Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

á. ■JffivF . gyermekeknek Egy pedagógus — egy hobbi — Tessék hozzánk beállni játszani! Szép, kékszemű tízéves korú fiúcska kér er­re a zamárdi általános isko­lában és nevelőotthonban. Az országban mindössze két olyan intézmény van, ahol óvodás kortól, általános is­kolai tanulmányaik befejezé­séig vannak fiúk és lányok. Ahogy Horváth Béláné, az otthon igazgatóhelyettese mondja: kísérleti jelleggel vezették be ezt évekkel ez­előtt azzal a céllal, hogy többségében amúgy is félénk, sérült gyerekek nyitottabbá, alkalmazgodóbbá váljanak. — A kísérlet eddig bevált — mondja beszélgetőtársam. — Az elmúlt tanévben 245 gyerekünk volt, ami azt je­leníti, hogy az intézet kihasz­náltsága maximális. Ennek ellenére igyekszünk például a testvéreket, unokatestvére­ket egy csoportba tenni, bár ez korban egymástól távol eső, vagy külön nemű gyere­keknél nehezen valósítható meg. Pedagógusokban, de különösen nevelőkben nem bővelkedünk. A fiatalok még a viszonylag kedvező fizetés ellenére sem vállal­ják ezt az életformát, ahol éjszakai ügyelet, magasabb óraszám, s talán nagyobb fe­lelősség is van. A legsúlyo­sabb gondunk azonban az, hogy a pályakezdődfknek nem tudunk lakást biztosíta­ni. Az itt dolgozó pedagógu­soknak sokféle hobbija van. Dolgozik nálunk például egy népi iparművész, aki a sző­nyegszövéstől a kézimuinká- zásig sok mindenre megta­nítja a növendékeket, de van aki barkácsolással, fa vagy vasmunkával, fotózással fog­lalkozik. Nem kijelölés kér­dése volt nálunk az sem, ki vezesse a mépitánccsoportot, vagy melyik kolléga foglal­kozzon az énekkarral. Test­nevelő tanáraink szinte ál­landóan ostromnak vannak kitéve, hiszen nagy a gyere­kek mozgásigénye. Bábszak- körünk, irodalmi színpadunk van. A túrázás, kerékpározás több pedagógus kiegészítő hobbija. Balaton mentén el­képzelhetetlen, hogy a férfi kollégák között ne lenne, aki szeret horgászni. Tárgyi felételeink sem a legjobbak. Nincsenek megfe­lelő nagyságú étkezőhelyisé­geink, a hálók túlzsúfoltak, korszerűtlen a fűtésünk. Már tavaly el kellett volna ké­szülni a főépület központi fűtése rekonstrukciójának, de ez csak ígéret maradt. Van egy kis kétszemélyes szo­bánk, amit jutalomszobának nevezünk. Ezt a heti érté­kelésnél legeredményesebb két növendék kapja meg egy hétre. A gyereknek is természetes igénye, hogy el­vonulhasson, ha csendre, nyugalomra vágyak, amikor elkészült a délutáni tanulás­sal Tornatermünk ugyan van, de elfogadható méretű udvari sportpályánk, felsze­reléseink, játszótereink nin­csenek. Klubfoglalkozásokat az osztályokban, a nagyobb rendezvényeinket a tornate­remben tartjuk. A fiúknak nincs egy kis külön barkács- műhelyünk. Erre is jó lenne mielőbb megoldást találni. A szabadidő megnövekedésé­vel együttjáró tevékenysé­gekhez kevés az anyagi, il­letve a pénzügyi lehetősé­günk. Nagyon sokat köszönhe­tünk patronálod nknak, akik lehetőségeikhez mérten min­den segítséget megadnak ne­künk. Nem tudnám fölso­rolni azt a sokfajta ajándé­kot, amit tőlük kapunk. Rendszeresen segítenek ben­nünket társadalmi munkával, farsangot rendeznek, hon­védségi patronálóink már tartottak ejtőernyős bemuta­tót, rendeztek diszkót Far­sangkor, gyereknapkor min­dig eljönnek, s télapókor, karácsonykor különösen sok ajándékot hoznak. Az ő KISZ-szervezetüknek az ajándéka az a felújított autóbusz is, amelyet a tava­lyi télapó ünnepélykor adtak át Jó a kapcsolatunk a kör­nyékbeli általános iskolák­kal, a siófoki művelődési házzal. A 7. és a 8. osztály tanulói a fizikai munkában is örömmel részt vesznek. Osszál a Siófoki Állami Gaz­daságban és a kőröshegyi tsz-ben szoktunk dolgozni. Körtési Zsolt Játsszunk a tárgyakkal! Minden tárggyal lehet ját­szani, csak egy kis fantázia kell hozzá! Például a szé­kekkel is. Legyem az első játék a székfoglaló: A játékban részt vevők számánál eggyel ke­vesebb szék szükséges hozzá. A székeket körbe állítjuk úgy, hogy kifelé legyen az ülő részük. A játékosok egyenletesen eíoszlanak, kör­kört alakítunk, ezzel kijelöl­jük a játékteret is. A játé­kosok egyike lesz a fogó, akinek bekötjük a szemét. A többiek leülnek a székek­re. A fogó megnevezi két játékostársát. Ezeknek helyet kell cserélniük úgy, hogy a fogó ne kapja ed őket A többiek nem segíthetnek egyik félnek sem, a helyet cserélök minden módon igye­bealljak a székeket Adott jelre körbe állnak, majd újabb, váratlan jelre min­denkinek le kell ülnie egy székre. Természetesen egy- egy játékosnak ez nem sike­rül, hiszen eggyed kevesebb a szék. A játékból ez a játé­kezhetmek elkerülni a fogót, de a székek alkotta kört nem hagyhatják el. Ha a helyesei-e sikerült, ezt jelzik a fogónak, aki újabb párt nevez meg mindaddig, amíg nem fog el valakit, aki ez­után átveszi a fogó szerepét. A harmadik játék neve egy újabb széket tesz, és most már a két szék alatt kell átgurftani a labdát. Aki eltéveszti, kiesik. A verseny addig tart, amíg valaki egye­dül marad. Kisebb terem esetén a székek 50—70 cen­timéterre is tehetők egymás mögé. A .szél':játékokat fejezzétek be a Ki ül a székemen? Ezúttal annyi székre van szükség, ahányan játszanak. A székekből szoros kört for­málunk, az ülőlapok a kör közepe felé nézzenek. Min­den játékos foglaljon helyet egy-egy széken. Ezután a ki­jelölt résztvevő a kör köze­pére megy. Az ő feladata, hogy megkísérel leülni ' az üresen hagyott székre. A ■többiek pedig ezt próbálják megakadályozni úgy, hogy az üresen maradt székre az egyik mellette ülő csúszik át, az övére a következő szom­széd, és úgy tovább, folya­matosam- A középen álló te­hát igyekszik utolérni a ván­dorló üres helyet, megelőz­ve az arra átülő játékost. Ha ez sikerül, a lassúnak bi­zonyult kerül a körbe, és most már ő keresheti az üres széket Áprilisi kirándulás — Három évvel ezelőtt, amikor az első kirándulá­sunk alkalmával itt jártunk, ezek a fák még lombtala­nok voltak — mondta Lac­kó csodálkozva és a lombos gyertyánfákxa mutatott — Az idén legalább két héttel előbb volt a kikelet, ez látszik az erdőben is- No, gyere nézzük meg az er­dészt, itt van-e a tanyáján, mert le kell fényképezni az enyezdi nagy bükkfát és az ezüsthársas, bükkös erdőré- szeket Az előbbit ő hagyta meg „tanúfa”-kónt, az utób­biakat pedig ő alakította ki. A motorkerékpár nem volt a szokott helyén. A „piros házikó” is zárva volt. A kö­zelben gyérítő munkások közölték, hogy az erdész már egy hónap óta a kecskeháti domboldalakat erdősí tteti. A megszűnt simonfai tsz szán­tóterületeinek egy részét át­vette az erdőgazdaság, s a nehezen művelhető részeket erdősítik, a többi vadföl,d- ként hasznosul. Amíg az em­berekkel beszélgetünk, meg­érkezett az erdész. Elmen­tünk a forráshoz, ahol a csaknem ötven méter magas „óriásbükk” áll, melynek gyárkémény vastagságú tör­zsén csak néhány ág nőtt Harminc méter fölött alakult ki a terebélyes korona, mely­nek egy része rá sem fért a képre, mert a nyiladékon nem tudtam tovább hátrálni. — Tíz évvel ezelőtt ter­meltettük ki ezt az erdörészt A néhány gyertyánt azért hagytam meg, hogy védve le­gyen az öreg bükk, — mond­ta Huber Tibor erdész, és megtámasztotta a „szálas” fát. — Hány éves lehet? — kérdezte Laci. — Százharminc éves le­het, mert a kitermelt állo­mányt százhúsz évesnek je­lezte az ütemterv., A szép törzse és az egészséges fej­lődése miatt kegyelmeztem meg neki. — Okosan tetted — je­gyeztem meg el ismerőn —, most pedig mutass olyan er- dórészt, ahol az ezüsthárs és a bükk szépen fejlődik. Kiértünk a hosszan elnyú­ló rét szélére Egy suta két gidájával már kint legelt A rét végén — tőlünk ötszáz méterre — nyolc szarvas ballagott át az úton. Elköszöntünk az erdész kollégától, mi meg leültünk a patak partján egy sűrű lombos galagonya bokor alá. Hűvös volt az árnyékban pe­dig a nap még magasan fönt volt Hideg délkeleti szél fújt, de ha vadat akarunk látni, szembe kell nézni a széllel. Régi igazság ez! Föl­vettük a pulóverünket. Azonnal le is kellett húzód­ni, mert egy másik suta ve­zette ki gidáját a szemben levő szálasból. Ezek is mesz- sze voltak, ezért a kereső távcsővel nézegettük őket. Mögöttünk a szálasban rekedtre kiabálta magát egy kakukk. Csak akkor nem hallottuk a kiabálását, ami­kor elrepült fölöttünk egy hatalmas, deltaszárnyú ezüst­madár. Messze lent Bara­nyában szállt már a fényes repülő, amikor ránk szakadt a robaj. Szinte remegett a levegő a zajtól. Szerencsére nem tartott sokáig, csend lett,, ha a kakukk egyhan­gú kiáltozását nem számít­juk. A hátunk mögötti erdő ár­nyéka lassan elérte a bok­runkat A szemben levő szá­lasban sárgarigó tilinkózott. A szél időnként belekapott a bokor összegubancolódott ágaiba. Lackó hátranézett és figyelte melyik adja a szisze­gő hangot. — Ügy sziszegnek a mozgó ágak, mint a kígyó, ha tud­nám melyik, levágnám. Az árnyék betakarta a ré­tet, már csak a szálas tete­jét világította a nap. Meg­szólalt a lappantyú resze­lésszerű hangja. Lackó azon­nal arrafelé nézett és hal­kan kérdezte: — Mi az? — Lappantyú, kecskefejő­nek is hívják. Nappal al­szik, a földre fészkel. Este jár rovarokra vadászni. Könnyed libegőssel repked, mint a bagoly. Megtörtént, hogy a kalapomra szállt a magaslesen és ott fújta pir- regő nótáját. Közben egy énekesrigó kacskaringé» dal­,V—l=V *T .\A kos kiáll, de magával visz egy székét is. így folytatódik a játék, míg a döntőben két játékos és egyetlen szék ma­rad. A győztes az lesz, aki­nek most sikerül a székfog­lalás. (1. számú rajz.) Ezután következhet a jól ismert szabadtéri mulatság, a szembekötösdi új szobai változata. Székeinkkel nagy Ki a legjobb gurító? Ehhez már nagyobb terem kell. A leállított labdatói egy méter­re állítsatok egy széket, tiz meterre pedig egy műanyag üveget. A versenyző kézzel a szék lábai között átgurítva célozza meg az üveget. Aki­nek sikerül eltalálnia, a szék mögé (a versenyzőtől távo­labbi oldalra) egy méterre SZIVÁRVÁNY Elállt az eső. és az égen föltűnt a szivárvány. De még milyen szép szi­várvány! Mint Kétszínű csodálatos szalag. Szivárvány, szivárvány! Szivárvány az égen! — énekelték a gyerekek és vi­dáman tapsikoltak hozzá. — Hol? Hol van a szivár­vány? — kérdezte a trafi- kos bódé tulajdonosúd je, ki­jött az utcára, és föltette a szemüvegét. A hátát kiegye­nesítette, és fölnézett az ég­re, — Nézd csak! Tényleg szivárvány! Es milyen fé­nyes! A szomszéd ablakból ki­nézett a fodrász, az ollója még a kezében volt. A mosodás fiú, a kötődés lány, a zöldséges, a halárus, a biciklis postás és az őr bó­déban álló rendőr — mind, mind fölkapta « fejéi, és ' megcsodálta az égben levő szivárványt. A szivárvány olyan volt, mint egy csodálatos országba átvezető híd. Csöndesen csil­logott, fénylett, és végül egé­szen eltűnt. A trafikosbódé tulajdonos- nője visszaült a pult mögé, és nekilátott, hogy kiszolgál­ja a vevőket. A fodrász szorgosan to­vábbcsattogtatta az ollóját. A postás elhajtott vala­merre a biciklijén. A rendörbódéban megcsör­rent a telefon. A felnőttek közül már senki sem nézett föl az ég­re. Csupán a gyerekek nem tudták levenni róla a szemü­ket. Szivárvány, szivárvány! Szivárvány az égen! — énekelték tovább. Számolj gyufával! A gyufákból kirakott sorok szám tani lag helyessé válnak, ha minden sorban egy szál gyufát felemeltek és ugyan­abban a sorban más helyre teszitek. Mik a helyes ered­mények? (A megoldást a 10. oldaton ellenőrizhetitek.) Kaposváron, az Ifjúsági Házban 1983. május 17-én 19 órakor KARTHÁGÓ koncert, 16-án 19 órakor a BH Kaposvár Táncegyüttes táncestje. Jegyek a Ken- dezvényirodában cs a helyszínen válthatók. (Bostm lamú fohásszal búcsúztatta a napot. A szemben levő szá­lasban a sárgarigó is bele- beletirillázott az esti koncert­be. Amikor kiléptünk a bo­kor alól egy őz riasztott hangos bau, bauk-kal a szá­las szélén, aztán szajkók méltatlankodtak amint a ré­ten keresztül mentünk. Kevés zajjal gurult lefelé az autó, mert kikapcsoltam a motort Fékezni kellett a Lencsési-rétnél, mert egy ko­ca öt malacával ment át előttünk az úton. A tükörből láttam, hogy az erdőt betakarta az esti homály, kdgyúlt a vacsora- csillag lámpása. Tóth Ferenc A nyuszi Nyuszi, nyuszi vígan játszik, Csak a két nagy füle látszik, Tojást fest és lakomázik, Csakis amíg meg nem ázik. Esik eső Füles fázik, Mondtam nektek, hogy elázik. Sír a nyuszi ázik-fázik, A lába is sárban ázik. Derül az ég nyuszi játszik. Tojása már jól pompázik. Üldögél és vacsorázik, Nyuszi gyerek jót labdázik. Nyuszi, nyuszi vígan játszik, Csak a két nagy füle látszik, Tojást fest és lakomázik,4 Nem is ázik, nem is fázik. Karg Mónika Kaposvár, IV. osztályos tamilé STERIMOB üzemeltetők! Mindennemű STERIMOB berendezés garanciális időn túli javítását, felújítását 6 havi garanciával vállaljak. Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, Szekszárd, 2. sz. gyáregysége, Bonyhád, Perczel Mór u. 133. Vevőszolgálat. (080676) A Balaton Ipari és Szolgáltató Szóvetkezet Fonyódon, a Gáz utcai szolgálta tóházában ismét megnyitotta szűcs részlegét Kaphatók és rendelhetők kucsmák és gallérok. Vállalja mindennemű szőrmés bőrből készült kabátok javítását, hozott anyag feldolgozását. (080670)

Next

/
Oldalképek
Tartalom