Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

I KAPOLNATÁRLATOK Idolok és textilszobrok LABDARUGÓ NB II A sereghajtó megállította a Siófoki Bányászt ##00 A labdarúgó NB II leg­nagyobb — a somogyiak számára egyben legkellemet­lenebb meglepetése Nagy- bátonyban született. A biz­tos kiesőnek számító hazai együttes vereséget mért a hosszú ideje kitűnően sze­replő Siófoki Bányászra. Szerencsére a nagy ellenlá­bas szegedi együttes sem tu­dott nyerni Hódmezővásár­helyen, így a SZEOL-nak csak egy pont az előnye. Ez azt jelenti, hogy holnap a somogyi együttesnek győznie kellene Szegeden, hogy tit­kos reményei valóra válhas­sanak. Az „ikszek hete” jelző il­lik erre a fordulóra. Tíz mérkőzés közül hét végző­dött döntetlennel. Az élen álló Volán tetemes előnnyel vezet, szinte már biztos fel­jutónak tekinthető, A má­sik NB I-es helyért a jelen­legi erőviszonyok alapján még négy csapat van ver­senyben. A kieső zónában csak annyi bizonyos, hogy a Nagybátony jövőre a terüle­ti bajnokságban szerepel. A többiek sorsa még bizonyta­lan. Nagybátony- S'ófox 3:1 (3:1) Nagybátony, 1000 néző. V.: Bognár (Czirba, Mester). Nagybátony: Kocsi« — Szabó Gy., Orosz, Mihalkó, Boro« — Csé-ki, Bcdő, Szabó L. — Lászlók (Hugyecz, 74. porc), Kiss Gy., Loch (Kiss K., 56. porc). Edző: Baranyai Gyula. Siófok: Horváth n. — Brottacr, Pairdiavi, Ónixausz, Takács — Be­lényesi, Bódi, Olajos — Weber, Horváth I. (Havasi, 5«. perc). Mészáros (Károlyi* 76. perc). Ed- BÖ: Szőke Miklós. Ideges hangulatban kezd­te a játékot a siófoki csa­pat. Már a 2. percben On­hausz hibájából Kiss Gy. ki­lépett, és 8 méteres lövését Horváth II. csak nagy bra­vúrral tudta védeni. A 6. percben Tieber a kaputól 12 méterre kapta a labdát, át­emelte a kifutó kapuson, a labda azonban elcsúszott a léc mellett. A 11. percben vezetéshez jutott a hazai együttes: Lászlók középre adott labdáját a fedezetle­nül hagyott Bedő 16 méter­ről a jobb sarokba küldte. 1:0. A 14. percben Belénye­si 15 méterről tiszta helyzet­ből a kapust találta el. A 21. percben ismét a siófoki hálóban táncolt a labda. Kiss Gy. átjatszotta Parda- vit, majd 13 méterről a te~ Belényesi László egyre job­ban beilleszkedik a csapatba hetetlen Horváth II. mellett a jobb sarokba lőtt. 2:0. A 23. percben szépített a Sió­foki Bányász. A kiugró Ola­jost Szabó Gy. a büntetőte­rületen belül buktatta, a megítélt 11-est Tieber a jobbra vetődő kapus mellett a kapu közepébe lőtte. 2:1. A 43. percben Pardavi nem találta el a labdát, Kiss Gy. elszáguldott, s az utána ira­modó Takács már csak sza­bálytalanul tudta szerelni a 16-oson belül, ez is 11-es. Cséki büntetőjét Horváth először kiütötte, sajnos, ép­pen az „ítéletvégrehajtó” elé, aki a labdát fejjel a hálóba juttatta. 3:1. Szünet után néhány perc­cel Horváth I. kecsegtető helyzetbe került, de az ötös­ről gyatrán a kapu . mellé lőtt. A 49. percben ismét Horváth I. volt a főszerep­lő: lövés helyett jó helyzet­ből visszagurított, a labdát azonban Bódi magasan fölé lőtte. Három perccel ké­sőbb Tiebert szabálytalanul szerelték a 16-os előterében, a már ismert cseles szabad­rúgást Bódi nagy erővel küldte a léc alá, Kocsis óriási bravúrral szögletre ütötte a labdat. Az 58. perc­ben viszont a hazaiaknak volt nagy helyzetük: Bedő elfutott a védők mellett, de 14 méterről a kifutó Horváth II. fölött a felső léc fölé emelt. A 64. percben Mészá­rost a kaputól 18 méterre buktatták. Bódi jobb felső sarokra tartó nagy erejű szabadrúgását Kocsis ismét nagy bravúrral hárította. A 68. percben Brettner a 16-os sarkánál lerántotta Kiss Gy.-t. A szabadrúgást a „szenvedő fél” kapu fölé küldte. A 70. percben Káro­lyi szögletrúgása után el­szállt a labda a kapu előtt, Onhausz elérte, 10 méterről azonban centiméterekkel ka­pu fölé lőtt. Az utolsó per­cekben még a hazaiak ve­szélyeztettek, s egy ízben Horváth II. kapujából mesz- sze kifutva lábbal tisztázott. Váratlan vereséget szen­vedett a sereghajtótól a Sió­foki Bányász. Érthetetlenül idegesen játszott az egész mérkőzés folyamán, vala­hogy az érződött a játékon, hogy egy kissé alábecsülte ellenfelét. Amikor aztán ki­derült, hogy nem egy, már padlóra került csapattal ke­rültek szembe, kapkodni kezdtek, játékukból hiány­zott az a szervezettség, és elgondolás, mely a korábbi hetek sikereit eredményez­te. Bár a második félidőben jobbára i a hazaiak térfelén folyt a játék, a több hete meddő támadók egyetlen akció befejezéseként sem tudták feltörni a nagybáto- nyiak védelmét. Jók: Ko­csis, Bi halkó, Kiss Gy., a mezőny legjobbja, Boros, Bedő, Cséki. A Siófokból Bó­di, Belényesi és Tieber első félidei teljesítménye említ­hető. Molnár József További eredmények: 22. sz. Volán.—Dorog 3:0, Eger—Salgótarján 1:1, Sop­ron—Kecskemét 2:2, Ka­zincbarcika—Szekszárd 2:2, Nagykanizsa—Keszthely 4:2, Hódmezővásárhely—SZEOL AK 0:0, Bauxitbányász—Ózd 1:1, Volán SC—Baja 2:2, Ganz-MÁVAG—Debr. Kini­zsi 1:1. A bajnokság állása: 1. Volán 33 17 11 5 74-32 45 SZEOL AJK 33 16 8 9 62-4« 40 3. Siófok 33 14 11 8 56-40 39 4. S.-tarján S3 16 7 10 54-38 39 ái H.-vásárh. 39 16 5 12 48-44 37 6. KccsteMn-ét 33 13 10 10 47-39 36 7. K.-barcilka 39 14 7 12 51-47 35 8. Baja 33 U 11 11 45-41 33 9. Sopron 33 11 11 11 34-36 33 10. S/^ekfizáiTd 33 12 8 13 40-54 32 11. Eger 33 13 S 15 61-54 31 ÍZ. D. Kimizfiií 33 9 13 11 37-38 31 13. 22. st. Vollán 33 11 9 13 54-57 31 14. Ózd 33 11 9 13 50-56 31 15. Gamz-M. 38 12 7 14 50-75 31 16. N.-kanűasa 33 13 4 16 50-58 30 17. Keszthely 33 12 5 16 48-52 29 18. B.-bányász 33 11 7 15 45-55 29 18. Dorog 38 9 10 14 41-5« 28 20. N.-bátony 31 8 4 21 41-82 20 TOTÓ A 2L. jittíkíiet nyertes «eeivé- »ye; 1, törölve, 1, 1, 1, 1, 2, Z, X, 1, 1, 2, 1, 1, + 1. A 13+1 taüáiaitiofi ezetvenyelc nye­reménye 4« »11 forint. A 13 talá- ia/to®oai 35 9yj forintot, a 12-cselt 622 forintot, a ld-e&ek 35 forintot, a 10-esek 22 forintot nyerteit. Az újabb évad első két kiállítását láthatjuk Boglár- lellén, a bogiári Kék és Vö­rös kápolnában: Balázs Irén textilművész és Polgár Ildikó keramikusművész mutatkozik be ezúttal. Vasárnap délelőtt hangulatos lantzene mellett Frank János Munkácsy-díjas művészettörténész méltatta a kortárs képzőművészet két jelesének munkásságát. Textil és porcelán — két egymástól idegen anyag; a két kiállító mégis rokonszem­léletű. Átlépték a díszítő iparművészet határait. Balázs Irén, akinek nemrégiben volt Nyolcán-tizen várnak tü­relmesen Taszáron az orvosi rendelőben. Idős nénik, kis­gyermekes anyák. Kisebb- nagyobb megfázás miatt vágy a szokásos vérnyomásellen­őrzés végett fordulnak orvos­hoz. Gyorsan, csaknem per­cenként nyílik az ajtó. És szokatlan a látvány: az or­vostól kijövő betegek nem receptet, hanem gyógyszert tartanak a kezükben. — Taszáron olyan gyógy­szertárt sikerült létrehoz­nunk, s gyakorlatilag senki­nek sem került pénzbe — mondja dr. Kovács József körzeti orvos. — Abból in­dultunk ki, hogy bizonyos lé- letkszám alatti községekben nem érdemes, de nem is le­kiátllítása Schéner Mihály festőművésszel Kaposváron, a Somogyi Képtárban, az ősi anyagból textilszobrokat al­kot, Polgár Ildikó pályája elején porcelán csendéleteivel tűnt föl, sajátos plasztikai tö­rekvéssel, most az ősi bálvá­nyokat idézi mai felfogás szerint idoljaiban. Balázs munkásságát a folk­lór és a pop art irányzat öt­vözése jellemzi. Nemcsak tér­kompozíciókat készít, nem-' csak textilplasztikát, hanem ő volt az első, aki bátran vállalta a textilszobrászatot is. A folklórból, a falusi hét gyógyszertárt építeni. E szolgáltatásra azonban nagy szükség van. Összeültünk a község társadalmi és párt­szerveinek vezetőivel, s ha­marosan megszületett a meg­oldás. Ennek lényege: a ren­delőben az orvos nem recep­tet ír, hanem a készletből rögtön orvossággal látja el a betegeket. s — Kaposvár és Taszár kö­zött 28 forint a buszköltség. Egy ötforintos orvosságért ezt az utat megtenni, sorba áll­ni, tülekedni nem éri meg. A községből hetente jár be az orvo6 a Béke—Füredi la­kótelep gyógyszertárába, ott rendeli meg a szükséges sze­reket, s viszi Taszárra a készletet. A nehezen besze­rezhető gyógyszereken kívül — ezek elsősorban a külföldi szereik — mindent megkap. Az is fontos szempont, hogy a betegnek eleve nem ren­del olyan gyógyszert, amely a „házi pgtikaban” nem kap­ható. — A szolgáltatás kezdete — február — óta csaknem ötvenezer forint értékű kész­letet forgalmaztunk. Járvá­nyos időben 18, egyébként 12 ezer forint a havi forgal­munk. Figyelembe véve a do­bozonként! ket-három forin­tos . árat, rengeteg gyógyszert jelent ez, bizonyítva, milyen nagy szükség van * hely! életből merített ötletei túl­lépnek azok stilizálásán, nap­jainkról vall művészetén ke­resztül. Ironikusak ezek a textilszobrok, mégis átsüt rajtuk a nemes humánum Somogybán sajnos rr.eg nem szerepeltek Polgár Ildi­kó kerámiái. Az elismert al­kotó bemutatása éppen idő­szerű volt nálunk is, bizo­nyára nagy vonzerőt jelent a bogiári kápolnák látogatott­ságában. A Vörös kápolnában mint­ha megváltoznának idoljai; alkalmazkodnak a környezet­hez. Ezek a porcelán szobrok nemes anyaguktól függetle­nül nagyon „képlékenyek”, hangulatosan illeszkednek a a különböző helyekhez, ahol éppen szerepelnek. Az egyet­len nagyméretű alkotása a szabadban biztosan másként jelenne meg, mint itt a ká­polna falai között. Az idol jelzésszerű ember­alak — pontosabban nőalak —, más szóval bálvány. Az ezeréves idolok, bálványok új jelentéstartalommal már hoz­zánk is szólnak Polgár Ildi­kó művészete révén. Balázs és Polgár nagysze­rű kiállítása után még kettőt rendez a Műcsarnok és a he­lyi tanács a kápolnákban; .július 3-tól Bors István Mun- kácsy-díjas és Galambos Ta­más festőművész alkotásait láthatjuk, majd az utósze­zonban Karátsony Gábor fes­tőművész és Somogyi Győző grafikusművész mutatkozik be. öt alkalommal rendeznek hangversenyt a Vörös kápol­na előtti szabadtéri színpa­don; július elején az elsőt a kaposvári kamaraegyüttes tartja. H. B, gyógyszertárra. E szolgálta­tást a lakosság nagy öröm­mel fogadta. — A körzetben sok az idős ember és a gyermek. Szá­mukra kedvező, hogy nem kell utazgatni. Ha egy kis­gyermek éjsűLaka rosszul van, hiába is írnék föl receptet, a szülők nem tudnának vele mit kezdeni, így azonban helyben van a segítség. A rendelőt öt éve adták át. Tágas, jól fölszerelt szoba, van itt ÉKG-fölszerelés és hamarosan fizikoterápiás ke­zelésekre is lehetőség nyílik. — A helyi tanács, ahol csak tud, segít. Részben en­nek köszönhető a gyógyszer- tar kialakítása, a rendelő ki­elégítő fölszerelése. A taszári rendelő-gyógy­szertár már hónapok óta eredményesen működik. A kezdeményezés ez ideig egyedülálló a megyében. — Ez a tevékenység két­ségtelenül többletmunkával jár. Az egészségügyben dol­gozóknak azonban elsősorban a betegek érdekét kell szem előtt tartaniuk. A. A. SOMOGYI NÉPLAP Gyógyszertár a rendelőben Badacsonyi képeslap Az asszony az almafa alá telepedett. Kendője leoldva, a kapa a lába előtt hever. Nemrég érkezett a határból. — Ilyen gazos krumpliban még nem dolgoztam — zsör­tölődik. — Elhanyagoltad, te ember! Mert mindig a szőlőben bujkálsz. Semmi más nem érdekel. A disznóól előtt halom- nyi gaz. — Hoztam belőle a mala­coknak. Szita Kálmán mosolyog. Nincs szava az asszonyi pör­lekedésre, megszokta. Sze­me kéken csillog az udvari homályban. Badacsonytör- demici szőlősgazda. Több mint ezer négyszögölről szü­retel az idén is, és a termés jónak ígérkezik. Megszállott­ja a szőlőnek és büszke a borára, mint minden férfi­ember errefelé. Magas ház­ban lakik. A konyhába in­vitál bennünket, de mi in­kább a pincét néznénk meg. Piros abroncsos hordók sora. Kicsik, nagyok, még nagyobbak. Szita Kálmán hétdecis üveget vesz a ke­zébe, szív egyet a lopón, s a villanyfényben megcsillan a világhírű nedű. Óvatosan tölti az üveget: kár minden eseppert a szmaranyból. Az asszony poharakat rak az asztalra, azután beszélge­tünk, — Cipész a szakmám — mondja a gazda — de ke­vés bőrt láttam életemben. A felszabadulás előtt olyan szegény voltam, mint a kis- ujjam. még szerszámokat sem tudtam vásárolni. Nap­számba jártam szőlőmunká­ra, papi birtokra. De ott el­tanultam a badacsonyi bor titkát. — A titok? — Türelem, és annyi mun­ka, amennyit a szőlő meg­kíván. Az pedig egyáltalán nem kevés. Híres bora van. Nem győ­zi fogadni a vendégeket. Sok külföldi is fölkeresi. — Szívesen adok, amíg van, bár most már a saját torkomtól vonom meg — jegyzi meg tréfásan. — Naponta mennyi bada­csonyit fogyaszt? Legyint. — Most mar csak három­négy pohárkaval. Vacsora után. Ifjúkori élményeiről beszel. Híres emberekről, akiket valaha pinceszerre kísért. — Egyszer itt nyaralt Pá­ger Antal és Tímár József. Őket is én kísértem borkós­tolásra, Szénásszekéren utaztunk, $ teledaloltuk az éjszakát. A hétdecis üveg lassan tartalmát veszti. Az asszony megint fölemlegeti a délutá­ni gazos krumplit, mire a gazda meghunyászkodva el­hallgat. Ezután Szitáné tart­ja szóval a társaságot. Elme­séli, hogy szolgálólány korá­ban olyan szigorúan bántak vele a gazdái, hogy még az utcára sem engedték ki. — Volt a házuknál egy ki­lencéves kis fruska — mondja szemrehányó han­gon —, akit nekem, a meg­lett, húszéves lánynak, kis­asszonynak kellett szólíta­nom. — Lány korodban leg­alább kordában tartottak, Mariska — jegyzi meg a gazda. — Én úgysem bírok veled... A gépkocsivezető ma már huszadszor fordul a bada­csonyi állomás és a Kisfalu-• dy-ház között. Micsoda út! Gyönyörű a szemlélödónek, de a sofőrtől nagy figyel­met, szakértelmet kivan a bazaltköves szerpentin. Gesztenyefák alá ülünk, a szomszéd asztalnál vidám nászutas pár. Rengeteg ké­peslap sorakozik előttük, az asszonyka nem győzi címez­ni őket. — Levélírásra nincs időnk — mosolyog az újdonsült férj —, de hát rengeteg ro­konunk van. Minden állo­máson levelezőlapot vásá­rolunk. A gesztenyefák legendá­kat susognak. Átsétálunk Szegedy Róza hajdani prés­házába. A Himfy-dalok ih- letője innét leskelődött a da­liás Kisfaludy Sándor után, aki ablaka előtt lovagolt el délelőttönként: Talán még az ablak üvege is a régi. A múzeumban megtalál­juk a régi gyászjelentést, amit a költő írt felesége, Szegedy Róza halálakor. A zép, energikus asszony (aki állítólag kordában tartotta a könnyűvérű, népszerű Sándort), azaz „Nagytekin­tetű Mező-Szegedi Szegedy Róza sok évek ólta nyorhor- gató betegségeinek keletke­zésében, végre forró ínhi­deglelésben az ő drága éle­tét menteni törekvő kívána­tok és a szorgalmak ellené­re is” Sümegen halt meg. A pérsházat belengi a múlt századi költőszerelem emléke. A falakon kortá'rsak képei, A bikanyakú. Berzse­nyi, a sovány, leheletfinom Csokonai és a „mostoha öccs”, az apaszomorító Ká­roly, akit nem kegyelt a sors mint Sándor bátyját s nem maradt küzdelmes élete után színes legenda, de annál több vers és színdarab. A kanyargó hegyi úton ballagunk, Kisfaludy Sán­dor büszke lova nyomában... §£3padi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom