Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

Megmért képesség Irányított növénytáplálás A megyei növényvédelmi és a gr tv kémiai állomáson megkezdték a ga­bonák levélanalízis vizsgálatát. A múlt hét óta a búza- és az ősziárpa- területekrői levélmintákat vesznek, s a vizsgálatok során arra kapnak választ, hogy a gabona jelenlegi fontos fejlődési szakaszában milyen a növénytápláló anyag ellátása, il­letve további egészséges fejlődésé­hez milyen makro- es mikroelemek szükségesek. A növényvédő állomás a mintavé­telt követő három-negy nap múlva közli az üzemmel az eredményt és a számítógép segítségével kidolgozott szaktanácsot. Az eddigi vizsgálatok szerint a makroelemek közül több­felé nitrogénhiányt, a mikro-, illet­ve a nyomelemek közül főként réz- hiányt tapasztaltak. Nagy gondot fordít az állomás arra, hogy szakta­nácsában jelenleg is beszerezhető lombtrágyákat ajánljon az üzemnek. A gazdaságok jó része légi úton, he­likopterrel juttatja ki a növény egészséges fejlődéséhez szükséges táplálóanyagot A FÖLDDEL 1$ GAZDÁLKODNI KELL Az igazgató macskaugrás­nyira lakik a gyártól. Az üzemiben azt mondják, hogy néha-néha csak úgy beballag este vagy hajnalok hajnalán, körülnéz, szól valamit, az­után hazamegy aludni, va­csorázni, tévét nézni... Akiknek van mitől tarta- náuk, azok nem sorolják ezt a „diri” jó szokásai közé. Akik nem félnek az i'l^en bekukkantástól azok elisme­rően mesélik; a főnök dél­után négykor nem dobja a szemétbe a munkát, mint egyesek... 1. Tudja-e Csuz Imre, a Me­zőgép kaposvári 1. számú gyárának igazgatója, hogy mát suttognak ilyenkor róla? Beszélgetésünkből nem de­rült ki ez. Csupán annyi: neki be kell mennie a gyár­ba, és kész. — Először 1981-bem vit­tünk árut nyugati piacra: ötmillió forint értékű termé­ket Tavaly huszonegymillió forint értékűt adtunk itt eJ, az idén pedig harmincmillió forint értékűnek kell lennie. Az export több fejfájással jár, mint az összes többi gyári dolog. Ez — sajnos — ma Magyarországom még természetes. Tudja-e Bencs János laka­tos csoportvezető, hogy az igazgatónak mikor és miért fáj a feje? Nem derült ki beszélgetésünkből. Csupán annyi: ez az érzés nem áll meg „fönt” az irodaházán. — A mi brigádunk általá­ban exportmunkát csinál. Szép dolog ez; jó volt látni például, mikor Jugoszláviá­ba» jártam, hogy ott cam­mog az úton a mi darunk. Csak hát nem szép dolog, hogy mi itt a legnehezebb meg a legigényesebb mun­káért ennyit meg ennyit ka­punk, más meg egy kóceráj- ban masaeikolva kétszer eny- nyit Ezzel a megjegyzéssel búcsúzzunk is el a pénztől. Van más furcsaság is. El­kezdtünk exportra dolgozni, s úgy csináltunk mindent, ahogy megszoktuk. Rende­sem. Az a minőség nekem jó volt Aztán jött a meós, es neki nem volt jő. A hegesz­tő erre meglepődött. Többen meglepődtünk. Tanfolyamra kellett menni. Ennék az em­berek — persze lehet aki mást mond, de az sem úgy gondolja — akkor nem örül­tek. A végén mégis örültek, mert a minősített hegesztő az mégiscsak valaki, de az elején még nem voltak mi­nősítettek, tehát nem tud­tak, hogy valakik lesznek. — És gondolom, sokkal gyorsabban is kellett dolgoz­ni. — Hát épp ez az: lassab­ban. A régi norma mennyi­ségi volt Kapkodtunk szé­pen, hogy minél többet csi- ná 1 junk. Ugra b ugrá ltunk; jól megcsináltuk a dolgokat, de megsem annyira jót Az új norma mennyiségi, de még minőségi is. Annyira jól pedig nem lehet kapkodva, gyorsan dolgozni. Talán fur­csa, de először lassítani kel­lett a munkát 2. A csoportvezetőtől azt is megtudtuk, hogy elvileg nincs különbség a belföldi es az export minőség között, mivel itt a rosszabb azzal járna, hogy letörne hipp- hopp egy daru, aztán kész a baj. És mégis ... Szóval haj­tani kell. Nem azért, mert az igazgató bemászkál, ha­nem azért, amiért az igazga­tó bemászkál. Csuz Imre magyarázata mindezekhez: — Létkérdés nekünk az export. Amikor a fejlesztési hitelt fölvettük, akkor tókés kiviteli kötelezettséget vál­laltunk. Ezt a bank szigo­rúan számon kéri. Amikor nyugati lincencet vásárol­tunk, akkor is elköteleztük magunkat, hogy megfelelő minőségben szállítunk az At­las cégnek licenciák alapján készült darukat. Be merjük vallani vagy nem, egyre megy: nekik nem létkérdés a mi exportunk, azaz az ó importjuk. A szerződés per­sze kötelezi mindkét felei, de ők megtehet*, hogy ap­rólékosan átnézzenek min­den apiró csavart, mi meg nem tehetjük meg, hogy ne teljesítsük az 6 követelmé­nyeiket Ezt kell tenni, ha valahova el akarunk jutni. A Mezőgép nem is olyan regen gépállomás volt; egy rendes csavart sem tudtunk csinál­ni. Most már össze merjük hasonlítani gépgyártásunkat az évtizedes hagyományú nyugati cégek munkájával. Mielőtt közöse® hurráznánk: az összehasonlításiban még ritkán győzünk. I>e tíz éve meg nézőnek se nagyon mertünk odamenni az ilyen „meccsekhez”. Mit szól a hasonlításhoz Bencs János? Körülbelül ugyanazt, mert szakember, ért ahhoz, amit csinál. Azt mondja: — Valaha azért volt két műszak, ment nem jutott elég gép mindenkinek. Most új, félau torna ta hegesztőbe- rendezésekkei dolgozunk, sokkal többet tudunk. Aki egy kicsit ad magára meg igényes a munkájára, annak nem kell magyarázni, hogy exportérdek meg gazdasági fejlődés, meg minden ... Sa­ját érdek ez! Ha másért nem, há.t azért, mert aki in­nen elmegy mondjuk egy minősített hegesztő —, az máshol esetileg nevetve nagy ember lesz és sokat keres. 3j Az igazgató ennek persze nem örül olyan nagyon: — Mi látjuk el szakem­berrel már a környéket. Jó, hogy büszkék lehetünk erre, de néha kevesebb büszkeség­gel es több emberrel is meg­elégednénk. Ösztönző export- berezés-ünk van, de néha ez is kevés... Kapós a jó szakember. Maradjunk in­kább a naposabb oldalon! Nőtt a gyárban a műszaki színvonal es a műszaki kul­túra. Export nélkül lassab­ban nőtt volna. És saját fej­lesztésű termeket nk is job­ban lettek; van már export­képes is közöttük. Nem sze­retek eredményeket sorolni. Mindig áll mellettük egy „de”. Majd ha nem áll. Ha ... Így kezdi a gyárról való gondolkodást Csuz Imre es Bencs János, ki-ki a ma­ga helyén. Tudják ezt egy­másról. — Szeretnek exportra dol­gozni? A válasz: igen. S abból mindjárt kettő. A külföldi piacon nemcsak a terméket, hanem a gyár ké­pességét és föl készültségét ts mérlegre teszik. Ünnepekre készültünk és ünnepeltünk ezen a héten. A krónika élére mégis egy kül- és belpolitikai szem­pontból is kiemelkedő ese­mény kívánkozik: Petar Sztambolicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Elnöksége elnöké­nek magyarországi látogatá­sa. Somogy szerb-horvát anyanyelvű lakossága nagy figyelemmel kísérte A KÉT NÉP BARÁTSÁGÁT erősítő tárgyalásokat. Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki egykori barcsi tsz-elnökként, a Dráva-parti város országgyűlési képvise­lőjeként személyesen is is­meri a helyzetet, megelége­déssel nyugtázta, hogy a ba­ráti kapcsolatok ápolásában, a két ország együttműködé­sének erősítésében jelentős szerepet tölt,be a Jugoszlá­viában élő magyar és a ha­zánkban élő szerb, horvát, szlovén nemzetiség, s egyre 1 inkább hidat alkot népeink között. Mind a két államfő annak a reményének adott Marcaliban épül az új Petőfi-adó Megkezdte a Petőfi rádió műsorát sugárzó új adóállo­más építését Marcali bán a Zala megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Várhatóan 1986 végén kezdik innen su­gározni a rádióműsort. A Posta Rádió és TeSeví­zióműszaki Igazgatóságán megtudtuk: a tereprendezés és az útépítés elvégzése a feltétele annak, hogy a ki­viteli munkák megkezdőd­hessenek. Az adóállomásnak háoom nagyobb épülete lesz, ezek között a legnagyobb maga az adó-ház, amely egy hu­szonötször huszonöt méteres területet foglal majd ei, és kétszintes lesz. Egy százhúsz méter magas antennatorony fogja messziről is „jelezni” hogy honnan is érkezik a környékbeliekhez a műsor. Az előkészületek nagy­részt befejeződtek. Még né­hány szerződés aláírása van hátra, s az 1986-os határidő betartására minden remény megvan. hangot, hogy ez a jövőben is így lesz. Ez a hét annak jegyében kezdődött — és fejeződött be —, hogy megemlékeztünk hazánk felszabadulásának 38. évfordulójáról. Iskolai, üzemi, szövetkezeti ünnepsé­geket rendeztek, kitüntetése­ket és jutalmakat adtak át. Április 4-e alkalmából új MSZBT-tagcsoportok alakul­tak, kiváló kollégiumot avattak, különféle elismeré­seket adtak át a kiemelkedő munkát végző KlSZ-szerve- zeteknek. A forradalmi ifjúsági na­pok tartalmas, színes ren­dezvényein sok fiatal GYARAPÍTOTTA ISMERETEIT. Szó volt ezeken az 1848-as polgári demokratikus forra­dalomról, a Tanácsköztársa­ság eseményeiről, a KISZ zászlóbontásának 26. évfor­dulójáról, hazánk felszaba­dulásáról. a sorsforduló je­lentősegéről. A legjobban azok a sze­mélyes találkozások sikerül­tek, amelyeken a fiúk és a lányok megismerkedtek o A idén fejeződik be a szo­rosa dí Koppány-völgye Tsz- ben a komplex melioráció. A munka végeredményeként mintegy ötszáz hektárral nő a szántóterületük, s a többi táblának is javul a termő- képessége. A melioráció ré­vén megváltozik az egész Koppány völgye. Példa volt már; á Somogy babodi tsz több mint tíz éve tett ezzel a módszerrel termővé ko­rábban zsombékos területe­ket. Egy lépés ez ahhoz, hogy gazdaságaink minél nagyobb területet vonjanak be a ter­melésbe, ami pedig már ter­melésben van, annak fokoz­zák a termőképességét. Erre azért is szükség van, mert a hektárok évről évre fogyat­koznak. Utak, házak, ipartelepek Somogy területe meghalad­ja a 600 ezer hektárt, ebből több mint 525 ezer a termő- terület. ' Mezőgazdasági mű­velés csak 376 ezer, szántó­földi termelés pedig mind­össze 267 ezer hektáron van. Értékének megfelelő megbe­veteránokkal, az egykori if­júsági vezetőkkel. A mun­kás- és a tsz-fiatalok. a diá­kok kérdései • azt bizonyítot­ták, hogy nagyon érdekli őket az elődök harca, kere­sik a fogódzókat saját tenni- akarásuk kibontakoztatásá­hoz. Ugyanerről győződhet­tek meg azok, akik látták, milyen sok fiatalt mozgósí­tottak a KISZ-szervezeték az ünnepségekre, a megem­lékezésekre. S még most ké­szülnek a fiatalok néhány igen fontos, igen várt ALKOTÓ TALÁLKOZÁSRA. amelyén a legjobb műszaki­ak, közgazdászok, szakembe­rek vizsgazhatnak fölké­szültségből, kezdeményező­készségből, újító kedvből. Ezen a héten befejeződött a városrészek fórumainak sorozata Kaposváron. Több mint egy hónap alatt a la­kosság tizennyolc helyen ta­lálkozott a tanács vezetőivel, a tanácstagokkal, s tájéko­zódott a megyeszékhely fej­lődéséről, hallgatta meg az idei és a távlati elképzelé­seket. Az első gyors összesítés szerint ezernégyszáz válasz­tópolgár vett részt a gyűlé­csülésben kell részesíteni minden művelésre alkalmas négyzetmétert A földhaszno­sítás somogyi tapasztalatairól kérdeztük dr. Mohar Lászlót, a megyei földhivatal vezető­jét. Elmondta: nálunk is csökken a mezőgazdasági és a szántóterület. Parlag föld csak néhány száz hektár le­het most a megyében; a ha­társzemléken ezeket is szám­ba veszik, és intézkednek hasznosításukról/ Hová lesz a termőterület? Fogyatkozik azáltal, hogy víz tárolók épülnek, növekszik a kavicsbánya területe. A ka­posvári szennyvíztisztító lé­tesítése húsz hektárt, a köz­ség- és városfejlesztés negy­ven hektárt vett igénybe. Termőföldre épült a kapós- füredi keverőüzem, a Mavad öreglaki hűtőtárolója. A Szü­lök és Barcs között épült út­szakasz, a 7-es főútvonal korszerűsítése Zamárdi és Balatonszárszó között, a so- mogyvári tsz majorjának bő­vítése is földnyelő beruházás volt. Másfél év alatt ezek az „apró” tételek több mint ezer hektárral csökkentették a termőterületet. Korábban hasznosítatlan földeket von­tak művelésbe, ez azonban nem ellensúlyozta a csökke­nést. seken. s közülük száznyolc­vanhatan kértek szót. Ez mindenképpen elismerésre méltó, hiszen az érdeklődés növekedett tavaly óta. Eh­hez érdemes hozzátenni, hogy kétszáznyolcvanötféle ügyben tettek közérdekű be­jelentést, javaslatot. A bel­városban elsősorban a köz­lekedéssel, a környezetvéde­lemmel, aztán A KÖZBIZTONSÁGGAL foglalkoztak, az úgynevezett peremkerületekben pedig a kommunális fejlesztésekkel. A kaposváriak megértik, hogy o sajat forintjaikat, társadalmi munkájukat is hozzá kell tenni a tanácsé­hoz, enélkül nem épülhet meg a várva várt út, a köz­mű. A városrészek fórumain több ilyen felajánlást tettek egy-egy utca nevében. Most ünnepli a Vasas Szakszervezet a megalakulá­sának 80. évfordulóját. A gazdag múltú, harcos szak- szervezetnek ma csaknem kilencezer tagja van me­gyénkben, közülük kétezer- hatszáz a szakmunkástanuló. Az utódok somogyi és bara- ayai képviselői területi ve­télkedőn találkoztak csütör­tökön Kaposváron. A szak­munkástanuló-bizalmiak so­kat megismertek a jubile­um tiszteletére rendezett eseményen, s egész biztos, hogy napi munkájukban is hasznosítják. UjM Géza Legelőből erdő Jóval nagyobb mértékű a szántóterület csökkenése, je- jentős ugyanis az erdősítés Somogybán. 1981. január 1-e és 1982. május 31-e között több mint kétezer hektárral nőtt az erdőterület. Főként rétekre, legelőkre ültettek fákat, de erdősítettek koráb­ban szántóként, szőlőként, kertként hasznosított földe­ket is. Termelési célú erdő telepítését csak a 15 százalé­kosnál nagyobb lejtésű szán­tókon, illetve a gyenge ter­mőképességű homoktalajo­kon engedélyezett a hivatal. Így ültettek erdőt például Szennában, Hedrehelyen, Szorosadon, Látrányban, Barcson, Mikében, Komlós- don, Lábodon, Nagyatádon, Pusztakovácsiban, Vízváron. Ahol kivágták a húsz év­nél öregebb gyümölcsfákat, szőlőket — jobbára dombol­dalakon —, ott gyepet tele­pítettek, s most legelőként hasznosítják. Gyepesítettek szántóföldet is a szarvasmar­ha- és juhtenyésztés fejlesz­tését célzó programok kere­tében, például Csokunyavi- sontán, Nágocson, Kányán. Korábban szántóként hasz­nált földekre pedig gyü­mölcsösöket, szőlőt telepítet­tek. Az ésszerű területkivá­lasztás haszna megmutatko­zott a terméseredményekben. Bevált előrejelzés Csaknem húsz éve egy munkacsoport tanulmányt készített Somogy mezőgaz­daságának fejlesztésére. Jó néhány előrejelzésüket nap­jainkban igazolja az élet. Az 1965-ben készített prog­nózisban ez áll: a művelési- ág-változásoknak a termelő­erők legracionálisabb kihasz­nálását kell szolgálni, figye­lembe véve a szükségletek gazdaságos kielégítését, a megye természeti és közgaz­dasági adottságait. A kérdés akkor úgy vetődött föl, hogy a megye termőterületén mely művelési ágak, milyen ará­nyuk biztosítja a legnagyobb gazdasági eredményt. A ta­nulmány szerzői szerint „a művelési ágak között bizo­nyos verseny, a gazdaságos hasznosítást tekintve pedig meghatározott sorrend ala­kul ki. . Ennek a folyamatnak va­gyunk napjainkban tanúi, A lényeg: ne maradjon ki a művelésből arra alkalmas te­rület, a tulajdonosok a hasz­nálók gondos gazdái legye­nek a fogyatkozó hektárok­nak. Hernesz Ferenc Ltrfhár Péter SOMOGYI KRÓNIKÁJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom