Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 1,40 Fi SOMOGYI AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 84. szám 1983. április 10., vasárnap ÉRDEM, ELISMERÉS Sztereotip mondat lett az ntőbbi években: „Mindenki a piacról él ..Ezzel kezdődik csaknem minden indoklás, ha nem tud — vagy nem akar — megvalósítani valamit egy vállalat, intézmény vezetője. Még gyakrabban hangzik el olyankor, ha bérről, fizetésről, javadalmazásról, anyagi elismerésről van szó. S így folytatódik: „a népgazdasagunk jelenlegi helyzetében sajnos ...” Tény, hogy nagyon kell takarékoskodni — azért, hogy megtarthassuk azt, amit eddig elértünk. De igaz az is, hogy az eredmények nem születnek maguktól. Alapigazság: mindenki a piacról él, ezért is honorálni kell a több és jobb munkát. Vannak vállalatok, ahol ezt — a mind jobban khesjísedő Üzemi demokrácia segítségével — igekezneS megvalósítani. másutt afféle vágyálomnak tüntetik fői. mondván : sok a megkötöttség, nem elég a béralap. Sok kis és nagy „lönök” hajlamos megfeledkezni arról, hogy másféle elismerés is van a világon. Jól bevált forma az erkölcsi elismerés. Például úgy, hogy a jól dolgozó, a közösségért tenni tudó és akaró ember hamarabb jut olyasmihez, amire szüksége van, illetve amiből keveset kell sok ember közt elosztani. így — ha a többi körülmény azonos vagy hasonló — például az kapjon előbb szakszervezeti vagy vállalati üdülőbe beutalót, aki akkor is jelentkezett, amikor tőle kértek valamit. A jutalmazás, az anyagi és erkölcsi elismerés sehol sem egyszerű dolog. Vannak mérlegelendő szempontok, s gyakori, hogy különböző érdemek várnak elismerésre, ám korlátozottak a lehetőségek. Ilyenkor természetesen nehéz megmagyarázni, hogy miért az egyik és miért nem a másik kapta meg azt, ami mindkettőt megilletné. Sovány vigasz, ha a vezető csupán annyit tud mondani: majd legközelebb ... Nem lehet elválasztani a munka vagy akár a vállalathoz való hűség anyagi és erkölcsi elismerését. Hiszen az anyagi elismerés sem csupán pénzt jelent — föltéve, hogy valóban a legméltóbbak kapják —, s az erkölcsi elismerésnek is mindig vannak anyagi vonatkozásai. De olykor még egy elismerő oklevél, egy dicsérő szó is ösztönzően hat a további munkára. S legalább ennyit jelent, ha a vállalata érdekeit szem előtt tartó ember azt látja, hogy okos gondolatai továbbgyűzüztek, jó tanácsait megfogadták. Elismerés ez akkor is, ha csak szűk körben tudják, hogy — például — egy munkafolyamat jobb megszervezése kinek az érdeme. Mindezekhez pedig az kell, hogy a vezetők ne csak a termelést, hanem a termelő embert is figyeljék. Lát- miuk kell, hogy ki érdemes elismerésre, s mérlegelni, hogy ki mennyire veszi ki részét a közös erőfeszítésekből, s ezért mennyit érdemel az együtt elért eredményekből. „Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében” nem a szűk lehetőségekre kell panaszkodni. Ellenkezőleg: az a sokszor emlegetett nehéz helyzet követeli meg, hogy az érdemek elnyerjék az elismerést Pénzben és erkölcsiek bőst NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Eszperantó békegyűlés a föröcskei erdőben Kaposvár ad péntek óta otthont a nemzetközi ifjúsági eszperantó találkozónak. A Latinca Sándor Művelődési Központ előtti árbocon tavaszi szél lengeti a zöld színű eszperantózászlót. A találkozó résztvevői — japán, bolgár, cseh, lengyel, francia és magyar fiatalok - csaknem kétszázötvenen tegnap délután egy órakor kirándultak a Kaposvár melletti töröcskei erdőbe; ott került sor az eszperantóforrás fölavatására. A turisztikai térképek ezentúl ezen a néven fogják jelölni. A kellemes napsütésben, a rügyező fák alatt eszperantó- békedalokat énekeltek az egybegyűltek, majd Kereszthegyi Tivadar, a Magyar Eszperantó-szövetség béke- bizottságának tagja mondott beszédet — Nukleáris háború veszélye fenyegeti a világot, az emberiséget. A tömegpusztító fegyverek olyan mennyiségben halmozódtak föl, hogy többszörösen elég volna a világ népességének megsemmisítésére. Minden értéket — ami a kultúra évezredes fejlődése folytán létrejött — meg kell menteni, meg kell őrizni. Nemcsak szavaikkal, hanem tettekkel is. Meg kell óvni gyermekeink, az emberiség milliárdjainak életét Az eszperantó-békemozgalom feladata, hogy fáradhatatlanul tevékenykedjen a leszerelés minden területén. Ehhez egyedülálló eszközünk van: a nemzetközi nyelv. Az a nyelv, amelynek tervezetét 1887-ben tette közzé dr. Eszperantó (a „reménykedő” orvos), Ludwik Lazar Zamen- hof; létrehozva az indoeurópai nyelvekből, nemzetközi és (Folytatás a 3. oldalon.) Tüdősek leszerelési felhívása A fegyverkezési hajsza elleni fellépésre, a leszerelés gondolatának támogatására szólította fel társait, a világ tudósait a szovjet tudományos élet 244 vezető személyisége. A felhívás aláírói között olyan világhírű tudósok szerepelnek, mint Anatoli] Alekszandrov, Viktor Ambarcumjan, Georgij Arbatov, Abel Aganbegjan, Oleg Bogomolov, Jevgenyij Csazov akadémikusok. A dokumentum megállapítja, hogy a népek, biztonságát kizárólag a nukleáris leszerelés biztosíthatja. Reagan elnök március 23-i beszédében mégis egy másik választást javasolt. Bejelentette egy állítólag kizárólag védelmi célokat szolgáló, a földön és a világűrben elhelyezett fegyverekből álló rakétaelhárító rendszer létrehozását, azt állítva, hogy ez megteremti az Egyesült Államok számára a teljes biztonságot egy általános nukleáris konfliktus esetére. Azoknak az ismereteknek az alapján, amelyekkel mint tudósok rendelkezünk, s a nukleáris fegyver természetét figyelembe véve teljes Támadás a konzulátus elfen Szombatra virradó éjjel ismeretlen tettesek lövéseket adtak le a Marséille-i szovjet konzulátus épületére — jelentette az AFP francia hírügynök megbízható forrásokra hivatkozva. Az épület homlokzatába 13 golyó fúródott. A támadók gépkocsi n el menekül teli. felelősséggel kijelentjük, hogy nukleáris háborúban nincs hatékony védelmi eszköz, s annak létrehozása gyakorlatilag lehetetlen — állapítja meg a szovjet tudósok felhívása, emlékeztetve arra is, hogy hasonló megállapításra jutottak a világ 36 országa akadémiáinak, köztük az Egyesült Államok nemzeti akadémiájának, a brit királyi társaságnak, a francia tudományos akadémiának a tagjai is. Egy olyan „védelmi fegyver”, amilyenről az amerikai elnök beszélt, gyakorlatilag semmit sem ad annak az országnak, amelyet váratlan, nagyerejű támadás ér, mivel képtelen megvédeni a lakosság többségét. A rakétaelhárító fegyverekre inkább annak van szüksége, aki maga készül támadásra és csökkenteni akarja a válaszcsapás erejét. Az amerikai elnök kijelentései tehát csak arra jók, hogy veszélyes illúziókat keltsenek, s elindítsák a fegyverkezési hajsza újabb, a korábbiaknál is fenyegettőbb fordulóját. Szilárd meggyőződésünk, hogy ez a lépés jelentősen gyengíti a nemzetközi biztonságot, s ezen belül magának az Egyesült Államoknak a biztonságát is — hang. súlyozza a szovjet tudósok felhívása. A francia Clcplan és Creusot-Lolre konszerntől rendelte Brazília ezt á hatalmas, henger alakú idomot, amely egy portland cementklinker őrlőberendezés részét képezi. Két nagy cementgyár épüi ebben az országban francia irányítással, s mindkét gyárnak 1500 tonna cement lesz a napi teljesítménye. A portlandccmentet portland cementklinker finomra őrlésével állítják elő; ehhez az anyaghoz 4—5 százalék gipszkövet is hozzátesznek — a kötési idő szabályozása érdekében A szovjet párt-kb és a kormány közös határozata A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében hozott közös határozatot az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa a mezőgazdasági üzemek gépalilátásának javításáról. A határozat felhívja rá a figyelmet, hogy a Szovjetunió pélejiBisaerprogramjábáh szereplő feladatok teljesítésének nagyón fontos feltétele a mezőgazdasági üzemek hatékonyabb műszaki eszközökkel való ellátása. Az e téren elért kétségtelen eredmény ellenére a szovjet ipar által á mezőgazdaság számára gyártott gépek és berendezésék egy része még nem mindenben felel meg a mai követelményeknek. Ezért a határozat értelmében az 1990-ig terjedő időszakban a szovjet iparnak je • lentősen javítania kell a mezőgazdasági gépek minőségét és műszaki színvonalát. A mostaniaknál megbízhatóbb es hosszabb időn át mükö'd'cr- képes, termelékenyebb,' kevesebb anyag felha.sználásá- val készült és kevesebb energiát fogyasztó gépeket és berendezéseket kell gyártania a mezőgazdaság számára. A határozat ezzel kapcsolatban részletesen megszabja a Szovjetunió egyes minisztériumainak és ágazati főhatóságainak feladatait is. Magyar—KDK ipari tárgyalások Rabi Béla ipari minisztériumi államtitkár hazaérkezett a Német Demokratikus Köztársaságból, ahol április 5. és 8. között tárgyalásokat folytatott az NDK ipari minisztériumainak államtitkáraival és miniszterhelyetteseivel. A magyar—NDK ipari kapcsolatok helyzetét áttekintve megállapították, hogy ezek a múlt évben is eredményesen fejlődtek. Intézkedéseket egyeztettek a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés további elmélyítésére. Madárröptű vakáció Csüngök a telefon innenső végén, a füstős irodában — odakint madárröptű, tisz- tag ég. Pazarlóan szórja fényfilléreit a nap. Hívom az iskolákat. Az egyik csöngetés után kedves női hang válaszol kissé kimérten vagy csak lassan összerakva a szavakat: „... igen, hát napközi van, működött a héten ... és üres az iskola, de ne tessék haragudni, én csak a takarítónő vagyok, vezetők hétfőn lesznek ...” Elköszönünk, és nem haragszom. Később eszmélek: elhallgatta a nevét. Míg várom a vonalat, a búgó hangot, fölvillan előttem egy ipari tanuló fiú sápadt arca. Egy hete már, hogy megkezdődött a tavaszi vakáció, amikor az ünnepi utazási lázban hirtelen megállt a személyvonat a kicsi állomáson. A húsvétra induló utasok közül sokan rohantak hátra, oda, ahol a sínek majdnem összeérnek. A hideg sínacél között feküdt a fiú, egy pécsi medika hajolt föléje. A tizenhétéves fiú az ellenvonatról zuhant le, még nem tudta elmondani, hogy miért és hogyan. Csak a nevét említette a pirospozsgás kalauznőnek, meg azt: „Átment felettem a vonat." Életét, testét megkímélte a kiszámíthatatlan szerencse. A vakációt a kórházban kezdte, a gipsz jótékony szorításában. Tárcsázom a MÁV nevelő- otthonát, dr. Radnai Jenőnél hallgatom: „A gyerekek mind hazamentek, senki sem maradt itt — szerencsére. Mindenkit hazavártak, nem kellett őket a gyermek_ és ifjúságvédő intézetben elhelyezni. Ez nagy öröm. Most takarítás van nálunk; a pedagógusok is pihennek." Tiszta örömében — ha tehetném, osztoznék. Űjra a makacs telefonra bízom magam, Radnainé akaratlanul is tippet adott. A gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója, dr. Orbán István tárgyilagosan mondja: „Hetvennégy gyerekből jó magaviseletért, közösségi munkáért huszonketten haza- vagy a nevelőszülőkhöz mehettek. Akik maradtak, azok látogatókat is fogadhattak. Volt olyan gyerekünk, akihez tizenöten is jöttek. Senki sem maradt egyedül.” Az a kisfiú sem, akivel a hét derekán találkoztam egy nagy üzemcsarnokban. A szöszke legény — a húsvéti pirosszemű nyuszi hozta játékkal a kezében — a gépek között nézelődött, édesanyja vigyázó tekintetének hatósugarában. Kis barátom a'felnőttek biztonságot teremtő világában járt, arcát néha elérte egy simogató kéz. Fölemelték, ölbe vették az olajtól csillogó gépek mellettt. A Killián ifjúsági ház ajtaja tárva-nyitva, azért, hogy a kilincs megmaradjon. A héten szinte minden percben átlépte a küszöböt egy- egy kisdiák. Ifófehérke törpéivel várta a kicsinyeket, s bebarangolhatták meseországot. Készítettek bábot, megtanulhatták az ősi tojásfestés művészetét. A picik, a kisiskolások nevelőikkel sétálva ismerkedtek a közlekedéssel, mondogatták a piros, sárga és zöld lámpáról szóló verset. Mára elröpült a vakáció, mint az a sárga csörü, szürke madár, amelyik az előbb még itt tollászkodott az ablakpárkányon. Megcsörren a telefon, szinte úgy, ahogy holnap majd megszólal a csengő az iskolákban. Kőszegi Lajos
