Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

SIKERES NEGYEDÉV Győzték cérnával — Gondokkal kezdődött az idei év — mondta Tóth Lajos, a Kaposvári Húskom­binát igazgatója. — Az első negyedév végéig azonban si­került pótolni a lemaradást: exportunk — a mennyiséget tekintve — megfelelt az idő­arányosnak, összetétele azon­ban eltér a tervezettől. A Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat tabi campingcikk gyárának piaci helyzete az elmúlt években kedvezően alakult. Tavaly rekorddal zártak: a gyár minden tervét túlteljesítette, tőkés exportja elérte az ár­bevétel 30 százalékát. Az idei feladatok összeál­lításakor is célként határoz­ták meg a tőkés export to­vábbi növelését, a szocialis­ta export szintentartását, va­lamint a hazai piac megfele­lő ellátását. Nagy Lajos igazgató elmondta: — A nagylégterű csarnok­sátrak ponyvahegesztési technológiájának korszerűsí­tését, illetve vázszerkezetre való gazdaságos és gyors fel­szerelését kívánjuk az idén megoldani. A tőkés vevők igényeihez rugalmasan al­kalmazkodva bővítjük a vá­lasztékot. Az árajánlatok át­futási idejét 9 felére csök­kentjük. A kooperációs kap- > csőlátókat, bérmunkákat I ebben az évben tovább bő­vítjük, az így létrehozott többletkapacitások biztosít­ják a termékek határidőre való legyártását. — Hogyan alakult az első negyedév? Teljesítették-e időarányosan a tervet ? — Igen. A tavalyi évhez viszonyítva, majdnem négy­szeres az exportunk, ter­melési értékünk az év első negyedében meghaladta az 53 milliót. Az eredmények azt mutatják, hogy nem volt alapanyag és munkaellátott- sági gondunk, a növekvő ex­port igények kielégítése mellett a belföldi megrende­léseket is sikerült teljesíteni. A legtöbb terméket az NSZK-ba vittük. Két típusú sátrat szállítottunk; elad­tunk 6 ezer hatszemélyes és 300 tábori sátrat is. Másik terület az angol piac. Az üzletet a kölni Spoga kiál­lításon kötöttük, camping, túra és lakósátrakat vettek tőlünk. — Mit várnak a kővetke­ző negyedévtől ? — A piaci feltételek szá­munkra változatlanul jók. Ebben a negyedévben is 50 millió forint árbevételre szá­mítunk, a már megkötött szerződések alapján. Ápri­lisra 2800 sátrat igényelt az NSZK-beli partnerünk. Fel­futó új termékünk a csar­noksátor. Ebből tavaly 5 ké­szült, az idén harmincat kí­vánunk gyártani. A második negyedévben 6—8 készül el. rtfl . I; Erről nem beszélünk. Ami rajtunk múlik, azon nem bukhat meg a dolog. Magas készletok Januárban és februárban alapanyag-ellátási gondok­kal küszködött a húskombi­nát. Az állami gazdaságodétól késve érkeztek a szállítmá­nyok: az állatok súlygyara­podása kisebb volt a terve­zettnél Szokatlan ok is köz­rejátszott a lemaradásban: az egyik szállító szerződés­szegése. A húskombináttal kötött szállítási szerződés el­lenére más vállalatnak adta el a hízókat. Az ezer sertés hiányzott a feldolgozó sorróL A szerződés-szeges anyagi kö­vetkezményeit a gazdaság­nak természetesen vállalni keik Az alapanyag-ellátás zök­kenői ellenére nem volt fennakadás a termelésben. Az export januárban — a kar­bantartási munkák miatt — kevesebb volt a tervezettnél. Februárban pótolták a le­maradást: a tervezettnél több sonka konzervet küldtek tő­kés megrendelésre. Március­ban — tröszti döntés alapján — a sonkakonzerv helyett félsertéseket szállították más piacra, s emiatt a konzerv­üzemben kevesebb termék készült. — Diszpozíció hiánya miatt nem volt ütemes az első negyedévben az expor­tunk — mondta az igazgató. — Emiatt több mint negy­ven millió forinttal nőttek a készleteink, s ez majdnem pénzügyi nehézségeket oko­zott. Most megkaptuk a disz­pozíciót, és a jövő héten ki­ürülnek a raktárak: folyama­tos lesz a szállítás. Az első negyedévről tu­dakozódtak az üzemekben munkatársaink. Összeállítá­sunk 1933 kezdetéről szól. Miért is fontos, hogy mi­képpen kezdődött ez az év, hogyan indult meg a ter­melés, teljesitették-e az időarányos tervet? Köztudott, hogy a ma­gyar gazdaság tavaly a vi­lággazdasági válság viha­raiban jól helytállt, a vég- elszámoláskor a vesztesé­geket, a vereségeket is el­könyvelve - tisztességes eredményeket jegyezhet­tünk föl. Az is kiderült: 1983 — ha lehet — még ne­hezebb lesz, s ezzel együtt még nagyobb eredménye­ket kell elérnünk. Szakértők és gazdasági vezetők sora mondta el a tavalyi év végén és az idei elején, hogy gazdasá­gunk csak akkor birja a még nehezebb iramot, ha folyamatosan, ütemesen, az év első napjától kezdve tel­jes erőbedobással dolgo­zunk. A korábbi statiszti­kák hullámzó teljesítmény­ről, s majd minden téren év eleji pangásról árulkod­tak. Ezt az idén nem en­gedhetjük meg magunk­nak ... A célt el tudták-e érni a somogyi vállalatok? A felvillantott tapasztalatok sok általánosítható részle­tet is tartalmaznak. Télen készült a nyári ruha A Kaposvári Ruhagyár­ban a kitűzött feladatot né­mi zökkenővel érték el. Idő­arányos tervüket teljesítet­ték : értékesítésük elérte a 125—130 millió forintot. Eleget tettek a szocialista — elsősorban a Szovjetunió­ba irányuló — export köte­lezettségnek, és a belföldi megrendeléseknek. Tőkés exportjuk időarányos részét is elküldték: Hollandiába gyermeköltönyöket, Angliá­ba férfiöltönyöket, zakókat, az NSZK-ba női ballonkabá­tokat adtak el, összesen két­százezer dollár értékben. — A kisebb zökkenőt visz- szatérő gondunk: az alap­anyag, kellék ellátás akado­zása okozta — mondta dr. Várni János igazgató. — Eb­ben a negyedévben éves ter­vünkhöz viszonyítva huszon- három-huszonnégy százalé­kos árbevételt terveztünk. Ilyenkor gyártjuk a nyári és őszi ruhákat, amelyek ter­mészetesen sokkal olcsóbbak, mint a téli cikkek. Ez az oka a látszólagos elmaradásnak. — Milyen belső változá­sokat hozott az elmúlt há­rom hónap? — Átadtuk az új kellék- raktárát, amely háromszor nagyobb a korábbinál. Itt biztosítani tudjuk a rend­szerezett, áttekinthető táro­lást, nem utolsósorban a fo­lyamatos kiszolgálást. A köl­tözés még tart, de már érezhetően javult a raktári munka. A befejező üzem­részben elkészült a függesz­tett belső anyagmozgató pá­lya: görgőkön és síneken to­vábbítják itt a készterméket, amely szervezettebbé és ha­tékonyabb,í teheti az itt dol­gozók munkáját Ide kíván­kozik, hogy ezt a belső anyagmozgató pályát saját tmk-brigádunk tervezte és az utolsó csavarig ők épí­tették meg. Nem kímélve szabadnapjaikat és a pihe­nésre szánt idejüket, azért, hogy közben ne akadályoz­zák az üzem munkáját. A függesztőpálya lehetővé te­szi, hogy kevesebbet kell mászkálni a ruhákért: a munkás csak leakasztja, ha hozzá érkezik, elvégzi rajta a megfelelő műveletet és küldi tovább. A költségmeg­takarítás tetemes összeg. A következő negyedévben komoly feladatok várnak a Kaposvári Ruhagyárra. Si­keresnek ígérkező, hosszú távú üzlet kínálkozik szá­mukra: betörhetnek a kana­dai és amerikai piacra. Egyelőre egy ötvenezer dara­bos női blézer és kosztüm megrendelésnek kell eleget tenniük. Értéke hatszázezer dollár, s július végéig kell legyártani. Még ebben a hó­napban megkezdik a Kii- waitba irányuló export tel­jesítését, amely egymillió dollár bevételt jelent. Ter­mészetesen közben termel­nek belföldre és a Szovjet­unió részére is. Február elsejétől — egye­lőre — két százalékos bér- fejlesztést hajtottak végre. Ha a feladatokat teljesíteni tudják, akkor még lehető­ség nyílik az év hátralévő részében is hasonló mértékű bérfejlesztésre. A nagyatádi cérnagyár első negyedévre szóló ter­melési programjában 490 tonna cérna elkészítése sze­repelt. A tervet valamelyest túlteljesítették: 497 tonnányi termék készült el, ebből 270 tonnát nyugati piacon érté­kesítettek. A tények önmagukban te­hát csupa jóról árulkodnak, ám Gregor István igazgató azt is elmondta: a terytelje- sítés nem volt zökkenőmen­tes: — A negyedéves .elszámo­láskor” végül is mindannyi­an elégedettek lehettünk, de ez nem jelenti azt, hogy gond nélküli volt az idő­szak. Elsősorban az alap- és segédanyagellátás akadozott, importból származó festé­kek, vegyszerek nem érkez­tek meg időben, így sok túl­óra és sok gyors szervezési intézkedés kellett ahhoz, hogy ne maradjunk le a programtól. — Az értékesítési lehető­ségek miként alakultak? — A belföldi megrendelé­seket kielégítettük, s az ex­portunk is jó volt. Most elég jól el lehet adni a cérnát a világban. Árainkat tartani tudtuk, nem túl magas, de nem is rossz áron kel el a magyar cérna. Emelésre nem is gondolhattunk, a mai gaz­dasági helyzetben a változat­lan árszint is jó eredmény­nek számít. — A kedvezőtlen anyagel­látás hátrányait mivel ellen­súlyozták? — A segítségek közé so­rolhatnánk, hogy ezekben a hónapokban még nincs kerti munka, így az emberek könnyebben vállalják a túl­órát ... Ez tréfának tetszik, de nem egészen az. A szerve­zési eredményekről már szóltam, ezt ki kell egészí­teni azzal, hogy átszervezni, átcsoportosítani ott lehet, ahol erre alkalmas emberek dolgoznak. Három éve kezd­tük meg a felnőtt szakmun­kásképzést, és ma már sok olyan emberünk van, aki több munkaterületen is dolgozhat, többféle szakmát, gépet ismer. Sokáig kellett azért harcolnunk, hogy a cérnás tevékenységeket szak­maként elismertessük és megindíthassuk a szakmun­kás-tanfolyamokat. Sike­rült, s lám ma már számok­ban — forintokban, dollá­rokban — kimutatható ered­ménye is van ennek. — Jól indult az év, be­számítva a nehézségeket is. Mit várhatnak a következő negyedtől ? — A programunk több mint 480 tonna. Ez teljesít­hető. A belföldi igényekről pontos információink van­nak, az export néhány rész­lete még nem tisztázott, de nem jelentős a le nem kötött kapacitásunk. Egy új piacot is „meghódítottunk”, Algé­riába korábban csak kísér­leti szállítmányok mentek, úgy látszik azok jól vizsgáz­tak, mert nagyobb tételekre érkezett onnan megrendelés. — A teljesítményről tehát el tudnak számolni. Ellen­tételként mit várhatnak a gyár dolgozói? — A bérfejlesztést a vál­lalat szigorúan az elvégzett munkához kötötte. Ha túltel­jesítjük a tervet — ez eddig sikerült —, körülbelül átla­gosan 3 százalékos alapbér- emelésre lesz lehetőségünk, s még mintegy két százalék­nyi mozgóbértöbbletre is számíthatunk. Ha nem síké­Számolnak a bizonytalannal is Lehet-e számolni előre nem látható, bizonytalan ténye­zőkkel? A válasz — legalább is a Kamikéi barcsi gyárá­ban — erre a kérdésre az: nemcsak lehet, hanem keil is. Arróil, hogy miiként vég­zik el ezt a „bűvészmutat­ványt”, Tónk István termelé­si vezető beszélt: — Első negyedévünk sok­kal jobb volt, mint a tava­lyi, de a tervtől egy kicsit elmaradtunk. 1982 hasonló időszakában 66 millió forin­tos termelési értékünk volt, az idén ez 84 millió forint lett, a tervben szereplő ki- lencvenmi lliót tehát nem ér­tük el. Mégsem érezzük úgy, hogy rosszul dolgoztunk, mert annyiféle rajtunk kívülálló tényező befolyásolja teljesít­ményünket, hogy ennél na­gyobb lemaradást is „össze­hozhattak” volna. A legtöbb esetben sikerült előre beszá­mítanunk a bizonytalant, egyszer-egyszer azonban nem. — Mivel jutottak előny­höz? — Tavaly, amikor a be­szerzési lehetőségek jók vol­tak, sok import anyagot kész­leteztünk. Ezzel 1982 végén nem büszkélkedhettünk, a készletgazdálkodás pillanat­nyi helyzete akkor rossznak tetszett. Az idén viszont se­gített rajtunk az, hogy volt miből dolgoznunk. A hazai lehetőségek hullámzóak, és a külföldi szállítók készsége is változó. A mi gyártmánya­inkhoz eléggé sok importból származó alap- és segéd­anyagra van szükség, így a jelenlegi gazdasági helyzet­ben borotvaélen táncolunk. Eddig jól „roptuk”. — Helyettesítem lehet-e ezeket az anyagokat hazai­val? — Elvileg igen, a gyakor­lat azonban nem könnyű. Központi laboratóriumunk ta­valy óta gőzerővel dolgozik egy sor kisérleien, a legtöbb az import hazaival való he­lyettesítését célozza. De ez nem megy egyik napról a másikra. A mii gyárunk még jóval kedvezőbb világgazda­sági helyzetben épült, és ele­ve sok import fölhasználásá­ra tervezték. Ez akkor nem volt hiba, csakhogy közben egy sor külső tényező nem éppen kedvezően alakult. A hazai piac pedig továbbra is követeli a termékeinket, s jelentős exportunk is van. . Az idei importlehetőségek nem látszanak rózsásnak, de a következő negyedévre már úgy készültünk föl, hogy vár­juk a nem várhatót is. — Eddig jobbára előnyök­ről — igaz, nehezen szer zeit előnyökről — beszélt. S a lemaradás ? — Az egyik hátráltató té­nyező volt például, hogy ná­lunk általában márciusba» kezdődik az „igazi” terme­lés. Rengeteg fagyveszélyes termékkel dolgozunk, ezért van a kései indítás. És az idén márciusban voltak a nagy fagyok ... Azt hiszem, ennek előrejelzését senki sem kívánhatta tőlünk. — Mit várnak a következő időszak tói? — Azt, hogy minden na­gyon nehéz lesz. De ehhez már hozzászoktunk az utóbbi években, s nem vagyunk ije­dősek. SOMOGYI NÉPLAP 3ó rajt

Next

/
Oldalképek
Tartalom