Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

Előadás az energiagazdálkodásról A MTESZ Somogy me­gyei Szervezetének elnöksé­ge rendezésében sokakat foglalkoztató témájú ren­dezvényre került sor tegnap a kaposvári Killián György Ifjúsági és Űttörő-Művelődé- si Központban. Az előadó dr. Laklia Tibor, az Ipari Minisztérium országos ener­giagazdálkodási hatóságá­nak csoportvezető főmérnö­ke volt; Energiagazdálkodá­sunk néhány problémája, különös tekintettel a telepü­lések energiaellátására cím­mel tartott előadást. Beve­zetőben kijelentette, hogy — mivel a korábbi évekhez ha­sonlóan minden országban kapható mindenféle energia- hordozó — a szó szerinti ér­telemben vett energiavál­ságról nem beszélhetünk, az viszont tény, hogy ezek az energiahordozók nem a régi áron szerezhetők be, nem mindegy tehát, mivel gaz­dálkodunk. Ezután Magyarország ener­'giaszerkezetét ismertette, részletesen elemezve a szén-, az olaj-, a földgáz- és a vil- lamosenergia-felhasznáiást, illetve -hasznosítást. Kifej­tette: a lakossági és a kom­munális ellátásban a szén­felhasználás 1970-től a tíz év alatt 35 százalékkal csök­kent, a földgázé mintegy öt­szörösére nőtt, a pb-gázé ■pedig megkelszereződöít, s szintén többszörösére növe­kedett a villamosenergia és a fűtőolaj felhasználása. Adatokkal támasztotta alá, hogy az energiahordozók közül jelentős mértékben számítani lehet a lakossági igények kielégítésénél a szénre, de gondot okoz a tü­zelőberendezések választé­ka. Elemezte dr. Laklia Tibor a gázfogyasztás eddigi ada­tait, amelyek szerint a la­kossági földgázfogyasztók száma tíz esztendő alatt 137 ezerről '701 ezerre nőtt, a pb-gázfogyasztóké pedig 1 millió 300 ezerről 2 millió 300 ezerre. Problémát jelent azonban a vezetékes gázel­látásnál a téli csúcsfogyasz­tás és a nyári kisebb igény közötti különbség, amely a villamosenergia-fogy aszta- sához hasonló gondot okoz. Szólt az előadó a gázveze­tékrendszer további bővíté- nek lehetőségeiről, az ennek érdekében bevezetett kom­munális kötvényekről, majd a távhőellátásról. Kitért az elektromos hőtárolós kály­hák használatát korlátozó intézkedések okaira is. Az energiagazdálkodással kapcsolatos lehetséges ten­nivalókat elemezve beszélt az új lakások hőetlátási for­máiról, s megállapította: hiányoznak a magánlakás­építések terveihez „mellé­kelhető” korszerű fűtési ter­vek. Rámutatott a tervezők szerepére is egy-egy város energiapolitikájában, s elen­gedhetetlenül szükségesnek ítélte meg az energetikus mérnökök bevonását a ter­vezőmunkába. A fűtéssel kapcsolatban lényegesnek ítélte az ener­giatakarékosságot oly mó­don, hogy az eddigieknél gyakoribbá váljon a különfé­le hőszigetelő eljárások al­kalmazása az építkezések so­rán. A rendezvény résztvevői az előadás után több kér­dést tettek föl a somogyi műszaki és közgazdasági hó­nap záró rendezvénye elő­adójának. Ezekre válaszolva dr. Laklia Tibor ismertette az országos terveket s a megvalósításukra vonatkozó lehetőségeket. percét a forradalom, a harc, az új hirdetése töltötte ki, s az annyira szeretett nép fölemelése. Az ő szavaival „a magyar ugar megváltása, új, egészséges életre keltése” következett, akármilyen poszton állt is. Hamarosan megválasztot­ták a Szociáldemokrata Párt központi titkárának. Ham­burger doktor a földrefor­mot tartotta a legfontosabb­nak, mégpedig termelőszö­vetkezetek alakítása révén. Amikor miniszteri megbí­zottként először tanácsko­zott a somogyi pártvezetők­kel — Tóth Lajossal, Ko­vács Miksával, Latinka Sán­dorral — 1919. február 21- én, kifejtette előttük a ter­melőszövetkezetek alakítá­sának szükségességét. Sza­vainak hitelt adott, hogy a zalai földfoglalási mozgalom eredményes szervezőjeként ismerték. Somogybán is forradalmi volt a hangulat, így Hamburger doktor a Munkástanács 1919. február 25-i rendkívüli üléséé soar azt javasolta: azonnal ve­gyék birtokba a Mezőgaz­dasági és Iparrészvénytár­saság uradalmait, teljes föl­szerelését s hozzanak létre ott termelőszövetkezetet. Az elfogadott határozat alapján ő' adta át a lefoglalt birto­kot — március 3-án — a jogos tulajdonosoknak. Országos vihart kavart a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom, a helyi / vezetők azonban, élükön Hamburger doktorral, állták a sarat. Ne­ki is köszönhető, hogy So­mogy — tizenegy nappal megelőzve a Tanácsköztár­saság kikiáltását — március 10-én háromtagú munkásdi­rektóriumot állított a me­gye élére. A Tanácsköztársaság or­szágos vezetői közül ő for­dult meg legtöbbször me­gyénkben. B'öldművelésügyi népbiztosként 1919. április 12-én külföldi újságírókat és fővárosi vendégeket — köztük Móricz Zsigmondot — kísérte somogyi termelő­szövetkezeti látogatásra. Az­tán részt vett a megyei munkástanács megalakulá­sán április 14-én. Nagy ha­tású beszédet mondott az ülésen. Ott volt az első sza­bad május elsején a kapos­vári szónokok között. Ma­gyar, horvát, szerb, bolgár, török, osztrák vöröskatonák­hoz beszélt a vörös díszbe öltöztetett városháza előtti emelvényről: „Amint itt képviselve vannak Európa nemzetiségei, úgy a magyar es az orosz ta nácj köztársa­ság diadaláért kiizdö milli­ós hadseregben is összeol­vadt, kezet fogott minden nemzet proletárja, jeleül an­nak, hogy a proletárok sor­sa és célja az egész vilá­gon ugyanaz; hogy a közös sors és közös cél nem is­mer országhatárokat.” Hamburger Jenő, aki ké­sőbb ott volt a fronton, szi­lárdan kitartott a kommu­nisták, a proletárdiktatúra mellett, más népbiztosokkal együtt az emigránsok kese­rű kenyerét ette a Tanács­köztársaság megdöntése után. 1923-bán talált új ha­zát a Szovjetunióban. Or­vosként dolgozott, vezetője volt a moszkvai röntgenin­tézetnek 1936. december 14- én bekövetkezett haláláig. Kun Béla azt mondta a ra­vatalánál: „Hosszú időn át fognak beszélni rólad, Ham­burger Jenő.”. A nemzetkö­zi munkásosztály nevében a kiemelkedő bolgár kommu­nista vezető, Vaszil Kolarov búcsúztatta: „Gyászoljuk a proletariátus ügyének korán elhunyt, hű harcosat, s kí­vánjuk, hogy a fiatal nem­zedék tanuljon ennek a for­radalmárnak életéből.”. Ham­vait a Kreml falából 1947- ben hozták haza, Zalaszent- grótra. Hamburger Jenő neve és tevékenysége örökre egybe­forrt Somogy forradalmi múltjával, 'a Tanácsköztár­saság 133 dicső napjának történetével. Latinka Sán­dort és társait kivégezték, ő azonban megőrizte emlé­küket, s Szovjetunióban írt balladája tette valóban is­mertté és hallhatatlanná alakjukat. Ma is érvénye­sek épp ezért Vaszil Kola­rov szavai, hogy a fiatal nemzedék tanuljon forradal­már életéből. Lajos Gém Béremelés — érdem szerint A pártbizalmi agitál A fiatal nemzedék tanuljon életéből Gyakorlott mozdulatok­kal helyezi vissza a kiemelt fényszórót az aknán levő Robur gépkocsiba. Megerő­síti a csavarokat, elnézést kér a néhány perces vára­kozásért: — Társaim indulni akar­nak, vidékre mennek, be kell a munkát fejeznem, de utána beszélgethetünk. Bíró Károly, a Délviép kaposvári, központi gépmű­helyének autóvillamossági szerelője, a tizenhárom tagú pártcsoport bizalmija tize­dik éve dolgozik itt. Har­madmagával javítja az ösz- szes jármű villamossági be­rendezéseit. — Sajnos, nálunk is gyak­ran okoz gondot az anyag­hiány. Előfordul, hogy egy- egy hónapokig hiányzó al­katrészt úgy bütykölünk össze. Ez persze nem min­dig olyan tartós, mint az, ami a gyárban készül. Per­sze az is előfordul, hogy a gyári darab rossz, hamar .tönkremegy, s hozzák visz- sza a gépet... Két esztendeje került Bíró Károly a kommunisták so­rai közé. Tavaly már a pártcsoport vezetésével bíz­ták meg. Autószerelők, la­katosok, művezetők, a mű­hely vezetője vannak ebben a pártcsoportban, — Mi foglalkoztatja most a kommunistákat? — Nemcsak ők, hanem a műhely valamennyi dolgo­zója — hatvanhétén va-' gyünk — igen nagy érdek­lődéssel, várakozással figye­li a genfi tárgyalásokat. Bí­zunk abban, hogy sikerül megegyezni. Mi valamennyi­en családos emberek va­gyunk, nyugodt, békés kö­rülmények kötött akarunk dolgozni. A nemrégen tar­tott csoportértekezleten a kommunisták és párton kí­vüli társaim többször kér­dezték munka közben, mi lesz az idei bérrendezéssel, mert ez még nem volt. Söjtöri Ferenc, a műhely vezetője a pártcsoport ülé­sén elmondta, hogy hama­rosan választ kapnak erre. Amikor ott jártunk, éppen akkor döntöttek erről a szakszervezeti bizalmiakkal, a csoport- és a művezetők­kel való tárgyalás, a telje­sítmények figyelembevéte­le alapján. — Differenciáltan, a vég­zett munka szerint osztottuk ki a béreket a rendelkezé­sünkre álló keretből. Ápri­lis 26-tól visszamenően 70 fillértől két forintig emel­tük az órabéreket. Csak az kap, aki erre rászogált. Jó dolog, hogy a pártcso­portban levő valamennyi kommunista érdemesnek bizonyult rá. — A kommunistákra — köztük Bíró Károly bizalmi­ra is — minden feladatban számíthatok, lelkiismerete­sen, kifogástalan minőség­ben és határidőre végzik el munkájukat. Így vállalatunk is tudja tartani a határidőt — mondja a műhely veze­tője. — Nemcsak a béremelés bizonyítja a kommunisták példamutató munkáját. Ta­valy és az idén a műhely­ből nyolcán kaptak kiváló jelvényt és más elismerést. Köztük több kommunista: Zilizi Sándor szerelő, Barta István, a Béke brigád ve­zetője lett kiváló. Laki Lu­kács Jenő pedig a Szakma ifjú mestere kitüntetést kap­ta meg. — Mivel foglalkozik most a pártcsoport? Bíró Károly határozottan válaszol: — Ogy érezzük, hogy jó a hangulat, a légkör a gjű- helyben. Ezt a most elfoga­dott bérrendezés bizonyá­ra tovább javítja. Ennek el­lenére fontosnak tartjuk a közösség összekovácsolását a brigádmunkában, a mun­kaversenyben, a társadalmi feladatok vállalásában való részvétel erősítését. Ezzel egyébként nincs baj. Példá­ul amikor fedett autóbusz- várót kellett építeni ide a műhely közelébe, ott vol­tak kommunistáink, szocia­lista brigádjaink is. A fe­gyelmet is javítani kell, s főként jobban odafigyelni a munkavédelmi szabályok be- • tartására. Erről is tanácsko­zunk most, a napokban az alapszervezeti taggyűlésen. Itt döntenek majd fiatal szakmunkástársuk, a 24 esz­tendős Tóth László nehéz- gépkezelő fölvételéről. Neki a gazdasági feladatok ellátá­sán kívül a munkásőrségben való helytállást is próbaté­telként adták. Érezhetően megjavult a pártcsoport kommunistává nevelő mun­kája, amióta Zilizi Sándort bíztak meg ezzel a feladat­tal. Tavaly két fiatal ke­rült közéjük, s Tóth Lászlón kívül még egy fiatal mun­kást javasolnak a párt so­raiba az idén. Szalai László Száz éve született Hamburger ]enő Ez a híres kép 1919 áprilisában készült, amikor a külföldi újságírók meglátogatták a Kaposvár melletti termelőszövetkezetet. Az első sorban balról jobbra: Bíró Lajos író. Schneller Béla, Kovács Miksa megyei titkár, dr. Hamburger Jenő, Lewin Samu, Latinka Sándor, Tóth Lajos. Móricz Zsigmond Lewin Samu mögött áll Sovány, aszkétaarcú, ma­gas termetű, művelt férfi érkezett hatvannégy évvel' ezelőtt Kaposvárra. Amikor beszélt, tűz lobogott a sze­mében. A szociáldemokrata párti vezetőket magával ra­gadták szenvedélyes, meg­győződéstől átfűtött szavai. Hamburger Jenő hevét ak­kor már országszerte ismer­ték, sőt a határokon túl is. Előtte sem volt ismeretlen Somogy, hiszen Zalában praktizáló orvosként renge­teget megtudott az e tájon élő szegények sorsáról, szen­vedéseiről. Hatgyermekes kovácsmes­ter fiaként éppen száz év­vel ezelőtt, 1883. május 31- én született Zalaudvarno- kon. Amikor bekerült az or­Latinka-ballada (Részlet) Egy életem, egy halálom: a kaposi megyeházon lesz még vörös lobogói Jól célozz hát a szívembe, te Prónay napiopól S áll egyenest, mint a nyárfa. Gyászba borul sok száz árva jó Latinka Sándorért, vezérünkért, az igazért, bátorért Holdvilággal hóttak járnak: Somogyország még feltámad, lesz dáridó, nemulass! Addig pedig Horthy-kutya, fehér kutya, csak ugass... vostudományi egyetemre, nemcsak a beteg emberek, hanem a súlyosan beteg tár­sadalom gyógyítására is ké­szült. A szociáldemokrata párt tagjaként ott volt a nagy tüntetéseken; a fővá­rosi munkásokkal együtt ünnepelte az 1905-ös forra­dalmat. Zalaszentgróton kezdte körorvosi pályáját, 1910-ben. Nemsokára már úgy emle­gették mindenfelé, hogy a szegények orvosa. Sokat tett értük, feleségével együtt. Tíz évvel ezelőtt, amikor a za- laszentgróti emlékkiállítá­son jártam, belelapoztam a hatalmas, régi orvosi napló­ba. Valóban messze földről jártak hozzá: örtilosból, Ba- latonszentgyörgyről, Gyéké­nyesről, Három- fáról, Somogy- sámsonból. Ham­burger doktor nemcsak vizsgál­ta a betegeket, hanem beszélge­tett is velük, így sokat megtudott arról, hogyan él a falusi ember a szomszéd megyé­ben. Ezt ké­sőbb forradal­márként kamatoztatta mun­kájában. Az első világháború ide­jén egyre határozottabban kiállt a sokat nélkülöző sze­gények mellett, különösen azután, hogy a nagykanizsai szociáldemokrata szervezet elnökévé választották. Élére állt a megmozdu- r lásnak, amikor jobb ellátást kö­veteltek. Ö volt annak a tömeg- gyűlésnek a szó­noka, amelyen az októberi forra­dalom győzel­mét ünnepelték. 1918 elején már határozottan föl­lépett a háború ellen. Február 2- án letartóztatták, a pozsonyi kato­nai törvényszék elé állították. Pe­re elhúzódott, ősszel ítélték egy­évi „szigorú fog­lárfogságra”. A polgári demok­ratikus forrada­lom győzelmekor pozsonyi elvtár­sai érte mentek a börtönbe. Űtja onnan már olyan, hogy színié minden SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom