Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

ft* ti vészét a reklámban A reiaám az értelmező szótár szerint Ca tőkés gaz­dasági életben a verseny egyik eszközeként) a közön­ség. a fogyasztók figyelmé­nek feltűnő módon való fel­hívása, valamely áru (cikk) termék kelendőségének vagy valamely vállalatnak, vállal­kozásnak, személynek a nép­szerűsítésére, valamit, vala­kit ajánló, népszerűsítő hir­detés, hírverés. A művészet, műalkotás a társadalmi tudat egyik for­mája: olyan alkotó tevé­kenység, amelynek célja a valóságnak bizonyos esztéti­kai elvek szerint, a szép ér­zését felkeltő eszközökkel való, az egyedi jelenségeket általánosító, tipizáló tükrözé­se, megjelenítése. Ismerünk műtárgyakat, irodalmi alkotásokat, ame­lyeket reklám céllal, megbí­zásból hoztak létre. Toulouse Lautrec plakátjait, az Art noveau, a szecesszió művé­szednek plakátjait mint mű­alkotást tartja számon a szakirodalom. De említhet­nénk Berény Róbert és Ko- necsni György vagy Pór Bertalan plakátjait is. És so­rolhatnánk irodalmi, zenei példákat is. Hogy a fotómű- vészetröl, a filmről ne is be­széljünk. A napokban Művészet a reklámbein címmel kiállítás nyílt a Pataky István Műve­lődési Központban. A Fabu- lon termékek propagandaesz­közeit mutatja be a kiállítás. Szép nők a plakátokon, akik a Fabulon-tól nyerték bőrük szépségét, selymessé- gét, lazaságát. Szép nők — tükör előtt, vízesés alatt, ro­mantikus környezetben, len­ge ruhákban és sejtelmes ruhátlanságiban. S egy szelle­mes ötlet — Szyksznian Vanda grafikus műve — a Minden bőrre Fabulon fel­irat egy bájosan esetlen ví­ziló najza alatt; de ezt az öt­letet a kiállítás bevallása szerint nem merték megva­lósítani. K. M. Elefántok, bölények, krokodilok Vadvédelem Vietnamban A vietnami zoológusok ria­dót fújtak: az egykor itt élő állatfajok egy része teljesen kihalt, mások a hegyen oe szorultak. Pedig Vietnam va­lamikor valóságos ál lat para­dicsom volt, a hatalmas er­dőségekben és a Vörös-fo.yó völgyében évszázadokkal ez­előtt elefántok és orrszarvú­ak, tigrisek, vad vízibolé- nyek és szarvasok éltek, a vizekben krokodilok tanyáz­tak. Az ősi állatfajok ritkulása már a XVL században megr- kezdődött, amikor földműve­lés céljára a síkságokon ir­tani kezdték a dzsungelt (Évszázadunk kezdetére Ha­noi körzetéből például már teljesen eltűntek az erdők.) A gyarmati uralom vadászai szintén valósággal .irtottak egyes állatfajokat: eltűntek az orangutánok és tapírok; az orrszarvúak, a vízibölé­nyek a kihalás szélére kerül­tek. Az elefántok, tigrisek és párducok a hegyekbe szorul­tak. A háború hosszú évei, a gátlástalan bombázások ugyancsak nagy veszteséget okoztak a vadállományban. Még súlyosabb károkat je­lentettek az amerikaiak Emlékeztető az amerikaiak agressziójára: Lombtalan er­dők Dél-Vietnamban. lombtalanító és mérgező egy­ségei. (Az USA hivatalos adatai szerint Dél-Vietnam erdőségeinek tíz százalékát pusztították el.) Vietnami tudósok mo6t fel­hívással fordultak a társada­lomhoz a fenyegetett állatfa­jok érdekében. Szovjet szak­értők segítségével mindenek­előtt hozzákezdtek a meg­maradt vadállomány felmé­réséhez. Dac Lac tartomány­ban, a Központi Fennsíkon az elefántok. Dong Nai és Phu Khanh tartományokban a krokodilok védelmére tet­tek lépéseket Ugyancsak Rabolt kincs a tenger mélyén Valahol a Karib-jengeren 25 méteres mélységben egy korallzátonytól rejtve tenger­alattjáró fekszik a homokon. Közel 40 éve van a víz alatt, de a tengernek ezen részén a víz — állítólag — nem kedvez a korróziónak. A ha­jó csapóajtói zárva vannak, a hajótest sértetlen és ult­rahangos vizsgálatok tanúsá­ga anerint még van