Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-30 / 101. szám
Kádár János nyilatkozata a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak (Fotytmtds az 1. oldalról) zödéa országait illeti, természetesen folyamatosan értékeljük a helyzetet és elhatározásunk szilárd: nem engedjük megvalósítani az imperialista—militarista körök azon tervét, hogy a fegyverzet terén fölényhez jussanak, mert akkor az emberiség halálos veszélybe kerül. Ez az első következtetés. A második pédig: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzunk egy új, kiszámíthatatlan távlatú fegyverkezési hullámot, megőrizzük az enyhülés vívmányait, megóvjuk a népek biztonságát és a világbékét. Mély meggyőződésünk — és ezt a Központi Bizottság ismét leszögezte és hangsúlyozta —, hogy az imperializmus tervei kivihetetlenek, mert megváltoztak azok a hajdan volt viszonyok, amikor az imperializmus a világ egyedüli ura volt és minden akadályt egyetlen megoldással, a háború eszközével távolíthatott el útiéból. Ez a világ egyszer és mindenkorra elmúlt. Az imperialista tervek valóra váltását megakadályozzák a szocialista országok, amelyek rendelkeznek az önvédelemhez szükséges politikai, anyagi és katonai erővel, meg tudják védelmezni népeik szocialista vívmányait és békéjét. A másik nagy erőnk, hogy álláspontunk igazságos. Olyan tények mutatják ezt, mint a Szovjetunió nyilatkozata arról, hogy nem fog elsőként atomfegyvert alkalmazni. Az európai telepítésű középhatótávolságú rakéták kérdésében Andropov elvtárs legutóbb a Spiegelnek adott interjújában ismét pontosan körvonalazta a Szovjetunió állásfoglalását: kész saját fegyverzetét arra a szintre csökkenteni, amely- lyel jelenleg e fegyvernemben a két NATO-tagország, Anglia és Franciaország rendelkezik. A szocialista országoknak számtalan más időszerű javaslatuk is van. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé legutóbbi prágai ülésének határozatában és nyilvános felhívásában azt ajánlottuk a NATO-országoknak: kössünk megállapodást arról, hogy a két szövetségi rendszer egymás ellen nem alkalmaz katonai eszközöket. A fokozott veszélyt, a népekre nehezedő súlyos terheket nemcsak mi tesszük szóvá. A kapitalista országokban, Nyugat-Európában, magában az Egyesült Államokban is hatalmas békemozgalmak bontakoztak ki, amelyekre bizonyos NATO-pro- pagandisták azt mondták: ezek szovjet bujtogatásra, kommunista bujtogatásra keletkeztek. Szerintem ez a résztvevőkre bizonyos értelemben talán sértő is lehet, mert ebbe a békemozgalomba világnézetre, politikai pártállásra való tekintet nélkül bekapcsolódnak a legkülönbözőbb hivatású emberek: tudósok, orvosok, művészek, egyszerű dolgozók, akik megértik ennek az útnak a veszélyességét és rájuk nehezedő súlyos terheit. Amikor azt mondom, hogy álláspontunk igazságos, akkor ezt mély meggyőződéssel állíthatom, mert a kimondott tételek teljesen világosak. Mi azt képviseljük, hogy a nemzetközi helyzet minden vitás kérdését tárgyalások útján, a mindkét fél érdekeit figyelembe vevő megállapodásokkal kell megoldani. Ez vonatkozik még a fegyverzet kérdéseire is, amelyben a mi álláspontunk úgy szól, hogy egyenlő biztonságot — a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ez tisztességes és képviselhető álláspont. Ha azt kérdezik, hogy itthon mit lehet tenni a béke érdekében, azt tudom mondani, hogy politikánk és a nép erőfeszítéseinek eredményeként van bizonyos nemzetközi tekintélye a Magyar Népköztársaságnak. Kis ország vagyunk, de most van súlya a magyar szónak, a magyar szavazatnak. A döntő az, hogyan intézzük a dolgainkat itthon. Ha a hazai feladatokat még jobban megoldjuk, akkor a mi kis országunk szavának a nemzetközi kérdésekben is még nagyobb súlya lesz. Ami az szik nekünk, ha nem, egyiknek a gondja a másiké is éa hogyha az emberiség nem akarja önmagát elpusztítani, a civilizációt megsemmisíteni, akkor meg kell tanulnunk együtt Önünk. A tőkés gazdasági válságról mint kommunista, talán mondhatnám, hogy ez a tőkések baja, de más részről bizonyos mértékig ez minKérdés: Mi a véleménye Kádár elvtársnak arról, Hogy egyes nyugati elemzők azt hangsúlyozzák: ebben a nagyon nehéz és bonyolult vi- lóggozdasági helyzetben Magyarország azért tud eredményeket elérni, mert gazdasági módszerei egyre Kádár János, az MSZMP KB első titkára interjút adott a Magyar Rádiónak és Televíziónak általános perspektívát illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy ha az emberiség józan erői összefognak, a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hatásosan fel lehet lépni a háború megakadályozása érdekében. Országunk vezető tényezői mindent meg fognak tenni, hogy népünk biztonsága fölött őrködjenek. A magyar nép eddig elért szocialista vívmányait minden körülmények közt megvédj ük, azokat nem veheti el tőlünk senki sem. két is érint. Az emberiségnek vannak közös gondjai, a gazdaságban éppúgy, mint a természeti környezet védelmében. Hogyha nem fegyverkezéssel foglalkozna az emberiség, s a kormányok a békés egymás mellett élés elvét valósítanák meg, akkor itt lenne az ideje, hogy együttesen vegyék kézbe a természeti környezet védelmét is, hogy ne pusztítsuk el az emberiség létalapjait, a tiszta levegőt, a tiszta vizet Sok tekintetben ez a gazdaságra is vonatkozik. Kérdés: Következő kérdésem a világgazdasággal kapcsolatos. Hogyan látja a tőkés világ gazdasági válságát? Válasz: Az. objektív tények alapján úgy látjuk, hogy a kapitalista világ mély gazdasági, politikai válságban van. Ennek tüneteit népünk is ismeri, akik pedig jönnek-mennek a világban, közvetlenül is tapasztalhatják hogy még a legfejlettebb kapitalista országokban is jelentkezik az infláció, a munkanélküliség, a gazdasági fejlődés megtorpanása, a pénzügyi krízis. Ezek a jelenségek a kapitalista világrendszerben politikai válságokkal járnak. Országunk adottságai olyanok, hogy bizonyos mértéit - ben a nemzetközi környezettől is függünk. Ez a nemzetközi környezet azonban kétféle. Külkereskedelmünk részben szocialista, részben nem szocialista országokkal bonyolódik. Exportunk értéke csaknem eléri a nemzeti jövedelmünk felét Nemzetközi kapcsolataink így alakultak, ezért bizonyos értelemben hátrányosan érint minket a kapitalista gazdasági válság. Nekem olyan a beosztáson» és kötelezettségem, hogy találkozom többek között a kapitalista világ néhány vezető politikai, gazdasági, pénzügyi tényezőjével is. Mindnyájan ezen a földön élünk és ezért a békés egymás mellett élés jegyében tárgyalnunk kell. Volt szerencsém a múlt esztendőiben találkozni az úgynevezett harmincak klubjával, a nemzetközi pénzvilág korifeusaival, akik akkor Budapesten tartották ülésüket, a most Tokióban tanácskoznak. Arról beszélgettem velük, hogy nem nézhetjük leegyszerűsítve különböző világszférák problémáit. A szocialista országoknak vannak fejlődési nehézségeik, A kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellentmondásai miatt súlyos problémákkal küzd. Az úgynevezett harmadik világban, több fejlődő országban pedig a nép, amely évszázadok után most nyerte el ismét függetlenségét. elmaradott viszonyok között el. Ha telKérdés: Az elmúlt három évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet és gondjaink is szaporodtak. A közvéleményben ezzel kapcsolatban bizonyos fokú aggodalom jelenik meg. A Központi Bizottság ebben a helyzetben hogyan Ítéli meg az ország belpolitikai hely- 7étét? Válasz: A Központi Bizottság nagyon gondos és lelki- ismeretes vizsgálat alapján a valóságnak megfelelően úgy ítéli meg az ország belpolitikai helyzetét, hogy az szilárd, olyan, amilyennek egy szocialista országban lennie keli. A párt, mint a társadalom vezetője és a tömegek között a kapcsolat egészséges, szoros. Ószintén és nyíltan beszélünk mindennap és minden kérdésről. A párt nyílt politikája — amelyhez a továbbiakban is tartjuk magunkat — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek sokat fejlődtek az országos gondok megértésében, is. Az egység, az összefor- rottság társadalmunk fő ereje. Ez szilárd politikai helyzetet jelent, amit mindenütt számon tartanak, figyelmek és nagyra értékelnek, még azok is, akik nem nagyon, szeretnek minket Az értelmes és gondolkodó ember szembenéz a nehézségekkel és keresi a megoldásokat. Az aggodalmaskodók a szubjektív adottságaiknak megfelelően reagálnak a nehézségekre, megijednek, lebénulnak. Társadalmunk fő pozitív erőinek rájuk is hat- niok kell és meg kell győzniük őket arról, hogy minden körülmények között lehet és kell dolgozni, és az erőfeszítésnek van eredménye. A mostani központi bizottsági ülés számvetése, a mögöttünk lévő három év mérlege is éppen azt mutatja, hogy a céltudatos erőfeszítés nagyon nagy nehézségek közepette is meghozza gyümölcseit, eredményeit. Mi minden problémára, ami a belpolitikában, az országban adódik, a céltudatos cselekvést, az értelmes emberi munkát tartjuk a megoldásnak. jobban hasonlítanak a tőkés gazdaság módszereihez? Válasz: Vannak ilyen nézetek és ennek okait sokféleképpen lehet megközelíteni. El lehet indulni onnan is, ahogyan a kapitalista világ közvéleménye 1956-ban találkozott Magyarországgal közvetlen közelről. Sajnos olyan időpontban, amikor az ország egy súlyos és mély válságot élt át: a hibák óriási halmaza gyűlt össze a szocializmus építésében, s ellenforradalmi törekvések jelentkeztek. Utána, amikor — egy kicsit a világ csodálkozására — Magyarország kezdett magához térni és kikapaszkodni ebből a gödörből, a kapitalista propagandistáknak is valami magyarázatot kellett erre találni- ok. Nem akarták kimondani, hogy a konszolidáció a szocializmus ereje és vívmánya, a szocialista céljához ragaszkodó nép erőfeszítésének az eredménye. Ezt a bizonyítványt nem akarták kiállítani, ehelyett — jobb híján — kitalálták, hogy mi kapitalista módszereket alkalmazunk. Az igazsághoz tartozik: az ilyenfajta hírverést elősegítette, hogy a szocialista gyakorlatban újítottunk, újítanunk kellett bizonyos dolgokban. Ezeknek a változtatásoknak a lényege az, hogy a rendszer alapvető szocialista jellegét megőriztük és tovább építettük — a mező- gazdaság szocialista átszervezésével tulajdonképpen a konszolidáció időszakában fejeződött be a szocializmus alapjainak a lerakása — de bizonyos dolgokkal szakitanunk kellett. Arra kellett törekednünk, hogy a felelősséget és a gondokat is megosszuk a dolgozó milliókkal, s bevonjuk őket a cselekvésbe. A szocialista rendszer működését egy kicsit rugalmasabbá, és hozzá tehetem, demokratikusabbá is tettük. Ez decentralizálással járt, az emberek vállalkozókészségét, a vállalatok ónálló és hatékony működését kellett serkentenünk, és ez új módszereket, új megoldásokat is jelentett. De hogy ezeknek semmi közük a kapitalizmushoz, azt százféle módon lehet bizonyítani. Ez egyébként a központi bizottsági ülésen is szóba került. Az előadói beszédben is rámutattam, hogy annak idején milyen elemi, egyszerű kérdésekről is vitatkozni kellett. Fel kellett oldani például a munkás munkahelyhez kötöttségét, éppen a jobb, szocialista munka érdekében. Meg kellett szüntetni a begyűjtési rendszert és át kellett térnünk a mezőgazdasági termékek szerződéses rendszerű felvásárlására. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése — megkezdődött a vita a háztáji gazdaság körül. De nem akarom a végtelenségig sorolni, a fontossága miatt még csak ezt említem: korszerűsítenünk kellett gazdaságirányítási rendszerünket is. Ezek nem kapitalista módszerek, ezek a szocialista társadalom szocialista módszerei, amelyeknek a fő célja az, hogy a felelősség, a kezdeményezőképesség, az alkotókészség növelésével felszabadítsuk, és megfelelő, rugalmas módszerekkel segítsük a szocializmus építését, a szocialista társadalom alapjainak további szilárdítását. A Központi Bizottság ülésén is megemlítettem, bár közismert tény, hogy Magyarországon a termelőeszközök 98 százaléka köztulajdonban van. Megnéztük, hogyan oszlott meg a különböző szektorok között az 1982-es évi termelés. Kiderült, hogy az ipari termelés több mint 93 százalékát állami szektor termelte, 5,6 százalékát a szövetkezetek, tehát az ipari termelésnek csak 1,3 százalékát adta a magánszektor. A mezőgazdaságban hasonló a helyzet. 1982-ben a mezőgazdasági termékeknek az állami gazdaságok 16,5 százalékát, a szövetkezetek több mint 68 százalékát, a kisegítő gazdaságok pedig több mint 14 százalékát állították elő. Ez mind a szocialista mezőgazdaság integráns része. A hajdanvolt magángazdaságok, amelyek szórványosan, szinte múzeumi darabként egyes vidékeken még léteznek nálunk, a mezőgazdasági termékeknek mindössze 1,1 százalékát teripelték meg. A kereskedelmi forgalmat nézve kiderül, hogy a múlt évi teljes forgalomnak mintegy 63 százalékát az állami, több mint 36 százalékát a szövetkezeti kereskedelem bonyolította, a maradványt pedig a magánkereskedelem. Mi serkentjük, ösztökéljük a kisipari tevékenységet, azt akarjuk, hogy éljen és működjék a kiskereskedelem ott, ahol helye van és működnie kell. Vagy nézzük a kérdés másik oldalát, amit úgy hívnak, hogy hatékony vagy nyereséges gazdálkodás. Megmondom őszintén, számomra ez elvi kérdés is. Ha egy gazdasági egység a tőkés kezében bizonyos nyereséget ér el, akkor megkövetelhetjük, hogy szocialista köztulajdonba véve még nyereségesebben működjék. Vajon miért kapitalista módszer az, ha arra törekszünk, hogy a munka magasabb termelékenységével, a ráfordított munkaidő csökkentésével, kevesebb anyaggal, kevesebb energia felhasználásával jobb minőségű árut termeljünk? Kérdés: Kádár elvtárs az imént utalást tett a gazdaságirányítás ___rendszerére, a mit 1968-ban vezettünk be. Milyennek ítéli meg a jelenleg működő gazdaságirányítási rendszert, és milyen további teendőket lát? Válasz: Jó, hogy ez is szóba kerül, mert a gazdaság- irányítási rendszer reformjáról, amit kidolgoztunk és 1968. január 1-én bevezettünk, itthon is, nemzetközileg is vita folyt. Ennek a gazdaságirányítási reformnak az a lényege, hogy a törvénybe iktatott szocialista népgazdasági tervet a piaci viszonyok figyelembevételével, a közvetlen termelő gazdasági egységek nagyfokú önállóságával valósítjuk meg. Az irányítás nem a központi terv részletes és tételes fölbontásával, az egyes vállalatok feladatainak kijelölésével, hanem közgazdasági szabályozókkal történik. Ez bonyolultabb, áttételesebb, de a gyakorlatban jól működő, hatékony szocialista irányítási rendszer. Legalább mi meg vagyunk erről győződve, bár soha senkinek sem ajánljuk a módszereinket, mint valami egyedüli üdvözítőt. Korábban, amikor a központi tervet felbontottuk, mindé a gazdasági egységre, az össztermelés mintegy 8 százaléka került a raktárakba úgy, hogy sem itthon, sem külföldön nem kellett senkinek. Ezt is megszüntettük az új irányítási rendszerrel, amelynek hatására az üzemek a piaci igényeket jobban figyelemé veszik. Bár sajnos nem olyan mértékben, mint szeretnénk, de mindinkább azt termeljük, amire valódi szükséglet van itthon, vagy amit nemzetközileg értékesíteni lehet. Ez a mi irányítási rendszerünk. Vannak persze olyanok is, akik valamilyen okból kiindulva, mindig valamit újítani akarnak. Hallottunk olyan véleményeket, hogy most a reformot is meg kellene reformálni. Ez eszünk ágában sincs. Mi szocialista irányítási rendszert valósítunk meg, ameíy a gyakorlatban bevált. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy a tapasztalatokat figyelemmel kövessük, és ha az intézményeken, módszereken igazítani és fejleszteni kell, ezt meg fogjuk tenni. De ezt az irányítási rendszert valami gyökeresen másra felcserélni nem fogjuk. Kérdés: Az emberek szá- mára egyre világosabb, hogy az életszínvonal megőrzése nem ígéret, hanem közös társadalmi feladat. Mégis tény az, hogy az emberekben él egyfajta aggo- dalom, vajon ez a program torthotá-e, megvalósitha- tó-e? Válasz: statisztikai mutatóink az országos átlagot fejezik ki, amitől természetesen az egyének és az egyes családok helyzete eltérő. Do hát nincs más tudományos mérőeszköz, mint az országos átlag. A kongresszuson három évvel ezelőtt a párt úgy ítélte meg a helyzetet, és arra vállalt kötelezettséget, hogy figyelembe véve a hazai lehetőségeket és a nemzetközi körülményeket, az addig elért életszínvonalat országos átlagban számolva megtartjuk. Most nagyon gondosan megvizsgáltuk ezt és megállapítottuk, hogy ezt a kötelezettséget, a rendkívüli és akkor még nem látott nehézségeket leküzdve, be tartottjuk. Az adatok bizonyítják, hogy az első két esztendőben, 1981-ben és 1982-ben a reáljövedelem valamivel több, mint három százalékkal, a lakossági fogyasztás pedig majdnem négy százalékkal növekedett. A múlt év végén, az 1983-as terv jóváhagyásánál megmondtuk, hogy a reális számvetés szerint az idén bizonyos megtorpanással kell számolnunk. Most úgy ítéljük meg, hogy ha az előző két évben elért lendületet megőrizzük és munkánkat továbbra is javítjuk, akkor teljesíteni tudjuk a kongresszuson vállalt kötelezettséget: az elért élet- színvonalat megőrizzük. Kérdés: Az utóbbi években élesedett a két világrendszer közötti eszmei harc. Ellenfeleink nagy előszeretettel beszélnek a szocializmus válságáról. Hogyan látja a magyar párt vezetése a szociálismus helyzetét es lehetőségeit? Válasz: A társadalmi rendszerek harca régóta folyik. Az idén világszerte megemlékeztek Marx Károly születésének 165. és elhunyténak 100. évfordulójáról. Marx kimagasló történelmi személyiség, zseniális ember volt. Tanításait kezdettől fogva támadják, de az élet ezzel semmit nem törődött, és Marx eszméi világszerte elterjedtek. Az emberiség szerencséjére Marx és Engels után feltűnt századunk kimagasló teoretikusa és forradalmára, Lenin, aki továbbfejlesztette ezt az elméletet. Létrejött a világ első (Folytatás a 3. oldalon >
