Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-29 / 100. szám

Gyerekszínházi bemutató A sárkány is ember Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy színház, amely elhatározta, hogy a gyerekeknek is játszik, mert úgy remélte: belőlük fel­nőttként sem lesz hűtlen né­ző. Azóta kinőtt a gyerek­korból az az első nemzedék, s talán tényleg nem vált be­lőlük színházkerülő. Igaz, már nem gyerekszínházi előadásokra járnak, de azo­kat — a jövő érdekében — ma is folytatja a Csiky Ger­gelyről elnevezett teátrum. Kedden délután új bemu­tatót tartott a színház társu­lata. Marsall László — is­mert költő — mese játékát vitte színre, Gazdag Gyula vendégrendezésében. Most légy okos, Domokos! A jegyzetíró ugyanis mindig nagyobb gondban van, ha gyerekdarabról kell írnia. Mert neki tetszhet vagy nem tetszhet egy előadás, de nem az a mérce! A mércét a gye­rekek állítják föl. Egy gye­rekszínházi bemutató akkor jó, ha a nézőpalánták lélek­ben együtt vannak a szín­padi cselekménnyel, azt köz­bekiáltásokkal serkentik, igyekeznek befolyásolni a pozitív hősök sorsát, figyel­meztetve őket, hol les rájuk a gonosz. Elöljáróban elég annyi, hogy Marsall László kellemes vígjátékában a gyerekek ráhangolódtak a cselekményre, megpróbál­ták közbekiáltásaikkal segí­teni Sziporka királykisasz- szonyt, akit elragadott a háromfejű... Csakhogy Sziporka valójá­ban el volt ragadtatva a há­romfejűtől! Marsall László, az ezerleleményű költő mesei víg­játékéban ugyan­is az az unikum, hogy a közismert fordulatokat, n.e- sei helyzeteket kifordítja, a me­seszerkezetbe menetiránnyal szemben pörgeti bele a csavaro­kat, így aztán az untig ' is­mert hősök is más ábrázatot nyernek. A marsalli mesehő­sök erősen emlékeztetnek a mindennaojainkból ismert embertípusokra. Mondhat­nánk, egy-egy jellemző em­beri sajátosság absztrakciói. A jól ismert — unt? — típusmese így szólna: egy­szer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, an­nak egy gyönyörüszép lánya, akit tizenhatodik születés­napján elrabolt a gonosz háromfejű sárkány. Sírt, rítt a szegény király, és annak ígérte lányát, meg a fele királyságát, aki kiszabadítja a sárkány rabságából. Sok nemes vitéz feje hull a por­ba, de egy sem bír a sár­kánnyal, mígnem akad egy királyfi, aki előbb térdig, majd derékig, aztán nyakig vágja a bestiát a földbe, és sitty-sutty lenyiszálja mind a három fejét. Megtartják a lakodalmat, és boldogan él­nek, míg meg nem halnak. Marsall Sziporka és a sárkány című darabjában Rádiójegyzet Életünk tükre „A népköztársaság az ál­lam területén élő összes nemzetiségeket gazdasági­lag, politikailag és kulturá­lisan egyenjogúnak nyilvá­nítja. Biztosítja a nemzeti­ségeknek a közigazgatásban, az állami élet minden terü­letén való részvételüket, egyenjogú és arányos képvi­seletüket a törvényhozásban és végrehajtásban” — ez már a kommunista párt 1944 végi programtervezetében olvasható volt Magyarország felszabadult részein. A kér­dés napjainkban is sarkala­tos pontja nemcsak a bel-, hanem külpolitikánknak is. Nemzetiségi honfitársaink közérzete, paritástudata, hogy úgy mondjam: közügy. László Lajos Jelenkor, Napjaink, Somogy folyóirat- beli publikációi arról tanús­kodnak, hogy elmélyülten foglalkozik a témakörrel, ri­portjai megkönnyítik a kö­zeledést. Etetünk tükre cí­mű szerda este hallott do­kumentumműsora is e céllal készült, s — mint értesül­tünk róla — első része egy sorozatnak, amelyben majd á megyénkben horvát nem­zetiségiek is megszólalnak. Most a Tolna megyei Gyönk lakosait kereste föl mikro­fonjával, hogy faggassa őket múltról, jelenről. A múltról, amelyről egyik alanya így fogalmazott: „Ha a bevert szöget kihúzzák, azért a nyoma ott marad a fában...” Igaz, de azokat a szögeket mégiscsak ki kell húzni. A műsorral László Lajos is kihúzott egyet-kettőt, azt hi­szem. Remek riportalanya, a tiszteletes segítségével fel­vázolta a Gyönkön élő né­metség múltját, néphagyo­mányait. Ez önmagában is ébren tartotta volna érdek­lődésünket. ö azonban to­vábblépett a múltidézésen. Napjaink konfliktushelyze­teit sorakoztatta fel. Ezek közül mi most egyre reflek- torozunk: az iskolában a gyerekek az irodalmi néme­tet tanulják, otthon a dia­lektust hallják. Tanulásuk eredményessége megkérdő­jelezhető. „Az oktatás fa­vágás” — fogalmazott valaki keményen. Ezen bizony, töp­rengenünk kell, ha nem akarjuk csak „letudni” a nemzetiségi nyelvoktatást. Nem hagytak közönyösen azok a vallomások sem, ame­lyeket mindkét oldalról hal­lottunk a műsorban: buko­vinai székelyeket és német nemzetiségieket a megbéké­lésről. így vált a dokumen­tumriport igazi László La- jos-i művé. Várjuk a folyta­tást. L. L, minden másképpen van. A sárkány is ember. A király meg olyan, mint a hatalma­sok általában: nehezen ereszti ki markából a jo­gart. A híres-nevezetes sár­kányölő pedig alapjában gyáva szélhámos, aki tisz­tességtelen eszközökkel' jut a sárkány két fejének birto­kába. Ezért aztán csak tap­solhatunk, amikor kiderül, hogy Sziporka csókja deli legénnyé változtatja az egyfejűt és életre kelti a másik kettőt is, legényként és leányként adva életet ne­kik. A marsalli mese fordu­lópontja — a siker kulcsa — ott van, hogy a gyerekek fölismerik-e, hogy nem a linkóci vitéznek kell szur- kolniok. A kaposvári előadá­son ez egy ütemmel később történik meg, mint kellene, de végbemegy a gyermeki lelkekben. Talán furcsa, hogy a mél­tatást nem a főszereplőkkel kezdem. Az ok természete­sen az, hogy igazából nem ők tartják pillérként ezt az előadást. De Gőz István nyi­tó magánszáma nem öncélú betét, mert megadja az egész előadás alaphangula­tát. Remek asszisztensével, Kása Bélával olyan kettőst produkál, hogy a felnőtt nézőnek eszébe jutnak az egykori filmes nagy párok, Stan és Pan, Zoro és Huru. Aztán, amikor Gőz ezüstlo­vagként lép föl, az újabb mulatságforrás. Pillér a sárkányok öreganyját, Nya­nyát játszó színésznő alakí­tása is; a szememhez kellett emelni a műsorlapot, hogy a pompás jelmezben, maszk­ban fellépőt azonosítsam Tóth Eleonórával, akinek hangja — noha már több­ször hallhattam — erőssége ennek az előadásnak, s ak­kor még nem szóltam ki­emelkedő játékáról! Ha Tóth Eleonóra iskolázott, többre is érdemes hangjáról — Segíthetnél nekem. Mi ketten annak a nyavalyás... tanknak is a végére jár­nánk, hehe — s bizakodón várta a választ. Libus nem tudott semmit sem válaszolni, mert az ut­cán kis szamárkordé közele­dett, ezzel járták a bálokat és tánciskolákat Perényiné Ottilia asszonnyal, aki a szamarat a naményi vásáron vette egy ömbölyi cigánytól. A dobos, Hakli Zsigmond hajtotta a szamarat, csattog­tatta az ostort, és összefüg­géstelenül hadonászott mel­lette a Vak Légiós is. Hakli, Libus mellé érve, kiabálni kezdett: — Fel akarnak fogadni egy tangoharmonikást! — Vagy a tangoharmoni- kás vagy én! — kiáltott oda Libusnak a Vak Légiós is. — Hány felé kell osztanunk akkor azt a kevés kis pénzt, amit megkeresünk? A lelke- met is beleadtam a zenekar­ba ... Akkor megfelelő vol­tam, amikor fagyba-hóba kellett menni, Magosligetig, meg Lónyáig, egy darab ke­nyérért étlen-szomjan ját­írok, feltétlenül mellé kell állítanom Krum Ádámét is. Ö a nap az előadásban; szkeptikus napkeleti bölcs­ként szemléli a történést, s ha kell — deus ex machi- na — be is avatkozik. Pom­pás alakítás! Helyén van Cselényi Nóra Nagybőgős- nyoszája is — ő még egy bugivugit is intonál a hang­szeren —, fülben ragadnak a Káposztáshímzőnyosza (Si- mány Andrea) sikkantásai. Lázár Kati ugrott be a pre­mieren a sárkányok anyjá­nak, Banyának a szerepé­be, s az előadás egyik leg­jobbja lett. Sziporkát Lukács Csilla formálja meg: sok lehetősé­ge nincs, a kevéssel azonban jól él. A háromfejű — Szántó György, Dunai Ká­roly, Gangli Edit — általá­ban azzal van elfoglalva, hogy mozgását összerendez­ze; amikor ez sikerül, fel­szabadultan bolondoznak is. sőt megteremtik azt a lélek- csöndet bennünk, amit az okoz, hogy nekik kell szur­kolnunk. Cserna Csaba öreg királya korrekt alakítás. Székely B. Miklós derekasan küzd. (A szerepével.) Ének­számai is sziszifuszi munkát jelentenek neki és a hallga­tónak. Kisvárday Gyula igyekszik duettjeiket siker­re vinni, az ő hangja biztos bankbetétje a színháznak. A darabot Donáth Péter taka­rékos, de fantáziát lódító díszletében, csodaszép jel­mezeiben játsszák. Darvas Ferenc muzsikája gyermek­operai magasságokba ránt­ja az előadást, és ezt a kar­mester, Hevesi András vilá­gosan érezte: vezényletével főszereplővé emelkedik a kitűnő, lelket gyönyörköd­tető zene. Kár volna, ha „meghalnának” a melódiák a gyerekdarab-széria lefutá­sával.» Lesltó László szottam. Most meg, hogy egy kicsit híresebb zeneka­runk van, ajánlkozik min­denki, egy tangoharmonikás is ... A harmonika sosem volt magyar hangszer, de ez igen — kapta maga elé a hegedűjét, mintha éppen játszani készülne. — Most már oszoljanak, kérem! Menjenek haza! — szólt rájuk az egyik civilru­hás rendőr. — Elmúlt már az az idő, amikor a saját szakállukra forgathatták föl a falut! — kiáltott valaki a Libus köré csoportosulok közül. A puskás ember intézked­ni készült; már nyúlt is a vállán meredező fegyver­hez, amikor észrevette, hogy szemben vele, a palánk mö­gül, kis kétujjnyi résen, va­laki éppen őt vette célba egy górészállal. Szinte megbűvölten bá­multa a górészálat. — Tegye el, kérem! Ne­kem utasításom van, hogy használhatom a fegyveremet — kiabálta. — Szigorú utasításunk van — erősítette meg egy kis sovány civil rendőr is, aki először nem akart hinni a szemének, csak topogott a palánk előtt, hol az egyik, hol a másik zsebébe nyúl- kált, mintha elfelejtette vol­na, hol tartja a revolverét. Mindenki azt a górészálat leste. Libus oda akart menni a palánkhoz, hogy megnézze, ki célozgat a puskás ember­re, de az egyik civil rendőr megfogta a vállát. — Ne menjen oda, majd mi elbánunk velük! Magá­nak egyébként is mellettünk a helye! — és a belső zsebé­ből előhúzta egészen kicsi, fekete pisztolyát. Az események irányítá­sát mégis a puskás ember vette át, végtére is ő ismeri itt legjobban a terepet, egy ideig itt élt a faluban. Egyébként is úgy érezte, hogy sok elszámolnivalója akadt az utóbbi időben a fa­luval, most itt az alkalom, hogy törlesszen. — Van ezeknek még pisz­tolyuk is — jegyezte meg, s HÉTVÉGI Zöld ruháját vette föl a természet; jól áll a dombo­kon a fűszoknya, a fákon a lombkorona... Lesznek, akik majd időznek is a zselici lankákon vagy a nagy tó mellett töltik a hét végét, amely fölé a sirályok hí­meznek betűket röptűkkel. a somogyi diákok sokasága ma reggel Keszthelyre uta­zik, hogy részt vegyen a kö­zépiskolásoknak megrende­zett helikon ünnepségen, azt szereplésével gazdagítsa. Bizonyára sok csurgói és környékbeli tekinti meg a Csokonai Vitéz Mihály Mű­velődési központ nógrádi napjainak programját; ki­állításokat, diavetítéseket stb. A vetélkedőkhöz sok sikert! Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban szom­baton 10-re a gyerekeket várják, játszóházi mókákra. Tizenhat órakor kezdődik a táncházi mulatság. Barcson, a Dráva múzeum a Nádud­var fekete kerámiája című kiállításra vár látogatókat. Mivel is kezdhetnénk a kaposvári műsorajanlatot, mint a május elsejei vidám majálissal, mely egyszerre három helyszínen is zajlik? A cseri parkban 14 órakor kezdődik a gyermek- és fel- nőttműsor. A Tokaj-erdő is hangos lesz aznap délután, és a Deseda környéke is! A Killián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Köz­pont ajánlata ma 10 órától A természetvédelem' oktaiá­Csak egy ugrás innen Nagyatád, ahol a Gábor Andor Művelődési Központ­ban szombaton 20 órakor kezdődik a Csiky Gergely Színház nagyszerű előadása, Zorin Varsói melódia című színműve, amelyet Babarczy László rendezett, és a mű­vészházaspár, Pogány Judit és Koltai Róbert ad elő. A konzervgyári Radnóti Mik­lós klubban aznap 19 óra­kor kezdődik program: ma­jális, Krasznai József és ze­nekara gondoskodik a talp- alávalóról. Marcaliban, a kulturális központban vi­szont a IV. országos népmű­vészeti kiállítás somogyi pá­lyamunkáinak bemutatóját tekinthetik meg az érdeklő­dők. A kiállítás május 15-ig látható. Képünkkel a helyi múzeumban „tájolunk”, ahol a Nagykunság népművészete mutatkozik be. Libus tudta, hogy most az egyszer igazat mond. Né­hány ember leszerelte ke­rékpárjáról az első léket, a belül lyukas alumíniumo­dat eldarabolta, rádrótozta a pisztolyalakúra farigcsált deszkára, majd addig szűkít- gette, alakítgatta az arasznyi fémcsövet, hogy a töltényt beillesztve egy tompára ka­lapált szöggel kilőhette. A szöget befőttesgumi lendítet­te a tölténynek, a golyókat pedig a céllövőversenyekrőí lopták. Erről a pisztolyról tudhatott meg valamit a puskás ember. A nagy izga­lomban úgy látszik, arra gondolt, hogy míg valaki gó­részállal ijesztgeti a palánk mögül, a cinkosa a speciá­lis pisztollyal rájuk lőhet. A rendőrök apránként szemügyre vették a környé­ket. Libus elkiáltotta magát: — Tűnj el! — Talán sej­tette, hogy ki húzódhat meg a kerítésnél, ki viccelhet a három civilruhással meg a puskás emberrel. Ennyien maradtak csak, összesen né­gyen, a többiek apránként továbbindultak a szomszéd falvakba. A palánk mögül mégsem tágítottak, újra és újra meg­rázta valaki a vékony kis górészálat, mintha egy gép­pisztoly lenne, és sorozato­kat adna le. (Folytatjuk.) sának időszerű kérdéseiről című előadás pedagógusok­nak. Tizennégy órától orvo­si tanácsadó-szolgálat műkö­dik 17 óráig. A közgazdasá­gi szakközépiskola bálja 18 órakor kezdődik. Szombaton 9-kor megyei honismereti találkozót rendeznek itt. Az intézményben látható a ter­mészetvédelmi kiállítás. A Tungsram ifjúsági klubban ma 18 órakor Pécsi képek címmel emlékidézőt tartanak a fiatalok. A Somogy me­gyei Művelődési Központ szabadidőklubjában grafikai játékok szerepelnek a mai programban. A Latinka Mű­velődési központ nyugdíjas­pedagógus klubjában ma az ünnepek és szertartások eredetéről és változásáról lesz szó. A Csiky Gergely Színház­ban ma délután a gyerekek­nek játssza el a társulat Marsall László Sziporka és a sárkány című mesejátékát Gazdag Gyula rendezésében. Sziporka: Lukács Csilla. Este A Werthert már megír­ták című Katajev—Beremé- nyi mű szerepel műsoron Gothár Péter rendezésében. Gyimát Máté Gábor alakít­ja. Ugyanezt a darabot va­sárnap este is eljátsszák. A mozik közül a Vörös Csillagban Francis Ford Coppola sokszoros Oscar- díjas filmjének, a Kereszt­apának a folytatását vetítik a maffia amerikai ágáról. Mario Puzo regényének filmváltozatában Al Paccino alakítja a főszerepet, Diane Keaton mellett. A Szabad Ifjúságban délután a Hintó géppuskával című szovjet kalandfilmet játsszák. Az esti két előadáson a Kisda- rázs című francia alkotást vetítik, ezt a magyar szár­mazású Jóska Pilissy ren­dezte. A Latinka mozi prog­ramja szombat—vasárnap A remény joga című Kézdy Kovács József-film. A Mo­zimúzeumban ma még a Ray Ripby-regényből készült A domb című angol film szerepel a programban, a hét két utolsó napján vi­szont a Hairt és a Hideg­vérrel című filmet játsszák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom