Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
Kisbók várja a horgász üdülőket A Dráva holtága, a Kisbók nem messze van Barcstól. A városnak és környékének ez a kedvelt kirándulóhelye. Nyaranta mesz- szebb vidékekről is fölkeresik. Hétvégeken benépesülnek a környék dombjai. Néhány éve, hogy nem jártam erre, s azóta pihenőházak sora épült ic!e. Az erdő csendjét néha őz veri föl riadt futásával, lenn a parton, a stégeken halkan sziszeg a peremorsóról futó damil. Néha-néha meglocsogtatja a vizet egy-egy evezőcsapás. Irány a horgászhely ! Az idén a barcsi horgászegyesület vendégházában üdülésre nyílik alkalmuk a horgászoknak, bárhonnan is érkeznek. A horgászok napi húsz, családtagjaik harminc forintot fizetnek egy-egy éjszakára, a hat éven aluli gyerekek ingyen időzhetnek itt szüleikkel. Három szoba áll a vendégek rendelkezésére. Minden kényelemmel ellátták a vendégházat, a horgásztanyát — ahogy itt nevezik. A konyhában gázon főzhetnek a családok, s van hűtőszekrény is. Természetesen kint, a szabadban bográcsban főhet kisbóki pontyból a halászlé, a halpaprikás . „ — Pontyban a leggazdagabb a vizünk — mondtá Szabó János, aki húsz éve horgászik Kisbókon. Tegnap két kapásom volt, a szákba azonban csak egy ponty került. Estefelé harcsászni, csukázni, süllőzni érdemes. A harcsa, a magyar vizek egyik legfinomabb hala itt sem kedves vendég, mivel nehéz kifogni, s ha elszaporodik, túlságosan dézsmálja a kisebb halakat. A harcsatrófeáért ingyen horgászengedélyt adnak itt is, mint másutt. Időnként megakasztanak egyet; a legendák azonban mindig nagyobbakról szólnak, mint amit eddig kifogni sikerült. A harcsakirályok, a félelmetes ragadozók elbújnak az ágak közé, s onnan lesik a sok, zsákmányra vágyó horgászt... H. B. BALÁZS JÓZSEF | g Canciskola — Milyen cirkuszos? — csattant fel Lili. — Akkora, mint egy törpe — vigyorodott el Neviczky. — Ilyet láttam a cirkuszban. Ahol a jojót árulták ... — Na jó. Mit akarsz? — Bemennék hozzád, ha a biciklit is vihetném magammal ... — nyelt egy nagyot Neviczky. — Mit bánom én — és Lili már indulni akart De a fiú csak nem mozdult Lili nem értette, hogy mire vár. Idegesen, mintha fájna a feje, a homlokához nyomta a kezefejét Mintha megnyúlt volna az arca, az álla remegett, homlokához szorított ujjai is. Csapzott haját most nem kötötte át fehér szalaggal. Unottan, de mégis bármelyik pillanatban kirobban! kész dühvei ösz- szébbhúzta magán a pongyoláját NEPLAPYI A fiú úgy gondolta, talán legjobb lenne most bocsánatot kérni tőle, ahogyan azt a moziban olyan sokszor látta. Bocsánatot kér és elmegy. Mert mi lesz, ha tényleg behívja magához, és most is ugyanolyan tehetetlen lesz, mint a múltkor az árpában- Hiába tette szét Lili a lábát, neki elfogyott az ereje és a bátorsága, éppen csak egy mozdulat, az az egyetlen mozdulat hiányzott, hogy megcsinálja vele azt, amit a terményíelvá- sártó a cigányasszonnyal. Ha most bemennek a szobába, bezárják az ajtót, megint minden úgy történik, hogy szégyellnie kell majd magát. Lili lekezelve megborzolja r haját, kineveti, de azt is él tudja képzelni, hogy most elzavarja, hiszen azt a kis embert is ő űzte el a villany- lámpájával ... Egyre zavarta hibán topogott, mert mégis csak azt kívánta, hogy egymás mellett feküdjenek az ágyon, Lili szobájában- Az előbb még Lili teste ott fehérlett a férfi felett végig azon a hatalmas ágyon. Emlékezett rá, hogy a villanylámpa fényében mozgott-hullámzott ez a test, de az is lehet hogy csak a meglepetéstől, az ijedtségtől vonaglott meg, hogy rájuk villantott a zseblámpával „Rajtam is végignyújtózkodik majd, mint azon a kis törpén”, gondolta, s már nem törődött vele, hogy ott érezni a nő nyakán, a haja tövében, a bőrén annak a férfinak az izzadtságát is, aki oly peckesen vonult ki az udvarróL Persze hogy azért jött ő is, hogy maga alá gyűrje, hogy ha kell, erőszakkal is megtegye vele azt, amire már a réten hajlandó lett volna. Az utca felé eső szobában valaki lámpát gyújtott. A kiszűrődő fényben Lili elfordította a fejét, verejtéktől összecsomósodott hajába túrt, várt valamire. Neviczky még közelebb lépett hozzá, nem tudta, hogy most mit csináljon; meneküljön-e el vagy gyorsan szaladjon be Lili szobájába. A somogyi erdőkben jórészt gépek végzik a nehéz fizikai munkát, de az ember is nélkülözhetetlen. Hol tanulják a szakmát az erdei munkásók, a telepítési, gondozási, kitermelési munkák irányítói? Megyénkben Barcson, a vízügyi és erdészeti szakközépiskolában és szakmunkásképzőben 367 fiatal készül a pályára. A már hú&z éve működő iskola mellett Sopronban, Szegeden. Egerben van hasonló középfokú képzés. Horváth Ferenc, az intézmény igazgatója kalauzol az öt éve még gimnáziumiként működő szakközépiskolában. — Csak földrajzilag esünk távol az ország és a megye vérkeringéséitől. Elsősorban a patronáló szövetkezetek, gazdaságok és vállalatok szakmai és anyagi támogatása jelent sokat. A Dél-Dunántúl vízgazdálkodásában érdekelt vállalatok, társulások évente 750 ezer forinttal támogatnak bennünket. A Barcs környéki termelőszövetkezetektől kapott hétszázezer forintból kiépítettük a nyolc színes tévével és három képmagnóval működő, zárt láncú tévérendszert az iskolában. — Hogyan hasznosítják a jó technikai feltételeket? — A pedagógiai munka minősége ma már jórészt az iskolák technikai fölszereltségétől függ. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az erdészeti szakmunkásképző kö- zéprigóci központja megteremtette az öt éve működő erdészeti szakközépiskolában a gyakorlati oktatás feltételeit. A tizenhárom éves múltra visszatekintő vízügyi tagozatnak is igyekszünk optimálás feltételeket teremteni: ötmillió forint értékű vízügyi laboratórium épül az intézményben. Hogy milyen mértékben tudjuk hasznosítani az oktatásban a jó adottságokat, a tantestületen áll vagy bukik. A középiskolai oktatásban a szemléltető rendszerek kiépítése, a szemléltető anyag megteremtése központilag lehetetlen, ez magának az iskolának is feladata. Mindez szép, de nagy feladatot ró tanárra és diákra egyaránt. — Honnan jönnek ide diákok, és hol dolgoznak majd, ha befejezik tanulmányaikat? A Dél- és a Délnyugat- Dunántúl a beiskolázási körzetünk. A múlt évben érettségizett az első erdészeti szakközépiskolai osztály ha-- minc tanulója, az idén már negyvenen végeznek. A tavalyiak közül négyen jelentkeztek erdőmérnö’ki egyetemre, s mindannyiukat fölvették. Diákjaink zöme a somogyi, a zalai és a baranyai erdőgazdaságokban dolgozik majd erdészként: ezeknek a gazdaságoknak az igénye meghaladja az itt végző tanulók számát. Mikor a kulturális életről érdeklődtünk, az igazgató a tanári asztalon fekvő fehér fedelű füzetre mutat: az iskola Szóval című folyóiratára. — Valóságos kis irodalmárokkal büszkélkedhetünk; az énekkarral azonban gondjaink vannak. Tizenhét leánytanulónk van csak, fiaink hangja pedig ebben a korban nem a legalkalmasabb az éneklésre. A népdtánc- és színjátszóegyüttes, valamint a fúvós-sextett viszont szép sikereket ért el... A csengő hangja beszűrődik a tanári szobába: vége az órának. Az ebédlőbe és a kétszáz fős kollégiumiba igyekvő fiatalokkal telik meg a folyosá Délután föltámad az északi szél, és a közeli erdő suso- gását hozza magával. » Mezei István Cuppanós és társai A somogyszili törzstenyészet A megyei lólétszámot számon tartani bonyolult feladat. Az állattenyésztési felügyelőség tavaly 1400 kancát ellenőrzött. A megye 31 fedeztetőhelyén 69 mén ténykedett. A néhány éve feloldott lótartási tilalom (ami a szövetkezeti tagság lótartását szabályozta) megindította a szabadpiaci kereskedelmet Manapság a gazdasági szempontokon kívül is divatossá vált a lótartás. A somogyi lovak nagy része — akár csak az országosan — melegvérű. Ez a fajta a lassúbb, nehézkesebb hidegvérűt szinte teljesen kiszorította a porondról. Hazánkban két kezünkön megszámolható a hidegvérű törzstenyészetek száma; közülük három — a göllel, a karádi, a szili — Somogybán található. Vajon érdemes-e még hidegvérű ló tartásával foglalkozni vagy csak a hagyomány parancsszava bírja rá a tsz vezetőit e tevékenység folytatására, nyereség nélküli jóindulat vagy hasznosítható gazdasági érdek a lótartás? Ezekkel a kérdé— Maradj — legyintett Lili, megérezve nyugtalanságát. A tágas udvarra is jutott még valamennyi a benti világosságból. A színek átrendeződtek körülöttük, sötétlila és szürke foltok hömpölyögtek előtte, majd beleolvadtam a sötétbe, aztán a feketeség erősödött feL A kert felől az udvarra vetülő sötétség kiszorította a gyorsan születő színeket, amelyekről a fiú nem tudta, hogy az éjszaka titokzatos erőinek a játékai-e vagy csak egy káprá- zat, a félelem alábukkanó és elfoszló képei. 16. — Maradj — súgta kedvesen Lili, és megpakolta a fiú arcát. — Hallod? —fordította arcát az ég felé. Neviczky csak annyit hallott, hogy valahol a viz mellett motoros fűrészt indítottak be, de az is lehet, hogy még messzebb egy malomban zúgnak a gépeit. — Jön az ap>ám — közölte Lili. Nyűit az ablak. Magas, hangosan szuszogó ősz hajú férfi hajolt ki rajta, előredőlt az ablakpárkányon, és körülményesen, küszködve kipréselte magát a tornácra. (Folytatjuk.) sekkel kopogtattunk be a somogyszili tsz-be. Nyári László elnök szavaiból érzem a lópártolást, de a kritikusságot is. — Harminc kancánk van. A békáspusztai lótenyésztési felügyelőség egy mént helyezett ki hozzánk. A termelőszövetkezet alakításakor több mint száz hidegvérű kanca volt a törzsállományban; időközben a gépesítés miatt harmincra csökkentettük ezt a számot. Szükségtelen volt ennyi nehéz ló. őszintén szólva a jelenlegi harminc is kihasználatlan. Mégpedig egyszerű oknál fogva: egy napra egy pár törzstenyészeti kancát 450 forintért adunk bérbe. Ez a borsosnak látszó összeg így sem fedezi költségeinket. Az évi 50—60 ezer forint állami támogatás p>edig csak a lelket tartja bennünk. — Az élénk keresletből nem lehetne hasznot kovácsolni ? — Valóban szép a kereslet, a törzstenyészet azonban megkötéseket is tartalmaz. A törzstenyészetek egyik legfontosabb célja az apaállat-nevelést Mi a hidegverű lovainkat sem turisztikai célra, sem idegenforgalmi célra nem tudjuk használni. A kisgazdaságok, háztájiban munkálkodók is egyre kevesebbszer keresnek meg bennünket fogatos-igényeikkel: egy-egy ócska furgont, önállóan bütykölt kisgépet vesznek inkább. Az gyorsabb, nem rúg, s nem kell annyit ápolni... ' ősz Nándor főagronómus fontos dolgot mond. — A mai, újdonsült lólar- tókból hiányzik a ló szerete- te. Ez nem is csodálható, hiszen nem lehet egyik pillanatról a másikra megtanulni. Ahhoz együtt kell nevelkedni a lovakkal! Az üzlet, a gazdasági érdek, a munkára fogás a háztájiban megéri a hidegvérű ló tartását, míg a nagyüzemben a költségek miatt az egyik láb, bizony, a levegőben lóg. A tsz-irodától nenány száz méterre, a régi Hunyadi-istállóban van a törzsállomány. A lóistáiló 150 éves épülete kopottan néz ránk. — Sajnos a lovak nem termelik meg a felújítást, a beruházás összeget. Nem várhatjuk a visszatérülést, így nem lophatjuk ki saját zsebünkből a pénzt, hogy más agazabból vonjuk el. Az istállóban reresztegi Kálmán keze alatt tisztaság és rend uralkodik. Maga látja el a lovakat, barátként jár-kel köztük. Az utolsó boxból egy óriási belga almásderes tekint ránk. — ötven kiló híján tíz mázsa. Mandarin a neve, s csak a látszatra félelmetes. Szép csikókat várunk tőle... Peresztegi Kálmán örömmel mutatta be a kedvenceit: Cuppanóst, Gesztenyét, Helént, Katicát. Az itteni munka mellett a „tsz-hintót” is ő hajtja. Szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Azt mondja: másképp nem pg lehet. A somogysziliek számolnak a törzstenyészettel. Nem a befolyó összegek miatt, hanem mert tudják: ez a hidegvérű kancaállomány országos kincs. Békés József A Fővárosi Tanács Siófok aranyparti üdülője éves foglalkoztatásra felvételre keres szakképzett villanyszerelőt, víz- és központifűtés-szerelőt, asztalost (karbantartó munkára), továbbá gyakorlattal rendelkező kultúrfelelőst. Bérezés; megegyezés szerint. Munkásszálláson elhelyezés lehetséges. Jelentkezés személyesen az üdülő vezetőjénél. (aoßrn iskola a Dráva mentén
