Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

PLAKÁT SZÍNHÁZ

Csokikupa

a labdarúgó-palántáknak

Ez év januárjában kezdődött és gyorsan népszerű lett Nagyatádon "a fiatal korosztályoknak kiírt csokikupa terem-labdarúgótorna. Külön vívták mérkőzéseiket a 11—12 és külön a 13—14 évesek. Az első negyedévet átölelő sporteseményen összesen kétszáznegyven úttörő mutathatta be képességeit. Az első helyezetteknek a sportfelügyelőség ajánlott föl kupákat Külön öröm volt a győzteseknek, hogy a területi bajnoki mérkőzés előtt játszhattak bemutató mérkőzést. A VSE által patronált tornát a tervek szerint a jövőben rendszeresen megismétlik. Képünkön: a legjobbak.

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról)

Fonyód—Balaton keresztár 5:1 (1.-0)

Bala tónk eresztúr, 100 néző.

V.: Molnár.

Konyorl: Geí«n<»ér — Bortó,

Keniez, Gyökeres, Déktuiy, Zsi- rai, Uadisztai, Pintér, Kiss (Kovács), PasOTiusdcs, Basics. Bdzó: dr. Vida János. Balatonkeresz- túr: Nemes — Bódis, Major, Boxbaum, Bakos, Bánd, Gaál, Horváth, Varga, Mike, Bárdi. Edző: Szabd Zoiibán.

Góllövők: Ladiszlai (2), Bo- dó, Zsírai, Basics, illetve Mike. Jók: Ladiszlai, a mezőny legjobbja, Bodó, Kenéz, illetve Horváth.

Balatonker esztúr ifi—Fonyód ifi 1:1.

Lázár István

Bogiári élle—Barcs 3:2 (1:1)

BoglárleHe, 400 néző. V.: Ducsai.

BogtárloDr: Both — Nagy J,

Pusztai, Fejes, Nagy G., Kiba, Andermann, Hoildsi (Szilágyi), Kisdömyei. Takács Gy. (Mátyás), Takács B, Edző: Pusztai László. Barcs: Komád — Edesár, Egyed, Kovács J-, Porrogi, Hegedűs, Horváth, Burka, Kemény lMon guit), Hoki ősi. Erdei (Cservöl- gyi). Edző: GJbizer József.

Góllővők: Kisdörnyel (2), Takács Gy., illetve Holdosi, Cservölgyi. Jó az egész hazai csapat, illetve Porrogi, Hegedűs, Holdosá.

Boglárlelle ifi—Barcs ifi 1:1

Hajas Gyula

Kiss J. SE—Marcali 1:8 (0:0)

Kapoly, 200 néző. V.: Fodor D.

Kzs J. SE: Seated — Vészi, Paázs, Kujber (Ketnenes), Sárközi, Mészáros, Mokány, Gödör, Németh, Győrire (Murányi), t d- vardi. Edző: Kétszeri Fíarenc. Marcali: Bartha — Zajosuk, Béres (Juhász), náa, Babina, Hajdú

1., Unka, Hajdú II., Elek, Gu- ricza, Héder. Edző: KisborsO Imre.

Góllövő: Gödör. Jók: Paizs, Mokány, Gödör, Udvardd, illetve Béres, Hajdú I.,'Heeler.

KáJinán Ferenc

Latinra SE—Somogysárd

5:2 (3:1)

Marcali, 100 néző. V.: Csapó E.

Latánca SB: Hajnal — Bögödd

(Mi kő), Tóth, Hatom, Beit, Nyakas, Bálint, A tó, Hargitai, Bocz, Bán (S. Nagy). Megbízott edzó: Mészáros András. Somogys&rd: Bódis — Takács, Sági I., Szaiai, Göndöcz, Vaíicsaira, Czáiffra (Kle- novics1), Sági II., Mali, Szukics, Lukács. Edző: Maiid Miklós.

Góllővők: Bocz (2), Bálint, Hargitai, Tóth, illetve Sági

11., Lukács. Jók: Tóth, Bocz, Hargitai, illetve Takács, Van- csura, Lukács.

Rákóczi II. ifi—Somogysárd ifi 1:1.

Grber József

Kaposgép VL—VBKM

Vasas 3:1 (2:0)

Kaposvár, 100 néző. V.: Vajda.

Ktvposgép VL: Fekete — Posta, Gulyás, Hoffmann, Varga, Fazekas, Márton, Dékány (Kiss), Ágoston, Horváth, Bagiadi. Edző:

OuscháJk István. Vasas: Kutast —

Czimmemvann, Pataki, Tulok (l’avrtj, Lackovics, Fábián, Sár- di, -Sz-itMi, Giliitseh, Kovács, Várnái. Edző: Szentgróti János.

Góllővők: Fazekas (2), Bagiadi, illetve Fábián (11-esböl). Jók: Fazekas a mezőny legjobbja, Gulyás, Posta, Bagiadi, illetve Kutas!, Pataki, Fábián, Kovács.

Kaposgép VL ifi—Vasas ifi

2:0.

Göncz István

A forduló válogatottja:

Both (Boglárlelle) — Po6ta (Kaposgép VL), Paizs (Kiss J. SE), Majkó (Tab),.Fazekas (Kaposgép VL), Vinkler (Tab), Kisdornyei (Boglárlelle), Ladiszlai (Fonyód), Takács (Boglárlelle), Tátrai J. (Csurgó), Keiehert J. (Tab).

k

Kis« J. SE

20

14

3

3

90-14

31

2.

La<£únca SE

2«

14

3

3

58-27

31

3.

Kajpoisigóp

20

12

4

4

411-34

28

4.

Boglátflelwe

20

12

3

5

58-31

27

5.

Tab

19

11

4

4

34-20

2fi

fi.

Csurgá

20

11

3

6

42-25

25

7.

Barcs

20

9

5

fi

45-22

23

8.

Kadarkút

20

8

2

10

34-47

18

5.

Karád

20

7

3

10

33-43

17

10.

Fonjyád

19

6

5

8

28-34

17

ÍL

VBKM Vasas

8Q

fi

4

1«

25-39

Ifi

12. Somogysárd

20

6

4

1«

31-48

16

13.

Marcai! VSE

20

3

7

10

22-34

13

14.

K. Gazdása

20

< 3

13

39-43

11

15.

KKSE

20

2

6

12

17-42

10

1*.

B.-k-eresatúr

20

4

1

15

15-C9

9

A múlt héten félbeszakadt Fonyód—Tab mérkőzést ma tárgyalja a fegyelmi bizottság, így ennek eredményét a tabella összeállításakor nem vettük figyelembe.

JABALÁZS JÓZSEF I m

Csánciskolu

6.

Kerczák észrevette Neviczky ölében a labdát, de nem kérdezősködött, hogy hannan szerezte. Fontosabb volt most neki, hogy intsen a szemével: a feje fölött ott áll egy ember az ablakban.

Neviczky óvatosan fölnézett.

Kalapban, vadászpuskával a vállán ott bámult egy idegen ember, merev vigyázzállásban szemlélte a zenekar próbáját. Fensóbbséges lenézéssel így szemlélheti a teremtő a bűnös embereket. Olyan, mint egy erdész, gondolta Neviczky, amikor Ker- czák odasúgta neki: „Ö lőhetett ránk a szőlő-ben’’, s még jobban összekuporodott a széken. Gyorsan elsuttogta a barátjának azt is, hogy egy másik férfi ott'áll a terem bejáratánál, a dupla kétszámyú üvegajtó között, nem tudták, hogy miért figyeli még a próbát is végéig, ha már Ottilia asszony táncóráját is végigbámulta. Az ablakban álló puskás ember barátja lehet, biztosan nála is van valami fegyver, és most ez a két férfi

»emcsak a fiúkat, de a zenekart is bekerítette. Hallották valahol, hogy a zenekart ismeretién, idegen emberek már másutt is meglesték, mert olyan dalt játszottak, amivel megzavarták a parasztok fejét. Ez volt ellenük a vád, de a gyerekek most csak azért gondoltak erre, hogy a maguk nehéz helyzetét enyhítsék, hátha •nem is őket, hanem Ottilia asszony embereit kerítették be, azokkal akarnak valami rosszat.

Dehát mit?

Neviczky eldöntve, hogy a végére jár a dolognak, ahogyan a templomiban is, a rettegő, a templom hűvösében is izzadó Bacsáki mellől kilépett a templomkertbe, hogy megnézze azt az embert, aki a bejáratnál hallgatózott; fölállt a székről, a labdát mellére szorította, és szembefordult a puskás emberrel. Olyasmire emlékezett, hogy látott ő valakit a diófa ágán a szőlőben, egy kékesen villogó apró szemet, de az is lehet, hogy nem látott senkit, csak képzelődött. Kerczákhoz hasonlóan ő is

megijedt, nem tudta még,

hogyan fognak kijutni a kul túrháziból.

A vészikijáratnál nem mehetnek ki, mert odahordták a székeket.

Neviczky közben észrevette, hogy Libus is el-elbizony- talanodik az ajtószárnyban bámészkodó ember láttán. A vadászpuskás jelenlétét már megszokhatta, sokkal közelebb is esett hozzá, mint a másik, akinek a vonásait elmosta az ajtó koszos üvegtáblája.

Libus odament Ottíha aszszonyhoz, valamit súghatott neki, mert Ottilia asszony intett: „Hagyják abba a próbát!”

A Vak Légiós is eltette a

hegedűjét, de nem mozdult a székről, mint ahogyan a dobos sem.

Szó nélkül vártak.

Ottilia asszony leemelt a vészkijáratnál felstószolt székekből egyet, és ráült. Mindenki várt, de a két idegen csak nem akart mozdulni. Neviczky most már biztosan érezte, hogy nem őket várják azok az idegenek, hanem a zenekart.

WERTHER PRÉSBEN

Valentyin Katajev 1979-es kisregénye remekmű.

A kisregény 1983-as színpadi változata nem az.

A Werthert már megírták olvasmányként olyan, mint vizuális élményként Tar- kovszkij valamelyik, időben legközelebbi filmje. Mint megélt élményeink déjá vu- lenyomatot hagyó álombéli visszatérése, látszólag összefüggéstelenül, mégis célirányosan. „Az álom térsége . spirálszerkezetű, úgyhogy távolodva közeledik, és közeledve távolodik a céltól. Csigatér.” Katajevet idéztem annak érzékeltetésére, hogy kisregénye víziószerűségében is mennyire bonyolult szerkezetű. Olyan, mintha egy hatalmas falfelületet mozaikkal burkolva a művész az apró elemeket nem sorrendben vinné fel, s így csak munkája végén derülne ki, mit ábrázol műve. Döbbenetes, hogy a szovjet próza nyolcvanhat éves „matuzsáleme” milyen megújulásra kész, fogékony alkotó még mindig.

A kisregény spirálszerkezetét Bereményi Géza présbe téve lineáris szerkezetté nyomta. Nem is ez a baj, hanem a következmény: a katajevi mű elvesztette lebegését, szürrealizmusát, és egyszerű, majdnem primitív cselekménysorrá vált. Cselekménysorrá az, ami álomképek látszólag összefüggéstelen, laza sora volt. Pedig a színpadi író, Lösz folyton álomról beszél, idézve a kisregény e mondatait: „Ki ez az ember? Fogalmam sinps róla. Csak annyit tudok,, hogy élő és álmodik. Alszik. Alvó.” Az első színpadi kép még ezt is ígéri, huzat lebbenti meg — a néző a történelem szelére asz- szociál — a fehér függönyt, hosszan és válöszínűtlenül hullámoztatva be a szoba közepéig. De ezzel „el is fogy” az álomszövet, s amikor Bereményi. — ha jól emlékszem, két Ízben — visszanyúl a katajevi idő- felbontásos technikához, csak zavart kavar a nézőben. Pedig rendezői erőben nem lenne hiány a „ködös” katajevi mű színpadra teremtéséhez.

A „síkba préselt” színpadi mű középpontjában egy fiatalember — dilettáns festő — áll, akit a forradalom eszméltet, és állít a Szovjet- Oroszország ügye mellé. A „ki kit győz le” időszaka azonban épp oly véres és tévedésekkel teli, mint, mondjuk, a történet szereplői előtt modellül szolgáló

A nyitott ablakon át bezúdult az esti harangszó. A bámészkodók egyenként ol- dalogtak el. Nem éntették, hogy miért hagyták abba a próbát Libusék, meg hogy miért kezdtek annyit ásítoz- ni, hiszen még csak most esteledik.

A puskás az ablakban lecsúsztatta a válláról a fegyverét. Vizsgálgatta, belefújt a csövébe, majd visszalökte a vállára. A két fiú most már csak a puskást nézte: kézfején sárga foltok éktelenkedtek, s fölényes, szigorú arc- kifejezése sehogyan sem illett apró szeméhez, meg lapos orrához, s mintha megállás nélkül mérlegelne valamit, úgy mozgatta a homlokát, s vakargatta füle mögött a fejét Ügyelt arra is, hogy ezek előkelő mozdulatoknak látszódjanak, mint az is, amivel újra és újra megingatta fején a kalapját. Lassan vette csak észre, hogy a zenekar hallgatása neki szól, meg az ajtószárnyban álldogáló barátjának, s itt nem-, csak szünetet tartanak. Egyáltalán erről szó sincs, azt várják, hogy menjenek el, mert addig nem kezdenek újra játszani.

Egyre bosszúsabb lett. Várt

még egy kicsit, majd lerántottál a puskát a válláról, és ott az ablakban, mindenki szeme láttára a levegőbe lőtt. Aztán eltűnt.

(Folytatjuk.)

francia forradalom e szakasza. A vörös árnyalatai alatt egységben hajózok partot éfve egyszerre kezdenek harcot a hatalomért; a forradalom gyermekei falni kezdik egymást, ugyanakkor oda-odasújtanak a fehér vagy az intervenció színei alatt támadó ellenre is. Gyima, a festő kamaszkori ballépése miatt kerül a Csrezvicsnaja Komisszijára; júdása a felesége, aki — erről a fiatalember nem tud — alkalmazottja a rendkívüli bizottságnak. Anyja kimenti onnan, de Gyima neve rákerül a kivégzendők listájára, s ez a tévedés — pontosabban fedő manőver — készteti az anyát öngyilkosságra. Az önellenőrzésben a justiz mordig elmenö állambiztonsági hivatalnak a helyinél magasabb rangú képviselője falhoz állíttatja azokat, akiknek Gyima szabadulásához „közük volt”. Katajev kisregényének olvasásakor fokozatosan kiderül, ki melyik árnyalatát képviseli a forradalomnak. A Be- reményi-változat egy színné mossa az árnyalatokat. Pedig például a Rettenthetetlen Naum, aki gondolkodás nélkül lövet halomra mindenkit — trockistá — Trockijt a világot vérbe és lángba borító permanens forradalom elmélete miatt kizárták a pártból és száműzték —, és Naum sokszor nem is saját, hanem példaképe téziseit mondja fel. De honnan tudja ezt a néző, ha az átdolgozó elkonspirálja?

Bereményi Géza két íróból — a kisregényben a narrátor és Flosz különböző szermély — csinált egyet, ez azután azzal a bakival jár, hogy Flosz kivégzése után is folytatódik az általa mesélte.) történet... Mégpedig másként, mint a katajevi műben. Gyima visszajön, és kivégezteti magát. Egyedül Katajev foglalhatna állást, nyert-e vagy veszített ezzel a színpadi regény. Az eredeti mű szerint Gyima emigrációja után idegen hadseA tavaszi szünet ellenére sincs csend ezekben a napokban a kaposvári Táncsics gimnázium tantermeiben. Kétszáz diák és két tucatnyi pedagógus nyüzsög tegnap óta falai között, meg a sportpályákon. Megkezdődött a Táncsics Mihályról elnevezett hat magyar gimnázium és szakközépiskola tanulóinak, tanárainak találkozója. Volt —(illetve lesz — verseny magyar nyelvből és irodalomból, történelemből — különös tekintettel a névadó nagy államférfi korára, s életművére —, de atlétikából és labdajátékokból is összemérték (vagy összemérik) erejüket, ügyességüket, a diákok. Kiállítás,' üzemlátogatás, a Rippl-Rónai- villa megtekintése és szennai kirándulás szerepel a programban.

Csupán szünidei kedvtelés ez? Vagy több is? Mindenekelőtt a megjelent igazgatók’ doyenjét, Keller Józsefet, az orosházi gimnázium igazgatóját kérdeztük meg.

— A biennálékat 1969-ben

kezdeményeztük, Orosháza újjaalapításának 225., Táncsics követté választásának századik és városunk felszabadulásának 25. évfordulójára. Célunk kettős volt. Az egyik: szerettük volna felhívni a figyelmet arra a Táncsicsra, aki — a történelemtanítás korábbi fogyatékosságai miatt — a közvélemény tudatában szinte eltörpül Kossuth, Széchenyi, Deák mellett, holott például plebejus indíttatású földosztásgondolatát és más elveit önkéntelenül is beépítettük világnézetünkbe. A másik cél: fórumot akartunk teremteni az egymástól távol működő középiskolák tanúreggel tér vissza szülővárosába; katajevien talányos, hogy megszállóként-e. Életét lágerben1 végzi. Bereményi — bár húsvét előtt volt a kaposvári bemutató — nem kapta fel a mű Krisztus— Júdás motívumát, amelyre több utalás is van a kisregényben. A több dimenziós figuráidat — akárcsak a szerkezetet — laposra nyomta, így Gothár Péter egyfajta, a húszas évek szovjet színházára emlékeztető plakátszínházat teremtett. Ennek következtében az előadásra a harsányság a jó szó; a produkció — mivel árnyalatokat nemigen követel meg játékban — olyan, mint egy erősebb amatőr színházi előadás.

Más kérdés, hogy azért

egy-egy figurában így is több lett volna. Goal Erzsébet Larissza Germanova szerepében nem hozza azt a nagyasszonyt, akit Katajev Nagy Katalin-alteregóként emleget, így "áztán leépülése — fiáért mindenre kész megalázkodása — nem olyan tragikus, mint lehetne. (Az apa figuráját Bereményi vajon miért kasztrálta a darabból?) Máté Gábor formálja meg Gyimát, az átdolgozó verziójához híven olyanná, mintha nem is Katajev, hanem Trifonov hőse volna. L ukáts Andor Mark parancsnoka plakáti, bár néha rosszul artikulál. Hogy a Fekete Angyal és Gyima kihallgatási jelenetének hatásmechanizmusa nem szuperál, az nem Gyuricza Istvánon múlt, valahogy „nem jött össze” ez. Nagy Mari meggyőző Inga. Bezerédy Zoltán személyében valaki lépett a színpadra, rögtön élettelibb lett az előadás. Ö és Jordán Tamás — aki az író szerepét alakítja — a legjobb, úgy vélem. Ha rajtuk áll, talán átéljük a Katajev idézte paszternáki sorokat: „Ti is, dogma mártírjai, a kor prédái vagytok”.

Leskó László

lóinak és tanárainak, oldani a magyar oktatási életet fertőző uniformizáltságot, s egyéni arculatot szerettünk volna teremteni. Ügy gondolom, törekvésünk nem volt hiába.

— Valóban nem — állítja Tóth István is, a Komárom megyei Kisbér gimnáziumának igazgatója. Náluk évenként a község középiskolájában kezdődnek a forradalmi ifjúsági napok, a gyerekek gyakran kirándulnak tanulmányi kirándulásra a közeli Acsteszérre, Táncsics szülőfalujába, s az ötezres település már most készül a nagy hatású író és politikus emlékének ünnepélyes idézésére — így a hagyományos biennálé rendezésére. Minderre jövőre, Táncsics halálának századik évfordulóján kerül sor.

Nem egyszerűen afféle szünidei penzum a rendezvénysorozat — ezt bizonyítják a Mórról, Dabasról, Siklósról és a fentebb említett településekről érkezett tanulók. Varga Sándornak, a vendéglátó intézmény igazgatójának is ez a véleménye:

— Nem csupán külsőség, hogy a biennálénak önálló zászlaja, indulója, fogadalomszövege van. Mindhárom a kis es nagy, az előnyösebb és a hátrányosabb helyzetű, a községi és a városi iskolák összetartását, egymásrautaltságát jelképezi. A diákok lehetőséget kapnak általuk ismeretlen országrészek megtekintésére, s tudok tartós barátságokról is, melyek e Táncsics-bienná- lek során alakultak ki. Nemcsak kellemes hát ezt a hagyományt ápolni; hasznos u.

L A.

Hat gimnázium részvételével

i