Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-26 / 123. szám
Ha az állami oktatásról szólunk, akkor a jövőről beszélünk: arról, hogy milyen felnőttek lesznek azok, akik ma az iskolapadokban ülnek. Ez nagymértékben oktatáspolitikánk és az oktatás színvonalának függvénye. Ezért került a kérdés a figyelem középpontjába ak- j kor, amikor az időszerű és távlati feladatokról tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága 1982. április 7-én, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága 1983. február 16-án, és súlyponttal szerepelt oktatásunk helyzete az MSZMP Központi Bizottságának április 12-13-i ülésén is. Kérdéseinket ezeknek szellemében fogalmaztuk meg. A beszélgetésre meghívtuk Pord-ny H. Lászlót, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjét, dr. Kovács Lászlót, a tanítóképző főiskola főigazgató-helyettesét, Pintér Kálmánt, az 503-as ipari szakmunkásképző intézet igazgatóját, Pellion Jenőt, a Táncsics gimnázium tanárát és Sandi István baléi tagiskolái tanítót. Lapunkat a ke- rekasztal-beszélgetésen Horányi Barna és Leskó László képviselte. Oktatásunk a feladatok tükrében — Az állami oktatás első lépcsőié, ahol a gyerekekről már személyiség- lapra rögzített kép alakul ki: az óvoda. Somogybán az óvodáknak csak 25 százaléka korszerű, az óvó- nöknek húsz százaléka pe- dig képesítés nélküli. Ez azt is jelentheti, hogy az iskolába a gyerekek egy részé az óvódat helyzet hátrányával kerül Várható-e változás a közeljövő- ben? Pordány H- László: — A február 16—i pártbizottság) állásfoglalás jelzi, hogy az óvodások száma Somogybán tíz év alatt megkétszereződött: 7938-ról 15 750-re nőtt. Ez önmagában óriási eredmény. A kis településeken élő. kedvezőtlen helyzetű gyerekek bevonását- is jelenti ez a szám. A tervezettnél 2<>tH»“rel s magasabb a i-moBK! tani létszám. Ami az óvodák állapotát illeti: .53 százaie-r kuk részben korszerű, ami minőséget feltételez. tgy ennek az intézményhálózatnak 80 százaléka elfogadható állapotú. Kétségtelen viszont, hogy 8 százalékuk kifejezetten rossz állapotban van. Ez feladatot ró ránk. Ami a munkaerőhelyzetet illeti: a valóság kedvezőbb, mint amit az adat sejtet. A képesítés nélküli óvónők 18 százaléka ugyanis gyes-en levő képesítetteket helyettesit. A tanítóképző főiskolán óvónőképző tagozatot indítottunk, az első évben esak somogyiaknak két csoportot. Ennek ellenére nem értük el ellátottságban az országos átla. ,ot: arra törekszünk. hogy két óvónő jusson egy-egy 30—40-es gyerekcsoportra. Dr. Kovács László: — Szekszárdon, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán 1984 szeptemberétől Baranya, Somogy, Tolna és Zala számára két óvónőképző csoportot indítunk. Felsőfokú szakembereket képezünk. Az előkészületek megkezdődtek, tárgyaltunk a megyékkel. — ftrt tart ma itz iskolakörzetesítés ? Pwóáay BL Liszté: — A megyei pártbizottság állásfoglalásából kitűnik, hegy 1972-bea Somogybán 296 általános iskola működött. Tíz év alatt száznyolcvanra csökkent a számuk. Jelenleg kilencvenegy somogyi községben nincs általános iskola. településeinknek harmincöt százalékában, Egy külterületi iskolát tartunk fönn, Pálma jor- ban, ahol a cigánygyerekek nyelvi fölkészítése folyik. Az iskolakörzetesítést a magasabb oktatási követelmények tették szükségessé. Elmondhatjuk, hogy a szak- rendszerű oktatás bevezetése teljessé vált. Kis településeken, ahol a tanulólétszám nem haladja meg a tizet, nem tartunk fönn általános iskolái, A koozetesítés gondokkal is járt. Az utazási feltételekkel elégedetlenek vagyunk mi is. Noha a Volán sokat tesz azért, hogy gyerekeink eljussanak az iskolába, mivel nincs iskolabusz-hálózat, a közhasznú járatokat vehetik csak igénybe. — Az iskola egyébként a népesség megtartásban nem a legfontosabb tényező, a munkahelyeké a döntő szerep. A kis települések lakosságának művelődéséért sokat tehetnek az agrárértelmiségiek is, nemcsak a pedagógusok, sokukra lehet is számítani. Az iskola- épületekben, ahol már nem folyik tanítás, óvodákat rendeztünk be, pedagógusok laknak, közművelődési feladatot látnak el, kevés számban más hasznosításra is sor került. Sandi István: — Jómagam is kis iskolában dolgozó pedagógus vagyok, így eléggé ismerem a körzetesítés helyzetét és a gondokat. Harmincöt évig összevont osztályokban tanítottam, s ebből harmincegy évet Baté- ban. Taszárhoz tartozunk. Azt mondhatom, hogy jelentősek a változások az induláshoz képest. Hetvenkettőben 184 kisiskolás volt, ma már csak hetven. Akkor a megyében 354 nevelő dolgozott összevont osztályokkal, ma százhúsz. Az össz- tanulólétszámnak csak 6 százaléka tanul ilyen osztályokban. A zsúfoltság megszűnt. Tanúsíthatom, hogy a reklamációk nyomán megváltozott a közlekedés körzetünkben. Úgy gondolom, a feltételek javítását keil szem előtt tartanunk a következő években is. Az óvodai hálózatot kellene tovább bővíteni a kis létszámú iskolák körzeteire is. A mi községünkben hét-nyolc éve létesült óvoda, ez befogadja két másik község gyerekeit. A személyi ellátottság annál kedvezőtlenebb: hét év alatt tizennégy óvónő fordult meg nálunk, fele képesítés nélküli . . . Nem kell ecsetelnem, milyen hátrányt jelent ez az iskolára való felkészítésben. A kis iskolákba« működő pedagógusok továbbképzése az új követelmények befogadására megoldott nálunk. A felügyelet kezdeményezte, hogy az alsó tagozatos tanítókat válasszák el, és szervezzenek külön munkaközösségeket a kis iskolákban tanítóknak. Megjelentek a korszerű tananyag megismerését segítő tanulmányok. Még hathatósabb volna a segítség, ba módszertani ajánlásokat, órafeldotgozc segítséget is kapnánk. — Jmmlt~e értékeibetőén a tantestületekben a demokratizmus azóta, hogy ötévenként döntenek afelói. megújítják-e Úsztakben az igazgatókat? Pwdány H. László: — A kinevezés ugyan tanácsi jogkör, de a döntés előtt konzultálnak a tantestülettel. Safe pozüas, de kettesbe jó tapasztalattal is rendelkezem arról, milyen a légkör a tantestületekben. Jártam olyan iskolákban, melyekben a nyílt szó, az őszinte légkör a ,.divat”, de olyan intézményekben is, ahol az igazgató véleményezése a hallgatás volt. Igaz, hogy ez is elárul valamit a tantestületi demokrácia állapotáról. Kovács László: — Vagy nem elég magas a politikai, demokráciái érettség Somogybán, vagy jók az igazgatók ... Pintér Kálmán: — Mivel nálunk reform .reformot követ, a gyors változások időszakát éljük; úgy vélem, az ötéves periódus nem elegendő annak bizonyítására, hogy egy igazgató alkal- mas-e a posztra. A tíz évet célszerűbbnek tartanám, ami a szakmunkásképzőket illeti. Legyen az igazgatónak nagyobb esélye a bizonyításra! Kovács László: — Nálunk, a főiskolán hároméves ez a ciklus, mi pedig a népgazdasági tervezéshez igazodva az öt évet tartanánk megfelelőnek. — A 80-as években másfél ezernél is több új pedagógusra lesz szükségünk. Ezeknek többsége pályakezdő fiatal, akiket fokozottabban kell támogatni Azok az iskolák és települések lesznek előnyben, ahol a pedagógusoknak jobb munka- és életkörülményeket biztosítanak, segítséget adnak a letelepedéshez, a beilleszkedéshez. A tanítóképző főiskolán az idén végzett hallgatók elhelyezkedéséről, a pályázatról milyenek a tapasztalatok? Dr. Kovács László: — Örülök, hogy erről is beszélhetünk. A pedagógusellátás sok gonddal jár. Az iskola- fejlesztés és a pedagógus- képzés még mindig nem találta meg az összhangot. A pedagógusok letelepedését pedig kevésbé ösztönzik, támogatják, mint más értelmiségiekét. Több az álláshely Somogybán, mint amennyi tanítót mi képezünk. Háromszáznegyven pályázat érkezett be, százhatvan hallgatónk végez az idén. Húsz-harminc hallgató nem pályázott, vár valamilyen lehetőségre .. . Sajnos olya* tapasztalatunk is van, melyet nem lehet megmagyarázni: miért nincs jelentkező a nagybajomi állásra? A kis települések nemcsak szerényebb körülményeik miatt kerülnek hátrányba az álláshelyek betöltését illetően, hanem azt is látni kell, hogy a nagyvárosokban sok új iskola várja a fiatal tanítókat. Baranya megyei hallgatóinkat egyedül Pécs is foglalkoztatni képes. A pályázati rendszer nem elég rugalmas, nem követi a végbement változásokat — A hátrányos helyzetűek, a halmozottan hátrányos gyerekek fölkaro- lása fontos társadalmi és oktatáspolitikai feladat. A batéi kis iskolában mit tesznek ezek érdekében? Bandi István: — A falvakban, így például Kaposke- resztúroo is végbement társadalma átrétegeződés következtében hátrányos helyzetű gyerekek nagyobb létszámban élnek, mint korábban. A kisegítő iskolahálózat tewabhtejieszlese safe mindent megoldhat, a mi körzetünkben nagy szükség lenne rá. Mivel nincs, nem áll módunkban átirányítani őket a nekik megfelelőbe. A. körzetesítés további feladata ezeknek a gondoknak az enyhítése, megszüntetése. Pordány H. László: — A gyermekvédelemnek is fontos szerepe van a hátrányos helyzetű gyerekek felkarolásában. Sajnos, a családi élet- körülmények javulásával nem csökkent a hátrányos, helyzetű, veszélyeztetett gyerekek száma. Sandi István: — A hátrányok felszámolását már az óvodás korú gyerekeknél meg kell kezdeni! — Ki a tehetség? Mikortól ismerhető föl biztonságosan? Milyen feladata van az iskolának a tehetséggondozásban? Napjaink izgalmas pedagógiai, s nemcsak pedagógiai kérdései ezek. Pordány H. László: — A tehetséggondozás témaköre szerepel abban az átfogó tanulmányiban, melyet a tanítóképző főiskola irányításával készítenek a szakemberek Somogybán. A téma a tankötelezettség teljesítését vizsgálja. Az iskolákban -folyó tehetséggondozás mellett fontos megemlíteni, hogy az eddigieknél több figyelmet fordítottunk á tehetséges tanulók beiskoláztatására is. Nagyon jó példa az a módszer, áhcígy a'ir íiagyátáSfi i"Vi- z.aalís táborban foglalkoznak a gyerekekkel. Ezt a baúníkát szintén segíti A tanítóképző. Pellion Jenő: — Nálunk hagyománnyá vált a tehetséges gyerekek emelt szintű képzése a Táncsics stúdium keretében. Öt—hét gyerekkel foglalkozik egy-egy pedagógus. A célunk, hogy ezeket a tanulókat minél., eredményesebben készítsük föl a különböző tanulmányi versenyekre. Az idei Táncsdcs-bi- ennálén minden tanulmányi versenyben megszereztük az első díjat. Jól szerepeltek diákjaink az országos versenyekéin is, — A tehetséggondozásra a legjobb pedagógusokat kérik föl? Pellion Jenő: — A munkaközösségek döntenek arról, kit bíznak meg ilyen ‘feladattal. Nem minden pedagógus kaip feladatot, hogy a stúdiumot vezesse. Bandi István: — A tehetséggondozás továbbfejlesztésére az eddigieknél " jobb lehetőséget ad az új tanterv. A törzsanyag mellett sok olyan feladatot is megjelöl, amelyet a legjobban tanulók kapnak meg. — Az általános iskolai felnőttoktatásban vissza- lépés tapasztalható. Miért? Pordány H. László: — Valóba*: a megyében számotteve az általános iskolai végzettségigei nem rendelkező . felnőttek aránya. A nagy fellendülés a hetvenes évek közepéig tartott. Mondok egy példát: ma Siófok körzetében nincs általános iskolai. - felnőttoktatás, s nem azért, mert nem győznék . .. De mi motiválja ma a dolgozót arra, hogy tanuljon? A betanított munkás sokszor anyagilag megbecsültebb. A .vállalatnak — valljuk mi — az lenne az érdeke, hogy miméi műveltebb emberekkel dolgozzon. A középiskolai felnőttoktatásban egyébként belső struktúráé trendeződés -ment végbe:. szakmunkások szakközépiskolája forma született csökkentett tananyaggal, kevésbé időigényesen. .Ezek látogatottsága a legmagasabb. Értékes, jó dolog ez; kevésbé az, hogy a felnőtt középoktatásból jelentős a lemorzsolódás: 310—35 százalék. Adott a feladat a következő időszakban pedagógusnak, üzemi veze tők- .nek __ — Ebben az évtizedben a középfokú oktatási intézményekben mintegy hétezerrel több tanuló iskoláztatását kell megoldani. Fokozatosan módosítani szükséges a képzés belső arányait az érettségit adó középiskolai képzés javára. A demográfia fontos oktatáspolitikai tényezővé vált. Pordány H. László: — A nyolcadik osztályt végzett tanulók továbbtanulási szándékában is megnyilvánult már, hogy ezeket az iskolákat keresik. Mind többeif jelentkeznek a középiskolákba, kevesebben a szakmunkásképzőikbe. A nyoic osztályt végzetteknek-még csak 19,8 százaléka iratkozik be a gimnádumba. Szeretnénk szorgalmazni ezt az iskolatípust úgy, hogy elérjük a 25-—27 százalékos jelentkezési arányt. A szakközépiskolákban 4é—45 százalékos arányt kívánunk elérni. — Kellenek-e ehhez áj iskolák? — Elsősorba» a jelenlegi középfokú iskoláinkban szeretnénk a képzési arányokat megváltoztaJwa megkezdeni a fejlesztést. Ezen máris <Jo4- , gőzünk. Elkerülhetetlen, hogy újabbakat is indítsunk be. Ezek is az ekükészrtéa stádiumában vannak.. 1®72- ben két gimnáziummal volt több Somogyiba», mint most. ( Az a távlati tervünk, hogy ' Barcson újra indítjuk a gimnáziumi oktatást. Megyénkben számításaink alapján mintegy száz—százhúsz középfokú iskolai tanteremre van szükség, hogy a demográfiai hullámot levezessük. Olyan időszakban kell ezt megtennünk, amikor még az általános iskolákban, is magas a tanulólétszám. — A szakmunkás képzésről szólva néha a nagyobb somogyi településeken felvetődik: a helyi üzemek szakember-utánpótlását nem szolgálja a fölkészítés. Pintér Kálmán: — A hetvenes években a szakmunkásképzők megyei igazgatójaként tevékenykedtem. Valóban voltak ilyen gondok. Annak idején a megyei művelődésügyi osztály úttörő kezdeményezésként kidolgozta, hogyan igazodhatunk a megyei igényekhez. Kilencven szakmára képezünk fiatalokat. Profilíroztuk iskoláinkat a területi igényeknek megfelelően. A szóévá nyszakmákra profilkiegészítő intézményként jelölték ki az 512-es és az 503- as. intézményt. Kollégiumot, helyet biztosítunk. Ami a mi gondunk, mely hamarosan megoldódik a művelődésügyi osztály segítségével: a gépeink nagyjavítása. Pordány H. László: — Al szakmunkásképzésre az os7> tálvok közötti koordináció a jellemző. Az árnyoldal: a távlati szakemberigényt nem ismerjük a megyében. — ötnapos a munkahét az iskolákban is. Milyen tapasztalatokat szerzett erről a középiskolai tanári Peflion Jenő: — Foglaljuk össze, mi történt. Bevezették az ötnapos munkahetet, az új dokumentumokat, a fakultációt, nőtt az óraszám^ de egy nappal kevesebbet dolgozunk. Ez napi hét— nyolc órát jelent esetenként a diáknak; a felkészüléssel együtt napi tíz órát a tartánnak. A tapasztalatunk: már-. ciustól fáradt tanárok tanítanak fáradt gyerekeket. Túf nagy áldozat ez a szombatért. Ne feledjük eá: serdülőkkel dolgozunk, akiknek levegőre, napfényt* volna szükségük. — Szülőként tamásithat- jak. szavai igazságát. Boád kérdezzük meg: milyenek a mai hözépiskoiások? — Tehetségesek, kedveséK, tíszfcelettudóafc. Nem szabad őket lebecsülni egy-két dewí-j ánsabb magatartás« esmbee miatt! Nem szabad őke* külsőségek alapján, megftétas! Hogy véleményt nytíváníta-* nak, az a kölcsönös btzairaaj jele. Eyes» teferwtetfoeo derűé sen ítélem meg a jövőt. And a fakultációt illeti, nem ta»é tóm szerencsésnek. Sok gyéé reknek a kőtelező tananyag gal való megbirkózás » gomé dot okoz. — Sb* birdtot érte Ifim ténelemoktatásurikat. Vál- tcexytt-e a helyzet? — A 45 otáni történelem ismeretei hiányosak, mi ugyan bemdítattiusik egy speciális kollégiumot, de idő há-í* anyában abba kellett bagy-l- nőnk. A kérdést .úgy tenném fel: mennyit tud a köznéle- mény az utóbbi hanrmrac—1 negyven évünkről. Mennyi* tudók én? Egyetlen fonton könyv jelent meg a tett»# körbe»: A magyar népi +9 mokracm története (1944—* 1962). A negyedik év végié«) négy,—öt óra anyaga ez 3» időszak. Ötvenhatról sínese-* nek megbízható ismeretei «tej és nem csak mi tehetünk am- ró!, hogy keveset tudnak. Az előrelépés ebben in * . következő évekre vár. A beszélgetés jelezte, mélye» gond jatnk vannak még az oktatás tökéletesítésével kapcsolatiban. Jelzi azt is, hogy; párt- és állami szerveiknek, kommunista és párton kívüli pedagógusainknak az eddiginél is megfontoltabban és fölkészülltebbten ke® tevékenykedniük oktatáspolitikai feladataink megvalósításáért SOMOGYI NÉPLAP
