Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
Múzeumi világnap A tudomány és a nemzetközi nyelv Hétköznapi donkikotizmus Kovács László és Kaszás Ferenc egyik jelenete Nagyszabású vállalkozásba fogott a magyar múzeumszervezet: Dictionárium Museologicum címmel húsznyelvű szakszótárt állítanak össze nemzeti szerkesztő bizottságok segítségével. A múzeumi világnap somogyi eseményeként tegnap Kaposváron a Somogyi Képtárban A muzeológia és a nemzetközi nyelv címmel tartott tanácskozáson adott erről számot Eri István, a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese. A múzeumi világnap nevében is hordozza az igényt, a szükségletet, hogy a tudomány szakemberei tudjanak egymás eredményéről, kutatásáról, bárhol és bármilyen nyelven is adnak számot róla. Napjainkban nehéz a fordító dolga, hiszen sok a tisztázatlan kifejezés a múzeumi tudományban egy- egy fogalom meghatározására. Még ugyanaz a szó is eltérő jelentésű lehet a másik nyelvi környezetben. Az angol is mást ért alatta, az amerikai muzeológus is. A Múzeumok Nemzetközi Szövetsége, az ICOM egyik ülésén elhatározták, hogy szakszótárba foglalják és több nyelven megmagyarázzák áltudomány kifejezéseit. Hazánkban akadtak lelkes A gyermek- és ifjúságvédelem országosan kiemelt feladat Nem a veszélyeztetett, rossz körülmények között élő fiatalok száma nőtt meg, nem lett több az elhagyott vagy elhanyagolt gyermek, de társadalmi feladattá vált a veszélyeztetettség föltérképezése, a gyermekek védelme, a róluk való hatékonyabb gondoskodás. A megelőzést a nevelést és utógondozást a felnőttek ezrei végzik országszerte. Nagyon szép, de legalább any- nyira nehéz tevékenység is ez. vállalkozók arra, hogy a mintegy ezerhatszáz szóból álló „szótár” elkészítését megszervezzék a szövetség tagállamainak segítségével. A közeli kiadás előkészületeiről adott tájékoztatást Éri István igazgatóhelyettes. Az egyik ötnyelvű minta- szótárból találomra kiválasztottam egy magyar kifejezést : falumúzeum. A szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményre gondoltam, no meg a szentendreire. Vajon mire gondol a német, amikor anyanyelvén azt hallja: Dorfmuseum? Vagy a dán, ahol lands bymuseumnak nevezik, a román, ahol mu- zeul stulninak hívják? Vagy horvát szomszédunk, ahol így mondják: muzej sela vagy etnayafrk... A Dictionárium Museologicum szükségességét, illetve hasznosságát aligha vonja kétségbe az a gondolat, hogy eszperantó nyelven is „kommunikáljanak” a szakemberek. Dr. Haszvra Ottó, egyetemi tanár az eszperantó fejlődéséről szólva elmondta: már kezdet kezdetén is foglalkoztatta a nyelv használóit a tudományos eszmecsere, készültek is eszperantó nyelvű szakkönyvek, népszerű tudományos művek. Mintegy háromszáz Mi ran e sok szép .eredmény mögött? Elsősorban a rendszeres fölkészítés, a tapasztalatcsere, a pártfogók és nevelőszülők munkájának folyamatos figyelemmel kísérése. A megyei tanács igazgatási osztálya megvizsgálta, hogy a gyermek- és ifjúság- védelemmel foglalkozók miként létesítenek személyes kapcsolatot a szülőkkel és a gyermekekkel. Az eredmény biztató volt. Alapvető tehát, hogy érezze a gyermek: törődnek vele, többé nem „kitaszított”. szakszótárt ismernek, amelyek eszperantó nyelvűek. Különösen a biológia tudományát kedvelik az eszperantót beszélő tudósok. 1978-ban az NDK-ban megrendezett nemzetközi tanácskozáson a záróközleményben megfogalmazták tíz eszperantisták azt az igényüket, hogy minél több tudományágban vezessék be ezt a nyelvet. Hazánkban rendezik meg a nyáron a hatvannyolcadik eszperantista világkongresszust. Immár harmadszor döntöttek úgy, hogy szívesen jönnek hazánkba a nemzeti szervezetek küldöttei. A találkozó tanácskozásának fő témája a kommunikáció, beleértve a tudományos párbeszédet is. A somogyi múzeumok igazgatósága élen jár a nemzetközi nyelv használatában. Az idén elkészült múzeumi közlemények kötet idegen nyelvű cikkösszefoglalóinak a jegyzékét az eszperantóval gazdagították. Mészáros Balázs múzeumigazgató a múzeumi tájékoztatás gyarapításáról beszélve röviden ismertette az eszperantó nyelvű információs hálózat megszervezését. Az. ankét végén dr. Orbán István, a megyei gyermek- ) és ifjúságvédő intézet igazgatója jutalmakat és kitüntetéseket adott át. A Magyar Vöröskereszt tnegyei vezetősége sok évi, áldozatos munkájáért oklevéllel jutalmazott két nevelőszülőt, Tóth Istvánnét és Ballér István- nét, illetve Szegedi András társadalmi pártfogót és a SZOT Csepel üdülőjének siófoki közösségét. A. A. A Fonómunkás Kisszínpad bemutatóm A kalandokat megélt író, a spanyol Cervantes legismertebb regénye, a Don Quijote de la Mancha megjelenése pillanatában — 1605, illetve 1615 — a „sikerlista” élére került. Vajon a divatos lovagregénynek szólt-e az elismerés vagy a kor irányzatán túlmutató realista regénykísérletet fedezték föl benne; nem tudni. Mindenesetre bizonyos, Cervantesnek sikerült egyéni sorsát úgy átélni, hogy művében megfogalmazhatta kora társadalmát is. Sokunkban úgy él Don Quijote, „a búsképű lovag”, mint aki a szélmalomharc elesettje, szánni való „ködlovag”. Cer vantes azonban nem ilyen sorsot írt hősének. Inkább afféle népvezér típusát teremtette meg, aki vállalja a küzdelmet, s bukásaiban is magasztos. Gyurkó László ezt fedezhette föl Don Qui- jotéban, s ezt meg is fogalmazta a Kor és magatartás című írásában ekképp: „A Don Quijotek elbukhatnak; elpusztíthatják őket, de jaj nekünk, ha a magatartás, amit képviselnek, kihal korunkban, elenyészik, érvényét veszti.”. Ezzel a gondolattal tudott azonosulni a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad, amikor műsorára tűzte Gyurkó darabját, a Don Quijotét. A búsképű lovag eszmében hívő; szolgája, Sancho Pan- za pedig egy a tömegből, akinek szüksége van vezérre, hogy hitet nyerjen. Nevezhetjük a cervantesi megfogalmazás szerint fegy- verhordozónak is, de hozzá kell tennünk: Don Quijote sosem a harcmezők divatos fegyvernemeivel küzd igazáért — ő az eszme bajnoka. Tizenkét stáción kísérhetjük nyomon a gyurkói Don Qui- jote-kalandot. A vert szolgáért bosszút álló hős általános emberi igazságokért küzdve kerül különböző helyzetekbe!, s ezek győzelmet és bukást egyaránt mérnek rá. \ A dráma második részében világlik ki előttünk, hogy nem is sajnálnánk tőle a küzdésben szerzett babérokat és sebeket, ha módszerével egyetértenének ... Napra készen azonban nem váltogathatja módszereit Don Quijote, küzdésében az általános emberi jut érvényre — ezt jól ábrázolja a Fonómunkás Kisszínpad bemutatója. A Vértes Elemér rendezte színpadi játék jó fölismerésből táplálkozik, ám nem tudja követni töretlenül a drámai történést. Az első rész afféle színpadi torzó, túlontúl az események kötötték le a rendező figyelmét, képzeletét. Az eredeti szöveg erős megnyesése a megértés, illetve a játék rovására ment. A Don Quijote-i eti- kum szenved itt csorbát, noha lendületes az előadás, a tanulságot azonban itt még elrejti, A második részben szinte fölizzik a darab, a játék: Don Quijote arculcsapásait a bőrünkön érezzük. Don Quijote már nem „ a búsképű lovag”, hanem igazi hős. Együttérzőnk vele, miként Sancho Panza, aki fegyverhordozóból „hősutánpótlássá” válik; egy a tömegből, aki fölismeri, hogy Don Quijote ugyan elbukhat, de az eszme nem . .. Az említett fogyatékosság így nem is olyan súlyos, hiszen remek szereplőt talált Don Guijote megformálására a rendező; Kaszás Ferenc mindvégig hibátlanul játssza szerepét. Kiemelkedő pillanatai vannak a kaposvári Don Quijo- ténak: Tóth Annáé, Horváth Péteré, Kovács Lászlóé az érdem. Kiemelkedő jelenet a bábjáték, a Fekete Lovag párviadala, Don Quijote halála. A színpadtér jobb kihasználásával, átgondoltabb koreográfiával még gazdagabbá tehető a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad előadása, új bemutatója. Horányi Barns H. B. Közösen vállalt felelősség Nevelőszülők, társadalmi pártfogók ankétja A KÍSÉRTET A Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet évente két alkalommal rendez ankétot a nevelőszülők és társadalmi pártfogók részére. A tegnapi eseményen a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei vezetősége társrendezőként vett részt; ez a szervezet is elsődleges feladatai közé sorolja az ifjúságvédelmet. Mit kell tudnia a nevelőszülőknek és a társadalmi pártfogóknak a gyermekekés a fiatalok egészséges életmódra neveléséről? — Dr. Sótonyi Tiborné, a Vöröskereszt megyei titkár-helyettese a tegnapi ankéton erről tájékoztatta a résztvevőket. Mint elmondta, hazánkban az egészségügyi ismeretek szintje még alacsony, sokszor az alapok hiányoznak. A nevelőszülők feladata a gyermekek egészségre nevelése. Az előadó korosztályonként elemezte a gyermekek életkori sajátosságait. Megyénkben 250 társadalmi pártfogó tevékenykedik, a 257 nevelőszülő pedig több mint négyszáz gyermeket lát el. Hazánkban az utógondozottak 20—23 százaléka visz- szaeső, míg Somogybán ennek alig egynegyede. Tavaly kilenc gyermeket kellett ismételten felelősségre vonni közösségbe beilleszkedni nem tudó magatartásáért, ám mindegyik személyiségzavarban szenvedett. A nevelőszülői hálózat országosan megfigyelhető csökkenésével ellentétben Somogybán egyre többen vállalnak gyermek- nevelést. Megyénkben minden harmadik nevelőszülő harminc év alatti. — Főként a kisebb településeken fordul elő, hogy a lakosság megjegyzéseket tesz arra, aki „idegen” gyermek fölnevelését vállalja — mondta dr. Dicső István megyei ügyész. — Persze, a pénzért vállalja, hallani sokszor. Ezt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a nevelőszülő a gyermek iránti szerete- tével, törődésével bizonyságot ad vállalása őszinteségéről. — Többször halljuk azt is — folytatta dr. Dicső István —, hogy a bírósági ítéletek nem elég szigorúak a megtévedt fiatalokkal szemben. A bíróság csupán befolyásolhatja a fiatalkorú bűnözést, de teljesen meg nem változtathatja; a szülők és nevelőszülők feladata a megelőzés, a pártfogókkal karöltve pedig az utógondozás. Ez utóbbi megyénkben általában jónak mondható. Ám egyre nagyobb gondot jelent az utógondozott fiatalok munkába állítása. Hiába van meg a fiatalban a jó szándék, a pártfogóban a támogatás készsége, ha a munkáltatók nem fogadják szívesen őket. Pedig legtöbbször szakmunkásokról van szó. Az utógondozói munkát sokszor az is nehezíti, hogy a fiatal a régi családi környezetbe kerül vissza, s onnan. nem kap semmiféle segítséget. A jövőben a szülők felelősségre vonását szigorítani kell, ugyanakkor kedvező lenne az is. ha a bíróság ifjúsággal foglalkozó szakemberei és a pártfogók több alkalommal találkoznának egymással, tapasztalatcseréken, beszélgetéseken. Alig lazított, dörömböltek az ajtón. Durván és türelmetlenül. Elővette a pisztolyt a párna alól; kibiztosította, és óvatosan az asztalra fektette. Magára kapta ruháját, kezébe vette a fegyvert, s az ablakhoz sietett. Elhúzta a függönyt. A ház környéke néptelennek látszott. Az ajtót innen nem láthatta. Lassan kinyitotta az ablakot, s ügyelve, hogy zajt ne csapjon, kicsúszott az udvarra. Ügy döntött, megkerüli a házat, s az ellenkező oldalról közelíti meg. Mélyre hajolva osont a régóta kaszá- latlan fűben. Most jól jött a természet nyújtotta álcázás. Az egyik gödörben megbotlott, s nagyot esett. Fájlalta a bokáját, de gyorsan föl- tápászkodott. Már csak egy ugrásnyira volt a ház sarka, amelytől az ajtóhoz lehetett látni. Egy pillanat alatt ott termett. Odasimult a falhoz, s óvatosan kikémlelt. Senkit se látott. Továbbment, szorosan a fal mellett. Az ablakhoz ért anélkül, hogy valakit látott volna. Visszamászott a szobába. A pisztolyt zsebre dugta, s ruhástól az ágyra vetette magát. Azon tűnődött, mitévő legyen. S ekkor úgy rémlett neki. mintha megmozdult volna a szekrény sarka, összehúzta szemöldökét, s lélegzetvisszafojtva nézte. Egy pillanat műve volt az egész: valaki előugrott a szekrény mögül. Lepel fedte. Kezei V hirtelen a magasba emelte, velőtrázóan ordított, és nagy lendülettel feléje ugrott. Két lövés dördült. Ügy érezte, szellemre lőtt, a golyók hatástalanok maradtak. A kisértet feléje tartott Benne már a menekülés ösztöne dolgozott, amikor az ismeretlen lendülete egyszerre megtört, s az alak végigzuhant a padlón. Fölkapcsolta a villanyt A lepel alatt Pali arcát látta. Szája szóién vékonyan, lassan csurgóit a vér. Döbbenten nézte halott barátját. A Duma-part jutott eszébe. S újra átélte az ott történteket Betömi készültek. Az volt a tervük, hogy a ház tulajdonosát elcsalják a város másik kerületébe, ő azonban nem állt kötélnek. Ekkor Palival • Dunához mentek. Vitatkozni kezdtek, hogy behatoljanak-e a lakásba. A vita veszekedéssé fajult. Pali kiszállt a kocsiból, s a Duna felé sétált, közben fenyegette őt A pisztoly ott hevert a kesztyűtartóban; a környék néptelen volt — Hallgass el, mert ledurrantalak, te szemét! — kiáltotta utána. Pali hanyagul intett, maid kezével félreérthetetlenül mutatta, mit gondol róla. Akkor lőtt először. Pali futásnak eredt, ö kiszállt a kocsiból, s hirtelen eszébe jutott barátja pénze, meg a pisztolya, amit már régen szeretett volna megkaparintani, s meghúzta a ravaszt. Pali fölbukott, de újra talpra állt. Majd bukdácsolva a folyó felé rohant. Üjabb lövés. A fiú eltűnt; néhány vér- esepp jelezte a találatot. Biztosra vette, hogy a Dunába veszett Most lehúzta róla a lepett. Jobb kezén, a könyöke alatt zsebkendő volt, amelyet alvadt vér festett bordóra. Gyorsan döntött: eltünteti a hullát Beleigazította a le- bemyegbe és át akarta kötni. Hirtelen megzörgették az ablakot. Két férfi és egy nő állt ott Látszott, most ébredtek. A nőt már látta errefelé többször is ; biztó6 a lövéseket hallották. Még mindig a menekülés gondolata foglalkoztatta, amikor az éjszaka csendjébe sziréna hasított. Aztán egy másik, majd távolabbról egy harmadik. Az ablakhoz ment, s amint kinyitotta, megpillantotta * rendőrautót. A tetólámpa villogó fénye bepáztázta az udvart. Alig eszmélt, amikor már zörgettek az ajtón. Határozottan mondta egy férfi; Nyissa ki, rendőrség! Ez már nem a rejtély, hanem keserű bizonyosság volt. Zolit is sziréna hangja verte föl álmából. Közel lakott Tiborhoz, így az ablakból látta, hogy ott van a baj. Felöltözött, s odasom- fordált a bámészkodók közé. Hamar megtudta, mi történt. Ekkor két rendőr között megbilincselve Tibor közeledett. Találkozott a tekintetük. Barátja mondott valamit az egyik rendőrnek, az bólintott, s Tibor feléje indult. — Semmit se értek, Zoli — mondta tompán. — Én mo6t már igen — felelte Zoli. — Egy hete ázt mondta Pali, hegy halálra ijeszt, ha balhézol vele. — És ezt csak most mondod? — Tegnap este óta azt hittem, már fölösleges beszélni róla. Tibor .hallgatott. A cipője orrát nézte. — Mit mondjak Annának? — törte meg a csendet Zoli. — Semmit. Két börtönöm lesz: a fegyház és a szerelem. — Indulás! — szólt a rendőr. Zolinak úgy rémlett, barátja megtántorodik. Mintha a halálos ítéletet mondták volna ki. A helyszínelők még dolgoztak, de már nemigen volt mit nézni. Zoli elindult haza. Amikor visszanézett a házra, Tibor milliója jutott eszébe. De nem érzett vágyat, hogy megszerezze. Szegedi Nándor (Vége) SOMOGYI NÉPLAP
