Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

Befejeződőtt a pérthkofa Legyenek szószólói, terjesztői póriunk politikájának „enaőseges hangulatú ün­nepségen köszöntek el teg­nap Kaposváron az egyéves és öthónapos pártiskolát most befejezett hallgatóktól. Kez­detben még látszott az arco­kon a sok tanulással, s a vizsgával járó fáradalmak okozta feszültség, ám végül is feloldódva, jó hangulat­ban töltötték az együttlét utolsó perceit. Dr. Nagy Lajos, az Okta­tási Igazgatóság igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Horváth Sándor, a megye; pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztá­lyának a vezetője mondott beszédet. — Önök valamennyien olyan évet, illetve öt hóna­pot tudhatnak maguk mö­gött, mely kemény, szorgal­mas murikát követelt meg, s eredményeit majd a követ­kező időszakban, a gyakor­lati munkában, az életben tudják kamatoztatni — bí­zunk benne — mindnyájunk, a szőkébb közösség, népünk, országunk javára. Ügy vél­jük, hogy önök sikeres és jó munkát végeztek, nagy- nagv szorgalommal és lelke­sedéssel sajátították el a marxizmus—leninizmus alap­vető tanításait, és képesek is lesznek — k:.-ki a mága munkájában — ezt alkal­mazni. Sikeres időszakot tudhat­nak maguk mögött, s ebben nagy részük van az Oktatási Igazgatóság vezetőinek, ta­nárainak, az előadásokat tar­tóknak, a szemináriumot ve­zetőknek, a technikai dolgo­zóknak, akiknek ezúton is köszönetét mondunk eredmé­nyes és lelkiismeres mun­kájukért. Köszönetét mon­dunk a családoknak, az ott­honiaknak, hogy a terhek, a gondok átvállalásával se­gítették a nyugodt tanulást. Horváth Sándor ezután a hallgatókra otthon váró fel­Hóríit a vándortáborozás Gazdag program az úttörővárosban Négyszáz somogyi úttörő tanul, pihen, szórakozik ezen a nyáron Zánkán, a balatoni úttörővárosban. Kertészné Nezdei Valéria megyei út­törőtitkárral a pajtások prog­ramjáról beszélgettünk. — Mikor indulnak az első táborozok? — Június 18-a és 30-a kö­zött százhetvenötén lesznek ott az első turnus különféle táboraiban, így a filmszem­le, á környezetvédők, az út­törőcsapatok sport- és túra­felelőseinek táborában, va­lamint a hallássérültek és kisegítő .iskolák úttörőcsapa­tainak most először megszer­vezett táborában. Gazdag program várja a fiúkat és a lányokat. így például a környezetvédő pajtások fil­meket néznek meg az erdők­ről, a tavakról. Lesznek gya­korlati foglalkozások, kör­nyezetvédelmi őrjáratok, az­tán akadályverseny is. Az a cél, hogy a résztvevők ha­zatérve, társakat toborozva, lelkesen szervezzék az úttö­rők környezetvédelmi mun­káját, A sport- és túrafele­lősök elméleti és gyakorlati tudnivalókkal gyarapodnak, túrákon vesznek részt, spor­tolnak. A filmművészet iránt érdeklődő úttörők igényeit minden bizonnyal kielégíti a filmszemle szaktábor gazdag élményt nyújtó programja. — Melyik táborokba megy sok pajtás Somogy bői? — Elsősorban az úttörőta­nácsok titkárainak táborába, valamint a kiváló őrsök tá­borába. Az elfő be százhar­mincán, a másikba hatvanan mennek. A mozgalom szá­mára különösen fontos az első, ugyanis a fiúk és a lá­nyok gazdagítják ismeretei­ket az úttörőtanács működé­séről, a titkár feladatairól, kötelességeiről, jogairól. A pajtások a gyakorlatban is kipróbálják vezetői alkal­masságukat. A táborozás so­rán megismerkednek az új úttörőév fontosabb követel­ményeivel, programjaival. A kiváló őrsök képviselői két hetet töltenek együtt a nem­zetközi táborba hazánkba ér­kező testvérszervezetek kül­döttségeivel. — Hányán készülnek a csillebérci úttörőtáborba? — összesen nyolcvanan. Június 20-tól 25-ig a tudomá­nyos-technikai szemle orszá­gos döntőjét tartják Csille­bércen a természet-, a tár­sadalomkutatók. a matemati­kusok. Minden megyéből a három-három tagú első he­lyezett csapatok lesznek ott a táborban. A matematiku­sokat a Bolyai Társaság és a TIT hívta meg. Június 29- én kezdődik az interkozmos* szaktábor, oda huszonötén utaznak SomogybóL — Évről évre kedveltebb a vándortáborozás. Most hány kisdobos és úttörő kerekedik föl országjárásra? — Sokkal több volt a' je­lentkező, mint amennyi út­nak indulhat. A hatvanhá­rom helyett ötvenkilenc cso­port • vandortáboroz, ez kö­rülbelül ezerhétszáz. fiú és lány. Különösen annak örü­lünk, hogy most sokkal több kisdobos veSz részt e szép programokban. — Hova mennek a legszí­vesebben? — Az ország minden ré­szébe indulnak csoportok, beleértve a megye különbö­ző részeit is. A legkedvel­tebb Vöröskő, valamint a Velence—II. elnevezésű út­vonal — mondta Kertészné Nezdei Valéria megyei út­törőtitkár. L. fi. adatokról, a legfontosabb te­endőkről szólt. Hangsúlyoz­ta: — Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Központi Bizottság áprilisi ülésén elfogadott dokumen­tumokra, mert azok sok se­gítséget adhatnak a hatéko­nyabb, eredményesebb mun­kához. Az áprilisi határozat meggyőződésem szerint a párttagságban, a közvéle­ményben egyaránt élő kér­désekre adott választ. A fel­adatok meghatározásával a következő évekre vezérfona­lat ad pártszervezeteinknek, a párttagoknak, rendszerünk minden elkötelezettjének a kezébe. Szólt a nemzetközi helyzet alakulásáról, a béke és a háború kérdéséről, az USA kíméletlen és durva politi­kájáról, arról, hogyan akar­ják a közvéleményt mani­pulálni. — Ismereteik birtokában cáfolják meg a burzsoá pro­paganda hamis állításait, lépjenek föl a politikánkat lekicsinylő, a szocialista or­szágok békekezdeményezé­seit félremagyarázó néze­tekkel szemben. A gazdasági építőmunká­ban elért eredményekről, a feladatokról szólva a to­vábbtanulás, képzés fontos­ságát, a pezsgőbb párlelet, a nagyobb fegyelem szüksé­gességét említette. Kérte, hogy vállaljanak mind töb­ben propagandista feladatot, majd beszédét így fejezte be: — Legyenek; elkötelezett katonái ideológiánknak, a marxizmus—lenini zmusnak. Köszöntötte a hallgatókat és sikeres munkát kívánt ne­kik dr. Nagy Lajos is, aki arról beszélt, hogy az igazi vizsga most következik ré­szükre, gyakorlati munká­jukkal kell bizonyítani, mennyire sajátították el s tudják a hétköznapi felada­tok során alkalmazni a párt­iskolán tanultakat. A hallgatók közül hatan — Hekeli Valéria, Németh János, Vonyó Gyula, Dudás József, Balazs Zoltán és Kis György — érdemelték ki a pártiskola kiváló hallgatója oklevelet, többen könyvjuta­lomban részesültek eredmé­nyes tanulásukért, jó közös­ségi munkájukért. Nevük­ben Fehéri Jenő, az iskolai önkormányzat vezetője mon­dott. köszönetét a tanárok­nak, s ígérte meg, hogy a tanultakat alkotó módon hasznosítják munkájukban. Fonalat sodró éjszaka Csökkenő létszám, változatlan termelés 1955 áprilisában, ásták az alapokat, és októberben már beindították a gépeket A Paanutf onó- ipari Vállalat Ka­posvári Gyára évi 5 ezer tonnás kapacitással indult. Pamutot — magról levágott gyapotot — dolgoznak fel fo­nallá. Hetven vállalatnak szállítanak termékükből. Ma 11—12 ezer tonna fonalat gyártanak évente. Harminc­két esztendő alatt, a bőví­tések nyomán, a kaposvári üzem hazánk legnagyobb fonógyára lett — Hallatlanul nehéz mun­kát végeznek dolgozóink — mondta délelőtt Bajer Nán­dor igazgató. — Zajos, kli- matizált, pihés munkahely, s a gép diktálja a tempót. 1968-ban csúcslétszámmal dolgoztunk: kétezer-kétszáz fizikai munkás volt Aztán fogyni kezdett a munkáskéz, s ezt csak technikai megúju­lással lehetett pótolni. Jelen­tősen megváltozott 'a gép­park, a gépek teljesítménye. A létszám ment lefelé, a ter­melés maradt Ekkor az ame­rikai Wemer céget bízta meg az illetékes szaktárca az át­szervezéssel. Szigorú feltéte­leket szabtak. Az átlagbért négy és fél ezer forintról hatezer forintra emeltük. 1951-töl tíz gépoldalig jutot­tunk el, a szervezés nyomán egy hónapon belül , tizennégy- tizenhat gépoldalra növeke­dett munkásaink teljesítmé­nye. A termelékenység — 350 kilométer fonal egy óra alatt — a világszínvonal közelébe ért. Napjainkban tovább csökken a létszám, a legmo­dernebb gépek beállításával enyhítünk a gondon. Miután -az alapanyagot importáljuk — a Szovjetunióiból, az USÁ- ból, Egyiptomból, Szudánból —, ezért az anyagból magas értéket — 100 kilogramm pa­mutból 93,2 kilogrammot — kell kihozni. Harmincegyezer munka­kön yvi'bejegy zést tett a gyár, egy váro&nyi efnber fordult meg itt Az alapítók meg­fogytak. Közülük a fizikai munkásokat lassan egy ké­zen is meg lehet számolni. A gyárba három évtized alatt nem hoztak kintről vezetőt Saját nevelés mindegyik. Amikor épült a gyár, kí­sérletként, emeletes üzeme­ket emeltek. A szállítás, az anyagmozgatás rengeteg erőt forgácsol el. Az ideális gyár — ahogy ezt az igazgató le­rajzolta — egyik végén beér­kezik a pamut, a másikon pedig csomagolható a kész fonal. Az épületet irodák, szociális és más helyiségek vennék körül. — Ma nyolcszázötvenhatan dolgoznak a gyárban — zár­ta beszélgetésünket az igaz­gató. — A/ csökkenő létszám ellenére feladataink nem vál­toztak. Nyolcvanötezer orsó pörög, s ezeket egyre keve­sebb kéz látja el. És hogy asszonyaink, munkásaink mi­ként állnak helyt, azt majd éjszaka meglátja... Az első négy óra Alszik a városa kihunytak a fények mögöttünk. Sötét a gyár irodaépületének hom­lokzata. A portásfülke vilá­gít, meg fönt még egy ab­lak. Az emeleti irodában Neiczer Ádám, a rendészet vezetője néz velünk farkas­szemet Telefonon hívja a műszakvezetőt aki éjszakai kalauzunk lesz. — Lekopogom, nincsen sk nálunk nagy ügyek, A mun­kafegyelem jó. A dolgozók saját érdeke, hogy kipihenten érkezzenek be, mert másképp a borítékuk bánja. 11 órakor belép egy jókö­tésű férfi. Az a fajta ember, aki azonnal magára vonja a figyelmet — Jó napot kívánok — hogy stílusosan mondjam — üdvözöl bennünket Varga Ferenc főművezető. Kérdé­seimre határozottan és nyíl­tan válaszok' Á családpolitika számokban A családban élés népsze­rűsége — a kétségtelenül növekvő gondok ellenére — ma 6em kisebb, s a gyer­mekszületés ma is épp olyan örömet okoz a családokban, mint akár néhány száz év­vel ezelőtt Emellett köny- nyebb a családalapítás, nin­csenek vagyoni feltételek, vallási, etnikai és osztály­szempontok, s a férfiak há­zasodási kedvének lanyhulá­sa ellenére többen nősülnek, mint például száza­dunk 30-as éveiben. ’ És jóllehet hazánkban is — a világ számos országához ha­sonlóan — kevesebb gyer­mek születik, mint megelő­zően bármikor, a nők túl­nyomó. többsége legalább egy gyermeket világra hoz. Viszont — és a népesség utánpótlása szempontjából ez a lényeg — két gyer­mekre már nem mindegyi­kük vállalkozik, illetve hár­mát vagy többet csak el­enyésző hányaduk szül, hol­ott a lakosság szaunának hosszú távú szinten tartásá­hoz 100 családonként 230 gyermek születése kellene. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat „Életszínvonal — füze­tek” sorozatának most meg­jelent negyedik száma az adatok tükrében ad képet családpolitikánkról. A föl- • mérések szerint — ha a je­lenlegi aggasztó tendencia tovább folytatódik — a most születő gyermekek csaknem negyede csonka család­ban lépi át a felnőttkor kü­szöbét, s ezért társadalmunk megkülönböztetett figyel­met fordít az egyedülállókra. 1968-tól az egyedülálló apák is jogosultakká váltak csalá­di pótlékra, 1972. januárjá­tól pedig azok az egy gyer­meket nevelő családok is kapnak családi pótlékot, akiknél az idősebb gyerek már betöltötte a 18. élet­évét. Ennek eredményeként 1981-ben 2,1 millió gyermek után fizettek családi pótlé­kot, szemben az 1960. évi 1,4 millióval szemben. A gyermekgondozási se­gélyt a társadalom minden rétegében igénybe veszik, már az anyák iskolai vég­zettségük szerint eltérő arányban mennek gyesre: az általános iskolát végzettek 86 százaléka, az érettségi­zettek 83 százaléka, s a fel­sőfokú végzettséggel rendel­kezők 79 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A gyes en levő szülők ne­velte és a bölcsődébe járó gyermekekkel együtt jelen­leg 3 éves korig a gyerme­kek több mint négyötödének ellátása társadalmilag .szer­vezett keretekben történik. A bölcsőde munkaerő-igé­nyessége miatt nagyon költ­séges: minden hat gyermek leköt egy szakképzett gon­dozónőt, azonkívül szakkép­zetlenek. továbbá szakács­nők, fűtők, takarítók, ellen­őrök is dolgoznak. Végső so­ron az egy gyermekre jutó társadalmi juttatás összege 1981-ben havonta körülbelül 1890 forint volt, ezt egészí­tette ki az átlagosan 370 fo­rintnyi havi bölcsődei díj, melyet a szülők fizettek. A 3—6 éves kor közötti gyermekeknek négyötödé óvodába jár, s ez nemzetkö­zi összehasonlításban is ki­emelkedő eredmény. Napjainkban mintegy 24 ezer gyermek él több mint 100 nevelőotthonban, a 33 ezer állami gondozott mint­egy 70 százaléka. A nevelő­szülőknél élők száma az utóbbi időkben csökkent. Az állami gondozottakon kívül a gyámhatóságok és az ok*, tatási intézmények mintegy 100 ezer gyermeket tartanak nyilván veszélyeztetettként, a fiatalkorú népesség 4 szá­zalékát A veszélyeztetettek száma a 70-es évek eleje óta — egyebek közt a felderítő murika javuló hatékonysá­gának eredményeként — 50 százalékkal növekedett. A gyermekcikkek — gyer­mektápszer, -lábbeli, ruhá­zati cikk, -bútor, tanszer, gyerekápolási cikk — ártá­mogatásának összege 1981- ben csaknem 2 milliárd fo­rintot tett ki. Az ártámoga­tás azonban csökken. A bé­rek és az árak alakításában egyre inkább megnő a gaz­dasági tényezők szerepe, a szociálpolitikai, a népesedés- politikai szempontok más formában érvényesülnek. Ebből következően megnö­vekszik a közvetlen juttatá­sok, kedvezmények tovább­fejlesztésének jelentősége. A társadalom például elisme­rően fogadja az olyan meg­oldásokat, amikor gyermek­cikkeket más termékek nye­reségének terhére kedvezmé­nyes áron hoznak forgalom­ba. 1956-tól dolgozom itt, 1981 október 1-től három műszak­ban. Textiltechnikumot vé­geztem. Ez az első munkahe­lyem, ha megérem, innen me­gyek nyugdíjba. Negyvenhat éves vagyok. — Hogy bírják az ^éjszaká­zást? — Egyszerű: aludni kell nyolc órát, akkor el lehet látni a műszakot. Ha ez va­lakinek nem sikerül, az kó- kadozík, főleg két óra felé. Sok a családos anya, nem vagyok bizonyos abban, hogy tudnak nyolc órát aludni. A gyermeknevelés, a háztartás napi gondja rájuk szakad. Semmilyen műszerrel nem lehet kimutatni, hogy eset­leg éjjfel miért nem rriegy a munka. Emberi dolgok — Ne értse félre; ennyi év után egy kicsit „nőgyógyász” is a művezető? — Kétségtelen, hogy sok mindent tud az ember dolgo­zóiról. De nem a nőt látja bennük, hanem a munka­társat. Tudom, hogy mi jár a fejükben: mi van a gye­rekkel, a férjjel. Ha nem is­merem gondjaikat, akkor vá­laszt sem kaphatok arra, hogy miért lassú a tempó. A lányoknál minden tavasz meghozza az áldozatát. Ha nem találom meg hozzájuk a utat, csak rontok a helyze­ten. Tavasszal sokan men­nének kapálni a telekre, jön az üdülési szezon, meg a sok rendezvény az iskolákban. Ballag a bölcsődés, az óvodás — már. mindenki ballag ... Persze pénteken: s ez már nem csak két szülő ügye. Ha beteg a gyerek, az anyának kell menni ... — Milyen a kereset? — Lányaink jól keresnek. Kemény munkával megkap­ják a hat és felet. De ezt ők mondják eL Többet is kereshetnének. — Hogyan indult a mai műszák ? — Négy művezető van bent. A végfonoda vezetője az egész műszakért felel. Fél tízkor jövünk be, itt va­gyunk háromnegyed hétig. Mindent átnézünk: az anyag- ellátást, a szerelést, a prog­ramállást. Meghatározzuk, ki mikor áll le, az ellenőrzése­ket elvégezzük. Ha mindezt megcsináljuk — és szeretjük is tenni a dolgunkat —, ak­kor meg is virrad. — Olvasta a Moldova» könyvet? —■ Ha valaki textiles és ad magára, az elolvasta. Ná­lunk nem járt, rólunk nem írt. Ahogy a könyvben áll, sok a csonka család. Nem mérhető hogy mennyire ját-. szott közre a három műszak. A férfias, nehéz munkát itt csinálják asszonyaink az éj­szakában. A gépnek mennie kell, mert állás után, indí­táskor nagyon sok a szaka­dás. Az ütemet a gép diktál­ja és attól jó dolgozó va­laki, hogy mennyire tud ki­fogni a gépen, mennyi pihe­nőidőt képes lopni magánam. Ennek a műszaknak éjfél v u tán is csütörtök van. (Folytatjuk.) Kőszegi Lajos SOMOGYI NÉPLAP / s Fel Zánkára, Csillebércre

Next

/
Oldalképek
Tartalom