Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

Halál Albufeiráfjan Afgán—pakisztáni véleménycsere Genfben ENSZ-közvetítésse! Folytatni keli a párbeszédet A világ megdöbbenéssel fogadta a portugáliai gyil­kosság hírét. Az albufeirai halálos lövés újabb bizony­ság arra, milyen indulatoktól és ellentétektől fortyogó kat­lan a közel-keleti térség 1983 zaklatott tavaszán. Miért ölték meg lsszam Szártavit, a PFSZ neves uta­zó diplomatáját? Az indíté­kot a tettes személyazonos­ságának ismerete nélkül is sejthetjük. Bruno Kreisky osztrák kancellár például igy látja a merénylet hátte­rét: „Ez a kiváló és bátor férfi a megbékélés politiká­ját hirdette és ezért kellett meghalnia." Úgy tűnik, a Közel-Ke­lettel kapcsolatos, ugyancsak széles politikai skála mind­két szélén akadnak olyan erők, amelyek semmitől nem irtóznak jobban, mint a ki­bontakozás valódi lehetősé­gétől. Szártavi életét akkor oltotta ki a gyilkos golyó, amikor — egyebek között éppen az amerikai elnök dü­hödt hangú reagálásából — nyilvánvaló volt,, hogy a Reagan nevével fémjelzett terv nem tartozik a valódi lehetőségek közé. Nem sok­kal a portugáliai merénylet híre után ugyanis a jordá­niai kormány sértődött han­gú nyilatkozatban jelentette be: abbahagyja a ' PFSZ-szel folytatott tárgyalásokat. Az amerikai elnök közel- keleti terve tehát súlyos ku­darcot szenvedett. Hisz ez a terv éppen azt célozta, hogy az a PFSZ, amelyet az ENSZ-ben is, az arab világ­ban is a palesztin nép kép­viselőjének fogadtak el, le­szoruljon a színpadról és a főszerepet vegye át Husszein hasemita uralkodó. Vagyis a palesztinoknak gyakorlati­lag mind területi, mind fo­galmi értelemben fel kellett volna adni, amiért évtizedek lapon helyhatósági választások Két rendkívül fomt06 kor- < mányzói posztot elvesztettek a konzervatív erők a Japán­ban vasárnap tartott helyha­tósági választásokon. Fukuo- kában a kommunisták és a szocialisták közös jelöltje, Hokkaidóban pedig a JSZP pártíogoltja győzött a kor­mányon lévő LDP jelöltjével, szemben. Mindkét tartomány korábban a konzervatívok fellegvára volt. A helyhatósági választások első fordulójának keretében 13, tartományi kormányzót, több polgármestert, valamint mintegy 3600 helyi parla­menti képviselőt választottak meg. A mostani választások az első erőpróbát jelentették a Nakaszone-kormány számá­ra. A tét tehát nagy volt, különös tekintettel arra, hogy az elkövetkező hóna­pokban újabb választások kö­vetkeznek. Minden párt el­nöke heteken keresztül kor­teskedett. SOMOGYI NÉPLAP óta küzdenek és önálló ál­lami lét helyett beérni egy olyan gazai—ciszjordániai autonómiával, amely enge­delmességgel tartozik Am- mannak. A PFSZ qzzel szem­ben nem zárta ki Jordánia szerepvállalását, de nem azon az áron, hogy engedjék mellőzni a szervezet létfon­tosságú követeléseit. Jasszer Arafat a türelmes párbeszéd hive és — ha ve­le nem is mindig teljes szinkronban — az volt Isz- szam Szártavi is. Halála azo­kat szolgálja — és ilyenek vannak mindkét póluson —, akik igazi párbeszéd és iga­zi rendezés helyett konfron­tációra törekszenek. Nemzetközi sajtókonferen­cia Managuában. Több mint kétszáz külföldi újságíró fag­gatja a Nicaraguában dolgo­zó nyugati önkéntes szakem­bereket az Intercontinental- szálló Ruben Dario-termé- beo. Genfben, a Nemzetek Pa­lotájában hétfőn megkezdő­dött az afganisztáni—pakisz­táni tárgyalások második fordulója. A találkozó napi­rendjének főbb témái között szerepel annak megvitatása, •hogy a pakisztáni területen tartózkodó afgánok önkéntes hazatelepülésé milyen körül­mények között. történjék — jelentette a TASZSZ a sváj­ci városból. A tárgyalások Diego Cor- doveznek, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának közve­títésével folynak, úgy, hogy a tfét ország^ küldöttségei közvetlenül nem találkoznak egymással. Pakisztán ugyan­is nem hajlandó törvényes­nek elismerni az afgán kor­mányt. Az Afgán Demokrati­kus Köztársaság küldöttsé­gét Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, a Pakisztá­ni Iszlám Köztársaságét Ja­Nyikolaj Bajbakov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének helyettese, az álla­mi tervbizottság elnöke hétfőn Moszkvában fogadta Janusz Obodowskit, a Len­gyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének el­Egy baloldali mexikói új­ság, az „Asi1 Es” főszerkesz­tője jelentkezik: — Néhány órája érkeztem lóhalálában Mexikóból — mondja. — Odahaza az egész sajtó arról ír, hogy Nicara­guában folyik a háború, az feub Khan külügyminiszter vezeti. Mint a Reuter jelenti, a bizalmas tárgyalások máso­dik fordulóját kéthetesre tervezték. Az UPI amerikai hírügynökség szerint az ENSZ-különmegbízott által a két küldöttség elé terjeszten­dő napirend témái között, a becslések szerint hárommil­lió afgán menekült sorsán kívül, szerepel „a külföldi csapatok Afganisztánból va­ló kivonása, az ország bel- ügyeibe való be nem avat­kozás és a külső beavatko­zás megakadályozását bizto­sító nemzetközi garanciák”. Afganisztán vezetése azt szeretné, hogy tárgyalásos úton rendezzék egyrészt a szomszédos országban élő afgán állampolgárok helyze­tét, másrészt megszűnjenek a Pakisztán területéről kiin­duló ellenforradalmi táma­dások. ső helyettesét, a tervbizott­ság elnökét. A meleg, baráti légkörű találkozón a szov­jet—lengyel gazdasági együttműködés további fej­lesztésének kérdéseiről volt szó. ellen forradalmárok, már Ma- naguát ostromolják. Itt .meg' — látom — az emberek tö­megesen mennek a strandra. A mexikói szavait nagy derültség fogadja. Valóban egyik pillanatról a másikra rengeteg külföldi újságíró termett a nicaraguai főváros­ban, mert súlyos harcokról, elfoglalt városokról és fal­vakról, az ország szivébe ledobott desszant álakulatok- ról szóló hírek jöttek a vi- lághírügynökségek telexein. Managuában ebből semmi nem látszik. .A főváros napjai a megszokott ritmusban tel­nek, dolgoznak, pihennek, ügyes-bajos dolgaikat intézik az emberek. Békéről beszélni azonban ugyanolyan hiba lenne, mint elhinni a Managua ostromá­ról szóló jelentéseket. A Hondiirasszal határos he­gyekben mindennaposak a fegyveres összecsapások, az ország belsejében fekvő Me- tagaipa tartományban pedig mintegy 200 el len forradalmár vív még reménytelen küz­delmet a sandinista erőkkel. Minden újságíró a frontra, a harcok színhelyére akar utazni. De nincs elég terep­járó. Csoportokra osztanak bennünket és a csoportokat kétnaponként indítják a ha­tárhoz. A szerencsések közé tarto­zunk, sikerült a második csoportba bekerülnünk, In­Van-e a szovjet—amerikai párbeszéd olyan helyzetben, melyet mindenekelőtt az amerikai imperializmus erő­fölényre törekvése jellemez? Van-e párbeszéd egyfelől a Varsói Szerződés, más rész­ről a NATO országai között, amikor az utóbbiak — ke­vés kivételtől, illetve ingado­zótól eltekintve — késznek mutatkoznak arra, hogy te­rületüket amerikai robotre­pülőgépek, illetve az ugyan­csak atomrobbanófejeket hordozó Pershing—2 rakéták bázisává tegyék? E súlyos körülmények ellenére van párbeszéd. Ha nem lenne, akkor a minden fékjétől el­szabadult fegyverkezési haj­száé vagy talán maguké a fegyvereké lenne a szó. Ebből indultak ki a1 Varsói Szerződés tagállamainak kül­ügyminiszterei április elején tartott prágai tanácskozásu­kon. A külügyminiszteri bi­zottság közleménye lényegé­ben egy korántsem lezárult, bizonyos kérdésekben még el sem kezdett párbeszéd konstruktív kereteit vázolta fel, amikor sorra vette a té­mákat, melyekről érdemben tárgyalni egyet jelent a kon­tinensünk és a világ békéjé­nek szolgálatával. Kölcsönös lemondás Hadd emeljük ki ezek kö­zül azt a kezdeményezést, hogy a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szerződés szervezetének országai kös­senek minden más állam számára is nyitott egyez­ményt egyrészt a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról, másrészt a békés kapcsolatok fenntartá­sáról. Szó van itt természe­tesen nemcsak a kontinen­sünk egészét izgalomban tar- " to nukleáris eszközökről, ha­pern a hagyományos fegyver­zetről is. Ha nem így értel­meznénk a kezdeményezést, szabad utat adnánk az úgy­nevezett „kis”, avagy „ellen­őrzött”, „korlátozott” konf­liktusoknak, amelyekre az amerikai katonai doktrína szerint rugalmasan lehet rea­gálni, de amelyek a mi meg­győződésünk szerint a két világégés tűzfészkeként szá- montartott Európában meg­állíthatatlanul nukleáris ka­tasztrófába torkollnának. dulás hajnalban 5 órakor, az úticél Jalapa. Ez a kis tele­pülés az észak-nyugati hatá­ron, Nueva Segovia tarto­mányban van s állítólag el­lenforradalmárok tartják el­lenőrzésük alatt előttünk az utat. A falu egész 'lakossága az utcán van Limónban. Pedro Antonio Hernandez, a hely­beli népi milícia parancsno­ka most a legfontosabb em­ber. Ö meséli el a történte­ket: — Tegnap délután értesí­tést kaptunk, hogy jó lesz vigyázni, rrvert a környéken megjelent a „contra" (ezt a szót használják a Nicaraguá­ban az ellenforradalmár és az ellenforradalom megneve­zésére egyaránt). Megerősí­tettük az őrséget A támadás hajnalban kezdődött, ötve- nen, vagy hatvanan jöhettek. A falu szélső házaiba sike­rült betörniük, de ott meg­állítottuk őket. Egy jó há­romnegyed óha után Santa Claraból megérkezett az erő­sítés, ettől aztán megijedtek és elmenekültek. A Limón elleni támadás­nál öt ellenforradalmár halt meg, egyet pedig foglyul ej­tettek a falu védői. A falu­ban senkinek nem esett ba­ja, a milicistáknak sem volt veszteségük. Mire visszatértünk a gép­kocsikhoz, katonai kísére­tünk parancsnoka már meg­kapta a jelentést: az ellen- forradalmárok átmenekültek Hondu-raaba. Gázon István (Folytatjuk.) világ kész rá —, hogy mind a Varsói Szerződés, mind a NATO országai tartózkodja­nak katonai kiadásaik növe­lésétől, majd pedig egyezmé­nyes úton, kölcsönösen csök­kentsék ezeket a költségeket. Hogyan? Lehet szó a csök­kentésről százalékos arány­ban, de mi a katonai kiadá­sok abszolút összegben való egyezményes korlátozását is elfogadhatónak tartjuk. Tárgyalni, de hol, milyen fórumon? Hiszen a Varsói Szerződés és a NATO kap­csolatainak rendezésére, a két államcsoportot kölcsö­nösen érdeklő (s amint az eddigiekből is kitűnik: élet­bevágó) kérdések megvitatá­sára nincs állandó, külön fórum. Hogy lesz-e Ilyen, arról a jelen helyzetben nem idősze­rű beszélni. De annál idő­szerűbb felemlíteni, hogy a párbeszéd — ha szétbontva is — a legfontosabb kérdé­sekben lényegében folyama­tos. A két államcsoport ve­zető nagyhatalmai, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok két-két tárgyaló dele­gációval áll érintkezésben egymással Genfben, ahol párhuzamosan folynak a megbeszélések a stratégiai, kontinensközi nukleáris fegy­verzet korlátozásának lehető­ségeiről, valamint a közép­hatótávolságú európai nuk­leáris fegyverkezés sorsáról. Az előbbi tulajdonképpen a hosszú szünet után újrakez­dett SALT-tárgyalás folyta- j tásának tekinthető. Ennek új neve SALART, vagyis — az angol nyelvű rövidítés alap­ján — a fegyverzet csökken­tése lenne a lényege. De mi­féle „csökkentésről” szólhat hitelesen az amerikai ihle­tésű új elnevezés, amikor az Egyesült Államok törvény- hozása még a SALT II hi­vatalosan már államfői szin­ten aláírt egyezményt sem ratifikálta? Katonai egyensúly alacsony szinten S ha már Géninél tar­tunk, idézzük a prágai ok­mánynak az eurórakéták ügyével kapcsolatos, súlyos megállapítását: „a tárgyalá­sokon továbbra sincs semmi­féle előrehaladás”, ugyanak­kor mind látványosabb for­mát öltenek az új, közép- „hatótávolságú amerikai ra­kéták európai telepítésének előkészületei. Azonban or­szágaink külügyminiszterei ebből nem arra a következ­tetésre jutnak, hogy fel kell állni a tárgyalóasztaltól és sorsára kell hagynunk az egész ügyet, hanem arra, hogy a másik felet — s Európa népéit — emlékez­tessék a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének korábbi, prágai nyi­latkozatában kifejtett, vala­mint a Szovjetunió tavaly december 21-én tett javas­lataira, melyek még mindig érdemi válaszra várnak, hi­szen segítségükkel biztosíta­ni lehetne a katonai-straté­giai egyensúly „mind alacso­nyabb szinten való fenntar­tását”. Más szavakkal: a stabilitást, a békét Európá­ban. Tárgyalási fófum a két szövetség között Bécs is, ahol a közép-európai fegy­verzet és haderő csökkenté­sének ügyében azért nem le­het előrehaladni, mert a NATO-ba tartozó országok küldöttségei kételyeket táp­lálnak a haderők létszám­adatai felől. Ez volt a prágai tanácsko­zás stílusa, ilyen volt a szel­leme: szókimondó, de hig­gadt. Az okmány, melyet itt méltatunk „az államközi po­litikai párbeszéd minden szinten való fenntartásának és fejlesztésének” feladatát jelölte ki szövetségünk kül­politikája számára ebben a mostani nehéz és felelő« ma­gatartást követelő helyzet­ben. H, E. Francia orvostanhallgatók az elmúlt hetekben tüntetéssorozatot kezdtek egyes egyetemi vizsga-reform intézkedések miatt. Képünkön: fehér köpenyes fiatalok barikádépítéshez ' S természetesen tárgyalni szedik fel a kockakövet egy párizsi utcán (Telefotó — AP—MTI—KS) | kell arról — a szocialista Obodowski Moszkvában « Jelentés Nicaraguából

Next

/
Oldalképek
Tartalom