Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

Új tévéfilmek, játékok Történetek a vonaton Kileticrészes, egyenként tízperces epizó­doktól álló burleszket forgat Történetek a vonaton címmel, magyar—nyugatnémet ko­produkcióban, Henry Kielmann rendező. A felvételek magyar, német és angol színészek közreműködésével készülnek. Stiglic címmel forgatják Mészöly Miklós kisregényéből, Horváth Z. Gergely irányításával, azt az új tévéfilmet, amelynek munkálatai a Mafilm­stúdiókban kezdődtek meg. Az operatőr Bornyt Gyula. Töröcsik Mari mostanában a József Attila Színházban vendégszerepei, mégpedig ope­rettben. (Képünkön 6 látható.) Micsoda út­jaim címmel show-műsort vesz föl vele a televízió. Maár Gyula rendezi, és a közre­működők közt olyan színészek vannak, mint Major Tamás, Kálmán György, Igiódi István és Tordy Géza. Nagy siker volt hajdani be­mutatóján Karinthy Ferenc Szellemidézés című drámája, ez a kulcsdarab, amelyet apja emlékének szentelt az író. A napjaink­ban kaposvári rendezésre és szereplésre ké­szülő Garas Dezső — új, kiváló művészünk — e darabban tűnt föl Most a televízióban Karinthy Márton, az író fia rendezi meg Sinkó Lászlóval, Bodnár Erikával, Esztergá­lyos Cecíliával és Harsányt Gáborral a főbb szerepekben. Tévés változat készül Ádám Ottó rende­zésében Németh László Papucshös című színművéből is. Övezze bizalom! A család és az oktatási intézet kapcsolata Az őszi nevelési értekez­leten az oktatásügy tovább­fejlesztését tűzték napirend­re az MSZMP Központi Bi­zottsága múlt évi áprilisi ha­tározata szellemében. A me­gyei feladatok kijelölésében részt vettek a pedagógusok is; azóta a határozatot min­denki megismerhette, a tan­testületek a program meg­valósulásáért tevékenyked­nek. Az iskolai munka — az oktatás és a nevelés — nem szigetelődhet el, intézmé­nyeink egyre nyitottabbak. Fontos szerepe van a csa­ládnak is abban, hogy az óvodában, az iskolában ki­egyensúlyozott, egyre igé­nyesebb legyen a munka. A tavaszi nevelési értekezletek célja, hogy az óvodai és az iskolai testületek elemezzék, értékeljek a szülőkkel kiala­kított kapcsolatot. Alkalom lesz arra, hogy a pedagógu­sok fölvessék a családi ne­veléssel és a szülőkkel való együttműködéssel, a szülői munkaközösségek tevékeny­ségével kapcsolatos tapasz­talataikat. A téma fontosságát aligha kell bizonyítani. A családok többségében iskolás, óvodás gyerek él. A szülőknek, de meg a nagyszülőknek is, köz­vetlen tapasztalataik van­nak az iskolai munkáról, a gyerekek révén azonban az iskola is sok tapasztalatot szerzett az otthon légköréről. A párbeszéd szükséges. Ezt aligha lehet különleges al­kalmakhoz kapcsolni, hiszen nap nap után történnek olyan események akár az is­kola, akar az otthon életé­ben, amelyekre nyomban vá­laszt kell adni. Ha ezt elmu­lasztjuk, csupán formális lesz a kapcsolat. Nemrég arról írtunk la­punkban, hogy az óvoda is hozzájárulhat a gyerekkor boldoggá tételéhez. A leg­több helyen ez a cél lebeg az óvónők előtt. Egy nagy­mama levelében naivnak, tá­jékozatlannak nevezte az írást, mert „rózsaszínben” tünteti föl az óvodákat, az ott dolgozókat. — Az én unokám, aki har­madik éve jár ugyanabba az óvodába, már hétfőtől szá­molja a napokat (sokadma­gával), hogy még mennyit kell aludni péntekig. Hegeb­ben a karácsonyt várták így a gyerekek. Tehát az unoka nem megy szívesen az óvodába. De miért nem? Erről így írt: — Most legyen erős, Apuka! Többször is előfordult, hogy a gyerekek kiabáltak. Erre a „kedvenc” — idézet az új­ságcikkből — óvóménik le­ragasztották ragasztószalag­gal a kiabáló gyerekek szá­ját és az éppen oda érő fű­tőbácsitól megkérdezték, nyitva van-e a pince, mert a gyerekeket le kellene vin­ni, olyan rosszak”. Nem tudom megbeszélték-e a történteket az óvónénivei vagy az óvoda vezetőjével a szülők? Ügy gondolom, nem. Ha pedig ezt elmulasztották, tüske maradt a szülőben, rossz érzés a gyerekben. Hallottam én is kiábrándí­tó esetekről, de nem az a jellemző. A levélíró is beis­meri ezt; olyan kedves pél­dákat sorol föl, amelyeken meg lehet hatódni. Miért foglalkozom az óvodásokért általában aggódó nagymama levelével? Mert a vélt vagy valós panaszra alkalmat adó eseményekkel sok szülő nem mer vagy nem akar szem­benézni. Volt, aki elmondta, én se tegyem szóvá a pana­szát az iskolában, mert ak­kor a gyereken még meg­bosszulhatják, amiért eljárta szája ... A gyerekek sorsáért fele­lősséget érző szülő nem te­het így. Természetesen a pe­dagógusok sem hallgathatják el, amit fontosnak tartanak közölni a szülővel. A kölcsönös bizalomra kell épülnie az iskola és a szülői ház kapcsolatának. Ez a bi­zalom nem alakul ki önma­gától, ezért sokat kell tenni úgy, hogy elmondjuk egy­másnak a véleményünket. A gyerekek veszik igazán a hasznát, ha érzik a bizal­mat, s bizton számíthatnak a pedagógusra és a szülőre, mivel azok egyetértve igye­keznek nevelésüket biztosí­tani. Horányi Barna Hang­dokumentumok gyűjteménye Az ország első történeti hangdokumentációját hozták létre Pécsett. Megörökítet­ték a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a politika ne­vezetes személyeinek hang­ját: megnyilatkozásaikat és visszaemlékezéseiket. A ma­gas technikai színvonalon rögzített hangfelvételeket kiegészítették a rájuk vonat­kozó írásos és képi doku­mentumokkal, ezáltal for­rásértékű, sokoldalú és hite­les helytörténeti anyag gyűlt össze. Az, adattár a Janus Pannonius Múzeum helytör­téneti osztályának keretében működik. Pécs és Baranya felszaba­dulás előtti és utáni történe­tének kutatói gyakran talál­koznak olyan kérdésekkel, problémákkal, amelyeknek megfejtése — korabeli do­kumentumok híján — nehéz­ségekbe ütközik, holott ha időben gondolnak rá, tanú­ságtételre hívhatták volna az események szemtanúit, részt­vevőit, netán irányítóit. Ez indította a Janus Pannonius Múzeumot az archívum meg­szervezésére, a nagy idők nagy tanúinak megszólal­tatására, a velük készített hangdokumentumok tudo­mányos feldolgozására. A helytörténeti gyűjtő­munkához rendkívül nagy segítséget nyújtott és nyújt a Pécsi Rádió: pótolhatatlan értékű hangfelvételeket bo­csátott a múzeum rendelke­zésére. Időközben elhunyt jeles személyek — tudósok, művészek, politikusok, mun­kásmozgalmi harcosok — szavait őrizték meg a rádió munkatársai által az utóbbi években, évtizedekben ké­szített felvételek. A Janus Pannonius Mú­zeum helytörténeti adattárá­ban ma már körülbelül két­száz olyan kiemelkedő jelen­tőségű személy hanganyagát őrzik, akik valamilyen mó­don kötődtek, illétve kötőd­nek Pécshez és Baranyához. Összegyűjtötték az életükre és munkásságukra, a velük kapcsolatos eseményekre vo­natkozó egyéb dokumentu­mokat is: újságcikkeket, ki­adványokat és bibliogriáfá- kat, fényképeket, esetenként személyes tárgyakat. A hang­tár 1985-ben kerül végleges helyére. amikor elkészül Pécs történeti múzeuma. Eső riasztgat bennünket, amikor e sorok íródnak. Bí­zunk azonban a hétvégi na­pokban: hátha kiderül... Ami viszont itt és most de­rül ki, az a siófoki Dél-ba­latoni Kulturális Központ ajánlata szombatra. Diák- centrumi rendezvényük lesz 10 órakor a Tizedes meg a többiek című Keleti Márton- film levetítesz. Tizennégy órakor Földes László műso­ra következik, Növekszik a csapat! címmel. Közreműkö­dik Mártha István zeneszer­ző és a Hobo Blues Band. Ma egyébként az intézmény­ben gyermekrajzkiállítás is nyílik. Csuirgón ma fejeződik be a József Attila versmondó tá­bor és verseny. Az általános iskolások József Attila vers- mondóversenye Viszont va­sárnap 10 órakor kezdődik a szabadidőklubban. Bodvicán a könyvtárban kézimunka-ki­állítás nyílt. Ma az ottani if­júsági klubban Róma—Pom­pái címmel hallgatnak dia­képekkel szemléltetett elő­adást a fiatalok. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban Váci György könyvkötőmester kiállítását tej-vezték ezekre a napokra. Külön kiemelt programot is kaptunk Kilo Zoltántól, a marcali művelődési központ­ból; innen értesültünk, hogy a Baglas népi együttes ma 19 óra 30 perces kezdettel föllép Boronkán. Kaposváron a Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központ munka­BÁLÁZ* JÓZSEF jk m Lfíiiciíkmíi Ha valakit meg kell ütni, mint az előbb Ne- viczkit, akkor ütnek, ha valaki a segítségére siet, ak­kor azt is megverik, minta barátja védelmére odafutott Kerczákot. Nincs senki a kubikban, aki megzavarhat­ná őket. Rövid ideig tartó kis lökdösődésekhez, bi rkó- zásokhoz, civódásokhoz szo­kott verekedőik voltak ők, am most. ha nem akarják, hogy a két tanyasi elvigye a kin­csüket, a négyes bőrlabdát, harcolniuk kell, úgy, ahogyan eddig még sohasem kénysze­rültek, sajnálat, megbocsátás és felelem nélkül kell rúgni, karmolni és harapni, olyas­mit kell kitalálniuk, amivel megfutamíthatják a két tá­madót. A két g ö rögk a tol i k us te­nyere egyre többször csattant Neviczky és Kerczáik arcán, akik nyelték a saját vérüket. Bármivel próbálkoztak, a tanyasiak ökle gyorsabb volt. Neviczky nek mar zúgott a feje, elzsibbadt a karja, ami­vel megpróbálta föifogni az ütéseket. Ügy gondolta, jobb lesz, ha hátrál, így maradhat annyi ideje, hogy lecsatolja a derekáról a nadrágszíjat. Egy mozdulat, egy egészen kicsi mozdulat, es lekapja magáról a szíjat. Futni semmiképpen sem akart, most érezte először, hogy a nadrágszíj megmenti őket, hogy ezzel megverhetik a görögkatolikusokat, s a többi némán várakozó fiú előtt sem kell szégyenkezni­ük. — Ahogy Big Bill csinál­ta! — hallotta Kerczák hang­ját. Egyszer azt olvasták az egyik ponyvaregényben, hogy egy bizonyos Big Bill, ha rá­fogták a pisztolyt, s meg kel­lett adnia magát, még ebben a lehetetlen helyzetben sem nyugodott bele a vereségbe: ilyenkor egy óvatlan pilla­natban az ellenfele lábára vetette magát, megtekerte a bokáját, harcképtelenné tet­te. Régebben el is játszották rnár ezt a figurát, ha sike­rült, sikerült, ha nem sike­rült, akkor is jót neyettek Big Bill ötletén, de most azért más a helyzet, nem­csak azért, mert az ellenfe­leknél nincs pisztoly, hanem azért is, mert olyan erős az a két tanyasi, hogy úgysem tudnák a földre teperni őket. Egyáltalán nem volt taná­csos közel kerülni hozzájuk. A görögkatolikusok nem értettek semmit, sohasem hallottak Big Biliről, ők csak azt tapasztalták, hogy két él­hetetlen verekedővel van dolguk, akkor ütik szájon őket, amikor akarják. Most mégis megijedtek egy pil­lanatra, mert a két jóbarát­nak sikerült lecsatolnia a nadrágszijat. Arra nem gon­dolhattak, hogy ez lenne az a bizonyos Big Bili-figura, annyiszor hallotttak a vásá­rok és a bálok nagy nadrág- szíjas verekedéseiről, hogy tudták, mire számíthatnak. Nekik meg nincs nadrágszí­juk, madzaggal erősítették a derekukra a nadrágot, s hiába erősebbek, ezzel az új fegyverrel még elzavarják őket. Most már a görögkatoliku­sok vártak; hogyan is támad majd a két fiú. Elszánták magukat, elfutni nem fog­nak, kipróbálják még az utol­só, ám korántsem ismeretlen módszert: elkapni az ellen­fél haját, hogy így teperjék le a földre. Ez már nem sikerülhetett, mert Neviczky úgy vágta fej­be egyiküket, hogy annak a homlokáról levágódott a csat az orra hegyére, és egy da­rabka húst kiszakított belő­le. A többiek, a verekedést egykedvűen végigbámulók közül, valaki, látván, hogy megfordult a kocka, s a nad- rágszíjjal verekedők felülke­rekednek, arra biztatta, hogy vágjon' a szeme közé még egyszer a tanyasi fiúnak, de már nem fogadhatta meg a tanácsot, mert elterült a föl- rön, tenyerét az orrára ta­pasztotta, úgy ordította: — Levágták az orromat! Csak lassan szedte össze magát, aztán rohant a sze­kérhez. A másik futott utána, le­vetettte az ingét, és tartotta magasan a suhogó nadrág- szíj elé, közben felkapta a bakancsát is, úgy loholt az induló szekér után. — Legalább többet nem kezdenek ki velünk — nézett utánuk Kerczák, majd négy- kézlábra ereszkedett, és vé- res-maszatos arcát a kubik letaposott füvébe törölte. 8. Megkeresték a labdát a kukoricásban, s mivel lassan beesteledett, a többi fiú ha­zament, ketten maradtak a kubikban. Elhatározták, hogy elmennek az állomásra, hogy ott a kerekes kútnál meg­mosakodjanak. Volt idejük, este akkor mentek haza, amikor akartak. Az anyjuk nem szólt semmit, mert meg­magyarázták otthon: csak éj­szaka lophatnak úgy, hogy senki nem veszi észre őket. A legbiztonságosabban a sö­tétben császkálhatnak a ha­tárban, az erdőkben, s ami eléjük kerül, s aminek értel­me van, elemelik, otthon az­tán már könnyen eltüntet­hetik, mostanában egyre ke­vesebb idegen ember jön a faluba, házkutatást is alig tartanak, nehány túlbuzgó idegen tüsténkedik csak, de ez már aranyélet a régi évek­hez képest. Valami összees­küvésről beszélnek, embere­ket hoznak-visznek a tanács­házára meg a járásra, fegy­veres összeesküvést emle­getnek, de ennek semmi kö­ze nincs azokhoz a lopások­hoz, amiket a két fiúval együtt a fél falu művel éj­szakánként. (Folytatjuk.) társai bíznak a mai időjárás­ban: sárkányrepitést és ibo- lyaszedo-túrát hirdettek 9 órai indulással az intézmény elől a Gyertyános völgybe. A központban 14 órától 17-ig ismét működik az orvosi ta­nácsadó szolgálat. Szombaton 9 órakor kezdődik az úttöró- kulturális szemle kaposvári járási drámánk us színjátszó­bemutatója. Vasárnap 10-re az éremgyűjtőket várják. Ugyanekkor kezdődik a Me­sélő bábok sorozat újabb be­mutatója. A memyei, a nagy­bajomi, a kadarkúti, a ka­posvári Kisfaludy utcai, a Vörös Hadsereg úti es a gya­korlóiskola együttese lép föL A Somogy megyei Művelő­dési Központ kreatív műhe­lyének tagjai ma batikolásra gyűlnek össze. A Tungsram ifjúsági klubba 18 órakor várják Chrudinák Alajost a Magyar Televíziótól. Az EDOSZ Művelődési Ház Unió klubjában a tervek szerint ma dr. Tarján Lászlómé tart előadást Védjük meg termé­szeti kincseinket! címmel. Vetítés is lesz. Hurrá, itt a cirkusz! hirde­tik a plakátok. Ma 10 óra 30 perces es 14 órai kezdettel a Latinea Sándor Művelődési ’Központban gyermekműsort ad a Magyar Cirkusz és Va­rieté. Ugyanitt nyitják meg ma 18 órakor a nemzetközi eszperamtotaláikozót, amelyet műsor követ — tervek sze­rint — egy színésznő és a Somogy Táncegyüttes föllép- tevel. A vendegek bizonyara ellátogatnak majd a Somogyi Képtárba is, ahol a megyei művészeik hagyományos tava­szi tárlata kínál látnivalót. A kaposvári Csíky Gergely Színházban ma 19 órakor Katajev—Bereményi A Wert- hert már megírták című szín­művét adjak elő Gothár Pé­ter rendezésében, az ő és Szegő György kitűnő díszlet- világában. A főszereplő Máté Gabor. Vasárnap 15 és 18 órai kezdettel ORI-e.öadas helyszíne lesz a színház. A mozik közül a Vörös Csillag Búd Spencer fősze­replésével az Akit Bulldózer- nak hívtak című olasz ka- landfilmet játssza. Vasárnapi matiné a Kutyalagzi. A Sza­bad Ifjúság Jessica Lange és Mike Nicholson alakításával kínálja A postás mindig két­szer csenget című James M. Cain-krimit, két restben. Bob Rafelsőn rendezte á fil­met. Egy érdekesség: Jessica Lange King-Kong filmben tűnt fel áldozatként... A La tinea mozi A karatézó Cobra című japán kaland- tilimre csábít A Moaimú- zeumiban ma a Griffin és Phoenix című színes ameri­kai szerelmi történet van mű­soron. Szombat-vasárnap ve­títik A hét merész kaszka­dőr című amerikai kalandfil- met, Elke Sommerral a női főszerepben, ő alakítja azt a filmsztárt, akit elrabolnak a motorizáit kalózok. Képün­kön: két merész kaszkadőr randevúja a filmből... A vasárnapi mesemozi a Vad­vízország cimű Kollányi Agos ton -dokumen túrnia lm. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom