Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

Megújuló közigazgatás Képzettebb köztisztviselők Aki hivatalt vállal, számít­hat arra. hogy munkáját ál­landó figyelemmel kísérik. S nem csupán közvetlen és magasabb főnökei, hanem el­sősorban az ügyfelek. Sok­szorosan így van ez a köz­hivataloknál. Hisizen egy-egy vállalat irodistái csak alkal­manként találkoznak ügyei­ket intéző állampolgárok­kal, a köztisztviselők pedig munkaidejük jó részét ve­lük, velünk töltik. Ügyek intézésével, személyes tárgya­lásokkal, amelyek olykor akár heves vitává is terebé- ly eredhetnek. Tény, hogy sok esetben a köztisztviselő munkáján ke­resztül ítélik meg az állam­polgárok az egész testület — például a helyi tanacs — te­vékenységét. De megfordítva is igaz ez: a helybeli és a felsőbb szintű vezetők az el­ért eredményeket vagy a fennálló hibákat, a dolgok­nak rendjén és törvényes ke­retek között folytatását vagy a döccenőket és rendellenes­ségeket azon keresztül tud­ják elbírálni, hogy mennyire jól végzik munkájukat a köz ügyeinek intézésévé! megbízott emberek. Mindez mindig így volt, s így is lesz, amíg létezik köz­hivatal. A mérce azonban változik. A követelmények nőnek az idők során, mert az élet — • benne a közélet — fejlődik. Néhány évtizeddel ezelőtt még elegendő volt, hogy a kisközségek is olykor a nagyobbak, sőt városok) tanácsainak apparátusában értelmes és a törvények, ren­delkezések között nagyjából eligazodni tudó emberek öl­tek. Nemcsak azért volt elég mert az élet egyszerűbb volt, sót, ha jobban beiegondo- luíik, az ilyen indokok erő­sen sántítanak. De kétségte­len, hogy a felülről jött uta- sításak szó szerinti, szinte gépié» végrehajtásához, az „én csak végrehajtom, amit nekem mondanak” ismételge­téséhez nem volt szükség kü­lönösebb képességekre. Mi több: képzettségre sem. Azóta sokat változott a közigazgatás szerepe, helye, tevékenysége. A gondolkodás nélküli végrehajtás eszközé­ből mindjobban a szocialista demokrácia kiteljesítésének egyik színterévé fejlődik. Ez­zel azonban nemcsak hogy nem csökkennek, de egyre nőnek feladatai. Egyeztetni a központi utasításokat, a kü­lönböző szintű rendelkezése­ket a helyi érdekekkel, a törvények, az alkotmányos­ság szellemében, a lakosság­gal együtt szolgálni a köz­jót, ez a mai, s még inkább a holnapi közigazgatási tiszt­viselők feladata. Határt szab a takarékosság Mindemellett egyáltalán nem elhanyagolható az a vál­tozás sem, ami a közigazga­tás szerkezetében bekövetke­zett. A kisközségek ügyelt ma a közös tanácsok szék­helyközségeiben intézik. Sok járást összevontak, a város- környéki községeket mind szorosabb szálak fűzik a vá­rosokhoz. A szervezeti intéz­kedésekkel természetszerűen nőttek a feladatok, szaporod­tak a tennivalók, s a köz­igazgatási létszám növekedé­sének is határt szab a mun­kaerőhelyzet, de nem kevés­bé a takarékossá g. Egyetlen lehetőség kínálko­zik a közigazgatás gondjai­nak megoldására:' a képzett­ség emelése. Semmiképpen sem a véletlen műve, hogy az Államigazgatási Főiskolán állandó a többszörös túlje­lentkezés, s hogy az ott vég­zett hallgatók java két-há­rom állás között válogathat. No meg az sem, hogy a fia­tal, néhány éve végzett igaz­gatásszervezőket (jobb híján ilyen elnevezésű diplomát kapnak a főiskolán) hamar előléptetilk vb-titkárokká, osztályvezetőkké. Nagy szükség van ma a képzett emberekre a köziga z- gatásdam. Még több, sokkal több kellene. Az Államigaz­gatási Főiskolán végzetteken kivül más diplomásokban is hiány van, gondoljunk csak az építési vagy az egészség­ügyi osztályokra, az ott sűrű­södő tennivalókra. A nyelv­tudás is mind nagyobb szere­pet játszik, különösen azokon a területeken, ahol számotte­vő az idegenforgalom. Természetes velejárója a közigazgatás fejlődésének a szakosodás. Jóllehet a kisebb helyesen, ahol kevés a tiszt­viselő, sok mindenhez kell értenie néhány embernek, a jövő útja mégis az, hogy a mindenből egy keveset elsa­játító tisztviselők helyét a maguk szakterületén maga­san képzettek foglalják eL Sőt, hogy pontosabbak le­gyünk, ugyanazoknak a tiszt­viselőknek is magasabb fo­kon kell megismerniük sző­kébb szakterületüket, akiktől éveken, esetleg évtizedeken át csak alapfokú ismer eleket követelnek. Közvetítő, ügyintéző S ez a legkevésbé sem ön­cél. Sok tekintetben egysze­rűsödött a közigazgatás, egy sor fölöslegessé vált tenni­valót — bizonyítványok, bi­zonylatok kiállítását, akták és statisztikák vezetését, ki­töltését — levettek a vállá­ról, megszűntek vagy más hivatalokihoz kerülitek ezek. Amivel együtt jár, hogy a tisztviselő egyre kevésbé végez mechanikus — vagy mondjuk úgy: bürokratikus — munkát. Helyette egyre inkább az a feladata, hogy a törvényeknek, a szocialista demokrácia szellemének meg­felelően foglalkozzék a hely­beli lakosok ügyeivel. Hogy ismerje a terveket és a la­kosság elképzeléseit a község vagy a város közeli és távo­labbi fejlesztéséről, megbe­szélje az érdekeitekkel — és kell, hogy ebben . az egész helyi lakosság érdekelt le­gyem — a közvetlen tenniva­lókat. Egyre inkább követélmény, hogy ne csak végrehajtó le­gyen a közigazgatás tisztvise­lője, hanem közvetítő. Egy­részt a rendelkezések, a köz­ponti akarat közvetítője a helyi lakossághoz, másrészt a helyi viszonyokat legjobban ismerők, a község, a város sorsáért felelősséget érző helybeliek kívánságainak, a község érdekeinek közvetítő­je az irányítok felé. Része és tudatos művelője a szociális^ ta demokrácia kiteljesítésé­nek. Természetes, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra. De a folyamat meg­kezdődött, mind több a kép­zett és közösségi szellemben dolgozó tisztviselő. A továb­biakban nem csupán több kell belőlük, de a köztiszt­viselők megbecsülése is egy­re inkább közügy. V. E. A szén- termelés megújulását a Szovjetunió­ban elsősorban Nyugat- és Kelet-Szibéria, valamint Ka­zahsztán termelésének nagy­mértékű tokozása jelenti,' a szénlelőhelyek egyik legje­lentősebb központja azonban továbbra is a Kuznyecki- medence. Ezen a területen van a Szovjetunió kitermel­hető széntartalékainak egy­negyede—fele. ltja a terme­lése megközelítőleg évi .1-50 millió tonna (több mint Franciaország, Olaszország és Japán teljes termelése együttvéve); a Kuznyecki- medence adja . a Szovjet­unióban a íűtőszén egyne­gyedét és a kokszolható szén több mint egyharmadat. Több mint 70 bánya és 16 külszíni fejtés üzemel itt. Képünkön: újra működik a „Lisztvjanszkij” akna a Kuznyecki-medencében. Kommunista műszakkal az idősekért AM fát ültet, az a holnap nemzedékére is gondol — és ahogy egy vietnami közmon­dás tartja: „Ha gyümölcsöt eszel, gondolj arra, aki a fát ültette.” Az ősi igazság a Somogyi Erdő- és Feíeldol- gozó Gazdaságnál élő, szép emberi gyakorlat. Mint minden évben, az idén is minden gazdálkodó egységünknél azonos idő­pontban találkozóra hívták össze az elődöket, a gazda­ság nyugdíjasait. Az egész megyére kiterjedő gazdaság­nak nyolcszázharminckét nyugdíjasa van, s a gazdasá­gi és társadalmi szervek kö­rültekintő előkészítő munká­jának eredményeként hét- százketten meg is jelenték a bensőséges hangulatú talál­kozókon. A távol maradó százharminc volt dolgozót sajnos a betegség akadá­lyozta meg abban, hogy je­len legyen a hagyományos összejövetelen, , Az egykori munkatársak, tájékozódtak a gazdaság helyzetéről, gondjairól, fej­lesztési céljairól, s a közös ebéd után hol vidám, tiol szomorkás, múltidéző beszél­getések alakultak ki. Az em­beri kapcsolatok ápolása mellett a gazdaság anyagi gondoskodása sem maragt el. Minden nyugdíjas ötszáz­tól kétezer forintig terjedő szociális támogatást kapott. S akik nem lehettek jelen, azokhoz a napokban csenget a postás. A gazdaság ezen a nyugdí­jas találkozón összesen nyolcszáztizenkilencezer fo­rint szociális támogatásban részesítette nyugdíjasait. Említésre méltó, hogy ebből az összegből félmillió forin­tot a gazdaság dolgozói te­remtettek elő azzal, hogy elődeik anyagi támogatása érdekében áprilisban kom­munista műszakot szervez­tek. Találkozások az elnökkel ,Elégedett embernek érzem magam‘ Bármennyire rekkenő is odakint a hőség, itt az irodá­ban mindig hűvös van. Szí­vesen kopogtat az ember az elnök, Magyar József ajta­ján. Ha másért nem, hát jól­eső noúltidézésért... — Mikor is találkoztunk először ? — Nagyon régen. Emlék­szel? Meg a KISZ-ben! — mosolyog, miközben cigaret­tával kínál. * — Legutóbb azt mondtad, hogy többet nem gyújtasz rá... — Enélkül már nem megy. Az iroda lassan megtelik szürke füstgomoíyagokkal. Figyelem a mozdulatait. Ép­pen olyan vidámnak és gond­talannak látszik, mint tíz évvel ezelőtt, amikor egy szombat- délelőtt a járás fai- vait jártuk, ,s ő boldogan mutatta: „Lám, összefogtak a srácok a vasgyűjtésben is!” Ingerültnek még sohasem láttam. Pedig a nagyatádi járási KISZ-bizottság titká­rának ugyancsak bőven volt teendője. Versenyeket szer­vezett, beszámolókat írt, alapszervezeteket segített, s fáradhatatlanul járta az ap- róbb-nagyobb falvakat. „Ma­gyar Józsi” nevét Örtilostól Kutasig még mindig emle­getik a fiatalok. Pedig már három éve elköszönt, hogy is­mét az eredeti szakmájának éljen: állattenyésztő üzem­mérnök. Ezerkilencszázhat- vanhéttől hat évig dolgozott a kutasi termelőszövetkezet­ben. Onnan hívták bizottsá­gi titkárnak. Hét évig élt a fiatalok között. — Amikor Görgetegre ke­rültem, negyvenöt év fölött volt a vezetők átlagéletkora. Rövidesen harminchat lett, aztán harminchárom. Ma minden első számú vezetőnk fiatal. 1980. április 26-án foglalta el Magyar' József a görgetegi termelőszövetkezet elnöki széket. Egy veszteséges, rosszul gazdálkodó téesz élé­re került. — Nagyon sok álmatlan Tanácskozás egy elfelejtett növényről A búza után az egyik leg­régibb magyar őshonos nö­vényről, a lóbab termeszté­séről kezdődött kétnapos or­szágos tanácskozás tegnap Mosonmagyaróváron, az ag­rártudományi egyetemen. Az emberi étkezési célokra is alkalmas magas fehérjetar­talmú növényt a világ szá­mos részén termesztik, ma­gyarországi termesztése az utóbbi években került le­mét előtérbe. A rendezvénynek otthont nyújtó mosonmagyaróvári egyelem kutatói vállalkoztak a lóbab újbóli meghonosítá­sára, elterjesztésére. Kineme- si tettek egy uj hazai fajtát is. és újabbak előállításán dolgoznak. Az országban jelenleg ti­zenhatezer hektáron ter­mesztenek lóbabot. A termő- terület jó része a nyugati országrészen van, de Bara­nyában és az Alföld déli mezőgazdasági körzeteiben is eredményesen termesztik e növényt. Megfelelő időjá­rás és termesztési technoló­gia esetén hektáronként 3—4 tonnás termést is betakarít­hatnak belőle. A mosonmagyaróvári ta­nácskozáson az ország min­den részéből érkezett több mint száz szakember, kuta­tó egyetértett abban, hogy érdemes növelni a lóbab termesztési területét. A kö­vetkező két évben mintegy tízezer hektár termőterület növelésével számolnak. Erre adottak a feltételek: a mo­sonmagyaróvári egyetem kí­sérleti parcelláin a szükséges vetőmagot megtermelik. A lóbab termelési terüle­tének, a terméshozamok nö­velésével a magyar mezőgaz­daság olyan mennyiségű és minőségű fehérjedús takar­mányhoz Jut, amellyel to­vább lehet növelni a hús­hozamokat az állattenyész­tésnek csaknem valameny- nyi ágazatában; a lóbabbal teljes egészében pótolni le­het a szójadarát, s ezáltal számottevően csökkenthe­tők a termelési költségek. éjszakám volt. Ha hiszed, ha nem, éjszakánként ’ itthon magnóra rögzítettem, hogy másnap mit akarok elmon­dani az embereknek. Gyak­ran egyetlen lapra tettünk föl mindent. De az eredmé­nyek minket igazolnak! — Csalódtál a három év alatt? — Akadt olyan is. Megcsi­náltuk például a meleg­konyhás étkeztetést. Azelőtt nem volt ilyen. Váriam, hogy a közgyűlésen feláll valaki és ... Szóval jólesett volna, ha ezt is megemlítik. Termé­szetesnek vették: nálunk is van rendes ebédlő. Csak a nyugdíjasokat láttam hálás­nak. Igen, mert értük is tet­tük. Az hiszem, vidékre indul­tam, amikor az egyik kora reggeli órán összetalálkoz­tunk Nagyatádon. Szokásos napirendje szerint indult Görgetegre. — Hogyan telik egy-egy napod? — Hetente háromszor fél hétkor megyek ki, a többi napon fél nyolckor. Megtar­tom az eligazítást, fölbontom a postát, aztán ... Az időm nagyobb részét kint töltöm a földeken, a gépműhelyben vagy a melléküzemágban.. — A család? — Hatkor, nyolckor, ki­lenckor érek haza. A két fiam többnyire már alszik olyankor. — Tagja vagy a járási pártbizottság gazdaságpoli­tikai munkabizottságának, munkásőr vagy ... — A pihenésre gondolsz? Ha tehetem, vasárnaponként horgászni megyek. Egyedül! Legutóbb a konzervgyár igazgatójánál találkoztunk. Szombat volt. A zöldborsó betakarításáról beszéltek, a vasárnap kora délután kez­dődő cséplésről. És ő ismét ment a földekre, mert a munka dandárjánál a vehe­tőnek is ott kell lennie. Hogy is van akkor az a pihenés? Mosolyogva mondja: „Elége­dett embernek érzem ma­gam, mert az emberek jól érzik magukat Görgetegen!” A termelőszövetkezetben az idén több, mint négymil­lió forint nyereséget várnak. Három évvel ezelőtt ez cso­da lett volna. Nagy Jenő Bővülő szolgáltatás A huszonöt évvel ezelőtt alakult igali takarékszövet­kezetnek volt elődje, hiszen a felszabadu­lás után már működött itt hitelszövetkezeti mozgalom. A legutóbbi jubileumi kül­döttgyűlései» Hajdú Gyula, a szövetkezet elnöke megemlé­kezett a kezdetről. Azóta az igali egyesült a somogyszili takarékszövetkezettel, létre­hozták Göllében a kirendett- seget, és mindkét községibe« a pénzintézethez méltó, kor­szerű üzletilázat építettek. Közben három betétgyűjtő pénztárat is kialakítottak, amelyek közül a magyarata- di a legjelentősebb. A jól irányított munka eredménye­ként a szövetkezet saját va­gyona elérte az 1,5 millió fo­rintot. Az iga« a közepes nagy­ságú takarékszövetkezetek közé tartozik a megyeben: 14 község pénzintézete, ahol ÍJ ezer lakost szolgálnak. Má­jus vegén 3810 tagiak volt, ebben az évben hetvenen léptek soraikba. A részjegy­alap 458 ezer forint. A kör­nyék lakosainak 64,1 millió forintját kezelik. Ebben az évben május 31-ig a betétek 2,1 millió forinttal emelked­tek. Kedvezően, alakultak az ifjúsági betétek és jelentős az átutalási betétek száma. A nagyobb százalékkal kamato­zó takaréklevélre 2 millió fo­rintot helyezitek el, az OTP- nél pedig tartós betétként 16 millió forintot. A tagoknál levő több mint kilencmilliós kölcsönből ter­melési célokat csaknem 3 millió, építési feladatokat 2.5 millió forint szolgál. A köl­csönigényeket ki tudják elé­gíteni. A szolgáltatások széles kö­rét Vezették be. Foglalkoznak biztosítások kötésével; az év első öt hónapjában 1,3 mil­lió forintot szedtek be ilyen címen. A Dédász-szal kötött szerződés alapján ők veszik át az áramdíjakat. A hús­kombinát megbízásából fize­tik a háztájiból felvásárolt állatok árát, ez 3® millió fo­rint volt területükön az ötö­dik hónap végéig. Űj szol­gáltatás a vízdíjak beszed es e hét községben. Az igali takarékszövetkezet valutabeváltással 1» foglalko­zik. Különösen a főszezon­ban sok külföldi vendég for­dul meg az igali gyógyfür­dőn. Már 124 ezer forintért vásároltak külföldi fizető­eszközöket, es az év végéig várhatóan elérik a 2,4 millió forintot. Költségtakarékos, hatékony munkát végez a jubiláló iga­li takarékszövetkezet. Ezt igazolja,, hogy az első ne­gyedév munkája alapjan 147 ezer forintot könyvelhettek a nyereség rovatba, így várha-. tóam teljesítik a 486 ezer fo­rintos évi nyereségtervüket. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom