Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
Munkavendégség cirkuszsátorban Gyermekjátékok Megyei döntő? Babits nevében, szelleme nélkül Babits Mihály vers- és prózamondó megyei döntőt rendeztek szombaton 14 órai kezdettel a kaposvári Palmí- ro Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében. Mondhatni házi vetélkedő volt, hiszen nézője alig akadt e rendezvénynek. A huszonöt nevező vers- és prózamondóból olyan kevesen jelentek meg, hogy e sorok írója jobbnak véli le sem írni. Elég annyi, hogy alig voltak többen, mint az öttagú zsűri: Máté l-ajos elnök, Hars György költő, tévészerkesztő, Szélyes Zoltán tévérendező, Fehérvári Győző rádiós szerkesztő és Gránovics István, a rendező Tolna megye képviselője. Mint Máté Lajos elöljáróban közölte, az eredmény csak az országos ösz- szefeítés után derül ki; akkor válik el, ki jut el abba a versmondótáborba, amely a rádiós középdöntő mezőnyét adja majd, ahonnan a tévésrádiós döntőig visz a legjobi bak útja. Somogy előtt hét megye rendezett döntőt. Kötelező és szabadon választott mű szerepelt .a megjelentek programjában. Ba- bitstól minden műfajban lehetett választani, más költőtől csak verset. Fekecs Beáta, az első szereplő például a szekszárdi születésű költő Babona, varázs című költeményét mondta el és 34 pontot kapott a zsűritagoktól. Kerekes Éva ismét egyéniségéhez választott verset — s helyesen tette, akár csak az Arany balladamondó-verse- nyen! —, most Weöres Sándornak Az éjszaka csodái című szürrealista remekét adta elő, ezt később Vörös Évától is hallhattuk. Az előbbi versenyző 39, az utóbbi 32 pontot érdemelt. A Táncsics gimnázium különleges egyénisége, Bojtor Ákos egyik választása Mészöly Miklós Istenem című „ötletmorzsája” volt. A főiskolás Sztruhár Erzsébettől Babits Utálom a szememet című írását hallottam, míg Szakács István A könnytele- nek könnyei című Babits- vers mellett döntött a „kötelező program”-ban, s ezt romantikus hevülettel tolmácsolta, ő maga hatódott meg közben — apró melizmákat lopva a szótagokba —, ahelyett, hogy a maroknyi közönséget igyekezett volna „ujjai köré csavarni”. Sziva Csaba Ady Endre őrizem a szemed című versének elmondásáért 33 pontot kapott az értékelőktől. Vadál Erzsébet Babitstól a Vágyak és Soha című költeményt adta elő. A fiatalok között feltűnt egy ősz versmondó, Dévai Zsigmond; Indulás az öregkorba, ez volt a Babitstól választott vers. Érezhetően magáévá tette, de nem Ba- bitsot, hanem önmagát „adta ki” vele, ezért kapott csak 29 pontot. A színvonal tehát körülbelül azonos volt a megjelenés arányával. Kevés produkció győzött meg a maroknyi mezőny meghallgatásakor; a megjelentek nagy része is csak „letudta” az eseményt, igazából nem reménykedett a továbbjutásban, amelyre — érzésem szerint — egy, legföljebb két versenyző számíthat. L. L. „A" Garas Tényszerűen: Garas Dezső, a magyar színház- és filmművészet egyik ásza ezeket a heteket Kaposváron tölti, munkahelye a Csiky Gergely Színház mögötti cirkuszi sátor, amelyben Müller Péter Búcsúelőadás című zenés történelmi bohócjátékát rendezi. Ismert, kitűnő színművész, országos népszerűségnek örvend. Szubjektíve: hajlamosak vagyunk az ismert emberről azt hinni, hogy ismerjük, mert akaratlanul is szerepeivel azonosítjuk. Garas egy azok közül, akikre Ady karakterológiája jellemző: észak-fok, titok, idegenség. Több interjú olvasása, hallgatása közben éreztem ezt; személyisége terra incognitájába tollat, mikrofont tartó embert ritkán enged be. Válaszai emiatt emlékeztetnek arra a vívóra, aki ugyan nem támad, de mesterien hárítja el a másik pengéjét. Beszélgetésünk tehát nem „bájcse- vely”, hanem két idegen kérdés—felelet mérkőzése, másként: „munkabeszélgetés” ... — Sándor Pál filmjében szállóigévé lett ez az ön által kimondott óhaj: „Kell egy csapat!” Megtalálta-e itt, a kaposvári színházban ezt a csapatot? — Nem vagyok autentikus annak megítélésében, hogy itt van csapat vagy nincs. Ezt maguknak kell megítélni, ne tőlem kérdezzék! Ami a szállóigét illeti: Sándor Pálé, és nem az enyém. — Garas Dezső eszerint ismeretlen földre lépett, amikor Kaposvárra érkezett? — Nem, a Csiky Gergely Színház előadásai közül láttam A revizort, A Marat halálát és a „Werthert”, ezek rendkívül kedvező benyomásokat hagytak bennem. A Búcsúelőadás szín- revitelére Babarczy László kért fel, és igent mondtam. Az, hogy a darabot cirkuszi sátorban játsszuk, nem az én ötletem volt, a színház tette lehetővé. Bebizonyosodott, jó ötlet volt... — Majdnem évtizede, hogy először fölmerül a kaposvári vendégeskedés gondolata: akkor Thersitész szerepére hívták, a Babarczy László rendezte Troilus és Cressi- dába. — így volt, de akkor nem tudtam vállalni elfoglaltságom miatt. — A lexikon szerint Goldoni Fogadósnéjának némaszerepében tűnt föl, bennem azok az újságcikkek fogantak meg, amelyek Karinthy Ferenc Szellemidézés című művének az „Apa, nekem ördöggörcsöm van!” mondatát mondó fiúként értékelték nagyra teljesítményét. — Főiskolásként játszottam el a néma szolgát a Nemzetiben. Karinthy Ferenc kulcsművében is ott alakítottam azt a fiút, az idősebb fivért, akit az író bátyjáról, Gáborról mintázott. — Garas Dezső két Koldusoperában játszott. A Madách Színházban Leprás MáK/'ss György Mihály Akár hiszi uraságod, akár nem, a mi üzemünket is elérte a gazdasági társulások, kisvállalkozások mindent elsöprő hulláma. Ne mondja el senkinek, de így van: a főnökömet, Szimcsák művezetőt magunk között már ge- b inenciás uramnak hivjuk! Tudja, a felesége megpályázott egy bérelhető illatszerboltot, megnyerte a verseny- tárgyalást, s amióta megnyílt az üzlet, a főnökkel alig lehet szót váltani. Főállásban művezető, fusiban meg a hitvesénél anyagbeszerző. Volt olyan eset, hogy fontos alkatrészeket, műszereket kellett kivételezni a raktárból; hát fogtam magam, busszal kimentem Rákoske- resztfelsőre, mert ott van az üzlet, a nőtől vettem egy tubus borotvakrémet, vele meg aláírattam a raktári kivitelezőt. És tudja, hogy Szappanos Jenő, a karbantartók vezetője mibe vágott bele? Mivel Szakközépiskolai kórusok találkozóját tartották tegnap Miskolcon, a Rónai Sándor megyei művelődési központban. A most másodízben rendezett találkozón a miskolci Kossuth gimnázium fogadta és látta vendégül a szakközépiskolai együtteseket. A kilenc iskola csaknem félezer diákjából álló kórusok a délelőtti órákban mutatkoztak be, számot adva fölkészültségükről. Ezt követte a találkozó kiemelkedő eseménye: a kórusok Farkas Ferenc Kossuth-dijas zene- szerző erre az alkalomra írt két művét adták elő, a szerző vezényletével. Az énekkari vetélkedő után a Kossuth gimnázium tanulói adtak ízelítőt „Ilyenek vagyunk” című — a városban már bemutatott — műsorukból. A miskolci dalostalálkozó befejező pfog- ramjaként Farkas Ferenc szakmai és baráti beszélgetést folytatott a középiskolai kórusok vezetőivel. Harmadszor rendezték meg tegnap — ezúttal Kaposváron, a Latinka művelődési központban — a dél-dunántúli gyermek néptáncegyüttesek találkozóját. Tizenhárom együttes lépett színpadra Carjnya, Tolna és Somogy megyéből zsúfolt nézőtér előtt. A résztvevők többsége népi gyermekjátékokat adott elő. Monológ egyszuszra Szakközépiskolai kórusok találkozója az eredeti szakmája pék, hit betársult egy maszek sütödébe. ö irányítja az éjszakai sütést. Reggelenként a Ladáján behoz húsz-huszonöt vekni friss kenyeret, eladja, aztán nap közben csak a horkolását halljuk a gyárudvaron. mivel itt piheni ki az éjszakai fáradalmakat. Világos? ... És még nem említettem Bölönyei bácsit, az anyagbeszerzőt, akinek a fia magántaxis. A gyerek reggel hattól este hatig, az öreg meg este hattól éjfélig nyomja a pedált, mert nagy szükségük van a pénzre. Üsző- medencét építenek a villa mellé, és ilyen célra ma még nem adnak OTP-hitelt, állítólag. Nem akarok dicsekedni, de nálunk Cirokseprű névvel takarítóközösség is alakult. Akár hiszi uraságod, akár nem, komoly, felnőtt emberek, technikusok, bérelszámolók, műszaki rajzolók a munkaidő befejeztével ne kiállnak porszívózni, pókhálózni, lépcsőt mosnak, a mellékhelyiségeket takarítják... És ez még nem minden! Van, aki a késztermékeket csomagoló, ládázó vállalkozás tagja, mások tervező-, rajzolómunkákat vállaltak, aztán alakult munkaközösség új technológiák kísérleti gyártására, egyszóval mindenki benne van valamilyen kisvállalkozói buliban . .. Állítom, uram, ha valaki egyszer bekiabálna az irodákba, műhelyekbe, hogy „Kisvállalkozók, sorakozó!”, egy teljes menetszázad összejönne belőlük. Mit kérdezett uraságod? Hogy én mit csinálok? Tudja, az a helyzet, hogy mivel mindenki a kisválla'hozásokra koncentrál, ezt egy kicsit a termelés sínyli meg. A tervek szerint külföldi megrendelésre az első félév során ezer darab kanirozott burke- nádlit kell gyártanunk. Na- mármost! Januárban mindtyást, a Nemzetiben most Peachum szerepét. Milyen különbség volt a két előadás között? — Ezt így nem lehet.. ’ Az a Madách színházi Koldusoperát maga ne akarja velem a Ljubimov-féléhez hasonlítgatni! Tüzet és vizet nem lehet. Én öregen „kaptam el” Ljubimovot, de a pályám legnagyobb élményei közé tartozott vele dolgozni. Pedig nehéz munka volt, százszázalékos erőbedobást kívánt; a szőnyeget haraptam kínomban a fáradtságtól, mire a próba végéig jutottunk. De ezt nem rossz ízzel mondom, az a munka maga volt a csoda! — Mi itt, Kaposváron a Székely Gábor rendezte Emigránsokban láttuk. Milyen benyomásokat hagyott önben a kaposvári közönség? — Nézze, ez olyan előadás volt, amelynél mi megszoktuk a sikert. Az lett volna furcsa vagy rendhagyó, ha itt nincs sikerünk! — Néhány Madách színházi szerepét sorolom: Dauphin, Szellemfi... — Bukás, bukás, bukás! Óriási bukás! — Színész szájából szokatlan szavak. — őszinteség? Lehet, hogy kérkedés, „titkos” kérkedés. Nem tudom, nem gondoltam még végig. — Cserepes Margit házassága: író. 25. Színház. — Igen. Az fontos volt. — Filmek: Liliomfi, Mese a 12 találatról, Csodacsatár, Gerolsteini kaland ... — Ne folytassa! Nem érdekes. Az ember belekerül egy folyamatba, forgat-forgat, sok közepest, sok gyengét, egyszer csak kiugrik valami. Egy színész élete során nem több négy-öt filmnél. — Steiner a Két félidő a pokolból. Tízszer láttam kamaszkoromban. — Az igen; erről a munkáról nagyon jó emlékeket őrzök! — Sándor Pál filmjei elképzelhetetlenek Garas Dezső nélkül. — Mert a Régi idők focija fontos film. Mást hozott; mérföldkő a magyar filmművészetben. Sándor Pál olyasmit talált el, ami ritkán adódik: kitaláílta, hogy mesél. „egyszer volt, hol nem volt”. Akik ezt meg tudták csinálni, mint Fellini, azok beletaláltak a 10-esbe! — Televízió ... — Az emberek nézik, a képernyőn mindig mozog valami; a színésznek nagy népszerűséget hoz, fontos. Szinte reklám az embernek. Ennyi. — Rendez. Korábban Filippo Ezek a kísértetek című művét, most pedig Sá- rospataky Szemfényvesztők-. jét állította színre Budapesten, nagy sikerrel. Kaposváron rendez is, játszik is. Nem okoz ez valamiféle kettőslátást? — Nem, mert nem okoz bennem konfliktust az adminisztratív beosztás, a színház csinálás a lényeg. Igaz, rendkívül fárasztó. Acs János, a rendező játssza szerepemet a másik szerep- osztásban, ő rengeteget segít nekem. A munka jó hangulatban folyik. — ön díjakkal elismert művész. Mit jelentenek életében a díjak? — Díjak . .. díjak .,, Megy tovább az élet. Dolgozni kell! Leskó László össze tíz burkenádli készült el, ezért a főnökség úgy döntött, hogy újabb embereket tanítunk meg kanírozni, akik majd bedolgozókként segítik a gyártást. így aztán alakult egy kisvállalkozói csoport, amelyik a kanírozók képzését irányítja. Ennek a csoportnak lettem a tagja én is. Ja, és még egy! A januári gyenge termelési eredmények láttán a vezetés elhatározta, hogy 940 darab kanirozott burkenádli elkészítésére szerződést kötünk egy termelőszövetkezet melléküzemágával, mert ugye, az exportnak menni kell, azzal nem lehet leégni. És most kapaszkodjon meg uraságod! A burkenádlit a szövetkezet is kivállalkozásban állítja majd elő! (Király Béla felvétele)
