Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

Szabadság:, béke. Bcnyi László rajza Mihail Zoscsenko PRÓBATÉTEL Kirándulás a Baltikumba Lett regény, litván memoár A. Mthajtenko versei Csönd a csöndnek útja .. Csönd a csöndnek útja faluban, erdőben, mintha csónak úszna painkzó felnóben. sehol se hallik már hogy pöfög a motor, az evezők nyomán habzik könnyű fi dór — ne iőjj madarakra, ne rágd ki a fákat, őrizd meg holnapra a mai csodá’-r‘‘ Bukdácsolunk mint a patak... Bukdácsolunk, mint a patak a beton és acél fölött, hömpölyögnek kopott szavak a komor háztömbök között. Élünk. S alig vesszük észre, hogy a falu meg a város közös munkánk közös bére — sorsunk nyomán lett virágos. Szirmay Endre fordítása Rétalakos emlékmű. Mitsui Sem japán művész szobra Bayer Béla versei Lányom nevére Anyaöl' ödtfáva!’ Dac.olón, Riadt-Ínátású jajok közt sletrE édesültél, bélaklVi elárvult gyermek hazáJVkat. Hűség néma pillantásaim megfogannak a csend élein, és mellédszegődnek Gyöngyösült... Beszéltél nekem a Ha rm at- leá nyról, ki kedveséért fává merevült —. Eközben testünkkel füvek csókoló ztak, s gyöngyösült öledben: a szerelem. Élt a mi házunkban egy család: férj, feleség és egy tizenkét éves fiú. A férj dolgozott, az asszony otthon maradt. Kimérten,. egyfor­mán éltek. Hétköznap dol­goztak, vasárnaponként ki­rándultak vagy este moziba mentek. Am egy napon a férj ment haza munka után. s meglá­tott a lépcsőházukban egy csinos leányt. Egyből megtetszett neki. A lány kihívóan ránézett, majd föllibegett a fölöttük levő emeletre. Egy hónap múlva ismét összefutottak a lepesőház- ban. Szóba elegyedtek, s ki­derült, hogy a lány fölöttük lakik az anyjával, tizenki­lenc éves, szabás-varrást ta­nul. Isimét eltelt egy hónap. A •férfi már följárt a lányhoz, de oly gyakran, mintha ott is lakott volna. Egyszóval beleszeretett, s mivei határozott ember voit, úgy döntött, hogy életében gyökeres fordulatot hajt vég­re. Beszélt a feleségével. Az sírt, rimánkodott, átkozó- dott. Végül a férfi felköltö­zött. Az igazsághoz hozzá tar­tozik, hogy igyekezett a kö­rülményekhez képest becsü­letes maradni: csak a ruhá­ját s egy-két holmiját vit­te magával, sőt még azt is megígérte, hogy átadja fize­tése harmadrészét. Am ez csöppet sem enyhítette a fe­lesége kínjait. Szóval, ahogy mondani szokták, a kocka el volt vet­ve. A férj a hidat is föléget­te maga mögött. Aztán be­levetette magát az élet örö­meibe. Nem sokáig élvezhette azonban őket. Tartalékos tiszt volt, s harminckilenc decemberében megkapta behívóját, ahogy kitört a finn háború. Érzelmes búcsút vett a lánytól. Eleinte gyakran küldött rövid levélkéket a frontról, amikben a háború szörnyű­ségeiről, a gyjlkos északi fa­gyokról írt; ám mégis hatá­rozottságról, bátorságról tet­tek bizonyságot a levelei: éreztette, hogy ő bizony már nem taknyos kamasz, de nem is vén trotyli! Aztán egyre ritkábban írt, végül nem is jött levél. Elérkezett március, véget ért a finn háború, de se le­vél, se férfi nem jött. Aztán érkezett egy rövid, pár soros levélke. Elolvasta a lány; le kellett ülnie attól, ami benne volt: „Kedves Rita! Megsebesültem. Am­putálták a lábam. írd meg. hogy vállalsz-e így vagy el­menjek az elfekvőbe?” Egész nap tanakodott az anyjával; este írt a férfi­nak. A levélben arról be­szélt, hogy megérti helyze­tét, mélységesen együttérez vele, ám a körülmények je­lenlegi állása szerint ugye­bár .. . Néhány nap múlva a fér­fi felesége is kapott - egy ugyanolyan levelet, mint a lány. Mintha bomba csapott volna a lakásba. Az asszony meg azpap este megírta a választ. „Kedvesem! Mély­ségesen együttérzek veled. Ügy latszik, mégiscsak az van megírva a sors könyvé­ben, hogy együtt morzsoljuk le hátralevő napjainkat. Hogy is kérdezheted, hogy vállallak-e? Azt írd meg, hová menjek érted!” Eltelt néhány nap. És cso­dák csodájára .. . Egy autó Vaszil Conev A falusi tyúkólba vendég érkezett a városból: — egy vörös faj kakas. Körülnézett, bólogatott, ás ezt mondta: — Jó itt. A levegő tiszta, a föld pedig bővelkedik vi­tamindús kukacoikban. A tyúkok körbeszaladoz- ták, és titokban vörös taréja után epedentek. — El tudjátok képzelni, hogy tud kukorékolni? — suttogták. — Valami bámu­latos és csodalatos lehet. Másnap reggel — még haj­nalhasadás előtt — már mindenki a fülét hegyezte, hogy hallja a városi kakas hangját. A falusi kakasok mint nyájas házigazdák várták a becses vendeg kukorékolását, hogy megcsattogtathassák a szárnyaikat és hogy utana- kukorékolhassanak. Az ide azonban telt-múlt, de a ven­deg hallgatott. A falusi kakasok zavaro­dottan összenéztek, de a vé­állt meg a kapu előtt. Az a férfi szállt ki belőle, aki­ről eddig is meséltünk. Ép és egészséges volt. Megvolt mindkét lába. Kitüntetés csillogott a mellén. Leesett azoknak az álla. akik az udvaron voltak. Odament hozzá a házmes­ter, és azt mondta: — Ivan Nyikolájevics, a levele alapján azt hittük, hogy . — Lehet, hogy nem volt túlságosan tisztességes eljá­rás tőlem, de az élet meg­tanított egy-két dologra ott, a fronton; arra kényszeritett, hogy elgondolkozzam Eszembe jutott, hogy meg is halhatok, de a nagyobb bal az lénne. ha megnyomorod- nék, ha elveszíteném kezem, lábam . .. Akkor mi lenne velem? Elhatároztam, hogy megírom ezt a két levelet. És nem bántam meg, hogy így tettem. A házmester azt mondta: — Hát, hogy -úgy mond­jam. nem volt túlságosan sportszerű a maga részéről, de ha már így alakult, mit lehet tenni... A férfi fölment a régi la­káséba. Hogy mi történt, nem lehet tudni, csak az biztos, hogy fia még aznap este fölment az apja bőrönd­jeiért, apró holmijaiért a fö­löttük levő emeletre. Néhány nap múlva a fér­fi kimagyarázkodott Ritánál A lányt túlságosan nem is keserítette el, hogy otthagy­ták; amíg a férfi a fronton volt, románcot kezdett egy ifjú emberrel. Így oldódott meg ez a drámának induló konfliktus mindenki jól járt, nem volt aki (utoljára, máson nevetett volna. Mindenki egyszerre mosolygott. (1940) Brutka László fordítása gén fölbátorodtak. Kiterjesz­tették szárnyukat, és har­sány hangon az emberek tu­domásara hozták, hogy ha­marosan föltűnik a hatalmas aranyló napkorong, amely elűzi a sötét éjszakát, és fényt permetez a világra. Fölébredtek az emberek, s mire a mező fölött felragyo­gott a nap, már munkához láttak. Csak ekkor áradt szét a városi kakas hangja. Fölug rótt a legmagasabb palankra, szétterjesztette szárnyat, és mindenkinek tudtára adta, hogy az imént kelt föl a ha­talmas aranyló napkorong, amely elűzte s sötét éjsza­kát, es fényt permetez a vi­lágra. A tyúkok eltátottik száju­kat, és összenéztek. — Ez valami új divat — döntötték el, és befogtak a csőrüket. Ám amikor másnap reggel mindez megismétlődött, né­hány fiatalabb jószag elkez­Tudom, tudom, hogy csak a veletlen. sőt a tájékozatlan olvasó önkénye hasonlíthatja ezt a két könyvet, hiszen az egyik lett regény, Mergers Zarins műve, A hamis Faust, a másik pedig litván önélet­rajz. Juozas Baltusis Ragyo­gó ifjúsága, s legalább mi, magyarok legyünk annyira érzékenyék, hogy nem té­vesztjük össze Rigát Kau- r,asszál, a letteket a litvá­nokkal, szóval az egymás mellett éio kis népeket, a műfaji különbségekről már nem szólva. És hát igazan eltérő a két szerző pályafu­tása is. A lett Margers Zarins 1910 májusában született; a Szov­jetunió népművészé. Lenin- renddel tüntettek ki, volt a rigai Raima Színház zenei vezetője, a Litván Zeneszer­zők Szövetsége elnöke és több opera, illetve kórusmű alkotója; több regénye si­kert aratott. A litván Jouzas Baltusis 1O0S áprilisában született (nagyjából ez est. életkori azonosság az egyetlen közös nevező a két szerző életé­ben), igaz, a lett fővárosiban, Rigában. Az első világhábo­rú idején, a szüleivel együtt Nyizsnyij Novgorod'ban, il­letve Caricinbam élt. 1918- ban tértek vissza az időköz­ben függetlenné lett Litvá­niába. 1029-ben, munkát ke­resve kerül az akikori fővá­rosba, Kaunasba — munkát keresni; kapcsolatba kerül a litván munkásmozgalommal, 1988-ben megjelenik első no­vellája. Szovjet-Litvániában magas tisztségeket töltött be: volt a rádió elnöke, főszer­kesztő. a filmművészeti szö­vetség elnöke, sót ,— egy időben — a litván legfelső Tanács elnökhelyettese. A litván próza elismert műve­lője. Mégis — minden távolsá­got legyőzve — roppantmód •közeli ez a két mű, A tarta­lom. az ábrázolt ’világ ha­sonlóságé okán. Baltusis ön­életírása ugyanúgy, mint Za­rins regénye a húszas-har­mincas evekben játszódik, a függetlennek nevezett nem­zeti államokban. Lettország­ban, illetve Litvániában, amelyekben ezidőtájt már világossá lett, hogy a nem­zed polgárság képtelen meg- ■ eremteni azt a demokráciát, amelyet célként ígért. A „Balti Antanté” bárme­lyik államára illik Miroslav Krleza Blipvájának modellje. Az alkotmány szerint, liberá­lis állam, ám a klerikálisok kormányozzák; a klerikáli­sok kormányozzák, ám a ,a- kpsság sza.badlgondolkodó; a törvény előtt minden állam­polgár egyenlő, ám nem mindenkinek vannak állam­polgári jogai. S ez az egész groteszk színjáték, amelyben — saj­nos — több millió ember sú­lyosan érdekelt volt, ugyan­csak hasonló a mienkéhez. dett kuncogni. Harmadnapra pedig már az egész tyúkól csak úgy rázkódott a kaca­gástól. Bármennyire is rájuk ripa- kodtak a falusi kakasok, bár­hogy is Kergették őket és csipkedték taréjukat, a tyú­kok nem hagyták abba a kotkodácsolást. Majd meg­pukkadtak a nevetéstől. Ékkor a falusi kakasok fölkeresték a várg$i kakast, aki büszkén és rendíthetet­lenül álldogált, s megkérdez­ték tőle: — Bocsáss meg, bátya, de nem értünk valamit. Miéri napfelkelte után kukoré­kolsz? Nem veszed észre, hogy az egész tyúkól rajtad nevet? — Hát mikor kukorékol­jak? — Mikor? Mikor? Napföl­kelte előtt! — Hohó! — kacagott a vá­rosi kakas. — És ha nem kel föl * nap? Akkor lei lesz a felelős? Fordított» : Adamtr? Ráírná' Közép-kelet-európai műv«-j két olvastam. „A második világháború után sok-sok évvei egy genfi sörözőbe tértem be egy kórsó bajor sörre és váratlanul Voldemaras karikatúráját püilantottam meg a falon: ío- porzékoiva egy ha.almas pisztolyt szegez a maga tel­jes magasságában nyugodtan mosolygó lengyel elnökre, Józef Pilsudskira és azt kia­bálja: „Add vissza Vilniust!” A söröző falain diplomatái« karikatúrái voitak láthatók, a Chamberlainek, briandok, a daladier-k, akik valaha a Népszövetség üléseire érkez­tek Genfibe és a karikatu­risták oeruzavegre kapták őket A többi országot több diplomatája képviselte itt, egyedül Litvániát egyetlen ember, mégpedig a legala­csonyabb ...” Így ír Ba-tu- sis, aki valamikor a litván miniszterelnök, Augustlnas Voidema-ras villájában a par­kettát fényesítette. Es hozzá­teszi, hogy Voldemaras, saját rokona, Smetona diktátor el­nök. ellen szervezett bandá­kat, „vasfarkasoknak” ne­vezték ezeket, s ők vertek meg mindenkit Kaunas ut­cáin, aki nem litvániai szó­lalt meg. Ma Kaunas főterén emléktábla hirdeti a legna­gyobb lengyel köitö, Adam Mickiewicz emlékét, aki lit­ván származású volt, s egy­koron a kaunasi gimnázium­ban tanított. Juozas Baltusis nem az ön­álló litván állam történetét írta meg; azt rögzítette, hogy 3 miként élte meg ennsx az országnak a valóságat. Fizi­kai és szellemi nyomorát. S mily nehéz volt az út fölfe­lé; a munkásrnoaga.om, az irodalom világához. Ame­lyektől egyéni es kollektív megváltást remélt. Margers Zarins A Hnttrtí Faustjának hősei — ugyan­csak különös fickók. Janis VridTikis Train pedach, a ceeisi gyógy saer-tsz bízvást nevezhető csodaóogárnas. hi-rf szén titkos és titkoit fasiszta mániái mellett különféle va­rázslatos keverékek össze té­telének tudója, valamint egy, csodálatos szakácskönyv szerzője. Váratlan látogatója egy Marlowe nevezetű rigai főiskolás egyszersmind az angol drámaíró aiteregója. Ü az, aki a szakácskönyv szerzői es átdolgozás! jógáért 'egy fiatalító e.:xirt ajánl fel Trampedachnak. Trampedach viszont, maga Alfred Rosen­berg, meg akarja szerezni egy, különleges gyilkos szer ösz- sz. elére lének titkát. Így keve­redik a XX. századi Lettor-: szag világában a Faust-le­genda új változata, a lett polgári köztársaság szomorú valósága és á fasizmus vi­láguralomra törő veszedelme, Zarins nagyszerű és ironi­kus leleménye — Bulgakov Mester és Margarétájának távoli visszhangja is lehet ez —, hogy sohasém tudhat­ja az olvasó pontosan; vajon ■ a marlówe-i legendán, lag- ban, netán a rideg lett való­ságban jár. Meg azután a játék a saakácsreceptek k-L, amelyek, természetesen, egy- tői-egyig hitelesek. Zarins a fantasztikummal ábrázolt egy valóságot, me­lyet a maga riasztó kegyet­lenségével fantasztikusnak tartott. Ez az ő ítélete. Mint­ha Déry hősét, Farkas Zénót hallanánk . .. Ismeretlen-ismerős világ­gal találkoztam. A két oaiti nép két világháború közötti históriájáról előzetesen nem nagyon tudtam; Baltusis es Zarins mégis szinte nunaen mozzanatában érthető volt. ök ugyanarra kerestek ma­gyarázatot, amire az a ma­gyar irodalom, amely a va­lóságos múlt megiclézeséved és nem nosztalgikus apoló­giával fogialkoziz Aztán eszembe jutott, hogy hányszor magyaráztuk mar, magyaráztam magam is, nyo­morúságaink. tévesztett gesz­tusaink, rossz politikai ösz­töneink forrásaként a Mo­narchiát. Furcsa világ ez a Ke.et- Kozep-Európa Akkor is erre kell rádöbbennünk, ha lett vagy litván regényt olva­sunk. Ikonosztáz. Kondor Béla festménye / Városi vendég E. Fehér Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom