Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
Tudom, nemcsak a hallgatókat fogja el izgalom vizsga előtt, a professzor is úgy érzi, hogy az ilyen találkozásokon egzáment tesz. Főként emberismeretből. Sikenül-e olyan kapcsolatot, légkört, helyzetet teremteni, amelyik a legtöbbet hozza ki a vizsgázóból. Ha nem, kettős a kudarc. Kovács Kálmán debreceni irodalomprofesszor szobájában csak akkor kapott a hallgató segítséget, ha bizonyosnak látszott, hogy alapvető ismeretekben nincs hiánya. A „szokásos” három lépés volt ez? Nem. A kezdeti tartózkodás abból fakadt, hogy be akarta mérni lénye erős kisugárzásának visszajelzéseit. Tudni akarta, hogy amit szétoszt, kihez kerül, s tovább él-e. Akiben a folytonosságot észrevette, sokszor beszélgethetett vele, részesévé vált a szalonnasüté- seknek, s olykor az egyiitténeklésnek vagy hallhatta a hegedűszét. A professzor hegedű- kisérete mellett csendült fel az édes-bús nóta : „Lovamat kötöttem ...” Amikor önéletrajzot kértem tőle, ezeket mondta: — Általában nehezen szólok életem első tizennyolc évéről. Nem vagyok mesélő természetű ember, s ha azokra az évekre gondolok, a Horthy-kor falusi társadalmának olyan belső mozgásai, az össztársadalmi helyzet olyan csíraszerű folyamata: jutnak eszembe, amelyeket talán évtizedek múlva feltár majd a történetírás, de félek, hogy a SOMOGY! TAJAK, EML&REK k irodaloaprofesszor a ruházatáról is gondoskodni; sokszor érezte hiányát ruhának, cipőnek. Sok segítséget kapott kaposszentbenedeki tanítójától, Patkó Józseftől, akivel a „mester” haláláig atyai barátságban volt. A csurgói gimnázium alma mater lett számára, ahová professzorként is szívesen visszatér előadást tartani vagy ünnepségek résztvevőjeként. Csokonai neve, életútja, pályája, szellemisége maradandó példa lett számára. Szívesen vett részt a költő születésének kétszáza- dik évfordulóján Kaposváron rendezett ünnepségen. A költők tiszteletadását ezekkel a szavakkal vezette be: — Debrecenben nyílott ki költői világa, tovább érlelték az országutak, s itt mélyült, itt színeződött Somogybán. Itt kapott lehetőséget, hogy modem műfajjá varázsoljá az iskoladrámát ... „A kálvinista Róma” nemcsak Csokonai révén vonzotta, ide egyengette útját a kita- nittató református egyház is. Tanárai példája nyomán a magyar—angol szakot választotta. Alig két éve tanult, amikor egyetle« tollvonással Debrecenben minden nyugati nyelv oktatását megszüntették. Az osztályharc éleződése nemkívánatossá tette a „bomlasztó” tudományágakat. Az egyszakossá vált hallgatók így — a hivatalos indoklás szerint — „nagyobb lehetőséget kaptak a szakmai elmélyülésre.” Kovács Kálmán kísérletezett még a történedem tanulmányozásával, de pár szemeszter után abbahagyta. Az anglícisztikával azonan nem szakított. 1972-ben a Helikon folyóiratban tanulmányt írt A magyar liberalizmus második hulláma és' az angol—amerikai esszéisták címmel. Irodalmi pályája szorosan összefügg a debreceni folyóiratok létével. Első kisebb írásai az Épííünkben, majd az Alföldben jelentek meg. A cikkek és az egyetemen végzett munka szorosra fűzte kapcsolatát a jelenkori irodalommal: az Alföld főszerkesztője lett. A folyóirat élén végzett munkáját az igényesség jellemezte: a provincializmus gyökerét akarta elvágni és támogatni minden tehetséges kezdeményezést. Emlékszem egy televíziós nyilatkozatára, amikor arról kérdezték, hogy melyek a jó folyóirat ismérvei. .Válaszában a kritikát emelte ki elsősorban, Gyulai Pál példájára hivatkozott. Persze árnyaltan, mert maga is tudta, hogy a mereven alkalmazott szabályok inkább ártanak, mint használnak. A minőség volt számára mérvadó, s az különösen megragadta, ha a tényszerűség és a líraiság helyes arányban keveredett egy-egy írásban. A kritika mint tudomány is foglalkoztatta. Épp húsz éve (amikor elkezdtük egyetemi tanulmányainkat) jelent meg Fejezet a magyar kritika történetéből című könyve, kandidátusi értekezése. Természetes volt, hogy sokat forgattuk, igyekeztünk tájékozódni, ellesni az értékítélet biztonságát, a gondolat- menet szigorú rendjét és az érzékeny elemzőkészséget. A könyv mércéje magas volt, de a fogalmak dzsungelében utak vágásával segített. A tudósi pályájára vonatkozó kérdésre így válaszolt: — Pályámat a XIX. század második felének kutatójaként kezdtem. Ahogy elvégeztem az egyetemet, aspi ran túrával tisztelt meg az MTA, s Earta Jánqs professzort jelölte ki vezetőmnek. Fiatalon, különösebb tapasztalat nélkül kezdtem meg a munkát (23—26 évesen), ráadásul olyan témakörbe«, amely akkor alig műveit terep volt (kritika- történet, egy kor szépirodalmának szellemi környezete), $ nem számított kurzustémának sem (Gyulai Pál). Disszertációm eredményei, a nyilvános kandidátusi vita heves ütközés« frontáttörést eredményeztek, s ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a korszak három nagy kutatója bábáskodott körülöttem: Barta János áldozatos vezetőmként, Sőtér István és Komlós Aladár szókimondó opponensként, s könyvem gyors megjelenésekor segítőkész lektorként. A következő évek aztán elindították életemnek azt a szakaszát, amely kilendített a pályakezdés témaköréből, s szakadatlanul új feladatokat zápor ózta to tt rám. 1963-ban még kéthónapos csztön- dfjjal kutattam Tompa Mihály csehszlovákiai nyomait (eredményed a Fontes sorozat Tompa-levelezésének lektorálása,' több anyag, eredeti levél átadása stb.), • úgy látszott, hogy Tompa-monográfiával folytatódik munkásságom. Aztán két évre Jugoszláviába mentem a Növi Sad-i egyetem magyar tanszékén modem magyar irodalmat adtam elő, nagy kedv-vei. Előadásai mindig élmén yszámbe mentek. Mint mesterét, Barta Jánost, az irodalmon kívül a pszichológia és a filozófia érdekelte, s a létezés titkai izgatták. Mindezt figyelembe véve építette fel előadásait, komponálta meg mondanivalóját. Szépen irt, s még szebben beszélt. Kedvenc költőjéről, Ady Endréről tartott speciálkollégiumai legendásak voltak. Nem túlzás azt mondani, hogy a hallgatók (nemcsak bölcsészek, de orvosok, mezőgazdászok is) úgy gyűltek össze arra, mint a polgárok régen a misére. Pisszenés sem volt, amikor Kovács Kálmán olvasni kezdte legkedvesebb versét: „Segítsd meg, Isten, új lovaddal / A régi, hi útra-kelöt...” Ugyanilyen intuícióval beszélt Gyulai Pálról, Tompa Mihályrói, Mikszáth Kálmánról. Persze tudtuk, magatartásában volt póz is. Kovács Kálmán Ady, Krúdy Gyula nyomaiba lépett ezzel is; gesztusaiban olykor könnyen felismerhető voK a nagy költő példája. A gesztusok azonban mélyen érző irodalcmtudóst rejtettek, aki a legnagyobb beleérzéssel a szenvedő, megalázott emberekről tudott beszélni. Gyulai udvarházának utolsó gazdájáról, Nyilas Misi sorsáról, Bródy tanítónőjének. tragédiájáról. Mit adott előadásaival? Erről hiteleset mondanak egyik kedvenc tanítványának, D. Magyart Imrének szavai: — Kincseket kaptunk tőle. Személyiségünk alakulása hosszú és rejtett folyamat, alig fordul elő, Hogy meg tudunk nevezni egy pillanatot, amitől kezdve — mert olyan intenzív volt — másként látjuk a világot, mint addig. Neki több ilyen pillanatot is köszönhettünk: emberi mivoltunk lényegét, lehetőségeinket, feladatainkat láttuk meg tőlük tisztán. Tanulmányaiban, könyveiben is a sokszínű egyéniség szólalt meg. Hét éve, hogy Eszmék és irodalom című könyvét olvashattuk. Ebben a kutatói alapállásnak megfelelően nagy teret kapott a XIX. század, de összességében a jelenkor gondjaira került a hangsúly. Ez nemcsak azt mutatta, hogy rendszerező elvek alapján dolgozott, hanem azt is, hogy a folyamat érdekelte. Észrevehető a fogalmak precíz körülhatárolására való törekvés. Pontosan tudta, hogy a XIX. századi írék gondolatmenetének megértéséhez tudnunk- kell, mH értettek például a népszerűség, a, nép vagy a boldogság fogalmán. Lényegük körülhatárolásával beszélt róluk, s maga figyelmeztetett azokra a pontokra, ahol kísért a túlzás, az indokolatlan aktualizálás, a félreértelmezés veszélye. Ahogy az egyetemi katedráról, ügy óvott tanulmányaiban is a be 1 emagya rá zások tói Mindezek után szinte törvényszerű volt, hogy a XX. századi kérdésekre is választ keresett. Elemezte Móricz Zsigmond életművét azzal a célzattal, hogy a mai irodalom számára kínálkozó „nagy tanulságokat” kiemelje. Németh László és Kodolányi János magam véletlenszerű sorsának törvényszerűségeket tulajdonítok, hogy egyetemesebb törvényeket fedezek fel ott, ahová csak véletlenek sodortak egy embert. Mi ahhoz a falusi réteghez tartozunk, amely a jómód éa az urasági cselédek eJeeettsége között helyezkedett el, közbülső állapotban. E réteget sajátos hatások érték az 1936-as évek közepétől, az 1940-es évek elejétől. Az egyik gazdasági jellegű vott A kaposvári mezőgazdasági üzemek szerződéseket kötöttek a kisgazdákkal, így biztonságosabbá, szervezettebbé tették a termelést, megsejtettek valamit az iparszerű termelésből az évszázadok hagyományaiba merevedett kisgazdaságokkal. Párhuzamosan jelentkeztek a szellemi hatások. Kevesen tudnak róla, hogy a Horthy-kor végén milyen komoly tevékenységet folytattak a kaposvári mezőgazdasági iskola szakemberei, tanárai. Járták a falvakat, téli estéken megszervezték az „ezüstkalászos gazda" tanfolyamokat, s ha jól emlékszem, Kaposűjlakon még amolyan népfőiskolafélét is. Rokon jelenség volt a tehetségkutatás. Talán a népi írók mozgalmának a hatására papok, tanítók járták az elemi iskolák év végi, nyilvános záróvizsgáit, s igyekeztek kiemelni a tehetséges nebulókat Magam is így kerültem Csurgóra, ingyenes tanulónak. A pártfogást, útjának, egyemgetését azzal hálálta meg, hogy a gimnázium minden osztályát kitűnő eredménnyel végezte eL Az ingyenes diák megjelölés az ő esetében nem frázis volt, mert szülei neheze« tudtak még egy-egy alkotását a tartalom ée á tanú egységében vizsgálta meg. Darvas Józsefről alkalmi emlékezésként gyűjtötte össze az arckép fontos vonásait. Aztán újabb fordulat, a debreceni egye- tern S tudta Litteraria sorozatában önálló kötetként jelent meg Gyulai Pái szépprózája című tanulmánya. Elfogadta a fölkeresi a Rádiótól A magyar széppróza századai sorozatra; annak minden adása Kovács Kálmán munkája volt, s ezért megkapta a Rádió elnökének nívódíját. Mindez a tudósi pálya ívével összhangban azt sejtette, hogy nagy összefoglalás készül... S közbem dolgozott Ady érdekében: lektorált, szerkesztett Debrecen és Ady, Debrecen és Kovács Kálmán. Sorsot kifejezőik A Maradandóság városában sorai: Vájjon Igaz, hogy Debrecenben A Maradandóság lakik? Én a Múlandóság fia vagyok S azért siettem most ide, hogy megkeressek valakit. ötvenhárom éves lenne, de már hónapokkal ezelőtt eltörte életét — Ratkó József szavaival — a törvénytelen halál. Utolsó telefonbeszélgetésünkkor Somogyot emlegette: — Somogyország világom és magatartásom meghatározó forrásvidéke. Jóanyám az útmutató. Eliziumi táj ez, munka, puritanizmus, paraszti környezet, szókimondó őszinteség, másokért, közösségért áldozni tudó odaadás.., Szülőföldje mágnesként vonzotta. Szellemé hagyatékára építhetünk. Laczko
