Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Aranykoszorús drámaíró TOXroN sz. 57-80 f IZABtU-A TÉR A Földes család ©rácból került Magyar- országra. Az összetartó erőt az édesanya személye biztosította, akit később íróvá vált fiai _a legszebb és legműveltebb asszonynak” neveztek. A pesrti zsidó családban született asszony németé» nevelést kapott, de Ka­posváron úgy megtanult magyarul, hogy öt­letes, stílusos irodalmi levelei mintául szol­gáltak a gyerekek tanulásakor. Földes Imre 1891. szeptember 15-én látta meg a napvilágot a Berzsenyi utca 26. szám alatti háziban.. A családi környezetből kö­vetkezően szinte törvény szerű, hogy irodal­mi érdeklődése nagyon hamar előtűnt Fi­vére, Földes Artúr (ugyancsak jó nevű iro­da knár) a húszas evekben így beszélt er­ről: — Ha az én boldogult apám ©rácból rom Kaposvárra megy, hanem valahol kint, Német­országban keresi és találja meg a szerencsé­jét, hát akkor is valószínűleg csak író lett vckna két fiából... Imre kezdetben — öt—hatévesen — csak verseket irt; de rövidesen a dráma vonta magára a figyelmét. Nyolcévesen elkezdett Ttháliának udvarolni. A Berzsenyi utcai egy­emeletes lakásukból kitekintve egy nagy fa­ker eskedő cég telepére láttak. Az udvar kö­zepém állott egy nagy fenyőfa sátor, amiben több száz lehántatlan faoszlop volt elhelyez­ve úgy, hogy végeik összeértek a magasban — Olyan, mmt egy színház! — fogai- nsawta meg magában a nyolcéves fiú az el­ső gondolatot A második természetesen az volt, hogy ott játszani fognak. Kik? Az iskola tár­sai. Nyolcadik sznletés'nap- jára meghívta az egész isko­lát, mind a szaznyolcvan­két gyereket * íenyősátor alatt tréfás, vidám jelene­teket adtak elő. Kitől kezdő­dően a drámai jambus titkait kezdte el kutatni. A gimnáziumi önképző­kör, majd a budapesti egyetem bölcsészkara véglegesítette elhatározását, hogy színműve­ket ír. Az egyetemista számára a század­fordulón kitűnő inspirációt adott ehhez az Akadémia által meghirdetett pályázat. Még nem volt húszéves, amikor az Aka­démia pályázatára beküldte A király arája című vígjátékát, s Kóczán-díjat nyert vele. Ettől a pillanattól a Kaposváron született bölcsészhallgató eljegyezte magát a színpad­dal A kezdeti siker bátorította arra, hogy *n. 1991-es Kóczán-díj utáni három évben új­ra és újra kísérletet tegyen a hivatalos el­ismerés megszerzésére (o Dacot lelkek, A királyné, a Hadik útja romantikus verses történelmi játékok voltak). A drámaíró számára az igazi öröm a színpadi bemutató. Földes 1904-ben jutott el ehhez, amikor A ktrály aráját a Nemzeti Színház, a Ha- dik-huszároka t pedig a Vígszínház tűzte műsorára, Aat gondolhatnék, hogy innen egyenes volt az útja. Ha nyolc évtized távolából az adatokat, a premiereket vesszük számba, ak­kor igazolva látjuk a feltevést. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az éietténveket sem. Ezek szerint tanulmányai befejezése irtán hivatali munkát kellett vállalnia. Eb­ben is szerepet játszott a darabírás. 1904- ben ugyanis Hűvös Iván a Leszámítoló Banktól felkérte Földest A két Hyppolit cí­mű játék megírására. A banknak anyagi ér­dekeltsége volt a Városi Villamosvasútnál, s így javasolták Földest a vállalat főtitkári tisztére. A hivatali életbe hamar beletanult. Veze­tői képességekkel rendelkező és közgazdasá­gi kérdésekhez is értő főtitkár volt. Mind­kettő ritka volt a századforduló utáni bohém .művészvilágban. Pontosnak kellett lennie, hogy a sokféle elfoglaltságnak eleget tehes­sen. Mindennap hétkor keit — igen szere­tett úsmi és evezni —, megivott három- négy korty tejet, hogy dohányozhasson, amíg beért törzskávéházába reggelizni. Q is „kávéházi író” volt, mint legtöbb kor társa. Soha egyetlen sort sem jegyzett le otthon dolgozószobájában (ennek persze gyakorlati oka is volt: a szoba a kapubejárat fölött helyezkedett el, s szinte egyáltalán nem le­hetett fűteni). A rendszereié pontosságot ér­tékelték pályatársai, amikor rábízták a Szín­padi Szerzők Egyesületének ügyvezető el­nökségét, később pedig a Tantiémbehaj-ió Iroda vezetését és a Rádióval a kollektív szerződések megkötését A két Hyppolitot 1906-ben mutatta be a Népszínház. Ez a lírai romantikus zenés já­ték fordulópont volt pályáján. Földes Imre felismerte, hogy a romantika túlhaladott, s kortársaihoz hasonlóan ő is társadalmi kér­dések iránt kezdett érdeklődni. A polgári radikalizmus elveinek megfelelően vállalta annak kimondását, hogy a monarchia kato­nai drill je embertelen. Erről szóló művét, A császár katonait a Magyar Színház tűzte műsorára. A premieren (19>0i8 februárjában) ott volt többek között Jászai Mari is. A da­rab mondandójától és a művészek játékától annyira el volt ragadtatva, hogy másnap egy-egy csokrot küldött minden szereplő­nek, valamint babérkoszorút a szerzőnek és a rendezőnek. A Magyar Színház tagjai vá­laszait egy tizenhét kis babérkoszorúból ösz- szefemt hatalmas koszorút adtak Jászai Ma­rtnak. A művésznő erre a következő levelet juttatta ed A császár katonáinak szereplői­hez: „Művészet if- «isiika«j«ií*a»as: jú harcosai Ti! § Művelődésünk kedves kato­nái! (...) mi nem nemzeti- színű frázi­sokkal szolgál­juk törekvő, haladó kis ha­zánkat, hanem azzal, hogy kultúrájához teljes erőnk­kel hoezá já­rulunk. Ezért a belőletek ki­sugárzó ha­zaszeretetért, mely művé­szeteteket megacélozza, fogadjátok tő­lem arany ba­bérkoszorúm maradványát, melyet az »E leictrá-x-ért adott nekem a főváros közön­sége és mely­nek felét a meg nem ju­talmazott köl­tőnek : Csiky Gergelynek törtem le. Eme felén, kérlek, osztoz­zatok meg olyanformán, hogy mindeni- ' tek, akik »A császár katonái «-ban játszott, törjön le be­lőle egy-egy levelet, ha mi még megmaradt, azt, kérlek, adjátok át nevemben a darab írójának, Földes Imrének, aki valóban egész arany koszorút érdemel, egész szív vérével írott hőskölteményéért Kérlek, mondjátok meg neki, hogy Petőfi csodás mondása, „Ha senki sem védné is a Hazát...” jutott eszembe drága, megszentelt munkája halla­tára r Jászai Mari Elektra -koszorú jóból Földes­nek végül is a két részt összefogó elem ju­tott, amelyik a tragikai és a komikai masz­kot ábrázolta. Ezt a relikviát — mint na­gyon kedves elismerést — élete végéig őriz­te az iró (halála után ajándékozta a család a Színházitörténeti Intézetnek). A levélre és az ajándékra reagálva Földes A császár ka­tonáinak egyik dedikált könyvpéldányát küldte el Jászai Marinak. -Ennek átvétele után a művésznő levelet írt a szerzőnek. Ebben sorsszerűséget lát a dráma bemutatá­sában, s úgy véli, hogy „olyan igaz, egész mű az ön műve, hogy egy szebb jövő kez­detét merem reményiem belőle, nemcsak irodalmunk, de nemzetünkre nézve. Az ön hangján kell beszélni a jövő művelt ma­gyarjának aki jogait és kötelességeit egy­formán fogja ismerni.” E sorok ismeretében nyilván nem hat túlzásnak az a tény, hogy volt olyan történelemtanár 1908 tavaszán Budapesten, aki az egész tanévben ébren tartotta diákjai érdeklődését a Földes-mű iránt, mert annyira fontosnak érezite a mon­danivalóját Földest kora társadalmi va­lóságából nem csupán a ka­tonai drill foglalkoztatta. Napi tapasz­talatai voltak a hivatalnok életről. Ezt összegezte a Hivatalnok urakban. Bar­na Gábor ma­gántisztviselő egyéni tragé­diáján keresz­tül bemutatta a kor hivatal­nok - rétegének az életét » ez­zel együtt felvillantotta a munkások öntu­datosodó harcát. A fémárugyár tisztségvi­selőinek és munkásainak sorsában az volt a közös, hogy egyaránt fenyegette őket az elbocsátás veszélye, ha eladósodtak. A mun­kások sztrájkkal válaszolnak, Barna pedig — mivel úgy látja, mást nem tehet — sik­kasztással. S vállalja a társadalomból való szémkivete tőséget félresiklott élete ] evező*- lésére. Mindez magyarázza, hogy miért vál­hatott sikerdarabbá a Hivatalnok urak. A siker kezdetét Jászai Maii levele jelen­tette: „Egész szívemből kívánok szerencsét szép, .kedve« új darabjához, mélyen tiszteit Földes Úc! Köszönöm, hogy ajkaimat nyúj­tott az első előadáson megismernem. Nagyon jó ér­zés. volt látni, hogy követke­zetes nemes Múzsájához,, és megint, nemcsak egy kedves dara­bot írt, hanem nagyszerű jó­cselekedetet vitt véghez, mert nagy te­hetségével a gyámoltalano­kat oltalmaz­za. A legmél­tóbb cél egy nemes lélek munkálkod ása számára f” A Hivatalnok uraka t 1909- től nagyon sokszor adták elő vidéki társulatok is, ha lehetett, Rá lkai Márton vendégszerep­lésével (Roth bácsi), mert színházmentő sikerdarabnak számított. Fi­gyelmet érdemlő tény, hogy A császár ka­tonáit a polgári demokratikus forradalom győzelme után 1918. november 1-én tűzte is­mét műsorra a Magyar Színház. 1919 tava­szán pedig a filmgyártás alkotásai között „az osztályharcot Földes Imre »Hivatalnok urak« című drámája képviseli”. Krausz Mi­hály zeneszerzővel közösen írt kétfelvonásos operát, Marika címmel, ezt az Operaház 1919. május 22-én mutatta be. A Tanácsköztársaság leverése utáni évek­ben, amikor kitették a villamosvasúttól, Földesnek anyagi nehézségei támadtak, s ezért fordult érdeklődése az operetthez. Az ezüstsirály, majd az Olivia hercegnő (mind­kettőnek a zenéjét Buttykay Ákos szerezte) hozott számára anyagi nyugalmat. Lexiko­nok és kézikönyvek Földesnek tulajdonít­ják a Bál a Savoy-ban szövegkönyvét is. Ez tévedés! Az viszont valÓ6 adat, hogy 1922. december 23-án az Olivia hercegnővé1 nyi­tották meg a Fővárosi Operettazínházat Nagy figyelmet keltő darabja volt a két világháború között a Tüzek az éjszakában, A mű azokról a magyar színhazakról be­szélt, amelyek nem hazai területen működ­tek. Nem mondja meg, hogy hol játszódik a cselekmény, a drámából nem is lehet kö­vetkeztetni arra, hogy melyik országra gon­dol, mert nem az volt a célja, hogy egyet­len utódállamot rajzoljon meg: minden ma­gyar színház életét, küzdelmét akarta meg­mutatni a pesti nézőknek. Nem véletlen, hogy a Brassói Lapok 1928. november 26-án terjedelmes kritikát közölt erről: ,,A darab­ban magyar színészcsapat verekszik a létért, a nyelvért, próbál és készül áz előadásra: kiderül, hogy megjött a hi­vatalos nyelvű társaság és estére azok tartanak elő­adást a szín­házban a tá­bornok tiszte­letére. A ma­gyarok elme­hetnek. ha akarnak a vendéglőbe játszani. Ez még nem több az igaz­ságnál : igen, ezt mi tudjuk, hogy ennél rosszabbul la van, mert nincs minde­nütt vendéglő, ahol a magyar színészek pár­huzamos elő­adásokat tart­hatnának .. Gazdag és termékeny életében Föl­des harminc­öt három- e* liatvan egy­fel vonó.sós darabot írt. Pályájának zenitjén sem hagyta el a hivatali íróasztalát. Han­gyaszorgalommal dolgozott, s szinte minden évben útjára indított egy-egv müvet. A fel- szabadulás után, már túl hatvanadik élet­évén, még részt vállalt az irodalmi, művé­szeti élet szervezéséből. A szerzők egyesüle­teben kapott funkciót, mert abban volt gya­korlata. Heltai Jenő mellett ügyvezető elnök­ként védte pályatársai jogait A császár ka­tonái és a Hivatalnok urak felújításai is­mét meghozták számára a sikert. Nem véletlen, hogy épp ez a két mű. Ki­forrott eszközökkel és éle« valoságlatassal megírt két darab a korszak legjobb szín­padi munkái közé tartozik. Színpad ismerete és «Merkesztökészsége okán Földes Imre ne­ve ott szerepelt századunk első két évtize­dében az öt legjobb drámaíró között. Jászai Mari levelei és a többi idézett dokumen­tum bizonyíték arra nézve,- hogy Földest méltán emlegették Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Lengyel Menyhért mellett.. Kaposvárhoz mindig hú maradt. Bizonyít­ják ezt negyven évesen mondott szavai: — Ha visszagondolok a Kaposváron eltöltött fiatalságomra, önkénytelenüi összehasonlítom a küzdelmes mával és úgy találom, hogy jobb volt évekkel ezelőtt a hideg télen Kaposvár utcáin bolyongani, mint l’cston a következő prenwerre készülni. Laczko András

Next

/
Oldalképek
Tartalom