegenek, hanem annak tekintik magukat A kiváncsiak óvatos távolságból figyelték, hogy két gyanútlan, feketébe öltözött* öregasszonyt kezdenek filmezni, mire azok megrémültek és elrebbentek. Oly hirtelen, hogy az operatőr fői se fogta: hová tűntek? A másik operator egy lovas kocsit vett szem ügyre. Mindenáron úgy szerette volna beállítani, hogy a bakon türelmesen üldögélő öregember a két ló feje között legyen. — Mit «zóisz hozzá, csodálatos így, nem? — Wunderbar —. bólintott a rendező. Tolongás támadt a vasüzlet mellett, egy félig lebontott ház körül. A ház teteje hiányzott, de a vályogfalak *',-TS!tneg álltak és a zsalus ab- rakok. Az operatőr a fal tetejéről a ledőlt közfalakat filmezte látható élvezettel, majd a segédjét kiküldte/az utcára, aki leguggolva kiás becsapkodta az ablak zsaluszár nyalt. Az operatőr valamiféle modern sugallattól vezérelve filmezte a látványt. A bankrevizor az ágyban fekszik, kissé kótyagosan. Már egy hete kutat a teesz könyveiben, az elnök — talán ezért — őt is meghívatta a lakodalomba. A kultúr- ház ajtajában egy kövér, borszagú fiatalember tartóztatta fel, kirántotta a kabátja gomblyukából a díszcsokrot, és a meglepett bankrevizor kezébe nyomta. — Okvetlenül vegyék bele a tévébe, hogy itt négyszáz embernek főztek! A revizor megpróbálta elhárítani a díszcsokrot. Hogyan magyarázza meg ennek á lelkes, kövér fiatalembernek: 6emmi köze éhhé« a förtelmes felforduláshoz. — Helló! — kiáltott le a tévériporter a színpadról. A lakodalmasok ott terítettek a pesti vendégeknek es a zenekarnak. — Helló, bankárok gyöngye!... A revizor elpirult Fogalma se volt, hogy az elnök mindent megszervezett, a tévériporter hellózását is. Helyet szorítottak a revizornak a kecskelábú asztai- nál. Odébb a zeneszek asztala. A trombiták a színfalhoz támasztva pihentek. A terem hosszát betöltő -asztalok roskadoztak a főtt húsok és a sültek illatos tornyaitól, a töltött káposztával teli tálaktól. Zsongott, zúgott, csörömpölt a hatalmas terem. A revizor le- - hunyta a szemét, s így tűnődött magaban: — Mikor ehettek ezek. utoljára? ... Az ő asztaluk is roskadozott az ételtől s italtól. — Csodálatos, mi? — kacsintott rá az operatőr. — Lakmározz vei link I — biztatta a rendező. A revizornak sehogyan se jött a szájára, hogy visszategezze amazokat. — Mar ebédeltem — tért ki. — De ilyen finomakat? — Legalább kapj be egy pofa sört! — Egyenesen wunderbár — lelkendezett a rendező. A revizor utólag nem tudott elszámolni magának, hogy mennyi volt a hiányzó idő. Ki tudja? Mire alaposabban körülnézett, egyedül volt a színpadon. Mintha rossz álomból ébredt volna fel. — Elaludtam? Vagy elájultam? — tűnődött. Sovány, igénytelen külsejű öregember telepedett melléje a lócára. Ünneplés ruhája gyűrött és pecsétes volt, erős szag áradt belőle. — Istállószag? — töprengett a revizor. — Maguk sokkal jobban muzsikálnak, mint ezek az itteniek — mondta az öregember elismerően. Thiery Árpád • Á nap vége — Nem Is tudom — tétovázott a revizor. Az öreg egy csomag kártyát húzott ele a zsebéből. — Huszonegy? — kacsintott — Nem bánom. A revizor most ismerte fel a kis öreget: esténként a vendéglőben hátul szokott üldögélni a vaskályha mellett. Könnyű bódulat fogta el. — Csoda volt ez a három pohár sör — gondolta elégedetten. Elengedett három húszforintos játszmát. A kis öreg neki bátorodott. Az ujjai sima biztonsággá] dolgoztak. Elsőre leosztott egy királyt, majd nyolcast adott hozzá. — Az egész, ami a bankban van — mutatott a revizor a három darab húsz- forintosra, és újabb lapot kert. Ászt kapott, de az arcizma se rándult. A kezével is is mutatta; — Elég! A kis öreg egymás után négy lapot húzott magánaki Eredetileg csak harmat akart A negyedik a pakli aljáról csúszott le, és ez megzavarta. Huszonháromra húzott még egyet Lecsapta az asztalra. 7— Sok. 1 — Az bizony — bólintott a revizor. — Játsszunk még? — Mára elég. t A kis öreg nagyot nyelt, amikor a revizor zsebében eltűnt a három darab húszforintos. A vendéglőben közel a záróra. A sarokban két fivér beszélget. Az öregebb épp jámboran hallgatja az öccsét, magában igazat ad neki, csupán attól tart, hogy a heves hadonászás közben feldönti a fröccsös poharat. A fiatalabb a bátyja anyósá’. szidja. — Mért tűröd ? A jámbor legyint. — Délután ötkor otthagyta a munkát — dörgi az öcs —, hogy odaérjen a litániára! Tudod, hogy mit csinálnék en egy ilyen szentfazék anyóssal? Súlyos ökle vádlón zuhan az asztalra. A revizornak a nőkön jár az esze. Helyesebben: egyetlen nőn, akitől Rillanatnyilag — és egész héten! — egy keskeny, kövezett előszoba választja el. És két ajtó. A sajtmestér lánya hosszú, barna copfját a vállán ál előrevetve naphosszat a verandán üldögél, szelíd türe« lemmel, mint egy várandós nő. Az értesítést várja: fölvették-e a pesti egyetemre. — Ha nem vesznek fel, jövőre megpróbálom Szegeden — mosolygott tegnap a revizorra, aki úgy nézett a sajtmester lányára, hogy saját maga pirult el, s bemenekült a vendégszobába, amelynek egy hét óta a lakója. Hanyatt vetette magái a heverőn, és azt gondolta — Pedig nem is volna olyan lehetetlen, nincs köztünk több tizenöt évnél, sőt még annyi se ... A sajtmester az épület hátsó részében alszik a feleségével. A lány egyedül az első udvari szobában. Mint egy csalétek. A revizor a régies gazdagsággal berendezett utcai vendégszobában. — Ez maga itt a Rubicon — állt meg a revizor a keskeny előszobában, .amikor hazaért a lakodalomból. A fali tükörbe pillantott, megigazította olajtól fénylő frizuráját. — Meg kellett volna nyiratkozni — mélázott el majd elégedett pillantással mérte végig férfiasán dús szemöldökét, a görögös orrot, és a. szóbeszéd szerint szívelégtelenségre valló Keskeny száját. — A szemem, sajnos, sárga — fordult el. Bement a szobájába. Min; aki az utolsó pillanatban menekült meg egy kellemetlen leleplezéstől. Imbolyogni kezdett \ ✓e a szoba. — Az ital, ugye? — korholta magát Gyorsan levetkőzött és agyba bújt. Három napja részegen jött meg. Éjfélig a takarékpénztári fiók vezetőjénél ivott Elővigyázatosan lopakodott a szobája felé, már épp belépni készült, amikor futó pillantást vetve a. lány szobájának az ajtajára, valósággal földbe gyökerezett a laba: nyitva volt. Lélegzetét visszafojtva várt. — Csapda ez vagy egyenesen kihívás? — tűnődött izgatottan. Bátorító jelre várt. Jel azonban nem érkezett, ö is nyitva hagyta az ajtaját. — Eilencsapda — gondolta. M ost is a lányrá gondol az ágyban. Örül a villámoknak és a mennydörgésnek, úgy gondolja: pompásan aláfestik a lelkiállapotát Soha nem várta — akarta! — ilyen hevesen és égetően, hogy a sajtmester lánya előjöjjön a szobájából, hálóingben 'és mosolyogva, nem baj, ha kissé idegenkedő a mosolya, mintha állandóan egy es ugyanazt a tolakodást szeretné valamiképpen elhárítani, belephetne, hogy meggyőződjék: tökéletesen zar-e az ablakredóny — nem látnak-e be az utcáról: —, aztán leülne a hatalmas piüsskerevetre, és mint ahogy — éppen úgy! — Martin du Gard írta a Vieiie France-ban a végén: „mintha egy időben ugyanarra gondolnának, Ennberg kisasszony íeisóhajt: — Azt hiszed, hogy Franciaorszag minden faluja ilyen?...” A revizor tudja, hogy a gondolatban felidézett jelenet két nagyobb és egy kisebb módosításra szorul. Először: Franciaország helyett Magyarországot keli majd mondani. Másodszor: ók nem testvérek, mint a kisásszonj es a taniló. Harmadszor. magázná a sajtmester lányát Egyelőre. Tiszai barangolások A múlt nyárom másodjára szervezték meg a közép-ti; szai környezetvédelmi és képzőművészeti tábort Kis csapat pásztázta végig a ga- lériaerdőket és a partimenti településeket Csónak-karavánjukkal alkalmas helyen kikötve a természeti környezet és a vele , harmonikusan együtt élni tudó ember alaposabb megismerésére törekedtek. Tizenöten—húszán: biológusok és néprajzosok, hivatásos "kutatók, tanárok éís egyetemi hallgatók — a Szolnok megyei Tanács, a Vízügyi Igazgatóság és a Madártani Egyesület sízervezese- ben és támogatásával. Csatlakozott hozzájuk a táj szépségeinek megörökítésére néhány képzőművész, és mint fotóművészt meghivtas. a táborba e sorok íróját is. A múlt nyári közös vállalkozás végtermékei, írásos beszámolójuk és a művészektől egy-egy alkotás a rendezők tuiaajonaba Került. A fotográfus képanyagából önaiiö kiállítást rendeztek Szolnokon, a Megyei MűVelódesi és Ifjúsági Központban. A Tiszai barangoiasoK című tárlat azutan kozműveloaesi céllal vándorkiállításként szerepel a Tisza menti tere-. puieseKen. A* fotók végigvezetnek bennünket a tiszafüredi hídtól Tikzaroffig megtett utón. Vamegenyes táj az Alföld kellős középén! Első taoor- heiyunKjröl uj mesterséges tavunkat, a Kiskörei víztárolót jártuk be, amely csak a térképén ,mesterséges ’, valójában inka Db a szabályozás eiotti ősaiiapouioz hasonló vegeié thatauan kiöntés. Könnyen teimelegedö, sekély vizein újratermelődtek a halállomány természetes ivoheiyet. A folyás irányában lefelé zegzugos kanyarok következnek, s egy-egy szakasz generációk óta nevezetes halász famíliák területe. Sokoldalúan hasznosítják a helybeliek az árterületüket, dús rétjeit legeltetésre használjak vagy kaszáljak. (Bár a Hortobágy távolabb esik, a környék juhászai és gulyásai az ottani kalapviseletet érzik a magukénak, Íme. milyen messzire kisugárzik a hortobágyi pász-torkultúra.) A falvakban ma is folytatják a régi mesterségeket, es a paraszti gazdálkodás módjai sok összefüggést mutatnak a folyó jelenlétével. K. L. T. Ágoston László Feledékeny főnők — Hivatott, osztályvezető elvtárs ... ? — szólalt . meg némi várakozás után Herte- land-i, a fiatal tervező, miután óvatosan behúzta maga mögött az ajtót. — Á, maga az? — pillantott föl az előtte fekvő aktából. — Üljön le, azonnal végzek ezzel az ügyirattal, és örömhírt fogok közölni magával. A fiatalember leült, meg- törölte a szemüvegét, majd háromszor odébb tolta maga alatt a széket. Elszívott három cigarettát, aztán idegesen fölállt. — Ha zavarom, Elfoglalt elávtárs, inkább később jönnék ... — Szó sincs róla, kollégám ! Mar készen is van, aláírom, és mondom a nagy újságot. Így ni ... Arról van szó, hogy a tegnapi osztály- értekezleten maga a fiatalok anyagi megbecsülésének hiányosságára hívta föl a vezetés figyelmét... így volt? — I... igen, de ón azt nem úgy gondoltam . .. Tetszik tudni,- en olyan hirtelen természetű vagyok; amit érzek, rögtön ki is mondom. — Ne magyarázkodjon! Megvizsgáltam a dolgot, bár tudja, hogy állandóan futkosnom kell egyik értekezletről a másikra. Előfordul, hogy egyszerre két értekez- létén, is föl kell szólalnom, mert szép,. mély fekvésű baritonom van, de ezt az ügyet mégsem bízhattam akárkire. Magam vizsgáltam ki, hiszen a saját beosztottaim helyzetéről van szó ... Igaza van, ifjú barátom; a fiatalrác anyagi ösztönzése korántsem kielégítő az osztályon. A magáé meg különösen nem. Egyszóval ... úgy döntöttem, hogy adok magának azázpt- ven formt fizetésemelést. — Hálásan köszönöm, Elfoglalt el vtárs! Erre ... még csak gondolni sem mertem. Pont nekem? — Igen, magának. De ae hálálkodjon, én nem tudom elviselni, ha - hálálkodnak az emberek ... Kaptam kétezer forintot a bérfejlesztési alapból, gtoből rendezem legjobb, legt«hefsegieaebb - doi#*aó»m fizetését. Tudja, milyen elfoglalt ember vagyok, egyik értekezlet a másik után, de azért azt is észreveszem, ha valaki jól dolgozik. Maga a legtehetségesebb tervező, kap tőlem százötven forint fizetésemelést — Meg egyszer nagyon köszönöm. — Mondtam, bogy ne hálálkodjon, moot egyébként sincs időm... Majd a következő osztályértekezletem megköszöni. HerteLendi Elek három napig hiába kereste Elfoglalt Elemért állandóan tanácskozott. Amikor a negyedik napon kegyesen a színe elé bocsátotta Jucika, a rettegve tisztelt titkárnő, az osztályvezető érdektelenül hallgatta a oaondokáját. — En ígértem magának hétfőn, hogy adok százötven forint béremelést? De hisw hétfő óta megszakítás nélkül a Tanácskozási Tanácsterv- összeállítási Bizottságban üléseztem.! — igen, de «a még előtte voit... — Montja; maga itt dolgozik az osztályon?! Mintha mák láttam volna valahol.. — Hertelendi Elek vagyok; öt éve dolgozom az osztályon. Azt tetszik mondani, hogy személyesen tetszett felülvizsgálni az általam fölvetett problémákat és igaznak tetszett találni. Meg azt is tetszett mondani, hogy én vagyok a leg tehetségesebb tervező. — Hmm... — vakarta meg tar fejebúbját az osztályvezető. — Megesküszik rá, hogy én ilyen hüiyesé-, geket mondtam? — Ha kívánja, akár meg is esküdhetem ... De a fiatalok anyagi megbecsülése nem hülyeség. — Azt állítja, hogy nem elég demokratikusan osztjuk el a bérkeretet?! — Ezt még nem mondtam, de így igaz. A héten is kilépett három nagypn tehetséges fiú. Azt mondták.... a — Nem érdekel, hogy mit ínondtak! Most maga is ki akar lépni? —: Nem, én nem... — Nohát! Akkor meg miért adjak pont magnának fizetésemelést?! SOMOGYI NÉPLAP
