Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

Véget ért az SZKP Központi Bizottságának tanácskozása Moszkvában szerdán véget ért az SZKP Központi Bi­zottságánál ideológiai kérdé­seket megvitató plénuma. A tanácskozás második napján beszédei mondott Jurij Andropov beszéde Az SZKP Központi Bizott­sága ülésén szerdán beszé­det mondott Jurij Andropov. az SZKP KB főtitkára. Részletesen szólt a párt ideológiai munkájáról, meg­jelölve annak jelenlegi fő feladatait. Megállapította, hogy a párt ideológiai, neve­lő és propagandamunkáját fel kell emelni azoknak a nagy és bonyolult feladatok­nak a szintjére, amelyeket a párt a fejlett szocializmus tökéletesítése során old meg. Minden pártbizottságnak, minden pártszervezetnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármilyen fontosak is az általuk végzett egyéb fel­adatok, az ideológiai munka egyre inkább előtérbe kerül. A felvilágosító, nevelőmun­ka eszköztára hatalmasra növekedett, s most arra van szükség, hogy ezeket az esz­közöket megfelelő módon a korábbinál aktívabban, alko­tóbban, a szovjet emberek megnövekedett műveltségi szintjét és magasabb igé­nyeit figyelembe, véve hasz­nálják fel. „Ezen a téren még sokat kell tanulnunk; legfőbb ellenségünk a for­malizmus, az idejétmúlt sablonok alkalmazása, a ha- tarozatlanság, sőt gyakran a gondolkodás renyhesége” — mondotta Jurij Andropov. A végrehajtandó feladatok kö­zött említette a társadalom- tudományok, elsősorban a közgazdaságtudomány ma­gasabb szintre emelését. A kutatóknak azokkal a reális gyakorlati problémákkal kell foglalkozniuk, amelyeket az élet állít a társadalom elé. A társadalomtudományok­nak a természettudományok­hoz hasonlóan a párt és az egész nép hatékony segítő­társaivá kel] válniuk e fel­adatok megoldásában. Az SZKP KB főtitkára be­szédében részletesen szólt a pártprogram új szövegezésé­nek előkészítéséről, amely­ről az SZKP XXVlt kong­resszusa hozott határozatot. Megállapította, hogy az SZKP jelenleg érvényben le­vő, 1961-ben, az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott programja egészében helye­sen jellemzi a világban vég­bemenő társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, a párt és a szovjet nép kommuniz­musért vívott harcának cél­jait és alapvető feladatait. Az élet bebizonyította a program alapvető megállapí­tásainak helyességét Van azonban a pártprog­ramnak néhány olyan meg­állapítása, amely nem állta ki teljes mértékben az idő próbáját, mivel részleteiben elszakad a valóságtól, indo­kolatlanul részletekbe menő tételeket tartalmaz. Hét év­tized alatt a szovjet társa­dalom, más szocialista orszá­gok és az egész világ fejlő­désében sok fontos változás ment végbe. Ezeket elméle­tileg alaposan át kell gon­dolni, és figyelembe kell venni a párt hosszú távú bel- és külpolitikai straté­giájának kimunkálása során. A pártnak ma elsősorban olyan programra van szük­sége, amely meghatározza a fejlett szocializmus tervsze­rű és sokoldalú tökéletesíté­sét, a kommunizmus irá­nyában történő további elő­rehaladást Az ország politikai rend­szerének fejlesztéséről, a szovjet államiság tökéletesí­téséről, a szocialista demok­rácia szélesítéséről szólva Jurij Andropov megállapí­totta: az érvényben lévő SOMOGYI NÉPLAP pártprogramban szereplő ez­zel kapcsolatos feladatok kö­zül már sokat megoldottak, különösen a Szovjetunió új alkotmányának elfogadása óta. A szovjet gazdaság fejlő­dését illetően a főtitkár a termelőerők minőségi válto­zását nevezte meg legfőbb célként Át kell térni az in­tenzív fejlődésre, s a gya­korlatban kell egyesíteni a szocialista társadalmi rend előnyeit a tudományos-mű­szaki forradalom vívmányai­val. 8 Az SZKP KB főtitkára szólt a szovjet emberek élet- színvonalának. javításáról is, hangsúlyozva, hogy annak ki kell terjednie az emberek kulturális színvonalának ál­landó növelésére is. E foga­lomkörbe tartozónak nevezte a társadalom rendjét, az egészséges, ésszerű táplálko­zást, a lakosságnak nyújtott magas színvonalú szolgálta­tásokat, a szabadidő erkölcsi és esztétikai szempontból teljes értékű kihasználását, mindazt,; amit összességében civilizált szocialista életfor­mának lehet nevezni. Ennek kapcsán külön szólt a szov­jet emberek lakáskörülmé­nyeinek változásáról, megál­lapítva, hogy a nem távoli jövőben e kérdést alapvető­en megoldjak, és minden szovijet család külön lakás­sal I fog rendelkezni. Jurij Andropov megálla­pította, hogy az SZKP előtt álló belpolitikai feladatok megoldása eredményeként a szovjet társadalom a jelen­leginél is sokkal egyneműb- bé válik szociális szempont­ból. Ennek megvalósítása közvetlen gyakorlati feladat­tá vált. A távolabbi jövőt il­letően az SZKP a feladatot abban látja, hogy a szovjet államiság fokozatosan társa­dalmi önigazgatásba nőjön át. Ez az össznépi állam to­vábbi fejlődése, a tömegek­nek a társadalom irányítá­sába való szélesebb körű bevonása eredményeként kö­vetkezik be. Az újraszerkesztett párt­programban megfelelő helyet kap a párt nemzetiségi po­litikája is. Ennek álapját a nemzetiségi politika lenini elvei alkotják: valamennyi nép és nemzetiség teljes egyenjogúsága, a testvéri szövetségen belüli szabad fejlődésük és állandó köze­ledésük. Az új rasaerkesztett párt­programmal kapcsolásban nemzetközi kérdésekről szól­va az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy az utób­bi negyedszázadban jelentő­sen megváltoztak a világban az erőviszonyok, rrunden ko­rábbinál élesebbé vált a két nagy társadalmi rendszer kö­zötti harc. Történelmi vitá­juk háborúval történő el­döntése ma már az egész emberiség pusztulását jelen­tené. Ezért ,az SZKP külpo­litikájának még belátható ideig központi kérdése ma­rad, hogy milyen jelleget ölt a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok fejlődése — vagyis a béke megőrzésé­nek kérdésé. Jurij Andropov kitért ar­ra, hogy egyre inkább veszí­tenek hatékonyságukból azoic a módszerek, amelyek segít­ségével a kapitalizmusnak a második világháború utáni időszakiban sikerült megőriz­nie fejlődése viszonylagos stabilitását. Egyre nyilvánva­lóbbá válik, hogy az impe­rializmus nem kepes meg­birkózni a tudományos és műszaki forradalom mélysé­gükben és méreteikben ha­talmas társadalmi következ­ményeivel, Az imperializ­musra jellemző antagoniszti- kus belső és nemzetközi el­lentmondások, az őt érő megrázkódtatások és konílik- kúlónbotó motion irat­nak a tőkés országok politi­kájára. Egyrészt sokkal agresszí­va hbá vált az amerikai im­perializmus vezette szélsósé- ’ ges. reakciós erők magatartá­sa. Megpróbálják minden le­hetséges módon visszafordíta­ni a fejlődést. Ez a politika természetesen nem hozhat si­kert az imperializmus szá­mára. amelynek, kalandor magatartása rendkívül veszé­lyes az emberiségre nézve. A tőkés világban azonban léteznek más tendenciák, és vannak olyan politikusok is^ akik képesek reálisabban számot vetni a nemzetközi helyzettel. „Megértik, hogy a világban immár visszafordít­hatatlan folyamatok zajlottak le, megértik a különböző társadalmi rendszerű álla­mok tartós békés együttélé­sének szükségességét és köl­csönösen előnyös voltát. Mi, a magunk részéről már több­ször elmondottuk, s most is­mét megerősítjük, hogy ké­szek vagyunk erre. Meggyő­ződésünk, hogy ez megfelel a népek érdekeinek a világot megosztó társadalmi barikád mindkét oldalán” — mon­dotta Jurij Andropov. — Sók olyan jelentős prob­léma van ugyanis!, amelyek érintik a világ valamennyi országát, és idővel még fon­tosabbakká válnak. Ezek kö­zé tartozik a természeti kör­nyezet megóvása, az új ener­giaforrások használatba vé­tele, a világűr meghódítása, az óceánok erőforrásainak felhasználása. A kommunistáknak meg­győződésük, hogy a jövő a szocializmusé, hiszen ilyen a történelem megmásíthatatlan menete. Ez azonban egyálta­lán nem jelenti azt, hogy ex­portálni akarjuk a forradal­mat, és be akarunk avatkoz­ni más országok ügyeibe. A forradalom exportja egyéb­ként is lehetetlen. A szocia­lizmus a minden egyes or­szág társadalmi fejlődése ál­tal szült objektív szükség- szerűségek talaján fejlődik. Szilárdan hiszünk abban, hogy a szocializmus végső soron a kapitalizmussal ví­vott békés versengésben bi­zonyítja be magasabbrendű- ségét Ml egyáltalán nem va­gyunk hívei a katonai ver­sengésnek, amelyet az impe-. rializmus kényszerít ránk. Ezzel kapcsolatban Jurij Andropov leszögezte, hogy a szocializmus és az imperializ­mus közötti katonai-hadásza­ti egyensúly objektíve előse­gíti a békés egymás mellett élést. Ennek az ^egyensúly­nak a megszületése az utób­bi évek egyik legfontosabb eredménye. Elérése a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösséghez tartozó többi Or­szág népeitől nagy erőkifej­tést és áldozatokat követelt, s ezért nem is engedik meg ennek az egyensúlynak a megbontását. Andropov hangoztatta: « nemzetközi élet elmúlt ne­gyedszázados alakulásának tapasztalatai megkövetelik, hogy továbbfejlesszük a program számos olyan téte­lét, amelyek nemzetközi kér­désekkel kapcsolatosak. A továbbiakban kijelentet­te: „Az SZKP programjában szó volt a~ szocialista orszá­gok között létrejött új típu­sú kapcsolatokról. Az eltelt két évtized azonban tovább gazdagította a szocialista vi­lágrendszerrel kapcsolatos el­képzeléseinket, szemlélete­sebben megmutatta, mennyi­re változatos és bonyolult ez a világrendszer. Az egyes szocialista országok között jelentős különbségek vannak gazdasági, kulturális téren, a szocialista fejlődéssel kap­csolatos feladatok megoldásá­nak útjait és módszereit il­letően. Ez természetes, még ha valaha úgy tűnt is, hogy ez a fejlődés egyöntetűbb lesz. A jövőben is mindent meg fogunk tenni országunk, ba­rátaink és szövetségeseink biztonságának védelmében, és növelni fogjuk a szovjet fegyveres erők erejét. Ám ha sikerülne az, amire aktí­van törekszünk, vagyis ha csökkenne mindkét fél fegy­verzetének és katonai kiadá­sainak szintje, és megkezdőd­ne a leszerelés, akkor ez a legnagyobb jótétemény lenne minden ország és nép szá­mára — szögezte le végeze­tük beszédében Jurij Andro­pov. A plenum első napján az SZKP ideológiai munkájá­nak időszerű kérdéseiről el­hangzott beszámoló vitájá­ban szerdán felszólalt Saraf Rasidoi>, az Uzbég Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, Kari Vajno, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája al- elnöke, Karen Demircsjan, az örmény Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak elsá titkára, Szergej La­pin, a Szovjetunió Állami Rádió- és Televízió-bizottsá­gának elnöke, Mihail Pro- kofjev, a Szovjetunió közok­tatási minisztere, Lev Ku- lidzsanov, a Szovjet Film­művészek Szövetsége vezető­ségének első titkára, Sztye- pan Salajev, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Taná­csénak elnöke és Viktor Misin, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. A Központi Bizottság egy­hangúlag határozatot foga­dott el a megvitatott kér­désekről. flz SZKP KB plénumának határozata A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának ideológiai és tömegpolitikai munkájának időszerű kérdéseiről hozott határozatot június 14-én és 15-én megtartott ülésén az SZKP Központi Bizottsága. Mint a dokumentum meg­állapítja, a Központi Bizott­ság egyhangúlag elfogadta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának szer­dán a plénumon elhangzott beszédében foglalt megálla­pításokat és következtetése­ket, s rámutatott, hogy ezeknek a pártszervezetek egész tevékenységében ala­pul kell szolgálniuk. A Központi Bizottság ha­tározata hangsúlyozza, hogy a szovjet emberek eszmei szilárdsága ügyük történelnú igazságából, a marxista-le­ninista tanítás forradalmi jellegéből, a szocialista tár­sadalmi rend magasabbren- dűségéből 'táplálkozik. A marxista—leninista elmélet által meghatározott cél, a kizsákmányolás és az elnyo­más megszüntetése már ré­gen a szovjet társadalom realitása. A gyakorlati poli­tika feladata ma az osztály­különbségek felszámolása, a szociális szempontból homo­gén társadalom megteremté­se. A KB határozata ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az Ideológiai munká­ban a szocializmus sikereit hirdetve meg kell mutatni a fejlődés során felmerülő ne­hézségek megszűnte leséhez vezető uíat is. Emlékeztetve arra, hogy a Szovjetunióban számos nép es nemzetiség él együtt, a Központi Bizottság határo­zata megállapítja: „Testvéri szövetségük, közös munká­juk, egyre erősödő közeledé­sük, valamint nemzeti kul­túrájuk kölcsönös gazdago­dása fontos tényezője a'szov­jet nép esybefqrrotteága erő­sítésének és a szocialista in­ternacionalizmus szellemé­ben végzett nevelőmunka si­kerének.". Az SZKP KB ülésének ha­tározata - részletesen szól a pártpropaganda és a tömeg­tájékoztatási eszközök szere­péről is. Ezeknek arra kell törekedniük, hogy az embe­rek megtudják az igazságot az SZKP és a szovjet állam békesz.erető lenini külpoliti­kájáról és békekezdeménye­zéseiről, amelyek célja a fegyverkezési hajsza megál­lítása, a nemzetközi kapcso­latok megjavítása. A béke megőrzése az SZKP külpoli­tikájának központi feladata, s az marad a belátható jö­vőben is — állapítja meg a határozat. A propagandának elő kell segítenie, hogy erő­södjön a Szovjetunió és más szocialista államok barátsá­ga és együttműködése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egybefor- rottsága, -és hozzá kell járul­nia a népek nemzeti felsza­badító harcának sikereihez. Következetesen és kitartóan le kell leplezni a béke és a haladás ellenségeit, az im­perializmusnak — elsősorban az emberiség felett lebegő világháborús veszély forrá­sát jelentő amerikai impe­rializmusnak — a militaris­ta terveit. A propagandának meggyő­zően fel kell tárnia az im­perializmus népellenes lé­nyegét, politikáját és ideoló­giáját, valamint azt, hogy a tőkés társadalom képtelen a társadalmi betegségek gyó­gyítására, a nemzeti és faji igazságtalanságok megszün­tetésere. Képesnek kell len­nie arra, hogy szembeszáll­jon az osztályellenség ideoló­giai diverziójával, a megva­lósult szocializmus ellem op­portunista és -revizionista.tá­madásokkal. A pártbizottsá­goknak es a tömegtájékoz­tatási eszközöknek állandóan és tevékenyen fel kell lépni­ük a szovjetellenesség és az antikommunizmus ellen — szögezi le a Központi Bi­zottság határozata. Befejezésül a határozat hangsúlyozza: „A pártnak a fejlett szocializmus tökélete­sítését célzó irányvonala va­lóra váltása új, nagy lépést tesz lehetővé a kommunis­ta 'építőmunkában, még meg­győzőbben bizonyítja a szo­cialista társadalmi rend fö­lényét, növeli vonzerejét”, A tanácskozás döntést ho­zott szervezeti kérdésekben is. A plénum Crigorij Ro- manovot, az SZKP KB Po- , litikai Bizottságának tagját a Központi Bizottság titká­rává választotta. Mihail Szó- lomencevet, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagját jóváhagyta a Köz­ponti Bizottság mellett mű­ködő pártellenőrzési bizott­ság eíijóki tisztében. Az SZKP Politikai Bizott­ságának póttagjává válasz­tottak Vitait) Vorotnyikovot. A Központi Bizottság pót­tagjai közül öt személyt tag­jai sorába választott: Szer­gej Ahromejevet, a Szovjet­unió marsallját, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nökének első helyettesét, Borisz Balmontót, a Szovjet­unió szerszámgépgyártási és szerszámipari miniszterét, Vjacseszlav Kocsemhszovot, a Szovjetunió NDK-beli nagyköveiét, Vaszilíj Cser- gyincevet, az orenburgi te­rület Hajnal nevű kolhozá­nak kombájnosat és Vitalij Sabßnov vezérezredest, a Szovjetunió honvédelmi mir niszterének helyettesét. A Központi Bizottság plé­numa a munkájuk során el­követett hibáik miatt kizár­ta a KB tagjainak sorából Nyíkolaj Scsolokovot es Szergej Medunovol Vissza­számlálás Nehéz kiszámítom egy dik­tatúra öntörvényeit. Még bo­nyolultabb a távolból felbe­csülni azoknak az erejét, akik az önkény megbuktatá­sára szövetkeztek. Minden­esetre úgy tűnik: Pinochet Chiléjében megkezdődött a visszaszámlálás. Alig egy hó­nappal a május közepi nagy­szabású tiltakozó megmozdu­lások után, kedden ismét ha­talmas tömeg lepte el San­tiago de Chile és több más város utcáit, tereit A tün­tetések oka azonos volt az előzőekével: a junta gazda­sági és társadalmi politikáját, bírálták, a tíz étxs larto rendkívüli állapot eltörlését követelték a transzparensek, a szav&lókórusok és a röpla­pok. Becslések szerint májusban a dolgozók negyven százalé­ka csatlakozott a felvonulók­hoz. Most még többen tettek eleget az ország szakszerve­zeteit tömörítő csúcsszerv felhívásának. Kedd este ki­aludtak Santiago lakásaiban a villanyok, s az emberek lá­basokkal, edényekkel csaptak lármát az erkélyeken és az ablakokban, az autósok pe­dig fülsiketítő dudakóncerlet produkáltak. Pinochet tábor­nok reagálása, a brutális ter­ror válasza: gumibot, könny­fakasztó bombák és sortüz. Egy hónapja két tüntetőt ért halálos lövés, most egy hat­éves kisgyermek és egy 20 éves fiatalember életét oltot­ták ki a rohamrendőrök go­lyói. A diktátor „kommunista felforgatásnak’' minősítette a megmozdulást, « kilátásba helyezte, hogy a jövőben az eddiginél is keményebben lép fel a rendbontók ellen. Csakhogy — régi, bölci mondás — a népet nem le­het leváltani. Márpedig * chilei nyugtalanság, az egy­re nagyobb méreteket öltő tiltakozás ma már azokban a körökben is terjed, ame­lyek korábban a junta tá­mogatói közé tartoztak. Ép­pen ez a minőségi változás, az ellenzéki erők burjánzása utal arra, hogy a junta eresztékei lazulnak, a tábor­nok híveinek száma napról napra fogyatkozik. Tönkre­ment üzemtulajdonosok ez­rei, csalódott nagyiparosok, kiábrándult kereskedők, csődbe jutott vállalkozók se­regéből toborzódik a junta ellenfeleinek utánpótlása. A gazdasági élet hanyatlása, az infláció tobzódása és a munkanélküliség növekedé­se ellen a junta már nem képes föllépni. Ügy tűnik, Pinochet egykori hű szövet­ségesei: a multinacionális vállalatok, sőt bizonyos wa­shingtoni körök is rosszall- ják, ami Chilében történik. Ha pedig egyszer megelége­lik a sortüzeket és a kaoti­kus gazdasági állapotokat, akkor menthetetlenül kitelik Pinochet ideje. Gy. D, NSZK Teljés támogatás A nyugatnémet parlament szerda este elfogadta a CDU—CSU-nak is és az FDP-nek azt a közös hatá­rozati javaslatát, amely tel­jes támogatásáról biztosítja a Kohl-kormány fegyverke­zéssel és leszereléssel kap­csolatos politikáját, s eluta­sítja a nukleáris fegyverzet befagyasztását. A SIÓFOKI Állami gazdaság központi rakta» fölvesz szakképzett raktárost azonnal! belépásseL Jelentkezés az anyag- eazdalkodási osztályon (910401 Juhj Andropov, az SZKP Központi Bizottságának fő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom