Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
Vallató Géza Szemben velük megbilincselték és bűnöket bizonyítottak rá Szemben velük állt és hallgatta bűnei sorát állt és a poroszlók is álltak — lesütött szemmel a poroszlók a többiek ültek ültek a bírák a szájtátók a szurkoló és az iskárióti is ütt Pilátus ülve mosta kezét Szemben velük állt és a gyülekezetben csak az 6 szeme ragyogott Mocsoktalan Műterem a századfordulón Szabó Vladimir grafikája Bencze József Hajnali vonatok Sínek futnak az éjben, száguld, kattog az elet, a sín sose sejti, vonat elfelejti, vándorláshoz örök nyom, mit megnyom a gondvagon. Sínek, sínek, ti örökkön futni készülök, vonatok szemét kémlelők, sziveteken imbolyog a föld. Vigy el, rejts el valahová, te legkedvesebb fekete sínpár. Síró vonaton, a síró szemafort, az öngyilkos csillagot kattogva siratom. Vágányokon sok a gond, a kerék mi mindent mond? Vágányokon sok a gond. Tehervonat ban érte lmes magány, Attila fekszik a vonat alatt, Attila szívén kattog a vonat, zajlik a robogón, földben a föld, zajlik vonat síneken az árván síkoltó világ. Fékezés. Csikordviás ..', Az emlékezés vagonja megáll. Szívemből mennyi vonat füttyöget, hány váltóőr köszönti pöttömét? A vonattetőkön átmos a köd, zajos a pályaudvar, megszűnik a csönd, indul a hétköznapi munka acélvágányok útjai* .. I Megy a vonat, fut a vonat, megsimogat csillagokat, a szívéből jaj sikogat, hoz a vonat, visz a vonat, síkságokat, villámokat, otthon rekedt bánatokat. Winkler Egon esete is azt bizonyítja, hogy az igazságot nem minden esetben az arra illetékes hivatalos szervek szolgáltatják. De nem is ez a fontos: a fontos, hogy az igazságot valaki szolgáltassa. Ez a Winkler Egon költi volt, hívő, rajongó, a pattanásokkal rügyező fiúk tiszta hitével. Pedig sörényét már rég elvesztette, szálanként simította oldalra haját, kinyúlt szvetterekben járt, mint az aggastyán kamaszok; a negyvenediket taposta. Feleségét, Editet megszolgálta, három esztendő szigorú böjtjével, a savnál is álihatatosabb rajongással, ami minden ellenállást végűi is szétmar. Rajongott és hitt, s még akkor is szent maradt — káromló, bántó szava sohasem volt —, mikor Edit többé nem mondta, hogy „fáj a fejem, nehéz napom volt, hagyj”, meg hogy „ne várj, hová is megyek? a fogorvoshoz megyek”, amikor a nő már nem is volt többé óvatos, tapintatos, amikor már pimaszul szemtelen sem volt, amikor egyszerűen megkérte Winkler Egont, hogy hagyja el a lakást és életét, mert terhére van. Egon ekkor is szent maradt, és rajongott tovább: csomagolt és ment Vagyishát Egon — ahogy barátai keresetlenül, de találóan mondják — egy szent barom volt. Hová ment, és mit vitt magával? Nem többet, mint ami egy sportszatyorba belefér. De hát nyár volt még.. A városban szobát nem kapott; a hegyek közé vonult, vagyis a Szabadság-hegyen egy víkendház kamrahelyiségét — borsos áron, havi ezer forintért — kibérelte. A nyaraló — ahogy Egon nevezte új otthonát — deszkából épült, de / cserépteteje és verandája volt, a verandán, szobája ajtaja fölé pedig egy szarvasagancs szegelve, a trófea alatt fehér temperával írva: „Párád 1928.” A nyaralónak konyhája volt, egy nagyobb szobája — ott laktak a háziak, a nyugdíjas patikus és nővére —, s a kisszoba, az a bizonyos kamra, amit Egon bérelt a nyári hónapokra ezerért, a téliekre kétszázért. A kamrában egy emeletes ágy Kőbányai György Agancs állt, lavórnak csővázkeret, a szekrény is kifosztott és omló volt, mint egy elhagyott, gazzal benőtt rom: polcai, fiókjai sem voltak, csak emlékei, szögek akasztónak oldalába verve. Itt lakott most, s rajongott tovább: „Ha tudnátok, milyen a táj, a panoráma, a hajnal legszebb fent a hegyen, s képzeljétek, csak csupa i és e magánhangzóid utcán lehet feljutni hozzám: Cinege, Csipke, Kikelet. Ha óvtuk, figyelmeztettük — ezer uzsora egy ilyen egértanyáért, és most nyár van, de mi lesz, ha megér - keznek az őszi esők, a fagyos, téli idők —, csak tovább rajongott: „Ha kedvem tartja, alulra fekszem, ha akarom, felülre, két helyen is alhatok, romantikus ez a hely, ti nem is tudjátok. És ősszel lehurcolkodnak a gazdáéik, egyedül maradok, és akkor már csak kétszáz a bér, egyedül, egy nyaralóban!” Egyedül maradt fenn a tüdőt szaggató, fagyos ködőkkel, a csatakos utakkal, a deszkákon átjáró huzattal, a havas esőkkel, a bá- doglavórrad, és a lavórba fagyott vízzel, a vasággyal, az ágy első és második emeletével, a kihalt, csupa t és csupa e magánhangzójú utcákkal. Valamiféle szent mamlasz volt; a befüggönyö- zött, jó meleg kávéházakból, csevelyek, ugratások langy- meleg termálmedencéiből volt ereje és hite kiszállni, s elindulni a keményre fagyott utakon egy hegyoldalban álló. magányos deszkabódé felé. Kamasz hívő volt: hitt tovább a nőben, rajongott Editért, mintha csak csupán bújócskáról lenne szó, ó most elbújt, fent, a hegyen (mert Edit elküldte, bújjon el), nemsoká majd kiabál érte — belátja a dolgokat —, szabad a gazda, merre vagy, előjöhetsz, és ő akkor majd veszi a sportszatyrát, diójön... Hát rémes mafla alak volt! Rovására tréfák születtek: Egon nyaralójában, ha rablók járnak, és teljes munkát végeznek, akkor sem lehet megtudni, járt-e nála valaki: semmi sem hiányozhatna. Miről lehetne tudni, ha a Kikelet utcai deszkabódéba betörtek? Mi hiányozna? Hiszen már az egerek is rég el pucoltak! Így, tegnap. Ma aztán — füsifoe* óetzá. jó melegben, befüggönyö- zött_ kávéházablakok mögött — meséli: képzeljétek, betörő vagy betörők jártak nálam! Egyszerre csaptak rá: — És ezt te honnan tudod? — Tudjátok, a verandán, a szobám ajtaja fölött egy agancs volt. Ezt az agancsot az este, de lehet, hogy nappal, amíg lent voltam a városban, leszedték, ellopták... Befüggönyözött kávéházi ablakok mögött, fehér asztalnál, füstben úszó, jó melegben ülünk, hallgatunk. Egyikünk azt mondja: — Ezt a rehabilitációt Egon igazán kifagyta magának. .. Ám ez otromba beszéd. Az agancsot háza faláról valakinek — ha betörő is — elvégre már el kellett vinnie. KERT Néhány éve még nem értettem a nyarak hétvégi csöndjét kilencemeletes toronyházunkban. Hogyhogy nem gyakorol a főiskolás Gabika, mikor most igazán volna rá ideje? Miért hallgat alattunk a csöveken fölszivárgó furulya, és magnetofonzene? És a gyerek- lábdobogás fölöttünk ? Meg a lift zuhogó dübbenései ? Miért nem szállonganak étel- illatok a nyitott konyhaablakokból, amikor hétközben azt Is tudni lehet, hogy Sző- kéék paprikást főznek, írónkénál fokhagymás hús pirul a serpenyőben. Margó pedig alighanem kifuttatta a tejét? Alszanak? Csendet fogadtak ? Kétnapos hidegkosz- tot? A néma és illattalan ház titkára csak vasárnap estefelé derült fény: a lift megkezdte zuhogó dübbené- seit, csapzott lakók érkeztek rajta sorban, kivörösödött képpel, a kézben kosarak, a kosarakban hervadó karalábélevelek vagy törődött cseresznye, kókadó virágcsokor. Mi ez a szállítmány? Hát saját termés! Hol voltak két napig? Hát a kertben! A kertben. Azóta már azt is tudom, hogy a ház belső hétvégi zajszintje szoros ösz- szefüggésben van az évszakokkal és a külső időjárással. Ezt, mint tudományos megfigyelést, ezúttal teszem közkinccsé. Azóta azt is tudom, hogy a kert a legnagyobb divatok egyike ma nálunk. Akkora divat, mint a CB-rádió, a hifi-torony, a kisvállalkozás vagy dédanyáink csipkegallérja. Csakhogy ez’ sokkal tartó- sabbnak ígérkezik, és nagyobb halasa van életformánkra, mint az összes többiek együttvéve. Mit jelent a kert? Megpróbálom tisztázni. A kert először is gazdasági és piaci tényezőt jelent. Erről beszél a rádió, ezt rögzítik a tévékamerák, erről írnak az újságok. Hajtatóházakról, fóliasátorról, a primörfelvá- sárlás szeszélyeiről. Mivel fejtrágyázzunk? Mikor ültessük ki a szabadföldi palántákat? Kapáljunk-e szárazság ellen? Hogyan öntözzünk? Permetezve, felülről vagy csatornácskás módszerrel? Mi legyen a krumpli bogár, a leveltetű, a lisztharmat ellenszere? És szó esik vetőmaggondokról, kisgépekről, hiányzó apróságokról; van úgy, hogy a sarló kaphatatlan, majd országos ügy lesz abból, hogy senki sem gyárt közönséges dug- gatófát, elszánt kerttulajdonosok mesés összeget fizetnek ki nyugati import dug- gatóért, fémből készült és zöldre festették, olyan fölöslegesen, mintha egy kaszaélre valaki tulipánokat pin- gálna. Meg a piac. Hogyan ömöljék át a kiskertek termése a nagykereskedelem csatornáiba? A rádió és a sajtó százalékarányokat emleget (mennyivel növeli a kiskert a gyümölcs- és zöld(Czinder Antal rajza) Iordan Popor Ellenálltunk a kísértésnek Semmi sem lazítja úgy el az idegeket, mint a rákászás, és semmi sem terheli meg oly nagyon, mint egy segélykiáltás. A fuldokló megpróbálta a víz fölött tartani magát, hangja pedig csak úgy hasította a levegőt. Egy szempillantás múlva már a vízben voltam, és gumimatracom segítségével sikerült a sziklákra vinnem a szerencsét lent. Mindez Szozopoltól 11 km-re délre történt, keikét és fél méter mélyen. A szerencsétlenül járt ember reszketve üldögélt, lélegzete fokozatosan csillapodott, majd így szólt: — Megmentette az életemet ... Ha ön nincs, a feleségem már özvegy lenne ... Majdnem ottmarasztalt ez a lapos fenék. Kimondhatatlanul hálás vagyok önnek! Jó dolog ilyen szavakat hallani. Az ismeretlen pedig csak mondta, és mondta. — Nem vagyok közönséges hazudozó — jelentette ki végül. — Én amyagi formában is kifejezésre akarom juttatni hálámat. Szeretne soron kívül új autóhoz jutni? — Nem — válaszoltam. — Ha nincs építési telke, közbenjárhatok, csak szóljon! — Nem. — Akar egy kis bungalót tízegynéhány leváért? — Nem. — Afcar turistacsoportot vinni Budapestre? Az utazás ingyenes lesz, és kiskirályként fogja érezni magát. — Nem. — Vannak gyerekei? — Igen. — No végre! Egyszer ön is azt mondja, hogy igen ... Szeretné, ha fölmenteném őket az építőtábor alól? — Nem. Még kicsik. — Akkor elhelyezem őket óvodában. — Nem. A nagymama vigyáz- rájuk. — Akarják, hogy megcsináltassam a nagymama fogait? — Nem. — Egy zongorát a gyerekeknek? — Nem. — Akkor kigondolunk valamit az asszonykának . .. — Nem. Nem kívánok előnyt élvezni azért, amit tettem. Gyűlölöm az „egyéb módon’’ biztosított szolgaitatásokat és kiváltságokat. Ha továbbra is zülleszteni fog különböző javaslataival, visz- szadobom a tengerbe. — Hát ez, hát ez ■. . — dadogta a fuldokló —, hát ez lehetetlen ... Maga nem is ember, hanem angyal! Már a nyelvem hegyén vök az elutasító válasz, amikor éreztem, hogy szárnyak nőnek a vállamon: fehér, puha pihék sarjadnak, legfelül kémény, fényes tollak nőnek Meglebbentettem szárnyaimat, és fölszálltam a mennybe. Fordította; Adamecz Kálmán ségkínatatot, mekkora szerepe van a lakosság önellátásában), naponta hallani a kertek népgazdasági hasznáról vagy arról a munkaenergiáról, mely veszendőbe menne, ha a sok munkáske-j zű ember otthon-kocsmábaná szomszédban töltené a hét végét. A kert másodszor egészé ségügyi és életmódbeli tényezőt jelent Megmozgatja az izmokat, végi gropog tatja a csontokat, kiszellőztetí a tüdőt. És programteremtő ereje van! Készülni lehet rá és teljesíteni lehet Heti ritmust ad tavasznak, nyárnak, ősznek, elosztja az időt, és szétosztja a munkát a család tagjai közt, visszalopva valamit azokból az időkből, amikor a család már gazdasági kisközösség volt, szigorú munkamegosztással. A kert azonban, harmadszor, érzelmi tényezőt is jelent. Erről kevesebb szó esik, pedig ugyanolyan fontos, mint az első kettő. Meg merem kockáztatni, hogy tőle nagyobb hatás várható, mint amennyit a kertkultusz a piaci kínálaton és az országos egészségállapoton lendít. összetett tényezőről van szó, a kert kiváltotta érzelmekben sok minden keveredik, elég ha csak háromra emlékeztetek közülük: Természetesen a tulaj do- nosságérzés kínálkozik elsőül. Megvetettem a lábam egy darabka földön, és az az enyém. Megismerkedem minden rögével, számon tartom füvének moccanását, fáinak rezdülését, még vakondtúrásainak számát is ismerem. Hogy ez valami beszűkülést jelent, önös ma- gambaf ordulást ? ördögöt! Az otthonlevés bizonyosságát jelenti: Magyarországon élünk, és résztulajdonosai vagyunk a közös hazának. , Ezt jelenti. Köznyugalmat jelent, ha úgy tetszik: a politikai közérzet stabilitását. Természetesen a sikerérzés kínálkozik másodikul. A részvétéi egy milliomodszor ismétlődő csodában: elvetettem egy csöppnyi szürke magot és bokornyi zölddé terebélyesedett. Vesszőt ültettem, és sátoros fává emelkedett. S kínálkozik egy érzelem — harmadikul —, amelynek nehezen tudok nevet adni. Talán mert finom párlata a többinek. Talán mert olyasminek a feltámadását jelenti, amit a génjeink is elfelejtettek már, hogy tudniillik az ember, eredetileg, kertlakó élőlény volt. Legalábbis mesés visszaemlékezései szerint. Az emberiség eredetmítoszai nem ra emlékeznek, ném föMbe- vájt veremre, nem vesszőfo- nadékos sárkunyhóra, hanem kertre. Az ószövetségi emberiségtörténet egy paradicsomkertbe helyezi a kezdeteket, a lángpallossal kiűzött ősszülők ivadékai azóta is oda vágynak vissza. ! A keleti legendáriumok a világ hét csodája közt emlegetik Szemirámisz függőkertjét. A görögök szent ligetekről tudnak. A magyar mesék égig érő fákról ábrándoznak, és kertről, molyben aranyalma, szóló szőlő, csengő barack terem... Szinte mindenkinek van egy gyermekkori kertje, lehet, hogy tágas-rendezett, lehet, hogy gazos, bozótos, lehet, hogy csak két bodzabokor a tyúkól és a kukoricagóré között — de kert, de gyönyörű és felejthetetlen. Ez a mesékben és jelképekben és emlékeinkben élő kert az, amelyiknek — mint mondtam — nem tudok nevet adni, de amelyik, remélem, megnevezetlenül is felidéző- dött, s amelyiknek varázslata — hitem szerint — ott dolgozik a mai kertkultuszban. Amikor felötlött bennem, hogy erről jegyzetet írok, körtefa alatt ültem éppen, parasztfüves szilasligetszéphegyi kertben. Olivér bácsi szomszédos öreg diófájáról rám bókolt egy fe- keterigó. Gesztusát, önkényesen, úgy magyaráztam, hogy az ötletet helybenhagyja. Faragó Vilmos
