Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
— Én bizony lelültem a szánkó bakjára, aztán vittem a trágyát abban a finom fehér hóban — mondja a kicsi ember, aki az elnökséget már régen letette, de a kötényt le nem veti, amíg dolgozni tud. .— Mondták ám a gazdakörben, te Józsi, hiszen még nincs megtörve a hó! Nem lehet még vinni a ganyét Nem baj, azt mondtam nekik, az enyémhez én töröm. így etózg ettünk másokat ... Tavasszal is előbb kezdtünk neki a munkának. Heténybep volt egy félkarú postás, a Kormos. Gyütt a Szedergyés úton: gyerek, aszongya,, a te földedre esett az eső, másokéra meg nem, hogy ilyen búzád meg kukoricád van? Hát mondok, ha valaki sörénye bb a másiknál, annak ilyen. Nem igaz, hogy nehéz volt! Jókedvvel végeztük, bírtuk is. Mintha futótűz szaladt volna végig a kerten, csak éppen nem piros: egyetlen zöld lóbbanás a vidék. Innen, a pulai kertiből rálátni a Kapós-völgyre, a túlsó, baranyai dombokra. Ebben, is igaza volt Illyés Gyulának: olyan ez az áldott vidék, mint azok a Loire-mentiek Camille Corot tájképein. S a Kapós fonalán gyöngyszemek a falvak. Ez is, ez a Pula, mely sokáig állt őrt három megye határán, Somogyhoz tartózva, aztán Tolnához csatlakozva. A kert végéből kte látszik Dombóvár új, családi házak alkotta városrésze. Itt a közelben jegenyék vigyázzák a tée&zmajort; azelőtt a tanító föld je, volt ez. Elégedettség bújkál a gaz- ia. Retek Józsi Dácsi hangjában. Hogyne bujkálna, amikor a változásokat ő kezdte ráigézmi a településre té- eszelmökként. Somogy egyik legtöbbet emlegetett falugazdája volt azen. a poszton. A szemem mégis vis&za-vissza- lér a magunk mögött hagyott hátsó udvarra, ahol a komoly épületek . sorakoznak: tekintélyes istálló, a pajta, a fészer, a disznóól. A másik oldalon a nyári konyha, a pince, présház, a baromfiszállás: toocsioldalak képeznek kifutót a szárnyasoknak, míg aprók. Megbontott kazal. Szükség van rá, nemcsak a szemnek kedveskedik sárgája: pályámon — idestova tizenöt éve írok e hasábokra — még nem láttam ilyen istállót: üzenet zsemlyeszínű tehén, boci kér enni. A Piros megadja a har- miw litert; most éppen borja van — a Cidru. Esténként fejőgép búg. A, Szikra' tónak sok dolga már nincs — vaskos murai, jói húzó fajta —, de gazdaság tó nélkül a Retek famíliában el nem képzelhető. — Itta kertben Magdi maim a parancsnok — így Józsi bátyánk, hogy elterelje a saját figyelmét arról, íotómasina pergőtüzében áll. — Látják, ott a gyépü mellett gyütt el a szómakazal. Ez itt a szűrű. ősszel ezeken a fákon déLicsesz, jonatán, cirmos és bőralma terem majd, amott a fóliasátor már ontja kincseit. Nyáron lesz dinnye is, „ha szeretik, miért nélkülözzék”; az vtalló, azaz hát a gyelülő mérte ki a léniákat, akárcsak a kukoricánál. Ha a paradicsom nem vadon lebt volna Ádám apánk idejében, bizonyára erre a kapospulai kertre formázott volna! Már odabent, a jóindulat-hűvös szobában bor esurran a pohárba, nyári szalámit váf a bicska a kenyérszeletre: Józsi bácsi, Magdi mama kínálják a vendéget, és tréfa gyufalángja lobban: — Legalább addig nem kérdez... Mert munka ám ez is — talán még nehezebb, mint a széna gyűjtés volt —, válaszolni, egyre csak válaszolni egy dolgos életet leltározó „ellenőr” kérdéseire. Hiszen idestova hetvenkilenc évről kell számot adSOMOGYI TÁJAK, EMBERIK A kötényes elnök — Tudja, amikor én még pöndőlős kisgyerek voltam, még zsúpos ház is állott Pulán néhány. Amúgy nem volt tehetségtelen falu ez sosem, jó középparasztok lakták. Ügy vélekszem, negyven holdja csak két famíliának volt Cselédet nem fogadtak, győzték a munkát a puiaiak. Sőt, még arra is futotta az erőből, hogy herceg Eszterházy- tól béreljék a pulai pusztát, azt a nyolcszáz holdat Mi két részt béreltünk, ez tizenhat hoúdait jelentett: hat szántót, két hold rétet. Na, de a kedd ne előzze meg a hétfőt : kilencen voltunk testvérek, őt fiú és négy lánygyerefc. Én nyolcadiknak születtem. A legidősebb bátyám odamaradt az első háborúban, szegény. Csak innen huszonkilenc férfit vitt ei a háború örökre, név szerint «1 tudom sorolni őket máma is. Tízesztendős gyerek voltam, hamar megkívánta az erőmet a föld. — Igazán gyerek nem is nőit, Józsi bácsi? Meggondolja a választ — Azért voltam, hogyne lettem votes! Rt játszottunk a gyöpön. a ház előtt. Innen hajtott ki a kanász, itt válogatták ei a jo- szágort hazának. Na, mi itt facsigáztunk, ha tudja mi az: madzag tekeredett rá, mint az ostor, pörgött motollaként A lányok ütófáztak : egyik dobta a rongy labdát, a másik megpróbálta visszaütni. Mozi nem volt de azokra a régi szüreti felvonulásokra még máma is szívesen emlékezek. Aztán a sok működveló előadásra; legényként magám h részt vettem bennük később. Jó mesterek voltak a tanítók, aztán telente, ha nem volt annyi munka, betanították a fiatalságnak a Piros bugyellárist, A falu rosszát a Gyime- » vadvirágokat; Dombóvárról gyütt a banda kísérni az énekszámot Élete párja a háttérben hallgatja, keskeny kék szemén pára. Mosoly puhítja fel ancát; ó is szerepelt azokban a színdarabokban! — Én mindert apómtól tanultam —■ vaJ3o- más ez Hetek Józsi bácsitól. — ö volt a példa, ez a mokány, erős kis ember, ötvenháromban halt meg, egy évre anyám után. Az apánk volt a mester, mi pedig az inasok a gazdaságban. Ügy volt az régen, ha a fiú megnősült akkor is az apa vezette a családot a közös fedél alatt. És régen nem volt aranyira divat a külön költözés! Ezcrkilencszázhuszohhéíben kötötték össze sorsukat Kovács Magdolnával. Lányuk született — Mariska —, őt is helyibeli legény vette ei. Az egyik írnoka az Unióiban dolgozik Dombóváron, a másüt Büssúben agrár- , mérnök. Van két unokájuk is. — Jó kőzépkötött föld volt ez a puhái. Hármas vetésforgót tartottunk. A »agy Hofherr-eke a tarlószántásnál széles pászmát elvitt Eldolgozgattunk a Szedergyés mellett, a Dombóvári útra menő dűlőnél, a Mejjék- dűlőnél, a Kötövölgyi dűlőnél, ahol meg költött a kereket kötni, olyan meredek. Volt itt kendöráztató is, de nálunk nem szjüjtek, mert az attalai takácsoknál dolgoztatott a pulai pógár. Mintagazda lehetett. Harminckét évesen képviselőtestületi tagnak választották, beleszólhatott a falu ügyeibe. — Mi történt a Retek családdal a felszabadulás után? — Éltük a földműves sor- ^ sót tovább. Jó, nem lett kimondva, de éreztük a Ráko- si-éra alatt, hogy le akarják vetkőztetnj a parasztot Volt kuláklista: huszonöt holdon fölül vagy 380 aranykorona értékeit meghaladó föld birtokában annak számított a gazda. Majdnem belekerültünk mi is. De azért egyről megfeledkeznek, akik csak ezt emlegetik. A második háború előtti Ju-rcsek-rendszerben már volt ám beszolgál-; tatás. Nem is kevés! Napraforgót, szójababot kellett vetni, ezt meg ez a mi vidékünk nem tudta felnevelni 1 Úgyhogy nem volt nekünk ismeretlen ez a dolog, fia, aztán egyszer id együtt egy il-! letó Pestről egyenesen. Nem mondta, hogy ki. Bátyám, azt kérdezi, hogyan lehetne kisegíteni ezt az országot? Hogyan, öcsém? Töröljétek ** el a besaolgáltatást! A magyar gazda anélkül is megteremti a városnak az élelmet; iát úgy volt valamikor, nem is tudták átvenni, mert nem fért be a vagonba! A dombóvári disznópiac tele volt pulai disznóval... Aztán egyszer csak tényleg eltörölték a beszolgáltatást A termelőszövetkezet 1959. március látón alakult meg. És nem véletlen, hogy ez a dátum örökre bevésődött Retek Józsi bácsi emlékezetébe. — Nem volt már nekünk újság a téesz, mire a szervezők ideértek. Hiszen kaptuk a hírt Szabadiból, Csornából, utóbb AttaLából: tető alá hozták a szövetkezetét. Bekopogtak, S kérdezték íennsaóval, hogy tudjuk-e, mi járatban varrnak. S, hogy ők szervezik a té- eszt. Hát mondok, azt is -csak csinálni kell valakinek. Nemsokára már rikkantotta a bá- dogemfoer a gyöp fölött az én neveimet is, hogy aláírtam. Mert azért valamelyes fogalmam volt akkor már a közösről; Valter Imre jól csinálta Rákjában, a két szememmel láttam, onnan hoztunk kocákat. Már gyülekeztek az alakuló gyűlésre a kultúrban, amikor a tömegből hivatták Józsi bácsit a tanácsra. Megmondták kerek perec, hogy az előzetes kikérdezés eredménye ez: a község őt kívánja a téeseelnöki posztra. Csodálkozott erősen, de a szavazás azt igazolta, a tanácsiak meg a kaposvári vendégeik igazat mondtak. Na, ha így történt, akkor csak jól, mindent a legjobban! így gondolkodott Retek József. S bér Magdi néni hallva a hírt avval fogadta otthona: nem volt kalapod, hogy hazagyüttél volna? — ő már tudta, ezentúl nemcsak a családiban, hanem egy falunyi gazdaságban lesz az a mester, aki valaha az apja volt a Retek famíliában. Elsősorban magától követel, hogy másoktól is követelhessem. A legeltetési bizottságtól megkapták a mindenkori pásztor házát, ez az épület lett a téeszközpant Hazahívatta Ezeres Bélát agronómusnak, Illés Jánost könyvelőnek. Hogy milyen jól választott, mi sem bizonyítja ékesebben: ma is ez a két szakember áll a téesz élén, Illés éppen Józsi bácsi utódjaként az elnöki tisztségben. Csodájára jártak a téesznek, küldöttség küldöttséget ért A kapóspulaiak megmutatták a világinak! S nem vált gyenge téesszé a gazdaság akkor sem, amikor a pusztaiakkal, 'Alsöhetény közösségével egyesültek. Ura■7 dalinl cseléd és gazda nyújtott kezet egymásnak, és számolta fel lélekben az idegenkedést Nem volt csupa ünnepnap az a tizenegy év, airnig nyugdíjba nem ment Retek elnök. ' A jószágot először huszonnyolc istállóban tartották, de Péter-Pálkor már megkezdték építeni a 100 férőhelyes istállót — Mivel itt korábban sem uradalom, sem állami gazdaság nem volt a két kezünkkel kellett megcsinálnunk mindent: építgettük a jövőt ezekkel az Istállókkal. Az újig egy vagon abrakot utalnak ki nekünk kölcsön, ha veszünk süldőket — ez állt az egyezségben. Kellett a hús az országnak, az csak természetes, hogy vállaltuk. A temető melletti szélső háznál helyeztük el a sertéseket. Gyün ám a megyei orvos, így meg úgy, hogyan képzelik ezt maguk Retek? Nézze uram, maga nem velünk ütközik, hanem az országos politikával, az a véleményem, hogy ha kap- cáskodifc, én visszaküldethetem az áJtó-i má*yt, de Szrrmay elvtársat is értesítem róla. Na, erre kibékült a dologgal. Mert sosem a vezetőkkel volt nekünk bajunk, az c^ak régi érában fordult elő, hegy Keresztes-Fischer Nagyberkiben, amikor fogadónapot tartott, fel sem állt, kezet sem nyújtott. A Horthy-időkben, eshetett meg ... És rt álljunk meg egy pillanatra, »kert Retek József életének legpirosabb betűkkel' írt hétköznapja következik. A kötényes elnök — ahogy hívták akkoriban — először az Ezüstalász Tsz élén, hivatalosa» fogadta Kádár Jánost 1907. március 17-én. — Megnézett mindent, olyan ember, aki kiváncsi volt a majorra, a gépekre, de legfőképp az emberre! Kizötykölődtünk a Sae- d er gyesen, azon a hosszú rázom Hetényfoe is, na azt mondja Kádár elvtárs: ide kövesét kell, megérdemlik azok, akik rége» a más kezeláJbai voltak... Amikor legközelebb jött, mejfvolt az út! Mert Retek Józsi bácsi megírta családi látogatásra is a kedves vendéget, melynek az 1972. május 13-án eleget is tett Itt a Retek portán meg kint a szőlőben — ez Józsi bácsi második otthona, munkahelye — pohár bor, friss kenyér, jóízű nyári szalámi, zöldpaprika mellett elbeszélgettek, hogy s mint — Meg volt elégedve a változásokkal, mert szereti ám lemérni azokat! Ügy mutatkozik meg a munka eredménye, ha méri, hasonlítja az ember avval, ami volt. Beszélgettünk megyei és országos dolgokról is, mert olyan ember, aki három előtt is ugyanazt mondja, amit ttaníllió előtt. Ez a Botond-forma kis ember — 1970 óta van nyugdíjban — az életét ma sem tudja elképzelni munka nékül. Nem állja meg, hogy Gyula ve je jószágaihoz be ne térjen az istállóba, ha arra visz az útja, s ha már ott van, azt nézi, min kell mozdítani. Aztán, hetvenkilenc évvel — mint hetvenkilenc szép érett szemmel dugig telt zsákkal a vállán — felül a kerékpárra, és irány a szőlőhegy, Mindig egyenes útón ... Leské Lassie
