Somogyi Néplap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
Választ minden kérdésre Ülésezett az SZMT Változások sodrában Mennyit tud a megye csaknem százhúszezres szakszervezeti tagsága az általános és a helyi feladatokról, s mennyivel tudhatna többet, lehetne alaposabb az ismerete, ha a szakszervezeti agitáció és propaganda jobban megfelelne a mai követelményeknek? — ez állt a középpontban a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tegnapi' üiésén. Varga József, az SZMT titkára szóban ismertette a szakszervezeti agitácios és propagandamunka helyzetét, a továbbfejlesztés feladatait, a résztvevők írásban csak a feladatokat összegező tervezetet kapták meg. Az előadó kiemelte, hogy elképzelhetetlen bármiféle szakszervezeti tevékenység agitáció és propaganda nélkül. Most több a nyitott, a megválaszolatlan kérdés, mint korábban. A szakszervezeti tagok olyan választ várnak, amely konkrét, a valósághűségen, igazmondáson, érvelésen alapul. A szakszervezeti kongresz- sízus, a megyei értekezlet óta fejlődött ez a tevékenység, a mai nagyobb követelményeknek azonban nem felel meg. A színvonal, a hatékonyság alapszervezetenként eltérő, így például nem mindig tudtak gyorsan, érvekkel alátámasztva magyarázatot adni a tagságnak. A jelenlegi körülmények megkövetelik a jobb tájékoztatást, a vitakészséget. Ehhez persze több muníciót keJ.1 adni mindazoknak, akik az agitációval, propagandával foglalkoznak. Kilencen mondták el véleményüket az SZMT ülésén, elsősorban az üzemi, helyi tapasztalatok alapján. Felszólalt dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. A megyei pártbizottság elismerését tolmácsolta mindazoknak, akik az agitációs és propaganda- munkát végzik. Felhívta a figyelmet arra, hogy most különösen fontos a közgondolkozás formálása, alakítása. Ehhez pedig sok lelkes, bátor propagandistára, agitátorra van szükség, olyanokra, akik megfelelnek a mai követelményeknek. Azt kérte a mé- gye szakszervezeti mozgalmától: mindenhol gondolják végig, hol vannak még tartalékok, milyen e tevékenység hatóköre. A válaszadással, a magyarázatokkal ugyanis gyorsan, pontosan, időben el kell jutni az egyénig. Roland Ferenc, a SZOT kulturális osztályának vezetője szerint az embereket érdekli, mit csinál a szakszervezet. Javítani kell éppen ezért a tájékoztatáson, mégpedig minden szinten. Az agitáció, a propaganda az egész szakszervezeti tevékenység tartalmasabbá válásával javulhat. Kialakultak az agitáció, a propaganda keretei, ezt kell most megtölteni tartalommal. A testület elfogadta: most elsősorban az a fontos, hogy mindenhol meggyőzőbben magyarázzák a párt politikáját, a szakszervezeték feladatait a tagság körében. Az SZMT elhatározta, hogy növeli a szákszervezeti munka nyilvánosságát. A tömegkapcsolatokat elsősorban úgy lehet erősíteni a gyárakban, a gazdaságokban, az intézményekben, ha jobb lesz a szóbeli agitáció. Különösen sokat tehetnek ezért a szakszervezeti bizalmiak. Az SZMT elnöksége és titkársága rendszeresen «szervez majd elméleti konferenciákat, fölkészíti a propagandistákat, a tisztségviselőket feladataikra. Felhasználja az eddigi tapasztalatokat a munkahelyi szakszervezeti napok rendezésében. Tervezik, hogy új formákat vezetnek be — bizalmiak klubja, fóruma — az ismeretek bővítésére, a bizalmiak munka- módszerének fejlesztésére. Erősítik a szakszervezetek jelzőrendszerét is. Az alapszervezetek azt a feladatot kapták, hogy több érvanyaggal segítsenek az agitátoroknak, a propagandistáknak. Nagy tartalékok rejlenek még a szakszervezeti napokban, fórumokban, az üzemi lapokban, a szemléltetésben. Ezeket mindenhol érdemes kiaknázni. L. G . Tanácsok és téeszek együttműködése A falvak húsellátásának javílásáért összesen csaknem húszezer szarvasmarhát, sertést és juhot vágtak le kényszerből tavaly Somogybán. A levágott állatok húsának, belsőségének nagyobb hányadát s értékesítették, s csak a kisebb részt kobozták el. A kényszervágóhidakra küldött jószágért csaknem 23 millió forintot fizettek ki az értékesítés után az állattartóknak. Ezzel az áruval a fogyasztók is jól jártak, hiszen egy kiló csontos sertéshúshoz 36.23, a marhahúshoz pedig 30,30 forintért jutottak. Csakhogy: ez a hús nem mindig oda került vissza, ahonnan az élő állatot a vágóhidra vitték, s az állat átvétele, vágása olykor bizony igencsak nehézkesen történik. Pedig az állattartó telepeken az elhul- lási arányt számottevően csökkenthenék, ha az állatot, melyet baleset ért, vagy amely egyéb okok miatt alkalmatlan a tenyésztésre, hizlalásra, idejében a vágóhídra juttathatnák... A gondokat a kaposméről és a hedrehelyi termelőszövetkezet elnöke mondta ed a minap a megyei mezőgazdasági bizottság fejlesztési albizottságának ülésén, az állategészségügyi 'létesítményekkel foglalkozó előterjesztés kapcsán. A jelentésben is külön hangsúlyt kapott a húsellátás javítása, ezen belül főként a falusi lakosságnak olcsóbb tőkehússal való ellátása. Három évvel ezelőtt ötven vágóhíd volt a tanácsok kezelésében Somogybán, ezek közül csak huszonegy felelt meg az élelmiszerhigiéniai és a műszaki előírásoknak, a többit szükségből üzemeltették. Azóta sokat javult a helyzet a megvalósított fejlesztések révén, s húsz vágóhíd körzeti jelleget kapott: ezeken a helyeken a csontoshús-kitermelés tavaly 649 tonnát tett ki, az árbevétel pedig megközelítette a 14,3 millió forintot A megyei tanács a VI. ötéves terv első két évében csankem 3,5 millió forintot fordított a kényszervágóhi- dak és a hatósági húsboltok fllkatrészboltot nyitnak Üj szolgáltatások a nagyatádi autószervizben A legutóbbi üzemanyag- áremelés óta egyre kevesebbet autózunk — állapították meg nemrégiben a szakemberek. S hogy ez mennyire így van, azt a nagyatádi autószervizben is bizonyíthatják. Tavaly még naponta harmincöt—negyven autót vittek hozzájuk kisebb-na- gyobb meghibásodásokkal, így gyakran több mint két hetet kellett várni egy-egy gépkocsi javítására. Vránics Gyula, a szerviz vezetője a mostani helyzetről így beszélt: — Az év első néhány hónapjában a tavalyinál lényegesen kevesebbet kellett várniuk a tulajdonosoknak : két—három napon belül elkészültünk a javításokkal. Az utóbbi napokban nőtt valamelyest a forgalom. Itt a nyár, egyre többen veszik elő a garázsokból személygépkocsijukat, s jönnek hozzánk. Az atádi szervizben évek óta végzik a Trabantok, a Wartburgok, a Skodák, a Polski Fiatok, a Daciák, a Zsiguli család, valamint Bgyéb autótípusok garanciául javíttat. Két esztendeje gyártanak vonóborgokat, ma már évente 1500—1800 darabot készítenek. A múlt év újdonsága az volt, hogy felvállalták a totálkáros személygépkocsik bontását. Bármennyire sajnálatos is, e téren van munkájuk. Negyven járművet szedtek szét tavaly. Az alkatrészeket részben maguk használjak fel, részben értékesítik. Ehhez kapcsolódik legújabb tervük: alkatrészboltot nyitnak a szerviz területén. Július elsejétől új szolgáltatásokat vezetnek be: megbízást kaptak a Merkur által értékesített Zastava 101- esek és a szovjet IZS furgonok vevőszolgálatára, vagyis garanciális javítására. Megoldódik a garanciális időn túl, de a szavatossági időn belül gyári hibából elromlott személygépkocsik tulajdonosainak gondja is. Eddig az autós futhatott az ilyen bajokkal a Merkúrhoz, kilincselhetett itt és ott, amíg panaszát orvosolták. Most egyszerűsödik az ügyintézés. Szintén' július elsejétől szavatossági jogot kap a szerviz, s helyben intéznek minaen formásagok fenntartására, illetve korszerűsítésére, ebből az összegből 550 ezer forintot a termelőiszövetkezetek fizettek be. Az Állami Biztosító tavaly majdnem 1,7 millió forintot utalt át a kijelölt tanácsoknak, hogy ebből a pénzből is segíthessék a kényszervágott állatok hasznosítását, illetve enyhítsék-az állattartók kényszervágás miatt keletkezett kárát 1980 óta a hatósági húsboltok száma 67-ről 75-re nőtt. A tanácsoknak és e térségben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemeknek egyaránt hasznos, ha a kényszervágott jószág húsát ott értékesítik, ahol korábban az állatot tartották. Ehhez azonban az keil, hogy — a lakosság, a szövetkezeti tagság érdekében — a társközségekben megteremtsék, illetve javítsák a hatósági húsértékesítés tárgyi feltételeit: részesítsék előnyben a minimális higiéniai követelményeket kielégítő megoldásokat, a tanácsok és a téeszek pelig közösen gondoskodjanak a hús elszállításáról a vágóhídról a boltokba. így helyes arányok alakulhatnak ki az elosztásban a székhely- és a társközségek között, javulhat az ellátás a kisebb településeiken is. » H. F. A tízmilliót ostromolva Vannak ünnepnapok, évfordulók. amelyek szinte kötelezően emlékezésre késztetnek. Hivatalos, a naptárba jó előre bejelölt — vagy épp a megszokás miatt nem bejelölt — napok. Aztán vannak előre nem tervezett, nem várt események, amelyek rég elfeledettnek hitt pillanatokat állítanak hirtelen reflektorfénybe — és az ember rádöbben, ez is évforduló. — Nézd, micsoda házak épülnek itt, Babodon! — a hosszú községen átutazva, duruzsoló beszélgetés közben jegyezte meg kollégám. Az autó ment tovább. Mi, városi panelben élők egy kicsit nosztalgikusan néztük a a kész és félkész, tetótérbe- építésű, két-három szintes, esztétikus, kultúrált otthonokat. — Kár, hogy nera kezdtük számolni a falu elejétől,, hány ilyen van. Nagyon sok! Babonázottan. lestünk a suhanó ablakon túlra. Néztük a születő újat, de aztán az én szemem előtt valahogy egy pillanat alatt változott a kép. Nem azt láttam, ami a szemem előtt volt, hanem azokat a kis parasztházakat meg a foghíjakat, amelyeknek helyébe ezek a múltat feledtető otthonok épülnek. Ott volt mögöttük egy szegényes, kopott terem. Mikor is volt? Te jó ég, éppen húsz éve! Azt hittem, hittük, hogy ennek a szenvedélytől, vádaskodástól, olykor önös érdekektől fűtött közgyűlésnek soha nem lesz vége. De vége lett. Ma olvasva az akkori, délutániba nyúló viharos számvetés krónikáját, hihetetlenül távolinak látszanak az abban az időben közszájon forgó számszerű adatok, fogalmak... A 17.50 forintos munkaegység, a kézi aratás, a részes és a közös művelés, amelyből nem egy ősi indulatot ei .szabadító ellentét született És az ( is különösen hangzik a mai fülnek, hogy akkor 156 ezer forint mérleghiány megrendített egy szövetkezetei ... „Ezen a közgyűlésen a tagság leváltotta a régi vezetőséget, s szinte teljesen új gárdára bízta a gazdaság irá- nyitását. Bártfai Imrét választották meg elnöknek. Nem lesz könnyű dolga sem neki, sem a vezetőség többi tagjának... A jobb eredmények eléréséért másképp, jobban kell gazdálkodni.. (Somogyi Néplap, 1963. február 17.) — Emlékszik? Hát hogyne emlékezne! Amit ma is csinál, akkor kezdte. Az' az ' indulatoktól fűtött nap, abban a kopott teremben meghatározó változást hozott az életében. — Nem tudtam én akkor, mire vállalkozom. Váratlanul ért az is, hogy leváltják a Akik együtt kezdtek: Bártfai Imre ős Györki László régi vezetőket, és újak lesznek. Nem volt erről szó előtte. Húsz év múlva most tudtam meg azt is, hogy akkoriban az a jelző terjedt el róla: „kölyök” elnök. Ezt a tisztet viselők között abban az időben ő volt a legfiatalabb. Szőke, csendes szavú, kék-mosolygós tekintetű. Most inkább már ősz. A belső ellentétek feloldása, az egyesülésekkel járó óhatatlan megrázkódtatások, a mindig újabb és nehezebb körülményekhez való igazodás, a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal vívott harc, amiből az előrelépés érdekében kötelező mindig győztesen kikerülni — ezek a körülmények, bizony, fakítják, fehérítik. a hajszínt. A kezdeti kicsi téeszbő! egy 1973-as és egy 1975-ös egyesüléssel 53iOO hektáros gazdaság lett. Voltak kritikus esztendők, jégverés nem egyszer — ezen a dombok szabdalta vidéken a természet sokat követel az embertől még a középszerűért is. A babodi szövetkezet talán az elsők között volt a megyében, amely a lejtőről a völgybe hordott, elzsombéko- sodott termőréteget igyekezett újra művelésbe venni. Lehet, hogy itt volt az első tapasztalatcsere az alagcso- vezésről. — A 33KW hektár szántónk az egyesülés után 375 táblából állt. Azóta százat megszüntettünk, illetve a melioráció segítségével átformáltuk a határ képét. Körülbelül ötszáz kilométer hosszú alagcső fekszik földjeink alatt és még nem értünk végére a munkának. De mára a sok, azelőtt semmit érő rét Biztató kilátások helyén ötven mázsa búzát várunk. A gondozott gyepen gulyák legelnek, tavasztól őszig egyik oldalán zárt, olcsó fészer jelenti szállásukat Mi minden történt itt a húsz év előtti, a gazdaságot megrendítő százötvenhatezer forintos mérleghiány és az ez évben várt százötvenmilliós termelési érték között? Hány ember, mennyi fárasztó napja van abban, hogy a múlt évi kilencmillió-háromszázezerrel szemben az idén. tízmilliós nyereséget várnak? — Ami ezek között a számok között van, arról hetekig lehetne beszélni, regényt lehetne írni. — Napbarnított, inas. szikár ember Györki László. A húsz év előtti közgyűlésen — akkor még „ifjú” jelzővel a neve előtt a vitázók sorában szót kért a kisibabodiak nevében, akik az ősi vagyoni megkülönböztetésből fakadóan egy sor sérelmet tovább hoztak az újat jelentő nagyüzembe. A kérdésre — mi is vaa ezzel az ellentmondással — nevetve legyint. — Eltűnt az, mint annyi más, a paraszti életből sokáig velünk cipelt teher. Kisbabod már csak egyben szenved hátrányt — No csak! Mégis van különbség ? — Annyi, hogy még mindig nincs utunk! — Pedig nem sok kéne — mondja a néhány hazzal odébb lakó Glück Ferenc, — néhány száz méteres be- kötőútra volna szükség. — Meglesz az is nemsokára, Feri bátyám — jegyzi meg az elnök. — Mi segítünk! összefog ez a nép; csak szólni kell neki. Mindketten nyugdíjasok, Húsz éve „az első vonalban” voltak, s ma sincsenek munka nélkül. Glück Ferenc mé- hészkedik, Györki László még ültében is vibrál, örökmozgó. Ha kell, a téeszben segít, ha kell a vízgazdálkodási társulatnál, háza végében süldők röfögésétől hangos az ól, példásan szép a szőlője, s a Lakásában mennyezetig ér a könyvekkel megrakott könyvespolc. — Hat év óta, mióta nyugdíjas vagyok, erre is van időm. Igen szeretek olvasni ... De egyet azért ne felejtsünk: dolgozni jó. Mert mi lett volna belőlünk, ha nem így élünk, nem így érzünk. (Folytatjuk) Vörös Márta A múlt héten kezdődőit, s azóta belelendült az árpaaratás Somogybán. A korán kezdőknél jókora területről került le a kalászos. Bizakodással tölti el az aratókat, hogy a ho- aUalában jobbak, mint amire a korábbi »»rn»a«ihe,-aiaaj.khAi következtettek SOMOGYI NÉPLAP