benne levegő. A hajó alakja külön­leges, parancsnoki tornya szokatlanul elől van, vágó­sarkantyúja is hatalmas és különösen erősnek látszik. Nincs rajta a szokásos azo­nossági szám, csak egy brotiztábla, ezzel a felirattal: „Hamburg, Németország, ké­szült 1944-ben", Roger Miklós, amerikai (!) raSalkozó fedezte fel a ten­geralattjárót Miklós eredeti­leg a tengeri kármentéssel foglalkozott és a tenger­alattjáró is főképpen a bal­lasztként használt nagy tö­megű és drága higany miatt érdekelte. De most a londoni Times-mak elmondta, hogy felkeltette érdek lődését a tény: ez a német tenger­alattjáró nem hasonlít a má­sodik világháborús német „U-hajókhoz”. Utána nézett a londoni második világhá­borús okmányokban és ki­derült, hogy azon a környé­ken „hivatalosan” soha nem tűnt el a náciknak tenger­alattjárójuk. Megmutatta a hajóról készült vázlatot az NSZK-ban még élő egykori tengeralattjáró-pa rancs no- koknak: egyikük emlékezett rá, hogy Hamburgban a há­ború idején gyártás közben látott ilyen típust. Állítólag kilenc ilyen hajó készült akkor, Hermann Goring birodalmi marsall megbízásából, azzal a céllal, hogy a háború végnapjaihoz közeledvén fedélzetére vegye a náci méltóságokat, család­jaikkal és Európa minden részén összerabolt arannyal, műkincsekkel együtt — majd nekivágjanak az óceánná k 1 Dél-Amerika felé. Az ameri­kai ügy tudja, hogy annak üdéjén mind a kilenc hajó kifutott Hamburgból a ten­gerre — de azóta egyről sem hallott senki. Roger Miklós szerint a ná­cik egyik „kincseshajója” fekszik a tenger fenekén — hogy pontosan hol, azt egye­lőre nem árulja el. Nemzet­közi vállalkozásit sürget, hogy — minit mondja — a mű­kincsek, arany és értékek visszakerüljenek tulajdono­saikhoz, múzeumokhoz. Nem tudni még, hogy fel­színre kerül-e valaha is ez a 200 tonnás, 72 méter hosz- szú „kísértethajó” — benne talán a kinccsel és menekülő nácik porladó zó maradvá­nyaival. A MAHART BALATONI HAJÓZÁSI ÜZEMIGAZGATÓSÁG felvételre keres asztalos, hegesztő, lakatos, építőipari segédmunkásokat és általános iskolát végzett, úszni tudó, 18. életévüket betöltött férfiakat matróz munkakörbe. Juttatások: MÁV arcképes utazási igazolvány, mun­karuha, étkezési ellátás. Vidéki férfiak részére — szükség esetén — munkásszál­lást biztosítunk. Az iskolai és szakmai képzést támogatjuk. Jelentkezni lehet: személyesen a MAHART munkaügyi és szociálpolitikai csoportjánál. ' I M : Siófok, Krúdy sétány (hajóállomás) Telefon: 10-044 ír»;«« Lóleltár A világon összesen SÍ millió lovat tartanak számon, ebből hazánkban mintegy 110 ezer él. A hazai löállom.ány fele a háztáji és kis­gazdaságokban található, ahol még szükség van az élő vonóerőre. S az utóbbi időben mintha a tenyésztési kedv megélénkült volna: egyre inkább igénylik a hidegvérű mének utódait, az úgynevezett „erőlovakat”. A sport- és versenylovak külön kategóriá­ba tartoznak. Ezek hazai törzstenyészetei vál­tozatlanul a világelsőik közé tartoznak. A versenylótenyésztés nyereséges, még akkor ts, ha a sport- és versenylovak az állami tulaj­donban lévő lóállománynak mindössze 5 szá­zalékát teszik ki. A fiatal, betanítatlan .álla­tok persze kevésbé értékesek, mint a lovas hagyományokkal rendelkező tájkörzetek által felnevelt és „kioktatott” lovait. Az utóbbi év­tizedek során bebizonyosodott, hogy a lóte­nyésztés legjövedelmezőbb ága a versenylo­vak tenyésztése. , A lósport ma már persze csak teli vérte­nyészetekből származó állatokra tart igényt. Egy ilyen szép példányt láthatunk a képün­kön, a gyakorlatozás fáradalmai után kissé megpihenve. A TULIPÁN TÖRTÉNETE A Miomíélék családjába tartozó tulipán-nemzetségnek eredetileg mintegy 50 faja ismert. Neve a perzsa „toli- han”-ból származik, amely­nek jelentése: turbán, s nyil­vánvalóan a virág alakjára utal. A kecses virág valószí­nűleg ázsiai eredetű, a sztyeppékén volt az őshazá­ja. Onnan a perzsák és a tö­rökök útján került Közép- Euróipába, majd még nyuga­tabbra. Német-Alföldre 1557- ben jutott ed a tulipán, ahol csakhamar annyira megked­veltek, hogy termesztése rendkívül intenzívvé vált. A krónika szerint a hollandok 1629-ben már ezer fajtáját ismerték és termesztették. Hollandia lett a tulipán új hazája. Botanikai szempont­ból is nagyon érdekes a je­lenség, ugyanis a tulipán rendkívüli alkalmazkodóké­pességéről tanúskodik. A sztyeppek száraz éghajlata után nagyon otthonosan érezte magát a hollandok tengerrrielléki, csapadékban bővelkedő földjén is. A tulipánok alapvető pa­lettáját a következő színek alkotják: fehér, sárga, na­rancssárga, rózsaszín, piro6 és fekete-piros. E színek kombinációjával jönnek lét­re az új színek és a külön­féle minták. Egy kooperációs megálla­podás értelmében hsainkban is foglalkoznak a holland tu­lipánhagymák szaporításával. Kéjünkön: egy e célra léte­sített szabadföldi ■ kertészet életébe pillanthatunk be a virágzás időpontjában. ÉIU* »w megszervezik a még megma­radt tigrisek, párducok, vad­kutyák, bölények, szarvasok, valamint a gibbonok, maká- kólk és más majomfajták vé­delmét Á siker receptje Mi a receptje a hollywoodi filmsikereknek? Ezzel a kér­déssel ma már tudományo­san is foglalkoznak. A dél- kaliforniai egyetem film- es tévés karának egyik tanszék- vezetője, Beverte Houston válaszának alaptétele még­sem tűnik túlságosan bonyo­lultnak: a hollywoodi Ilim azért sikeres, mert maradék­talanul arra törekszik, hogy szórakoztasson, és kielégítse a néző igényeit. A nézőt „jóllakatni” persze nem egyszerű dolog. Houston asszony szerint a nem ame­rikai filmek, vagy a kísérle­tező alkotások cselekményé­nek nincs világos befejeaese. A hagyományos hollywoodi filmben ezzel szemben min­den mindig egyértelmű és jóil követhető: az elején fel­tárják a problémát, majd an­nak kibontásán és megoldá­sán keresztül figyelemmel lehet kísérni a jellemek fej­lődését, a film végén pedig mindenre kielégítő választ kapunk. A szakértő hangsú­lyozza: hogy a befejezésnél éppen ez az egyértelműség a fontos. Egy hollywoodi trükk a sok közül: a színész sohasem beszél egyenesen a közönség felé, a vágásnál gondosan ügyelnek arra, hogy a törté­nés folyamatos, a néző szá­mába a lehető legtermésze­tesebb és harmonikusabb le­gyen. A ieivevögépek mindig a cselekvő szereplő szemszö­géből láttatják a cselek­ményt. Ezeket a megoldásokat használják nem amerikai fil­mekben is, de sehol nem él­nek vele olyan régóta — öt­ven éve —, mint Hollywood­ban. A nagy stúdiók hűek maradnak az álomipar ha­gyományos sikerei veihez. A nagy filmtársaságok ott áll­nak mögöttük, hogy mindezt a lehető legnagyobb haszon­nal eladják. A szórakozta­tásra irányuló törekvés va­lójában.azt szolgálja, hogy a filmek a közönség legszele­sebb rétegeihez juthassanak el — mert — ilyen egyszerű a dolog — minél többen to­longanak mozi pénztárak előtt, annál nagyobb a film­társaság bevétele. Holly­woodban — mostanában kü­lönösen — szóba sem jöhet olyan film elkészítése, amellyel kapcsolatban bi­zonytalan, hoz-e pénzt a konyhára. Az utóbbi évek hollywoodi produkcióinak sokat kell ál­dozni a sikerért. Ma már átlagosan tizenegy millió dollárra van szükség egy hollywoodi film elkészítésé­hez, és csaknem a dupláját költik a reklámozására — s ez a legnagyobb hollywoodi trükk. SOMOGYI fS NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom