Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-12 / 85. szám
Halál Albufeiráfjan Afgán—pakisztáni véleménycsere Genfben ENSZ-közvetítésse! Folytatni keli a párbeszédet A világ megdöbbenéssel fogadta a portugáliai gyilkosság hírét. Az albufeirai halálos lövés újabb bizonyság arra, milyen indulatoktól és ellentétektől fortyogó katlan a közel-keleti térség 1983 zaklatott tavaszán. Miért ölték meg lsszam Szártavit, a PFSZ neves utazó diplomatáját? Az indítékot a tettes személyazonosságának ismerete nélkül is sejthetjük. Bruno Kreisky osztrák kancellár például igy látja a merénylet hátterét: „Ez a kiváló és bátor férfi a megbékélés politikáját hirdette és ezért kellett meghalnia." Úgy tűnik, a Közel-Kelettel kapcsolatos, ugyancsak széles politikai skála mindkét szélén akadnak olyan erők, amelyek semmitől nem irtóznak jobban, mint a kibontakozás valódi lehetőségétől. Szártavi életét akkor oltotta ki a gyilkos golyó, amikor — egyebek között éppen az amerikai elnök dühödt hangú reagálásából — nyilvánvaló volt,, hogy a Reagan nevével fémjelzett terv nem tartozik a valódi lehetőségek közé. Nem sokkal a portugáliai merénylet híre után ugyanis a jordániai kormány sértődött hangú nyilatkozatban jelentette be: abbahagyja a ' PFSZ-szel folytatott tárgyalásokat. Az amerikai elnök közel- keleti terve tehát súlyos kudarcot szenvedett. Hisz ez a terv éppen azt célozta, hogy az a PFSZ, amelyet az ENSZ-ben is, az arab világban is a palesztin nép képviselőjének fogadtak el, leszoruljon a színpadról és a főszerepet vegye át Husszein hasemita uralkodó. Vagyis a palesztinoknak gyakorlatilag mind területi, mind fogalmi értelemben fel kellett volna adni, amiért évtizedek lapon helyhatósági választások Két rendkívül fomt06 kor- < mányzói posztot elvesztettek a konzervatív erők a Japánban vasárnap tartott helyhatósági választásokon. Fukuo- kában a kommunisták és a szocialisták közös jelöltje, Hokkaidóban pedig a JSZP pártíogoltja győzött a kormányon lévő LDP jelöltjével, szemben. Mindkét tartomány korábban a konzervatívok fellegvára volt. A helyhatósági választások első fordulójának keretében 13, tartományi kormányzót, több polgármestert, valamint mintegy 3600 helyi parlamenti képviselőt választottak meg. A mostani választások az első erőpróbát jelentették a Nakaszone-kormány számára. A tét tehát nagy volt, különös tekintettel arra, hogy az elkövetkező hónapokban újabb választások következnek. Minden párt elnöke heteken keresztül korteskedett. SOMOGYI NÉPLAP óta küzdenek és önálló állami lét helyett beérni egy olyan gazai—ciszjordániai autonómiával, amely engedelmességgel tartozik Am- mannak. A PFSZ qzzel szemben nem zárta ki Jordánia szerepvállalását, de nem azon az áron, hogy engedjék mellőzni a szervezet létfontosságú követeléseit. Jasszer Arafat a türelmes párbeszéd hive és — ha vele nem is mindig teljes szinkronban — az volt Isz- szam Szártavi is. Halála azokat szolgálja — és ilyenek vannak mindkét póluson —, akik igazi párbeszéd és igazi rendezés helyett konfrontációra törekszenek. Nemzetközi sajtókonferencia Managuában. Több mint kétszáz külföldi újságíró faggatja a Nicaraguában dolgozó nyugati önkéntes szakembereket az Intercontinental- szálló Ruben Dario-termé- beo. Genfben, a Nemzetek Palotájában hétfőn megkezdődött az afganisztáni—pakisztáni tárgyalások második fordulója. A találkozó napirendjének főbb témái között szerepel annak megvitatása, •hogy a pakisztáni területen tartózkodó afgánok önkéntes hazatelepülésé milyen körülmények között. történjék — jelentette a TASZSZ a svájci városból. A tárgyalások Diego Cor- doveznek, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának közvetítésével folynak, úgy, hogy a tfét ország^ küldöttségei közvetlenül nem találkoznak egymással. Pakisztán ugyanis nem hajlandó törvényesnek elismerni az afgán kormányt. Az Afgán Demokratikus Köztársaság küldöttségét Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságét JaNyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, az állami tervbizottság elnöke hétfőn Moszkvában fogadta Janusz Obodowskit, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének elEgy baloldali mexikói újság, az „Asi1 Es” főszerkesztője jelentkezik: — Néhány órája érkeztem lóhalálában Mexikóból — mondja. — Odahaza az egész sajtó arról ír, hogy Nicaraguában folyik a háború, az feub Khan külügyminiszter vezeti. Mint a Reuter jelenti, a bizalmas tárgyalások második fordulóját kéthetesre tervezték. Az UPI amerikai hírügynökség szerint az ENSZ-különmegbízott által a két küldöttség elé terjesztendő napirend témái között, a becslések szerint hárommillió afgán menekült sorsán kívül, szerepel „a külföldi csapatok Afganisztánból való kivonása, az ország bel- ügyeibe való be nem avatkozás és a külső beavatkozás megakadályozását biztosító nemzetközi garanciák”. Afganisztán vezetése azt szeretné, hogy tárgyalásos úton rendezzék egyrészt a szomszédos országban élő afgán állampolgárok helyzetét, másrészt megszűnjenek a Pakisztán területéről kiinduló ellenforradalmi támadások. ső helyettesét, a tervbizottság elnökét. A meleg, baráti légkörű találkozón a szovjet—lengyel gazdasági együttműködés további fejlesztésének kérdéseiről volt szó. ellen forradalmárok, már Ma- naguát ostromolják. Itt .meg' — látom — az emberek tömegesen mennek a strandra. A mexikói szavait nagy derültség fogadja. Valóban egyik pillanatról a másikra rengeteg külföldi újságíró termett a nicaraguai fővárosban, mert súlyos harcokról, elfoglalt városokról és falvakról, az ország szivébe ledobott desszant álakulatok- ról szóló hírek jöttek a vi- lághírügynökségek telexein. Managuában ebből semmi nem látszik. .A főváros napjai a megszokott ritmusban telnek, dolgoznak, pihennek, ügyes-bajos dolgaikat intézik az emberek. Békéről beszélni azonban ugyanolyan hiba lenne, mint elhinni a Managua ostromáról szóló jelentéseket. A Hondiirasszal határos hegyekben mindennaposak a fegyveres összecsapások, az ország belsejében fekvő Me- tagaipa tartományban pedig mintegy 200 el len forradalmár vív még reménytelen küzdelmet a sandinista erőkkel. Minden újságíró a frontra, a harcok színhelyére akar utazni. De nincs elég terepjáró. Csoportokra osztanak bennünket és a csoportokat kétnaponként indítják a határhoz. A szerencsések közé tartozunk, sikerült a második csoportba bekerülnünk, InVan-e a szovjet—amerikai párbeszéd olyan helyzetben, melyet mindenekelőtt az amerikai imperializmus erőfölényre törekvése jellemez? Van-e párbeszéd egyfelől a Varsói Szerződés, más részről a NATO országai között, amikor az utóbbiak — kevés kivételtől, illetve ingadozótól eltekintve — késznek mutatkoznak arra, hogy területüket amerikai robotrepülőgépek, illetve az ugyancsak atomrobbanófejeket hordozó Pershing—2 rakéták bázisává tegyék? E súlyos körülmények ellenére van párbeszéd. Ha nem lenne, akkor a minden fékjétől elszabadult fegyverkezési hajszáé vagy talán maguké a fegyvereké lenne a szó. Ebből indultak ki a1 Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei április elején tartott prágai tanácskozásukon. A külügyminiszteri bizottság közleménye lényegében egy korántsem lezárult, bizonyos kérdésekben még el sem kezdett párbeszéd konstruktív kereteit vázolta fel, amikor sorra vette a témákat, melyekről érdemben tárgyalni egyet jelent a kontinensünk és a világ békéjének szolgálatával. Kölcsönös lemondás Hadd emeljük ki ezek közül azt a kezdeményezést, hogy a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szerződés szervezetének országai kössenek minden más állam számára is nyitott egyezményt egyrészt a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, másrészt a békés kapcsolatok fenntartásáról. Szó van itt természetesen nemcsak a kontinensünk egészét izgalomban tar- " to nukleáris eszközökről, hapern a hagyományos fegyverzetről is. Ha nem így értelmeznénk a kezdeményezést, szabad utat adnánk az úgynevezett „kis”, avagy „ellenőrzött”, „korlátozott” konfliktusoknak, amelyekre az amerikai katonai doktrína szerint rugalmasan lehet reagálni, de amelyek a mi meggyőződésünk szerint a két világégés tűzfészkeként szá- montartott Európában megállíthatatlanul nukleáris katasztrófába torkollnának. dulás hajnalban 5 órakor, az úticél Jalapa. Ez a kis település az észak-nyugati határon, Nueva Segovia tartományban van s állítólag ellenforradalmárok tartják ellenőrzésük alatt előttünk az utat. A falu egész 'lakossága az utcán van Limónban. Pedro Antonio Hernandez, a helybeli népi milícia parancsnoka most a legfontosabb ember. Ö meséli el a történteket: — Tegnap délután értesítést kaptunk, hogy jó lesz vigyázni, rrvert a környéken megjelent a „contra" (ezt a szót használják a Nicaraguában az ellenforradalmár és az ellenforradalom megnevezésére egyaránt). Megerősítettük az őrséget A támadás hajnalban kezdődött, ötve- nen, vagy hatvanan jöhettek. A falu szélső házaiba sikerült betörniük, de ott megállítottuk őket. Egy jó háromnegyed óha után Santa Claraból megérkezett az erősítés, ettől aztán megijedtek és elmenekültek. A Limón elleni támadásnál öt ellenforradalmár halt meg, egyet pedig foglyul ejtettek a falu védői. A faluban senkinek nem esett baja, a milicistáknak sem volt veszteségük. Mire visszatértünk a gépkocsikhoz, katonai kíséretünk parancsnoka már megkapta a jelentést: az ellen- forradalmárok átmenekültek Hondu-raaba. Gázon István (Folytatjuk.) világ kész rá —, hogy mind a Varsói Szerződés, mind a NATO országai tartózkodjanak katonai kiadásaik növelésétől, majd pedig egyezményes úton, kölcsönösen csökkentsék ezeket a költségeket. Hogyan? Lehet szó a csökkentésről százalékos arányban, de mi a katonai kiadások abszolút összegben való egyezményes korlátozását is elfogadhatónak tartjuk. Tárgyalni, de hol, milyen fórumon? Hiszen a Varsói Szerződés és a NATO kapcsolatainak rendezésére, a két államcsoportot kölcsönösen érdeklő (s amint az eddigiekből is kitűnik: életbevágó) kérdések megvitatására nincs állandó, külön fórum. Hogy lesz-e Ilyen, arról a jelen helyzetben nem időszerű beszélni. De annál időszerűbb felemlíteni, hogy a párbeszéd — ha szétbontva is — a legfontosabb kérdésekben lényegében folyamatos. A két államcsoport vezető nagyhatalmai, a Szovjetunió és az Egyesült Államok két-két tárgyaló delegációval áll érintkezésben egymással Genfben, ahol párhuzamosan folynak a megbeszélések a stratégiai, kontinensközi nukleáris fegyverzet korlátozásának lehetőségeiről, valamint a középhatótávolságú európai nukleáris fegyverkezés sorsáról. Az előbbi tulajdonképpen a hosszú szünet után újrakezdett SALT-tárgyalás folyta- j tásának tekinthető. Ennek új neve SALART, vagyis — az angol nyelvű rövidítés alapján — a fegyverzet csökkentése lenne a lényege. De miféle „csökkentésről” szólhat hitelesen az amerikai ihletésű új elnevezés, amikor az Egyesült Államok törvény- hozása még a SALT II hivatalosan már államfői szinten aláírt egyezményt sem ratifikálta? Katonai egyensúly alacsony szinten S ha már Géninél tartunk, idézzük a prágai okmánynak az eurórakéták ügyével kapcsolatos, súlyos megállapítását: „a tárgyalásokon továbbra sincs semmiféle előrehaladás”, ugyanakkor mind látványosabb formát öltenek az új, közép- „hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének előkészületei. Azonban országaink külügyminiszterei ebből nem arra a következtetésre jutnak, hogy fel kell állni a tárgyalóasztaltól és sorsára kell hagynunk az egész ügyet, hanem arra, hogy a másik felet — s Európa népéit — emlékeztessék a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének korábbi, prágai nyilatkozatában kifejtett, valamint a Szovjetunió tavaly december 21-én tett javaslataira, melyek még mindig érdemi válaszra várnak, hiszen segítségükkel biztosítani lehetne a katonai-stratégiai egyensúly „mind alacsonyabb szinten való fenntartását”. Más szavakkal: a stabilitást, a békét Európában. Tárgyalási fófum a két szövetség között Bécs is, ahol a közép-európai fegyverzet és haderő csökkentésének ügyében azért nem lehet előrehaladni, mert a NATO-ba tartozó országok küldöttségei kételyeket táplálnak a haderők létszámadatai felől. Ez volt a prágai tanácskozás stílusa, ilyen volt a szelleme: szókimondó, de higgadt. Az okmány, melyet itt méltatunk „az államközi politikai párbeszéd minden szinten való fenntartásának és fejlesztésének” feladatát jelölte ki szövetségünk külpolitikája számára ebben a mostani nehéz és felelő« magatartást követelő helyzetben. H, E. Francia orvostanhallgatók az elmúlt hetekben tüntetéssorozatot kezdtek egyes egyetemi vizsga-reform intézkedések miatt. Képünkön: fehér köpenyes fiatalok barikádépítéshez ' S természetesen tárgyalni szedik fel a kockakövet egy párizsi utcán (Telefotó — AP—MTI—KS) | kell arról — a szocialista Obodowski Moszkvában « Jelentés Nicaraguából
